Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 30. VISSZI HANG NYELÜNK? A Kelet-Magyarország augusztus 1-i számában „Nyelünk?” címmel cikk jelent meg, amely kifogásolja, hogy július 28-án, szombaton több boltban nem kapott friss kenyeret és ezt többen szóvá tették. A cikk írója olyan következtetést von le, hogy a sütőipari vállalat és a kereskedelem kalkulációjában valami valahol nem stimmel. Termelési dokumentációinkból ellenőrizhetően a valós helyzet a következő: A július 21-i, szombati napon felkészültünk arra, hogy az igények lényegesen nagyabbak lesznek egy szokásos szombati nap meny- myiségétől. Éppen ezért a kereskedelmi rendeléseken túlmenően 50 mázsával, mintegy 12 százalékkal gyártottunk többet, mint más szombati napokon. Számításaink helyesnek bizonyultak, mert a többlet termékmennyiségből mintegy 40 mázsa értékesítésre került. A kereskedelem július 23- át követően is a korábban szokásos mennyiséget rendelte meg. A megrendelés és az igények között keletkezett jelentős eltérés miatt a kereskedelemben nagy mennyiségű előző napi, vagy ezt megelőző értéke- sítetlen kenyérkészlet maradt. Az érvényes magyar szabványok szerint a kenyeret a gyártást követő 72 órán belül lehet fogyasztás céljából forgalomba hozni. Július 27-én és 28-án a fogyasztás a korábbi napok átlagára visszaállt, illetve a szombati nap némileg azt meg is haladta. Július 28- ára a kereskedelmi egységek Nyíregyháza és környéke viszonylatában tőlünk 479 mázsa kenyeret rendeltek. összesen a kiskereskedelmi egységeknek 380 kilogramm kenyeret adtunk át megrendelésen felül. Saját szakboltjainkban 580 kilogramm kenyeret értékesítettünk — szintén terven felül. Miben marasztalható el tehát a sütőipari vállalat, amikor tervszerűen gyártottunk, tervszerűen szállítottunk és olyan rizikót is vállaltunk, hogy túlzottan készleteztünk? Molnár Béla igazgató ILK Az augusztus 12-én megjelent „Megyénk tájain” címmel Ilik községgel kapcsolatosan közölt cikkben többek között az alábbi olvasható: „Most a Gemzsé- vel egyesült ilki tsz arról híres, hogy semmiféle állatot nem tartanak.” Ezen megállapítást annálfogva furcsállom, hogy a cikk megjelenésének időszakában a termelőszövetkezetnél az alábbi állatlétszám található: igásló 34 darab, csikó 7 darab, anyajuh 1491 darab, tenyészkos 26 darab, vegyes növendékjuh 1068 darab. Ha számításba vesz* szűk azt, hogy a termelőszövetkezet — amely csupán csak 2400 hektáron gazdálkodik és legelőterülete nincs — ilyen állatlétszámot tart fenn, nagyon furcsa az a megállapítás, hogy semmiféle állatot nem tartanak. Szabad legyen megkérdeznem, a juhállomány nem tartozik az állatok fogalmába? Németh Sándor Ilk, Dózsa Tsz HOL TARTANAK VÁROSAINK? A Kelet-Magyarország 1979. augusztus 14-i számában „Hol tartanak városaink” címmel cikk jelent meg Fehérgyarmatról, képpel együtt. A sors véletlen szeszélye folytán éppen azt a 14 lakásos épületet közölte az újság, melyben én is lakom. A szóban forgó épületet a SZÁÉV adta át rendeltetésének 1977. december 9-én. A lakás tulajdonosának, az akkor még nagyközségi tanács szakigazgatási szerve jelölt ki, s a lakás OTP-s társasház. Sajnos a lakásban ez idáig nem sok örömünk volt, Rögtön az átadás után az első esős időszak után a tetőn keresztül beáztunk, a konyhában és két szobában a vakolat lehullott, a festés tönkrement. Az egyéves garanciális bejáráskor a SZÁÉV illetékeseinek a hibát jeleztük, ők a hibát felvették és annak rendje- módja szerint ki is javították. A legközelebbi esőzés után ugyanígy jártunk. Többszöri bejelentés után, ez év júniusában kijöttek a lakásomra. Megállapították a SZÁÉV szakemberei, hogy az újonnani beázás egyrészt a vízelvezető eresz- csatorna, másrészt a tető- szigetelés rosszul végzett kivitelezése miatt van. A hibát „kijavították” ismét, s kérdésemre, hogy nem fog-e újból beázni, azt felelték: nem. Kérdeztem ezt azért is, mert az egész lakást festetni és tapétáztatni akartam. Ezek után el is végeztettem e munkákat több mint 10 ezer forintért. A legutóbbi esőzés után, augusztus 13-án reggelre újra beáztunk a tetőn keresztül, így a lakásunk ismét tönkrement. Nem mehetek így a télnek, azért sem, mert két kiskorú gyerekem van. S nem utolsósorban, amit rá- költöttem a 400 000 forintos lakásomra, feleslegesen kidobott pénz volt. Ezt a pénzt is szeretném viszontlátni, a lakásomat úgy visszakapni, ahogy az a beázás előtt volt. Azt hiszem, nem kérek jogtalant. Dudás József Fehérgyarmat, Május 1. tér 39. 111/11. Játszadozó gyerekek Budapesten, a Károlyi-szobor (Elek Emil felvétele) AZ ÚJ ÁRSZABÁLYOKRÓL T ávf ütés, meleg víz előtt. Mint ismeretes, a fogyasztói árak rendezéséről szóló kormányhatározat értelmében változott a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás díja is. Ez a szolgáltatás ma már sok embert érint Szabolcs-Szat- már megyében is. Csupán Nyíregyházán jelenleg mintegy nyolcezer, a tervidőszak végére pedig már tízezernél is több lakásban biztosít távfűtést és meleg vizet a Titász hőerőműve, illetve az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat. Nem véletlen, hogy olvasóink közül is sokan kíváncsiak : mennyivel fizetnek majd többet az augusztus elsejétől érvényben levő új díjszabás szerint. A lakás, valamint a lakóépület közös használatú helyisége távfűtési díja a fűtési idényre — amely természetesen október 15-től április 15-ig tart — légköbméterenként az eddigi 13 forint helyett 18 forint lesz. Ameny- nyiben az időjárás indokolttá teszi és pótfűtést kell alkalmazni, akkor naponként és köbméterenként 10 fillért kell a szolgáltatásért fizetni. A melegvíz-szolgáltatásnál is változott a tarifa, illetve az elszámolás módja. A folyamatos vagy hetenként két alkalommal négy-négy órán át nyújtott szolgáltatásnál köbméterenként 9 forint 30 fillért kell fizetni. Az egységes átalánydíj alapján a nem folyamatos, vagyis csak időszakosan történő vízfogyasztást — a szolgáltatás jellegének megfelelően — kevesebb melegvíz-fogyasztás alapján számolják el. Az új rendelkezéssel megszűnt a lakók száma szerinti számlázás, vagyis egységessé vált a melegvíz-szolgáltatás elszámolása is. Az új havi melegvízköbmétert a lakások nagysága, illetve alapterülete alapján állapították meg, az alábbi táblázat szerint: 28 négyzetm-ig 5 köbméter 28,1—35 négyzetm-ig 6 köbméter 35,1—44 négyzetm-ig 7 köbméter 44,1—53 négyzetm-ig 9 köbméter 53,1—62 négyzetm-ig 11 köbméter 62,1—70 négyzetm-ig 13 köbméter 70,1—85 négyzetm-ig 15 köbméter 85,1 négyzetmétertől 18 köbméter A tárgyalóteremből Elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásért ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság Szikszai Miklós 58 éves kótaji lakost. Szikszai ez év március 2-án reggel összetalálkozott Kótajban egy sóstóhegyi ismerősével, aki meghívta egy pohár italra. Az egy pohárból sok pohár lett, s délig alaposan felöntöttek a garatra. Ezresek a cimboraságért Szikszai hálás barátnak bizonyult: erősen ittas sóstóhegyi ismerősét elhívta lakására és lefektette aludni. A vendég kialudta magát, ám amikor felébredt, hiába kereste a délelőtt még zsebében lévő 11 500 forintját, sehol sem találta. Ütja a rendőrségre vezetett, feljelentette ismerősét, akinél a házkutatás során 8000 forintot és a sértett levéltárcáját megtalálták. Ezt a pénzt visszakapta, a többit azonban Szikszai már elköltötte. A bíróság 1 év szabadság- vesztésre ítélte Szikszait és 2000 forint pénz mellékbüntetés megfizetésére kötelezte, a szabadságvesztés végrehajtását azonban két év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Az alapterületet az éléskamra nélkül kell számolni. Mivel a meleg víz díja köbméterenként 9,30 forint, egy 28 négyzetméter alapterületű lakásban havonta 9,30x5, azaz 46,50 forintot kell fizetni. Egy 62 négyzetméter alapterületű lakás havi melegvízdíja 102,30 forint, 85 négyzet- méter után pedig már 139,50 forintot számláznak. Amennyiben a fűtés, illetve a melegvíz-s/.olgáltatás egymást követő két vagy több napon át szünetel, a fogyasztót a szünetelés időtartamára a fűtési díjból naponként és légköbméterenként 10 fillér; a melegvíz-fogyasztásnál pedig naponként és melegvíz-köbméterenként 31 fillér díj mérséklet illeti meg. Abban az esetben, ha a lakás belső hőmérséklete, illetve a meleg víz hőmérséklete egymást követő két vagy több napon át nem éri el a rendeletben megszabott értéket, a fogyasztót ennek megfelelő, arányos díjmérséklésben kell részesíteni. A rendelet szerint valamennyi hivatalban,, illetve közösségi célt szolgáló épületben, helyiségben, beleértve az ipari üzemeket is — plusz 2 Celsius-fok eltérési lehetőséggel — a 20 fokos átlaghőmérsékletet kell biztosítani. A bölcsődei átadószoba, egészségügyi intézmények meghatározott helyiségei stb. megengedett hőmérséklete lehet 22 fok is. KÉRDÉSEK ÉS KÉTELYEK A IV. szabolcsi tárlatról Elemi erejű meglepetés nem éri a nézőt a Jósa András Múzeumban látható IV. szabolcsi tárlaton. De minek is érné? — kérdezhetnénk. Nem túlzott-e a várakozásunk, ha egy képzőművészeti tárlattól — legyen az bár a kilenc, leginkább jegyzett, alaptagsággal rendelkező művész kétévenkénti újabb bemutatkozása — rendkívüli élményeket és alkotásokat kérünk számon? A közönség joggal kiváncsi és igényes erre a bemutatkozásra, mert le szeretné mérni két év művészi teljesítményét, változásait. Érthető, hogy a felfedezés izgalmával igyekszik végignézni a kiállított műveket, mi újat adtak a művészek önmagukhoz viszonyítva, miben változtak, fejlődtek. Ez az igyekvés azonban olykor túlzó igényeket is támaszt, könnyen megfogalmazódik a vélemény: az idei tárlat gyenge. Véleményünk szerint az idei szabolcsi tárlat nem rosz- szabb, mint a korábbi volt. Szinte valamennyi művész érettebb, kifinomultabb, értékesebb alkotásokkal jelentkezett. Más kérdés, hogy a táflat tükrözi-e az utóbbi két év teljes művészi termését, vagy sem. s mennyiben tehetnek erről a művészek és a kiállítások rendezői, összehangolói. Röviden az alkotásokról és az alkotókról. Berecz András festményei, a Krúdy-centená- riumra alkotott két munkája és két népdalillusztrációja. egyenletes művészi szintről tanúskodnak. Különösen a Vörös postakocsi című képe kapja meg a nézőt érdekes dinamikájával, színeivel, álomvilágot idéző hangulatával. Horváth János képei is tartogatnak felfedeznivalót, főként kompozícióinak összefogottsága, kidolgozottsága érdemel figyelmet. Huszár Istvántól többet vártunk volna. némely képénél a befej e- zettlenség érzése fogja el a nézőt, új szín viszont a dekoratív hatású, mitikus szemléletű faintarzia. Kerülő Ferenc. szálkás festői modorát fel nem adva. jobban ügyel a felületek kidolgozására, ezért képei az érdeklődés úiabb jegyeivel vonzzák a nézőket. Régi igazság, hogy senki sem tud kibújni a bőréből — tegyük hozzá, nincs is rá szükség. De a folytonos önmegújítás — témában, kifejező erőben, színekben, formákban — majdhogynem kötelező a művész számára. Ennek felismerését tükrözik Lakatos József festményei is, témáihoz, önmagához hű maradt, de talán a böszörményi művésztelepen szerzett hatások miatt színei jobban kiteljesedtek, munkái festőieb- bek, mint korábban. Kádas István grafikus munkáin a kompozíciók tisztulása érezhető, kisebb rajzait jobban „megmunkálja”, kidolgozza, a vonalak hálójával gondosabban bánik. S miről beszélnek Pál Gyula képei? Saját művészi szintjét egyenletesen tartja. Képeinek előnyére vált, hogy nem annyira kemény, vonalas ecsetkezeléssel dolgozik. A barna tónusok mellett olykor gyögyházszínű csillogást is árasztanak képei, mint az egyik legszebb, a Muskátlis ablak. Soltész Albert képei inkább a lendületet, mintsem a maradéktalan kidolgozottságot sugallják, betegeskedése valószínű rányomta bélyegét tevékenységére. Tóth Sándor szobrászművésznek nemrég Debrecenben, s a jelenlegi nyíregyházi tárlattal egy időben Nyírbátorban láthatók az alkotásai. Így a IV. szabolcsi tárlaton szereplő munkái nem adhatnak hű képet sokszínű és magas színvonalú alkotó tevékenységéről. De a kevés is kifejező, sejteti, hogy alkotójuk sokat dolgozik. Mi lehet a mérleg, a tanulság? Valamennyi művésznél felfedezhetők a fejlődés, a továbbérés jelei és ezeknek örülünk is. Nem tudjuk viszont: a művészek, vagy a tárlatokat rendező kulturális szervek tehetnek többet — hogy a megyei képzőművészeti tárlat a mostaninál rangosabb eseménnyé váljék a művész és a közönség számára egyaránt. A művészek mintha nem tartanák jelentősnek a kétévenkénti bemutatkozást, nem készülnek azokra legjobb munkáikkal. Mi lehet az oka? Talán nincs tét, nincsenek díjak, vagy valami más tényezők játszanak közre? Nyitott kérdések, mint ahogyan az is, éppen a szabolcsi tárlat idején, jó do- log-e más tárlatokon is megosztani az alkotásokat, s a megyei közös tárlatra némely , művésztől csak az jut, ami marad ... Páll Géza Virág T ulajdonképpen egy apróság, hogy megjelent egy áruszállító teherkocsi a nyíregyházi Jósavárosban és átalakult mozgó virágbolttá. Virágot árult, leértékelt áron. Kapós volt a sokkal olcsóbb, többféle cserepes virág. Másnap reggel újra megjelent a kocsi és a fürge eladók a rögtönzött kis bódéban szép forgalmat bonyolítottak le ... Mi a feltűnő ebben? — kérdezhetnénk. A virágot vásárlók talán nem is olvasták a kocsin a felírást: Kertész Szövetkezet Szombathely. Megérte a szövetkezetnek az ország másik sarkába eljönni? Ezek szerint megérte, sőt haszonnal is járt. Üzleti szellemből jelesre vizsgáztak a szombathelyi virágárusok. Vajon nincs-e tanulsága számunkra? (P) Lev Korszunszkij: Párbeszéd — Kérem a panaszkönyvet — mondtam az eladónőnek, amikor lemérte nekem a húsz deka romlott kolbászt. — Nem adom. — Adja ide! — Nem adom! — Adja hát ide! — Itt van, na legyen vele boldog! — adta meg magát az eladónő, s elém dobta a panaszkönyvet. — Köszönöm. De most már nincs szükségem rá ... — Miért? — Néhány köszönő szót akartam beírni, amiért pontosan megmérte a húsz deka kolbászt, de most már nem akarok. — Itt a könyv! — Nem kell! — Ugyan, vegye már el! — Nem! — De igazán!... Mit volt mit tenni, fogtam, s beírtam: „Nekem itt hajszálpontosan lemértek húsz deka romlott kolbászt.” Fordította: Antal Miklós
