Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. augusztus 31. Napi külpolitikai kommentár Brit tévutak — Rhodesiában MIKÖZBEN NAGY-BRI- XANNIA konzervatív kor­mánya lázasan tevékenyke­dik a szeptember 10-re terve­zett Bhodesia-ikonferencia „sikeréért”, a Zimbabwe Ha­zafias Front újólag figyel­meztetett a londoni rendezési terv veszélyeire. Chinamano, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió alelnöke minap tartott sajtóértekezletén hangoztat­ta: Thatcher asszony kabi­netjének nagy hévvel beha­rangozott elképzelései nem szolgálnak mást, mint hogy továbbra is a „külföldi tőke érdekeinek megfelelő báb­kormány igazgassa” — bir­tokolja — az országot. Rhodesia ügyében már hoz­zászokhattunk, hogy előbb- utóbb mindig kiderül: más törekvés bújik meg az állító­lag „tényleges megoldást ke­reső” nyugati tervek, konfe­renciák mögött. Chinamano szavai most mégis külön fi­gyelmet érdemelnek. Ennek oka, hogy a májusban hata­lomra került Brit Konzerva­tív Pártnak eredetileg esze ágában sem volt „rendezési tervekkel előállni Rhodesia ügyében. Ellenkezőleg, That­cher asszonnyal az élen ők már akkor Muzorewa tör­vénytelen kormányának elis­merését fontolgatták. Csak­hogy a Brit Nemzetközösség augusztus eleji csúcsértekez­lete Lusakában nem azzal az eredménnyel zárult, amelyre Londonban számítottak. Mu­zorewa kabinetjének tagjait meg sem hívták a konferen­ciára, míg a Zimbabwe Ha­zafias Front két vezetőjét, Nkomót és Mugabét valóság­gal ünnepelték a zambiai fő­városban. Thatcher asszony, hogy ne mérgesítse tovább Nagy-Britannia viszonyát az afrikai országokkal, eredeti beszédét félretéve — kényte­len-kelletlen bár — valódi rendezést: szabad választáso­kat és új alkotmányt ígért Rhodesiában. E rendezési fo­lyamat első állomása lenne a londoni konferencia. Csak lenne, mert már előkészítése közben egy sor elfogadhatat­lan feltételt támasztottak a Zimbabwe Hazafias Fronttal szemben, arról nem is szól­va, hogy a rhodesiai rende­zésben ugyancsak érdekelt „frontországokat” meg sem hívták a tanácskozásra. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT érthető csak igazán Chinamano szavainak végki­csengése: a fegyveres felsza­badító küzdelem fokozásának kilátásba helyezése. A 6,8 milliós őslakosság tényleges uralmáért küzdő front már számtalan tanújelét adta an­nak, hogy kész a tárgyalásos rendezésre, de mindhiába. Jóhiszeműségét, békés szán­dékát, mint már annyiszor, úgy tűnik, ezúttal is ki akar­ják használni Londonban. S ami még rosszabb: az afrikai államokat is meg akarják té­veszteni, bíráló hangjukat el­fojtani. Legalábbis a brit előkészületek erre vallanak. Gazdasági érdekeiktől vezé­relve Londonban még min­dig nem hajlandók felismer­ni, hogy már Zimbabwe nem­zeti felszabadító erői játsz- szák a főszerepet az ország jövőjének meghatározásában. k. m. (Folytatás az 1. oldalról) Isidoro Malmierca Peoli- nak, a Kubai Köztársaság külügyminiszterének elnökle­tével csütörtökön Havanná­ban megnyílt az el nem köte­lezett országok külügyminisz­teri értekezlete. A tanácsko­zásnak az a feladata, hogy előkészítse a mozgalom ál­lam- és kormányfőinek szep­tember harmadikén kezdődő hatodik csúcsértekezletét. A külügyminiszteri tanács­kozáson megvitatják az el nem kötelezettek mozgalmá­nak egyes szervezési és eljá­rási kérdéseit, meghatározzák a hétfőn kezdődő csúcs nani- rendjét és közös nevezőre jutnak a magas szintű tanács­kozáson elfogadásra kerülő zárónyilatkozat és akció- program tervezett szövegé­ben. Havannába sorra érkeznek az állam- és kormányfők a hétfőn kezdődő csúcstalálko­zóra. Tito jugoszláv és Szu- fanuvong laoszi elnök után csütörtökön Havannába érke­zett Mengisztu Haile Mariam etiópiai államfő is. TELEX MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában az Októberi Forradalom Ér­demrenddel tüntették Jurij Andropovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ját, a Szovjetunió Állambiz­tonsági Bizottságának elnö­két. A kitüntetés átnyújtá- sakor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke rövid beszédben méltatta Andropov eddigi munkássá­gát. BUDAPEST Szekér Gyulának, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének vezetésével csütörtökön ma­gyar kormányküldöttség uta­zott Líbiába, a líbiai forrada­lom 10. évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepségek­re. A delegáció tagja Garai Róbert külügyminiszter-he­lyettes is. Békegyíílés Salgótarjánban A második világháború ki­törésének negyvenedik évfor­dulója alkalmából békegyűlést rendezett csütörtökön Salgó­tarjánban a Hazafias Nép­front. A Kohász Művelődési Központban lezajlott nagy­gyűlés szónoka Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára volt. Többek kö­zött azt hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési hajsza, a há­borús uszítás ellen 40 évvel ezelőtt is, csakúgy, mint nap­jainkban, a Szovjetunió emel­te fel a hangját a legmesz- szebbhangzóbban. Nem árt erre emlékezni és emlékez­tetni, amikor egyes nyugati nagyhatalmak lázas fegyver­kezésükhöz igyekeznek ma­gyarázatokat összeeszkábál- ni. Van azonban egy nagy különbség a négy évtizeddel ezelőtti és jelenlegi erőviszo­nyok között: akkor a Szovjet­unió egymaga vívta békehar­cát, ma pedig a szocialista közösség államainak támoga­tásával, legyőzhetetlenné meg­erősödve. Kovács Jenő beszéde után felszólalt a nagygyűlésen Szalvai József, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek nyugdíja­sa, Balga József, a Salgótar­jáni Síküveggyár szocialista brigádvezetője és Juhász Nándor, a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének titkára. Megbélyegezték az imperia­lista agresszió, a gyarmati és az újgyarmati elnyomás, faj­üldözés megnyilvánulásait, hitet tettek a nemzeti és tár­sadalmi felszabadításukért harcoló népek igaz ügye mel­lett, rámutattak, hogy ha­zánkban a béke megőrzé­séért folyó küzdelem legha­tásosabb formája továbbra is a termelőmunka fellendítése, szocializmust építő hazánk felvirágoztatása. A gyűlés Marczinek Ist­vánnak, a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkárának zárszavával ért véget. Csehszlovák kommentárok Lázár György látogatásáról A Lázár György miniszter- elnök vezette magyar kor­mányküldöttségnek a hét ele­jén Csehszlovákiában tett hi­vatalos baráti látogatására a Rudé Právo csütörtökön kommentárban tért vissza. A CSKP KB lapja belpoli­tikai rovatának élén közölt értékelő írása bevezetőben rámutat, hogy a magyar- csehszlovák együttműködés politikai, gazdasági és kultu­rális téren egyaránt már évek óta jó ütemben fejlődik és magas színvonalát prágai tár­gyalásai folyamán Lázár György és vendéglátója, Lu- bomir Strougal csehszlovák kormányfő is hangsúlyozta. Fejlesztésének lehetőségeit azonban a két ország még korántsem merítette ki. Ezért a két miniszterelnök a meg­beszéléseken nagy figyelmet fordított a kínálkozó további lehetőségekre, a két szocia­lista népgazdaság közötti még hatékonyabb együttműködés útjainak kijelölésére. Csehszlovákiának és Ma­gyarországnak a gazdasági együttműködés és a kereske­delmi csere szélesítésében való érdekeltsége teljesen törvényszerű. A két párt és állam politikájának abból a közös alapvető törekvéséből következik, hogy a gazdaság fejlesztése útján előmozdítsák népeik szükségleteinek jobb kielégítését, az életszínvonal emelését és együttműködé­sükkel az egész szocialista kö­zösséget is erősítsék. Lázár György és Lubomir Strougal megbeszélései kétségkívül je­lentős mértékben hozzájárul­nak e célok megvalósításához — írja a Rudé Právo. Elemezte Lázár György lá­togatásának eredményeit csü­törtökön a pozsonyi Pravda, a Szlovák KP központi lapja. Manapság — írja a kommen­tátor — nem lehetséges a nemzetgazdaság eredményes fejlesztése, különösen a nyers­anyagban szűkölködő orszá­goknak, a széles körű nemzet­közi munkamegostászban való részvétel nélkül. A szocialista országok számára kitűnő esz­köz erre a KGST keretében történő két- és sokoldalú együttműködés elmélyítése. Ezért két olyan testvéri or­szágnak, mint Csehszlovákia és Magyarország, amelyeket ráadásul a szomszédság is összeköt, igen jó feltételei vannak arra, hogy egymás­nak segítve erősítsék saját gazdaságukat és egyúttal nö­veljék az egész szocialista kö­zösség gazdasági erejét is. Bazargan nyilatkozata a sajtóról Továbbra is heves harcok Kurdisztánban Teheráni kurd források szerint a felkelők szerdán Nyugat-Azerbajdzsánban több támadást hajtottak végre a forradalmi gárdisták ellen és ezek során vagy ötven gár­distát megöltek. A Nagadeh—Dzsaldian és a Nagadeh—Mahabad útvona­lon heves összetűzések zajlot­tak le kurd gerillák és fowa- dalmi gárdisták között. A kurdok három páncélozott járművet kilőttek. A fegyver­ropogás még szerdán este is hallható volt. Szintén kurd források szerint Mahabad kö­zelében a felkelők 10 forra­dalmi gárdistát ejtettek fog­lyul. „Az iráni kormány a kül­földi sajtótól nem támogatást vár, hanem azt, hogy az igaz­ságot tükrözze” — jelentette kj szerdán Bazargan minisz­terelnök. Elmondotta továb­bá, hogy az átmeneti kor­mány kinevezésekor „teljes szabadságot” engedélyeztek a sajtónak, ám bebizonyosodott, hogy „a sajtó egyes az előző rendszer alatt is tevékenyke­dő képviselői az iszlám forra­dalom ellen léptek fel". Bazargan végezetül kijelen­tette, hogy „a kívülről sugallt kurdisztáni szakadár törek­vések nem szolgálják sem a nemzeti közösség, sem a kör­nyező országok érdekeit”. BONNI LEVELÜNK Tanárok ősze I szonyú zsúfoltság volt az elmúlt hét végén a nyu­gatnémet autópályákon. A forgalom mindkét irányban a szó szoros értelmében bedugult. A vá­rakozás kényelmetlen óráit azonban valószínűleg nem egyformán tűrték az ellenkező irányban haladók. A dél­nek indulókat vigasztalta a tudat: még csak nemrég kez­dődött a szabadság, még lesz alkalmuk kipihenni magu­kat. Az északra tartókat azonban nyilván még az is ide­gesítette: másnap már munka van, a gyereknek pedig iskola. Északrajna-Westfália tartományban augusztus el­ső hétfőjén megkezdődött a tanítás. Bajorországban és Baden-Würtenbergben viszont még csak a szünet első napjaiban tartanak. Ám, amikor ennek vége lesz, akkor sem térhet vissza mindenki oda. ahonnan elindult. Stuttgartban a tartományi kultuszminiszter 1800 „kék­levelet” írt még alá, mielőtt szabadságra ment volna. A címzettek: gyakorlóéveiket töltő fiatal pedagógusok. A levél lényege: július 31-e után nem tartanak többé igényt szolgálatukra Baden-Würtenbergben, abban a tarto­mányban, amely különben egyedül büszkélkedhet az NSZK-ban azzal, hogy teljes foglalkoztatottságot tudott biztosítani lakosainak. A tanárok elbocsátásának hivatalos magyarázata: csök­ken a népesség, évről évre kevesebb gyerek születik, nincs tehát szükség annyi oktatóra sem. (Hasonló okból zártak már be iskolát Bonnban is.) Emiatt öt évvel ez­előtt a korábbinak felére korlátozták a tanári szakokra felvehetők számát. Most viszont már közülük sem jut mindenkinek állás. Feltéve, hogy nem kerekednek fel és keresnek maguknak megélhetést valamelyik másik tar­tományban. Például itt. Északrajna-Westfáliában, közelebbről a Ruhr-vidéken, ahol viszont nagy a „tanárínség". Az ál­talános és középiskolák pedagógusi állásait sehogyan sem tudják betölteni. Pedig a városi hatóságok még kedvez­ményes lakásakciót is indítottak a fiatal tanárok idecsá- bítása végett. Űk azonban csak nem jönnek. A körülmények miatt a tiszta, jó levegőjű, „klasszikus” külsejű egyetemi városok után nem tudnak megbarát­kozni az iparvidék füstös egyhangúságával, zajával, zsú­foltságával. Többeket közülük azonban nem is elsősor­ban ez tart vissza, hanem egy egészen más probléma: a Ruhr-vidéki iskolák teljesen „elszínesedtek”. A ta­nulóknak átlagosan egyötöde külföldi, az itt dolgozó ven­dégmunkások gyereke. Az ezzel járó megannyi gondot pedig a frissen végzett egyetemisták nem szívesen veszik a vállukra. Inkább vállalják az állástalanságot és köz­ben azért tüntetnek, hogy csökkentsék az iskolákban az osztályok átlagos létszámát... H osszabb távon ugyanis csak ettől a megoldástól várhatják, hogy sikerül felszámolni a tanárok munkanélküliségét az egész országban. Az NSZK- ban pillanatnyilag valóban több tanuló — átlagosan 32 — van egy iskolai osztályban, mint a többi közös piaci országban. Tekintettel azonban arra, hogy a csökkenő népesedés már az újonnan iskolába lépő korosztályoknál is érezteti hatását, csak az átlagos tanulószám nagymér­tékű leszállításával nyílnának újabb osztályok és ezzel újabb munkalehetőségek az egyetemekről frissen kike­rülő, a tanári pályára készülő értelmiség számára. Bonn, 1979 augusztus. jßifLOlUCZ 3/xán Munkatársaink testvérországokban Kagylópörkölt és nudisták o H úszcentis laza homok borította mindenfelé a partot, körülbelül úgy állt benne a sátorcövek, mint ha a vízbe vertük volna. Ki­kísérleteztük hát, amit akár a spanyolviasz feltalálásával vethetünk egybe: a száraz ho­mokréteg alatti nedves fö­venybe kell ütni a cöveket, Ott állt is mind, akár a cö- vek. Amikor felsóhajtva el­rendezkedtünk, hosszabban is szemügyre vehettük a Fekete­tengert — márcsak azért is, mivel nem volt messze a víz a sátortól, mint negyven "mé­ternyire. A haragos arcát mutatta, nevéhez méltóan sö­tétlett felszíne, s csak a part közelében magasra csapó fehér hullámtarajok vittek színt rá. A távolban — a kis öblönkün kívül — elviharzott a víz felszínén röppenő szár­nyashajó, a sirályok le-le- csaptak a hullámokra, s a strand úszómestereinek szé­kei fölött magasan lengett a fekete zászló. No, nem kalóz- támadás történt: csupán azt jelezte, hogy tilos fürdeni. Szerencsére az elkövetkező napokban alig láttuk viszont a komor lobogót... Meghoztuk a jó időt — ör­vendeztünk másnap reggel, s valóban: ragyogó napok kö­vetkeztek. Elcsitult a hullám­verés, könnyű tengeri szél hűsített a forró homokon, s fogott a nap rettentően. Az öblöt övező sziklaszirtek közt bukdácsolva meglepődtünk: ezerszámra hevertek a parton — távol a víztől — az üres kagylóhéjak. Mellettük itt- ott tűz nyoma sötétlett. Vé­gül aztán „elcsíptünk” egy kagylószedő társaságot, s meglestük, mit kezdenek a fél szatyornyi friss kagyló­val. Nos: egy kis tűz fölé egy vaslapot tettek, rá a még ned­ves zsákmányt, s egy-kettőre kinyíltak a héjak. Aztán egy kis só rá — és hopp, már el is tűnt a barnásfehér kagyló­test a szájakban. Nem mon­dom, lehetséges, hogy kissé zöldebb lett az arcunk a lát­ványtól, ám végül is győzött a kíváncsiság. Pár nap múl­va egy búvárszemüveg bol­dog tulajdonosai lettünk, így végre közelebbről is szemügy­re vehettük az öböl déli vé­gében fekvő hajóroncsot. Ré- gesrégi halászbárka lehetett, felszínét sűrűn benőtték a kagylók — kitűnő zsákmányt hozhattunk felszínre egy-egy szuszra. Pucolás közben eleinte kis­sé fintorogva néztük bará­tommal a nyálkás belsőt, ám egykettőre hozzászoktunk, s a harmadik tucat után mély lélegzetet véve nyersen is megkóstoltuk. Mit mond­jak ... semmi különös íze nem volt. Aztán bele a hagy­más-paprikás lébe, (amúgy magyarosan), és negyedóra múlva kész volt a kitűnő kagylópörkölt. Nem maradt belőle semmi — holott a fele­ségek a „kagylóhámozás” közben undorral fordultak félre... Néhányszor beborult, jó­kora esőt is kaptunk, kihasz­náltuk viszont a rossz időt ki­rándulásra. Megjártuk Bur- gaszt, Neszebárt, Szozopolt, Várnát — a nyüzsgő életű bolgár tengerpart sok tarka részével megismerkedtünk. Feledhetetlen élmény Nesze- bár (a görögök alapította Meszembria) bizánci és gö­rög romjai, zegzugos utcái, halászhajók és vitorlások szí­nes forgataga a kikötőben. A várnai tengeri akváriumban megismerkedtünk a Fekete­tenger élőlényeivel, a víz mélyének rejtelmeivel,- el­gyönyörködtünk a csodálatos kagylógyűjteményben, a csi­kóhalak játékos táncában, a teknőcök méltóságteljes moz­gásában. Aztán újabb verő­fény köszöntött a tengerpart­ra, s folytatódhatott a stran­dolás. € * gy hozta a sors, hogy csak hazaindulásunk előtt két nappal fedez­tük fel: nudista strand is ta­lálható a közelben ... Meg­vallom, még életemben nem jártam ilyesfajta strandon, így hát meghökkentem, ami­kor a mi öblünk szomszédsá­gában, egy eldugott kis part­szakaszon meztelen embere­ket pillantottarn meg. Tud­ván, hogy az NDK-tol Jugo­szláviáig sok helyütt található hasonló fürdőzési lehetőség, nem maga a tény lepett meg — inkább az újdonság va­rázsa hatott. Látván, hogy fel-feltűnnek fürdőruhás ala­kok is a nudisták között, be­merészkedtünk mi is a bará­tommal. Hogy ne csigázzam soká az olvasót, hadd fűzzek annyit hozzá: a strand kö­zepén leküzdhetetlen szégyen­érzet vett erőt rajtunk. Amiatt, hogy mi fürdőruhá­ban vagyunk ... Tarnavölgyi György

Next

/
Thumbnails
Contents