Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

1979. július 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Propagandistáknak való ESTE A VÁROS PEREMÉK Küzdelem NEHEZ EGY TUDOMÁ­NYOS tanácskozásról teljes képet, átfogó ismertetést ad­ni, amelyen hat írásos refe­rátummal és 25 korreferá­tummal ismerkedett az or­szág mintegy 40 ezer propa­gandistatársadalmát képvi­selő 200 oktató. Ezért csak ízelítőt adhatunk arról a fontos eszmecseréről, amely­nek témája a pártpropagan­da módszertana kérdései kö­rül bontakoztak ki. Ennek szenteli teljes mel­lékletét a Propagandista fo­lyóirat 3-as száma. Közli a folyóirat a tanácskozáson el­hangzott megnyitót, melyben Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője a követ­kezőkre hívta fel a figyel­met: „Azt várjuk, hogy ösz- szegezzék a propagandamun­kában szerzett gazdag elmé­leti és gyakorlati tapasztala­taikat, és bocsássák azt a több mint 40 000 propagan­dista rendelkezésére.” Ez a megnyitó fontos, aktuális, a propagandamunkában ál­landó elemként érvényesíten­dő teendőkre hívja fel a fi­gyelmet. Grósz elvtárs olyan fontos elvek gyakorlati ér­vényesítésének a szükséges­ségét említi, amelyek mind magasabb politikai elkötele­zettséget, elvhűséget, peda­gógiai és módszertani hozzá­értést igényelnek a propa­gandistáktól. „Arra kell töre­kedni — hangsúlyozza —, hogy az oktatás-tanulás dia­lektikus folyamatában a hallgatók élő eszmékkel is­merkedjenek meg, azokat ele­ven viták, gondolatébresztő véleménycserék közepette, al­kotó módon sajátítsák el, s ennek eredményeként cse­lekvőén azonosuljanak ve­lük.” Figyelmeztet arra, hogy a politikai, mozgalmi jelleg­ből következik: a hallgató nem „diák”, a propagandista nem egyszerűen tanár, és a tanulócsoport nem egyszerű­en iskolai osztály, hanem kommunista közösség, amely meghatározott politikai cél teljesítésére alakult. SZOROSAN KAPCSOLÓ­DIK E TÉMÁHOZ Vonsik Gyula: A korszerű szellemi műveltség, mint a propagan­da hatékonyságának felté­tele című cikke, amelyben elemzi a propaganda haté­konyságát és minőségét be­H árom folyó találkozá­sának közelében há­zat épít a három Bartha fiú. Háromszobásat. A Kraszna töltéséhez egy ug- rásnyira épül a ház, majd­nem embermagasságú alap­pal. Olcsván mostanában minden ház magas alappal épül, hogy ellenálljon az esetleges víznek. A Bartha család különösen tiszteli a folyó erejét, mert 1970 előtt a Szamos másik partján, Apátiban laktak és az ősi házukat földre kényszerítette a víz. Aztán átköltöztek ide, a biztonságosabb, és a Vásá- rosnaményhoz közelebb eső Olcsvára. Egy nagy házat még abban az évben építet­tek, de kell ez a nagy ház is, mert azóta a fiúk valameny- nyien családot alapítottak, az unokák száma ötre gyarapo­dott. A csokoládébarnára sült Bartha fiúk könnyedén ra­kosgatják a nehéz szilikátot. Széles vállúak, a rendszeres fizikai munkától vastagra duzzadt a karjuk. Kivették a szabadságukat, hamar tető alá akarják hozni a házat. Mindhárm n párttagok és munkásőrök a vásárosnamé- nyi munkásőr egységben. Itt segédkezik egyik munkásőr- társuk, aki raára szintén sza­badságot vett ki. Hét végén jön az összes olcsvai mun­kásőr már ide ígérkeztek a fiúk, mert a munkásőröknél természetes az effajta segít­ség. (Az egyik munkásőrnek rosszul eset* ogy elfelejtet­ték meghívni.) A két idősebb Bartha fiú öt évvel ezei :t jelentkezett munkásőrnek A legfiatalabb ekkor kator volt, csak két évvel későt satlakozhatott Ha kedd: akkor klubnap Semmiből — közösség a kisteleki újkertben Végy egy rozoga sze­keret, tegyél bele egy nyitott koporsót, írd rá az oldalára: „Szivár­vány” ifjúsági klub, fektess bele egy csont­vázat és ezzel az egész­szel, siratóasszonynak öltözött klubtagok kí­séretében vonulj végig Nyíregyháza főutcáin. Az Ujkisteleki szőlő­ben lévő klub tagjai szerint ez a receptje annak, hogyan kell a semmiből közösséget csinálni. Mutatványuk­hoz tartozik még a pa­pi ruhába öltözött nép­művelő, azt jelképez­ve, hogy ahol ő megje­lenik, akár el is lehet temetni a klubot. folyásoló tényezőket, s ezek érvényesítésének fontosságát a felnőttoktatásban. Pék András a különböző fogalmi szinteknek az ideológiai-poli­tikai oktatásban való alkal­mazásáról írt tanulmányt. Külön fel kívánjuk hívni a figyelmet Takács István: Az MSZMP munkastílusának érvényesülése a pártoktatás­ban címmel közölt előadásá­ra, amely azokra a források­ra mutat rá, amelyekre ok­tató-nevelő munkánk épül. Elemzi azt a szoros kapcso­latot, amely a párt politiká­ja és munkastílusa között áll fenn. Rámutat, hogy a munkastílus a politikából következik, annak végrehaj­tását szolgálja. Ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van a politikai gyakorlatban azál­tal, hogy a munkastílus visz- szahat a politikára. Hogyan függ mindez össze a pártok­tatással? „A pártoktatás —í emeli ki — a pártmunka szerves része, s egyben sajá­tos területe. Ebből követke­zik, hogy munkastílusunknak a pártmunka egészében ér­vényesülő vonásai a pártok­tatásban is kifejeződnek ... A párt munkastílusának elvi­politikai és gyakorlati kér­déseit a pártoktatásban ok­tatjuk.” A továbbiakban tu­dományosan sorra veszi, ho­gyan érvényesül a munkastí­lus néhány vonása a pártok­tatásban, s milyen lehetősé­gek vannak ezek fejlesztésé­re. A Propagandista mellékle­te Salamon Zoltán tanulmá­nyával zárul. Ez az írás a pártoktatás oktatási módsze­reiről nyújt átfogó képet. Olyan, kevésbé ismert és al­kalmazott összefüggésekre figyelmezteti a propagandis­tákat, amelyekről sajnos sokszor megfeledkeznek. BÄR A FOLYÓIRAT csak a megnyitóbeszéd, három re­ferátum és egy felszólalás közlésére vállalkozott az em­lített témakörből, mégis jó útravalóul szolgál, amelyek hasznosítása nélkülözhetet­len pártpropaganda mun­kánkban. ízelítőül a propa­gandistáknak ahhoz, hogy a tanácskozásról később tel­jes terjedelemben megjelenő anyag fontos kézikönyv je­gyen. Aki véletlenül látta az áp­rilis elseji bolondos klubva­sárnapon ezt a produkciót, bizonyára arra is emlékszik: ők nyerték az első díjat, szá­mos ismert nyíregyházi klub előtt. Akik pedig nem látták, azoknak elmondjuk: klubte­metésük inkább azt sugallta, hogy előbb-utóbb életre kel­nek. így is történt. Hagy porták, földút Messziről csalogatnak a ki­világított ablakok a Folyóka utcai pártház és klubkönyv­tár épületébe. Ha nem vol­nánk meggyőződve arról, hogy ez is Nyíregyháza, haj­lamosak volnánk azt hinni: csendes kis falucskában já­runk, ahol elfelejtették a közvilágítást. Akáclombok mögött megbúvó házak, nagy porták, földút, az egykori szőlőkre emlékeztető utca­nevek: Palánta út, Kocsis út, Szüret út, Bor út, Hegedű út, Vincellér út. A Debreceni út —Tünde utca által határolt területen ezer körüli család él, zömmel idősebbek. S a családokban párszáz olyan fiatal, akinek olykor gondot okoz, mit csináljon esténként itt, a város peremén. Bemen­ni még viszonylag egyszerű, hazajönni már nem. Aki nem híve a klasszikus módszer­nek: gyalogolni, az nem so­kat választhat, mert vagy otthon marad, vagy elsétál a művelődési házba. Jó egy éve adták át az új épületet. Itt kapott helyet a pártalapszervezet, valamint a városi művelődési központ hálózatához tartozó, klub­könyvtár kategóriába sorolt művelődési otthon. A ház ve­zetőjére, Dómján Barnára várt az a feladat, hogy a puszta falak közé életet vi­gyen. Szerződés a HAFE-val — öt hónapot kértem arra, hogy a semmiből valamit te­remtsek — fogalmazza meg azzal a lendülettel, mely a népművelés megszállott mun­kásaira jellemző. — Egyelőre ott tartunk, hogy az újjáala­kult klub jól működik, a le­téti könyvtár köteteit forgat­ják, minden biztosíték meg­van arra, hogy a tanévben működő gyermekközösségek a szünidő után újra találkoz­nak itt; együttműködési szer­ződést írtunk alá a közeli HAFE-val kulturális progra­mokra, a felnőtt közönségre számítva pedig tele vagyunk tervekkel, melyek megoldá­sában a klubtagok és az is­kolások segítségére is szá­míthatok. Legelőször az apró munkák vannak soron. Például a vi­lágítás az udvari-utcai ré­szen, továbbá olyan elemi szükséglet, mint hogy az udvarra tervezett nyári film­vetítés nézőit le tudják ül­tetni; azaz székek, ősztől nyugdíjas klub indítására készülnek, a felnőtteknek, főleg a kismamáknak tudo­mányos ismeretterjesztő elő­adásokat terveznek. Ha ke­vesebb leSz a munka: indul­hat a hímző-varró szakkör, de szerepel a felvett prog­ramban gyermekfilmek ma­tinéja, tekepálya kialakítása, vagy kirándulás a HAFE-val közösen. Egy vetélkedő emléke dését! A többség ugyanis szo­lidan, itt szeretne szórakozni. Közülük mondják el néhá- nyan véleményüket a klub­ról. „Jönnének a felnőttek is..." Kőszegi Ágnes kórházi ápolónő: Sajnos én csak ak­kor jöhetek, ha a 3 műszakos beosztás megengedi. Jönnék gyakrabban is, mert jól ér­zem itt magam ... Piros Edit HAFE-admi- nisztrátor: Az enyém az 1-es számú klubigazolvány, itt va­gyok a szervezéstől kezdve. Most már vannak társasjá­tékaink, dísztárgyak a falon, szóval kezd a klub otthono­sabb lenni... Majoros József ipari tanu­ló: Filmvetítést lehetne szer­vezni, jönnének a felnőttek is... Kertész Csaba papírgyári szakmunkás: Utifilmeket le­hetne vetíteni, élménybeszá­molót tartani. Ja és még va­lami: sürgősen KlSZ-alap- szervezetet kellene alakítani! Jánosik Mihály, autóvilla­mossági szerelő: Hét közben többször is összejöhetnénk... Czapár Ilona bölcsődei gondozó: Nemsokára elme­gyek, mert az esküvő után Pestre költözünk. Most már, hogy egy elég jó gárda ki­alakult, sajnálom itthagyni a „A két gyermekemmel el­mentünk egy tapolcai kirán­dulásra. Ezzel kész is a nya­runk. Ezután csak alva lá­tom őket” — mondta a na­pokban egy kombájnos. Csak alva, vagyis késő este, ami­kor már jótékony álom ciró­gatta el a kicsiket, s kora hajnalban, amikor a párna csücskére csöppent nyál­cseppecske tanúsítja: mély az álom. A kép, amely a nagycser- keszi Magyar András szavai nyomán rajzolódott ki előt­tem, talán mindennél embe­ribben összegezte azt a fo­galmat: aratás. A korán kelő és későn fekvő ember szá­mára ilyenkor megszűnik család, szomszéd, barát, rá­dió és tévé, kiskert, ultipar­ti, jó korsó sör, újság, poli­tika, asszony. Mindenki figyelmének kö­zéppontjába kerül. Nézi a ta­nyán élő, amint a ház végén elmegy a gép, s kocsiba öm­lik a mag. Figyeli sok száz tsz-tag. Naponta felkeresi ágazatvezető, főagronámus, elnök. Ott sündörög körülöt­te újságíró, riporter, rádiós, fényképész. A váltótárssal kialakult kis csapat sztár lesz. Ha a részigazságokat ösz- szerakjuk, akkor sem lesz igaz a kép. Mert a kombáj­nos, az aratást végzők mun­kája nem csak ennyi. Sok mindennel több, amit nem írnak meg a krónikák, hisz, a nagy sietségben mikor marad idő az apróságokra? Arra, hogy a kombájnos- nak, a kocsivezetőnek is hiányzik az asszonyi csók. A gyermek ezernyi kérdése, ci­rógatása. Hogy csak este lát­ja sötétben a kertjét, s azt sem tudja, érik-e a gyümöl­cse. Az, hogy a por csíp. Na­gyon csíp, mar, éget ott fenn a gépen. Az árpáé jobban, mint a búzáé. És hogy a szomjúság kínzó tud lenni, s a víz sem esik jól. Hogy az izgalom az örök útitárs, mely a kormány mellett ül, hiszen a gépnek menni kell. Hogy a fél szem az eget lesi, milyen az idő. Jólesne napközben lefü- rödni. Jólesne elheveredni a táblaszéli fasorban. Hogy néha már úgy érzi, nem megy, fel kell adni. Ez a küzdő ember rokon­szenvesebb, mint a hőssé magasztosított. Talán éppen azért, mert körötte mindig látom a hiányzó családot. klubot.,. Baraksó Erzsébet Bärget Lajos ZSÁKBAN A GLUTIN F. K. Bartháék Olesváról Ház a Kraszna partján hozzájuk, pedig szerettek volna egyszerre esküt tenni. A kiképzésben, a szolgálat­ban példásan megállják a helyüket, ezért is kaptak mindhárman felelősségteljes beosztást. Sándor rajparancs­nok, Gyula golyószórós, Jenő egy erőt és különös ügyessé­get igénylő fegyvert kezel. Népszerűek a fiúk a járás­ban, az ünnepi egységgyűlé­seken a parancsnok már többször példaképül állította őket a többiek elé. A legidősebb fiú, Sándor a helyi tsz-ben kovács és he­gesztő. Már villanyfújtató éleszti a tüzet, de ebben a szakmában most is szükség van a fizikai erőre, mert a nagykalapács a modern kor­ban sem nélkülözhető. Fur­csa, hogy a naponta tüzet csiholó kovácsot nevezték ki a helyi önkéntes tűzoltók pa­rancsnokává. Az olcsvai és a vitkai határban a Rába-Stei- gerek mellett 48 ló közremű­ködésével művelik a földet. A lovak egyszerre 192 patkót viselnek. Sándor így még jó ideig űzheti az ősi mestersé­get. Élezi a modern ekevasa­kat, mesterien ért különböző sarokvasak elkészítéséhez. Az ácskapcsok elkészítésével, az ajtók vasalásával, meg a ke­rítés felhúzásával is segíti majd az építkezést. A középső fiú, Gyula nőtt a legnagyobbra, mázsán felü­li zsákok cipelésére is kapha­tó. Három szakmát is a ma­gáénak mondhat. Ács, trak­toros és növényvédő. Csak az utóbbi két szakmáját gyako­rolja a helyi tsz-ben. Legfőbb munkája a permetezés. Nagy munkabírásáról ismerik a környéken, meg arról, hogy kevés alvás mellett is bírja a megterhelést. Az építkezé­sen akkor veszik majd leg­jobban hasznát, amikor meg­jön az ácsmester és elkezdik összeállítani a tetőt. Jenő, a legfiatalabb, neki, illetve családjának épül a ház. Abban is eltér fivéreitől, hogy nem a tsz-ben, hanem a vitkai költségvetési üzem­ben dolgozik. De neki is két szakmája van: szobafestő és gépkocsivezető. Ma is ő ve­zeti az IFÁ-t, hogy az építő­anyag olcsóbban hazakerül­jön a szálkái TÜZÉP-ről. Az építkezésen a munka zöme rá vár, a végén a festés már nem is annyira munkát, in­kább megkönnyebbülést je­lent majd neki. A fehér hajú Bartha ma­ma büszke a fiaira. Gyakran és szívesen segít a menyei­nek, főleg akkor, ha a fiúkat szolgálatba vezénylik, vagy gyakorlatra riasztják. A fia­talasszonyok is összefognak a házi munkában. Közvetve ők is hozzájárulnak a házépítés, meg a szolgálat sikeréhez. Nábrádi Lajos A tervekből úgy tűnik, hogy a város peremén is pezs­gésnek indulhat a kulturális élet, ám ennek feltételei van­nak. Egy részét a már műkö­dő klub aktív magja szava­tolja. Negyvenkilenc beirat­kozott tagja van a klubnak. Ennél többen is jönnek, a szombat esti diszkón átlago­san nyolcvanan töltik el sza­bad idejüket. Kedd este a kö­tött klubfoglalkozások ideje, ám ebben is van szabad vá­lasztás: például vagy isme­retterjesztő előadást hallgat­nak, vagy szalonnát sütnek. Máig is emlegetik a jól si­került vetélkedőt, melyen jobban megismerkedhettek egymás szakmájával, meg a kerékpártúrát, aztán a tár­sadalmi munkát, ami után szebb lett művelődési ház udvara. A legnépszerűbb a diszkó, amiből sajnos bonyodalmak is származtak. Vita a szom­szédokkal, akik nehezen szokják a hangerőt. Súlyo­sabb azonban a borbányai legényekkel való „nézetelté­rés”, ami nem egyszer fajult már verekedéssé. Rendet kell teremteni, hathatós segítség­gel: akár önkéntes rendőrök bevonásával, s mihamarabb egy telefon felszerelésével, mert a botrányok előbb-utóbb veszélyeztetik a klub műkö­A Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárának bú­zaüzemében Ősz András a kész glutint — a keményítő nagy fehérjetartalmú melléktermékét — csomagolja zsákokba. (Császár Csaba felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents