Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
4 KELET-M AG Y ARORSZ AG 1979. július 19. Kommentár Carter erősít Egyik meglepetés a másik után éri az Egyesült Államok közvéleményét, de ázokat is, akik nyomon követik az USA belpolitikai fejleményeit. Hétfőn még arról írtak az amerikai kommentátorok, hogy vasárnap este a televízió képernyőjén egy — a Reuter hír- magyarázója szerint — újfajta Jimmy Cartert láttak. A régóta beharangozott, tizenegy napos, szinte szakadatlan tárgyalások révén előkészített, beszéd kemény volt, hatásos, célratörő, s alighanem sikerült általa az elnök népszerűségi — egész pontosan népszerűtlenségi — indexét lényegesen javítani. Kedden újabb meglepetés rázta meg Amerikát. Méltán mondhatjuk így, ilyen drámai kifejezéssel élve, arra ugyanis az Egyesült Államok történetében eddig még nem volt példa, hogy egy hivatalában lévő elnök mandátumának félidejében a kormány és a Fehér Ház legfontosabb munkatársai körében cserékre határozza el magát. Márpedig most ez történt: a kabinet tagjai csakúgy, mint a Fehér Ház vezető munkatársai felajánlották lemondásukat. Kétségtelen, hogy a lépés szorosan összefügg az USA belpolitikai helyzetével, a súlyos energiaválsággal és a Carter-kormányt ért egyre élesebb bírálatokkal. Közismert, hogy az elnök népszerűsége a meglehetősen pontos közvéleménykutatási indexek tanúsága szerint mélyebbre zuhant, mint Nixoné a Wa- tergate-ügy kapcsán. Meglehet, hogy az újabb lépés főleg propagandisztikus hatást kíván elérni, bizonyítva, hogy Carter csakugyan radikális orvoslást kíván találni a bajokra. Valószínű, hogy néhány kulcsember továbbra is marad: Vance külügyminiszter, Brown hadügyminiszter és Brzezinski nemzetvédelmi főtanácsádó éppúgy, mint a Fehér Házban Hamilton Jordan, Stuart Eizenstat belpolitikai főtanácsadó és Jody Powell, a sajtófőnök. Hogy a megüresedett helyekre — például a .lemondásra már korábban kész Schlesinger energiaügyi vagy Bell igazságügyi miniszter helyébe — kik kerülnek, arról egyelőre csak találgat a sajtó. Nem is a személyek, hanem a lépés a lényeges. Carter ezzel — kimondatlanul is — azt kívánta jelezni, hogy a jövőre esedékes elnökválasztáson nem egykönnyen engedi át másnak a Fehér Házat. Ehhez azonban sportnyelven szólva erősítenie kellett, mert az első félidőben mutatott formája alapján esélyei a minimálisra csökkentek. „Csapatának” átszervezésével elsősorban a belpolitikai gondok megoldását tűzte ki célul. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a SALT—II. ügyében még jókora erőpróba vár Car- terra éppúgy, mint kormányára. S a bonyolult belső erőviszonyok közepette az elnök ezúttal az USA külpolitikai orientációját sem hanyagolhatja el. Gyapay Dénes Gromiko kitüntetése A Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottsága és a minisztertanács einökségének javaslatára Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke Kari Varx Érdemrendet adományozta Andrej Gromikónak, a„ SZKP KB Politikai Bi- tsága tagjának, a Szov- unió külügyminiszterének, kitüntetéssel az NSZEP és SZKP, az NDK és a Szovjetunió közötti testvéri kap- olatok elmélyítésében, valamint a szocializmus és a oéke megszilárdításában szerzett kimagasló érdemeit ismerik el. Kádár János fogadta a Brit Munkáspárt küldöttségét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a Központi Bizottság székházéban fogadta a Brit Munkáspárt hazánkban tartózkodó delegációját, melyet Joan Lestor, a munkáspárt végrehajtó bizottságának tagja, a nemzetközi bizottság elnöke vezet. A szívélyes, baráti légkörű találkozón jelen volt Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. (MTI) Elutazott a román miniszterelnök Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fogadta Nicolae Constantint, az állami tervbizottság elnökét, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság román tagozatának elnökét. A kormány- bizottság társelnökei meghatározták a miniszterelnöki tárgyalásokból adódó gazdasági megállapodások teljesítésének feladatait és áttekintették a gazdasági együttműködés aktuális kérdéseit. Szerdán elutazott Budapestről Ilié Verdetnek, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökének kísérete. Nicolae Constantint, Alexandra Rosa gépipari miniszterhelyettest, Marin Tra- istarum külkereskedelmi és nemzetközi .gazdasági együttműködési miniszterhelyettest, Vasile Gliga külügyminiszterhelyettest a Ferihegyi repülőtéren Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor, hazánk bukaresti nagykövete búcsúztatta. Jelen volt Victor Bolo- jan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Véleménycsere Brezsnyev—Husák találkozója a Krím félszigeten Baráti találkozóra került sor szerdán a Krím-félszige- ten Leónyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Gus- táv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke között, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Gus- táv Husák megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet-csehszlovák együttműködés minden irányban megerősödik a két ország és a szocialista országok közössége javára. A felek hangsúlyozták a gyártásszakosatás és együttműködés további kiszélesítésének szükségességét mind kétoldalú alapokon, mind pedig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsánál jóváhagyott hosszútávú célprogramok megvalósítása keretében. Rámutattak, hogy a szocialista országok termelési és tudományos-műszaki erőforrásainak helyes egyesítése a megfelelő módszer a nemzet- gazdaságok tervszerű növekedése, az életszínvonal állandó emelése biztosításához. Leonyid Brezsnyev és Gus- táv Husák véleményt cserélt az időszerű nemzetközi kérdésekről is. Annak a közös véleményüknek adtak hangot, hogy a legfelsőbb szintű bécsi szovjet—amerikai találkozó eredményei nagy nemzetközi jelentőségűek. A SALT—II. szerződés, ugyanakkor, amikor gátat vet a két nagyhatalom hadászati potenciálja növekedésének, határozottabb lépéseket tesz lehetővé _a tényleges leszerelés és az új háború veszélyének csökkentése érdekében. A felék kijelentették, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia a többi testvérországgal és minden békeszerető erővel együtt kész további intézkedéseket tenni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevői közötti bizalom erősítésére, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel történő kiegészítésiére. Mindkét fél síkraszáll azért, hogy konstruktív légkör jellemezze az európai biztonság és együttműködés ügyének szentelt tanácskozásokat és találkozókat. A Szovjetunió és Csehszlovákia támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaságnak a délkelet-ázsiai tartós béke és nyugalom megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák abból indulnak ki, hogy az indokínai menekültek problémájáról Genfben megnyíló konferencia kérdés humánus megoldásának elősegítésére hivatott és semmilyen módon sem érintheti az indokínai országok szuverenitását. A találkozó, amelyet minden megvitatott kérdésben teljes nézetazonosság jellemzett, szívélyes légkörben ment végbe. Változások a világgazdaságban (2.) Áz árrobbanás hatása □ külkereskedelemben az árak hátrányosan alakulnak Magyarország számára a világpiacon, ahol olyan változások történtek, amelyek előnytelenek egy nyersanyagot vásárló ország szempontjából! A hetvenes évek elejéig a világkereskedelemben az volt jellemző, hogy a nyersanyagok és a mezőgazdasági nyers (fel nem dolgozott) termékek ára évente alig emelkedett valamit, miközben az iparcikkek, a feldolgozott termékek világpiaci ára évről évre több lett. Rosszul jártak a nyersanyagokat exportáló országok — elsősorban a gazdaságilag elmaradott, ma „fejlődő”-nek nevezett államok —, amelyek nemzeti jövedelmének sok esetben egésze attól függ, mennyi nyersanyagot és főleg milyen áron tudnak értékesíteni. A fejlett tőkés országok olcsón vásárolták a nyersanyagokat, és abból készterméket gyártva azt drágán adták el. Jogos állítani, hogy a tőkés országok gyors fejlődését, a tőkések nagy jövedelmét végső soron a nyersanyagtermelő, többnyire szegény országok finanszírozták. Ez a kérdés egyik, feltétlenül világgazdasági feszültséget okozó oldala, Míg a másik, hogy a gazdaságilag elmaradott országoknak, miközben nem kaptak eleget nyersanyagaikért, egyre többet kellett fizetniük az iparcikkekért a tőkés szállítóknak. Ez hátráltatta a volt gyarmati országok fejlődését, szinte stagnálásra kényszerítette azokat. Az ellentétes áralakulás, az ipari árolló rendkívül nagy feszültséget eredményezett a világon, a külkereskedelemben, de az egész világgazdaságban. S ez a feszültség robbanásszerűen oldódott meg 1973—74- ben, amikor szinte egyik napról a másikra a nyersanyagok és a feldolgozatlan mező- gazdasági termékek ára a korábbinak négyötszörösére ugrott. Az árrobbanás után ugyan visszaestek ' az árak, de 1974—75-ben a korábbi mintegy háromszorosán stabilizálódtak, s azóta lassan emelkednek, kivéve az olajat, ami viszonylag gyors áremelkedést mutat. A lényeg tehát az, hogy az energia és a nyersanyag ma a korábbinak mintegy háromszorosába kerül. Mi történt az iparcikkekkel? Ott nem következett be árrobbanás. így miközben a termelési költségek fő feltételei: az energia, a nyersanyag (s mint előző részben írtuk, a munkabérek) rendkívül drágák lettek, a késztermékek ára nem követte ezt a tendenciát. Sok országban az iparcikkek ráfizetésesek lettek, gyakran csak veszteséggel lehet ezeket értékesíteni, ha egyáltalán lehet. Ez a- helyzet nagy kárt okozott a nyersanyagszegény, a nyersanyagot és energiát importáló országoknak, amelyek főleg készterméket adnak el külföldön, importjuk megdrágult, miközben exportált termékeik árai nem követték a drágulást. Külkereskedelmi mérlegük hiánnyal zárul, amit többnyire csak külföldről felvett kölcsönökkel lehet pótolni, természetesen átmenetileg. ^ Említettük, hogy a tőkés országok a korábbi árolló idején jól jártak, mert olcsó nyersanyagot vásároltak és drágán adták el az iparcikkeket. Most viszont, hogy az áralakulás ellentétes, mit csinálnak? Először is a tőkés gazdaság a világpiaci árrobbanásra a termelés csökkentésével, a munkanélküliség növekedésével és az infláció felgyorsulásával, valutáik értékének csökkenésével reagált. Mindez azonban kevés. Van a tőkés gazdaságnak olyan belső tartaléka, amely ebben a válsághelyzetben .valójában eredményesen segítette a tőkéseket. Nevezetesen az árak és a műszaki fejlettség. A tőkés ipari országokban a termelői és a fogyasztói ár között óriási volt a különbség. Sokkal drágábban adták el a termékeiket, mint amennyi a termelési költsége, így aztán az árrobbanás fedezésére (beleértve a munkanélküliséget, a valuták árfolyamának esését is) volt tartalékuk és ösz- szességében néhány év alatt idomulni tudtak a megváltozott körülményekhez. Napjainkban pedig minden erőfeszítésük arra irányul, hogy a termelési költségeket minél alacsonyabbra szorítsák: takarékoskodnak az energiával, a nyersanyaggal, a munkaerővel stb. S egített ebben az egész folyamatban a tőkés országok iparának magas műszaki fejlettségi szintje is: magának a gyártási folyamatnak korszerű gépesítettsége, a tömegtermelés, a munka tudományos szervezettsége stb. Eléggé közismert, hogy a tőkés' termékek viszonylag kevés anyagból készülnek (jó a fajlagos, az egy termékre jutó anyagfelhasználás), korszerűek és ennek megfelelően jó áron értékesíthetők. Természetes, hogy a műszakilag fejletlen országok még a tőkés országok között is rosszabbul jártak az árrobbanás következtében, mint a fejlettebbek. Viszont ezek törekvése is abba az irányba hat, hogy éppen a kevés anyag felhasználásával, technikailag magas színv.onalú, végső soron takarékos módszerekkel megtalálják számításukat. Az árrobbanás a világpiacon az ipari országokat mind ilyen irányba kényszeríti. Következik: Megkeményedett piacok Gyulai István GALSAI PONGRÁC: jót* (fizi játékai 25. Azokban a darabokban játszik legszívesebben, ahol az alkotó művész a lángelmék terrorjával nem nő az alakító művész fölé; ahol a szerep csak üres pléhedény, hideg öntvényforma, s a szöveg csak jelzi a szenvedély lehetséges jelenlétét; ahol a kevésből kell elővajákolni a sokat, sőt a legtöbbet — tehát az alakító rákényszerül, hogy az alkotó munkájának részét is elvégezze. Hevesi Sándor is tudja ezt. Hiszen Shakespeare legmozgékonyabb, kamaszos- boszorkányos-manós hősnőit: Violát, Katát, Puckot bízza rá. „Egyenrangú a legigazibb és legnagyobb költői feladatokkal ■— írja Bajor Giziről —, másfelől silány alakokat befuttat saját lelkének aranyával, úgyhogy mint valóságos és hiteles teremtmények élnek nem a maguk szövegében, hanem a színésznő személyén keresztül.” Bajor ezeket a könnyebb feladatokat a Nemzeti Színház „háziszerzői”: Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán és Zilahy Lajos darabjaiban találja meg. Közben Bajor az 1924-25- ös évadot idegenben, az Izabella téri Magyar Színházban töLti. De kilenc év alatt Herczegnek 7, Csathónak 4 és Zilahynak ugyancsak 7 darabjában lép fel; szereplistájának egy harmadát tehát a „háziszerzők” művei töltik ki, S még ez a számítás is megtévesztő. Hiszen az említett írókat sorozatban futtatják s újra meg újra műsorra tűzik. A színésznő Herczeg Ferenc drámái közül a Balatoni regé-ben Siót, e lurkóked- vességű, groteszk vízisellőt játssza; A Déryné ifiasszonyban Dérynét; az érzelmek és a hivatástudat fanatikusát; a Szendrey Júliá-ban a költő boldogtalan' feleségét, aki erőtlen ahhoz, hogy eszménykép legyen, s bátortalan, hogy hétköznapi asszonnyá váljék. Csathó Kálmán darabjait is Bajor miatt fogadja szívesen a közönség: ő Az új rokon Valeriani Blancze-ja, e rövidre nyírt hajú, modern forgószél-kisasszony, aki megzavarja egy falusi udvarház áporodott unalmát; a Te csak pipálj Ladányi Katicája, a rangján aluli' házasságával tüntető, „felvilágosult” dzsentrilány; s a Lilla hősnője, Csokonai irodalomtörténeti közhelyekben megálmodott szerelme is. Zilahynak minden darabjában Gizi viszi a főszerepet: a Hazajáró lélek-ben az élnivágyó feleséget alakítja, akinek „szoknyáját — az író patetikus szavaival — meggyújtja a vágy és a bűn”; a Süt a napban a szemérmetes tisztele- teslányt; a Zenebohócok-ban Fruzsinát, egy cirkuszi nyomortanya ezüst cilinderben hajlongó, szomorú kis muzsikusát; a Szibériá-ban Lizavé- tát, a magyar hadifoglyok jótét lelkét és vigaszát: A tá- bornok-ban Juditot, aki férjét a halálba, barátját érzelmi hontalanságba kergeti, anélkül, hogy tisztasága a legkevésbé is beszennyeződnék. A boldog Sió és a boldogtalan Szendrey Júlia, a viharos Blanche és a csöndes Lilla, a bűnös Feleség és a bűn- telen tiszteleteslány, a fanatikus Déryné és a gyámoltalan Fruzsina: mindegyik szerep más, és Bajor mindegyikben azonos önmagával. önmagával? De hát ki is volt ő valójában? Szabálytalan teremtmény volt, mondják, akik közelebbről ismerték: százféle Én-nel rendelkező lény, csupa ellentmondás és szélsőség. Született ön-varázsló, aki a természetét folyton mássá bűvölte. Ha hozzányúlunk, a kezünk közt változik át önmaga ellentétévé. Nálunk, a mi rideg történelmi éghajlatunkban inkább a Jászai Mari-, Varsányi Irén-, Ódry Árpád-, Szacsvay Imre-típusú színészalkatok termettek, akik egyéniségük gyötrelmes reinkarnációjával lényegültek át szerepeikbe. Ök egész életükben magukat vésték, faragták, bontották; szinte a kövek ellenállásával birkózva. Míg Bajor az Eleonora Dusék rokonságába tartozott. A könnyen idomulni kész alkatok közé. S mintha maga is melegebb égtájon, fényesebb ég alatt, boldogabb múltú hazában született volna. Bajor Gizi a legigazibb Játékos volt, akinél a szerep nem megoldandó feladat, hanem létfeltétel: csak akkor él, ha játszhat, s ha nincs közönsége, kétségessé válik a léte is. Elképzelni őt egy üres szobában? Egy kopár mezőn? Vagy egy hajnali tengerpart magányában? A szereptelen állapot egyszerűen .megsemmisítette . volna. Abban az üres szobában legalább egy tükörre lett volna szüksége: hogy magával szembekerülve, újra létezzék. Azon a kopár mezőn egy víztócsára, amelybe belenézhet. Vagy azon a hajnali tengerparton egy kóbor állatra legalább, akit el tud bűvölni. S hogy volt-e benne valami állandó? Tán csak önmaga megteremtésének szüntelen, sürgős igénye. (Folytatjuk) »
