Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 4. Utak... városok... emberek... Képtávírón érkezett A Kubában tartózkodó sandinista küldöttség egy géppisz­tolyt ajándékozott Fidel Castrónak. A nicaraguai harcosok ezt a fegyvert is használták tavaly, amikor egy bravúros ak­cióval megszállták a managuai parlamentet. \ zimbabwei hazafias erők újabb akciókat indítottak Muzo- rewa püspök bábrezsime ellen. Képünkön: Joshua Nkomo a hazafias front társelnöke egy Lusaka környéki menekülttá­bor ifjú lakói között. Francesco Cossiga volt belügyminiszter kapott megbízatást Pertini olasz köztársasági elnöktől a kormányalakításra. A kereszténydemokrata politikus (képünkön) tárgyalásokat folytat a parlamenti pártok vezetőivel. (Kelet-Magyarország telefotó) Varsói levelünk Orvos a portán A világ kereskedelmi szakemberei mindig előkelő helyen jegyzik a poznani nemzetközi vásárt. Az idei nek, az ötvenegyediknek azonban különleges a jelentősége, hiszen a népi Lengyelország megszületé­sének 35. évében reprezentálta a lengyel ipar elért eredményeit. Egy másik fontos eseményről is megemlé­keztek a vásár alkalmából: a KGST létrejöttének 30. év­fordulójáról — külön pavilon mutatta be Lengyelor­szágnak a KGST-ben való részvételét. 174 ezer négy­zetméter területen 40 ország 1662 cége és 2881 hazái ki­állítója mutatta be termékeit. Magyarországot 2530 négyzetméteres kiállítótermében 23 külkereskedelmi és iparvállalat képviselte. A vásár során a lengyel vállala­tok 6 milliárd devizazloty értékben kötöttek üzletet, eb­ből 4 milliárd az exportmegállapodás. A legnagyobb ke­reskedelmi partnerek a Szovjetunió, az NDK, Csehszlo­vákia, az NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia, Olasz­ország és az USA voltak. A legjelentősebb szerződés az olasz Fiat-céggel született, amelynek értelmében a jövő évtől Fiat 126-ost csak a lengyelek gyártanak. Ugyan­csak eldőlt, hogy nem sokkal az olaszok után megkez­dik a legújabb Fiat-típus, a „Zero” gyártását. A vásárt 460 ezren tekintették meg, ebből 10 ezer volt' a külföldi látogató. Poznan városának tehát nem kis nehézségekkel kellett megküzdenie a temérdek em­ber elhelyezésekor. S ez bizony már évek óta így van a vásár ideje alatt. A város vezetősége a vajdasági tu­risztikai hivatal segítségét kérte, amely 4 évvel ezelőtt igen érdekes megoldást talált a problémák enyhítésére, s a Lengyel Szocialista Diákszövetség poznani szerve­zetével egyetértésben megszületett a döntés: a város egyik vadonatúj, hipermodern diákszállóját szállodává alakították át a vásár idejére. A „Hotel Eskulap” azóta a külföldiek kedvence lett. A esculapius — az orvosok védőszentje. A sz'álló te­hát az év nagy részében a medikusok kollégiu­ma, ahol 860 külföldi és hazai diák lakik, két­ágyas, fürdőszobás, kitűnően felszerelt és berendezett szobákban, szinte jelképes összegért, havi 120 zlotyért. A kollégium vezetését a diáktanács irányítja és ugyan­csak a diáktanácsnak és a turisztikai hivatalnak köszön­hető, hogy amikor átalakulnak szállodává, a repcióban udvarias, idegen nyelvéket jól beszélő diákok ülnék. A vizsgákon ilyenkorra már túl vannak — hála a kitűnő szervezésnek, amely a vásárra való tekintettel a vizsga­időszakot korábbra teszi — és persze a pénz sem jön rosszul az ösztöndíjból élő fiataloknak. A külföldiek pe­dig szívesen jönnek. A szálló különleges szolgáltatása, aminek a rekkenő hőségben egész nap a vásáron dolgo­zó üzletemberek nemegyszer vették hasznát, hogy or­vost hívniuk nem kellett, panaszaikkal bátran fordul­hattak bármelyik portáshoz. Varsó, 1979. július. (ßafa/uii QMlcl Politikai gazdasági és szociális kérdésekről Georges Marchais sajtóértekezlete 2. KÖLN Nagyon szép kempingje van, talán a legjobb helyen és legpraktikusabb berende­zésekkel. Minden van itt; hi­deg-meleg víz, konyha, mosó- helyiség, zuhanyozó, autómo­só, erdei tomapálya, büfé, szupermarket — csak hát minden szolgáltatásért külön fizetni kell. Az ingyenes zu­hany akkor is hideg, ha kint hideg eső zuhog, a konyha gázcsapja is csak akkor gyul­lad ki, ha bedobjuk a tíz-ti­zenöt forintot érő érmét. — Maga magyar? — szól hozzám valaki a büfében. — Ha megért, úgyis tudja. — Én is az voltam. — Csak volt? Itt zavarba jött az ötven körüli férfi, aki megszólított. Hallgatőtt egy sort, aztán né­metül folytatta: — Anyanyelvem magyar, Magyarországon születtem, de negvennégyben kihoztak ide. Levente voltam, nem katona. Aztán itt ragadtam, megnő­sültem, két nagy fiam van. — Ok tudnak valamit ma­gyarul? — Egy szót se — és újra magyarul: — Sajnos. Hány ilyen egykori tizen­éves magyar bolyong a vilá­gon, aki szép lassan már az anyanyelvét is elfelejtette... HAMBURG „A vasútnak van jövője.” Ezt a mottót adták a ham­burgi 'közlekedési kiállítás­nak, amelyet az energiataka­rékosság, a korszerűség és a környezetvédelem jegyében rendeztek meg óriási érdek­lődés mellett Csak néhányat a látottak közül: 400 kilomé­teres sebességgel robogó Transrapid expressz. Mágne­ses vasút, amelyet lineáris elektromotor mozgat Házhoz hívható komputerirányítású autóbusz. Hidrogénnel haj­tott autómotor. (Egyelőre ter­mészetesen sűrített hidrogén­gázzal üzemeltetik, de elvileg egyszer valóban megoldható lesz, hogy benzin helyett vi­zet töltsenek a tartályába.) Emeletes nyergesvontató. Kétéltű, diesel- és elektromo­torral egyaránt üzemelő tro­libusz. Akkumulátormeghaj­tású elektromos autóbusz. Mindezeket csak ízelítőül em­lítettem — a látogatók több­sége hetikártyát vásárol, hogy mindenre jusson ideje, ami a kiállításon látható. HONNOVER „Herr Umleitung” ezt a vá­rost most formálja át: a tér­38. Csak annyira komoly, hogy félelmet ne keltsen, s annyira közvetlen, hogy ne ártson vele a bizalomnak. Egy orvos/ aki betegei érde­kében is többnek akar mutat­kozni önmagánál. Nem tűr bizonytalan kórisméket és nem halogatja a beavatko­zást: határozottan és gyorsan cselekszik. De látványnak is tetszetős műtétéit lila fény­ben végzi el. Néhány mondat Bajor Gizi vallomásából: „Nehéz ezt megmagyaráz­ni. De abban a pillanatban, amikor kezét az arcomhoz érintette, s fejemet rézsut fordítva fölém hajolt, bele­szerettem Tiborba...” A színésznők a legkönnyeb­ben szuggerálható egyénisé­gek. , S hogy mit szeretett meg Germánban? A tudását? kép alapján alig lehetett el­igazodni, végül is a villamos­síneket követve jutottunk el a város központjába. Fényes nappal, délelőtt tizenegy óra­kor értünk a főpályaudvar közelébe. Egy kis mellékutcá­ba behajtva azonnal feltűnt, hogy bár nincsenek tilalmi táblák, mégis szinte üresek a parkolóhelyek. Kiszálltam és ahogyan az ajtót becsukva felpillantottam, ugyancsak szokatlan kép villant elém. A szemközti ablakban egy fiatal nő ült meztelenül. Ránézek egy másik házra,” ott ugyanaz a látvány fogad. Kiderült, hogy az állomás melletti gar- ninegyedbe keveredtünk, ahol fényes nappal is zavartalanul bonyolódik az „üzlet”. Mindegy. A kocsit nem le­het elcsábítani, az ilyen he­lyeken általában vigyáznak a jó hírükre, így hát mi elmen­tünk várost nézni, kis Ladánk pedig szépen megvárt ben- nüriket. Nem történt semmi baja. NÜRNBERG Hírhedt, de szép város. Gazdái a háború után nem siették el az újjáépítését: meghagyva a nürnbergi mes­terekre annyira jellemző stí­lust, modern újvárost építet­tek az óváros ódon házai he­lyére. Talán Bonnban tapasz­talhattuk még, hogy ennyire betartják azt a rendezői el­vet, hogy történelmi ízlésük és hagyományaik alapján épüljenek fel a háborúban megrongálódott városrészek, házak, terek; szupermodern házóriások nélkül, nem úgy mint Frankfurtban, vagy Kölnben. Igaz, hogy nem is haladnak olyan gyorsan, mert az újjáépítés m^g ma is tart. LINZ—PASSAU A két város közti szántóföl­dekről szólnék talán utoljára. Vasárnap lévén feltűnt, hogy milyen sokan dolgoznak a földeken. Kiderült, hogy itt óriási eperültetvények van­nak, de nincs, aki leszedje. Így aztán mindenkinek meg­engedik (nagy reklámot csap­va a környékbelieket, sőt még a bécsieket is odacsalogat­ják), hogy felesbe szedjék az epret. Így ők is jól járnak és a tulajdonos is megtalálja a számítását. Sokan hiányolják, hogy nincs használható útiköny­vünk az NSZK-ról. Ez a né­hány mozaik persze koránt­sem pótolhatja azt, de talán némi ízelítőt nyújt aról, hogy utazni még a mai benzinpá- nikos időben is jó dolog. Vasvári Ferenc Vagy a lila fényt? A bizton­ságát, látszólagos nyugalmát? Vagy a pózait? A megnyerő és bizalomkeltő modorát? Vagy a jómód adta önérzet simaságát? Esetleg csak a le­hetőséget, amit a sikeres or­vosban észrevett? Nemsokára ráosztják Pi­randello: Játék vagy élet cí­mű színművének főszerepét. Bajor a bemutató előtt ilyen nyilvános harakirit vé­gez el magán: „Egy színésznő alakját és lelkét kell színpadra vinnem, akinek nem volt soha egyéni élete. Nem tudja, melyik élet az övé. Amikor beleszeret egy férfiba, rájön, hogy minden szerelmes hangját és mozdu­latát elhasználta már a szín­padon. Kutatja magában, hogy az életben él-e, vagy a színpadon játszik. Keresi az igazi énjét, és nem találja meg. Nagyon súlyos problé­ma, amellyel nem most tar lálkoztam először. Ott kísér­tet az életemben, valahány­szor egyedül maradtam, és időm jutott rá, hogy magam­ról is gondolkozzam.” S hogy a jónevű orvost mi­vel sikerült megkörnyékez­nie? Ezt, Gizi személyiségének és az előzmények ismereté­ben hagyjuk meg szónoki kérdésnek. Számoljunk csak a józan ész érveivel. Germán ugyanis kevesli a „divatos praktizőr” rangját. Tudományos sike­rekre, klinikai előbbrejutásra is pályázik. S a szakértelem, ügyesség, rutin ehhez nem elég. E hasznos erények tu­lajdonosát, ha nem talál tár­sadalmi fogódzót, még benn felejthetik az orvostársada­lom „középrétegében”: abban a népes sleppben, amely kli­nikai viziteken a professzor után úszik. Főként, ha szár­mazása ürügyet is ad a rosszindulatnak. De Gizi mű­vészi rangjával és kapcsola­taival „udvarképessé” tehet­né a személyét: úgy növelné irigyeinek számát, hogy el is hallgattatná őket. S talán az egyetemi katedra sem lenne oly elérhetetlen távolságban. Ez a megfontolás is sietteti 1933. július 7-én kötött házas­ságukat. A nászutat külföldön töl­tik. Első állomás: Techen­dorf. Kis osztrák nyaralóhely, a Weissensee nevű tenger­szem partján. Innen utaznak majd tovább, Olaszországba. A családi fényképalbum a nászút gondosan fölenyvezett emlékei. Ismert amatőrpozi- turák, mindenki a lencsébe néz, és itt-ott egy lemaradt fej, vagy térdben elmetszett lábszár is: Bajor és Germán hosszú porköpenyben doboz alakú, fekete gépkocsijuk előtt; Bajor és Germán a für­dőház stégjén, Gizi szédítő strandnadrágban, Tibor tö­rökülésben; Bajor és Germán egy hajó fedélzetén, ezúttal „lesből megörökítve”, feszte­lenül — de feltűnő, hogy so­ha nincsenek kettesben. A képeken csupa ismerős arco­kat látunk: Vajda Ducit, az első férjet, Juditot, Duci har­madik feleségét, az elmarad­hatatlan Vajda Erzsikét, s egy kétéves kisfiút, Gizi kereszt­fiát: Miklóst. Bajor Gizi a ritka jelensé­gek közé tartozott, akik este lángoló szerelmesként fe- küsznek le, ám a nászéjszaka reggelén már társasági lény­ként ébrednek. Ügy intézte Franciaország vezetői a nyá­ron indították legutóbbi tá­madásukat a dolgozók élet- színvonala ellen —, jelentette ki Georges Marchais, a Fra- cia Kommunista Párt' főtit­kára csütörtökön Párizsban tartott sajtóértekezletén, amelyen számos politikai, gazdasági és szociális kérdés­sel foglalkozott. ,Áz FKP főtitkára sajtóér­tekezleten hangoztatta: a francia kommunisták követe­hát, hogy legközelebbi bará­tai kinn várják őket Techen- dorfban, és ugyanabban a panzióban lakjanak: haddí részesüljenek ők is a nászút társas örömeiben. Germán Tibor egyelőre még ép humorérzékkel vesz részt ebben a szokatlan kö­zösségben. Az új házasok már a Pil- sudszky úti villába jöttek ha­za Olaszországból. A ház reggeltől estig nap­fényben állt. Lenn, a földszinten a Ma­ma lakott, Rudiék őrizetére bízva. Három éve a villamo­son agyszédülés érte, s azóta tolókocsin közlekedett a la­kásban. Míg a két frontra szolgáló emeletet a Germán házaspár foglalta el. A lakás beosztását is Gizi tervezte. A haliból négy helyiség nyílt: az ebédlő, a szalon, a ven­dég- és garderobe-szoba, maid tovább a fehér biedermever háló és Germán könyvtára. De a haliból indult az a fa- lépcső is. amelv a mandzárba vitt. A lakást télikertben vég­ződő folyosó zárta le. Innen is több ajtó nvílt: a személy­zeti szoba, a konyha és a mellékhelyiségek. Ez a hely­színrajz később lesz fontos, amikor a lakáslabirintust há­lik, hogy az év második felé­ben fagyasszák be a közszük­ségleti cikkek, az iparcikkek, a szolgáltatások árait, a lak­béreket, vezessenek be árel­lenőrzést és szüntessék be az elbocsátásokat. A Francia Kommunista Párt céljai kö­zött szerepel a nemzeti érde­keknek megfelelő energiapo­litika kialakítása, a nagytőke megadóztatása, és az olajmo­nopóliumok spekulációinak megfékezése. borús menedéknek kell majd elképzelnünk. Gizi a Pilsudszky úti ház­ban végre otthon érezte ma­gát. Nem „betelepült feleség” volt többé, mint Paupera re­zervátumában. Itt mindent a kedve szerint rendezhetett el. Új otthonában is sokan megfordultak. De társasági élete rendezettebb, mondhat­nám civilizáltabb lett. Ste­fániái úti tapasztalatai miatt ügyelt a meghívottak szint­azonosságaira is: a választé­kos társalgást nem keverte össze a „brancsbéli” cseve- lyekkel, a kisestélyi ruhát a drindlivel. Hetenkint két vendégj árónapot tűzött ki magának: a szerdát és a va­sárnapot. De alkalmi soiré- ein elsősorban a „hivatalo­sak” jelentek meg, Herczeg Ferenccel, Petrovics Elekkel, Brisits Frigyessel s néhány művészelőkelőséggel élvez­hetővé ízesítve, míg „családi vacsoráin” Germán s a maga barátait látta vendégül: dr. Barát Irént, Gombaszögi El­lát, Péchy Blankát, Gobbi Hildát, a Diósy és a Holán- der házaspárt. Persze, akad­tak állandó*^pelépovel kitün­tetett személyek is. (Folytatjuk) GALSAI PONGRÁC: fóajor (fizi játékai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents