Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

1979. augusztus 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz elmaradt haszon A z elmúlt esztendőben — Éji figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaságot — kereken egy tucat vállalat zárta mérlegét veszteséggel. Ezek szerint vállalataink több, mint 99 százaléka ha­szonnal, nyereséggel műkö­dött. Nagy szépséghibája e szép mérlegnek, hogy a vál­lalati árbevételekhez — vég­eredményben a nyereséghez — a költségvetés 130 milliárd forinttal járult hozzá, a vál­lalatok támogatására majd annyit költött, mint a társa­dalom ossz ss közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve. Nálunk a vállalatok elbírá­lásának, értékelésének a mér­legben kimutatott nyereség az alapja. Ennek tükrében az említett egy tucat vállalat kivételével minden gazdálko­dó egység kedvező, de leg­alább kielégítő osztályzatra, értékelésre tarthat számot mind a felügyeleti, mind a társadalmi szerveknél. Pedig mindenki tudja, hogy a nye- reségmilliardok tekintélyes hányada sem közgazdasági, sem hétköznapi értelemben nem illeszkedik a haszon fo­galmába. Ezúttal mégsem a mérleg­ben kimutatott nyereséggel kívánunk foglalkozni; éppen ellenkezelóleg azzal a nyere­séggel, haszonnal, amelyet hiába keresünk a mérlegben — az elmaradt haszonnal. Úgy érezzük, mindenek­előtt az elmaradt haszon fo­galmát kell rögzítenünk. Nem a nyereségterv hiányos tel­jesítésére gondolunk elsősor­ban — noha az ilyesfajta nye­reséghiány is elmaradt ha­szon —, hanem arra a ha­szonra, nyereségre, amely az objektív lehetőségek ésszerű, maximális kihasználásával keletkezhetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivétel­nek — terveikben sem szere­peltetik. Van-e okunk, s még inkább jogunk elmaradt haszonról beszélni akkor, amikor a vál­lalatok 1978-ban kín-keserve­sen növelték valamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalábbis nép- gazdasági szemszögből — másképpen, oly módon is ér­tékelhető, hogy a vállalati rá­fordítások a termelésnél is nagyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek kelet­kezésének a termelés és az értékesítés mennyiségi fejlő­dése volt az alapja. S mivel ez utóbbi elégséges volt a tervezett nyereséghez, elma­radt az a haszon, amelyre már csak a hatékonyság erő­teljes javításával lehetett volna szert tenni. A ■■ . rr ■ ■ hűtőipari vállalatok vetélkedője Mátészalkán Hagyomány immár, hogy évről évre megrendezik Má­tészalkán a sütőipari vállala­tok dolgozóinak területi vetél­kedőjét. A Mátészalkai Sütő­ipari Vállalat szervezésében az elmúlt szombaton és va­sárnap lezajlott versenyen a házigazdán kívül részt vettek a nyíregyházi, a miskolci, a Hajdú-Bihar megyei, a ka­zincbarcikai és a sátoraljaúj­helyi testvérvállalatok. A szellemi vetélkedő témája bel- és külpolitika, valamint technológia volt, a sportban pedig asztaliteniszben, kispá­lyás labdarúgásban, lövészet­ben és sakkban mérték össze erejüket, ügyességüket a ba­bérok megszerzéséért. A ver­senyt ezúttal a vendéglátók nyerték. Idestova már hosszabb ide­je érzékelhető, hogy a válla­latok többsége nemcsak az anyaggal és az energiával bánik pazarlóan, hanem az álló- és forgóeszközökkel is. Ez utóbbiak mennyisége rendszeresen, évről évre erő­teljesebben gyarapodik, mint a termelés. A vállalatok csak kivételes esetekben — ha nincs mód beruházásra, esz­közfejlesztésre — aknázzák ki az eszközök megfelelő hasznosításából származó gaz­dasági eredményeket. Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat hi­báztatjuk. Mindenfajta válla­lati magatartásnak — a he­lyesnek és a hibásnak egy­aránt — megtalálható az in­dítéka. A szokványos értéke­lés, a gyakori szabályozó­módosítások nem a hatékony­ság minél nagyobb mérvű ja­vításában tették érdekeltté a vállalatokat, hanem a szolid eredményben, abban, hogy a következő évben is meglegyen az átlagos nyereségük és ak­kor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg az át­lagnál jobb és nagyobb nye­reségtől — legalábbis az el­múlt évben — az is elriasz­totta a vállalatokat, hogy többletelvonásokat, termelési adókat róttak ki rájuk. Az elmaradó nyereség több­nyire nem pótolható, tehát veszteség. A gyakorlatban ugyanis a gazdálkodás tarta­lékait — állóeszközt, munka­erőt — konkrét termelési és értékesítési célokra lehetne hasznosítani — pl. konjunk­turális jellegű külpiaci keres­let kielégítésére, kihasználá­sára —, ennek elmulasztása esetén a következő évben már nincs mód a gátlásra, akkor az adott tartalékokat a megtervezett nyereség eléré­sére kénytelenek felhasznál­ni. K étségtelen, hogy az ■ el­maradt hasznot senki sem kéri számon a vál­lalatoktól. Ezzel eljutottunk a közgazdasági szabályozás, a vállalati érdekeltség problé­maköréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kelle­ne ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett tár­sadalmi megítélés és a fel­ügyeleti ellenőrzés módszere is segíthet abban, hogy keve­sebb legyen az elmaradt ha­szon. Ne csak a tervhez vi­szonyítsanak. Nézzék, vizs­gálják azt is, hogy a vállalat rendelkezésére álló eszközök­kel — gépekkel, munkaerő­vel, szellemi tudással stb. — mit produkálhatott volna és a valóságban mit produkált. G. I. Ki a zsebből ötmilliót? Fűteni tudni kell... Olajkáiyhaszerviz a megyében A legtöbb családnak akkor jut eszébe, hogy az olajkály­hával valami baj van, ami­kor már fűteni kellene. Ezért okoz nagy gondot a Kommu­nális Szolgáltató Vállalatnak a nyár végi, ősz eleji hóna­pokban az ugrásszerűen meg­növekedett bejelentések sze­rint gyorsan megjavítani, ki­tisztítani, szervizelni az olaj- kályhákat. Kéményseprők átképzése A kéményseprőknek egy­szerre az olajkályhák javítá­sával is meg kell birkózni. Szabolcs megyében tizen­együket képezték át erre a szakmára, valamint három műszerész és lakatos szerez­te meg az olajkályhával kap­csolatos ismereteket. Három­napos házi tanfolyamot szer­veztek az embereknek, s ezen elméletből és a gyakorlatban is elsajátították a szükséges tudnivalókat. A közismert Gemenc, Mekialor és Alfa tí­pusok mellett viszonylag gyakran jelennek meg új gyártmányok. Évente mintegy két- két és fél ezer olajkály­hát javít a vállalat. Ez azon­ban csak töredéke (mintegy tíz százaléka) a megyében üzemeltetett körülbelül 25 ezer készüléknek. A többihez az Elekterfém Szövetkezetét vagy magánki'Siparost hív­nak. Legkésőbb 48 óráig Pedig egyáltalán nem mind­egy, hogyan állítják be az olajkályhákat. A pontos be­állítás 3—5 százalékkal javít­ja a készülék hatásfokát, ez pedig egy -szezon alatt 2 mil­lió liter tüzelőolaj elfogyasz­tását teszi feleslegessé. Ez 5 millió forintot jelent a lakos­ságnak és a közületeknek! A hibák bejelentését nem­csak személyesen lehet elin­tézni, a postán, telefonon vagy levélben tett bejelentés­re is kimennek az olajkályha- szerviz dolgozói. Általában a helyszínen javítják meg a hi­bát, de ha nagyobb műszaki felszereltséget kíván a mun­ka, akkor a műhelyben 3—4 nap alatt végeznek vele. Leg­később 48 óra múlva megje­lennek a javítók a bejelentő­nél. Az utóbbi időben eseten­ként alkatrészhiánnyal küzd a vállalat. A Szöváru ugyanis megszüntette az alkatrészek forgalmazását, így közvetle­nül a gyártó Mechanikai Mű­vektől szerzi be az alkatrészt a Kommunális Szolgáltató Vállalat. A nagykereskedelem kiiktatása viszont esetenként hiányhoz, lassúbb munkához vezet. Alkalmazkodniuk kell a gyártók időszakos termelési hullámához. Időben jelezni A vállalat termelési értéké­ben jelenleg elenyésző hánya­dot tesz ki az olaj kályha­szerviz. A közeljövőben azon­ban erőteljesen fejlesztik ezt a részleget, s több megrende­lésre is számítanak. Elsősor­ban a közületektől várják, hogy már a fűtési szezon vé­gén hozassák rendbe olaj­kályháikat, ne torlódjék ké­sőbb a lakossági bejelenté­sekkel együtt az összforgal- mon belül 70—80 százalékot jelentő közületi tulajdonban levő olajkályhák javítása. T. K. Nyomdagép a szervizben Az Irodagép technika Vállalat 7. számú területi üzemé­nek nyíregyházi szervize az 1979-es év első felében közületi és lakossági szolgáltatásként 4 millió forint értékű javítási munkát végzett. Golenyák János és Dániel András egy Rominor 002-es típusú nyomdagépet javít. (Császár Csaba felvétele.) Szeptembertől: üzemegészség-ügyi szakrendelő Nyíregyházán Á leleplezett ártalom A munkagépek erős zaja, a növényvédő szerek, festékek és más vegyianyagok, a túl forró, vagy nedves levegő mind veszélyt jelent az egész­ségre. Megyénk nyolcvan üzemorvosi rendelőjében zaj­lik üzemegészségügyi ellátás. Tavaly 26 embert küldtek ki­vizsgálásra, foglalkozási meg­betegedés gyanúja miatt. — A munkahelyi ártalmak az esetek többségében meg­előzhetők — szögezi le dr. Vi­rág Anikó, a megyei kórház­rendelőintézet üzemegészség­ügyi főigazgató-helyettese. — Ezt a célt szolgálja többek közt az üzemegészségügyi el­látás — ennek keretében munkába állás előtt igyek­szünk kiszűrni azokat, akik egészségére ártalmas lehet a munkahelyi környezet. Szep­tember 1-től üzemegészség­ügyi szákrendelő nyílik Nyír­egyházán, a Vöröshadsereg úti rendelőintézetben. Sokat Á vándorló „gyár" Kolumbusz óta se szeri, se száma a fölfedezőknek. Van, aki kontinenssel, mások fo­lyóval. tóval, esetleg hegy­csúccsal büszkélkedhetnek. De, hogy valaki egy gyárat fedezzen fel! Ilyesmiről nem szól a fáma. Ennek az időszakos „üzem­nek” a munkájáról beszélget­tünk Gerő László megyei szakfelügyelővel és Balku Jenővel, a nyíregyházi Köl­csey gimnázium tanárával. — Négy évvel ezelőtt ala­kult meg megyénkben a kö­zépfokú iskolai fizikataná­rok alkotó munkaközössége. Célunk a hiányzó, a Tanért által nem gyártott tanulókí­sérleti eszközök készítése volt. A „gyár” évről évre vál­toztatja a helyét. Hol Máté­szalkán, Hol Vásárosnamény- ban, máskor meg Baktaló- rántházán termel. A létszám állandó, a termék minden évben más. — Idén mit készítettek? — 2X400 darab, a gáztör­vényeket, a gázhalmazálla­pot tulajdonságait bemutató eszközt. — Miért épp ennyit gyár­tottak? — A munkaközösségben dolgozó negyven megyei kö­zépfokú oktatási intézmény számára kétféle eszközből tíz-tíz darabot. Minden évben — a tanter­vet és saját lehetőségeiket fi­gyelembe véve — közösen döntik el, mit gyártanak jö­vőre. A részletes terv kidol­gozása, s az anyagbeszerzés a tanév folyamán történik. Az „üzem” a szünidő első napjait fölhasználva termel. — Ki fedezi a költségeket? — A tervekkel együtt költ­ségvetést is készítünk. Ez csak az anyagárakat foglalja magában, amit a részt vevő iskolák befizetnek a soros gyártóhely számlájára. Idén például a darabonkénti .ínyagköltség 120 forint volt. Hasonló, az iparban használt eszközök ára ennek öt-hat­szorosa. — Mit gyártottak az eddig eltelt négy év alatt? — Az első évben írásvetí­tőhöz használatos fóliasoro­zatot készítettünk, sokszoro­sítottunk. A következő esz­tendőben elektromoshullám- kísérletekre szolgáló beren­dezést. Tervezéséért Hajdú István vásárosnaményi kol­légánkat 5000 forint újítási díjjal jutalmazták. Az idei munkához két évig tartott az anyagbeszerzés. Jövőre egy dédelgetett ólmunk, a digi­tális óra megvalósítását ter­vezzük. — Mindezt társadalmi munkában. Miért? — Ezeknek az összejövete­leknek már a sajátos hangu­lata is vonzó. A közösen töl­tött négy-öt nap jó lehetőség a tapasztalatcserére: a ven­déglátó iskola műszereivel mindig elvégzőnk egy-egy közös kísérletet is. Szeretjük a fizikát. Csendes Csaba segít a Köjáll munkaegész­ségügyi laborja is; 1978-ban több mint 14 ezer biológiai, kémiai és fizikai vizsgálatot tartottak a szabolcsi üzemek­ben. Zaj mérés és porvizsgálat — Tavaly hatféje biológiai vizsgálatot végeztünk — szól dr. Vincze Károly, a Köjáll osztályvezető főorvosa. — Vérvételre döntően mezőgaz­dasági dolgozóknál van szük­ség, akik növényvédő szerek­kel dolgoznak. Aki érzékeny ezekre a vegyszerekre, nem dolgozhat velük. A toluol- ártalomnak kitett dolgozók fertözöttségét — például ci­pőipari üzemekben, gép- és vasipari vállalatok festőrész­legeiben, az Alkaloidában — a vizeletből mutatjuk ki. Leg­rosszabb eredmény a bőr- és cipőiparban született: itt ta­láltunk legtöbbször a meg­engedett felső határ fölötti toluolértéket. — A fizikai vizsgálatok so­rán a mikroklíma — vagyis a hőmérséklet, a relatív pá­ratartalom, a levegő áramlási sebessége (azaz huzat), a bőr-, a falhőmérséklet, a fém-, a zaj- és a porártalom mértékét kutatjuk — veszi ót a szót dr. Pauwlik László, a Köjáll laborvezetője. — Ta­valy 192 porvizsgálatot tartot­tunk. Elsősorban ott, ahol kvarctartalmú szennyeződés jelentkezhet, mint a kisvár- dai Vulkánban. A zajszintet a debreceni Köjáll szakemberei mérik, akár a sugárzást — ez utóbbit például a gáz- és olajvezetékeknél, mivel eze­ken a varratok épségét izo­tóppal ellenőrzik. „Megette" a mérget — Gondot jelent, hogy a foglalkozási betegségek beje­lentését sokszor elmulasztják — folytatja Vincze doktor. — Gyakran saját tervezésű el­szívóberendezéseket készí­tenek — ez önmagában nem baj —, de a készülékek elhe­lyezéséhez nem kérik ki szakemberek véleményét. Jártunk már olyan munkahe­lyen, ahol cipőtalpragasztás közben falatozott a dolgozó. Ezzel nemcsak beszívta, de szó szerint meg is ette a mérgező anyagot. Rendszerint a második műszak végeztével a vegyianyagokat nem távo- lítják el a műhelyekből, de még csak le sem fedik. A zárt levegőjű üzem így reggelre mérgezőbb hatású lesz, mint az egész napos munka köz­ben. Ezzé] nemcsak az van kitéve veszélynek, aki példá­ul az oldószerekkel dolgozik, hanem mindenki az üzem­csarnokban: a többieket pasz- szív oldószerártalom érheti. Cefre a zuhanyozóban — Ezek az ártalmak jó­részt megelőzhetők, feltéve, ha használják a védőesz­közöket — mondja dr. Virág Anikó. Az egészségre ártalmas gá­zok. porok kivédésére gázál­arc ál] rendelkezésre. A lég­zésvédőben nehéz dolgozni, s rendszerint senki sem tart­ja számon, hogy a szűrőbeté­tet mikor kell cserélni. Egy idő után ugyanis a gázálarc sem nyújt védelmet. A zaj ellen egyéni hallásvédőkkel — fülvédővel, füldugóval le­het védekezni. Sokan arra hivatkoznak, hogy nem hall­ják társaikat, s gépük hang­ját, másoknál gyulladást okoz a füldugó. Ezeket a védőesz­közöket a dolgozók 10—15 százaléka ha használja. A mezőgazdaságban többnyire rendelkezésre áll munkaruha a permetezéshez. Gumírozott öltözékben 25—30 fokos hő­ségben nem könnyű helytáll­ni, de jelenleg jobb megoldás nincs. Kapcsolódik ehhez a tisztálkodás gondja. Kevés tsz-ben van fekete-fehér mos­dó, s a meglévőket sem hasz­nálják ki. A nyírbogdányi Kossuth Tsz-ben például al­macefrét tárolnak a zuhanyo­zóban. — Idén 52 kiemelt — ci­pő-, malom- és gumiipari üzemben tartunk rendszere­sen vizsgálatokat — sorolja dr. Vincze Károly. — Ezek­ben az iparágakban nagy a foglalkoztatottság, ugyanak­kor nagy a veszélyeztetettség is. Házi Zsázsa

Next

/
Thumbnails
Contents