Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
XXXVI. évfolyam, 153. szám ÁRA: 1,20 FORINT Határozottan, kezdeményezően N agy jelentőségű tevékenység egy szakaszát tekintette át az MSZMP Központi Bizottsága, amikor meghallgatta az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót. Az 1979. június 29-i ülésről kiadott közleménynek ez a része olyan eseményeket foglal össze, mint a hivatalos, baráti látogatáson hazánkban járt szovjet párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalások, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának harmincadik évfordulója, a Bécs'ben megtartott szovjet—amerikai csúcstalálkozó, j ott a SALT—2. megállapodás aláírása. Kiemelkedő fontosságú eseményként értékelte a vezető párttestület a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hazánkban tett látogatását, aláhúzva: megingathatatlan alapokon nyugszik a magyar—szovjet barátság, mert elveink, érdekeink, céljaink azonosságára támaszkodik. A két küldöttség közötti tárgyalások ismételten igazolták a törekvések közösségét az enyhülés eredményeinek megszilárdításában, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folytatott küzdelemben, a vitás nemzetközi kérdések igazságos, politikai rendezésében. A Központi Bizottság megítélése szerint a két ország közötti együttműködés további gazdagítását, a sokoldalú kapcsolatok bővítését eredményesen szolgálják azok a kétoldalú megállapodások, amelyek a közelmúltban jöttek létre. A Központi Bizottság ülése előtti napon fejeződött be a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 33. ülésszaka, s az ott elfogadott újabb hosszú távú együttműködési célprogramok — így az ipari fogyasztási cikkek termelésében való együttműködésre, a közlekedési kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó elgondolások — tovább erősítik azt a tényt, hogy a KGST — amint azt a magyar párttestület megállapította — „pótolhatatlan szerepet tölt be országépítő céljaink valóra váltásában”. Tájékoztatót hallgatott és vitatott meg június 29-i ülésén a Központi Bizottság az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, valamint a további feladatokról. Az áttekintés alapjául szolgáló öt hónapban kétségtelenül kitapinthatóbbakká váltak a gazdasági életben az előre mutató törekvések, jelei mutatkoznak a követelményekhez való..igazodásnak, a célratörőbb, hatékonyabb munkának. Ennek lényeges megnyilatkozása, hogy a belföldi felhasználás a termelésnél kisebb, a kivitel a behozatalhoz képest pedig nagyobb tempóban növekedett. Ez a haladási irány megfelel a népgazdasági terven belüli céloknak, de — amint azt a testület üléséről kiadott közleményben olvashatjuk — „az eddigi előrehaladás még nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a tervben kijelölt célokat”. A magyarázat is meglelhető a közlemény szövegében, amely így folytatódik: „a minőségi változások a termelésben, a gazdálkodásban, a külgazdasági egyensúly javításában még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben”. Tegyük hangsúlyossá az előbbi mondat két kifejezését az ismétléssel: a minőségi változások; a szükséges és lehetséges mértékben. Ebben rejlik teendőink lényege, annak biztosítéka, hogy az 1979. évi népgazdasági terv jó végrehajtása ne csak a jövő esztendő gazdasági feladataihoz teremtsen kellő alapokat, hanem a hatodik ötéves terv időszakát is megfelelően előkészítse. Nem könnyű semmilyen tekintetben sem az idei esztendő. Az ipar számára a visszafogottabb termelésnövekedési tempó mellett végrehajtandó teendők serege — a készletek csökkentése, a munkaerőigény mérséklése, a termelékenység fokozása, a kivitel bővítése — népesíti be a cselekvés terepét, a mezőgazdasági üzemeket viszont a kedvezőtlen időjárás teszi próbára. Hozzáfűzhetjük persze: a korábbi esztendők sem múltak el tétlenségben, sokasodó feladatok híján. Most azonban dolgaink tekintélyes része minőségében más szemlélet- és cselekvési módot követel, s mert ez a kívánatosnál lassabban alakul ki, a változások üteme, terjedelme sem éri el a gazdaság terepén a szükséges és lehetséges mértéket. Mert ugyan igaz — példáért nyúlva —, hogy az ipari termelés bővülése megközelíti a tervezett mértéket — a négy százalékot —, s a termelékenység ennél gyorsabban emelkedett, ám arról sem feledkezhetünk el, a megengedhetőnél gyakrabban zarvar- ják az árukibocsátás folyamatosságát és kiegyensúlyozottságát anyag- és alkatrészellátási hiányosságok. Q olyamatos és az eddigieknél is hatásosabb, konkrétabb kezdeményezésekre van tehát szükség annak érdekében, hogy eredményesebbé, gyorsabbá tegyük a gazdálkodás változó feltételéihez történő igazodást. Ezeknek az erőfeszítéseknek a sorába a beruházások gyorsabb kivitelezése éppúgy beletartozik, mint a világpiaci viszonyokat és népgazdaságunk valóságos helyzetét jobban kifejező, azaz reálisabb — a tényleges ráfordításokhoz közelebb álló — termelői és fogyasztói árak kialakítása. Hangsúlyozzuk: nem elegendő csak egyetlen területen, egyetlen dologban lépéseket tenni, haladást elérni. A gazdálkodás minőségi jellemzőinek fő helyre állítása nem csupán föltételezi, hanem megköveteli a gazdálkodóknál a cselekvés egy célhoz vezető sok irányát, a fejlesztések meggyorsításától a bérgazdálkodás ésszerűbbé tételéig. Indokoltan mutatott rá a Központi. Bizottság: rendelkezünk a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg feladatainkat. Ezeknek a feltételeknek maradéktalan hasznosítása döntő eleme annak, hogy a testület határozata értelmében 1980 márciusára összehívott 12. párt- kongresszus mai gondjaink enyhüléséről, a további haladás alapjainak szilárdabbá válásáról készíthessen számadást. Óvári Miklós Berlinben Övári Miklósnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével hétfőn küldöttség érkezett Berlinbe, hogy az MSZMP Központi Bizottságának képviseletében részt vegyen a szocialista országok testvérpártjai központi bizottságai ideológiai és külügyi kérdésekkel foglalkozó titkárainak kedden kezdődő tanácskozásán. A küldöttség tagjai: Gyenes András és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai, valamint Lakos Sándor, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének igazgatója. A tanácskozásra hétfőn megérkezett a többi testvérpárt küldöttsége is. Borbély Sándor Kapuváron Vasárnap Kapuvárott rendezték meg a Nemzetközi Szövetkezeti Nap központi ünnepségét, amelyen Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Egyebek közt hangoztatta: — A különböző típusú, rendeltetésű szövetkezetek meghatározó szerepet töltenek be hazánk gazdasági és társadalmi életében. A szövetkezés előnyei azonban nemcsak gazdasági hasznukkal mérhetők: a szövetkezetek a közéletiség gondolatát és gyakorlatát erősítik tagjaikban, a szocialista demokrácia mindennapos alkalmazásával működnek és fejlődnek. Befejezésül azokról a fő feladatokról beszélt, amelyek az ötéves terv teljesítésében, a további fejlődés megalapozásában a szövetkezetekre1 hárulnak. SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN Móricz-em lék ürme őség Tiszacsécsén Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes beszéde Ünnepi díszben köszöntötte Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóját a szülőfalu, Tiszacsécse. Vasárnap délelőtt 11 órakor a környező községekből és a megye különböző vidékeiről érkezett, mintegy 3000 érdeklődő jelenlétében kezdődött a centenáriumi ünnepség, melynek díszelnökségében helyet foglaltak a Kulturális Minisztérium, az országos és megyei Móricz-emlékbizottság képviselői. Részt vett az ünnepségen dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Ott volt Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, országgyűlési képviselő, Hegymegi István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Jelen volt a megemlékezésen az író lánya, Móricz Lili is. A centenáriumi ünnepség a Móricz-emlékház melletti téren, irodalmi műsorral kezdődött: Horváth Ferenc és Avar István színművész az író műveiből adott elő részleteket. Az irodalmi műsort követően — melyet a Magyar Rádió július 4-én sugároz — Windháger Vilmos, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte az ünneplő közönséget, emlékeztetve arra: legutóbb 1929-ben volt a mostanihoz hasonló eseménye Ti- szacsécsének, amikor az író 50. születésnapját köszöntötte a szülőfalu. Ezután Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben a kulturális miniszterhelyettes az író és a szülőfalu éltető kapcsolatára utak, majd így folytatta: — Nem politikus, hanem nagy író volt, aki tudta, hogy az élet több mint az irodalom, s hogy az irodalom az emberért van. Nem teoretikus, hanem művész volt, akit az emberi élet teljessége, szépsége, boldogsága érdekelt, s akinek ezért elsősorban azt kellett kimondania, hogy annak a rendszernek az országában nem lehet emberi módon élni. Mindenekelőtt, hogy nem lehet — még ha annak mondja is magát — boldog ember a paraszt, hiszen nem vétetik .emberszámba. Ne felejtsük el, művének antifeudális politikuma annak révén vált művészileg érvényessé, hogy elsőként mutatta teljes embernek a parasztot, elnyomatta- tását, mint emberi boldogtaMegkezdődött a búza aratása A csaholci Erdőhát Termelőszövetkezetben már az múlt hét csütörtökjén elkezdték az őszi búza aratását. Erről tudósít a körzeti művelődési ház fotószakkörének felvétele, amelyen Garda Dániel és Botos Ferenc kombájnosok éppen pótkocsiba ürítik az első idei búzát. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes ünnepi beszédét mondja. a fáklyalelkűek pusztulásáért, a magyar kisváros sivár életeiért, az úri lelkiismeret önpusztításáért, a tisztviselő gerinctöréséért, a szépség, a tisztaság árvaságáért — az országlókat tette felelőssé. Életműve így inkább az emberi részvét és igazságérzet, mintsem a politikai gondolat kötőanyagával, inkább a lelkiismeretet, az indulatot sok oldalról egy irányba terelő művészi hatásával vált egész- szé, s ez a rendszert-vádló egysége emelte őt a magyar nép klasszikusává. Azzá még akkor is, ha ez az egység nem volt teljesség, ha a proletariátusban inkább a parasztéval rokon sorsú városi szegénységet, mintsem politikai vezető erőt látott. A továbbiakban az ünnepség előadója azt emelte ki Móricz munkásságában, hogy társadalomkritikája nemcsak leírás, lázadás és lází- tás, nem csak vád, de ítéletmondás és végrehajtásra való felhívás is volt: történelmi értékű fellépés mindazoknak az emberi értékeknek a nevében, amelyeknek meglétét és vesztét szüntelenül együtt kellett leírnia. — Nem csak vitette magát, maga is részese volt annak a forradalmi sodrásnak, amely a Magyar Tanácsköztársasághoz vezetett, ezért publicisztikájával, magatartásával lelkes és aktív, azonosuló szövetségese az első magyar szocialista hatalomnak. S a bukott forradalom nyomasztó, személyesen is viselt terhének emlékével a 30-as években ezért volt képes újabb rugaszkodással újabb szakításra, s volt képes — most már a proletariátushoz is közelebb — a maga módján egy olyan új demokratikus forradalmat fogalmazni, amelynek világos tartalmat, pontos történelmi szerepet már szükségképpen csak a szocializmus adhatott. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes beszédét a következőkkel fejezte be: — Móricz műveit generációról génerációra ismerni és továbbadni annyit jelent: tudni és tudatni, honnan, milyen életből, milyen tapasztalatokkal, milyen erényekkel és hibákkal, milyen terhekkel és erőkkel került a parasztság és a középosztály, a magyar vidék és a magyar város népe — a magyar társadalom — a felszabadulás- küszöbére. Csak így leszünk képesek teljesebben belátni és jobban teljesíteni azokat a kötelességeinket, amelyekkel a szocializmusnak tarto; zunk, annak a rendszernek^ amelyik jogot és lehtőséget adott a magyar népnek, hogy másokkal együtt, de a maga (Folytatás a 4. oldalon) Móricz Zsigmond tisza- csécsei bronzszobra. (Fotó: Mikita) lanságot láttatta, hogy így nem pusztán kizsákmányolással, hanem lelket ölő, lelket sanyargató ember- és életellenességgel vádolhatta a rendszert. — És nem csak a parasztért, mindenkiért — a vergődő, eltorzult, tragédiába vagy tragikumba fulladt sorsokért, 1979. július 3., kedd
