Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 5. Napi külpolitikai kommentár Harcban a bandákkal NEM CSÖKKEN A FE­SZÜLTSÉG Afganisztánban. Sajnos, a fiatal demokratikus köztársaságra változatlanul nagy nyomás nehezedik; mint a TASZSZ kabuli jelentése fogalmazta, „egyes szomszé­dos országok és az imperia­lista hatalmak reakciós körei” változatlanul támogatást nyújtanak a bandákba verő­dött ellenforradalmi elemek­nek. Kabulban nemrég 'fegyve­res provokációt hajtottak vég­re az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság ellenségei. A határ menti tartományok­ban sokfelé bandák garázdál­kodnak. Falvakat támadnak meg, iskolákat, középületeket gyújtanak föl és zaklatják a lakosságot. Arra is gyakran adódik példa, hogy elhajtják az állatokat, felégetik a ter­mést, s arra próbálják rá­kényszeríteni a parasztokat, hogy csatlakozzanak a terro­rista csoportokhoz. Ha valaki ellenáll, nemcsak őt, hanem a családját is meggyilkolják. Az ellenforradalmárok — köztük a volt afgán nagybir­tokosok — elsősorban a szom­szédos Pakisztán támogatását élvezik. Bár az afgSn vezetők közvetlen eszmecserét aján­lottak Ziaul Hak tábornok pakisztáni államfőnek, a csúcstalálkozó nem jött létre: a pakisztáni fél visszautasítot­ta a meghívást. Sah Muham- med Duszt, a politikai kérdé­sekben illetékes afgán kül­ügyminiszter-helyettes a hét elején Iszlámábádban tárgyalt a két ország közti feszültség okainak megszüntetéséről, de a jelekből ítélve küldetése nem járt sikerrel. Érthető, hogy Afganisztán ilyen körülmények között vé­delmi képességének növelését tűzte ki célul. Ennek érdeké­ben Nur Mohammed Taraki- nak, a Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága fő­titkárának, a forradalmi ta­nács elnökének vezetésével kedden ülést tartott a legfel­sőbb védelmi tanács. AFGANISZTÁN KÜLSŐ ÉS BELSŐ ELLENSÉGGEL kénytelen szembenézni. Hatá­rait szüntelen agresszió éri, nemegyszer pakisztáni kato­nai erők is megsértik területi integritását. Zsoldosok és el­lenforradalmi bandák tartják rettegésben az afgán falva­kat. Egyes források szerint a pakisztáni bázisokon kínai szakértők és imperialista ügy­nökök is részt vesznek a fegyveresek kiképzésében. Nyilvánvaló, hogy Afga­nisztán földrajzi helyzete, an- tiimperialista politikai irány­vonala a térségben, sőt azon túl is közös frontba tömörí­tetté mindazon erőket, ame­lyek szemben állnak a társa­dalmi haladással, s rossz szemmel nézik a szovjet—af­gán kapcsolatok alakulását. Nem újkeletűek eszközeik sem: a fegyveres provokációk, a rablás és a védtelenek le- gyilkolása. Az afgán nép azonban eltökélten védelme­zi a forradalom vívmányait, s képes arra, hogy visszauta­sítson mindenfajta beavatko­zást az ország belügyeibe. Gyapay Dénes Szaljut—6 Kirakodás az űrben Sajátos kísérletet hajtottak végre a Szaljut—6 űrállomá­son: azt vizsgálták, hogy okoz-e bármiféle formavál­tozást az űrállomás és a hoz­zá kapcsolt űrhajók együtte­sében a tartós egyoldalú nap­sütés, nem deformálja-e a fel- melegedés a kozmikus ob­jektumot. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin ebből a célból úgy rögzítette az űr­állomás helyzetét, hogy a komplexum ugyanazt az ol­dalát fordítsa tartósan a nap felé. A Szaljut—6 és a Szojuz— 34 úrhajóra szerelt optikai .műszerekkel pontosan rögzí­tették a kiinduló helyzetet, s megfelelő időközönként ellen­őrizték, hogy nem jelentke­zik-e deformálódás. Az ada­tokat rendszeresen rögzítet­ték, s a megfigyelések ered­ményeit a szakértők dolgoz­zák föl. Szerdán jelentősen módosí­tották az űrkomplexum pá­lyáját. A Progressz teherűr­hajó hajtóművének felhasz­nálásával vezényelték a komplexumot magasabb pá­lyára. Ljahov és Rjumin munká­jának jó részét a teherűrhajó szállítmányának kirakodása teszi ki: az alkatrészeket, be­rendezéseket azonnal a meg­szabott helyre viszik és ott rögzítik, ugyanakkor a feles­leges terhet, a hulladékot el­helyezik a Progressz rakodó­terében. Másfél millió munkás sztrájkja Olaszországban Szerdán másfél millió épí­tőipari munkás egynapos sztrájkba lépett Olaszország­ban. Az építőmunkások azt követelik, hogy a munkálta­tók, a munkások jogos igé­nyeinek figyelembevételével, késedelem nélkül írják alá az új kollektív szerződést. Kö­veteléseik közé tartozik, hogy a béreket az egyre gyorsuló inflációhoz mérten állapít­sák meg, és a munkáltatók szüntessék be a jogtalan el­bocsátásokat. Szerdán délután Rómában a sztrájkoló építőipari mun­kások nagygyűlést tartottak, amelyen Garavini, a CGIL titkára mondott beszédet. Nápolyban szerdán a fém­ipari dolgozók tüntettek a kollektív szerződések mielőb­bi aláírásáért, a bérek emelé­séért és munkakörülményeik megjavításáért. A rendőrség közbelépése ellenállást váltott ki. A tüntetők felszedték az utcaköveket, barikádok mögé sáncolták el magukat, a zűrzavart kétes elemek autó­gyújtogatásra használták fel. Az új kollektív szerződések aláírásának előkészületei a munkáltatók merevsége miatt mindenütt vontatottan halad­nak. Vita a bonni parlamentben — A Német Szövetségi Köz­társaság a SALT—II megál­lapodást fontos lépésnek te­kinti a kelet—nyugati nukle­áris erőviszonyok megszilár­dításában, a nukleáris stra­tégiai fegyverkezési verseny megfékezésében. A doku­mentum aláírása nemcsak a szovjet—amerikai kapcsola­tokat, hanem összességében a Kelet és Nyugat közti vi­szonyt is javítja — jelentette ki a bonni parlamentben Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár. A parlament energapoliti- kai vitájának kezdetén a kor­mányfő állást foglalt néhány időszerű nemzetközi kérdés­ben. Szavai szerint a bonni kormány bízik a SALT—II megállapodás ratifikálásában — a szerződés kudarca egész Európát — különösen pedig az NSZK-t — rendkívül sú­lyosan érintené, és újabb hi­A képen Schmidt kancellár kifejti álláspontját. (Kelet- Magyarország telefotó) degháborús korszak veszélyét idézné fel — mondotta. A kancellár beszámolt Ko­szigin szovjet miniszterelnök­kel és Gromiko külügymi­niszterrel nemrég folytatott moszkvai megbeszéléséről, amelyeket eredményesnek minősített. Kampány Vietnam ellen Kínában A kínai vezetés és a sajtó fokozza kampányát a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ellen a kambodzsai kérdésben és az úgynevezett menekült­kérdésben. A Zsemmin Zsi- pao az ASEAN-országok kül­ügyminisztereinek Báli szi­getén megtartott értkezletét annak jeleként értékeli, hogy valamiféle délkelet-ázsiai és nyugati egységfront van ki­alakulóban Vietnam ellen a kambodzsai és a- menekült kérdésben. A lap kommentátora fontos fejleménynek tekinti, hogy az Egyesült Államok és Japán támogatja a délkelet-ázsiai országok „összefogását” Ha­noival szemben. Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes, aki a közelmúltban Vietnam „ismé­telt megleckéztetéséről” nyi­latkozott, biztosította Dawee Chullasapya thaiföldi légi- marsallt és miniszterelnök­helyettest, hogy Kína „min­den Thaiföld-ellenes fenyege­tést saját maga ellen irányú­iénak tekint és minden mó­don kész Thaiföld támogatá­sára”. Megfigyelők szerint Teng Hsziao-ping értésre ad­ta, hogy Peking kész katonai támogatást nyújtani Thaiföld­nek a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Amerikai levelünk DC 10 M zokatlan módon műszaki rajzokkal vannak tele az amerikai napilapok. Repülőgép-alkatrészeket áb- rázolnak keresztmetszetben: csavarokat, erősítése- KeT^satlakozásokat meg egyéb szerelvényeket, amelyek­nek nem ismerem a nevét. Megjegyzem, az amerikai ol­vasók sem. Annál inkább ismerik a McDonnel Douglas-cég által gyártott DC 10 mintájú repülőgépeket — ezeket a három hajtóműves „jumbókat” (széles testű óriásokat) —, ame­lyekre éppen a rajzokon ábrázolt alkatrészekkel kapcso­latban felszállási tilalmat rendeltek el. Május 25-én egy ilyen DC 10 szállt fel a chicagói O’Hare repülőtérről Los Angeles-i rendeltetéssel. Amikor mintegy 150 méteres magasságot ért el, hirtelen az olda­lára fordult, lezuhant és a földön felrobbant. A fedélze­tén tartózkodó mind a 272 személy, továbbá három másik a földön, akire ráesett, életét veszítette. Ez volt eddig a legtöbb halálos áldozatot követelő repülőgép-baleset az Egyesült Államokban. A vizsgálat megállapította, hogy közvetlenül a start után a DC 10 bal szárnyáról levált és leesett az egyik haj­tómű. Igen ám, de ez még nem elegendő ok, hiszen a gép­nek az épen maradt két hajtóművel is kellett volna tudni repülnie. Feltételezik, hogy a hajtómű leválásakor meg­sérült a hidraulikus rendszer és a gép irányíthatatlanná vált. De a fő kérdés: miért vált le a hajtómű? A baleset másnapján a DC 10 üszkös roncsai között találtak egy törött alkatrészt: egy ujj vastagságú fejes csa­vart, amely a hajtóművet rögzíti a szárnyhoz. A szövetségi légügyi hatóság kiadta az utasítást: az Egyesült Államok légitársaságainak tulajdonában lévő va­lamennyi DC 10-esen ellenőrizzék ezt a bizonyos csavart. Az ellenőrzést néhány óra alatt elvégezték. Azután ismét gyanús lett valami és újabb műszaki felülvizsgálatot ren­deltek el. Ez már egy-másfél napra a földhöz szögezte a DC 10 flottát, némi fennakadást okozva a légiforgalomban. N éhány nappal később, június elején egyre gyanúsabb körülményekre derült fény. A vizsgálat más alkat­részek anyagában is repedéseket fedezett fel. A Los Angeles Times című lap kiderítette: az American Airlines társaság Chicagónál lezuhant gépe az elmúlt években hét (!) ízben volt kénytelen műszaki hiba miatt sürgősen visszatérni a kiinduló repülőtérre. Éppen ugyanezekben a napokban ez két másik DC 10-essel is megtörtént. A légi- társaságok és a gyártó cég képviselői egymást vádolták (konstrukciós hiba vagy hanyag karbantartás — ez volt a kérdés), a légiutasok érdekvédelmi csoportjai szigorú és radikális intézkedéseket követeltek. Többen felidézték a török légitársaság DC 10-esének Párizs melletti korábbi lezuhanását. Az amerikai légügyi főhatóság végül is komoly konst­rukciós hiba gyanúja miatt további intézkedésig teljesen megtiltotta a DC 10-esek felszállását és most, amikor e so­rokat írom, e tilalom még javában érvényben van. Hogy mennyi műszaki hibát, majdnem balesetet tit­kolnak profitérdekből a gyártó és az üzemeltető vállala­tok, azt csak sejteni lehet. Igaz, eddig ez alig-alig járt végzetes következményekkel. Az Egyesült Államok légi baleseti statisztikája nemzetközi viszonylatban is nagyon kedvező. (1977-ben például 100 millió utasmérföldre a légi­forgalomban 0,04 halálos baleset jutott, míg vasúton 0,05, autóbuszon 0,13, személygépkocsiban 1,33.) Ezért sem rendült meg az amerikai közönség bizalma a polgári repülésben, és — nyár eleji főszezon lévén — az emberek utaznának. Csakhogy a 138 amerikai DC 10 mintájú gép az országos repülőgép-kapacitásnak a 12 szá­zalékát teszi ki. És ezek most a hangárokban, a javító- műhelyekben várnak sorukra. Az utasok pedig a repülő­tereken teszik ugyanezt, idegesen, kofferjükön aludva, más járatokra várva. New York, 1979. július. JCu-Leutf. Zlitiuui GALSAI PONGRÁC: fSajop (fizi játékai 13. Aztán még két gyönyörű hónap. Június, július. Nagy séták, karöltve-kóborlások Vajda Ducival. Uj kapcsola­tok, barátságok. Roszt Ká­roly dorogi mérnök, a pa­pa barátja beleszeret Duci unokahugába, Vajda Ilonká­ba. Sok vidám délután né­gyesben, hajókirándulás a Dunái:, Sztrakoniczky Karel okos, hűséges levelei Szliács- ról, ahol a nyarat tölti. És ekko egyszerre sötét lett. Augusztus elején kitör a világháború. Nem kétségbeeséssel tör ki, hanem katonazenével. A K. u. K.-idők rezesbandái bécsi valcerek helyett indulókat játszanak. Budapest falait egy éjszaka alatt ki tapétáz­zák a háborús plakátok. Az utcákon zajos hangulatkeltés folyik. Van ingyen ital, kor­tesnóta, kokárda és piros-fe- hér-zöld toll a sapka mellé. Egy vágóhídtulajdonos „Éljen a haza!” feliratú jelvényeket kezd gyártani, s napok alatt vagyont szerez. Körös-körül a sovinizmus újságpapírtüzei lobognak. József főherceg pe­dig kiáll várbéli palotájának kivilágított erkélyére, s ezt mondja: „Kardunkat kihúz­tuk. Holnap megyek a harc­mezőre, ha kell, meghalni a hazáért!” De a főherceg csak látoga­tóba megy a hátsó vonalba. Hanem mennek előre helyet­te az újoncok, önkéntesek, tartalékosok beláthatatlan hosszú sorban; holnap is, holnapután is, s még négy álló évig. Gizinek felocsúdni sincs ideje, már egyedül találja magát. Ez az a korszak, amikor a színésznő sorsa sarkalatos, el­lentmondásba kerül összes szerepével, amit eddig elját­szott; a sors rázúduló ne­hézségeit egyéni kedvesség­gel, bájjal, női praktikákkal többé se elhárítani, se meg­környékezni nem lehet; de nincs is kinek játszania; a világ, amelyet oly barátsá­gossá és kezessé tett maga körül, egyszeriben kiürül. A léleknek egyelőre a saját tar­talékaiból kell táplálkoznia. Az egyéniség, amely eddig színjátszó felszínét mutatta, mélységeiben • is láthatóvá lesz. S a jellem most kapja meg azt a súlyos terhelést, amelyet egyetlen művész sem nélkülözhet. A Kálvin téri kávéház végképp tönkre­ment, a pavilonépület dobra került, és a család csak Gizi keresetében reménykedik; Beyer Rudi, Vajda Ödön, Sztrakoniczky Karel, Csipkay meg a többi kedves fiú kü­lönböző katonai táborokban, vagy a fronton van. Hiába. A lelket ily nehéz időkben csak a saját gyöngesége melegít­heti át: az itthon maradia­kért, hogy ne történjék ba­juk s az eltávozottakért, hogy mielőbb hazatérjenek. A fiatal színésznő eddig a másoktól kihízelgett szerete- tet pazarolta szét. De most a maga érzelmi raktárát kell megnyitnia. Valami szűkölő, tenni kész aggodalom ébred benne a család iránt: újra összeterelni őket, együtt tar­tani és felelősséget vállalni értük! S úgy érzi, ez a fel­adat csakis őrá vár. Közben pedig jön a tábori posta. Sztrakoniczky Karel rend­szeresen ír. „Katona .vagyok, háború van és bizonyára el fogok es­ni. Kíváncsi vagyok, hogyan? Lehet, hogy egy golyót ka­pok egyenesen a szívemen keresztül, lehet, hogy egy gránát elviszi a fejemet, vagy az is lehet, hogy meg­fagyok. Mindegy, megígérem magának, hogy mindenesetre magára fogok gondolni az utolsó pillanatban ...” És ez a pillanat hamaro­san elérkezik. Mert a háború úgy fut szét a térképen, mint tinta az itatóspapíron. Szétfut, ki­nyújtja gyors csápjait, aztán megmerevedik. A kontinens föl van ásva. A Balti-tenger­től Romániáig hatalmas lö- vészárok-rendszerek húzód­nak. Ismerőseink közül először Mikovényi Attila pusztul el; s nem is a fronton, bádog­dicsfénnyel a homloka kö­rül, hanem magánhalottként, spanyolnáthában. Ö az egyik legelső áldozat. Majd Sztrakoniczky Károly jóslata válik be. Katonabajtársa 1915. július 5-én kelt levelezőlapján már csak a halálhírét közli. Gizit ekkor éri életében a legkeményebb ütés. A szíve fölött? Nem. De a szíve tájé­kon mindenesetre. Most újra elolvassa Karel leveleit. Az­tán sorra megszámozza őket, és a csomagot átköti egy ró­zsaszín szalaggal. A Nemzeti Színház 1915. január 28-án, féléves szünet után mégis megkezdte cson­ka évadát. Az igazgatóság gyér bevé­telre számított. De másképp történt. Igaz, inkább a ba­rátságtalan történelmi éghaj­lat verte be a közönséget a színházba. A viszontagságok­tól elzsibbadt emberek kissé meg akadták mozgatni szel­lemi tagjaikat. Persze, főleg a könnyű üdülést keresték. De Tóth Imrét dicséri, hogy a Nemzeti a háborús időkben sem szállította le műsorát a gond- és gondolattalan nép­szórakoztatás szintjére. Beyer Gizit, nemzeti szín­házi tagságának első két évé­ben sűrűn játszatták, bár kevés érdemes szerepben. Tóth Imre már pályája vé­gén tartott, fáradt volt, ked- veszegett, semmiképp se elég rugalmas a kockázatok vál­lalásához. Másrészt óvako­dott attól, hogy pártfogolná­nak, Ligeti Juliskának saját fölfedezői buzgalmával ter­melje ki a konkurrenciát. He­vesi Sándort pedig a pedagó­giai óvatosság jellemezte. S nem is ok nélkül. Beyer kis­asszony izgága tehetségét, gondolta, még rá kell nevel­ni az elemző szerepformá­lásra, be kell törni az együt­tes munkába! Bajor Gizi ké­sőbb hálás derűvel emleget­te, hogy Hevesi a próbákon sokszor megkínozta őt: egy- egy szövegrészt a sírvafaka- dásig újra és újra megismé­teltetve. A lelkes törődés gondját Csathó Kálmán vet­te át Sztrakoniczky Károly- tól. A színház vezérkarában leginkább ő szorgalmazta, hogy Beyer Gizi méltó fel­adatokat kapjon. Hősnőnk részben neki kö­szönheti fontosabb szerepeit, Gárdonyi Géza: Annuska, Csíky Gergely: A nagymama és Hauptmann: Grampton mester című színműveiben. Annuska. Friss színek egy romantikus darab rózsako­szorújába fonva. Néhány nyers levél, amint kikandi­kál az érintésre is lepergő szirmok közül. Majd Tóth Imre félve kiejtett dicsérete: „Ezt nem csinálta jobban Li­geti Juliska sem!” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents