Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

1979. augusztus 4. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A rohodi úttörök gyűjtőmunkája Szentpétery Zsigmond emlékezete A vendégváró Zánka Látogatás a balatoni úttörővárosban Még turnusváltáskor sem üres Zánkán a balatoni úttörőváros. A búcsúzó pajtások utoljára vé­gigjárják a környéket; lemennek a kikötőbe, a strandra, elsétál­nak a sportpályák és a haditech­nikai park mellett. Bekukkanta­nak a néprajzi bemutatóházba, utána a sport- és művelődési központba, ahol a földszinten a gyermekalkotások kiállítása - lát­ható. Többre nem is nagyon jut idő, mert indulni kell, hogy az úttörőváros saját vasútállomásán elérjék vonatjukat. Az újonnan érkezettek, akik először járnak Zánkán, nem győznek csodálkozni. Az úttörő­város 220 hektárnyi területén minden megtalálható, ami egy városra jellemző. A nagy tér le­hetőséget nyújtott az épületek egymástól távolabbi elhelyezé­sére. Csak a téli és a nyári tábo­rok szálláshelye képeznek egy- egy tömböt. Egyébként óriási szabad tér várja a gyerekeket, ázinte minden turnus talál vala­mi újat Zánkán. Nemrégiben avatták például a parkerdőt, kel­lemes sétautakkal, tornapályá­val. A város központi épülete mögött a nyár elején nyitották meg a szabadtéri szoborkiállítást. Zánka egész évben fogadja a gyerekeket. Télen tanulás közben őrsvezetők és raj titkárok ismer­kednek mozgalmi megbízatásuk tudnivalóival. Nyaranta az úttö­rőmozgalom különböző akcióiban eredményesen szereplők jöhet­nek a balatoni úttörővárosba. Az idén itt voltak az Éneklő ifjúság mozgalom, a Kazinczy-verseny legjobbjai, ifjú képzőművészek, sakkozók, természetjárók, és a tisztségviselők is. A balatoni úttörőváros életében nagy esemény az európai gyer­mekek találkozója: augusztus 2— 9-ig Zánkán tölti napjait a 45 or­szágból érkező 63 küldöttség. Az úttörőváros már az év elejétől készült ezekre a napokra. A paj­tások javaslatokat tettek, mivel fogadják majd a külföldi gyere­keket, s ajándékokat — képző- művészeti alkotásokat, népmű­vészeti tárgyakat — is készítet­tek. Az európai gyermektalálkozó zánkai napjainak programja egy- egy nemes gondolat jegyében zajlik. A barátság napján a résztvevők közösen hozzák lét­re a barátság parkot. A különbö­ző országokból érkezett gyerekek saját hazájuk jellemző fáit ülte­tik ide. A kis arborétumot ké­sőbb mindig az itt üdülő pajtá­sok gondozzák. Az úttörőváros főépületének környékén van egyébként a barátság központ, ahol a gyermektalálkozó legfőbb eseményei zajlanak. Játszani, bemutatót tartani éppúgy lehet majd itt, mint jelvényt cserélni. Hazájukra, népükre jellemző történelmi és népi játékokat mutatnak be a gyermektalálkozó résztvevői a játék napján. Ek­kor van a nagyszabású, vidám karnevál is. A béke napján politikai témá­jú plakátokat rajzolnak, a népek közötti szolidaritás eszméje hat­ja át a következő napot, amikor a résztvevők közösen dolgoznak, s munkájuk ellenértékét a nem­zetközi gyermekév folyószámlá­jára fizetik be. Jutalomként ké­sőbb ,,A gyermekek mosolyáért” című szolidaritási műsort lát­hatják majd a Sportcsarnokban, a felnőttek rendezésében. A sport napja?} híres sportolók Népi táncosok próbálnak a szálló épülete mellett. Hurrá, nyaralunk! (Péterfay Endre felvételei — KS) tartanak bemutatót a legkülön­bözőbb sportágakban. Természe­tesen nemcsak nézők lesznek a gyermekek, hanem az egyes tá­borok különböző nemzetiségű lakói egy-egy csapatot alkotva versenyeznek. Hangszerkészítő, kékfestő, fa­faragó, keramikus és több képző- művészeti ág művelői látogat­nak Zánkára a művészetek nap­ján. A magukkal hozott anyag­ból a gyerekekkel együtt készíte­nek alkotásokat. Bemutatkoznak még a gyermek művészeti cso­portok is. A sok-sok élményt adó rendez­vény, s a zánkai napok során le­hetőség nyílik az ismerkedésre, barátkozásra. De mint minden­kor, itt is elérkezik a búcsú napja, amikor nagy balatoni ha­józás, és záróünnepség teszi tel­jessé az együtt töltött időt. Ez­után az európai gyermektalál­kozó résztvevői a fogadó úttörők­kel és kisdobosokkal a vendég­látó megyékbe utaznak, hogy közelebbről is megismerjék a magyar gyerekek, családok éle­tének hétköznapjait. Hogy meg­tudják, - miként tanulhatnak, játszhatnak felszabadultan, nyu­godtan a mi kék és piros nyak- kendőseink. H. É. A lányok már beköltöztek, a fiúk most indulnak, nehéz csomagjaikkal a szobákba. Klubműsor a dombrádi napköziben A dombrádi napközis klubok­ban ebben az évben is pezsgő élet folyt. A népművészeti klub tag­jai a tányér- és csempefestés mellett igen nagy kedvvel láttak a varráshoz. Szép matyó, kalo­csai, palóc, kunsági mintákkal el­látott futókat, szetteket, térítő­két varrtak. A sok lány között is a legszorgalmasabbaik Árokszál­lási Marika, Király Bori, Nagy Iboly , Formeszter Kati, Szántó Éva, Kassai Magda, Pataki Kati, Gáncsos Zsuzsa. Az ebédlőt dí­szítő „népművészeti falat” az ál­taluk készített, hímzett kézimun­kákkal akarják színesíteni, díszí­teni az új tanévre. A népzenei klub is fejlődött. A citerások mellett kialakult a fu- rulyások és a triolások csoport­ja. Szűcs Agnes vezetése mellett tanulták a szebbnél szebb népda­lokat. Mivel az ENSZ meghirdet­te 1979-re a gyermekek nemzetkö­zi évét, a dombrádi napközisek még januárban elhatározták, hogy a különböző klubok összeállíta­nak egy műsort és fellépnek Üj- dombrádon a szülők előtt. Az öt­letet az is serkentette, hogy on­nan a felsős tanulók bejárnak Dombrádra — körzetesítették őket —, és nagy részük napközis. Be kell mutatni az újdombrádi szülőknek, hogy a tanulás mel­lett mivel is foglalkoznak még, hova Is fejlődtek ezek a külterü­leti gyerekek. Ilyen gondolatok után kezdték összeállítani más­fél órás műsorukat. Gégény Sán- dorné újdombrádi népművelő pe­dagógus örömmel fogadta a kez­deményezést, és az előadást telt ház várta. Fellépitek a népzenei klubból a citerások, a furulyá- sok, a triolások, a kamarakórus; az irodalmi színpad kedves kis jelenetekkel, szavalókórussal. A néptáncosok mellett megalakult a modern tánccsoport Is, itt mu­tatták be első ízben produkcióju­kat igen nagy sikerrel. A műsor végén nagy meglepe­tés érte a szereplő 70 gyereket, mert az újdombrádi SZMK ré­széről több szülő tortát sütött ez alkalomból és azzal kínálták meg a kis „művészeket” viszonzásul. A Dombrádi Afész igazgatósága pedig amellett, hogy Dombrádról a mikrobuszávat kiszállította a mintegy 30 dombrádi szereplőt, minden gyereknek csokoládét adott. Szabó Endre napközis csoportvezető Rohod, 1978. július 31. Pest, 1858. december 13. Vajon kinek mond valamint ez a két dátum? Bizony keveseknek! A rohodiak- nak alig valamit, a pestieknek szinte semmit. De mégis! 1971- ben Molnár Mátyás vajai mú­zeumigazgatót már terjedelmes tanulmány írására késztette a Szaboles-Szatmári Szemlében, 1977. augusztusában pedig a pesti Kosa Pált inspirálta egy cikk megírására a Kelet-Magyaror- szágban. Aztán? Aztán a rohodi úttörők találták meg e kettős dátum között rejtőző névadóju­kat, falujuk nagy szülöttét, Szentpétery Zsigmondot. És a nemzeti nyelv, nemzeti színját­szás harcaiban elégett művész tovább él szülőfaluja úttörőinek, a „Szentpétery Zsigmond” út­törőraj tagjainak szíveiben. Az 5. osztályos tanulókból 1977. szeptember 6-án alakult úttörőraj valóban tovább élteti névadóját. Nemcsak névadónak választotta, nevét hímezte zászlajára, nem­csak piros nyakkendője sarká­ban viseli aranybetűs monogram­ját, hanem kutatja, gyűjti Szent-, pétery Zsigmond fennmaradt em­lékeit. A műit századnak e híres színészéről jelentős bibliográfiát állított össze a raj, széles kö­rű levelezésével pedig megmoz­gatta szinte a fél országot. Molnár Géza tiszabezdédi tisz- teletes úr kérésünkre fellapoz­za az 1767. évi anyakönyvet, hogy hiteles választ adhasson Szentpé­tery Zsigmond édesapja születési adatairól; Móré László fényes- litkei lelkész pedig az 1811. évi presbiteri jegyzőkönyv adatával Igazolja, hogy 1811—1813 között községükben volt lelkész az édes­apa és nem Gyürén, ahogy ezt egy kétes hitelű cikk írja. Gyűl­nek az adatok, feloldódnak az adatok között tapasztalható el­lentmondások a lelkes úttörők levelei nyomán. Érdekli őket névadójuk diák­kora is; Szentimrei Mihály, az ősi sárospataki református kol­légium könyvtárának vezetője részletes tájékoztatót küldött ne­kik a könyvtárban található Szentpétery dokumentumokról. A „Rajkincstár” — egy kis üveges szekrény — lassan szűk­nek bizonyul az emlékek tárolá­sára, s kinövi magából a raj tag­jainak féltve dédelgetett vágyát, egy Szentpétery-emlékkiállitást. Balogh László rajvezető, Rohod varádicskóró Nyár végén, ősz elején tett ki- rándulásainkorT'számtalanszor ki- sebb-nagyobb, szépen virágzó nö­vénnyel találkozunk. Ebben a kirándulók számára sokszor is­meretlen növénytömegben szám­talan, a gyógyászatban is használt fajt találunk. Ilyen a rendkívül könnyen fellelhető és ily módon megismerhető a varádicskóró, vagy más nevén gilisztaűző va- rádics. Nyirkosabb réteken, ár­kok, csatornák partján minde­nütt előforduló növényfaj. Ing- gombnyi nagyságú, kemény ta­pintású virágai narancssárga szí­nűek, s laza sátorvirágzatot ké­peznek. Napsütéses időben igen szép látvány a méteresnél is ma­gasabbra növő, egyenes szárakon sárgálló virágtömeg. Sötétzöld levelei egyszer-kétszer szárnyasán szeldeltek, s távolról bokor for­májúnak mutatják ezt az egyéb­ként dudvásszárú évelő növényt. Kaszálókon; réteken, legelőkön is kisebb-nagyobb bokrocskákat alkot, ugyanis az állatok keser­nyés illóolaj-tartalma miatt nem fogyasztják. Megmenekül a kasza élétől is, mivel az állattartó em­ber általában ismeri, ha nevét nem is tudja minden esetben. A virágából készült teafőzetet az ember már ősidők óta fel­használja és napjainkban a kor­szerű gyógyászat is alkalmazza a belőle készült anyagokat bélfé- regűzésre. Alkalmazása azonban — ha nem gyári készítményekről van szó — nagy óvatosságot igé­nyel, mivel helytelen használata mérgezést is okozhat. Agárdy Sándor Hogy volt, mikor volt, hol volt, nem tudom, de egyszer a Nap megunta, hogy nappal süssön. — Sose láttam még a Holdat, meg a csillagokat, mert esténként a gazdám lezavar az égről — pa­naszkodott egy felhőnek. — Én bizony holnaptól kezdve este fo­gok felkelni és hajnalban lenyu­godni ! Igenám, de a Hold is éppen ak­kor makacsolta meg magát, összedugta a fejét a Fiastyuk- kal, meg a Göncölszekérrel. — Mégsem járja, hogy egész éjszaka dolgoznunk kell — mél­tatlankodtak. A szemünket se hunyhatjuk le, csak nappal, ami­kor mások fent vannak. Ezután majd mádként lesz. Nappal jö­vünk fel az égre, legalább szét­nézhetünk egy kicsit a világban! Meghallották ezt az évszakok és kapva^kaptak az ötleten. — Miért bíbelődnék a rügybon­togatással? — kérdezte a Tavasz. — Csinálja ezentúl az ősz! — Én meg csak ontsam a me­leget?! — tüzelt a Nyár. — Ügy szeretnék egy kicsit havat ka­varni ! — Akkor én meg zöldbe borí­tom a határt — örvendezett az Ősz. — A dörgést-villámlást bízzátok rám, és majd a búzát is én ér­lelem — jelentette ki a Tél. Annyira nekibuzdultak, annyira föllelkesedtek, hogy azonnal meg is csinálták a csereberét. A Nap este kelt fel, a Hold meg, a csil­lagokkal együtt, hajnalban. Tet­szett nekik a csíny te vés, hát még a kalamajka, amit okoztak! Mert-ne is mondjam, rettentő nagy galiba támadt. Hét ágra sütött a Nap az éjsza­ka kellős közepén, déli harang­szókor meg a Hold bámészko­dott nagy vidoran egy nyájra való csillag között. Később még nagyobb lett a felfordulás. Nagy ködpamacsokat fújt a Tavasz, vígan hólabdázott a július, szep­temberben virágba borultak a fák, és karácsony táján kezdett sárgulni a búza. Nagyokat ne­vettek az évszakok a jó tréfán, örült a Hold, meg a csillagok is, hogy egész nap az égbolton lő­döröghettek. De aztán a Nap megunta rosz- szalkodását, mert éjszaka semmit nem látott a jó kis mókából. Unatkozott is a sötétben, vissza­ballagott hát a helyére, és egy- szercsak megint hajnalban kelt. Visszazavarta a többieket is. A Hold morgolódott ugyan egy ki­csit, de azért áttolta a Göncölt, áthessegette éjszakára a Fiastyú- kot, meg a többieket. Csak az évszakok nem akartak: engedel­meskedni. — Nekünk nem parancsol a Hold se, meg a Nap se! — erős- ködtek és tovább ficánkoltak. Csak nagynehezen hagyták ab­ba a játékot. Azért néha most is rakoncát­lankodnak. Szente Varga Márió TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Nitrogén, oxigén vegy- jéle. 7. Mély, nagy tányér. 8. Eleven. 9. Lap betűi keverve. 11. Ilus. 12. Csetneki csikós teszi a Tiszán. 14. Iránnal szomszé­dos arab állam. 16. Megfejtendő (utolsó négyzetben két betű), a függ. 15. folyta­tása. 18. Észak-európai nép. 20. Kézimun­káz. 21. Római 499. 22. Nagyra nyit, cso­dálkozva. 24. Csak félig szálló! 25. ...a rengetegben (Tamási Áron regénytriló- giájánalk első kötete). 27. Vékony szelet­re darabol. 28. Tejtermék. 29. Tej miri­gyekből áll. FÜGGŐLEGES: 1. Üzlet. 2. Részvénytársaság rövidítése.. 3. Nyit, de szélesre. 4. Istállói éleség. 5. Férfinév. 6. Gyermetegség, hiszékenység. 10. La . . . (dél-amerikai főváros). 11. Per­zsia (utolsó négyzetben két betű). 13. Tar­tó. 14. Eme helyen. 15. Megfejtendő (foly­tatása a vízszintes 16-ban). 17. Tisza . . . (volt járási székhely). 19. Győr egyik fo­lyója. 21. ... -mozog. 23. Fontos táplálék, főleg gyerekeknek. 24. Vásznat készít. 26. Némát lát! 27. Süti egynemű betűi. Megfejtendő: A magyar zenetörténet két kiváló 20. századi alakja: vízszintes 1., függ. 15., vízszintes 16. A megfejtéseket csaík levelezőlapon fogadjuk el. A bekül­dési határidő: augusztus 8. A lapra írjá­tok rá: „Törd a fejed!” Múlt heti megfejtés: BRATISLAVA, PRAHA, WARSZAWA, SOFIJA. Könyvjutalom: Mioskei Mária Nyír­derzs, Ihnáth János Máriapócs, Szolnoki Mariann Mérk, Kolozs István Nyíregyhá­za, ifj. Cser József Penyige, Szántó Judit Nagyecsed, Benkő Róbert Nyírkárász. Az európai gyermekek találkozója hj r% Cserebere

Next

/
Thumbnails
Contents