Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
1979. július 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Aratás után N éhány szövetkezetben az utolsó öt-tíz hektáros táblákon még ott vesződnek a kom.DajuoK a gyommal felvert aratni- valóban. Lehet, hogy miree sorok megjelennek, már mindenütt megállnak a kalászterelő motollák, elhalkul az ismert kombájnzümmögés. Akár így lesz — ha engedi az időjárás — alkar nem, elmondhatjuk: befejeztük az idei aratást. Hat héttel ezelőtt, amikor az első kombájnok felbúgták, azt hittük: minden idők legrövidebb aratása előtt állunk. Akkor a hosz- szú aszály végén voltunk, a kenyérgabonatáblák betonként bírták a kombájnokat. A késői őszi kelés, a téli fagy, majd a súlyos belvíz tizedelte vetések betakarítását akkor alig tíz- tizen'két napra becsülték. Az eső azonban közbeszólt. Kétszer-háromszor annyit álltak a kombájnok, mint amennyit mentek. Az idén a kevesebbért jobban meg kellett küzdeni, mint más esztendőkben a többért. Dicséret illeti elsősorban a gabonaföldeken dolgozó kambájnosökat, az őket kiszolgáló szállító és szerelőmunkásokat, nem utolsósorban a termelőszövetkezetek vezetőit. Ahogy mindig lenni szokott, nyáridőben a mező- gazdaságban pihenésre nincs idő. A tarlóhántást végző gépek eddig sem vesztegeltek, de jócskán találni még tarlótól sárga táblákat, amiket néhány napon belül jó lenne feketének látni. Más szóval, sok még a hántatlan tarló. Itt-ott még a tervezett másodvetéssel sem végeztek. A szűkösebb szalmatermés már önmagában is takarékosságra int: most sokkal kevesebb a szanaszét heverő szalmabála a földeken, mint más esztendőkben. Reméljük, néhány nap múlva kazlakba kerül mindenütt, a nagy értékű szalma. A búzatermesztésben a körforgás, mondhatni, egy percre sem áll le. Már tisztítani kell a jövő évi kenyerünk vetőmagját, gondoskodni kell a műtrágyáról, amit az őszi vetések alá kiszórtak. Az az eső, amely hátráltatta az aratást, jótékonyan hatott a kapásokra. Olyanná serkentek egy-'két hét alatt a dohányok, amilyen tíz-húsz évenként egyszer ha előfordul. Elmondhatjuk: kezünkben a jó termés, de az ára csak akkor lesz a zsebünkben, ha a betakarításnál mindent elkövetünk a rekordtermés megmentéséért. Mint ahogy az aratás idején a termelőkkel együtt dolgozott a felvásárló vállalat, ha úgy tetszik együtt izgult az utolsó szem gabonáért, jó len— ne, ha ez megismétlődne a dohánytermesztésben is. Lehet, hogy a jó termés megmentésére rendkívüli intézkedéseket is tenni kell, szükségszárítókra és raktárakra is gondolni kell. A dohány mellett a következő napok, hetek munkája lesz a zöldségtermékek betakarítása, különös tekintettel az idén jó termést ígérő paradicsomra, paprikára. Természetesen mind a kettőhöz még jó időre, a mostaninál melegebb, száraz időre is szükség van, hogy jó minőségben érjen be ez a fontos, immár ipari növénnyé előlépett kertészeti kultúra, hiszen mind a kettő fontos nyersanyaga konzerviparunknak. Megkezdődött a korai burgonyák szedése és mind közelebb került az almaszedés konkrét szervezése, tervezése is. Sokszor mondtuk már, hogy a mezőgazdasági munkacsúcs nem az aratás, hanem az őszi betakarítás. Ha valamikor ez igaz volt, most kétszeresen az. Az utóbbi hetek esős időjárása olyan kukorica- és cukorrépaterméssel biztat, amilyen az utóbbi években nem volt. Legalább kétszer akkora területen végeztek a gazdaságok másodvetést, mint az előző években. Ha mindezt összegezzük, nem nehéz átlátni: minden egyes gépre és minden fellelhető emberi erőre szükség lesz az őszi hónapokban. Az idén is segítségül lehet hívni az iskolák tanulóit. A legtöbb gazdaság már megkötötte a szerződést az intézményekkel az őszi munkára. Az elmúlt évek tapasztalatai arra intenek, hogy minőségi munkát csak ott követelhetnek, ahol megfelelő körülményekkel, kibktatással és nem utolsósorban megérdemelt bérrel fogadják a tanulókat. A betakarításra váró termények nagyobbik hányada a közös táblákon várja a munkáskezeket, de nem mellékes, hogy a háztáji földekről^ a kiskertekből mikor és milyen minőségben kerül magtárba a kukorica, afel- vásárlóhelyekre a gyümölcs. Ez nem külön ügy, a háztájinak mindenütt egy üzemágként kell szerepelnie a termelőszövetkezetek munkaszervezésében. Ahol még íhost is kint ázik a háztáji részére kaszált szénaboglya, vagy nem kapnak fuvart a zöldség elszállításához, ott a közös munka is megérzi ennek kárát. Kapnak segítséget a termelő- szövetkezetek iskoláktól, üzemektől, de a fő erő a tagság és a családtagok. Jó munkát, jó eredményt csak a kölcsönösség hozhat. Meg júliust írunk, a naptár szerint még hetek, hónapok vannak az igazi őszi csúcsig, de szervezni, a vezetőségnek cselekedni már ma és holnap kell. Cs. B. Üj ABC-áruház épül Fehérgyarmaton. (Mikita Viktor felvétele) A Nyíregyházi Konzervgyárban CSABAI LÁSZLÖNÉ: „ÖRÜLÖK, MERT VOLTAK ELLENJELÖLT- JEIM IS.” GESZTELYI NAGY ÉVA: „ÜGY GONDOLOM, HOGY A NŐK JOBB KAPCSOLATTEREMTŐK, MINT A FÉRFIAK.” TŐTH ISTVÁNNÉ: „PONTOS, GYORS INFORMÁCIÓT ADUNK A DÖNTÉSEK MEGALAPOZÁSÁHOZ.” Csabai Lászlóné fiatal kétgyermekes törékeny asszony. A konzervgyár minőségellenőrzési osztályának vezetője. — Mit gondol, miért önre esett a választás? — Nem tudom. Váratlanul ért engem is. Az igazgató és a főmérnök megkérdezték: vállalnám-e? — Volt ellenjelöltje? — Igen, s ennek örülök. Meghirdették az állást. Én kértem: ha alkalmasabbat találnak, kerüljön inkább ő ebbe a beosztásba. Engem választottak. így megnyugtatóbb. Ugyanis nem vagyok vegyész; aztán megnyugtattak, hogy élelmiszeripari üzemmérnök is megfelel. Csak értse a dolgát. Én igyekszem. — Mi a feladata? — Lényegében a gyárból kikerülő összes termék minőségének ellenőrzése. Ez 7—7,5 ezer vagon befőtt, főzelék, bébiétel, savanyúság, dzsem stb, melynek 80 százaléka export. — Javult-e a termékek minősége, amióta ön az osztályvezető? — 1977-ben több reklamáció volt a szovjet partner és a tőkés országok részéről. Sok áru érkezett vissza minőségi kifogások miatt. Ezt követően jelentős minőségjavító munka kezdődött a gyárban. Ezt folytattam én. Tavaly szeptemberben neveztek ki. Azóta nem volt reklamáció, áru sem érkezett vissza. Ez megnyugtató? — Csak részben, mert néhány észrevétel azért érkezett külföldről a meggyre, és a pudingalmára. És a Minőségellenőrző és Vegyvizsgáló Intézettől is kaptunk minőségi kifogást a belföldi termékekre, mert a szabványokat nem tartottuk be. Ezeket is meg kell szüntetni. Rontja hírnevünket. — Zárt-e már ki terméket a kiszállításból, mert nem felelt meg a minősége? — Igen, többet is. Az idén például zöldbabot, és zöldborsót. Valamelyik paramétere nem volt megfelelő. Ez még mindig jobb, mintha külföldről küldenék vissza. Nem szabad elnézőnek lennem. Nem elsősorban a termék kizárására törekszem, hanem a minőség megőrzésére. Ezért tavaly év végétől hozzánk tartozik a gyártásközi ellenőrzés is. Szaporodott a gondom, de javul a minőség. Gesztelyi Nagy Éva 1978 decembere óta vezeti az anyag- és áruforgalmi osztályt. Tíz éve kezdte adminisztrátorként. Csaknem minden beosztást végigjárt. — Nem férfinak való inkább ez a poszt? — Nem. Rengeteg kapcsolatot kell tartani sok vállalattal. Szerintem a nők jobb kapcsolatteremtők, mint á férfiak. Hozzá tartozik az összes belföldi és exporttermék gyártása, kiszállítása, értékesítése, a csomagolás, a göngyöleg, a raktározás. — A gyártáshoz szükséges összes anyagról (a nyersanyagokon kívül) nekem kell gondoskodni. Enélkül nincs tervszerű termelés, akadozik az export, kapkod a vezetés. Képzelje csak el, mit jelent egy évben 70 millió (!) üvegről, több száz vagon sóról, cukorról, s legalább 10 ezer hektoliter ecetről gondoskodni?! Importból származó, drága termékekkel, fémkonténerekkel takarékosan gazdálkodni! — A nők takarékosabbak. Sikerül ezt ebben a nagy „konyhában” is érvényesíteni? — Nem teljesen az én érdemem, de ebben az évben sikerült. Milliós megtakarítást értünk el. Kevesebb új csomagolóanyagot használunk. Növeltük a zsugorfóliás csomagolást. Ezzel létszámot, anyagot takarítottunk meg. Csak a kiszállítás tervszerűségével több mint 2 millió forint plusz maradt a konyhán. Tóth Istvánná helyettes volt, most ő vezeti a számviteli osztályt. Íróasztalán az elmaradhatatlan zsebszámológép. Imádja a mások számára rideg, de a vállalatnak hasznos matematikát, a számvitelt. Keresi, kutatja az összefüggéseket. Diákként nyert Arany Dániel matematikai versenyt, s volt országos döntős is. — A konzervgyár az első munkahelyem. Végigjártam itt mindent, és a munka mellett fejeztem be a közgazda- sági egyetemet, szereztem tavaly rendszerszervezői oklevelet — mondja. 28 évesen került e fontos posztra. — Mi a feladata? — Az évközi, az éves mérlegek és a havi eredményelszámolások pontos elkészítése. Feladatunk, hogy időben pontos információt szolgáltassunk a vezetési döntésekhez. Fontos például a készletek állandó vizsgálata, a túllépések megakadályozása. Június 30-án 270 milliós volt az engedélyezett készlet. Jóval alatta vagyunk: 238 milliónál. Ez jó a vállalatnak is, a népgazdaságnak is. Elemzése, figyelése állandóan számítógépen van. — Mi 24-en vagyunk az osztályon, mind nő. Jó a kollektíva, szocialista brigád, voltunk már kiváló brigád is. Most 7 nő tanul, közép-, illetve főiskolán. Ilyen jól ösz- szeszokott gárdában nem is nehéz vezetőnek lenni. A Nyíregyházi Konzervgyárban néhány gv alatt 7 nő került fontos vezető posztra. Rekord az emancipáció érvényesítésében? Lehet. Egy biztos: azóta is élvezik a bizalmat, mert bizonyítanak. Farkas Kálmán I Esy I ■ kalap I | alá... | „Gazdag program a gyermekévben” — adtuk hírül nemrégiben, hogy változatos, színes események várják megyénk gyerekeit a nemzetközi gyermekévben. Sok-sok valóban érdekes, vonzó rendezvény található a programfüzetben, mely összesíti a megyebeli eseményeket, ám jó pár furcsaság is szemet szúr ebben. „Az éves verseny- naptárban rögzített 650 rendezvény a gyermekév keretében zajlik” — közli a megyei sporthivatal, majd folytatják: ugyanígy gyermekévi esemény az úttörő-olimpiai labdarúgódöntő, a nyári sporttáborozás vagy az atlétikai versenyek az úttörők, kisdobosok számára. „Szabadtéri filmvetítések Nyíregyházán” — adja tudtúl a moziüzemi vállalat. „Űttörőparlamentek sorozata” — tudatja a megyei úttörőelnökség. „Olvasótábor a nyári szünidőben” — közli a megyei könyvtár. És még sorolhatnánk tovább — de talán már ennyiből is kiviláglik, hogy itt valami nem stimmel. Szép dolog a gyermekév, valóban tiszteletre méltó, hogy intézményeink, a különféle Szervek élménydús esztendőt szándékoznak adni a gyerekeknek. Ám néhol kissé átestek a ló túlsó oldalára, mivel jó pár olyan rendezvény is bekerült a gyermskév égisze alá, melyeket ettől függetlenül is megrendeztek volna. Feltehető: ezt csak a lelkesedés és a buzgalom hozta magával — ám fékezzük azért egy kicsit magunkat, s ne csapjunk mindent egy kalap alá. Sok kicsi sokra megy, ez igaz — de a túl sok kicsi netán értékcsökkenést is előidézhet... (tarnavölgyi) ugégre megkaptuk az új lakást az új lakótelepen. Igaz, kicsit nehezen ment, már úgy értem, a kiutalás után is, mert az építőipari vállalat nagy ravaszul először azt mondta, hogy a Kukubenkó Lajos u. 7. szám alatti, tizedik emeleti lakás a mienk. Felmásztunk a tizedikre, megnéztük a lakást. Sajnos a padlószőnyeg helyén kukoricacsuhé volt, kicserélésére a vállalat népgazdasági szempontból nem tehetett ígéretet. Így kicseréltük magunk. Hideg is volt a lakás, mert hiányzott az északi fal. Fölépítettük, Ekkor megjelent a vállalat embere, és röhögve közölte, hogy ez csak tréfa volt, lakásunk ugyanis a szemközti Eszcájgfalvy Turul utcában van, de szintén a tizediken. Itt már nem tudtunk felmászni, mert a hetedik emelettől felfelé még hiányzott a lépcső, de ígérték, hogy az egyéves garancián belül megcsinálják, vagy ha nem, akkor bőséges, körülbelül százötven forintos kártalanítással kifizetik a lakás értékromlását, ami abból fakad, hogy lépcső híján lakhatatlan. Tovább csürjem-csavarjam a dolgot? Megcsináltuk a lépcsőt. Ekkor ismét megjelent a vigyorgó ember, és közölte, hogy sajnálatos félreértés folytán a Filemile Aranka utcában lakunk. Ekkor már szerettem volna a pofalemezét kissé elegyíteni az épület előtt található nagy menyFILEMILE 4 LIFTBEN nyiségű cementtel, de nem ugrálhattam, hiszen végül is mi is sárosak vagyunk. Az történt ugyanis, hogy különböző álneveken összesen tizenhárom OTP-gyereket vállaltunk, így a beköltözéskor még az OTP fog nekünk tartozni a lakásért hatvanezer forinttal. Mentünk a Filemile utcába. Kiderült, hogy itt maga Filemile Aranka a gondnok, mert e házban már gondnok is van. Mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert nem akarja bekapcsolni a liftet, míg össze nem gyűlnek a lakók, össze is gyűltünk, harmadnapra. Addig az éhe- sebbje egymást ette. Filemile, mielőtt bekapcsolta a liftet, mozgalmi dalokat dalolt, a Bunkócskát többször is. Végül feljutottunk a tizedikre. A sámlit és a táskarádiót, valamint a varródobozokat gyalog kellett felcipelnünk, mert a gondnoknő közölte, hogy a lift esetleges túlterhelése miatt a bútorokat — úgymint sámli, táskarádió, varródobozok — tilos az elektromos vezérlésű felvonón szállítani, amely csak háromszáz kilóra hitelesített. Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy Filemile Aranka, a lift rendszeres használója háromszázharminc kiló. Megmértem, mikor a lábamra lépett. No, felértünk a lakásba, kinyitottuk az ajtót, tököstül. Jött vele a fal is — masszívan beépítették. A lábasokat, fazekakat becsomagoltuk az előszobaszekrénybe, amelyről utóbb kiderült, hogy konyha volt. Ezek szerint az első ebédet viszont az előszobaszekrényben főztük meg. Különösebb rendeltetéssze- rűtlen hibát nem találtunk, legfeljebb ha annyit, hogy valahányszor kinyitjuk a fürdőszoba csapját, lehúzza magát a vécé. Hogy mi történik, ha lehúzzuk a vécét, nem tudom, még nem mertük kipróbálni. Sz. P. Nők a „kormánynál11 D B
