Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-31 / 203. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. augusztus 31. Napi külpolitikai kommentár Brit tévutak — Rhodesiában MIKÖZBEN NAGY-BRI- XANNIA konzervatív kormánya lázasan tevékenykedik a szeptember 10-re tervezett Bhodesia-ikonferencia „sikeréért”, a Zimbabwe Hazafias Front újólag figyelmeztetett a londoni rendezési terv veszélyeire. Chinamano, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió alelnöke minap tartott sajtóértekezletén hangoztatta: Thatcher asszony kabinetjének nagy hévvel beharangozott elképzelései nem szolgálnak mást, mint hogy továbbra is a „külföldi tőke érdekeinek megfelelő bábkormány igazgassa” — birtokolja — az országot. Rhodesia ügyében már hozzászokhattunk, hogy előbb- utóbb mindig kiderül: más törekvés bújik meg az állítólag „tényleges megoldást kereső” nyugati tervek, konferenciák mögött. Chinamano szavai most mégis külön figyelmet érdemelnek. Ennek oka, hogy a májusban hatalomra került Brit Konzervatív Pártnak eredetileg esze ágában sem volt „rendezési tervekkel előállni Rhodesia ügyében. Ellenkezőleg, Thatcher asszonnyal az élen ők már akkor Muzorewa törvénytelen kormányának elismerését fontolgatták. Csakhogy a Brit Nemzetközösség augusztus eleji csúcsértekezlete Lusakában nem azzal az eredménnyel zárult, amelyre Londonban számítottak. Muzorewa kabinetjének tagjait meg sem hívták a konferenciára, míg a Zimbabwe Hazafias Front két vezetőjét, Nkomót és Mugabét valósággal ünnepelték a zambiai fővárosban. Thatcher asszony, hogy ne mérgesítse tovább Nagy-Britannia viszonyát az afrikai országokkal, eredeti beszédét félretéve — kénytelen-kelletlen bár — valódi rendezést: szabad választásokat és új alkotmányt ígért Rhodesiában. E rendezési folyamat első állomása lenne a londoni konferencia. Csak lenne, mert már előkészítése közben egy sor elfogadhatatlan feltételt támasztottak a Zimbabwe Hazafias Fronttal szemben, arról nem is szólva, hogy a rhodesiai rendezésben ugyancsak érdekelt „frontországokat” meg sem hívták a tanácskozásra. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT érthető csak igazán Chinamano szavainak végkicsengése: a fegyveres felszabadító küzdelem fokozásának kilátásba helyezése. A 6,8 milliós őslakosság tényleges uralmáért küzdő front már számtalan tanújelét adta annak, hogy kész a tárgyalásos rendezésre, de mindhiába. Jóhiszeműségét, békés szándékát, mint már annyiszor, úgy tűnik, ezúttal is ki akarják használni Londonban. S ami még rosszabb: az afrikai államokat is meg akarják téveszteni, bíráló hangjukat elfojtani. Legalábbis a brit előkészületek erre vallanak. Gazdasági érdekeiktől vezérelve Londonban még mindig nem hajlandók felismerni, hogy már Zimbabwe nemzeti felszabadító erői játsz- szák a főszerepet az ország jövőjének meghatározásában. k. m. (Folytatás az 1. oldalról) Isidoro Malmierca Peoli- nak, a Kubai Köztársaság külügyminiszterének elnökletével csütörtökön Havannában megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. A tanácskozásnak az a feladata, hogy előkészítse a mozgalom állam- és kormányfőinek szeptember harmadikén kezdődő hatodik csúcsértekezletét. A külügyminiszteri tanácskozáson megvitatják az el nem kötelezettek mozgalmának egyes szervezési és eljárási kérdéseit, meghatározzák a hétfőn kezdődő csúcs nani- rendjét és közös nevezőre jutnak a magas szintű tanácskozáson elfogadásra kerülő zárónyilatkozat és akció- program tervezett szövegében. Havannába sorra érkeznek az állam- és kormányfők a hétfőn kezdődő csúcstalálkozóra. Tito jugoszláv és Szu- fanuvong laoszi elnök után csütörtökön Havannába érkezett Mengisztu Haile Mariam etiópiai államfő is. TELEX MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették Jurij Andropovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnökét. A kitüntetés átnyújtá- sakor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke rövid beszédben méltatta Andropov eddigi munkásságát. BUDAPEST Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével csütörtökön magyar kormányküldöttség utazott Líbiába, a líbiai forradalom 10. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A delegáció tagja Garai Róbert külügyminiszter-helyettes is. Békegyíílés Salgótarjánban A második világháború kitörésének negyvenedik évfordulója alkalmából békegyűlést rendezett csütörtökön Salgótarjánban a Hazafias Népfront. A Kohász Művelődési Központban lezajlott nagygyűlés szónoka Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára volt. Többek között azt hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési hajsza, a háborús uszítás ellen 40 évvel ezelőtt is, csakúgy, mint napjainkban, a Szovjetunió emelte fel a hangját a legmesz- szebbhangzóbban. Nem árt erre emlékezni és emlékeztetni, amikor egyes nyugati nagyhatalmak lázas fegyverkezésükhöz igyekeznek magyarázatokat összeeszkábál- ni. Van azonban egy nagy különbség a négy évtizeddel ezelőtti és jelenlegi erőviszonyok között: akkor a Szovjetunió egymaga vívta békeharcát, ma pedig a szocialista közösség államainak támogatásával, legyőzhetetlenné megerősödve. Kovács Jenő beszéde után felszólalt a nagygyűlésen Szalvai József, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek nyugdíjasa, Balga József, a Salgótarjáni Síküveggyár szocialista brigádvezetője és Juhász Nándor, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének titkára. Megbélyegezték az imperialista agresszió, a gyarmati és az újgyarmati elnyomás, fajüldözés megnyilvánulásait, hitet tettek a nemzeti és társadalmi felszabadításukért harcoló népek igaz ügye mellett, rámutattak, hogy hazánkban a béke megőrzéséért folyó küzdelem leghatásosabb formája továbbra is a termelőmunka fellendítése, szocializmust építő hazánk felvirágoztatása. A gyűlés Marczinek Istvánnak, a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkárának zárszavával ért véget. Csehszlovák kommentárok Lázár György látogatásáról A Lázár György miniszter- elnök vezette magyar kormányküldöttségnek a hét elején Csehszlovákiában tett hivatalos baráti látogatására a Rudé Právo csütörtökön kommentárban tért vissza. A CSKP KB lapja belpolitikai rovatának élén közölt értékelő írása bevezetőben rámutat, hogy a magyar- csehszlovák együttműködés politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt már évek óta jó ütemben fejlődik és magas színvonalát prágai tárgyalásai folyamán Lázár György és vendéglátója, Lu- bomir Strougal csehszlovák kormányfő is hangsúlyozta. Fejlesztésének lehetőségeit azonban a két ország még korántsem merítette ki. Ezért a két miniszterelnök a megbeszéléseken nagy figyelmet fordított a kínálkozó további lehetőségekre, a két szocialista népgazdaság közötti még hatékonyabb együttműködés útjainak kijelölésére. Csehszlovákiának és Magyarországnak a gazdasági együttműködés és a kereskedelmi csere szélesítésében való érdekeltsége teljesen törvényszerű. A két párt és állam politikájának abból a közös alapvető törekvéséből következik, hogy a gazdaság fejlesztése útján előmozdítsák népeik szükségleteinek jobb kielégítését, az életszínvonal emelését és együttműködésükkel az egész szocialista közösséget is erősítsék. Lázár György és Lubomir Strougal megbeszélései kétségkívül jelentős mértékben hozzájárulnak e célok megvalósításához — írja a Rudé Právo. Elemezte Lázár György látogatásának eredményeit csütörtökön a pozsonyi Pravda, a Szlovák KP központi lapja. Manapság — írja a kommentátor — nem lehetséges a nemzetgazdaság eredményes fejlesztése, különösen a nyersanyagban szűkölködő országoknak, a széles körű nemzetközi munkamegostászban való részvétel nélkül. A szocialista országok számára kitűnő eszköz erre a KGST keretében történő két- és sokoldalú együttműködés elmélyítése. Ezért két olyan testvéri országnak, mint Csehszlovákia és Magyarország, amelyeket ráadásul a szomszédság is összeköt, igen jó feltételei vannak arra, hogy egymásnak segítve erősítsék saját gazdaságukat és egyúttal növeljék az egész szocialista közösség gazdasági erejét is. Bazargan nyilatkozata a sajtóról Továbbra is heves harcok Kurdisztánban Teheráni kurd források szerint a felkelők szerdán Nyugat-Azerbajdzsánban több támadást hajtottak végre a forradalmi gárdisták ellen és ezek során vagy ötven gárdistát megöltek. A Nagadeh—Dzsaldian és a Nagadeh—Mahabad útvonalon heves összetűzések zajlottak le kurd gerillák és fowa- dalmi gárdisták között. A kurdok három páncélozott járművet kilőttek. A fegyverropogás még szerdán este is hallható volt. Szintén kurd források szerint Mahabad közelében a felkelők 10 forradalmi gárdistát ejtettek foglyul. „Az iráni kormány a külföldi sajtótól nem támogatást vár, hanem azt, hogy az igazságot tükrözze” — jelentette kj szerdán Bazargan miniszterelnök. Elmondotta továbbá, hogy az átmeneti kormány kinevezésekor „teljes szabadságot” engedélyeztek a sajtónak, ám bebizonyosodott, hogy „a sajtó egyes az előző rendszer alatt is tevékenykedő képviselői az iszlám forradalom ellen léptek fel". Bazargan végezetül kijelentette, hogy „a kívülről sugallt kurdisztáni szakadár törekvések nem szolgálják sem a nemzeti közösség, sem a környező országok érdekeit”. BONNI LEVELÜNK Tanárok ősze I szonyú zsúfoltság volt az elmúlt hét végén a nyugatnémet autópályákon. A forgalom mindkét irányban a szó szoros értelmében bedugult. A várakozás kényelmetlen óráit azonban valószínűleg nem egyformán tűrték az ellenkező irányban haladók. A délnek indulókat vigasztalta a tudat: még csak nemrég kezdődött a szabadság, még lesz alkalmuk kipihenni magukat. Az északra tartókat azonban nyilván még az is idegesítette: másnap már munka van, a gyereknek pedig iskola. Északrajna-Westfália tartományban augusztus első hétfőjén megkezdődött a tanítás. Bajorországban és Baden-Würtenbergben viszont még csak a szünet első napjaiban tartanak. Ám, amikor ennek vége lesz, akkor sem térhet vissza mindenki oda. ahonnan elindult. Stuttgartban a tartományi kultuszminiszter 1800 „kéklevelet” írt még alá, mielőtt szabadságra ment volna. A címzettek: gyakorlóéveiket töltő fiatal pedagógusok. A levél lényege: július 31-e után nem tartanak többé igényt szolgálatukra Baden-Würtenbergben, abban a tartományban, amely különben egyedül büszkélkedhet az NSZK-ban azzal, hogy teljes foglalkoztatottságot tudott biztosítani lakosainak. A tanárok elbocsátásának hivatalos magyarázata: csökken a népesség, évről évre kevesebb gyerek születik, nincs tehát szükség annyi oktatóra sem. (Hasonló okból zártak már be iskolát Bonnban is.) Emiatt öt évvel ezelőtt a korábbinak felére korlátozták a tanári szakokra felvehetők számát. Most viszont már közülük sem jut mindenkinek állás. Feltéve, hogy nem kerekednek fel és keresnek maguknak megélhetést valamelyik másik tartományban. Például itt. Északrajna-Westfáliában, közelebbről a Ruhr-vidéken, ahol viszont nagy a „tanárínség". Az általános és középiskolák pedagógusi állásait sehogyan sem tudják betölteni. Pedig a városi hatóságok még kedvezményes lakásakciót is indítottak a fiatal tanárok idecsá- bítása végett. Űk azonban csak nem jönnek. A körülmények miatt a tiszta, jó levegőjű, „klasszikus” külsejű egyetemi városok után nem tudnak megbarátkozni az iparvidék füstös egyhangúságával, zajával, zsúfoltságával. Többeket közülük azonban nem is elsősorban ez tart vissza, hanem egy egészen más probléma: a Ruhr-vidéki iskolák teljesen „elszínesedtek”. A tanulóknak átlagosan egyötöde külföldi, az itt dolgozó vendégmunkások gyereke. Az ezzel járó megannyi gondot pedig a frissen végzett egyetemisták nem szívesen veszik a vállukra. Inkább vállalják az állástalanságot és közben azért tüntetnek, hogy csökkentsék az iskolákban az osztályok átlagos létszámát... H osszabb távon ugyanis csak ettől a megoldástól várhatják, hogy sikerül felszámolni a tanárok munkanélküliségét az egész országban. Az NSZK- ban pillanatnyilag valóban több tanuló — átlagosan 32 — van egy iskolai osztályban, mint a többi közös piaci országban. Tekintettel azonban arra, hogy a csökkenő népesedés már az újonnan iskolába lépő korosztályoknál is érezteti hatását, csak az átlagos tanulószám nagymértékű leszállításával nyílnának újabb osztályok és ezzel újabb munkalehetőségek az egyetemekről frissen kikerülő, a tanári pályára készülő értelmiség számára. Bonn, 1979 augusztus. jßifLOlUCZ 3/xán Munkatársaink testvérországokban Kagylópörkölt és nudisták o H úszcentis laza homok borította mindenfelé a partot, körülbelül úgy állt benne a sátorcövek, mint ha a vízbe vertük volna. Kikísérleteztük hát, amit akár a spanyolviasz feltalálásával vethetünk egybe: a száraz homokréteg alatti nedves fövenybe kell ütni a cöveket, Ott állt is mind, akár a cö- vek. Amikor felsóhajtva elrendezkedtünk, hosszabban is szemügyre vehettük a Feketetengert — márcsak azért is, mivel nem volt messze a víz a sátortól, mint negyven "méternyire. A haragos arcát mutatta, nevéhez méltóan sötétlett felszíne, s csak a part közelében magasra csapó fehér hullámtarajok vittek színt rá. A távolban — a kis öblönkün kívül — elviharzott a víz felszínén röppenő szárnyashajó, a sirályok le-le- csaptak a hullámokra, s a strand úszómestereinek székei fölött magasan lengett a fekete zászló. No, nem kalóz- támadás történt: csupán azt jelezte, hogy tilos fürdeni. Szerencsére az elkövetkező napokban alig láttuk viszont a komor lobogót... Meghoztuk a jó időt — örvendeztünk másnap reggel, s valóban: ragyogó napok következtek. Elcsitult a hullámverés, könnyű tengeri szél hűsített a forró homokon, s fogott a nap rettentően. Az öblöt övező sziklaszirtek közt bukdácsolva meglepődtünk: ezerszámra hevertek a parton — távol a víztől — az üres kagylóhéjak. Mellettük itt- ott tűz nyoma sötétlett. Végül aztán „elcsíptünk” egy kagylószedő társaságot, s meglestük, mit kezdenek a fél szatyornyi friss kagylóval. Nos: egy kis tűz fölé egy vaslapot tettek, rá a még nedves zsákmányt, s egy-kettőre kinyíltak a héjak. Aztán egy kis só rá — és hopp, már el is tűnt a barnásfehér kagylótest a szájakban. Nem mondom, lehetséges, hogy kissé zöldebb lett az arcunk a látványtól, ám végül is győzött a kíváncsiság. Pár nap múlva egy búvárszemüveg boldog tulajdonosai lettünk, így végre közelebbről is szemügyre vehettük az öböl déli végében fekvő hajóroncsot. Ré- gesrégi halászbárka lehetett, felszínét sűrűn benőtték a kagylók — kitűnő zsákmányt hozhattunk felszínre egy-egy szuszra. Pucolás közben eleinte kissé fintorogva néztük barátommal a nyálkás belsőt, ám egykettőre hozzászoktunk, s a harmadik tucat után mély lélegzetet véve nyersen is megkóstoltuk. Mit mondjak ... semmi különös íze nem volt. Aztán bele a hagymás-paprikás lébe, (amúgy magyarosan), és negyedóra múlva kész volt a kitűnő kagylópörkölt. Nem maradt belőle semmi — holott a feleségek a „kagylóhámozás” közben undorral fordultak félre... Néhányszor beborult, jókora esőt is kaptunk, kihasználtuk viszont a rossz időt kirándulásra. Megjártuk Bur- gaszt, Neszebárt, Szozopolt, Várnát — a nyüzsgő életű bolgár tengerpart sok tarka részével megismerkedtünk. Feledhetetlen élmény Nesze- bár (a görögök alapította Meszembria) bizánci és görög romjai, zegzugos utcái, halászhajók és vitorlások színes forgataga a kikötőben. A várnai tengeri akváriumban megismerkedtünk a Feketetenger élőlényeivel, a víz mélyének rejtelmeivel,- elgyönyörködtünk a csodálatos kagylógyűjteményben, a csikóhalak játékos táncában, a teknőcök méltóságteljes mozgásában. Aztán újabb verőfény köszöntött a tengerpartra, s folytatódhatott a strandolás. € * gy hozta a sors, hogy csak hazaindulásunk előtt két nappal fedeztük fel: nudista strand is található a közelben ... Megvallom, még életemben nem jártam ilyesfajta strandon, így hát meghökkentem, amikor a mi öblünk szomszédságában, egy eldugott kis partszakaszon meztelen embereket pillantottarn meg. Tudván, hogy az NDK-tol Jugoszláviáig sok helyütt található hasonló fürdőzési lehetőség, nem maga a tény lepett meg — inkább az újdonság varázsa hatott. Látván, hogy fel-feltűnnek fürdőruhás alakok is a nudisták között, bemerészkedtünk mi is a barátommal. Hogy ne csigázzam soká az olvasót, hadd fűzzek annyit hozzá: a strand közepén leküzdhetetlen szégyenérzet vett erőt rajtunk. Amiatt, hogy mi fürdőruhában vagyunk ... Tarnavölgyi György
