Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
1979. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Parkjaink M indannyian tapasztalhatjuk saját bőrünkön : a 8 órás műszak után egészen más friss, tiszta levegőre kilépni, vagy poros, füstös, hamisítatlan „nagyvárosi” levegőt beszívni. Hogy mennyire szükségünk van ezekre az „oxigéngyárakra”, elég egy pillantást vetnünk hét végén a kirándulók áradatára; aki csak teheti, igyekszik legalább néhány órára menekülni a városból. Egy településnek fokmérője az egy főre jutó zöldfelület nagysága is. Legyen hol pihenni, játszani, sétálni. Parkokban még nem dúskálunk egyetlen városban sem, bár sokszor láthatjuk a kezdeményezést: újra és újra facsemetéket ültet el a kertészeti vállalat Nyíregyháza majd minden utcájában. A városközpontban rendre eltűnnek vagy megcsonkítva viselik a pusztítást. De megjelennek a csemeték a nagy lakónegyedekben, a betonrengetegben is. A cél azonban mégis csak az, hogy összefüggő egységet alkossanak a fák; parkot, sétányt tegyenek barátságossá, széppé. Oly sokféle módot kínál a kikapcsolódásra az ápolt park, a forróságban ■ nemcsak hűsölni lehet benne, hanem a szabadtéri játékok felnőtt- és gyermekmozgását, -sportolását oldják meg. Nyíregyházán 750 ezer négyzetméter zöldfelületen osztozik a több mint százezer lakos. így mindössze 7 négyzetméter jut egy emberre. Lehetne több is, hiszen ma már mind több várostervező készíti úgy a terveket, hogy benne egész kerületeket körülölelő, összefüggő parkrendszer alakuljon ki. Moszkvában például senki nem panaszkodik a kipufogó gázok okozta mérgező füstre, mert a lakóházakat „szel- lősen” helyezték el, s a lakótelepeken is természetesek a hatalmas parkok. A meglévővel gazdálkodni viszont nemcsak lehet, hanem kötelesség is. Ezért igen jelentős az a vállalás, melyet a nyíregyházi városközpont l. számú lakóbizottsága vállalt: a Zrínyi Ilona utcai sávház előtt most parkosítottak, s a füvek és fák „karbantartását”, locsolását, ápolását, tisztaságát szavatolta a testület elnöke a Hazafias Népfront ünnepi ülésén a .napokban. Lehetőség nyílna erre másutt is, hiszen az úttörőcsapatok, lakóbizottságok, a HNF megbízottai, a pártszervek képviselői, a tanácstagok bizonyára szintén bekapcsolódnának egy ilyen kezdeményezésbe^ T. K. RUHA, CIPŐ, BÚTOR Megyénkből a BNV-re Az őszi seregszemlén, a fogyasztási javak nagy kiállításán a szabolcsi szövetkezetek, üzemek némelyike is felvonultatja legújabb, feltehetően érdeklődésre számot tartó gyártmányait. A megye szövetkezetei közösen bocsájtják közszemlére termékeiket. A Rakamazi Cipőipari Szövetkezet, mely eddig is jó hírnevet szerzett magának, az újabb piacok meghódításának reményében . állítja ki cipőit, melyek a legújabb divat- irányzatot — magas sarok, nyújtott fazon — képviselik. Mint a szövetkezetben elmondották, a tavalyi vásár hasznos volt a számukra, hiszen ott jött létre az az üzlet, melynek eredményeként 70 ezer pár cipőt szállíthatnak az USA-ba, de keresettek gyártmányaik Angliában és az NSZK-ban is. Feltehetően idén is jól szerepelnek majd, ezért még inkább gondot jelent, hogy a géppark részleges felújítása, az új üzemcsarnok munkába állítása ellenére sem tudnak minden megrendelésnek eleget tenni. A Nyírség Ruházati Szövetkezet női ruhái is a korszerűség jegyében készültek, de nagyobb üzletkötést ennek ellenére sem várnak a vásártól. Ennek oka többek között az, hogy megrendelőik köre nagy, újabbakat csak nagyon kedvező körülmények között tudnának közéjük sorolni; kapacitásukat már most az egész jövő évre leköthetnék. A Szatmár Bútorgyár a Bútoripari Egyesülés területén, mintegy 240 négyzetméteren állítja ki termékeit, melyek a gyár fellendülőben lévő munkáját reprezentálják. Kiállításuk gerincét a Lys- tem ’80 család adja, mely közel 150 elemet tartalmaz és a BNV-n öt frontfelület-* ben jelentetik meg: rusztikus faragású pácolt, rátétlemezes, rátétléces, keretes ajtós és intarziás változatban. A kiállított bútorok nagy előnye, hogy a különleges igények kielégítésére épp úgy alkalmasak, mint a sorozatgyártásra. Újdonságnak számit, hogy az eddig is ismert Ramona, valamint Ramona Lux kárpitozott garnitúrákat szekrénnyel kiegészítve mutatják be. A kiállítandó berendezések listája korántsem teljes, de figyelmet érdemel még, hogy a kiállításon bemutatnak egy, a jövő bútorát formázó szekrényrendszert, melyet alkatrészekből, némi képzelőerővel és ügyességgel, bárki ízlése szerint alakíthat. S. Z. Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában Jaszovics Júlia meós gyöngylámpák tartós égetését ellenőrzi. (Fotó: Mikita Viktor) Gacsályban, Jánkmajtison, Szamossályiban Felkészültek az almaátvételre A Jánkmajtis és Vidéke ÁFÉSZ az előzetes becslések alapján mintegy 200 vagon alma átvételével számítanak. Az átvételre három telepen kerül sor: Gacsályban, Szamossályiban és Jánkmajtison. Á szövetkezet nyolcvan vagon almát szállít a Szovjetunióba, melyet a jól bevált gyakorlat szerint Mán- dokon és Beregsurányon át kamionokban kívánnak eljuttatni a szovjet partnereknek. A termelőknek nincs ládagondjuk, ugyanis az ÁFÉSZ saját telepén ládaüzemet hozott létre. Az igények mintegy hatvan százalékát szövetkezeten belül állítják elő és szállítják ki a termelőknek, mind a tíz községbe, a többit pedig a mátészalkai ZÖLDÉRT biztosította. Eddig is igen jelentős mennyiséget vásároltak fel uborkából és zöldségfélékből. Az előbbiből 15 vagonnal szállítottak el a Nyíregyházi Konzervgyárba, vegyes zöldségből pedig mintegy 12 vagonnal tárolnak Mátészalkán, a téli ellátásra. Jól fizetett a méz is a szövetkezet szakcsoport tagjainak, a tervezett 300 mázsa helyett 500 mázsát értékesítettek a ga- csályi és jánki méhészek. (Zsoldos) Bontás és építés. Nyíregyházán, a Kossuth utca egyik oldalán bontják a régi házakat, a másik oldalon tízszintes emeletes épületek emelkednek a magasba. (Elek Emil felvétele) Hint otthon F aluhelyen ebben az időszakban egyik munka a másikat éri. Dolgozhatnak is nyugodtan, hiszen a gyerekekre éppen úgy vigyáznak, illetve gondozzák őket, mint otthon. Jánkmajtison régen hagyománya van már a bölcsődének, a kezdet kezdetén csak idényjelleggel működött — mondja Tar Jánosné szakács, aki szinte egész életét a bölcsőde tűzhelye mellett töltötte el. „Van olyan kis gyerekünk, akinek a szülei is hozzánk jártak bölcsibe.” Legbüszkébb arra, hogy kis unokájának itt is kedveskedhetett nap mint nap. 1961-től az idénybölcsődét felváltotta az állandó, ahol most három szakképzett gondozónő és a vezetőnő látja el, illetve tanítja, neveli a húsz apróságot. Juhos Sándorné vezetőnő szívesen mutatja be a jól felszerelt, szépen berendezett, tágas bölcsődét, ahol nincs szorongás, mint a legtöbb helyen tapasztalni. Az ötezer fős községben nemcsak a tanács segítségére számíthatnak, hanem a helyi tsz szocialista brigádjaira is. A gépműhely kollektívái a bölcsődeudvar szépítését, játékok építését vállalták, de szívesen segítenek az ÁFÉSZ és más hivatalokban dolgozók is. A bölcsőde előtti parkot ők gondozzák, mely nemcsak a gyermekintézményt teszi szebbé, hanem a falunak is dísze. (Zsoldos) Mi a véleménye Á kommunista műszakokról „A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom szorosan kapcsolódjon a tervekben kitűzött feladatok megoldásához.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.) AZ IRÁNYÍTÓ, MOZS- GAI JÓZSEF, a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységének főmérnöke: — Meggyőződésem, hogy szükség van a kommunista műszakokra. Jól jár vele a gyár, a város és a dolgozó. Ne tévesszen meg senkit a jelző, hiszen nemcsak a kommunisták, a párttagok vesznek részt egy-egy ilyen műszakon, a többség pár- tonkívüli. — Legutóbb július végén tartottunk kommunista műszakot, s hatvanezer forintot fizettünk be ennek eredményeként a tanács számlájára. Én azonban nem is ezt a hatvanezer forintot tartom a legnagyobb eredménynek: sokkal fontosabb ennél, hogy szinte mindenki tudása legjavát adja egy-egy ilyen műszakon. — Kár lenne persze tagadni, vannak nálunk is olyanok, akik nem szívesen áldozzák fel szombatjukat, s nem hajlandók részt venni a közös munkában. Mi valljuk, s mondjuk is, nem kötelező a résztvétel az ilyen műszakokon. De az is igaz, élénk agitációt fejtünk ki a párt- és tömegszervezetek segítségével mellette. A TÁMOGATÓ, CSAPOS JÁNOS, üzemi szb-titkár: — Mint a legtöbb üzem, kezdetben mi is kísérleteztünk, hogy a legjobb formát megtaláljuk. Korábban a kommunista műszakokon mindenki takarított. Rá kellett azonban jönnünk, ennek semmi értelme, ez csak üres forma. Keserves volt a csalódás, de tanultunk belőle: ma már mindenki szokásos munkáját végzi, s ez összehasonlíthatatlanul eredményesebb. — A legutóbbi szombaton csaknem százszázalékos volt a megjelenés. Ezt én annak tulajdonítom, hogy kezd kialakulni egy érett, igazi kollektíva, akikre mindinkább lehet számítani. Igen sok fiatal dolgozónk kapott lakást, s tudják, ennek fejében tenni is kell valamit a városért. A hatvanezer forint, tisztában vagyunk vele nem nagy pénz, de valamelyik gyermekintézmény biztosan hasznát veszi. — A városért azonban nemcsak a kommunista műszakokon lehet tenni. Ennél sokkal bővebb a gyár és a város kapcsolata, hiszen szocialista brigádjaink számtalan óvodával, bölcsődével, iskolával vannak kapcsolatban, s ahol tudnak segítenek. Talán ennek is köszönhető, hogy a mi dolgozóink nem ismerik az óvodai helyhiányt. A DOLGOZÓ. HEL- MECZI JÁNOSNÉ, betanított munkás, gyártásközi ellenőr: — Még négy-öt évvel ezelőtt is sokan húzták a szájukat a kommunista műszakok hallatán. Nem akarok senkit megbántani, de különösen az egyedül élő fiatalokat, és a környező községekből bejáró dolgozókat volt nehéz meggyőzni. Ök azt mondták, mit érnek ők azzal, hogy Bátorban óvoda, vagy bölcsőde épül, hiszen nekik nincs gyerekük, vagy ha van, akkor azt Császáriban, Bogá- ton, vagy Pócson kell elhelyezni. — Aztán rájöttek, hogy közvetett úton azért mégis csak jól járnak ők is. Hiszen a tanács az így felszabaduló összegből járdákat, üzleteket építhet, s ez őket is szolgálja. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, ez a felismerés nem ment máról holnapra, igen nagy szerepe volt ebben az egyéni beszélgetéseknek, a meggyőzéseknek. Balogh Géza Tisztek Szabolcsból A z egész ország láthatta aZ alkotmány napján az ünnepélyes tisztavatást: a televízió jóvoltából 'milliók előtt tettek esküt az idén végzett fiatal katonatisztek. A feszes sorokban ott állt öt szabolcs-szatmári fiatal is: a Kossuth Lajos Katonai Főiskola végzős hallgatói. Arcukon öröm és izgatottság bujkált, büszkén viselték a frissiben feltűzött tiszti vál- lapot. Majoros Zoltán Nyírcsa- holyból került a főiskolára. — Vasútforgalmi szakközépiskolát végeztem, s érettségi után a, vasúti szállításnál diszpécserként dolgoztam. Ott ismerkedtem meg a katonatiszti pályával, s úgy döntöttem: a Kossuthra beadom a jelentkezési lapomat. Géczi László a jelentkezési lapról hallva elneveti magát. Neki sajátos emlékei fűződnek ehhez: — Azóta is mosolygok, ha erről hallok. Ugyanis én jószerivel véletlenül kerültem ide ... Egyszer a kisvárdai Bessenyei gimnáziumból, ahol tanultam, negyedikben meglógtam az egyik óráról: azt az ürügyet találtam ki a feleltetéstől féltemben, hogy a katonai főiskolára szóló jelentkezési lapot kérek. El is mentem valóban a kiegészítő parancsnokságra, s ott elbeszélgettek velem. Én pedig kitöltöttem a jelentkezési lapot, s föl is vettek később ... Kujbus István Mátészalkán végezte a gimnáziumot, s számára nem volt újdonság az egyenruha. — Ifjúgárdista parancsnok voltam négy éven át! Szinte természetesnek találtam, hogy katonai pályát válaszszák ... Mészáros György bólogat, ő ugyan más okból, de szintén -magától értetődően választotta e hivatást. — A Családunkban hagyományai vannak a hivatásos pályának, édesapám rendőr főtörzsőrmester, s több rokó- nom is egyenruhát visel. Én Nagykállóból kerültem ide: az osztályunkban a nyolc fiú közül hárman választottuk a tiszti iskolát! Zsohár Árpád kisvárdai, s már az elkövetkező hónapok teendői foglalkoztatják. — Szeretném minél jobban alkalmazni a tanultakat: elsősorban a tisztesek nevelésében hiszen az ő tevékenységükön sok múlik! K ujbus István a kiképzés mellett a mozgalmi munkát említi: — Szeretnék sokat tevékenykedni az ifjúgárdisták illetve az úttörőgárdisták között, nem akarok elszakadni a mozgalomtól... Az ő nevük is beolvadt az együtt mondott fogadalom elején a zsongásba: „Én,...” A Parlament előtt feszes vi- gyázzban mondták az eskü szövegét, s eltökélt szándéka mindegyiküknek: megtartják fogadalmukat. Mozsgai József Csapos János Helmeczi Jánosné
