Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 1. kommentár Lusakai malomkövek I I » nyílik meg a zambiai I I fővárosban a Brit Nem- Uj zetközösség csúcsértekezlete. Az egykori brit gyarmatbirodalom utódállamainak ez a sajátos, rendkívül ellentmondásos és nem kevésbé heterogén gyülekezete mind a színhelyet, mind az időpontot illetően kényes körülmények között ül össze. Az értekezlet legizgalmasabb témája ugyanis nyilvánvalóan a Rhodesiával kapcsolatos dilemmaszövevény lesz és a konferencia színhelye, Zambia az úgynevezett front- államok egyike. Kenneth Ka- unda zambiai elnök a Rhodesiával szomszédos államok vezetőivel, Machel mozambiki, Neto angolai, Nyerere tanzániai és Serethse Khama bots- wanai államfővel — együtt nem véletlenül időzítette a frontállamok külön csúcsértekezletét a lusakai konferencia előestéjére — ugyancsak a zambiai fővárosban. A cél nyilvánvaló volt: közös álláspontot kidolgozni a nemzet- közösségi értekezletre. Az itt várható viták egyik legfőbb gerjesztője és célpontja az egykori „anyaország”, Anglia lesz. Nem nehéz megjósolni, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök asszony Lusakában újabb leckét kap a régi igazságból, amely szerint sokkal köny- nyebb ellenzéki pozícióból „kemény dolgokat” mondani, mint a bársonyszékből gyakorlati eredményeket elérni a kül- és belpolitika veszélyes vizein. Tekintélyes angol kommentátorok szerint a kormányfő két malomkő között kénytelen megpróbálni a lehetetlent Lusakában: összeegyeztetni az összeegyeztet- hetetlent, vagyis saját pártja „héjái” és az afrikai országok igényeit. Thatcher asszony megválasztásához nagy segítséget kapott a fehértelepes- rezsim angliai védelmezőitől és ez a csoport elég nagyhatalmú ahhoz, hogy tartani kelljen tőle. O yanakkor Rhodesia ügyében egész Afrika — érthetően — elsősorban Angliát teszi felelőssé azért, hogy a dolgok idáig fejlődhettek és egy csaknem összafrikai ellenérzés alapos gondokat jelenthet hosszabb távon is a brit külpolitikának. London ráadásul azt a Nyugatot képviseli egy elsöprő többségében „harmadik világbeli” résztvevőkből álló konferencián, amelynek kulcsszerepe van a másik fehér bástya, a Dél-afrikai Köztársaság apartheid rezsimjének /prolongálásában. Lusakában meglehetősen nehéz lesz megakadályozni, hogy a brit delegáció széksora a vádlottak padjává váljon. Harmat Endre Agrárreform Nicaraguában Állami tulajdonba veszik a Somoza-család és kiszolgálóik birtokait Az agrárreformról, a sandinista politikáról, a hatalom kérdéséről, valamint a lakosság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtalanító híresztelésekről adott a rádió és a tv által közvetített tájékoztatást hétfőn este a Sandinista Front egyesített vezetőségének három tagja. A tájékoztatásra meghívták a Managuában tartózkodó külföldi sajtótudósítókat is. Jaime Weelock, a nicara- guai ideiglenes újjáépítési kormány földművelésügyi minisztere, az egyesített vezetőség tagja, miután vázolta az agrárreform fő vonalait, összegezte a front filozófiáját, politikai hitvallását. Értékelése szerint a sandinisták forradalma a széles néptömegek támogatásával, azok javára született, a dolgozók boldogulását szolgálja. A front széles társadalmi egység létrehozásán munkálkodik, amelyet létfontosságúnak tart az újjáépítés szempontjából. Ezen belül fontos szerepet szánt a magánszektornak, amennyiben az nem a dolgozók érdekeivel ellentétesen és nem az állam biztonságát veszélyeztető módon működik. A front kül- és belpolitikáját a szuverenitás, a függetlenség, az ön- rendelkezés, valamint a nemzeti érzés ápolása jellemzi. A forradalom védelmét kicsi, de eltökélt hadsereg védelme alá kívánja helyezni. Weelock az agrárreformot vázolva leszögezte: a szűzföldeket nem osztják föl, és az állam veszi tulajdonba a So- moza-féle és rendszerét kiszolgálók birtokait. A földosztásnál elsődlegesen az ország gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel ésszerűtlen lenne a jól termő nagybirtokok felosztása. Egyidejűleg fokozatosan földhöz juttatják a földnélkülieket és a miniparcellán gazdálkodókat. Maria Pintassilgo asszony, új portugál miniszterelnök bemutatta szakértőkből és katonatisztekből álló új kormányát. Képünkön: a kormányfő mellett Freitas Cruz külügyminiszter. (Kelet-Magyarország telefotó) Alkotmányozó gyűlési választások Iránban Iránban folytatódik a péntekre kiírt alkotmányozó gyűlési választások előkészítése. A képviselők a június közepén nyilvánosságra hozott alkotmánytervezetet vitatják meg, majd az esetleg általuk módosított változatot népszavazásra bocsátják. A 75 képviselői helyre mintegy ezren pályáznak, többségük síita vallási vezető. A két fő vallási párt, Khomeini ajatollah, illetve Sariat Madari ajatollah követői külön listán indulnak, az együttműködést Sariat Madari visszautasította. A nem vallási mozgalmak közül a negyedszázaddal ezelőtti Moszadik-féle köztársaság hagyományait őrző polgári nemzeti front azt az álláspontot foglalta el a választások előtt, hogy az állam intézményeit „nyugati mintára” kell átszervezni. A mozgalom nem helyesli a vallási vezetőknek az államéletben betöltött jelentős szerepét. A nemzeti demokratikus front szerint nincsenek meg a „szabad választások feltételei”, ezért ez a csoport nem vesz részt a szavazáson. A haladó muzulmán Mudzsa- hid Khalk-mozgalom, a magát marxistának valló Fedajin Khalk-mozgalom, valamint a Tudeh Párt (kommunisták) részt vesznek a választásokon. Befejeződött a nemzetközi szeminárium (Folytatás az 1. oldalról) dályozására, a fegyverkezési verseny fokozására tett kísérleteiket. A résztvevők üdvözölték a hadászati támadófegyverek korlátozásáról a' Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött szerződés, a SALT—II aláírását, határozottan elítélik a különböző reakciós erők felelőtlen kísérleteit, amelynek célja az egyezmény ratifikálásának megakadályozása. A szemináriumon kifejezésre jutott sürgős feladat a katonai konfrontáció csökkentése Európában. A résztvevők ki-1 fejezték meggyőződésüket, hogy ezen a téren haladást jelentene egy politikai konferencia összehívása az európai országok, valamint az Egyesült . Államok és Kanada részvételével. A világ minden gyermekének boldog gyermekkora nevében, méltó és békés jövőjük nevében meg kell fékezni és meg kell állítani a fegyverkezési versenyt, és tartós békét kell teremteni mindenütt a világon — hangsúlyozza a záróközlemény. — E feladat nemes volta és fontossága annál is inkább nyilvánvaló, mivel a háborúk, a fegyveres konfliktusok, az agressziók ég az erőszak első áldozatai mindig a gyermekek. Az újabb pusztítások Vietnam mártír földjén, az újabb özvegyek és árvák, a lerombolt bölcsődék, iskolák, kórházak, az elragadott életek olyanoktól, akik csak most kezdtek élni — a kínai vezetés Vietnam népe elleni agressziójának következményei, a palesztin, libanoni, dél-afrikai gyermekek tragikus sorsa mind megannyi bizonyíték erre — hangsúlyozza a dokumentum! Helsinki — Belgrad — Madrid Harmincötös találkozók MINDEN NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET azt a politikai helyzetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa-ta- lálkozót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrádban tűzték ki az időpontot s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a harminchárom európai és két észak-amerikai állam küldöttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. > Készülünk tehát, de egyben emlékezünk: négy esztendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki záróokmányt. Ez a dokumentum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalos helsinki zá- zóokmány Európa történetének talán legnagyobb szabású, mindenképen legátfogóbb együttműködési megállapodása, amely kitér a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kapcsolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet-nyugati viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról és megvalósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Belgrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsúlyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elpa- rentálták Helsinki szellemét njondván: megváltozott a világ, ma már nem beszélhetünk enyhülésről, nem váltak valóra az akkori remények. Valóban más a helyzet, mint 4 esztendővel ezelőtt, hűvösebb a nemzetközi légkör, új problémák is előbukkantak, de az enyhülés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője életünknek. Igaz, kevesebb történt, mint amennyit vártunk, s amennyi kívánatos lett volna. További harmincötös találkozókra van szükség, hogy Európa új lendületbe hozza a megtorpant enyhülési folyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül nagyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcskérdéssé vált tehát a fegyverkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak ellentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsolatokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegyverkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizalmat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a másik fél biztonságának tiszte-' letben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szívesebben és könnyebben mélyítik a szálakat, a tartós, hosszú távú ipari-technikai együttműködést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költségekből, több lehetősége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. EZÉRT LÉPTEK A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI nemrég Budapesten tartott tanácskozásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nemzetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedéseket: az aláírók előre értesítik egymást bizonyos szintű hadgyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősen szélesíteni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodjanak meg hasonló jellegű, további bizalomerősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szembenállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyek az adott időpontban a legidőszerűbbek lesznek. Sok múlik azonban azon, hogy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. Tatár Imre GALSAI PONGRÁC: Mp / ßajüP (fizi játékai tözködés, egy búcsúpillantás a tükörbe. Aztán elegánciá- jának, finomságának és asz- szonyi fölényének teljes pompájában megkezdte szánalmas házalásait. Kegyelmes urakkal és vigécekkel tárgyalt. Végigkilincselte az összes hivatalokat, a kúriai bíróságig, sőt a kormányzó kabinetirodájáig; minden személyes kapcsolatát igénybe vette; majd önként lemondott valamennyi értékéről: hűvösvölgyi telkét, jó árfolyamú részvényeit, éksze-' reit, prémeit sorra eladogatta — csak Pauperát megmentse az adósok börtönétől. De úgy osztotta be az idejét, hogy délelőtt tíz órakor már a színházban legyen. ban gyönge munka volt. Egy paraszti v.érű polgármesterlány meg egy arisztokrata földbirtokos három felvonásra duzzasztott szerelmi kötődése. — Délután kettőkor, a próba után hazajött. Megebédeltünk. Aztán másfél— két órára lepihent; jó időben fürdőruhára vetkezett, fölment a teraszra, kitámasztotta a nyugágyat, és sütkére- zés közben hamar elaludt. De négy óra tájt felkölttette magát, a napfényben alvástól zsibbadtan lebotorkált a szobába, és nekilátott szerepet tanulni. Délután hatkor már indult is a színházba. Engem pedig megkért, hogy vigyem el sétálni Peggy nevű, skót terrierkutyáját. 35. Ezentúl Bajor Gizinek kellett művészi tekintélyével jótállnia a tönkrement bankárért. A Lovas utcai ház a Várhegy oldalában épült; a várra néző front egyemeletes, villaforma épület volt, a Vérmerő fölé nyúló ellenoldalt pea g ötemeletesre húzták. Pauperáék e Janus-arcú villa- bé áz legfelső szintjét bére k. i négyszobás, várbéli otthon még kényelmes is lehetett volna két személynek. Paupera mégis elviselhetetlenül szűknek találta. Ha éjszaka fölébredt, és járkálni kezdett a szobában, folyton a bútorokba ütközött. Gizi egyelőre jobban tűrte a pénztelenséget a férjénél. Ez a kényszerhelyzet az ő mutatós vezeklése volt. Szépen, hatásosan, nagyvonalúan megfizetni a jólétért. Méltósággal viselkedni akkor, amikor beteljesedett rajta az „eben szerzett jószág ebül vész el” megalázó igazsága. — Csak nekem panaszkodott gyakran, hogy milyen fáradt — mondta Vajda Erzsébet, akit hosszabb időre a Lovas utcai száműzetésbe is magával vitt. — Reggel hatkor kelt. Gyors mosdás, ölEkkortájt több könnyű vígjátékban játszott: a divatos „háziszerzők”, Herczeg, Zilahy és Csathó darabjain kívül Bónyi Adorján: Édes ellenség és Andai Ernő: Porcelán című komédiáiban, majd az új Móricz-drámá- ban is. A Kerek Ferkó azon— Ez a kutyasétáltatás életem sorsdöntő időtöltése volt. Következményei pedig Gizit is meglepő színvallásra késztették. Peggyel legtöbbször a bástyasétányon csatangoltunk. Itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Borsos Szabó Lászlóval. Laci kisember volt, Kőbányán lakott, a Pongrácz-telepen. Ennek rossz szaga volt. S Gizi, aki mások magánügyeit mindig tiszteletben tartotta, most toporzékolva ellenezte kapcsolatunkat. „Örült vagy? — támadt rám. — Elment ^ eszed? Egész életedben nyo morogni akarsz? Gondol kozz! Én nem bánom, én leveszem rólad a kezem, látni sem akarlak többé, megfojtalak!” ö, aki eddig csak a szegénységet gyűlölte, most mintha a szegénység áldozataitól is gyűlöletrohamot kapott volna. Egyik este, amikor az előadás elmaradt, kiosont utánam a bástyasétányra, s rajtakapott bennünket Lacival. Akkor rámparancsolt, hogy ezentúl mindennap kísérjem el a színházba... Előadás végén már sietett is az Andrássy úti kabaréba. Sokszor annyi ideje sem volt, hogy nevét rávésse a kiskapuban várakozók céduláira. Ilyenkor gyorsan ruhát cseréltünk; én fölvettem Gizi jellegzetes, nagy szélű kalapját, lengő köpeny kabátját, ilyen-olyan sáljait; ő meg lesunyt fejjel, egy leforrázott kóristanőt utánozva hussant ki az utcára. Az autogramkérők rácsaptak az én bajo- ros eleganciámra, aztán zavartan elrakták a papírt... Az Andrássy úti kabaréban Fodor László: A nagyságos asszony álmodik és Lengyel Menyhért: Tihamér című félhomályos, fülledt vidámságaiban pazarolta el magát. — Innen csak éjfél után ért haza. Tudtuk, hogy gyermekkora óta gyengélkedik a fülével, orvoshoz is járt, erről azonban , nem beszélt Csak egyszer, véletlenül, a fáradtságnak ebben az illu- minált állapotában. „Meglátod, hamarosan megöregszem — még ezt is mondta. — Űgy-e, már ráncos a nyakam? (Folytatjuk)
