Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 27. Várnai Ferenc A hosszú meneteléstől az agresszióig Munkásgyűlés Tatabányán (Folytatás az 1. oldalról) Havasi Ferenc beszéde után a munkásgyűlés felszólalói a Komárom megyei munkások véleményét tolmácsolták, ismertetve a dolgozó kollektíváknak a népgazdasági feladatok megvalósítását szolgáló terveit. — Megértettük, hogy a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági folyamatok hatására hazánkban is csak mérsékeltebb életszínvonal valósítható meg — hangsúlyozta Mikulás Miklós, a Nyugat I. bányaüzem lakatos csoport- vezetője, a szakszervezeti bizottság titkára. — Türelmes, meggyőző érvelésre van szükség, hogy mindenkivel megértessük: a nehézségek vállalása hosszabb távon valamennyiünk javát szolgálja. A tatabányai bányászok gondjai iránt megértést tanúsítottak a párt és a kormány vezetői akkor, amikor az eocénprogram jóváhagyásáról volt szó. Mi is megértőén osztozunk a népgazdaság gondjaiban, s készek vagyunk helyzetünk jobbításán munkálkodni. A Tatabányai Hőerőmű Vállalat közössége nevében Barabás Sándor szocialista brigádvezető a jó munka, a takarékosság, s mindenekelőtt az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodás szükségességéről szólt. — Az ország, a népgazdaság gondjaiban a tatabányai bányászok osztozni fognak — mondotta a szénfalakon dolgozók nevében Csonk Péter, a Keleti I. bányaüzem pártvezetőségének titkára. — A pártba vetett bizalmunk sokkal erősebb annál, semhogy megálljunk és keseregjünk nehézségeink fölött. Nem vagyok közgazdász, az egész világot jól nem ismerem, de gondolkodó ember létemre annyit világosan látok és érzek, — s ezzel tulajdonképpen üzemünk egész kollektívájának véleményét mondom, — hogy Magyarországon a mi vajúdásunk tulajdonképpen se nem nagyobb, se nem kisebb, mint az egész világ vajúdása. Kabolai Jánosné, a Gyapjúfonó Vállalat Kállai Éva Szocialista Brigádjának tagja a IV. telep dolgozóinak képviseletében szögezte le, hogy a Központi Bizottság határozatát a termelőmunka színvonalának, hatékonyságának javításával lehet teljesíteni. — A Kállai Éva Szocialista Brigád vállalásával elő kívánja segíteni a vállalat exporttevékenységének és a készáru minőségének javítását. Huszonhárom szocialista brigád 214 tagja csatlakozott eddig a kezdeményezéshez. * A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat nehéz- gépkezelője, Krivanek János a kőművesek, szerelők első félévi munkasikereiről számolt be. Aláhúzta, hogy az építőiparban dolgozók mindannyian átérzik és vállalják azt a felelősséget, amely a Központi Bizottság 1978. októberi az ágazat fejlesztéséről szóló határozatának megvalósításából rájuk hárul. Az eocénprogram jelentőségéről, a mai energiahelyzetben a tatabányai bányászokra váró teendőkről szólt Kilián Géza, az épülő nagyegyházi bányaüzem lakatosa. — Örömmel mondhatom, hogy üzemünk dolgozói, — átérezve a program megvalósításának jelentőségét — ha nagy erőfeszítések árán is — eddig időarányosan teljesítették feladatukat. — s továbbra is mindent megtesznek a hépgazdaságilag is fontos szénvagyon feltárásáért. Ezután Havasi Ferenc megköszönte a felszólalásokból is kicsendülő bizalmat és optimizmust. Zárszavában Szunyogh László Tatabánya kommunistáinak, munkásainak, lakosainak politikai felelősségtudatát emelte ki, ami 28 ezer szocialista brigádtag konkrét munkafelajánlásában is megnyilvánul, és erőt, biztatást jelent a jövő feladatainak megoldásához. A városi pártbizottság első titkára biztosította a Központi Bizottságot, hogy a bányászváros dolgozói készen állnak a KB határozatának végrehajtására és ezért folyamatosan és áldozatkészen munkálkodnak. Nicaraguái helyzetkép II sandinista front gyfizelme az igazi forradalom irányába vezeti a népet Szerdán új napilap jelent meg a nicaraguai főváros utcáin: a La Barricada, a Sandinista Nemzeti Felszabadítás! Front hivatalos orgánuma. A lap első száma a nicaraguai nép előtt álló legfontosabb feladatokkal, az ország újjáépítésével és az ellenforradalmi kísérletek meghiúsításával foglalkozik. „A sandinista front katonai és politikai győzelme az igazi forradalom irányába vezeti népünket” — írja a La Barricada vezércikkében. — Ennek során fokozatosan átalakul országunk társadalmi, gazdasági és politikai felépítése. A sandinisták egysége, a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front és a nép össze- forrottsága tette lehetővé a diktatúra felett aratott győzelmet. Nicaragua soha többé nem lesz olyan ország, amilyen a múltban volt, nem lesz az éhség, a tudatlanság, a nyomor, az elnyomás és a korrupció hazája. Csütörtökön sajtókonferenciát tartott Managuában Dániel Ortega Saavedra, a vezető tanács tagja. A politikus elmondotta, hogy az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos, a legtöbb tartományban éhínség pusztít, a gazdasági élet teljesen megbénult. Az ország egyik legfontosabb exporttermékéből, a gyapotból származó jövedelem ebben az évben a szokásosnak mindössze egyharma- da lesz, és a megdöntött diktátor a különböző termékek nagy részét kimenekítette az országból. Ortega kijelentette, hogy a közeljövőben az ország egész területén községtanácsi választásokat tartanak. Az új kormány — első gazdasági intézkedéseit elemezve, a sandinista politikus kifejtette, hogy — a jövőben is számítanak a külföldi tőke részvételére, de a tőkebefektetéseket szigorú ellenőrzés alá vonják. A külföldi vállalkozók ezentúl csak az ország fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges ágazatokba fektethetnek be, így a mezőgazdaságba, az iparba és az állattenyésztésbe. Az ország hivatalos rádiója, a Radio Sandino, csütörtökön bejelentette, hogy a hét elejétől kezdve megkezdődött a harcokban részt vett latin-amerikai internacionalisták elutazása Nicaraguából. Mint ismeretes, a sandinista hazafiak oldalán több száz — Panamából, Costa Ricából, Peruból, Kolumbiából és más latin-amerikai országokból érkezett — önkéntes harcolt a diktatúra ellen. Szerdán Managuába érkezett egy hatvan főből álló kubai orvosbrigád. A brigádot Pedro Azcuy kubai egészségügyi miniszterhelyettes vezeti. A kubai orvosokai a Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front több maGizi, persze, lekötelező hálát érzett férje iránt, aki megszerezte neki a „legalizált” könnyelműség örömét. De Paupera egész lénye idegen maradt tőle: idegen a kerek, nagy-tonzurás fej, a puha és élveteg arc, a vizeskék, semmitmondó tekintet, s idegen a természete is: egy hajszolt ember, akinek okosságát a telekspekulációk, ügyességét a kalmárötletek, bátorságát az üzleti kockázatok szavatolták. Paupera azonban jó volt hozzá. Szíves, áldozatkész, nagylelkű. Elnézte, sőt megértette a művésznő legköltségesebb szeszélyeit is. S úgy tetszik, Gizi bűntudatot érzett, hogy ezt a nagylelkűséget nem tudja viszonozni. Napi penzumokat gas rangú vezetője fogadta Managua Augusto César Sandino nemzetközi repülőterén, katonai tiszteletadással. Nicaraguai kormány küldöttsége érkezett szerdán Havannába, hogy részt vegyen a Moncada-laktanya elleni támadás évfordulójáról megemlékező ünnepségeken. A nicaraguai küldöttséget Alfonso Robelo és Moises Has- sán, a vezető tanács tagjai, valamint Ernesto Cardenal kulturális miniszter vezetik. Az új nicaraguai kormány hivatalba lépése óta ez az első alkalom, hogy az ország vezetői hivatalos látogatást tesznek külföldön. A vendégek tiszteletére fogadást adtak a Kubai Kommunista Párt vezetői és a kubai kormány tagjai. adott hát magának. A lelkesedés és a hízelgő asszonyi szolgálat penzumait. Azt mondják, még a férjét megcélzó tréfákban is vonakodva vett részt. Ebben az időben Gizi régi barátai: Roszt Károly dorogi mérnök és felesége (utoljára a világháború előestéjén találkoztunk velük) sűrűn megfordultak a Stefánia úton. Karcsi jókedvű ember volt. Zsebeiben krajcáros bazárholmikat hordott, mintha diákkora óta nem ürítette volna ki őket. Még mérnöki szakértelmét is arra- használta fel, hogy leleményes eszközöket, hecces szerkezeteket gyártson: egy tömlővel felszerelt gumicsövet, amely az abrosz alá rejtve, megtáncoltatja az áldozat tányérját. Roszt Karcsi nemigen szívelte PauGALSAI PONGRÁC: ßajcv (fizi játékai 31. PRÁGAI LEVELÜNK Kedvcsináló kalauz P rága A-tól Z-ig, azaz az Adria étteremtől a Znojmói borozóig. Összesen 139 éttermet, sörözőt, borozót és kávéházat ajánl az idelátogatóknak az az ötnyelvű útikönyv, amely a csehszlovák főváros vendéglátóhelyeit sorolja fel. A lista korántsem teljes. Mert bár megtalálhatjuk a bolgár, a jugoszláv, a szovjet, a kubai, az olasz, a kínai, az indiai, a szlovák és a morva vendéglőt, (magyart vajon miért nem?), a baromfiételekre, halkészítményekre szakosodott éttermek, kimaradtak a könyvből a városszéli kisvendéglők, ahol az ember igazi házikosz- tot kap, nem szerepelnek benne a Vencel téri és Fucik parki kolbászsütők, amelyek környékén olyan illat árad, hogy aki éppen jóllakott, az is megkívánja a faszén fölött piruló finom falatot. Ez a különleges, mondhatnánk gasztronómiai útikönyv csehül, oroszul, németül, franciául és angolul tájékoztatja a turistákat a hagyományos cseh vendégszeretetről és a helyi szokásokról. Például, hogy nem szükséges üres asztalra várni, ha valahol akad szabad szék, nyugodtan leülhetünk idegenek mellé is. Az így, véletlenül összeverődött asztaltársaság hamarosan barátságos beszélgetésbe kezd, legalább is, ha találnak valamilyen közös nyelvet. A könyv felsorolja a legnépszerűbb nemzeti ételeket is, így a libasültet párolt savanyú káposztával és knédlivel (ez kelt tésztából főzött és felszeletelt gombóc), valamint a mi vadas marhahúsunkra emlékeztető tejszínes bélszínt, ugyancsak knédlivel. Főzelékben szegényes a cseh konyha, körítésnek a knédlin kívül a burgonyát és a rizst tálalják, és tapasztalatom szerint egyetlen főzeléket ismernek, a parajt. Az ételek után az útikönyv rátér az innivalókra. Valóságos himnuszt zeng a sörről, a sörök sokféleségéről, majd röviden felsorolja a „rövidital”-specialításokat: a Karlovy Varyban készült Becherovkát, amely hét lakat alatt őrzött, titkos receptek alapján, gyógyfüvekből készült gyomorkeserű, és a sligovicát, amely a szatmárival is vetélkedő remek szilvapálinka. Az útikönyv tanulmányozása során feltűnik', hogy a sör hazájában milyen sok a borozó. Kevesen ismerik, de a csehszlovákiai, különösen pedig a morva vörös borok kitűnőek, zamatosak, könnyűek és egyáltalán nem savasak. Az éttermi kalauz minden bemutatott vendéglátóhelyről közli: hányadosztályú, milyen jellegű, — tehát étterem, kávéház, bár, zenés szórakozóhely, büfé avagy söröző — ismerteti a pontos címet, telefonszámot és a nyitvatartási időt. Feltűnteti: mikor tartanak szünnapot, hányán férnek el az asztaloknál, van-e műsor, és ajánlatos-e az előzetes helybiztosítás. A patinás, régi vendéglátóhelyek — és ilyen Prágában nem kevés akad — történetét is megtudhatjuk. A 242. oldalon a pontos cím és egyéb tudnivalók után a következők derülnek ki a „Pinkászhoz” címzett söröző múltjából: Az első „Pinkász” IV. Károly császár idejében épült a Havas Boldogasszony temploma mellett és akkoriban Prága legismertebb sörfőzdéje volt. A huszita háborúk idején az épület megsemmisült. Újjáépítették és 1843-ban itt nyílt meg az első olyan sörkimérés Prágában, ahol pilzeni sört csapoltak. Sok sörbarát szerint ma is itt mérik a legjobb 12 fokos pilzeni, úgynevezett „Aranytigris” sört. Az évi forgalom általában 6 ezer hordó. Miről híres még a „PINKÁSZ”? Az útikönyv erre is választ ad: itt jegyezték fel azt a nem hivatalos rekordot, amikor valaki nem egészen egy nap alatt száznál több félliteres korsó tartalmát eresztette le a torkán. A számok nyilván azért pontatlanok, mert a csúcskísérlet végén már a „hitelesítők” is elég homályosan láthattak. Hát ennyit a „Pinkász”-ról, amely csupán egy a 139 címszó közül. Valamennyi címet végigjárni és végigenni — ehhez bizonyára hosszú évek kitartó hízókúrája szükséges. De ötletnek, választéknak, étvágycsinálónak mindenképpen hasznos, hogy a csehszlovák idegenforgalmi szakemberek egy ilyen útikalauzt is átnyújthatnak az idelátogató vendégeknek. Prága, 1979. július. , <Dma Jtláúa. perát. Annál jobb kedvvel ugratta hát. Amikor a bankár kanalát a levesbe merítette, az edény megbillent. Paupera először azt hitte, érzéki csalódás játszik vele. A tányér azonban, Roszt Karcsi bal kezének ütemes működésétől, megismételte a mutatványt. Újabb közelítés a kanállal. Megint egy billenős. Az áldozat most már óvatosan fölemelte a tányért, alá is kukkantott, de nem talált semmit. Míg aztán Gizi, a szégyenkezéssel és nevetéssel küszködve, leleplezte a trükköt. Pauperáné szerepét különben a bemutatók előtti napokban játszotta el a legnehezebben. Este, amikor a színházból hazajött, Erzsikét behívta magához, hogy átismételjék a szerepet. A férj sokszor ilyenkor is megpróbálta a kilincset. De az ajtó nem engedett. A szereptanulásról Szabó Lászlóné, sz. Vajda Erzsébet így számolt be nekem: — Gizi ezekben az években Aczél Margittal, vagy veim tanulta a szerepeit. Délben, a színházi próbák után, s este, előadás végén leheve- redett a díványra, félkönyék- re támaszkodott, vagy kezét összekulcsolta a feje alatt: engem meg, a telefirkált szereplapokkal a kezemben, maga mellé ültetett, és felmondta a szöveget. Kitűnő memóriája volt. A szerepet többé- kevésbé már a próbákon megtanulta, csak néha botlott, egy-két szót tévedett. Ilyenkor, a legkisebb hiba esetén is félbe kellett szakítanom. s ő a végszótól újra kezdte. Játszani csak színpadon láttam. Otthon soha. Tanulás közben a szavak pontosságára figyelt, a hangja is szürke volt, kifejezéstelen. Ez lenne hát Bajor Gizi? De ahogy közeledett a bemutató ideje, mind élénkebb és feszültebb lett, egyre kevésbé tudott ellenállni, hogy jelzésekkel is illusztrálja a szöveget: kezét csuklóból kissé kifelé fordította, a hajához nyúlt, vagy rebbenésnyi időre belegrimaszolt a tükörbe. Ezek a fél gesztusok a játékötleteit jelezték, amelyekből színpadi figuráit megalkotta. (Folytatjuk) K .t ne érdekelne Kína? Akit foglalkoztat az emberiség jövője, feltétlenül odafigyel a világ legnépesebb országára, a majdnem egymilliárdos Kínára. Csakhogy nem köny- nyű átlátni a titkok fátyolán. A pekingi kormány külpolitikai sakkhúzásai, s azok következményei elég jól láthatók. Nem így Kína belső életének eseményei. Oda bepillantani nagygn nehéz. Kevés a hír és sok esetben már eleve félrevezető. Pedig a világot érdekli, hogy mi is történik valójában ebben a hatalmas országban. Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatának vezetője évek óta különös érdeklődéssel, szakértő szemmel figyeli a kínai eseményeket. Nemegyszer tanúi lehettünk ennek az újságban, a televízióban. A rendelkezésre álló, sokrétű információból most könyvet írt. Címe: „A hosszú meneteléstől — az agresszióig”. Az egész kötet nem több 238 kisalakú oldalnál, de felöleli az utóbbi fél évszázad kínai eseményeit, a maoista politika keletkezésének kulisszatitkait, kialakulásának körülményeit. Sorra veszi az 1934-ig tartó éveket, s Mao Ce-tung an-' timarxista nézeteinek kialakulását; majd a maoisták hatalmi lavírozását, a hatvanas években a nemzetközi kommunista mozgalom vezető szerepének megszerzésért kifejtett erőfeszítéseket, végül ebben az évtizedben nyílt összefogásukat az imperializmus héjáival. Az ilyen áttekintő történelmi-politikai írásoknál ritka a mélyreható elemzés. Ez a kis könyv mégis izgalmas, jószerével együltében végigolvassa az ember. Meglehet, a gazdasági kérdések tárgyalásában nem elég részletes, kárpótol azonban a szerző: teljes képet ad a kínai hadseregről — a gyalogságtól a termonukleáris fegyverekig és a rakétákig. Fel is teszi a kérdést: „Kína fokozott mi- litarizálása nem vezet-e háborúhoz?” — s keresi rá a választ. Fénykép ez a könyv, méghozzá „tettenérő” gyors- fénykép. A Zrínyi Katonai Kiadó gy,f saságának érdeme, hogy a könyvesboltokban már kapható olcsó kézikönyvből nem hiányzik a Vietnam ellen indított kínai agresszió, sőt a nemzetközi visszhang leírása sem. Végezetül, elhangzik a nagy kérdés: mit hoz a jövő, várható-e változás? Vajon el tudja-e játszani Kína a maoi rendezői utasítás szerint a „bölcs majom” szerepét, aki „a hegyen ül és figyeli a tigrisek harcát?” A végső választ természetesen csak az idő adhatja meg, de Várnai Ferenc elemzése hozzásegíti az olvasót a jelenlegi pekingi politika jobb megértéséhez. F A.
