Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
1979. július 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A demokrácia jegyében Jelezni és cselekedni E gy évvel ezelőtt még sokat töprengtek azon párttagok és pártonkívüliek, gazdasági vezetők és műszakiak, hogyan lehetne gazdaságosabb vágányra állítani a Magyar Posztógyár nagy- kállói gyárában a termelést. Simon Mihály, a párttitkár úgy emlékszik a taggyűlés időpontjára és az akkor, 1978. szeptember 16- án elfogadott határozatra, mintha most történt volna. „Inkább kevesebbet, de jót’’ — jegyében született döntés. Valamennyi épkézláb javaslatot figyelembe vettek, s merész húzásra szánták el magukat. Végrehajtották azt a párthatározatot, amely célul tűzte: óílítsák ki a munkából a gazdaságtalanul termelő 3 fonó- és 2 kártológépet. Átcsoportosításokkal, félszáz munkással kevesebbel, a minőség szigorításával elérték, növekedett a szocialista és a tőkés export aránya, Kérdezhetnék, mi köze van ennek a pártdemokráciához? Egyszerű a válasz. Ahol a pártdemokrácia érvényesül, törvényszerű kisugárzó hatása van az egész gyár életére, a termelés alakulására, a környezetre, az emberek közhangulatára. Ebben a gyárban a pártdemokrácia lendítője lett a kezdeményezések megvalósításának, a határozatoknak, amelyekben a javaslatok összegeződtek és megvalósultak. Félúton azonban nem lehetett megállni. S mint mondani szokták, evés közben jött meg ' az étvágy Nagykállóban is. Ha léptek egyet a minőség javításával, továbbiakra volt szükség, mert a fonálkeverékek minőségétől függött jórészt, képesek-e ezt fokozni. A szövetekhez szükséges fonálkeveréket eddig Csepelről szállították. Ez az alapanyag nem mindig volt megfelelő. Sokszor késve érkezett, emiatt késett a feldolgozás. Ha meg nem volt megfelelő a minőség, visz- sza kellett szállítani. Ezek hátráltatták a tervszerű termelést, kieséshez vezettek. Emiatt rossz volt a hangulat, keresetkieséseket okozott a dolgozóknak. Felfigyeltek rá a párttagok és sokat vitatták fórumokon, hogyan lehetne a gondon segíteni. Jelezték „felfelé” is a problémákat, információkat gyűjtöttek, érveltek. így érték el, hogy Nagy- kállóbán megkezdték a korábban Csepelen gyártott fonalkeverék termelését. Júliusban áttérnek üzemszerű termelésére. Saját erőből teremtették meg a fonal- keverék-gyártás feltételeit. Ebben a munkában a párttagok közül negyvenen vettek részt. Bizonyítaniok kellett, hogy az alapanyag- gyártásnak létjogosultsága van Nagykállóban. Ez azt is mutatja, hogy a pártdemokráciának nem szűk érdeket kell képviselnie. Ilyen irányban hatott az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyárában Körmendi László beállító csoportvezető javaslata is, amikor taggyűlésen sürgette, gyorsítsák meg az újítások elbírálását és az elfogadottak alkalmazását. így 1979 első felében a beadott 12 újítást gyorsított ütemben bírálták el. Közülük 4 már a termelést szolgálja. Párttagság figyelmeztette a gazdasági vezetést arra is, hogy az utóbbi egy évben felvett 230 új munkással kissé lazább lett a fegyelem. Ez évben eddig 53 embernek 160 nap igazolatlan mulasztása van. A szigorúbb intézkedésekre nemcsak azért van szükség, hogy a fegyelmezetlenségeknek véget vessenek, mert rontja a közhangulatot, hanem főleg azért, mert az igényes - exporttermék minőségi termelése forgott veszélyben. Hasonló jelenségek ellen emeltek szót a nagykállói posztógyárban is a kommunisták. Tóth Im- réné, az egyik kommunista szövőnő szóvá tette taggyűlésen, hogy az éjszakai műszakokban sok a csellengés — intézkedést sürgetett. Nagy László, a fonoda pártbizalmija észrevételezte, hogy műszakváltáskor félórás csúszások vannak. Emiatt állnak a gépek. Mások azt kifogásolták, hogy műszak alatt sok a gyárból a kilépés. Havonta 200—300 órát is távol vannak az üzemből. Javaslatukra új ellenőrzési rendszert yezet- tek be. Egy párttag mondta a nagykállói posztógyárban: szerinte akkor érvényesül a pártdemokrácia, ha ő valamilyen hibát, rendellenességet lát, azt bátran és azzal az igénnyel mondja el, hogy reméli, történik is változás. N em elég csupán meghallgatni a kezdeményezéseket, a bírálatot, ezekre érzékenyen szükséges reagálni és a változtatás igényével fellépni. Így válhat, állandó éltető elemévé az üzemi pártéletnek, s lehet serkentője a gyár életének. Farkas Kálmán Tárcsázzák a talajt a Nyírmadai Állami Gazdaság fiatal almáskertjében. (Fotó: Mikita Viktor) Virít a napraforgó, szállítják a repcét Nyírbátorban felkészültek a szezonra Befejeződött a szokásos, szezon előtti nagy karbantartás a nyírbátori növényolajgyárban. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában ezt a munkát ezúttal is terv szerint, határidőre, még az elmúlt hónap második felében elvégezték. Ezt követően a tmk-üzem megkezdte a mosószergyártó üzem nagyjavítását. Az olajgyár „bevezetőnek” a tavalyi termésből még megmaradt napraforgó- magot dolgozza fel. Ez azonban csak néhány napos munka, utána megkezdik az idei termésű repcemag feldolgozását. A repce — sajnos — az idén nem adja a várt termést. Télen a fagy, majd a belvíz pusztította a vetést, de az aszály is jelentős kárt .okozott. A repcemag beszállítása a gyárba június 26-án megkezdődött, azóta is folyamatosan érkezik. Minden valószínűség szerint ezen a héten már meglesz az a meny- nyiség, amellyel az üzemelés elkezdődhet. A napraforgó is virágzik. Mivel a kipusztult repcét a legtöbb helyen napVirit a napraforgó. (Molnár Károly felvétele.) raforgóval vetették be, a terület nagyobb, mint tavaly. Idáig az idő is kedvezett, jól fejlődtek a növények. Előreláthatóan a szokásosnál korábban kezdődhet a betakarítás. Ha az idő továbbra is kedvez, a repcét szeptember helyett az idén már augusztusban követheti a napraforgó. Nyíregyháza: körúti képeslap. (Császár Csaba felvétele) Forró nyári délután volt. Az apró állatkertet megülte a hőség. Éppen ráértem, és a néhány nappal ezelőtt ajándékba kapott majmocskával kimentem. Sétáltunk a ketrecek között, ittunk a csur- gós kútból, megint sétáltunk, és megint ittunk, és amikor meguntuk az egészet, elindultunk a kijárat felé. Hozzánk lépett az őr. — Jó napot — ásított. — Mi ez? —* és rámutatott a majomra. — Majom — feleltem. — Azt látom — morogta az őr. — Hová viszi? — Hogy-hogy hová viszem? — csodálkoztam el. — Haza megyek. Ebédelni. — Aha! — az őr megrázta a fejét, és ellenzős sapkáját a tarkójára tolta. — És biztos, hogy ez a majom az öné? Egy percre megnémultam. — Kérem ... — kezdtem. — Kérem! Magammal hoztam. Az őr elgondolkozva nézett rám. — Így állunk? Akkor adja ide a jegyét. Odaadtam. — Adja ide a másikat is! — nézett az őr rám. » — Milyen másikat? — kezdtem idegeskedni. — Ez a majom jegye. És a magáé? — Ez az én jegyem! — magyaráztam. — Akkor a majom jegye majommal senki se jött be. Holnap már egy elefántot hoz, és ingyen megsétáltatja itt. Adjon két levát! Kérlelni kezdtem. — Legyen szíves! Engedjen utamra! Éhes vagyok. A kifakult’sapkás ember rám nézett. Rumen Balabanov: AZ UNALOM hol van? — kérdezte. Elgondolkodtam. — Igen! — szóltam. — Eszémbe jutott! Ez a majom jegye. — Tehát önnek nincs jegye — mosolyodott el az őr, és a farzsebébe nyúlt. — Fizessen két leva büntetést. — Minek néz! — törtem ki. — Hagyja abba a bolondozást. Hol van leírva, hogy a majomnak is jegyet kell venni? — Nincs leírva — szakított félbe nyugodt hangon az őr. — Nincs leírva, miután idáig — Azt állítja, hogy ez az ön majma? — Az enyém! — tártam szét a kezemet. — Ajándékba kaptam. — Kivizsgálom! — mondta nyugodtan. Ezzel az udvar mélyén álló apró barakk felé fordult, és a hőségtől rekedt hangon odakiáltott. — Pancseva-a-a! Menj, és számold meg a majmokat! Pancseva tarka kartonruhában, a portól megfehére- dett papucsban jött ki, ujjaival a ketrec felé bökött, és a szája hangtalanul mozgott. — Öt — mondta végül, és kíváncsian megbámult. — Pontosan — sóhajtott az őr. — Félreértés volt. — Megesik! — sóhajtottam megkönnyebbülten. — I-i-igen! — folytatta az őr. — A majom távozhat. — Hogyhogy a majom távozhat? A majom sehova se távozhat. Nem ismeri az utat! Én viszem! — Nem lehet! — ingatta a fejét az őr. — Felveszem a jegyzőkönyvet. Megsemmisülten eresztettem le a kezemet, és baktattam mögötte, keresztül a hőségtől kifakult, napfényes udvaron. Leültünk a megfeketedett asztal mellé, az őr elővett egy üveg masztikát, töltött a pohárkákba, és lassan kibökte: — ön nem idevalósi, igaz? Később a tarkójára tolta a sapkáját, és az orra alatt dünnyögte: — De unalmas itt... Kint az állatok a nyárfa árnyékát figyelték, ahogy az unottan a ketrecek felé ván- szorgott. . . Bolgárból fordította: Migray Ernőd Sajátos helyzetben A téglától az öntött lázig A szövetkezeti építőipar távlatai Ne tévesszen meg senkit a játék a számokkal. Azokkal a számokkal, amelyek megyénkben látszólag a szövetkezeti építőipar töretlen fejlődését jelzik. Amíg 1970-ben 316 milliós termelést mutattak ki, addig 1975-ben már 425 milliónál tartottak, s félmilliárdos termelési érték várható 1980-ra. Csakhogy a falun családi házat építőktől a városi szövetkezeti lakásba költözőkig mindenki tudja, hogy a különböző anyagárak emelkedése miatt 10 év alatt jóval drágább lett az építkezés — következésképpen, ha értékben többet is, de meny- nyiségben kevésbé produkáltak többet megyénk építőipari szövetkezetei. Ágazati szakosodás Pedig a feladatok nem ki- sebbedtek az utóbbi években. Mind inkább kialakul a megfelelő ágazati szakosodás az építőiparban, ahol a szövetkezetekre igen fontos feladat vár: kisebb, több szintes házak, a községekben az intézmények építése, s ami ezzel egyre inkább egyenrangú, ezek felújítása, karbantartása. Ezért tűzte napirendjére a KISZÖV küldöttközgyűlése ezt a témát, a párt Központi Bizottságának és a megyei pártbizottságnak az építőiparról szóló határozata alapján. Ebben a tervidőszakban az építőipari szövetkezetek mintegy 1200 lakást építenek. A hagyományos, téglát téglára rakó építés mellett megjelent a legújabb technika Nyíregyházán, a Malom kertben öntött házakat húz fel az ibrányi szövetkezet. A jelenlegi viszonyok felmérése azt mutatja, hogy a megye 13 építőipari szövetkezete nem a legrózsásabb helyzetben van. Évek óta gond az alacsony nyereség, aminek oka a gyenge szervezésben, az alacsony szintű műszaki előkészítésben, az anyagbeszerzés nehézségeiben, néha az árak kötöttségében keresendő. Az új technika alkalmazására kevés — éppen az előzőek miatt — a rendelkezésre álló anyagi eszköz, az alacsony bérek miatt hiány van a jó képességű szakmunkásokból. Négyezer lakás építése A következő 10—15 évben is a kisebb nagyságú kereskedelmi, oktatási és egészségügyi létesítmények kivitelezése, a lakásépítés és az épületfenntartás vár a szövetkezetekre. Az előzetes becslések szerint 1990-ig 4000 lakás építése, 2 és fél milliárd forint értékű felújítási munka, ettől nagyobb értékben pedig új épületek emelése a feladat. Mindez az eddigitől nagyobb léptékű fejlődést kíván meg, sokkal szervezettebb, átgondoltabb munkát a szövetkezetek vezetőitől. A kölcsönös fejlesztési és támogatási alapból, egyéb eszközökből korábban is támogatták az egyes szövetkezeteket. Helyes volt az a felismerés, hogy mindenkit egyformán nem lehet segíteni, mert erre nincs elég erő. Így jelölték ki azokat a szövetkezeteket, amelyek kiemelt módon foglalkozhatnak a lakásépítéssel egy-egy körzetben. Az ibrányi szövetkezet a No-Fines technológiával már épít Nyíregyházán. Évente száz lakás felhúzására képesek, ha megteremtik hozzá a háttért, a szak- és szerelőipari bázist. Mátészalkán a szövetkezet a városépítés jelentős tényezője. Nála további gépesítés kell ahhoz, hogy megfeleljen az igényeknek. Mind az anyagi eszközök fejlesztése, mind a személyi tényezők jobb alakítása szükséges ahhoz, hogy a kisvárdai és a fehérgyarmati szövetkezet jobban eleget tegyen a körzetében jelentkező tetemes építési igényeknek. Lépést tartani az igényekkel A megnövekedett feladatok nagyobb követelményeket támasztanak az irányító, szervező munkával szemben is. Kevés a megfelelő képzettségű középvezető, jobban oda kell figyelni a szakmunkások képzésére, hogy legyen, aki lépést tart a gépesítéssel, fogadja az új technikát. Az anyagellátás és -beszerzés javításához a szövetkezetek összefogására van szükség, jobban igénybe vehetik az állami építőipar ez irányú támogatását is. Mindez csak úgy lehetséges, ha a szövetkezetekben dolgozó munkások jobban érdekeltek a termelésben, a minőségi bérezés jobban ösztökéli őket a jobb munkára, s a iszövetkezetek fejlesztéséhez szervesen hozzátartozik a dolgozókról való fokozott gondoskodás, a munkakörülmények állandó javítása. A tizenöt éves feladatok a szövetkezeti építőipar távlatait adják meg. A jó végrehajtás érdekében ezekben a hetekben mindenütt intézkedési terveket készítenek, majd aktívaértekezleten tárgyalják meg. Okos vitára, a helyzet pontos felmérésén alapuló tervezésre van szükség ahhoz, hogy a feladatokban megszabottakhoz mindenütt megteremtsék a végrehajtás lehetőségét. Lányi Botond
