Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

1979. július 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyógycipö □ ereken három éve lé­pett életbe az új tár­sadalombiztosítási törvény, amelyneK en,c..né- ben biztosítási megkötöttség nélkül mindenki állampol­gári jogon kapja az orvosi ellátást és a gyógyászati se­gédeszközöket is. A SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Szabolcs-Szat- már megyei Igazgatóságán kapott tájékoztatás szerint megyénkben évente hétmil­lió forint körüli összeget fi­zetnék ki gyógyászati se­gédeszközökre. Az állam so­kat áldoz a megsérült, vagy megrokkant emberek ellá­tására, gyógyítására. A gyors és szakszerű ellátás azonban nem pénzen múlik. A Gyógyászati Segédeszkö­zök Gyárában kedvezőtle­nek a személyi feltételek, a .kisegítő” vállalatok gyak­ran késve szállítják a meg­rendelt anyagot. Megyénkben évente nem kevesebb mint 36 ezer da­rab szemüveget rendelnek az arra rászorulók. Gumi­harisnyából átlagosan hat­ezer, talpbetétből ötezer párat, ortopéd cipőből ki- lencszázat írnak fel az or­vosok. Hallásjavító készü­lékből évente 250-et rendel­nek. A háromkerekű járó­kocsiból ötven kerül éven­te a mozgássérültekhez. A hallás javító készülék 4 ezer forint, a járókocsi tízezer forint A betegek azonban az eladási árnak csak a 15 százalékát fizetik. Termé­szetesen más gyógyászati segédeszközök árának is a 15 százalékát fizetik. Költ­ségesebb gyógyászati segéd­eszközök esetében az ala­csony jövedelműeknek és az alacsony nyugdíjjal rendel­kezőknek indokolt esetben a 15 százalék térítési díjat sem kell megfizetni. Helyet­tük a társadalombiztosítási bizottság fizet a szociális se­gélykeret terhére. Kedvező intézkedés, hogy a városi­járási rendelőintézetek ellátták kisebb gyógyászati segédeszközökkel, így a vi- ^ déken lakóknak nem kell mindenért Nyíregyházára utazni. A Gyógyászati Segédesz­közök Gyárának nyíregy­házi üzemében sokféle gyó­gyászati segédeszköz készül. Sajnos, a nyíregyházi üzem­re nemcsak a határidő, ha­nem a minőség miatt is szá­mos panasz érkezik. Zsúfolt helyen, kevés szakemberrel működük a nyíregyházi üzem. A gyógyászati segéd­eszközök ellátása az elmúlt hónapokban valamelyest javult. További javulásra például akkor számítha­tunk, ha a gyógycipők gyár­tását átvállalja valamelyik szabolcsi cipőipari szövetke­zet és a pályaválasztási ta­nácsadásnál az „ortopéd szakmát” is ismertetik, népszerűsítik. N. L. FÉL ÉV ALATT Milliós megtakarítás Nyirmadán Legjobb az eredmény a vegyszerfelhasználásban A nyírmadai Béke Tsz-ben is elkészült év elején — az ágazatok, szocialista brigádok vállalása nyomán — a ta­karékossági terv. A vállalásokban elkülönítve szerepelte­tik a termés növeléséből, minőségjavításából és a megtaka­rításokból szármaizö összegeket. Habár a terméstöbblet és a jobb minőség egyben takarékosságot is jelent, mert az ál­landó költséghányad csökken. Például a dohányföld mű­velésére, a palánta nevelésére vagy az ültetésre fordított kiadás nem függ a hozam mennyiségétől. A vállalásuk a terméstöbbletből 1 millió 281 ezer forint, az anyag-, energia- és munkaráfordítás megtakarításában 2 millió 164 ezer fo­rint eredményt kívánnak elérni, a kettő együtt közel 3,5 millió. Eltelt az első fél év. Szám­vetést kértünk a termelő- szövetkezet vezetőitől: hol tartanak. Az eddigi felméré­sek szerint mintegy 7 millió kiesés lesz az almatermesz­tésben. Ezt pótlólagos vágó­marha- és juhhizlalással (2 millió forint), a nikecell- üzemben négy prés korábbi beállításával, (2 millió fo­rint) és terven felüli export- szerződés a LIGINPEX-szel (3 millió forint) termelési ér­téknövelésből ellensúlyozzák. Merész vállalás? A tervezett 1 millió 280 ezer többletbevételt jelenleg a dohány és a paradicsom „ígéri”, de ez a következő hónapokban dől el. A telje­sítés az időjárás alakulásától és a felvásárló vállalatok időbeni átvevő kapacitásától is függ. A gépészeti üzemág 5 szá­zalékos, — 180 ezer forint értékű — üzem- és kenő­anyag-megtakarítást vállalt. Fél év alatt ebből 26 ezer fo­rintot hoztak. A második fél évben ha több is a végzendő munka, de már megállapít­ható, hogy a teljesítésért na­gyon meg kell küzdeniük. Lehet, hogy merész volt a vállalt öt százalék, december 31-ig azonban ne ítélkez­zünk. Az alkatrész-megtaka­rítás forintban — az árak nö­vekedése miatt — az előző évekhez nehezen hasonlítha­tó. A gépműhelyben dolgozók azonban azt is vállalták, hogy felújításból, használt gépek bontásából 180 ezer forint értékkel csökkentik a kiadásokat. Ebben nincs hát­ralékuk, az első fél évben 92 ezer forint értékű alkatrészt mentettek meg, tettek hasz­nálhatóvá a selejtgépekből. A növénytermesztési üzem­ág takarékossági vállalásá­nak egyik pontja a talajerő­utánpótlás olcsóbbá tétele. A határban lévő szalmakazlak­ból visszamaradó, avult szal­mát eddig kezelés nélkül szórták szét, aminek nem nagy haszna volt, sőt a pen- tozánhatás miatt időlegesen nitrogénelvonás is fellép. Műtrágyával, illetve az álla­mi hizlaldából kapható trá­gyalével érlelve a csökkent értékű szalmából jó hatású szerves trágyát készítenek. Eddig háromezer mázsa szal­matrágyát „gyártottak”. Káliumpótló kulcoricaszár Ugyancsak a talajerő-után­pótlást szolgálja a fölös ku­koricaszár szakszerű haszno­sítása. Mezőgazdasági, kuta­tók állapították meg, hogy a megfelelő apróra szecskázott kukoricaszár jelentősen nö­veli a gyors lebomlás után a talaj kálitartalmát. Az őszön már így szántották le a ku­korica szárát. Eredmény 320 mázsa kálitartalmú műtrá­gya megtakarítása, amely 74 ezer forinttal csökkentette a kiadást. Az üzemág legnagyobb ki­adása a növényvédő-, talaj­fertőtlenítő- és gyomirtósze­rek ára. A madai szövetke­zetben ez eléri a 4,5 millió forintot. A növénytermesz­tők ötszázalékos megtakarí­tást vállaltak. Ezt úgy kíván­ják elérni, hogy csak indo­kolt esetben, nem pedig nap­tár szerint permeteznek. Ügy időzítik a permetezést, hogy az a legérzékenyebb ál­lapotban érje a kártevőt, te­hát amikor legnagyobb a ha­tékonyság. Eddig 9 százalé­kos megtakarítást értek el. A segédüzemág egyik vál­lalása a három juhhodály építésénél 150 ezer forint költségmegtakarítás. Mód­szerük: az import fenyőfa helyett a melioráció során kitermelt akácfát dolgozzák fel építőanyagnak. Az első fél évben egy hodály készült el, a vállalt ötvenezer forin­tot sikerült megtakarítani. A nikecell segédüzemben a selejthulladékot kalapácsos darálóval megőrlik és a tech­nológia által megengedett százalékban — a minőség romlása nélkül — újra fel­használják. Ezzel az eljárás­sal 186 ezer forint pluszbe­vételhez jutottak. A MÉM-normákon belül Az állattenyésztésben a nagy tartalék az abrak­takarékosságban van. A MÉM által előírt normákhoz viszonyítva dolgozták ki vál­lalásukat. Az első fél évben a sertéshizlalásban 463 má­zsa abrakot takarítottak meg, ennek értéke 185 ezer forint, a vállalásuk 160 ezer forint volt. A marhahizlalásban 57, a tejtermelésben 47 ezer fo­rint értékű abrakkal hasz­náltak kevesebbet, mint a miniszteri előírás. A sok adatot nehéz figyelemmel végig kísérni, vi­szont a módszer, a teljesítés kézzelfoghatósága miatt a szá­mokra szükség van. Végösszegben a 2 millió 164 ezer fo­rint takarékossági vállalásukból 1 millió 132 ezret teljesí­tettek. A mezőgazdaságban — eltérően az ipartól — a fél év nem jelenti a feladatoknak, a kiadásoknak a felét. A végleges dicséretet vagy elmarasztalást december 31 után lehet megtenni. A jelek szerint a» első fél évben nem sá­fárkodtak rosszul. > Csikós Balázs Oj lakások Tisza vas váriban az (Elek Emil felvétele) Alkaloida lakótelepen. Z öld golyóbisok mellett áll a sor, férfiak háló­szatyrokkal, táskák­kal, asszonyok erős karú gye­rekkel, vagy férjjel, várako­zás közben némi dohogás: — Inkább nem eszem dinnyét, de nem fogok itt félórákat elfecsérelni... S a visszavá­gás: — Tegnap a szomszé­doktól kunyeráltál egy szele­tet ... o Szorgalmas a munka itt a dinnyehalom mellett, — sza­bolcsi dinnye, hevesi dinnye, hírneves dinnye, teherautók­kal hozzák a nyíregyházi Búza téri piacra, hogy innen vigyék a szélrózsa minden irányába, gyümölcsnek, cse­megének, esti programnak, gyermeknyugtatióna'k, férj — otthonmarasztalónak, vendégkínálásra, nagypapa örömnék — itt a szezon, enni kell, venni kell, de minde­nekelőtt találgatni, tippelni, hogy jó-e, édes-e, nem csaló­dik-e a vevő. Áll a sor, a típusok gyor­san felismerhetők. A lányok kacérkodnak az árussal, hát­ha attól jobb lesz a rejtélyes dinnye, nem tudni, mit takar a zöld héj. — Hja kérem — filozofál az árus —, sohasem tudjuk, mit veszünk, kívül minden rendben van, aztán belül... O Az asszonyok sietnek, nem hallgatják az érvelést. — De azért lékelje — mondják szi­gorúan, s amikor, szájukhoz kínálják a kóstolót, elmélyed­ve ízlelgetik, töprengve, hogy nem csal-e a pillanatnyi han­gulat, valóban olyan édes-e a dinnye, mint amilyennek most hiszik. A férfiak nagyvonalúbbak, van aki nem is lékeltet. — Hagyja csak — legyintenek —, amit én választok... Mert választanak is ter­mészetesen, s ezt mindenki másképp csinálja. Van, aki nem bízza az árusra, csak magában hisz, tapogat, ütö- get, hallgatódzik, tudni véli, melyik kongás, . mit jelez, a tompa, a visszhangos, a dal­lamos; van, aki jelentőséget tulajdonít a dinnyén látható sárga foltnák, van aki csak a sima gömbölyűre esküszik, van, aki azt mondja, a kisebb édesebb, van, aki tizenkét kilósat keres: — Ha már ci­pelek, legyen értelme... O Áll a sor, nem fogy, in­kább gyarapodik, ki-ki ked­vet kap a másüktól, gusztust a pirosló léktől, egy idősebb férfi nem vásárol, csak áll, s néz: — Sajnos nem ehetema dinnyét — panaszolja, de azért kibicel, jóindulatúan, az árusnak drukkol, minden sikeres lékelés Után, minden jó dinnyére rikkant egyet: — Telitalálat! Még újdonság a dinnye, egy esztendeig vártak rá hí­vei. Sajnos, gyorsan múlik az idő, közeledik Lőrinc, az ellenség. — Nem tud valami jó befőttreceptet görögdiny- nyéből? — érdeklődik egy nő a másiktól. — Receptet nem, de én bemeszelek néhá­nyat, s lerakom a pincébe — karácsonykor még jó ... Karácsony, tél — gyorsan el kell hesegetni a gondola­tot, meleg van, a dinnyét hű­teni kell, jégszekrényben, fürdőkádban, tálakban, kút- ban, Tiszában — kinek hol célszerűbb. Este van. A zöld golyóbisok hegye lassan dombra fogy. De oda se neki: hajnalban hozzák az utánpótlást; kere­ket, hosszúkást, kilósat, öt­kilósat, pirosat, sárgát, sokat és sokfélét Mindannyiunk- nák — akik szeretik a diny- nyét... Pauwlik György Zöld golyók Mi a véleménye ? Visnyai József Göndör István Kerezsi Mihály Á minőségi munkáról További erőfeszítések szükségesek annak érdeké­ben, hogy a kedvező folya­matok, a termelés minősé­gi tényezői megerősödjenek. (Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1979. június 29-i üléséről.) Visnyai József, a Balká- nyi Állami Gazdaság igaz­gatója: — Mint a legtöbb gazda­ságban, nálunk is alaposan megnehezítette a munkát az idei szeszélyes időjárás. Kemény volt a tél, aztán következett a tavaszi bel­víz, majd a májusi aszály. Nehéz volt a talaj-előkészí­tés, késett a vetés, s ami nagyon régen fordult elő a gazdaságban, olyan terüle­tünk is volt, amit nem tud­tunk bevetni. Nem értük el a kalászosoknál a tervezett termésátlagot, s függetle­nül attól, hogy a megma­radt kukoricánk szép ter­mést ígér, itt is vannak gondjaink. — Ha valaha aktuális volt a jelszó, most nagyon: minden megtermett szemre szükségünk van. Ezért is készültek fel a kombájno- sok az idei aratásra a szo­kásosnál is figyelmeseb­ben. A veszteségmentes be­takarítás volt a cél, már csak azért is, mert 180 vagon fémzárolt vetőmagot kell az idén is előállítanunk. Per­sze, hogy ezt elérjük, szük­ség volt korábban a tech­nológiai utasítások megszi­gorítására is, hiszen a beta­karított mennyiség nem­csak az aratóktól, hanem a talaj-előkészítéstől, a vetés­től, a táperő-utánpótlástól, a növényvédelemtől is függ. Göndör István, az állami gazdaság főkertésze: — Az almáskertünkben az idén már tizenhétszer permeteztünk. Igen nagy ez a szám, de megérte, hiszen a környező gazdaságokétól jobb termést várunk. Té­ved azonban az, aki csak a minél többszöri permete­zéstől várja a nagy termést, hiszen elsősorban nem a száma, hanem a növényvé­delem minősége dönti el, milyen lesz a termés. — Legfontosabb talán a szer kezelése, mert ha ezt csak tessék-lássék módon végzik el, felére is csők-' kenhet a szer hatékonysá­ga. Aztán ha a traktoros nem tartja be a turbina­fokozatot, a sebességet, nem megfelelő méretű szóróla­pot használ, megnézhetik a munka eredményét. Sok he­lyen elfeledkeznek a sor­végek, a táblák körbesze- géséről. Pedig ennek a nö­vényvédelme talán még fontosabb a táblák belsejé­nél is, hiszen a gyümölcsöst szegélyező fasorokban igen nagy a fertőzés veszélye, s a különféle betegségeket természetesen a szélén álló fák kapják meg legköny- nyebben. — Az almát azonban nemcsak meg kell termel­ni, le is kell szedni. S nem mindegy, hogy az 1000— 1100 vagon termésnek hány százaléka az első osztályú. Korábban nálunk is sok volt szedés közben a törött alma, s ezt igen egyszerű módon sikerült csökkente- nünk. Itt helyben olyan edényeket készítettünk, amelyeket a fenekénél le­het üríteni, s ma már alig van törött almánk. Nőtt az első osztályú termés ará­nya, s a jobb minőségért több pénzt kapott a gazda­ság. Kerezsi Mihály, a tehe­nészeti telep vezetője: — Az állat érzékenyebb a legpontosabb műszernél is. Ha nem megfelelően ta- karmányozzák, gondozzák, fejik, azonnal jelzi. S ná­lunk a legtöbb szakember­nek már van annyi gyakor­lata, hogy észreveszi az ál­lat viselkedésén: valami nem úgy ment, mint kellett volna. — A legeredményesebb ágazatunk a tejtermelés, igaz itt is van a legtöbb gond. A leggyakrabban elő­forduló hibák: nem fejik ki rendesen; a gépet rajta­hagyják, s ez tőgygyulla­dást okoz; nem megfelelő­en takarmányozzák. S ez az utóbbi, a takarmány előkészítésétől is függ. Most például napraforgó és zöldlucerna-keveréket ete­tünk, de ha nem az előírá­soknak megfelelően keve­rik hozzá az árpaszalmát, azonnal jelzi az állat, s persze a tej is. A mennyi­ség meg lesz ugyan, a tej minősége azonban változik. — Most meg a korábbi­nál kényesebb lesz a mun­kánk, mert a tej minősíté­se is változni fog. A meny- nyiségre nem lehet ugyan panaszunk, a múlt eszten­dőben átlagosan 4257 litert adott egy jószág, a minő­ségre azonban a korábbinál is jobban kell majd ügyel­nünk. A technológiai utasí­tások pontosabb betartásá­val, a szigorúbb ellenőrzés­sel, a gondosabb munká­val. Balogh Géza A BEAG kisvárdai gyárában Szilágyi Gábor HOX—22 tí­pusú hangfal minőségét ellenőrzi. (Mikita Viktor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents