Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-17 / 192. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 17. Nicaragua szilárd kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval Jó hírünket keltik Kommentár S A ndrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-főmegbizottjá- nak lemondása újabb példáját szolgáltatja annak, hogy adott esetben a „farok is csóválhatja a kutyát”. Konkrétan most arról van szó, hogy egy kis ország — Izrael — képes volt beavatkozni egy nagyhatalom — az Egyesült Államok — bel- ügyeibe. A 46 éves néger politikus „bűne”: a külügyminiszter hozzájárulása nélkül találkozott a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezetnek a világszervezethez delegált megfigyelőjével és nemhivatalos eszmecserét folytatott vele. Amint a dolog kitudódott, az izraeli kormány élesen tiltakozott Washingtonnál, s kínos magyarázkodásra kényszerítette fő patrónusát. A külügyminisztérium sietett leszögezni, hogy mit sem változott az USA politikája Izraelt és a PFSZ-t illetően. Carter elnök, bár személyes barátság fűzi Younghoz, a jövőre esedékes elnökválasztásokra kacsingatva úgy becsülte fel a helyzetét, hogy ő nem húzhat ujjat a cionista lobbyval, s ezért inkább odadobta neki Youngot. Feltehetőleg fájó szívvel tette ezt, de nemcsak személyes okokból. Young ugyanis, aki az első néger volt, akit a déli államokban képviselővé választottak, nagy tekintélynek örvend a fekete bőrű amerikai lakosság körében, s az ő szavazataikra is számítania kell Carter elnöknek. Mint ENSZ-főmegbizott, Young hasonló tekintélyre tett szert a harmadik világ, különösen pedig Afrika országainál. S ebben nemcsak bőrszíne játszott közre, hanem sokkal inkább az, hogy — nem egyszer a hivatalos amerikai vonaltól eltérő — bátor állásfoglalásai voltak a fekete kontinens felszabadí- tási mozgalmait illetően, s szót tudott érteni Afrika vezetőivel. Első afrikai körútja során nyilvánosan sürgette kormányát: határozottabban álljon ki amellett, hogy a kontinens déli részén az őslakosság jusson hatalomra. A lemondását követő nyilatkozatában Young kijelentette: nem érzi úgy, hogy hibázott volna, s hasonló szituációban újra megtenné azt, amit tett. Félő azonban, a cionista lobby alighanem gondoskodni fog arról, hogy Young már ne kerüljön többé hasonló szituációkba ... P. V. Nicaragua szilárd kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval, s ezt kedvezően segíti elő a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele — jelentette ki rádióbeszédében Daniel Ortega, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front egyik vezetője, a nicaraguai ideiglenes demokratikus kormány kormányzótanácsának tagja. A sandinista vezető hangsúlyozta, hogy Nicaragua a barátAz első „űrséta” hőse, Alek- szej Leonov méltatja csütörtökön a Krasznaja Zvezda című lapban Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin szerdai bravúrját, a világűrben végzett másfél órás munkát, amelynek során sikerrel távolították el az űrállomás felületén megakadt, tíz méter átmérőjű rádióteleszkópot. Leonov megállapítja: a világűrben végzett munka rendkívül nehéz, megerőltető feladat, s a két űrhajós nagy nyugalommal, teljes biztonsággal oldotta meg a bonyolult szétszerelést. Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ nagykövete, csütörtökre virradó éjszaka benyújtotta lemondását Carter elnöknek, aki ezt elfogadta. ELőzőleg Young három és fél órán át tárgyalt a Fehér Házban Carterrel, azt megelőzően pedig Cyrus Vance külügyminiszterrel folytatott megbeszélést. Youngot a hét folyamán sorozatos támadások érték kongresszusi, elsősorban Iz- rael-barát körök részéről amiatt, hogy július végén találkozott New Yorkban a Palesztin Felszabadítási Szervezet ENSZ megfigyelőjével. Ezzel bírálói szerint semmibe vette kormányának azt a kikötését, hogy mindaddig nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a palesztin nép képviselőivel, amíg azok el nem ismerik Izrael állami létezéséhez való jogát. A lemondást követő nyilatkozatában Young újságírók előtt kijelentette, nem érzi úgy, hogy hibázott volság és az együttműködés szellemében kívánja fejleszteni külpolitikai kapcsolatait minden olyan állammal, amely tiszteletben tartja a középamerikai ország szuverenitását. Végérvényesen lezárult a Somoza-diktatúra politikája, amely alárendelte az ország érdekeit az imperializmusnak, és eladta az ország függetlenségét — állapította meg Ortega. Előbb Rjumin lépett ki a légzsilipen az űrállomás külsejére, majd Ljahov is kibújt a világűrbe. A parancsnok az egész munkafolyamat során az űrállomáson kívül tartózkodott, hogy segítse társát és gondoskodjék teljes biztonságáról. Rjumin számára nemcsak az űrséta, a nehéz munka miatt emlékezetesek ezek a napok: a Szaljut—6. jelenlegi személyzetének fedélzeti mérnöke csütörtökön ünnepli 40. születésnapját. na, s hasonló szituációban újra megtenné azt, amit tett. Viszont úgy véli, a személyét ért bírálatok miatt nem maradhat tovább hivatalában. Azt mondotta hogy sem Carter, sem Vance nem ösztönözte lemondását, s kizárólag önszántából lép vissza posztjáról. Lemondott Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. (Kelet- Magyarország telefotó.) A fogorvosi várószobában vagy féltycat ember üldögélt. Ám a szokástól eltérően nem a régi folyóiratokat nézegették, hanem akarva-akaratlan egy hústorony férfi szüntelen megjegyzéseire és életrajzi szemelvényeire figyeltek. A hosszú aranyláncon nagy medált viselő ember közel lehetett a hetvenhez, de izmai majd szétpattintották színesen szegett fehér trikóját. Jó húsz év után Detroitból jött haza, és olyan gyermeki elragadtatással beszélt minden „itthoni” dologról, hogy a jelenlevőknek már szinte sok volt. Mindenekelőtt persze a kosz-- tot dicsérte, mondván, hogy évtizedek óta nem evett olyan jóízűen, mint itt, az elmúlt napokban. Pedig Amerikában is állandó látogatója egy helyi magyar vendéglőnek, ahol a honfitársak rendszeresen együtt költik el vacsorájukat. De hát, az mégsem igazi — tette hozzá fátyolos szemmel, bár ez hallgatóit egyáltalán nem hatotta meg. Az itthoni autózást is bámulta, nem győzvén dicsérni az öccsét, aki most mindenüvé sofírozza őt. Fantasztikus, milyen ördögi ügyességgel furikáznak ezek a pesti autósok a szűk utcákon. Hogy tudnak vezetni! — hajtogatta elismeréssel. Valaki ellenkezni próbált, mondván, hogy az amerikaiak köztudottan igen biztos kézzel ülnek a volánnál. Hiába. Ott nem kunszt — tolt félre minden kételyt az amerikás —, ez a művészet! Még hosszan ecsetelhetném, miként lelkendezett, de fölösleges. Egyrészt, mert számosán vagyunk, akik találkoztunk már a hazalátogatóknak ezzel a jellegzetes fajtájával. Egyszerűen azért, mert igen sokan és egyre többen jönnek mostanában haza, rokonokhoz, barátokhoz, temetőt és egykori vendéglőt látogatni, csevegni, dumálni, kicsit tűnődni, meg- illetődni. Másrészt — és ezért nem folytatom az akaratlanul is ironikusra sikerült tudósítást — mindennek ellenére a leírtaknak, tehát e jelenségnek a fele sem tréfa. Utazni, legalább időnként más tájakon, más emberek, szokások közepette forgolódni, igen sokunknak lelki szükséglete. De az általánosnál is ellenállhatatlanabb kényszer hajt bennünket vissza-visszatérni oda, ahol, ha nagyon-nagyon régen is, sőt annál inkább, ifjú szívvel jártunk. Ahol szerettünk és szeretve voltunk, ahol barátok — és ellenfelek — vettek körül bennünket. Ahol, ha csak ritkán, vagy rövid ideig is, de boldogok voltunk. És százszorta erősebben tör fel ez a kényszerű érzés, ha időközben más világba szakadtunk, ha a kisebb vagy nagyobb mértékben érzett idegenséget legyőzendő van szükségünk megerősödni, akárcsak megbizonyosodni a gyökerekben. Ha kiterjedésében sokszorosa is a hozzánk érkezők tömege a hazalátogatókénak, mi érthetően különös melegséggel várjuk és fogadjuk azokat, akik hosszabb-rövi- debb ideje innen származtak el. Nem mintha közömbös lenne számunkra, hogy a magyar hol boldogul, itthon-e vagy idegenben. Hanem, mert tudomásul véve az adott helyzetet, őszintén érdekel minket a sorsuk. És ez az érdeklődés használ nekik is, nekünk is. Nekik számos esetben — és ez aligha ellentmondás — megkönnyíti egy másfajta élet elviselését,' sőt a beilleszkedést. Mert a mi érdekünk is, hogy boldoguljanak. Hogy tisztességet szerezzenek nevünknek. És ne tépjék el a szálakat. Arról nem is szólva, hogy a hazalátogatók előbb-utóbb majd mind — új barátaik, családtagjaik, munkatársaik köréből — mások érdeklődését is fölkeltik hazánk iránt. Hát nem természetes-e, hogy mind csekélyebb számú kivétellel, ők az elsők, akik, ha tehetik, jó hírünket keltik. Hát erről jutott eszembe a fenti, csak félig-meddig mulatságos eset. Az esetről pe- ig az említett néhány gondolat. B. J. Kiléptek a világűrbe Sikeres munka a kozmoszban Lemondott Young GALSAI PONGRÁC:t3ajor (fizi játékai ■ I 49. Míg Germán Tibor súlyos agykéregsorvadásban szenvedett. Betegsége tartós depresszióval, és mind vadabb kényszerképzetekkel járt. Valószínű, hogy kezdetben csak a saját öngyilkosságára gondol! Ezért állandóan tartott magánál gyorsan ölő mérgeket. Barátai is fölfedezték, hogy táskájában scopolamin- fiolákat rejteget: a legerősebb morfiumos készítménnyel, amely nagy dózisban villámgyors halált okoz. A rendőrnyomozó kitépett receptlapokat talál Germán íróasztalában. A vények hátoldalán a professzor korábban írt végrendelete. E szerint készpénzét a rokonságra, orvosi berendezését pályatársaira hagyja. Az utolsó lap alján pedig két szó, felkiáltójelekkel vigyázzba rántva: „Minden Gizié!!!” S hamarosan egy búcsúlevél fogalmazványa is kihullik a fiókból: „Gizuskám, drágám, nagyon szeretlek, imádlak! Vigyázz magadra, mintha melletted lennék! Családi rendelkezésem nincs: ismered intencióimat ...” Aztán, ahogy elméje mind jobban elborult — szörnyű kényszerképzeteitől sarkallva — „imádott ellenfelét” is tervszerűen magával kívánta rántani. Az öngyilkosságon kívül a kettős tragédia gondolata is foglalkoztatta. Gizit pedig kéthetes B-vitamin-kú- rára fogta. Hogy a napi injekciózást kezdetben s józanabb perceiben talán még hasznosnak is tartotta-e? Vagy csak eshetőséget adott magának későbbi tettére? Esetleg már az első tűszúrás- sal ki ákarta védeni az asz- szony gyanúját? Nem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos: a vitaminkúra orvén magyarázat nélkül is beadhatta feleségének a halálos méregoldatot. S végül a legdöntőbb bizonyíték: a búcsúcédulán. Az írásszakértő kideríti, hogy Bajor Gizi aláírása a tragédia napjánál jóval korábbi keletű. Germán maga is gyűjtött Bajor-autogramokat, rajongó páciensei részére. Majd az egyik tartalék cédulára felírta a rejtélyes jelentésű mondatot: „Így nem lehet tovább élni!” S a halványabb árnyalatú kézjel mellé a saját nevét is odapárosította. Képzeljük, mily reszketeg lett volna Bajor Gizi írása; ha tudja, hogy néhány perc múlva meg kell halnia! De a kettős öngyilkosságot „igazoló” kézírás szép, egyenletes és nyugodt volt. Az első, nagyobb dózisú scopolamininjekciót a feleség kaptla meg. Vigaszunk ennyi rettenet között csak az a keserű tudat lehet, hogy a méreg azonnal végzett vele. 1951. február 15. A temetés napja. Bajor Gizit a Nemzeti Színház előcsarnokából temették; magas oromra emelt ólomkoporsója mellett a színház legjobb művészei álltak díszőrséget; a Blaha Lujza téren megszűnt a forgalom, a tömeg az úttestre is kicsapott; az Operaház kórusa Verdi Rekviemjét énekelte, kandelláberek lobogtak, a falakat fekete drapériák borították — ennél komorabb pompájú temetést magyar színész még nem kapott. Major Tamás a színház nevében búcsúzott el tőle. „Halálát mélyen gyászolja egyre szélesedő közönségünk és az egész magyar színművészet, amelynek egyik legnagyobb értéke, egyik legtehetségesebb alakja volt... Majd négy évtizede annak, hogy pályáján elindult. S a fiatal, kezidő színésznő új reális hangot hozott a Nemzeti Színház igazi haladó hagyományainak folytatója, Jászai Mari, Márkus Emília művészetének méltó követője volt...” Somlay Artúr a színészek képviseletében szólalt meg. „Alakításai közben feszült csend ülte meg a színház nézőterét, ez a csend kötötte össze őt nézőivel, ebben a csendben osont be az emberek szívébe, örökös nyomot hagyva.” S gyászkocsiját is csend kísérte végig: a régi Rákóczi úti sarokház előtt, ahol született, a régi Erzsébet körúton, a régi Oktogonon, a régi Lipótvároson át — egészen Farkasrétig. Voltak pillanatok, amikor Budapest utcája, ahol a menet elhaladt, egy vidéki kisvároshoz hasonlított. Holttestét a farkasréti temetőkápolna tövében épült sírboltba zárták. Sírját a kápolna félmagasságáig borították el a virágok. Amikor a tömeg szétoszlott, az emberek törtető részvétét valóságos csatatéri kép: elferdült sírkövek, legázolt ágyások, fölborított padok jelezték. Negyvenezren jöttek el a temetésére. A Játékos nem hagy látható életművet maga után. Művészetének eszköze, anyaga és végső kifejezési lehetőség önmaga. A test, amelyet eltemetnek, s néhány év alatt megsemmisül. Mara- dandósága hozzá van nőve az emberi hús romlandóságához. Micsoda hallatlan energia kell ahhoz, hogy elszakadjon tőle! Mennyi segítség az utókortól, a sorstól, még a véletlentől is! A színész szelleme — már az életében, de a halála után is — szinte esdekli tőlünk ezt a segítséget. Mi maradt Dérynéből, Pri- elle Kornéliából, Blaha Lujzából, Jászaiból? Néhány kortársi emlékezés és kritika. Művészetük halvány, idegen anyagban előhívott kópiái. Esetleg egy-két ruhadarab, levél, szereplap, amit útközben elhullajtottak. A többi nem látható. A nagy művészethez nagy egyéniség tartozik. S a nagy egyéniséghez az átlagosnál teljesebb élet. Ez élet legtöbb mozzanata azonban — a köznapi morál szerint elítélendők is — a művész lankadatlan megismerésvágyának, szellemi éhségének következménye. Még ha nem tud róla, akkor is. Tapasztalatait az egyéniségben halmozza fel; művészetének „lelkes” anyagává minősíti, s belőle új életet teremt. A teremtés pedig már morális tett. Ilyen értelemben mégoly magánérdekű cselekedetei is közérdekűek. De a színész egyénisége — s benne az élete, amely megformálta azt — nem nyilatkozhat meg közvetlenül, és nem is rögződhet az időben. Alkotása azonnal nyomtalanná válik. A Játékos pillanatról pillanatra teremti meg önmagát, s veszti el~ amit megteremtett. Akinek eszköze a leganyagszerűbb eszköz: a saját teste, az anyagtalan emberi emlékezetre kell bíznia életművét. S ha az emlékezet is kikihunyt? Jeltelenül él tovább az utódok játékában. Minden más csak kísérlet. Kegyes iparkodás, hpgy személyhez kössük, ami ebből a halhatatlan energiából az emlékek segítségével ma még leköthető. Nevét, emberi lényét se kezdje ki könnyen az enyészet. Vége (Fotó: Hauer Lajos felvételei)