Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-29 / 201. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 29. Napi külpolitikai kommentár Fekete napok Írországban Két hónap hősi harca A szlovák nemzeti felkelés (Folytatás az 1. oldalról) elkísérte Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Hetényi István országos tervhivatali államtitkár, Ros- ka István külügyminiszterhelyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes' és Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese. A delegáció fogadására a Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1979. augusztus 27—28-án Lubomir Srou- galnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének meghívására hivatalos baráti látogatást tett Csehszlovákiában. A magyar és a csehszlovák miniszterelnök tárgyalásokat folytatott, amelyeken tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán, illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósításáról, a két ország társadalmi és gazdasági fejlődéséről, áttekintették a magyar— csehszlovák kapcsolatok helyzetét, véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A miniszterelnökök hangsúlyozták Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Gustáv Hu- sáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének 1977. évi találkozója nagy jelentőségét a Magyar Szocialista Munkáspárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hagyományos barátságának megszilárdításában és sokoldalú együttműködésének elmélyítésében. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a két ország gazdasági kapcsolatainak helyzetére, azok bővítési lehetőségeinek feltárására. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együttműködése dinamikusan, tervszerűen fejlődik. A két ország árucsere-forgalmának értéke ebben az évben eléri az egy- milliárd rubelt, és jelentősen hozzájárul gazdasági fejlődésükhöz, lakosságuk igényeinek jobb kielégítéséhez. A miniszterelnökök hangsúlyozták, hogy mindezek nélkülözhetetlen előfeltétele a meglevő kooperációs és szakosítási egyezmények meghosszabbítása és bővítése mellett új lehetőségek feltárása a termelési együttműködés terén az 1981—1985-ös időszakra. Kiemelték annak fontosságát, hogy a gyártásszakosítást és a kooperációt kiterjesszék az alkatrészek és a részegységek gyártására. Mindennek érdekében támogatják a vállalatok közvetlen kapcsolatainak bővítését. A kormányfők aláhúzták, hogy a két ország gazdasági integrációjának elmélyítésében nagy jelentőségűek a közös beruházások. Megelégedéssel szóltak arról, hogy a KGST egységes energetikai rendszerének részeként a magyar—csehszlovák együttműködéssel megépült a Viny- nyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezetéknek Albertirsa—Göd közötti szakasza. Megépült az Adria kő- olajvezeték magyarországi szakasza. Megkezdődött a gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer közös építése. A miniszterelnökök áttekintették azoknak a tárgyalásoknak eredményeit, amelyeket a két ország központi tervező szerveinek elnökei a'közelmúltban folytattak és jóváhagyták azokat. Rámutattak arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a tervegyeztetés mielőbbi sikeres befejezésére. Fontosnak tartják, hogy megkezdődjék a gazdasági együttműködés programjának kidolgozása az Ferihegyi repülőtéren megjelent Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Varga József, a Minisztertanács Titkárságának vezetője. Jelen volt Stefan Bodnár, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. 1990-ig terjedő időszakra. A két miniszterelnök kedvezően értékelte a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság tevékenységét. Hangsúlyozták a két fél érdekeltségét a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együttműködésének, árucsere-forgalmának további bővítésében, az 1981—1985- ös időszakra is. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke az időszerű nemzetközi kérdésekről szólva kifejezte kormánya szilárd elhatározását, hogy tovább erősítik a két ország szövetségét a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával. Hangsúlyozták, hogy a két ország a Varsói Szerződés szervezetének keretében fokozza internacionalista együttműködését a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért, a világ békéjéért és biztonságáért folytatott harcban. A miniszterelnökök tárgyalásai szívélyes, elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlottak le, és hozzájárultak a két ország együttműködésének elmélyítéséhez, a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei testvéri barátságának erősítéséhez. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta- nácsának elnöke hivatalos baráti látogatásra hívta meg Lubomir Strougalt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Naujocks a kora délutáni órákban vette át a „konzerve- ket” Oppelnben, magától Mül- lertől, a Gestapo főnökétől. Koncentrációs táborokból kiválogatott foglyokat, akik kifogástalan lengyel egyenruhát viseltek, zsebeikben — a Canaris által vezetett hírszolgálat által szerzett — lengyel katonai igazolványokkal. A kiválasztott embereknek azt mondták, hogy addigi szorgalmas, engedelmes és a birodalom iránti javuló magatartásuknak köszönhetik a megtiszteltetést, hogy egy hazafias akcióban vehetnek részt. Igen, a szerencsétlenek — a második világháború első halottjai — jókedvűen, bizakodóan indultak a halálba. Ügy tudták, hogy másnapra már szabadok lesznek, az akció után valamennyien kegyelmet kapnak, s megszabadulnak priuszaiktól is. A mindenható Gestapo segít nekik abban, hogy új életet kezdjenek, megfelelő egzisztenciához jussanak. Naujocks különítménye öt emberrel este 8 óra után foglalta el a gleiwitzi rádióadót. Egy „konzervet” is vittek magukkal: egy holttestnek magában az adó épületében is kellett maradnia, bizonyítandó, hogy a lengyelek nemcsak megtámadták a rádiót, hanem el is foglalták azt. AZ ÉSZAKÍR TERRORISTÁK nem tartották tiszteletben a nyári uborkaszezont: még az őszi politikai idény kezdete előtt hallattak magukról, méghozzá — sajnos — nagyon is sajátos formában. A mostani erőszakhullám még az ulsteri évtizedes vérfürdő eseményeihez képest is tragikus: a hét elején huszonegy ember esett áldozatul a legmodernebb technikával végrehajtott, ördögi módon előkészített merényleteknek. Az esemény időzítése aligha véletlen: tíz esztendeje határozott úgy a londoni kormányzat, hogy gyakorlatilag felfüggeszti Ulster autonómiáját. A döntés nyomán angol csapatok szállták meg a tartomány hat grófságának kulcspontjait. Annak idején a brit kormány arra hivatkozott, hogy ezt a drákói lépést a betiltott ír köztársasági hadsereg (IRA) szélsőséges szárnyának „veszedelmesen megélénkült tevékenysége” tette szükségessé. Az IRA részéről erre azt válaszolták, hogy a dolog éppen fordítva igaz: azért fokozták az Angliára nehezedő nyomást, mert „London megfosztotta Ulster népét maradék szabadságától is”. Ez a „mi volt előbb?” jeligéjű szomorújáték azóta is tart: az ír terroristák, a protestáns ellenterroristák és London képviselői egymás tetteire hivatkozva követnek el újabb és újabb erőszakcselekményeket. A Magyar Szolidaritási Bizottság ez évben is meghirdeti a hagyományos őszi szolidaritási akciósorozatot. Az elnökség keddi ülésén elfogadott javaslat szerint szeptember 1—november 11. között zajlanak az akciók, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a magyar közvélemény kifejezhesse internacionalista szolidaritását az imperialista A gondosan kidolgozott terv szerint, az SS-re jellemző fegyelmezettséggel peregtek az események. Megbilincselték a személyzetet, a különítmény egyik tagja felolvasta lengyel és német nyelven azt a rövid beszédet, amelyet Göbbels propagandistái fogalmaztak és amelynek bizonyítania kellett a „tűrhetetlen lengyel gyűlölethullámot”. Egy SS-orvos injekcióval elkábította a lengyel egyenruhába öltöztetett rabot. Naujocks így emlékezett a nürnbergi perben: „Élt, de egyáltalán nem volt magánál. MegAz angol—ír viszony évszázadok óta tragédiákkal terhes. A huszas évek nagy szabadságharca után a „zöld sziget” (így nevezik Írországot) elnyerte függetlenségét, bár továbbra is ezer gazdasági és egyéb szállal kötődik Angliához. Az északi grófságok viszont Ulster néven az anyaország „szerves részei” maradtak. London mindig is egyszerű „vallásháborúnak” igyekezett feltüntetni az ír mozgalmakat. Természetesen nem erről van szó, hanem súlyos társadalmi problémáról. A katolikus északírek joggal érzik úgy, hogy az angolok és a gazdasági hatalmat kézben tartó — zömmel protestáns — tőkés rétegek „másodosztályú állampolgárokként” kezelik őket az élet minden területén. A MOSTANI MERÉNYLETEK SZÍNHELYE nem véletlenül volt éppen „a két Írország” határvidéke. Az IRA régi célja, hogy elmérgesítse a független ír Köztársaság és Anglia viszonyát. A terrorcselekményeket persze minden józan ember elítéli — ez azonban csak az érem egyik oldala. Ahhoz, hogy Ulsterben megszűnjön a terrorizmus csíráinak kedvező közeg, minden bizonnyal bölcsebb, nagylelkübb londoni politikára is szükség lenne. Harmat Endre agresszió, a gyarmati és új- gyarmati elnyomás, a fajüldözés ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő népekkel. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívta a társadalmi és tömegszervezeteket, mozgalmakat: tevékenyen segítsék elő az akcióprogram megvalósítását. próbáltam kinyitni a szemét, de tekintetéből nem tudtam megállapítani, hogy él-e, csak abból, hogy lélegzett.” A szomorú halálra kárhoztatott ember nemsokára kilehelte lelkét: Naujocks egyik embere végzett vele. Injekcióval elkábították az adó körül elhelyezett többi rabot is. Az SS-legények rövidesen velük is végeztek. Másnap reggel már bemutathatták a sajtó képviselőinek a „lengyel támadás bizonyítékait”. Naujocksék még lövöldöztek egy sort, aztán kiszabadították a rádióadó megbilincselt személyzetét, vagyis „visszafoglalták” az adót. Aztán a pontosan teljesített parancs tudatában visszautaztak Berlinbe, ahol a rotációs gépek 1944, NYÁRUTÓ. A távírón „Különösen fontos! Azonnal!” jelzéssel jelentés érkezett a magyar vezérkari főnökhöz: „Kassabéla ésKassa- hámor térségében a partizánokat a napokban 300, Magyarországról származó katonaszökevénnyel erősítették meg. A szökevények között olyan is van, aki a Don-ka- nytarból szökött át az oroszokhoz. Mint ismerősöket, a magyar—szlovák határra osztották be őket. Felszerelésük golyószóró és automata puska. Feladatuk a német utánpótlás megakadályozása...” A jelentés ez utóbbiban tévedett. A feladat sokkal nagyobb volt: Szlovákia felszabadítása. Akkoriban a fasiszta kormánnyal és a háborúval a szlovák bábállamban már csaknem mindenki torkig volt. A pozsonyi Tiso- klikk hatalma hétről hétre csökkent. A kommunisták vezette illegális Szlovák Nemzeti Tanács 1944 elejétől közvetlenül tárgyalt a szlovák hadsereg magas rangú tisztjeivel, akik segítséget ígértek egy kirobbantandó felkeléshez. Hitelüket erősítette, hogy 1943-ban a szlovák gyorshadtest 2000 katonája testületileg ment át a szovjet hadsereghez. A fasiszta Tiso-kormány már tehetetlen volt: 1944 elején az addig elszórtan operáló szlovákiai partizáncsoportok már összehangoltab- ban harcoltak. Augusztus elején a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák hadsereg képviselője titokban Moszkvába ment, hogy egyeztesse a honi és a külföldi ellenállás akcióprogramját. Augusztus derekára Közép-Szlová- kiában a lakosság vette kezébe a közigazgatást. A pozsonyi kormány ekkora ellenállást saját erejéből már képtelen volt elfojtani: nyíltan a németek támogatását kérte. Augusztus 29-én SS- alakulatok lépték át a határt. Az ellenállás vezetői kész tények elé kerülve nem habozhattak, Zsolnában kirobbantották a nemzeti felkelést. Napok alatt kezükbe került már ontották a gleiwitzi eseményekről szóló „jelentéssel” az újságokat. Hitler tehát megteremtette a propaganda okot az akcióra — nem is törődött vele, hogy az „hihető-e vagy sem”. A nagyobb hatás kedvéért különböző SD-különítmények a gleiwitzi akcióhoz hasonló módon szervezett, lengyel egyenruhába öltöztetett koncentrációs táborbeli foglyok holttestének hátrahagyásával hitelesített „lengyel támadást” hajtottak végre a hohenlin- dei, a pfalzdorfi és geyersdor- fi német vámhivatal ellen is. Még mielőtt a Wermacht csapatai szeptember 1-én, hajnalban hadüzenet nélkül megtámadták volna Lengyel- országot, különböző diverziós osztagok már fontos ipari üzemeket, csomópontokat foglaltak ott el. A Wermacht hírszerző szolgálata egy több, mint 3000 fasisztából álló di- verzáns alakulatot szervezett, amely még augusztus 31-én éjfél előtt bányászruhában lépte át a határt és a lengyel- országi németek titkos csoportjával együtt hajnalra hét sziléziai bányát foglalt el. A Wermacht félelmetes gépezete 52 hadosztállyal támadott és villámháborúban hamarosan térdre kényszerítette Lengyelországot, amelynek hadserege hősiesen védte hazáját, de a katonai erőviszonyokat nem változtathatta meg. A gyors német hadisikerhez jelentősen hozzájárult, hogy Anglia — Franciaországgal együtt — csak három nap múlva üzent hadat Németországnak, ekkor is csak papíron. így Hitler katonai erejének csak egy töredékét állomásoztatta a nyugati határokon. Közép-Szlovákia minden jelentős városa. A szlovák helyőrségek szinte mindenütt szembefordultak a közeledő német alakulatoíkkal. Augusztus 30-ón a besztercebányai rádió már a felkelők programját sugározta, szeptember 1-én pedig — mozgósítást hirdetve — bejelentették: ismét létezik az 1938—39-ben széttiport Csehszlovák Köztársaság. A felkelésben — becslések szerint — 60 ezren harcoltak. A partizánok serege a kezdeti 5—6 ezerről 18 ezer főre gyarapodott. A Szovjet- unióból megérkezett a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár kétezer harcosa, s a partizánok Trt Duby — Három tölgy — nevű repülőterére leszállt a Szovjetunióban szervezett csehszlovák vadászrepülő ezred 21 gépe. A szlovák nemzeti felkelés a nemzetköziség szép példájává nemesedett: harcoltak a felkelők között csehek, lengyelek, franciák és szovjet partizánok is. Két nap híján két hónapig folyt a harc. A szlovákoknak nehéz fegyverzetük nem volt, mégis ellenálltak 45 ezer német katonának, s két páncélos hadosztálynak. Erejükből még arra is futotta, hogy „hátországukban”, Közép- Szlovákiában megindítsák a demokratikus életet. Kilépett illegalitásából a kommunista párt, megjelentek az újságok, működött a népi köz- igazgatás. A német túlerő elől végül október 27-én ürítették ki Besztercebányát, s harcolva visszavonultak a hegyekbe. Innen csaptak le a megszállás hátralévő hónapjaiban a német hadsereg egységeire, amelynek azonban még jutott ereje és ideje arra, hogy hatvan falut felégessen, s tömegével álljon bosszút férfiakon és nőkön. MA, HARMINCÖT ÉV múltán tisztelgünk a szlovák nemzeti felkelés emléke előtt, amely az egyik legnagyobb európai fegyveres akció volt a Wehrmacht arcvonala mögött. Hitler, aki arra számított, hogy a „győztest később nem fogják megkérdezni, vajon igazat mondott-e, vagy sem”, 1945-ben a dicstelen halálba menekült a felelősségre vonás elől. Bűntársai közül né- hányan — így Göbbels, Himmler — szintén öngyilkosok lettek, mások a nürnbergi perben voltak kénytelenek felelni tetteikért. Itt derített csak Naujacks vallomása hitelesen fényt a gleiwitzi provokációra, amelynek résztvevői közül egyedül ő volt életben. Hitler parancsára ugyanis valamennyi résztvevőt és tanút eltették láb alól. őt azonban érdekes módon megkímélték: noha 1941 januárjában elbizakodottságában vitába szállt a mindenható Heydrichhel és ezért megfosztották minden rangjától. Közkatonaként besorozták a fegyveres SS-be és a frontra küldték, Himmler azonban gyorsan visszaparancsolta a hátországba: ilyen fontos államtitok ismerője nem lehet olyan helyen, ahol az ellenség kezébe kerülhet. Naujocks így kényelmes beosztásokban átvészelte a háborút: Dániában, majd Belgiumban a megszálló csapatok gazdasági hivatalaiban teljesített (jól jövedelmező üzleteket biztosító) szolgálatot. A vég kezdete előtt, 1944 decemberében átszökött az amerikaiakhoz, akik azonban háborús bűnösként letartóztatták. Mégsem ítélték el: megszökött, miután Nürnbergben vallomást tett. Azóta nincs hír róla. Pintér István Vége Hitler mondása egy berlini oszlopon: „Adjatok nekem öt esztendőt, és nem fogtok ráismerni Németországra”. A romba dőlt főváros bizonyítja: így történt. Közös közlemény ÍGY KEZDŐDÖTT a HÁBORÚ (6.) Hz első halottak Szeptember 1 —november 11: Szolidaritási akciósorozat ülésezett a Magyar Szolidaritási Bizottság
