Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 26. ® TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK FILMJEGYZET Alvilági napló A könyv olvasásakor óha­tatlan, hogy Odüsszeusz örök emberi példázattá vált nagy kalandjára ne gondoljunk. A ■ párhuzam magától értetődő, mert az Alvilági napló, .nem . egyéb, mint hányatott sors­történet, klasszikus háttérrel egy modern mese. Az Qdüsz- szeiák e , regénybe foglalt legújabb változata azonban korántsem homéroszi igé­nyű, méretű és azt sem le­het mondani,- hogy pozitív példának számít. Karinthy Ferenc bolyongó-őgyelgő hő­se beéri a világnak egy sző­kébb darabjával, s mivel mindvégig nélkülözi a mito­lógia jótékony isteneinek kö­zelségét, a happy end is el­marad. A mindennapi élet- zajlásban, viharokban elma­rad a csodás elemek ' sors­fordító meglepetése — le­gyünk maiak —, az a bizo­nyos „csodával határos mó­don” megnyugtató következ­mény s az események végki­menetelének esődszaga van. De ne vágjunk a dolgok elé­be. A kötet két önálló értékű történetet tartalmaz — ’Ma­nch Géza utolsó kalandja, valamint az. Alvilági napló címmel — azonban a cselek­mény szálainak laza átíve.- lése, a hasonló környezet mint helyszín stb. a két írást egymá.s folytatásává avat­ják. Karinthy hősét, a sike­resnek indult, de félresiklott színházi rendezőt a turizmus felvirágzásának idején Gö­rögországban látjuk utaz­gatni. A kötöttségek formá­jától függetlenedett, művelt világcsavargó ráérősen po- roszkál kopottas gépkocsijá­val az antik táj korabeli díszletei között, többnyire magányosan, s eléggé célta­lanul. Hellasz ege alatt ez az időtöltés az erősen középko­rú férfi számára az esetle­gességek láncolatát jelenti: kerülné a tarka sokadalmat, de aztán csak felcsíp egy autóstoppos, lányt, s az új­donsült barátnő kíséretében — mert ugye emberi kapcso­latok nélkül élni mégsem le­het — egyre színesebb, egy­re kétesebb egzisztenciák társaságába sodródik, -majd végül egy rossz kimenetelű verekedés áldozata lesz. A történet ebben a pár mondatos tálalásban elég sablonszerűnek tűnhet. Hogy ilyenről a valóságban szó sincs, arról meggyőz a könyv kitűnő atmoszférát te­remtő szövege, mely Marich Géza sorsa mélyrefordulásá- nak megannyi jellemző moz­zanatát bemutatja és teljes személyiségrajzot -ad. Marich jellemében a keleties nyuga­lomvágy és á nyugati nyug­talanság munkál, a magányba vonuló ember szemlélődése, meg a felfedező kíváncsisá­ga mozgatja, tartja vissza vagy hajtja előre a mind tö­megesebbé váló nagy jövés­menésben. A felsorakozta­tott szereplőgárdából ő az, áki legipkább érzékeli, érti a látottakat, a világot, s ugyan­csak ő az, akiről kidérül, hogy a folyton változó társa­dalmi szabályminták köve­tésében kifáradt nemzedék tagjaként már belefásult minden néznivalóba. Ki­üresedett, kiégett, hiába volt 1 meg a felhalmozott tapaszta­lat, intelligencia. Egy anti- Odüsszeusz sors európai ’ módra — talán van ilyen. Karinthy tolla nyomán na­gyon távoli dolgok, esemé­nyek rendeződnek természe­tes módon izgalmas olvas­mánnyá. Archeológiái érde­kességek, tudománytörté­neti viták, repülőgép-eltérí­tési akciók, terrorcselekmé­nyek, háborús veszélyhelyze­tek stb. fűszerezik az elbe­szélések menetét. Végső so­ron azonban a pesszimizmus­ra okot adó tünetekkel szemben mint evidencia fo­galmazódik meg az összese- reglett nációk óhaja, az álta­lános emberi szándék: béke legyen! És ez az élet folyto­nosságát jelenti csődök, há­borús hangulatok, halál fö­lött. (Magvető Kiadó, 1979.) Futaky László Nemzeti emlékpark mozik, filmek nincs, viszont a jegyszedő­nek borravalót kell adni (ami — enyhén szólva — túlzás,’ hiszen a kisasszony nélkül is bőven találhatna magá­nak helyet a jegy birtokosa az ásító nézőtéren). A rek­lám és a propaganda nyugati ízű. Több a külsőség, mint nálunk és ügyesebben alkal­mazzák azokat a trükköket, melyek a figyelem felkelté­sét célozzák. A nagy zabá- lás-1 például — ez is repríz, alább írok róla — ezekkel a mondatokkal ajánlották a nagyérdemű figyelmébe: „Nagy színészek .— Nagy botrány az 1973-as cannes-i fesztiválon — Nagy siker”. Természetesen Párizsban is rengeteg a pornó-portékát áruló mozi. A skála az Emmánuele-tői — mely egyébként erotikus filmnek minősíttetik — a Tégy ve­lem, amit akarsz című por- nisszimóig terjed. Ezekben a „kis piszkosokban” a jegyek még drágábbak. Jobbára tu­risták érdeklődnek a külön­leges filmmutatványok iránt. A pornómozik kirakatában — lehet, ez újabb gyakorlat — semmiféle képet nem lát­ni. A burzsoá filmerkölcs védi a serdülőket az efféle dolgoktól. . . Az már aztán más kérdés, hogy az újságos standokon virítanak a szex­magazinok címlapjai s a sze­relmi . üzletkötések akár fé­nyes nappal és a főutcák kel­lős közepén, a legszélesebb nyilvánosság — tehát a fia­talok — előtt történnek. így függ össze élet és mozi, elmé­let és gyakorlat, jelenség és lényeg. De hagyjuk a filozófiát: nézzük, mit játszanak a mo­zikban? Ottjártamkor a kö­vetkező alkotások szerepel­tek a premierlistán: Hair (Forman remek musical-je hamarosan hozzánk is el­jut), a Wilkói kisasszonyok (Wajda legeslegújabb ren­dezése, nekünk előbb még A márványember-1 és az Ér­zéstelenítés nélkül-1 kell bemutatnunk), Zenekari pró­ba (Fellini eredetileg tévére komponált filmje is szerepel a jövő esztendő bemutatási terveiben), A valenche ex­press (amerikai szuper-kém- film Lee Marvin-nal a fő­szerepben), Város lángokban (ugyancsak amerikai pro­duktum, mely a katasztrófa­filmek futószalagáról gör­dült le), A szarvasvadász (cí­me — a franciák elég sok fil­met átkeresztelnek — Utazás a pokolba), A harmadik ge­neráció (a nyugatnémet Rai­ner Werner Fassbinder Pá­rizsban is „befutott”). Né­hány, mostanában nagy elő­szeretettel méltatott új film (például a cannes-i győzte­sek egy része) hiányzik a kínálatból. Végigböngésztem a teljes listát, szocialista il­letőségű filmét alig találtam (a már említett Wajda-mű mellett látható — immár évek óta — Tarkovszkij re­meke, az Andrej Kubljov, továbbá a Derszu Uzala, az Elfelejtett ősök árnyai és két lengyel film: az Özönvíz és a Szanatórium a homokóra alatt). A magyar fűm köve­teit hiába kerestem. Végül — távirati stílusban — élményeimről. A kritikus­nak idegenben olyan filme­ket kell kiválasztania, me­lyek — bizonyos okokból — nem elevenedtek meg a mo­zikban. Ezt a szabályt követ­tem én is. Láttam A nagy zabálást (Marco Ferreri fur­csa története, melyben négy úriember — Mastroianni, Tognazzi, Noiret és Piccoli — halálra eszi magát, hat év elteltével is taszítóan mor­bid és túllép megszokott íz­lés-határainkon). Megtekin­tettem az Ördögűzőt (Willi­am Friedkin 1974-ben készí­tette gusztustalan és naív horrorját, mely egy démoni kislány „pokoli” mesterkedé­seiről, majd gyógyulásáról szól). Végül megnéztem Na- gisa Oshima japán rendező 1978-ból való munkáját, Áz érzelmek birodalmá-t. Ez a mű nagy viharokat kavart világszerte. Jelenthetem, hogy nem méltánytalanul. Ko.mmentárom mindössze ennyi: nem kell feltétlenül pornómoziba menni ahhoz, hogy a berni élet részleteit ta­nulmányozhassuk. Az Érzé­kek birodalmá-ban — a ve­títés időtartama kb. 1 óra 50 perc — átlag kétpercenként „szerelmeskednek”. Premi­er plánban. Kitartóan. Fan­táziadúsan. Párizs megér egy misét. A párizsi moziműsor tanulmá­nyozása nemkülönben. Ta­lán e futó összegezésben is sikerült érzékeltetnem a fé­nyeket és az árnyakat, me­lyek a francia főváros deko­ratív filmkirakatát jellem­zik. Veress József Az 1937-ben fúrt kút — amely szintén Árpád nevét viseli — ma is kellemes ízű és hőmérsékletű vízzel kínálja az arra járó turistákat. Az emlékpark rendezési terve előre tájékoztatja a látogatókat azokról az elképzelésekről, amelyeket az 198Ö-as évek közepéig sze­retnének megvalósítani Ópusztaszeren. így láthatjuk, hol lesz a park disztava, a szabadtéri néprajzi múzeum, és az a körcsarnok, ahol Feszty Árpád „A magyarok bejövetele” című festményét állítják majd 'ki. Közben pedig folytatják a terület parkosítását, fásítását. Mint minden évben augusztus 20-án, az Árpád-ünnepen most is több tízezren keresték fel az emlékparkot. Győri Lajos képriportja Opusztaszer nevének eredetéről Anonymus, III. Béla király krónikásaa következőket írta: „Azon a he­lyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokás törvényét, meg valamennyi jogát is. Hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bár­minő elkövetett vétkekért... Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén szerinek nevezték el. mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a he­lyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvély-tótól Alpár homokjáig .. Nos. e helyen ma Árpád szobra emlékezteti az utókort e fontos történelmi eseményre. — Közvetlenül az Árpád-emlékmű mögött fedezték fel néhány éve egy korai, X—XI. századi monostor alapjait, amelyet az évszázadok folyamán többször is átépítettek és bővítettek. A kilátódombra felkapaszkodva elénk tárul az ásatások során fel­tárt épület alaprajza. A romokat összehasonlíthatjuk a domboldalon elhelyezett vázlatokkal, amelyek az átépítések idejéről és módjáról tájékoztatja az érdeklődőket. — Az egykori Szeri-pusztán kezdő­dött 1945-ben a magyarok „második honfoglalása”, a földosztás. Ezt szimbolizálja a jobb oldali képen látható emlékmű. Párizs: nézők, A francia fővárosba láto­gató mozikedvelő turista meglepetéssel tapasztalja, hogy valósággal tombol a felújításdömping: a film­színházak jelentős hányadá­ban olyan alkotásokat vetí­tenek, melyeken apáink, sőt nagyapáink szórakoztak. Az egyik plakátról a tünemé­nyesen fiatal Ingrid Berg­man mosolyog ránk — abból az alkalomból, hogy újra játsszák Spellbound című híres filmjét (az új film­lexikon Az elbűvölt címen tartja számon, talán szeren­csésebb Szédüleí-nek fordí­tani a szót). A rendező: Alfred Hitchcock roppant népszerű Franciaországban (is), kazalnyi horrorját "tart­ják műsoron és a férfisztár sem akárki: az akkortájt (1944 a gyártás éve) pályája kezdetén járó Gregory Peck. Találomra kiragadok né­hány további példát a re­mekül szerkesztett párizsi műsorújságból, a Pariscope- ból: Az éjszaka kapui (Mar­cel Carné), Hatosfogat (John Ford), Casablanca (Michael Curtiz), Római vakáció (Wil­liam Wyler). Az ok prózai: azért veszik elő a „talonból” a hajdani sikereket, mert kevés a kva­litásos újdonság. Másrészt nyáron a forgalmazók ki­sebb sebességre kapcsolnak, nyilván őszre tartogatják a kassza-szempontból ígéretes filmeket. Művészeti haszna is van a dolognak — a szó­rakoztatásra szánt művek választékának bővítése mel­lett: néhány jelentős film állandóan helyet kap a programban, tehát a felnö­vekvő generációk tagjai fo­lyamatosan megismerkedhet­nek velük. Párizsban egyébként vi­szonylag sok a mozi (a főbb útvonalakon egymást érik a különféle vetítőhelyiségek). A „többtermes” filmszínhá­zakban változatos műsor csábítja a hetedik művészet egyre fogyatkozó, de azért még mindig tekintélyes szá­mú barátait. A jegyek ára méregdrága. Nem olcsó mu­latság a moziba járás, általá­ban 12—16 frankot kell fizet­ni a belépésért (vagyis 60— 80 forintnak megfelelő ösz- szeget). így aztán tökélete­sen érthető, hogy a különben szép paloták, ahol csillogó­villogó a berendezés és tö­kéletes a légkondicionálás, úgyszólván konganak az. ürességtől. Húszan-harmin- can lézengenek egy előadá­son, a táblás ház ritka, mint a fehér holló. Jegyelővétel KM

Next

/
Thumbnails
Contents