Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 1. kommentár Lusakai malomkövek I I » nyílik meg a zambiai I I fővárosban a Brit Nem- Uj zetközösség csúcsérte­kezlete. Az egykori brit gyar­matbirodalom utódállamai­nak ez a sajátos, rendkívül ellentmondásos és nem ke­vésbé heterogén gyülekezete mind a színhelyet, mind az időpontot illetően kényes kö­rülmények között ül össze. Az értekezlet legizgalma­sabb témája ugyanis nyilván­valóan a Rhodesiával kapcso­latos dilemmaszövevény lesz és a konferencia színhelye, Zambia az úgynevezett front- államok egyike. Kenneth Ka- unda zambiai elnök a Rhode­siával szomszédos államok ve­zetőivel, Machel mozambiki, Neto angolai, Nyerere tanzá­niai és Serethse Khama bots- wanai államfővel — együtt nem véletlenül időzítette a frontállamok külön csúcsér­tekezletét a lusakai konferen­cia előestéjére — ugyancsak a zambiai fővárosban. A cél nyilvánvaló volt: közös állás­pontot kidolgozni a nemzet- közösségi értekezletre. Az itt várható viták egyik legfőbb gerjesztője és cél­pontja az egykori „anyaor­szág”, Anglia lesz. Nem ne­héz megjósolni, hogy Marga­ret Thatcher miniszterelnök asszony Lusakában újabb lec­két kap a régi igazságból, amely szerint sokkal köny- nyebb ellenzéki pozícióból „kemény dolgokat” mondani, mint a bársonyszékből gya­korlati eredményeket elérni a kül- és belpolitika veszélyes vizein. Tekintélyes angol kom­mentátorok szerint a kor­mányfő két malomkő között kénytelen megpróbálni a le­hetetlent Lusakában: össze­egyeztetni az összeegyeztet- hetetlent, vagyis saját pártja „héjái” és az afrikai országok igényeit. Thatcher asszony megválasztásához nagy segít­séget kapott a fehértelepes- rezsim angliai védelmezőitől és ez a csoport elég nagyha­talmú ahhoz, hogy tartani kelljen tőle. O yanakkor Rhodesia ügyében egész Afrika — érthetően — elsősor­ban Angliát teszi felelőssé azért, hogy a dolgok idáig fejlődhettek és egy csaknem összafrikai ellenérzés alapos gondokat jelenthet hosszabb távon is a brit külpolitiká­nak. London ráadásul azt a Nyu­gatot képviseli egy elsöprő többségében „harmadik vi­lágbeli” résztvevőkből álló konferencián, amelynek kulcs­szerepe van a másik fehér bástya, a Dél-afrikai Köztár­saság apartheid rezsimjének /prolongálásában. Lusakában meglehetősen nehéz lesz megakadályozni, hogy a brit delegáció széksora a vádlottak padjává váljon. Harmat Endre Agrárreform Nicaraguában Állami tulajdonba veszik a Somoza-család és kiszolgálóik birtokait Az agrárreformról, a san­dinista politikáról, a hatalom kérdéséről, valamint a lakos­ság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtalanító hí­resztelésekről adott a rádió és a tv által közvetített tá­jékoztatást hétfőn este a San­dinista Front egyesített veze­tőségének három tagja. A tájékoztatásra meghívták a Managuában tartózkodó kül­földi sajtótudósítókat is. Jaime Weelock, a nicara- guai ideiglenes újjáépítési kormány földművelésügyi minisztere, az egyesített ve­zetőség tagja, miután vázolta az agrárreform fő vonalait, összegezte a front filozófiá­ját, politikai hitvallását. Ér­tékelése szerint a sandinisták forradalma a széles néptöme­gek támogatásával, azok ja­vára született, a dolgozók bol­dogulását szolgálja. A front széles társadalmi egység lét­rehozásán munkálkodik, amelyet létfontosságúnak tart az újjáépítés szempont­jából. Ezen belül fontos sze­repet szánt a magánszektor­nak, amennyiben az nem a dolgozók érdekeivel ellenté­tesen és nem az állam biz­tonságát veszélyeztető mó­don működik. A front kül- és belpolitikáját a szuvereni­tás, a függetlenség, az ön- rendelkezés, valamint a nem­zeti érzés ápolása jellemzi. A forradalom védelmét kicsi, de eltökélt hadsereg védelme alá kívánja helyezni. Weelock az agrárreformot vázolva leszögezte: a szűzföl­deket nem osztják föl, és az állam veszi tulajdonba a So- moza-féle és rendszerét ki­szolgálók birtokait. A föld­osztásnál elsődlegesen az or­szág gazdasági érdekeit tart­ják szem előtt, mivel ésszerűt­len lenne a jól termő nagybir­tokok felosztása. Egyidejűleg fokozatosan földhöz juttatják a földnélkülieket és a mini­parcellán gazdálkodókat. Maria Pintassilgo asszony, új portugál miniszterelnök bemutatta szakértőkből és katonatisztekből álló új kormá­nyát. Képünkön: a kormányfő mellett Freitas Cruz külügy­miniszter. (Kelet-Magyarország telefotó) Alkotmányozó gyűlési választások Iránban Iránban folytatódik a péntekre kiírt alkot­mányozó gyűlési választások előkészítése. A képviselők a június közepén nyilvános­ságra hozott alkotmányterve­zetet vitatják meg, majd az esetleg általuk módosított változatot népszavazásra bo­csátják. A 75 képviselői hely­re mintegy ezren pályáznak, többségük síita vallási veze­tő. A két fő vallási párt, Khomeini ajatollah, illetve Sariat Madari ajatollah kö­vetői külön listán indulnak, az együttműködést Sariat Madari visszautasította. A nem vallási mozgalmak közül a negyedszázaddal ezelőtti Moszadik-féle köztársaság hagyományait őrző polgári nemzeti front azt az állás­pontot foglalta el a válasz­tások előtt, hogy az állam in­tézményeit „nyugati mintá­ra” kell átszervezni. A moz­galom nem helyesli a vallási vezetőknek az államéletben betöltött jelentős szerepét. A nemzeti demokratikus front szerint nincsenek meg a „szabad választások feltéte­lei”, ezért ez a csoport nem vesz részt a szavazáson. A haladó muzulmán Mudzsa- hid Khalk-mozgalom, a ma­gát marxistának valló Fe­dajin Khalk-mozgalom, va­lamint a Tudeh Párt (kom­munisták) részt vesznek a vá­lasztásokon. Befejeződött a nemzetközi szeminárium (Folytatás az 1. oldalról) dályozására, a fegyverkezési verseny fokozására tett kí­sérleteiket. A résztvevők üd­vözölték a hadászati táma­dófegyverek korlátozásáról a' Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött szerződés, a SALT—II alá­írását, határozottan elítélik a különböző reakciós erők fele­lőtlen kísérleteit, amelynek célja az egyezmény ratifiká­lásának megakadályozása. A szemináriumon kifejezésre jutott sürgős feladat a kato­nai konfrontáció csökkentése Európában. A résztvevők ki-1 fejezték meggyőződésüket, hogy ezen a téren haladást jelentene egy politikai konfe­rencia összehívása az európai országok, valamint az Egye­sült . Államok és Kanada részvételével. A világ minden gyermeké­nek boldog gyermekkora ne­vében, méltó és békés jövő­jük nevében meg kell fékez­ni és meg kell állítani a fegy­verkezési versenyt, és tartós békét kell teremteni min­denütt a világon — hangsú­lyozza a záróközlemény. — E feladat nemes volta és fon­tossága annál is inkább nyil­vánvaló, mivel a háborúk, a fegyveres konfliktusok, az agressziók ég az erőszak el­ső áldozatai mindig a gyer­mekek. Az újabb pusztítások Vietnam mártír földjén, az újabb özvegyek és árvák, a lerombolt bölcsődék, iskolák, kórházak, az elragadott éle­tek olyanoktól, akik csak most kezdtek élni — a kínai vezetés Vietnam népe elleni agressziójának következmé­nyei, a palesztin, libanoni, dél-afrikai gyermekek tragi­kus sorsa mind megannyi bi­zonyíték erre — hangsúlyoz­za a dokumentum! Helsinki — Belgrad — Madrid Harmincötös találkozók MINDEN NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET azt a politi­kai helyzetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világ­ban vagy a földrészen ural­kodik. A jövő év végére ter­vezik a madridi Európa-ta- lálkozót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrádban tűzték ki az időpontot s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a har­minchárom európai és két észak-amerikai állam kül­döttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körülmé­nyek, de azért az sem kö­zömbös, hogy mi történik ad­dig. > Készülünk tehát, de egyben emlékezünk: négy esztendő­vel ezelőtt írták alá a har­mincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki záróok­mányt. Ez a dokumentum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalos helsinki zá- zóokmány Európa történeté­nek talán legnagyobb szabá­sú, mindenképen legátfogóbb együttműködési megállapo­dása, amely kitér a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kapcsolatok fő vonat­kozásáig és évtizedekre meg­határozza a kelet-nyugati vi­szony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a hel­sinki záróokmányban foglal­tak megvalósításáról és meg­valósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Belgrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsú­lyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elpa- rentálták Helsinki szellemét njondván: megváltozott a világ, ma már nem beszél­hetünk enyhülésről, nem vál­tak valóra az akkori remé­nyek. Valóban más a hely­zet, mint 4 esztendővel ez­előtt, hűvösebb a nemzetközi légkör, új problémák is elő­bukkantak, de az enyhülés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője éle­tünknek. Igaz, kevesebb tör­tént, mint amennyit vártunk, s amennyi kívánatos lett vol­na. További harmincötös ta­lálkozókra van szükség, hogy Európa új lendületbe hozza a megtorpant enyhülési fo­lyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül na­gyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcs­kérdéssé vált tehát a fegy­verkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak el­lentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsola­tokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegy­verkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizal­mat igényel. A kölcsönös bi­zalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a má­sik fél biztonságának tiszte-' letben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szíveseb­ben és könnyebben mélyítik a szálakat, a tartós, hosszú távú ipari-technikai együtt­működést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költ­ségekből, több lehetősége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. EZÉRT LÉPTEK A VAR­SÓI SZERZŐDÉS TAGÁL­LAMAI nemrég Budapesten tartott tanácskozásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nemzetközi köz­vélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában fog­lal bizonyos bizalomerősítő intézkedéseket: az aláírók előre értesítik egymást bizo­nyos szintű hadgyakorlata­ikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősen szélesí­teni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt aláírt harmincöt állam kül­döttei és állapodjanak meg hasonló jellegű, további biza­lomerősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szembenállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyaláso­kat tartanak majd, a helsin­ki záróokmány olyan pontja­it vitatják meg, amelyek az adott időpontban a legidősze­rűbbek lesznek. Sok múlik azonban azon, hogy 1980 vé­géig mennyit tesz a világ a leszerelésért. Tatár Imre GALSAI PONGRÁC: Mp / ßajüP (fizi játékai tözködés, egy búcsúpillantás a tükörbe. Aztán elegánciá- jának, finomságának és asz- szonyi fölényének teljes pompájában megkezdte szá­nalmas házalásait. Kegyel­mes urakkal és vigécekkel tárgyalt. Végigkilincselte az összes hivatalokat, a kúriai bíróságig, sőt a kormányzó kabinetirodájáig; minden személyes kapcsolatát igény­be vette; majd önként le­mondott valamennyi értéké­ről: hűvösvölgyi telkét, jó árfolyamú részvényeit, éksze-' reit, prémeit sorra eladogat­ta — csak Pauperát meg­mentse az adósok börtöné­től. De úgy osztotta be az idejét, hogy délelőtt tíz óra­kor már a színházban le­gyen. ban gyönge munka volt. Egy paraszti v.érű polgármester­lány meg egy arisztokrata földbirtokos három felvonás­ra duzzasztott szerelmi kö­tődése. — Délután kettőkor, a próba után hazajött. Meg­ebédeltünk. Aztán másfél— két órára lepihent; jó időben fürdőruhára vetkezett, föl­ment a teraszra, kitámasztot­ta a nyugágyat, és sütkére- zés közben hamar elaludt. De négy óra tájt felkölttette magát, a napfényben alvás­tól zsibbadtan lebotorkált a szobába, és nekilátott szere­pet tanulni. Délután hatkor már indult is a színházba. Engem pedig megkért, hogy vigyem el sétálni Peggy ne­vű, skót terrierkutyáját. 35. Ezentúl Bajor Gizinek kel­lett művészi tekintélyével jótállnia a tönkrement ban­kárért. A Lovas utcai ház a Vár­hegy oldalában épült; a vár­ra néző front egyemeletes, villaforma épület volt, a Vér­merő fölé nyúló ellenoldalt pea g ötemeletesre húzták. Pauperáék e Janus-arcú villa- bé áz legfelső szintjét bé­re k. i négyszobás, várbéli ott­hon még kényelmes is le­hetett volna két személynek. Paupera mégis elviselhetet­lenül szűknek találta. Ha éj­szaka fölébredt, és járkálni kezdett a szobában, folyton a bútorokba ütközött. Gizi egyelőre jobban tűrte a pénztelenséget a férjénél. Ez a kényszerhelyzet az ő mutatós vezeklése volt. Szé­pen, hatásosan, nagyvonalú­an megfizetni a jólétért. Méltósággal viselkedni ak­kor, amikor beteljesedett rajta az „eben szerzett jó­szág ebül vész el” megalázó igazsága. — Csak nekem panaszko­dott gyakran, hogy milyen fáradt — mondta Vajda Er­zsébet, akit hosszabb időre a Lovas utcai száműzetésbe is magával vitt. — Reggel hat­kor kelt. Gyors mosdás, öl­Ekkortájt több könnyű vígjátékban játszott: a diva­tos „háziszerzők”, Herczeg, Zilahy és Csathó darabjain kívül Bónyi Adorján: Édes ellenség és Andai Ernő: Por­celán című komédiáiban, majd az új Móricz-drámá- ban is. A Kerek Ferkó azon­— Ez a kutyasétáltatás éle­tem sorsdöntő időtöltése volt. Következményei pedig Gizit is meglepő színvallásra késztették. Peggyel legtöbb­ször a bástyasétányon csa­tangoltunk. Itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Bor­sos Szabó Lászlóval. Laci kisember volt, Kőbányán lakott, a Pongrácz-telepen. Ennek rossz szaga volt. S Gizi, aki mások magánügyeit mindig tiszteletben tartotta, most toporzékolva ellenezte kapcsolatunkat. „Örült vagy? — támadt rám. — Elment ^ eszed? Egész életedben nyo morogni akarsz? Gondol kozz! Én nem bánom, én le­veszem rólad a kezem, látni sem akarlak többé, megfoj­talak!” ö, aki eddig csak a szegénységet gyűlölte, most mintha a szegénység áldoza­taitól is gyűlöletrohamot ka­pott volna. Egyik este, ami­kor az előadás elmaradt, ki­osont utánam a bástyasé­tányra, s rajtakapott ben­nünket Lacival. Akkor rám­parancsolt, hogy ezentúl mindennap kísérjem el a színházba... Előadás végén már sietett is az Andrássy úti kabaré­ba. Sokszor annyi ideje sem volt, hogy nevét rávésse a kiskapuban várakozók cédu­láira. Ilyenkor gyorsan ruhát cseréltünk; én fölvettem Gi­zi jellegzetes, nagy szélű ka­lapját, lengő köpeny kabátját, ilyen-olyan sáljait; ő meg le­sunyt fejjel, egy leforrázott kóristanőt utánozva hussant ki az utcára. Az autogram­kérők rácsaptak az én bajo- ros eleganciámra, aztán za­vartan elrakták a papírt... Az Andrássy úti kabaréban Fodor László: A nagyságos asszony álmodik és Lengyel Menyhért: Tihamér című félhomályos, fülledt vidám­ságaiban pazarolta el magát. — Innen csak éjfél után ért haza. Tudtuk, hogy gyer­mekkora óta gyengélkedik a fülével, orvoshoz is járt, er­ről azonban , nem beszélt Csak egyszer, véletlenül, a fáradtságnak ebben az illu- minált állapotában. „Meglá­tod, hamarosan megöregszem — még ezt is mondta. — Űgy-e, már ráncos a nya­kam? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents