Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 8. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Moszkvában Koszigin tárgyal Ali Nasszer Mohammed déj- jemeni kormányfővel — Afgán—pakisztáni megbeszélések Iszlámábádban — Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága a választásokat értékeli KEE(D: A nyugatnémet uniópártok Strausst választják meg a jobboldali ellenzék kancellárjelöltjévé — A szocialista országok testvérpártjai KB-titkárainak berlini tanácskozása — Elnökválasztás Bolíviában SZERDA: Algíri bejelentés Ben Bella szabadon bocsátásáról — Leo- nyid Brezsnyev fogadja Robert Byrd amerikai szenátort — Az afrikai frontállamok értekezlete Bostwanában CSÜTÖRTÖK: A vietnami—kínai tárgyalások újabb fordulója Pe- kingben, fokozódik a VSZK-ellenes rágalomhadjárat a menekült kérdés ürügyén — Alexandriában egyiptomi- izraeli—amerikai megbeszéléseket folytatnak a palesztin problémáról — A csehszlovák külügyminiszter Thaiföl- dön PÉNTEK: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Budapesten — Az olasz szocialisták elutasítják a részvételt az Andreottikormányban — Arafat Szófiában — Nicaraguában új kísérletekkel próbálják átmenteni a Somoza nélküli „somo- zismust” SZOMBAT: Választások Nigériában — Az Osztrák Néppárt kongresszusa Á hét három kérdése O Miként állnak a SALT- szerződés ratifikálásának „frontjai” az Egyesült Államokban? A világpolitikában soha sincs szünet, s ezért egy ország első emberének, különösképpen, ha a világ egyik vezető államáról van szó, nehéz szabadságra mennie. A bécsi csúcsértékezlet után Moszkvában bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev szabadságát tölti, de a hét derekán kelt táviratok hírül adták, hogy az SZKP főtitkára, a szovjet államfő, nyilván pihenésének színhelyén, a Krímben találkozott Robert Byrddel, áz amerikai szenátus demokrata csoportjának vezetőjével. Ez á tény utal rá, hogy a Szovjetunióban, a SALT-szerződés aláírása után és ratifikálása előtt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két ország kapcsolataira. A szenátus SALT-vitája természetesen az Egyesült Államok belügye. Csakhogy az amerikai belső törésvonalak ma meglehetősen bonyolultak, s a ratifikálási csata óhatatlanul összefonódik a gazdasági vitákkal, az energiagondokkal, sőt a Fehér Ház és a kongresszus hagyományos ütközéseivel. Minderre pedig a következő elnökválasztási kampány árnyékában kerül sor, hiszen fél év múlva megkezdődik az előválasztási harc. A helyzet összetettségét jól mutatják a héten megtartott legújabb közvéleménykutatások eredményei. Carter elnök általános népszerűségi indexe a mélypontra zuhant (csak Trumané volt ilyen alacsony koreai háború és Nixoné a Watergatta-ügy ' idején), a megkérdezetteknek csupán egynegyede elégedett politikájával. A SALT esetében viszont az egyetértési százalékok ennek csaknem a dupláját teszik ki. Carter'jobboldali ellenzéke — túl közismerten szovjetelenes érzelmein s kötődésén a katonaiipari komplexumhoz — a SALT-módosításokkal egyszerre akarja „megfúrni” az érdekegyensúlyon alapuló megállapodást és az elnököt. A frontok összekuszálódását jelzi, hogy sok szenátor még mindig ingadozik, nem döntött véglegesen, jóllehet a SALT-csomag teljes szövege három hét óta rendelkezésére áll. Holnap, ezen a júliusi hétfőn kezdődnek a meghallgatások az amerikai szenátusban, s minden valószínűség szerint már az első órákban felvonulnak a SALT pártolói és ellenzői. Moszkvában világosan tudtul adták az amerikai vezetésnek és törvény- hozásnak : ezen a szerződésen, amely reális, konkrét és ellenőrizhető, nem lehet további módosításokat végezni. Remélhetőleg az amerikai belpolitika viszálykodásai, amelyek mint már egyszer hangsúlyoztuk : belügyet képeznek, nem terhelik meg túlzottan a SALT sorsát, amelyet viszont az emberiség békéjének legfontosabb ügyei közé sorolhatunk. © Mit jelent Strauss feliratkozása? Az NSZK következő választásai ugyancsak a jövő ősszel esedékesek, az uniópártok, a CDU és a CSU a héten megválasztották kancellárjelöltjüket Franz-Josef Strauss személyében. A kormánykoalíciónál nincs szükség ilyen demonstratív lépésre, hiszen a népszerű Schmidt kancellár alighanem biztos várományosa az elkövetkező jelölésnek. Strauss, aki a nyugatnémet politika egyik legismertebb alakja, sok esetben botrányköve, várhatólag nagy lendülettel veti be magát a kampányba. A mostani voksokat ugyanis át kell alakítani választói voksokra is, ami nehezebben fog menni. Strauss előreláthatólag a gazdasági kérdéseket helyezi majd előtérbe, viszont — szemben például az Egyesült Államokkal — az NSZK viszonylag jó helyzetben van a fejlett tőkésországok között. (Tulajdonképpen sokatmondó mozzanat, hogy Strauss, aki korábban támadta az NSZK keleti szerződéseit, sőt elvbarátai „újratárgyalást” követeltek, most arról beszél: elfogadja a realitásokat kifejező megegyezéseket. A jelek szerint nem lát kedvező lehetőségeket arra, hogy ezen a területen összpontosítsa bírálatait és támadásait.) Strauss azonban minden körülmények között kényszerhelyzetben volt, jövőre tölti be hatvanötödik életévét, sokáig nem tartalékolhatja magát az elkövetkező négyéves ciklusokra. Ezért vannak olyan kommentárok is, hogy a CDU Straussra szavazó képviselőinek egy része hátsó gondolatokat táplált: legyen most a nagyratörő bajor a vezér az egyelőre kevés sikerrel kecsegtető jövő évi' választásokon ,s ha vereséget szenved, könnyebb lesz kikapcsolni. Mindez nem alap nélküli (Strauss jelölése például éppen azokat az ingadozó középrétegeket tolhatja a kormánykoalíció pártjainak irányába, akiket az uniópártok akarnak megnyerni), de a markáns jobboldali politikus megjelenése hivatalos kancellár jelöltként az egyik legnagyobb nyugatnémet politikai erő élén így is nem mindenben kiszámítható kockázatokkal jár. Mindenesetre az NSZK- ban is viharos választási esztendőt jeleznek a politikai barométerek. © Milyen kísérletek folynak Nicaraguában Somoza átmentésére? A Sandinisták sorozatos katonai sikereket érnek el, egyre több ország ismeri el a felkelők ideiglenes kormányát, Somoza, a nicaraguai diktátor bombabiztos főhadiszállására, a managuai bunkerbe szorult. A lényegében már bukott rezsim agóniája azonban elhúzódik és szemmel láthatólag nem törődnek az emberáldozatokkal, anyagi veszteségekkel, az ország szétesésével, hogy időt nyerjenek. Ez az időnyerési próbálkozás korántsem önmagáért van: át akarják valamilyen formában menteni a somoziz- mus lényegét — akár a diktátor személye nélkül is. A kulisszák mögött, az Amerikai Államok Szervezetében és másutt lázas tevékenység folyik, hogy olyan kevéssé kompromittált személyéket találjanak, akik közbeeső lehetőséget jelentenék Somoza, illetve a sandinisták között. Felelevenítették a „dominó- elméle'tet” is, Somoza és pártfogói azzal érvelnek: ha ők ledőlnek, mi a biztosíték a hasonszőrű salvadori, guate- malai, hondurasi és egyéb szomszédos rendszerek túlélésére, a somozista nemzeti gárda viszonylagos kitartását is azzal magyarázzák, hogy a vietnami veteránoktól a chilei kalandorokig s a szomszédból érkező zsoldosokig — külföldiékkel töltötték fel soraikat. Mindezzel együtt, úgy tűnik, hogy közeleg a Somoza- rendszer végleges végórája. A manőverezők és a beavatkozók pedig könnyen elérhetik, hogy a diktátor lelépése kisugárzó hatással jár majd, hiszen óhatatlanul visszaüthet mostani támogatóira is. Réti Ervin NEW YORK-1 EXPERIMENT (3.) Császár a csapnál — Uram, ön magyar? — kérdezte egy fiatalember, akiről abban a pillanatban legkevésbé sem gondoltam, hogy perceken belül kezében lesz az életem. így indulnak a nem tervezhető kalandok. A Howard Johnson „vendéglői művek” egyik asztalánál szomorítottuk egymást, én és egy bizonyosan kiválóan elkészített, cukros mártással leöntött, félig se sült marhaszelet. Az kötötte le a figyelmem, hogy az étterem matróna korabeli főnökasz- szonya gyertyás tortával köszöntötte fel a szomszéd asztalnál ülő, nyilván törzsvendégnek számító társaság születésnapját ünneplő ifjú hölgytagját, elénekelve a szokásos felköszöntőt. Ekkor szólított meg mister Imre. Egy csoportomban levő, nagyon távoli ismerőse után érdeklődött, de mert mindenképpen otthonról érkezettel akart már találkozni, beérte társaságommal. — Mit iszik? Ne sértsen meg! — kérdezett, válaszolt, öt pincért ugrasztott, s egyszer csak már hárman ültünk az asztalnál. Mister Imre szobafestő és mister Kálmán rangos étteremben dolgozó főpincér. Beszélgettünk, ki hogyan él, kinek hogy megy a sora. A főpincér tökéletes kiejtéssel és választékossággal beszélt, szókincse, nyelvi fordulatai akár egy magyar tanáré. — Ez, ami az enyém, ez, amit megőrizhetek — mondta. Már tegeződtünk, újra mit iszol, ne sérts meg ... Hogy nem láttam Yorkvillet? Gyerünk, még előttünk a kerek éjszaka, semmitől se tartsak, nincs elkötelezettség. Ennyit megtehet magyar a magyarnak. A Negyvenötödik utca egyik sokemeletes parkírozójából 8 dollárért és némi borravalóért előhozzák Imre Fordját, aztán — mint kiderül — kétnapos jogosítványával és némi szalonspiccével elhajózik velünk keletnek. Bárkája életveszélyesen siklik egyik sávból a másikba. Egyetlen dolog, amit tisztel, eszeveszetten fékez a lámpáknál. Azt ugyanis zöldfülűként is tudja, messze kerülni kell a gyalogosokat, egy életre tönkre tehetné magát. Félórai keringés, aztán végre van szabad hely, meg lehet állni. Mister Imre tisztában van vele, mint jelent tilosban hagyni az autót. New York 30 ezer rendőrének erre A Brodway és a reklám. 30 millió szeme van: egy perc és viszik a kocsit, 90 dollár, hogy kiválthassa, s órákat taxizhat érte. A parkírozóóránál akár egyetlen perc késés, s ott a szélvédőn a 40 dollárról szóló büntetés. A Second Ávehue és a Nyolcvanhatodik utca sarkán vagyunk, ez már Yorkville, keresem az otthonról hozott címeket, a Cafe Tokayt, Three Hussars-t, az Emkét, a Mokkát: kísérőim magyarázzák, itt vannak valahol, de mostanra szétszóródtak a magyarok. Két helyen is iszunk egy-egy erősítőt, aztán gyerünk a Football bárba. — Ne mond nekem, hogy mi az a kolhozosítás! — mondja ajtónyitáskor -egy férfi a pult melletti társának. Te jó ég, hová kerültem! Darvadozó vagy asztalra borulva alvó njaláj részegek, néhányan biliárdoznak. — Egy magyar magyar egy itteni magyar — mutatnak be Bandinak, a bármannak. — Csókollak és nézd el öregem, hogy túl vagyok az első pohár ásványvizén. Az orvos rendelte gyomorrontás és fertőzés ellen. — Italt hoz, vendége vagyok. — Itt akarsz maradni? — kérdezi. Rázom a fejem. Erre Bandi úr nagymonológja következik. — Igazad van, sült bolond az, akinek ma nem jó Magyarországon. Örült, aki itt maradt, vagy ha nem, hát az lesz belőle. Nézd meg őket. Megkeresik valahogy a dollárjaikat, aztán jönnek, hozzák ide. Ez egy, nem mondom meg, milyen ország és én ennek adtam az erőmet. — Bandi úr a leikéből sír, és közben potyognak a könnyei. Hosszan meséli, hogy vert gyökeret, mint szedte ki a telefonfülkéből az otthagyott 10 centeseket, hogy enni tudjon. Mi mindennel próbálkozott. — És mire mentem? írd és mond, most jó vagyok tízezer dollárig. De már semmit se érek. — És ezután? — kérdeztem, mert Bandi csakugyan megérdemli az együttérzést. — Ezután? Most már nem babrálnak ki velem. Most már nem, most már ismerem a rációt. — Sok lesz egyesiére, búcsúzkodom. — Hogy is mondtad a neved, Ferencz József? — kérdi hirtelen Bandi. Ráhagyom, erre bekiabál a raktárba. Egy vénséges csont-bőr öregember csoszog elő. — A kisegítő csaposom. Mutatkozzatok be egymásnak! — Ferencz József — nyújtja az öreg a kezét. — Ferencz József — mondom én is, hogy igaza maradjon a bármannak. — Melyik házból? — csillan fel a „császár” vizenyős szeme. — Egy jóféle kis magyar betonházból — mondom, s Bandi a hasát fogja, amíg kikisér az utcáig. — Hát aztán menj csak el és nézd meg azt a fővárost, nézd meg azt a Fehér Házat. Sírni tudnék, ha eszembe jut a miénk otthon. A Parlament . .. Ferenczi József (Folytatjuk) GALSAI PONGRÁC: főajor (fizi játékai 16. „Komoly emberek azt mondják — írta Gizi egyik levelében —, hogy az már nem természetes, hogy Ambrus hogy szeret engem, és hogy mit tart én felőlem ...” Az igazgató kitűnően rá- érez a várható sikerre, mind az új versenytárs színházi fogadtatására. De önállónak tudja magát. Bajor az évad első három hónapjában három nagy feladatot kap. Móricz Zsigmond Pacsirtaszó című színművének szeptember 14-i bemutatóján Erzsit, a menyecskét játssza. Miska, a szegény zsellérgyerek mátkáját, aki — míg jegyese a fronton van — férjhez megy a vénkorában is csapodár gazdag Gazdához. Bajor Gizi nem elsőrendűen paraszti szerepekre termett; a magyar faluról nincsenek is számottevő élményei. így saját egyéniségét játssza bele a menyecske szerepébe. Erzsit a szülei arra nevelték, hogy „ojannak kell lenni, mint a gyémántkőnek. Ha setéiben viszik, ott iS világít.” De Bajor csiszoltabb, ékszeresebb szikrázást ad a szerepnek. „Tűzrőlpattant, ideges, hisztérikus teremtés” — ilyennek képzeli el a hősnőt. S felfogásának ezzel a világias, hiszteroid jellegével kissé ellenszenvessé is teszi a figurát, előkészítve a nézőt a menyecske későbbi választására. Móricz a bemutatóra a Pacsirtaszó dedikált kötetét küldi el a darab hősnőjének. Néhány nap múlva pedig így nyilatkozik: „Bajor Gizi menyecskéjét magam is teljes szivvel vállalom.” Egyes körökben azonban idegesen fogadják a sikert. „Te Duczi — újságolta Gizi a vőlegényének —, a színháznál majdnem kezet csókolnak nekem, a hátam megett meg utálnak, ahogy csak bírnak ...” Jászai Mari is megnézi az előadást, s a „tündéri kisfiú” hízelgő epitetonját átmenetileg erre a kifejezésre cseréli fel: „aszfaltvirág”. Rózsahegyi Kálmán, aki a darabban Miskát játssz, titokban dohog és méltatlankodik. Ö mást választott volna partnerül. Paulay Erzsi rózsacsokorral állít be az öltözőbe — egyik kritikus barátját azonban felbátorítja egy burkolt célzatú támadásra. A vágás Ambrus Zoltánt jobban megsebzi, mint párt- fogoltját. Szavaival magamagát vigasztalja. A bor-1 emlegeti, amelyet a kritika lebunkózott, mégis állandó műsordarab. Dúsét hozza szóba, akinek csak 20— 25 néző tapsolt a városligeti színházban. Majd arra gondol, hogy egy válaszcikkben visszavág. Hiszen tudja, ki indította el a támadást, hová kell célozni. De Bajor egy simogatással lefogja az igazgató kezét. Szerinte a nyíltszini hadakozással újabb ellenségeket szerezne. S másnap már Ambrus is higgadtan ítéli meg a helyzetet. „Nagyon ki vagyok fáradva — írja Gizi Vajdának a frontra. — Minden áldott nap próbám van, úgy hogy olyan fáradtan jövök haza, hogy tanulni nem tudok. ,Csak végigfekszem a díványon és alszom. Este meg vagy játszom, vagy próbám van a házi színpadon.’1 A dada-1 próbálják, Hevesi Sándor rendezésében. Ambrus az október 5-i be-' mutatóval újabb kockázatot vállal. Igaz, A dada Bródy Sándor legerősebb s legnagyobb hatású drámája. • Főhőse, Bolygó-Kiss Erzsébet, a falusi leányasszony, akit a főváros nagyságos társadalma magához édesget, majd elevenen befalaz és elemészt — fejjel magasabbnak tűnik fel a többi, erkölcsileg emancipált Bródy-hősnőnél; alakját a népballadák tragikus árnyéka növeli meg, hangja pedig az ószövetségi siratóénekek pátoszával s szinte rímes prózaritmusban visszhangzik a színpadon. De a dráma hősnőjének nincs íróilag végiggondolt jelleme. A dada csak végrehajtója egy célzatosan megkomponált sors utasításainak. Ráadásul a darabot most mutatják be harmadszor: 1902-ben Varsányi Irán játszotta a Vígszínházban, majd 1907-ben Mészáros Gizával a Magyar Színház újította fel. S itt a nagyobb kockázat: vajon Bajor Gizi — elődeihez méltó, felfogásban tőlük mégis elütő — alakítása harmadszor is sikerre viszi-e a darabot? S az eredmény Ambrus merészségét igazolja. A döntő szót ezúttal Hatvány Lajos mondja ki: „Bajor Gizi szinte máról holnapra megnőtt és színésznő lett a javából: ezen a terepen és ebben a színházban a legkülön- bek közül való.” (Folytatjuk) S7j rfTJT|i -f.i I 1 I f A V UlLLlXÍJ __A é
