Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 2. Kommentár Asszony a kormány- rúdnál Ij Jurópa második minisz- S terelnök asszonya tett * esküt szerdán Lisszabonban. Margaret Thathcher tory kormánya májusban a Brit Munkáspárttól ragadta el a hatalmat. Portugáliában Maria de Lurdes Pintassiglo oldotta meg a hosszú kormányválságot, kompromisz- szumos jellegű kabinetjének megalakításával. Most először áll asszony a kormányrúdnál a Tejo partján. (Korábban a 18., illetve a 19. században két alkalommal 'királynő uralkodott Portugáliában.) Az Abrantesben született, most 49 éves portugál miniszterelnöknő vegyész- mérnöknek tanult Caetano idején már ismerték ellenzéki magatartását s kiváló képességei ellenére előbb egy lisz- szaboni vegyi konszern dokumentációjában állították vakvágányra, majd — távol tartva hazájának egyre nyíltabb elégedetlenségi hullámaitól — az ország ENSZ-képviseleté- nek tagjává nevezték ki. Közéleti pályafutása az áprilisi forradalom után bontakozott ki. Már 1974-ben egymás után három kabinetben államtitkár, majd Vasco Gon- calves baloldali ideiglenes kormányában szociálisügyi miniszter. 1975-ben nagyköveti rangban kinevezik Portugália UNESCO-képviselő- jének. Párizsból hívta haza Eanes államfő, hogy alakítsa meg az ország ügyvezető kormányát, amely a várhatóan októberben sorra kerülő választásokig maradna a helyén. Pintassiglo kabinetje a törvényhozásban a kommunisták, a szocialisták és a többi baloldali erő támogatását élvezi. A portugál jobboldal viszont heves támadásba kezdett már a kormányfő kijelölésekor. Az O Pais című jobboldali lap szerint a miniszterelnök asszony „meglehetősen ellentmondásos személyiség’1. A szociáldemokraták és a Demokratikus Szociális Centrum Párt ennél is tovább megy: azzal vádolja a kormányfőt, hogy Meló Antu- nesnék, a szerintük „túlságosan baloldali" politikusnak, a Forradalmi Tanács tagjának elkötelezett híve. □ z egymást követő kormányok az utóbbi évben alaposan lefékezték Portugáliában a forradalom haladó folyamatát Az 1974- es vívmányok többsége veszélybe került s közben egyre nyilvánvalóbbá vált a jobboldal restauráoiós törekvése. Az új portugál kormány szá- . mára meglehetősen szűkre szabott, behatárolt a cselekvés köre. Működését azonban nem szabad alábecsülni: a rendkívüli választások előkészületének bizonyára zaklatott, felhevült időszakában nem mindegy, milyen kormány áll az ország élén. Gyapay Dénes Brezsnyev— Ceausescu találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Krímben megbeszélést folytatott Ni- coi;._ Ceausescuval, a Román Kommunista Párt főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. A megbeszélés nyílt, elvtársi légkörben ment végbe. Óvári Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) pította: az ország más részeihez hasonlóan, itt is azt látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, munkahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen társadalmi közegben dolgoznak és fontos feladatnak tartják, hogy tudásukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továbbiakban —, hogy erőteljes törekvés tapasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megoldására és arra, hogy a tudomány eredményei minél gyorsabban, hatékonyabban kamatozzanak a gyakorlatban. A világ dolgaira, a nemzetközi élet néhány időszerű kérdésére áttérve rámutatott: jelenleg is nehéz, kemény küzdelem folyik a béke hívei és ellenzői közt. A tét: folytatódjék-e az enyhülés vagy sem. Négy esztendővel a történelmi jelentőségű helsinki megállapodások után elmondhatjuk, hogy az erőviszonyok ma sem kedvezőtlenebbek a békeszerető erők számára, mint annak idején voltak. Ma sincs ésszerű alternatíva a békés egymás mellett élés politikájával szemben, ezért nem alaptalanul lehetünk bizakodóak, hogy sikerül megőrizni a békét, az enyhülési politika pedig folytatódni fog. Hogy ez a bizalmunk mennyire nem alaptalan, ezt mutatja a SALT—II. aláírása Bécsben, az eddigi legnagyobb lépés a nukleáris fegyverek gyártásának lefékezése érdekében. Meggyőződésünk: ennek az egyezménynek a ratifikálása jelentősen hozzájárulhatna más leszerelési tárgyalások sikeréhez, a nemzetközi légkör megjavításához. Hogy mi magyarok mit tehetünk ezért? — tette föl ezután a Központi Bizottság titkára a kérdést, amelyre így válaszolt: az egyik amit megteszünk és meg kell tennünk, hogy külpolitikánkkal a szocialista országok egységének erősítését szolgáljuk. A másik pedig, hogy erősítjük rendszerünk belső szilárdságát. Nemzetközi tekintélyünk elsősorban belső helyzetünk, gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális helyzetünk szilárdságán alapszik. — Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Óvári Miklós —, hogyan tudunk megbirkózni gazdasági feladatainkkal. Ezek megoldásától függ tulajdonképpen minden más, így az életszínvonal alakulása, a tudomány fejlődése, kultúránk felvirágzása, az oktatásügy, az egészségügy gyarapodása is. — Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzákezdtünk — az, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük, illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartós tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemek és — mi tagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sokkal drágábbak a nyersanyagok és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. Óvári Miklós utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele határozza meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal további emelkedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól, a fogyasztóé árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban a termelői és a fogyasztói árak rendezése mellett. — A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a politikai' szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártámogatás, s ezért ellensúlyozzuk, legalább részben, jövedelemkiegészítéssel az árrendezést. — Azért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvári Miklós —, hogy mielőbb érvényesüljön a rendezés gazdasági hatása, hogy meggyorsuljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szerkezete pedig jobban összhangba kerüljön gazdasági feltételeinkkel. Az áremelés azonban csak egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb termeléshez. Ahhoz, hogy megőrizzük az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat és megteremtsük a további fejlődés szilárd alapjait, minden területen jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb gazdái-’ kodásra, a termékszerkezet megváltoztatására és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézkedésektől elsősorban, ez a mi igazi programunk. — A világgazdaság és az ország belső helyzetét figyelembe véve meggyőződésem, hogy egy ilyen program nemcsak elfogadható, hanem munkára serkentő, mozgósító erejű is. Büszkék lehetünk arra, amit viszonylag rövid idő alatt elértünk az életszínvonal emelésében, büszkék lehetünk arra is, ahol ma tartunk. Van mit megőriznünk! — Az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosság nagy része megértette, fegyelmezetten, állampolgári felelősséggel fogadta az intézkedéseket. Mivel magyarázható ez? Egyrészt azzal, hogy az elmúlt két évtizedben erős és kölcsönös bizalom volt a párt és a tömegek között, s ez a bizalom eddig is segített, és a jövőben is segíteni fog abban, hogy úrrá legyünk a nehezebb helyzeteken. — Az emberek mindenütt többes szám első személyében beszélnek jelenlegi gondjainkról, tennivalóinkról és azon gondolkoznak, hogy mit kell együtt elvégezni. Felelősséget éreznek közös ügyünkért, s készek cselekedni is érte. — Nagy erő van a mi népünkben! Ezért is bízhatunk abban, hogy mostani és további intézkedéseinknek nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatása is kedvező lesz. Növekszik a fegyelmezett jó munka becsülete, és megbecsülése, a teljesítménynyel arányos bér becsülete. Erősödik az a felismerés is, hogy mi mindannyian csak együtt boldogulhatunk! A gazdasági helyzet javításában mindenkinek megvan a maga személyre szóló tennivalója, de igazán nagy eredményeket csak az egész nép együttes munkájával érhetünk el. — A gazdasági feltételek adottak, illetve megteremthetők az idei terv és hosz- szabb távú terveink teljesítéséhez. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindannyian egy irányban dolgozzunk, hogy összhang legyen a gazdasági vezetés, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek munkája között, és összhang legyen a központi, a középszintű és a helyi szervek között is. Mégpedig oly módon, hogy mindenki végezze el a maga feladatát. A vállalatok gazdálkodjanak önállóan, kezdeményezzenek felelősen, az irányítószervek viszont foglalkozzanak a népgazdaság átfogó kérdéseivel s — különösen a legérzékenyebb területeken — tartsák kézben a fejlődés fő tendenciáit.x A munka minősége, a hatékonyság növelése nem egyszerűen összgazdasági kérdés. További fejlődésünk politikai feltétele az is, hogy a jövőben is fejleszteni kell és fejleszteni akarjuk a szocialista demokráciát. A demokrácia a dolgozók önkéntes fegyelme is. A munka minőségének javítása, a hatékonyság növelése, a nagyobb fegyelem, a határozatok következetes végrehajtása elengedhetetlen feltétele a demokrácia kiteljesedésének. Ha nagyobbak a követelmények, ha nehezebbek a feladatok, akkor nagyobb figyelmet kell fordítani a politika megértetésére, magyarázatára, az emberek megnyerésére, a közös gondolkodásra, a bizalom erősítésére, vagyis mindarra, amit mi röviden szocialista demokráciának nevezünk. — Pártunk a bizalom jelének tekinti a dolgozók eddigi reagálásait, s vezető testületéi, különböző szervezetei arra törekednek, hogy ezzel a bizalommal egész népünk javára, a jövőben is jól éljenek — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Óvári Miklós. Az aktívaülésen a kerület értelmiségének nevében szót kért Sándory Mihály kandidátus, a KFKI tudományos igazgatója, Homoki József kandidátus, a Közlekedési és Metróépítő Vállalat vezér- igazgatója, Marosfalvi Imrévé, a Városmajor úti általános iskola igazgatóhelyettese, Molnár Károly, a MOM fejlesztési főmérnöke és Wabrosch Géza, a János Kórház főorvosa. A felszólalásokból egyértelműen kitűnt: a városrész dolgozói — köztük az értelmiségiek — jól értik a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatából adódó feladataikat. Egybecsengő véleményük, hogy a határozatok végrehajtása során valamennyi munkaterületen, minden egyes poszton következetesebben kell munkálkodni céljaink eléréséért. A kollektívák jó irányú törekvései, további tervei is arról tanúskodnak, hogy a dolgozók felelősséggel vállalják a közös tennivalókból rájuk jutó részt, hogy ezzel is hozzájáruljanak a gyorsabb előrehaladás feltételeinek megteremtéséhez. Ezután Óvári Miklós megköszönte a felszólalásokból is tükröződő bizalmat és cselekvőkészséget, majd Tóth János zárszavával véget ért az értelmiségi aktíva. Amerikai levelünk Könnyebb utolérni? B közmondás szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Az Egyesült Államokban már régebben gépesítették, most pedig miniatürizálják is ezt az utolérést. Hiába, ez a korlátlan lehetőségek országa... A hazugságvizsgáló detektort a második világháború alatt kísérletezték ki az Egyesült Államokban. Működése azon az elven alapszik, hogy amikor valaki valótlant állít — izgul. Ennek pedig fiziológiai következményei támadnak, amit aztán a műszer jelez. Sokan kétségbevonják, hogy mennyire tudományos, mennyire megbízható ez a berendezés. Egyes szakértők közönséges humbugnak, blöff- nek mondják, mások szerint van benne valami, de nem mindig megbízható. A hazugságvizsgáló gépet sok helyütt a munkaadók használják alkalmazottak felvételénél vagy ellenőrzésénél. Ezt egyébként — az egyén jogainak védelmében — nem mindenütt engedélyezik az Egyesült Államokban. New York államban például tavaly megtiltották. A nyomozószerveknek azonban továbbra is engedélyezik, hogy a gyanúsított kihallgatásánál detektort vegyenek igénybe, azzal a feltétellel, hogy az illető maga is hozzájárul. Nos, a Communications Control Systems nevű amerikai vállalat a következő hetekre ígéri egy karóra formájú és nagyságú, miniatürizált hazugságvizsgáló prototípusának az elkészültét. Lelke egy gyufafej méretű szilikonkristály. A műszer azon az elven alapszik, hogy a hazugság állítójánál stressz lép fel, ami kihat a hangjára. Ezt érzékeli állítólag a műszer. A karórányi hazugságdetektort a tervek szerint mindössze 30 dollárért hozzák forgalomba (ez egy olcsó óra ára) és karácsony előtt elárasztják vele az amerikai piacot. A következmények akár tragikumikusak is lehetnek. K épzeljük csak el. A férj éjjel háromkor jön haza. „Hol voltál, drágám?” — érdeklődik a nej. „Fontos üzleti tárgyalásom volt.” — válaszolja a ház ura. Őnagysága erre csupán a karján lévő óraféleségre pillant és máris adhatja be a válópert. A hazugságvizsgáló „óra” tulajdonosát természetesen leleplezheti az, hogy szüntelenül a csuklójára pillantgat. Nos, a feltalálók erre is gondoltak. Ezért olyan variánst is készítenek, amely parányi rádióadóval van egybekötve, s ez a műszer észleleteit a szomszéd szobában lévő rögzítőberendezéshez továbbítja. Az pedig utólag leolvasható. Sőt, még telefonra kapcsolható házi hazugságvizsgáló is készül. Vagy képzeljük el a minidetektort az üzleti életben. „Uram, nálam a legolcsóbb!” „Asszonyom, ez a legjobb minőség!” A kereskedő még jóformán ki sem mondta, a vevő máris tudja, hogy be akarják csapni. Az pedig kész szatíra, hogy milyen helyzet állhat elő a politikában, mondjuk egy választási gyűlésen, amikor a jelölt hetet-hatot összehord ... -, ^ Most már csak az a kérdés, hogy a Communications Control Systems új csodaműszere megbízhatóbban mutatja-e ki a füllentést, mint mondjuk, az a gyermekkorunktól jól ismert módszer, amikor a gyanúsított orrának megta- pintása után a nevezett orr keménységi foka alapján állapítjuk meg az igazmondás fokát. DCulaát Qifjxdn GALSAI PONGRÁC: töajor (jizi játékai 36. Ne tagadd! Az öregség a nőknél a nyakon jelentkezik először, aztán föleszi magát az arcra, a szemek köré, a homlokra. Még egy-két év, és csak penészes szempillájú satrafákat, lon- csos mosónőket fogok játszani ..Ezt mondta Gizi, szinte nyüszítve, majd hirtelen hangot váltott, s egy tréfával elütötte a témát. Rohamosan közeledett a negyvenhez... De temérdek munkájáról, családi gondjáról-bajáról, fáradtságáról sohasem panaszkodott másoknak. Lelki ve- sződéseit nem vitte a nyilvánosság elé. Színésznő maradt, aki megkönnyítő fecsegésekkel nem teszi kockára a személye köré képzelt legendákat — a társaságban éppoly atropinosan élénk volt, tün- déri, könnyed és vidám, mint azelőtt... Paupera csodálta őt. És üresnek érezte magát. Vigaszt keresett tehát. Talált is egy széplelkű vigasztalót, aki nem a lerobbant bankárt látta benne, hanem Bajor Gizi férjét, a méltóságos urat, a hangzatos társadalmi titulusok viselőjét. Amikor Gizi az új kapcsolatot földerítette, átköltözött a Mamáék Pilsudszky úti házába, és megindította a válópert. Ügy tervezte, hogy kibővítteti a földszintes villát, eme-- letet húzat rá, s még ha eladósodik is: Saját Otthont teremt magának, ahol, mint gyermekkori álmaiban, a szoba közepére vonszolt matracokon, együtt élhet a család: a Mama, Rudi, Rudi felesége, a kis Lívia, s végül q — no meg az az Ismeretlen, aki majd hozzá tartozik. A Hevesi Sándor személyét megcélzó, korholó suttogások a harmincas évek elején már szervezett rágalmakká mérgesedtek. A Nemzeti Színház igazgatóinak munkáját Szigligetitől Hevesiig mindig is megnehezítette, hogy három nagyhatalmat kellett szolgálniok. Egyes darabok bemutatására a színház művészi rangja, másokra a „felettes szervek” kívánsága, ismét másokra a kasszaérdekek szorították őket. Hevesi Sándor működése kezdetén, kivételes szakmai érzékével már egyensúlyban tudta tartani a jót, a kötelezőt és a hasznosat. De a jobboldal már föllépett alkalmi hordóira. Szomory A nagyasszony című darabjának bemutatóját sűrű botrányszag előzte meg: az „Ébredő Magyarok” suhanckü- lönítménye körülzárta a Blaha Lujza teret; Hevesire „abcug”-ot kiabáltak, kereplőket ráztak, az „Erger-Ber- ger”-t énekelték, majd a színházba is betörtek és záptojászáport zúdítottak a színészekre. De Hevesit a végzetes tarkón ütés a színfalak mögül érte. A Nemzeti Színház ügyelője több évtizede egy Hajdú nevű, mellőzött segédszínész volt. Ez a monomániás ember otthonában titkos magánnyomozó-irodát rendezett be. Még házidetektíveket is fogadott, akik az anyagot felhajtották neki. Szekrényének fiókját megtömte a Nemzeti Színház tagjainak adataival: mindenkiről külön dossziét nyitott, amelyben „letétbe helyezte” a bizalmas följegyzéseket lemásolt magánleveleket és elorzott dokumentumokat. Egy műgyűjtő szorgalmával dolgozott, így majd annyira ismerte kollégáinak magánéletét, mint ők maguk. Az intimitások kéjence volt. (Folytatjuk)
