Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
1979. július 19. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Autó négyfajta üzemanyaggal Négyfajta üzemanyaggal működik Nikola Szefanov szilisztrai lakos 412-es típusú Moszkvicsa. A krémszínű autó gazdájának csupán a műszerfalon pótlólag elhelyezett négy gomb valamelyikét kell megnyomnia ahhoz, hogy kocsija benzinről propán-bután gázra, benzin és víz keverékére, vagy propán-bután és víz keverékére váltson át. Az ügyes autós túltett egy nyugat-európai kollégáján is: annak ugyanis még nem sikerült megoldania, hogy menet közben Is át tudjon kapcsolni az egyik fajta üzemanyagról a másikra. Emellett a Moszkvics motorjának teljesítménye csak kis mértékben változik a hajtó anyagtól függően. A recept: némi szakértelem és kézügyesség.' A 33 éves Moszkvúcs-tulajdonos maga autószerelő, édesapja pedig vasesztergályos. Homokból tégla Korszerű mészhomok téglagyár üzemel Barcson, a Dráva partján. Beremendről szállított mész- ből s a Drávából nyert homokból különféle méretű téglákat készítenek, melyek szilárdsága a hagyományos tégláéval megegyezik. A készterméket Dél-Dunán- túlra, valamint Baranya megyébe szállítják. Ebben az évben mintegy tizenegy millió téglát gyártanak. (MTI fotó — Gyer- tyás László felvétele — KS) Elektronikus növénytermesztés Képünkön: a japánok kísérleti növénytermesztési berendezese: jobbra a növénytermelő kamrát vezérlő számítógép, középen egy mikroszámítógép, balra a növénytermelő kamra látható. (MTI Külföldi Képszolgálat) Az emberiség gyorsan növekvő száma nagy feladat elé állítja az élelmiszer-termelést: gyorsabban több, olcsóbb élelmiszert kell előállítani, hogy elegendő jusson a világ minden tájára. A mezőgazdaság jelenlegi módszerei mellett is jelentősek még a tartalékok, annak ellenére, hogy ma még a mezőgazdasági termelés nagymértékben függ az időjárástól és számos egyéb tényezőtől. Sok lehetőség rejlik még a nagyobb hozamú növényAUTÓ—MOTOR Csapágyak a gépjárműben Minden gép tartalmaz valamilyen formában csapágyakat, így a motorkerékpár és a gépkocsi is, de ezekkel általában nem törődnek mindaddig, amíg valamilyen hiba folytán rájuk nem terelődik a figyelem. A járművek gépkönyve minden esetben tartalmazza azoknak a golyós- és görgőscsapágyaknak típusszámok szerinti jegyzékét, amelyeket a gyártás során beépítettek. Alkalomadtán nem árt egy-egy darabot tartalékként beszerezni ezekből a csapágyakból, s némi kézügyességgel akár magunk is elvégezhetjük a megsérült, „kiszolgált” csapágyak cseréjét. Annak eldöntéséhez bizony némi gyakorlat kell, hogy valamely csapágy alkalmas-e még további használatra, vagy nyomban ki kell cserélni. Golyó- vagy görgőtörés, illetve kosársérülés esetén egyszerű a helyzet, olyankor természetesen csak csapágy csere' jöhet szóba. Ha az ujjaink között eldörzsölt kenőzsírban szemcsés anyagokat érzünk — ami a fokozott kopás, netán törés jele —, vizsgáljuk meg a görgőpályáikat. Hibátlan csapágynál azoknak fényesnek, simának kell lenniök. A matt felületek, durva foltok a közeli teljes elhasználódás jelei. A csapágyból kivett zsírminta akkor megfelelő, ha ugyanolyan színű és állagú, mint az új zsír. A csapágyak állapotára az üzemi hőmérséklet és a zaj is jellemző. A túlmelegedő vagy zajjal forgó csapágy biztosan hibás. A zajok fajtája egyébként utal a sérülés jellegére is. Időnként, ha alkalom nyílik rá, nem árt meghallgatni a csapágyak által okozott zajt és netán összehasonlítani olyan csapágyaik zajával, amelyek kifogástalan állapotban vannak pl. vadonatúj gépjárművekben) . A csapágy szerelését csak tiszta környezetben szabad végezni. Olyan szerszámok és anyagok (pl. reszelő, csiszolópapír stb.), amelyektől a csapágy szennyeződhet, ne is legyenek a közelben. A Csapágyakat a szerelés utolsó pillanatáig benn kell hagyni az eredeti csomagolásban, s 'ha valamilyen okból abba kell hagyni a szerelést, akkor viaszos papírral fedjük be a csapágyat. Ha erőt kell alkalmazni a csapágy illesztéséhez, arra kell ügyelni, hogy egyenletesen csússzon rá a tengelyre. A sajtolás — ha van rá lehetőség — jobb, mint a kalapálás, de ha mégis elkerülhetetlen, fa alátétet kell alkalmazni hozzá. Van úgy, hogy szoros illesztés eléréséhez melegen kell felhúzni a csapágygyűrűt a tengelyre. Ilyenkor 80—100 C-fokon olajfürdőben kell felmelegíteni a csapágyat és vastag kesztyűvel végezni a szerelést. A csapágy beerőisítéséhez semmiképp nem szabad ragasztót 'használni, de erre nincs is szükség, ha az illesztési tűréseket helyesen határozzuk meg. A megszáradt ragasztó ugyanis könnyen bekerülhet a csapágy belsejébe, és ott ugyanolyan káros hatást fejthet ki, minit bármely más szennyeződés. A kiszerelt csapágyat benzinben vagy vizes szódaoldatban kell zsírtalanítani, megtisztítani. Letörlés, sűrített levegővel (pumpával) való. tökéletes kiszállítás után eldönthető, hogy visszaszerelésre kerül-e. Ha igen, a korrózió megelőzése érdekében nyomban be kell olajozni vagy zsírozni (kizárólag az e célra készülő savmentes csapágyzsírral). és állatfajták előállításában, a vegyszerek fokozott felhasználásában, a gépesítés nagyobb elterjedésében, termés jobb megvédésében. Később talán sikerül olyan területeket, például sivatagokat is bevonni a termelésbe, amelyeken a növénytermesztés ma még e 1 k ép z elhetetle n. Ezekkel a törekvésekkel párhuzamosan az automatizált növény- termesztés irányában is sóikat ígérő kutatások folynak. Ennek lényege, hogy kis területen, a növények optimális életfeltételek között, a külső hatásoktól függetlenül fejlődhetnek. Legújabban arról érkezett hír, hogy vezető japán elektronikai cégek részvé-_ telével a Hitachi-gyár kutatólaboratóriumában az elektronikus vezérlésű, talaj nélküli, gyári növénytermesztés első lépéseként megalkották az automatikus növénytermesztési rendszer kísérleti modelljét. Elektronikus rendszer méri és biztosítja a fotoszintézishez szükséges és optimális oxir gén- szén-dioxid- és páratarta- lomszintet. A 90x90x120 centiméteres kísérleti kamrában a kísérleti növény, a „szaradana”, a fe- jessáláta egyik fajtája, ötször olyan gyorsan fejlődik, mint a hagyömányos módon termelt saláta. A kísérleti növénytermesztési rendszert természetesen számítógép vezérli. Európa több országában függőleges növényházakkal kísérleteznek, a napfény maximális kihasználását lehetővé tevő acél- szerkezetes, 30—40 méter magas tornyokkal. Bennük a vizeskultúrában elhelyezett növényeket egy végtelenített szalag mozgatja függőleges irányba. ]ó tudni már a betakarítás előtt Az étkezési szárazbab minősége Az étkezési szárazbab megyei termesztésének nagy jelentősége van: egyrészt a fogyasztás, a helyi ellátás, másrészt a szinte korlátlan mennyiségben való exportálhatóság. A fogyasztási és értékesítési szövetkezetek közel 200 felvásárló helyen évente több, mint 1000 tonna árut vásárolnak fel. A termesztéshez Igen nagy szakmai segítséget, minőségi vetőmagot, kamatmentes előleget adnak. Az ez évi termés közepes hozamot ígér, melynek betakarítása a közeli napokban már elkezdődik. aruvakészités A kicsépelt babot haladéktalanul tisztítani és utókezelnl kell. Legjobb, ha a cséplés után azonnal rosta és szél segítségével tisztítják ki. A szelelés egyben a mag száradását is elősegíti. Ha a termés cséplés és szelelés után sem volna elég száraz, úgy padláson ponyvára terítve szárítsuk mindaddig, míg belemarkolva, a kezünkben morzsolva csörgő hangot nem ad. A babot akkor zsákolhatjuk, ha annak víztartalma nem haladja meg a 14 százalékot. MINŐSÉGI követelmények Az elkövetkezendő időben nagyobb figyelmet kell fordítani az áru tisztaságára és típuskeveré- kességére, mert az új szabvány, amely 1978-tól van érvényben, az I. osztályúnál 99 százalék, a II. osztályúnál 97 százalék tisztasági követelményt ír elő. Típuskeverékességként a szabvány a fehér baboknál más tipu- sú fehér babból 3 százalékot, színes babból 2 százalékot; színes babnál más típusú színes babból 3 százalékot, fehér színűből 1 százalékot enged meg. Amennyiben a típuskeveredés mértéke nagyobb a megengedettnél, a tétel vegyes étkezési babnak minősül. A tisztaság szempontjából az új szabvány szigorú követelményt állít a szervetlen idegen anyag (homok, föld, kavics) vonatkozásában, mert minden minőségnél csak 0,1 százalékot enged meg. Az eddigi szabványelőírástól eltérően az új szabvány két részre osztja a hibás magvakat, mégpedig étkezésre alkalmasra (ide tartoznak a sérült, zúzott, feles, elszíneződött, ázott, héjától megfosztott, zsizsikrágott, megszorult, de egyébként betegségtől mentes magok) és az étkezésre alkalmatlanra (ide tartoznak a penészes, dohos, rozsdás, csírás, teljesen elszíneződött magvak). Az új szabvány szerint enyhén penészes magból az I. osztályúban semmi, míg a más osztályúban 0,5 százalék lehet. Étkezésre alkalmatlan, hibás mag az I. osztályúban legfeljebb 1 százalék, a II. osztályúban 3 százalék lehet. Élő zsizsiket tartalmazó étkezési bab forgalomba nem kerülhet. c Vegyes fehér babnak minősül az a tétel, amelyben a más típusú fehér babok aránya a 3 százalékot meghaladja, de az egyéb követélményeknek megfelel. Vegyes étkezési babnak minősül a tétel akkor, ha a fehér és színes bab keveredik össze, a minőségi követelményeknek egyébként megfelel. A leírtakból kitűnik; étkezésre csak akkor alkalmatlan a tétel, ha az a megengedettnél több penészes, dohos, rozsdás, csírás szemet vagy élő zsizsiket tartalmaz. M. A. Hasznos tanácsok nyúltenyésztőknek Á tartási körülményekről Bármilyen fajtájú állat tenyésztésével, tartásával kívánunk foglalkozni, először is tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi állatot tudunk tartani, takar- mányozni, etetni, és hogy a szükséges anyagi erők rendelkezésünkre állanak-e. Döntő kérdés, hogy a választott tenyésztési ág, vagy fajta igényét mennyiben tudjuk kielégíteni szakmai hozzáértéssel és egyéb feltételekkel. Olyan létszámban, bármilyen kedvünk volna is hozzá, nyulat ne tartsunk, amelynek igényét nem, . vagy csak kevéssé tudjuk kielégíteni. A nyúltenyésztés jövedelmezősége nagymértékben a környezeti viszonyokon is múlik. Istállókövetelmények: az állomány elhelyezésére megfelelnek a legkülönbözőbb anyagokból készült istállók, egyéb épületek, ha építésük, vagy átalakításuk során figyelembe vesszük a nyúltartással kapcsolatos általános érvényű szempontokat. Az anyák és a bakok teljes alapterületre vetített férőhelyszükséglete 0,5—0,6 m2, míg a süldőké 0,15—0,20 m2. A nyülakat a környezet hatásától teljesen függetleníteni kell, A mesterséges fehérjepótlás veszélyei Á szarvasmarhák karbamidmérgezése A kérődző állatok fehérjeszüik- ségletének egy része karbamid- dal, vagy egyéb NPN-anyaggal pótolható. Ennek igen nagy gazdasági jelentősége lehet, ezért a jövőben várhatóján a jelenleginél is kiterjedtebben fogjék ezeket az anyagokat takarmányozási célra használni mezőgazdasági üzemeink. A karos ammönia-többlet A karbamid-mérgezéskialakulá- sában, vagy ki nem alakulásában sok tényező játszhat szerepet. A bomláitlan karbamid lényegében nem nevezhető mérgező vegyületnek. A bendőbe került karbamid, aiz ott élő baktériumok által termelt urease enzim hatására, fokozatosan ammóniára bomliik le. A keletkezett ammónia okozza a mérgezést akkor, ha nagyobb mennyiségben képződik, mint amennyit az ott élő baktériumok saját anyagforgalmukba be tudnak építeni. A feleslegben képződött ammónia a bendőből felszívódik, bekerül a vérkeringésbe és ha bizonyos vérkonceratrációt meghalad, mérgezési tüneteket, esetleg az állat elhullását okozza. A bendőben azonban nemcsak karbamidbol képződik ammónia, hanem a szarvasmarhával etetett takarmányok fehérjetartalmának többsége (50—70 százalék) ugyancsak ammóniára bomlik le. AMMÖNIAFOGYASZTÖ BATÉRIUMOK Ezt figyelembe véve a gyakorlati takarmányozás során szarvas- marháknak karbamidból nem szoktak többet adni, mint az ösz- szes fehérje 30 százaléka. Azt is fokozatosan emelkedő adagban (átlagosan 3 hetes szoktatással), hogy Idejük legyen elszaporodni a bendőben azoknak a baktériumoknak, amelyek saját testük fehérjéjének építésére használják a keletkezett ammóniát és a máj is emelni tudja detoxikáló képességét. A kérődző állatok számára tehát ilyen áttételekkel válik hasznosíthatóvá a karbamid: így a kérődző állatok egyre több karbamidot tudnak elfogyasztani — bizonyos határokon belül — ammóniamérgezés kifejlődése nélkül. Ha azonban az átmenet nélküli takarmányváltoztatással, a tartási körülmények kedvezőtlen alakításával (pl. nagy meleg), vagy egyéb módon a már elszaporodott bendőbaktériumok tekintélyes részét elpusztítjuk, a megszokott mennyiségű karbamid is ammóniamérgezést okozhat. A májat károsító anyagok (pl. baktérium- vagy gombatoxi- nbk stb.) szintén elősegíthetik a mérgezés kialakulását. A megszokott mennyiségű karbamid akkor is ammóniamérge- zés.t okozhat, ha nem pusztulnak ugyan el az elszaporltott baktériumok, de az ugyancsak átmenet nélkül, vagy tartósan adott egyéb nagy fehérjetartalmú takarmány feletetése után. a korábbit számottevően meghaladó mennyiségben képződik ammónia. Átlagos nagyüzemi körülmények között (takanmányváltoztatások, egyéb körülmények változásai), megfelelő hozzászoktatás után, növéndék szarvasmarháknál a napi 60 g, felnőtteknél a 100—120 g karbamid nem szokott ammóniamérgezést előidézni. Mim a fentebb leírtakból is kitűnhet, a karbamidetetés — az ammóniamérgezés lehetősége miatt — a takarmányozás és állattartás terén bizonyos minimális fegyelmet és következetességet mindig feltételez. Ha az itt elkövetett hibáik még a karbamidnak a takarmányban való egyenetlen elikeverésével társulnak, az ammóniamérgezés kialakulásának esélyei — hacsak az állomány egy részénél is — számottevően megnövekednek. Ahol karbami- dot etetnek, amrpóniamérgezés jelentkezésével számolni kell! MI A TEENDŐ MÉRGEZÉSKOR? Az ammóniamérgezés — a szub- klinikai állapot egészségkárosító és termelést csökkentő hatását nem számítva is — esetenként számottevő veszteséget okoz elhullás és kényszervágás formájában. Ilyen esetekben egyértelműen bizonyításra szorulhat, hogy a veszteségek tényleg ammóniamérgezés miatt keletkez- tejc-e? Erre való tekintettel általában szakmai előírás ammóniamérgezés gyanúja esetén a beteg állatok vérének és az elhullott, vagy kényszervágott állatok ben- dőtartalmának, parenchimás szerveinek (máj, vese) — az erre vonatkozó mintavételi, csomagolási szabályok betartása melletti — vizsgálatra küldése. Különösen nagy jelentősége lehet ennejc akkor, ha az ammóniamérgezés kialakulása műtrágyákkal hozható kapcsolatba. Dr. Bíró Lajos megyei szakállatorvos az udvar legcsendesebb részén kell őket elhelyezni, forgalmas helyektől, egyéb állatok tartásától távol. Állandó hőmérséklet, páratartalom, tiszta levegő, valamint egyenletes fény -szükséges számukra és környékük mentes legyen a rágcsálóktól, szúnyogoktól, egyéb rovaroktól. Az istállóba csak lábfertőtlenítéssel lehessen bejutni, a nyu- lakhoz vezető folyosókat helyes fertőtlenített szőnyegekkel ellátni. Az épület hézagmentes, szigetelt legyen, hogy az egér, patkány, rágcsálóktól átjárhatatlan legyen. Lehetőleg villany és víz legyen az épületben. Valamennyi ablakra, szellőzőnyilásra szúnyoghálót kell szerelni. A kettős ajtó, amely az előkészítő helyiséget a termelő tértől, a külvilágtól elválasztja, megakadályozza a fertőző betegségeket terjesztő szúnyogok, háziméhek és hasonló rovarok behatolását. Az istállótérben mindenkor megfelelő páratartalom legyen. A nagy páratartalmú istállókban csepegnek a falak, ami kedvezőtlen az állatok egészségére, különösen a fiatal, még nem kellő ellenállóképességű növendékekére. Számos betegség, rossz termelés, gyengébb szaporaság éppen a helytelen ólazás következtében áll elő,- tehát nagy gondot kell fordítani az állatok elhelyezésére. Sajnos, igen sok tenyésztőnk szükségmegoldásként átalakított fészerekben, nedves, huzatos, sötét ólakban tartja állatait. Az egészséges ólak követelményei: Magasabban fekvő helyre épüljenek, homlokzatuk dél-délkeleti fekvésű legyen. Azonkívül érje őket kellő napfény, védjenek az időjárás szélsőségeitől. Ne legyenek sötétek, nedvesek, vagy huzatosak. Tisztán tartható edényeket, ketreceket, istállót biztosítsunk mindenkor nyu- lainknak. Az istálló közelében semmiféle szennyező, rothadó, erjedő anyagot ne tűrjühk. Gondosan takarítsuk el a trágyát, szemetet, Irtsuk a legyet és egyéb rovarokat. Mert csak ezzel az alapkövetelménnyel biztosabb és gazdaságosabb a kistenyésztők házinyúltartása. Mikulás András, MÉSZÖV Á kert mikroklímája A kertészkedő embereket az időjárás alakulása szinte naponta foglalkoztatja, mert az a termés mennyiségét, minőségét alapvetően befolyásolja. Vannak olyan időjárási tényezők, amelyek káros hatása ellen nem tudunk védekezni, de a kert mikroklímáját nagyrészt tudjuk befolyásolni. A mikroklíma magyarul azt jelenti, hogy kisebb területen, akár egy adott kertben is alakulhatnak az időjárási tényezők eltérően, akárcsak egy nagyobb területen. Ehhez természetesen számtalan tényező járul hozzá, többek között a kert domborzati fekvése, a telekhez közel levő folyó vagy tó, a növényállomány nagysága, sűrűsége, a talajvízszint magassága stb. A déli, lejtős területek részesülnek jó napsütésben: a tényezőből adódik, hogy a fényigényes őszibarackot ezeken a területeken termesztik igen eredményesen. Természetesen hozzájárul ehhez az is, hogy a hegyvidéki területek általában mészben gazdagok, amelyet a csonthéjas gyümölcsfajták igényelnek. Ez befolyásolja Szabolcs-Szatmár megyében legkevésbé a kert mikroklímájának kialakulását, mert a megye domborzati viszonyai viszonylag' kiegyenlítettek. A völgyek növényvédelmi szempontból kedvezőtlen területek. A talaj sok csapadék esetén túlzottan nedves, a növényállomány párás környezetben van, amely kedvez a gombabetegségek kialakulásának; emiatt többször kell permetezni. Az ilyen területeken nem célszerű olyan növényeket ültetni, amelyek a gombabetegségekkel szemben fogékonyak. A fagyzugok olyan helyeken alakulnak ki, amikor az adott terület körül magasabb fekvésű részek vannak, s a nehezebb fajsúlyú hideg levegő — mint a víz — lefolyik a mélyebb fekvésű részekbe, A vízparthoz közel levő kertekben a hőmérséklet kiegyenlf- tettebh, mert a víz az egyik legjobb hőtároló. Ennek következtében a nappali és az éjszakai hőmérsékletkülönbség itt kisebb, mint a száraz területeken. A növényállomány sűrűsége is lényegesen befolyásolja a mikroklíma kialakulását. Minél nagyobb a növény sűrűsége, illetve magassága, annál közelebb van egymáshoz az éjjeli és a nappali hőmérséklet. A sűrű állományú növény árnyékolja a talajt, igy kisebb a párolgás. Mindezekből az következik, hogy a kert hasznosításánál vegyük figyelembe e tényezőket, valamint a növények igényeit. Karádi István Cukor mint növényvédő szer Szerte a világon keresik a növényvédelemmel foglalkozó szakemberek a környezetet nem károsító biológiai védekezés módszereit. Amerikai kutatók a kukoricamoly elleni védekezés meghökkentően egyszerű eljárás'át dolgozták iki. A kukoricaparcedlákat kísérleti körülmények között 5 százalékos cukor-, valamim 10 százalékos melasztartalmú oldattal permetezték be. A cukorral permetezett növényeket nem károsították a kuikonicamoly lárvái. A kutatók feltevése szerint többféle oka lehet a cukorpermetezés \édő hatásának. Elképzelhető, hogy a cukor oldat közvetlenül elpusztítja a petéket. Ezt a feltevést ■azonban a vizsgálatok nem erősítették meg. A másik ok az lehet, hogy a cukorral permetezett növényeket valósággal ellepték a kukoricamoly természetes ellenségei, a für- készdarazsak, a katicabogár-félék és á fátyolkák.' A fürkészdara- zsak petéiket a kukoricamoly petéibe rakják, s a kifejlődő darázslárvák elpusztítják a kártevő petéit. A fátyolikák és katicabogarak szintén a petéket pusztítják, így megcsappan a kikelő molyhernyók száma. Ezenkívül a cukoroldat a növényre csalogatja a molyher- nyókkal táplálkozó fénybogara- kat is. Ezek a ragadozó bogarak a megmaradt kevés petéből kikelő hernyókat pusztítják el. A sikeres kísérlet nyomán most a nagyüzemi körülmények közötti védekezés kidolgozása folyik. Károsít a kétfoltos takácsatka Zöldségnövényeink csaknem mindegyikében (bab, paprika, paradicsom, uborka) észleltük a kétfoltos takácsatka jelenlétét. A kártevő fejlődésére kedvező időjárás következtében erős szaporodás Indult meg. A kétfoltos takácsatka valamennyi mozgó alakja szívogatja a növények leveleit, amelyek sárgulnak, bron- zosodnak, torzulnak, s ezt követően lehullanak. A levelek foná- kán a kis állatok (amelyek a szívott növénytől függően más színűek, hátukon két sötét folttal) mellett a levedlett lárvabőr és szövedék is megtalálható. Az erős elszaporodás megakadályozása azért is célszerű, mert az említett kártétel mellett a virágok és terméskezdemények megtámadásával közvetlen terméskiesést is okozhatnak. Védekezésre a speciális atkaölő szer (Pol-Akaritox) mellett foszforsavszármazékok is (Bi 58 EC, Anthio 33 EC) alkalmazhatók. A permetezés végzésekor ügyeljünk arra, hogy a levelek színe és fonáka is megfelelő permetlébevonatot kapjon. Ha többszöri védekezés indokolt, akkor tanácsos az említett készítmények váltott használata. Tekintettel a zöldségfélék folyamatos érésére, a munkavédelmi óvőrendszabályok mellett felhívjuk a figyelmet az előírt élelmezésegészségügyi várakozási idő szigorú betartására is. Budai Csaba, megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
