Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 30. Napi külpolitikai kommentár Mondale poggyásza WALTER MONDALE amerikai alelnök hosszú idő óta a legmagasabb rangú amerikai vendég Pekingben. Utazásának nem titkolt célja az volt, hogy a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásain szorosabbra fűzze Washington és Peking kapcsolatait. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban nagy várakozással tekintettek Kínára: a két ország közötti politikai közeledés jó üzleti lehetőségeket is sejtetett. Csakhogy a big business, a nagy üzlet még mindig várat magára. Kína kezdetben ugyan mohó érdeklődést tanúsított az amerikai technológia és egyes iparcikkek iránt, de a jelentős megrendelések eddig elmaradtak. Az amerikai alelnök a vártnál üresebb poggyásszal utazik majd haza. Igaz, udvariassági formulákban nem szűkölködtek a díszebédek és -vacsorák pohárköszöntői, utalva a két ország együttműködésének biztató jövőjére, ám a jelen, vagyis az alelnök eszmecseréinek tényleges eredménye a reményekhez képest szerény: kimerül abban a kétmilliárd dolláros hitelmegállapodásban, amelyet az USA nyújt Kína villamosenergia-termelésének fejlesztéséhez. A magas rangú amerikai vendég ezenkívül csak a kulturális cseréről kötött egyezményt és a Carter elnöknek címzett kínai meghívást viszi haza magával. Az International Herald Tribune már július 30-i számában — vagyis Mondale látogatását megelőzően — figyelmeztetett: a kínai, piac nem bombaüzlet, s aki másképpen gondolkodik, keservesen csalódhat. Az 1978 februárjában közzétett tízéves kínai fejlesztési terv 1985-ig mintegy 600 milliárd dollár értékű beruházásokat foglalt magában. Fél év múlva azonban Hua Kuo-feng már óvatosabb, megfontoltabb tervezésre intett, s ezzel alaposan lelohasztotta a reményeket. Egyebek mellett két adat is bizonyítja, hogy a becsvágyó tervek és a realitás között túl nagy a szakadék: a széntermelés idei növekedése Kínában csupán kétmillió tonna lesz és nem 32 millió, az acéltermelés pedig 1985-ig nem kétszereződik meg — miként azt a korábbi program előírta —, hanem csak 50 százalékkal növekszik, vagyis 45 millió tonnára emelkedik. GYORS ÁTTÖRÉS az amerikai—kínai kapcsolatokban sem következett be. Az amerikai üzleti élet számára Kína még mindig az ígéret földje marad. Gyapay Dénes Á Béke-világtanács felhívása (Folytatás az 1. oldalról) A felhívásokról, a béke-vi- lágmozgalom új kezdeményezéseiről Romesh Chandra, a BVT elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit szerdán Moszkvában. Elmondotta: szeptember elejétől október végéig, az ENSZ által október 24—31. között rendezendő nemzetközi leszerelési hétig, a világ minden országában számos megmozdulást tartanak a béke hívei. Eddig már több, mint hetven országból érkeztek tájékoztatók a különböző rendezvényekről. Romesh Chandra rámutatott: a háború megakadályozásáért, a leszerelésért vívott küzdelemhez kedvező feltételek vannak. Az új megmozdulásokra röviddel a bécsi csúcstalálkozó, a SALT—II. aláírása után kerül sor. — A SALT—II. szerződés, ratifikálása esetén, rendkívül nagy lehetőségeket nyit meg a fegyverzet korlátozása, a tényleges leszerelés előtt — mondotta, s rámutatott, hogy a jövő évben kerül sor az európai biztonsági konferencia résztvevőinek madridi tanácskozására. A BVT elnöke ugyanakkor felhívta a figyelmet a béke ellenségeinek, a fokozott fegyverkezés híveinek új, rendkívül veszélyes terveire. Első helyen említette azt az amerikai tervet, hogy gyorsan mozgó, a világ bármely részén bevethető erőt hoznak létre. — Bár ez elsősorban a Közel-Kelet térségét fenyegeti, egyúttal súlyos veszélyt jelent minden olyan népre, amely harcol az új gyarmatosítás, az imperializmus ellen. Rendkívül veszélyesek azok az érvek is — mondotta —, amelyek a fegyverkezés fokozására, mindenekelőtt új tömegpusztító fegyverek kipróbálására és rendszeresítésére irányulnak. A Pentagon például Pershing—2. típusú, nukleáris robbanófejjel felszerelt, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának területére irányzott rakétákat akar elhelyezni Nyugat-Európa több NATO- tagállamának területén. Az őszi megmozdulások ezekben az országokban az ilyen tervek ellen irányulnak majd. A sajtóértekezleten, amelyet a Szovjet Békevédelmi Bizottság rendezett, részt vett a Béke-világtanács több tagja, számos európai, latin-amerikai, afrikai ország képviselője. A kurd nemzeti mozgalom békekezdeményezései ellenére továbbra is feszült a helyzet Kurdisztánban. A képen a kormánycsapatok kurdokat végeznek ki Szanandadzs közelében. Joseph Biden vezetésével amerikai szenátusi küldöttség tartózkodik Moszkvában. A képen a delegáció tagjai megkoszorúzzák az „Ismeretlen katona” emlékművét. Havanna: El nem kötelezettek Heves viták az előkészítő tanácskozáson Váratlanul heves vitával kezdődött és napirenden kívül beiktatott éjszakai üléssel folytatódott kedden Havannában az el nem kötelezett országok jövő hétfőn kezdődő csúcsértekezletét előkészítő nagyköveti tanácskozás. A fő vitatémát az a malay- siai javaslat képezte, amely szerint Kambodzsa képviseletében már a nagyköveti megbeszéléseken is a bukott rezsim képviselőinek kellene részt venni. Kuba és számos más ország határozottan szembeszállt a javaslattal, leszögezve, hogy Kambodzsában a tényleges hatalmat gyakorló, törvényes kormányt ismerik el. Az éjszakai órákig elhúzódott vita a Pol Pot-rendszert támogató országok kudarcával végződött: a nagyköveti ülés elnöke megállapította, hogy nincs egyetértés a kérdésben, és a kambodzsai képviselet témáját levette a napirendről. Ennek a döntésnek megfelelően az előkészítő értekezlet ezt a kérdést az augusztus harmincadikán kezdődő külügyminiszteri konferencia elé utalta. A kedden kezdődött nagyköveti értekezleten egyébként rövid vita után elutasították azt a perui javaslatot, amely — a mozgalom demokratizálására hivatkozva azt indítványozta, hogy a csúcsértekezletre érkezett megfigyelők és vendégek már a nagyköveti tanácskozáson is részt vehessenek. Munkatársaink testvérorsiágokban Szerzetesek és turisták o N em túl biztató időjárás kísérte végig utunkat, amikor elindultunk a bolgár tengerpartra. Bulgária határát átlépve nem a tengerpart felé vettük az irányt, jóllehet a szívünk abban a fázós időben arra húzott. Jóelőre elhatároztuk, hogy a híres kolostorvidék felé megyünk, s ott töltünk egy éjszakát valahol Veliko Tir- novo környékén. Az ország ősi fővárosát ugyanis régi és újabb alapítású kolostorok koszorúja övezi, mintegy másfél tucatra tehető számuk. Az egyik legnevezetesebb a Preobrazsenszki-kolos- tor, melynek közelében kempinget jelzett a térkép. Mivel sátorveréshez igencsak nem volt kedvünk, faházat béreltünk, s másnap korán felkerekedve útnak indultunk. (A korán keléshez hadd fűzzünk annyit: Bulgáriában két órával kellett előbbre húzni a mutatókat a magyar időhöz képest. Nem volt könnyű az átállás, mivel jó ideig úgy számolgattuk az időt: magyar idő szerint most mi nem hatkor, hanem négykor keltünk.) Dús szakállú, középen választott hajú fiatalember hajolt ki a kolostor egyik ablakán: a középen szétnyomott vasrácson látszott, hogy nem vetik meg a nézelődést a barátok ... Bent a zegzugos udvar, szőlőindák befonta verandák, kis templomocskák —lenyűgöző, elringató hangulat. Köd kísért bennünket a bolgár történelem híres-nevezetes emlékhelyére, a Sipkaszoroshoz. Amikor a szoros legmagasabb pontján magasodó hatalmas emlékműhöz értünk, alig láttuk az obe- liszk csúcsát, s nem sokat élvezhettünk a kilátásból sem. Pedig kiváncsiak lettünk volna a századdal előbb itt lezajlott nagy ütközet színhelyére, ahol az orosz és a bolgár csapatok nagy csatát nyertek a fél évezredig Bulgáriát megszállva tartó törökök ellen. Sipka ma a nemzeti függetlenség szimbóluma. Nem láttuk a szirteket, ahol a bolgár védők végül már elesett társaik holttestével bombázták a támadó törököket, s ahol Verescsagin híres festménye született: „A Sipkaszorosban minden csendes ...” címmel. A Balkán-hegységen átkelve aztán a bolgár föld lenyűgöző gazdagsága tárult szemünk elé: távolba nyúló őszi- barackosok, végtelenbe vesző szőlőültetvények, aranysárga gabonatáblák szegélyezték a Burgasz felé vezető autóutat. Hosszú gépkocsikonvojok igyekeztek a tengerpart felé, s bizony kevesek tartották meg a Bulgáriában 80 kilométerben megszabott felső sebességhatárt. Igaz, kitűnő minőségű az út és szinte vonzotta az utazókat a Nagy Víz — már csak azért is, mert javulni látszott az idő... Néhány óra múltán aztán Varsói levelünk Hz én „Ruch“-om E zt a címbeli mondatot hétköznapi varsói életem gyakorlatából kölcsönöztem. Az én „Ruch”-om a kora reggeli bevásárlások első állomása. Itt kapom a nevemre félre tett újságokat: naponta a Try- buna Ludut, a Zycie Warszawyt, pénteken a Politykát, szombaton a képes hetilapokat... A „Ruch” mindent tud. És a „Ruch”-ok valamelyike 'minden itt lakónak sajátja. Reggel 6-tól este 9-ig ez a legmegbízhatóbb kereskedelmi pont. Űjságon kívül trafikáru, mosószerek, kozmetikai készítmények, apróbb játékok, dísztárgyak, írószerek, fejfájás elleni tabletta és mindenféle holmi kapható ... gombostűtől a repülőig. Itt hagyhatok üzenetet az engem kereső ismerősnek, itt kapok útbaigazítást, hol a legközelebbi fogorvos. És mindez egy alig két négyzetméternyi alap- területű üvegfalú kioszkban, a lakásomtól úgy száz méternyire. A legközelebbi mondjuk 150, a harmadik pedig vagy 200 méternyire van. Talán nem túlzók, ha a Jósaváros nagyságú területen itt most gondolatban 6—8 ilyen kis kioszkot számlálok. A boltocskák fenntartója, ellátója az RSW Prasa, Ksiazka i Ruch nevű hírlap-, könyvkiadó- és terjesztő vállalat, s a kioszkokban félre tett, névre vagy lakcímre külön hajtogatott lapok, v folyóiratok korántsem a bennfentesek, protekciósok részére nyújtott szívességi szolgáltatás termékei. Itt, Lengyelországban ez a hírlapelőfizetés legtermészetesebb módja. Persze nem köny- •nyű bekerülni az abonensek körébe, hiszen a példányszám alatta marad az újságolvasás igényeinek. Így azután ha a sors úgy hozza, hogy a város más pontján szeretnék venni egy Trybunát, mondjuk úgy délelőtt 10 körül, nem is érdemes próbálkozni. Az egyetlen biztos hely az én „Ruch”-om. K issé túllőttem a célon, amikor azt írtam, hogy itt mindig minden kapható. Nos egy hete igyekszem beszerezni egy tekercs „papier toaletowy” nevű cikket. Kutatásom fővárosszerte kudarcot vallott. Ebben az ügyben az én nénikém az én „Ruch”-omban is csak magyarázattal — éspedig teljesen logikus érvekkel — szolgálhatott. Segített megfejteni az elég gyakori hiánycikkek titkát. Behívott a fülkébe, megmutatta, hogy lábánál kartonokban rengeteg Marlboro cigaretta fekszik. Kérte, hogy várjak. Jött a vásárló: „Czy jest Marlboro?” Van, rengeteg van, mondta a néniké. A vásárló pedig azonnal 50 dobozzal vett. A következő már 80-at, megint mások 30-at, 100-at. Alig több mint fél órán belül elfogyott a cigaretta. Így van ez persze a W. C.-papírral, megint máskor valamilyen mosóporral és sok más cikkel is. Ami hiányzik, az egyáltalán nem biztos, hogy a szűkös ipari kapacitás miatt nincs. A „Ruch”-os nénike sajátos történelemfilozófiával szolgál: „Tudja, mi megszoktuk, hogy mindig meg kell venni, ami van., Az, hogy ilyen gyűjtögetők vagyunk, nemzedékről nemzedékre hagyományozódott. A mai fiatalok már szerencsére nem olyan fogékonyak a tartalékképzésre.” A hiánycikkek kulisszatitkainak megértése után magam is tüstént hozzájárultam a lakossági árualap sajátos, önkéntes elvonásához: húsz csomaggal kértem az egyébként mindig kapható Radomskie cigarettából. (Ez lenne talán az első jele, hogy kezdem otthonosan érezni magam Varsóban?) Varsó, 1979 augusztus. Szilágyi Szaludéi feltűntek a burgaszi kikötő daruóriásainak csúcsai, sós illatot sodort a szél, s hamarosan elénk tárult a végtelen víz. Csöndben élveztük egy ideig a látványt, lehúztuk az ablakokat, hogy átjárja az autót a friss szellő — aztán prózaibb gondok felé fordultunk. Kempinget kell keresnünk — mégpedig lehetőleg olyat, ahol huzamosabb időre letáborozhatunk. Burgasztól dél felé indultunk. Itt még kevéssé kiépített a part, kevés az üdülő, a szálloda, annál több a kemping — írja az útikönyv. Ennek megfelelően kissé váratlanul frt, hogy már a harmadik Kempingben néztünk körül, ám egy talpalatnyi hely nem sok, annyit sem találtunk. Sátrak és sátrak mindenütt, köztük autó, többségük csehszlovák, vagy NDK- beli rendszámmal. S aztán mit tesz a sors: nyíregyházi ismerősök köszöntek ránk a Szozopol alatti kempingben ___Ök már ismerik a délebbi helyeket, arról jönnek fölfelé — mondták — két- három napot töltöttek egy helyen. Valahol Kiten mellett voltak legutóbb, nem rossz kis hely, viszonylag nem is voltak sokan. Nosza: irány a kiteni kemping. Jónak bizonyult a tanács: úgy leütöttük a sátorcövekeket, hogy két hétig hozzájuk sem nyúltunk ... A cövekleütés nem is volt egyszerű. Mint kiderült, a kiteni kempingben sem üres helyek garmadája várta az érkező turistákat: az árnyas részek ugyancsak megteltek már. Körülnézve a tengerparton, örömmel láttuk: a homokon is többen táboroznak — rajta hát, állítsuk mi is oda a sátrat. Ez mindaddig nem is tűnt bonyolultnak, míg meg nem próbáltunk autóval a sátorhely felé indulni ... Az első öt méter után elásta magát a Lada hátsó kereke. A motor erőlködő hangjára egyszeriben sokan lettünk. Német, cseh, lengyel, bolgár és magyar biztatások röppentek és a nemzetközi összefogás erősnek bizonyult... Később még jó párszor megismétlődött a jelenet — az újjonan érkezők autóit mindig bábeli hangzavar övezte. Sokat mosolyogtunk egy német családon, akik a lehető legkritikusabb helyen ütötték fel sátrukat, mivel minden kocsi előttük fűlt a homokba. Szegények a végén szakavatott homoki mentőkké képezték magukat... Következik: Kagylópörköl t és nudisták. Tarnavölgyi György
