Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

1979. július 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Pazarlás! Levélíróink gyakorta emlí­tenek példát féktelen pazar­lásainkra. Kovács József, Zá­hony, József Attila utca 39. szám alatti lakos a „háztáji” pazarlás egyik leggyakrab­ban előforduló esetét említi, írja, hogy minden reggel — amíg a lakásától az autó­buszmegállóig ér — elször- nyiilködik a látványtól. „Olyanok vagyunk, mint a rossz gyerekek. Beszélhet ne­künk a tv, vagy akárki, mi nem vagyunk hajlandók a pazarlást abbahagyni. Hiába vannak tele az újságok, a rá­dió- és tv-műsorok, olyan takarékosságra felhívó intel­mekkel, amelyek nap mint nap szólítanak fel minden­kit, hogy a takarékosság népgazdasági érdek, mi to­vábbra is fél kenyerekkel, szalámidarabokkal rakjuk meg a szemetesedényeket. Nem hiszem — folytatódik a levél —, hogy a velem egy­idős emberekben ezek láttán ne elevenedne meg az az időszak, mikor még a kenye­ret megbecsültük volna, ha lett volna! Emlékszem, a ke­nyér morzsáját is összeseper­tük az asztalon és mefgettük. Természetesen nem azért fogtam tollat, hogy szegény gyermekkoromat elmesél­jem, hiszen kit érdekelne? Azt azonban nem tudom el­nézni, hogy egyesek semmi­be veszik a társadalom érde­két. Vajon az a lakótárs, aki a fél kenyereket kidobálja, hogyan érti a takarékossá­got? Elképzelhető, hogy munkahelyén ő is hangzatos szavakkal magasztalja a ta­karékoskodás szükségessé­gét, de az is lehet, hogy ha a takarékosságról hall, be­szél, csupán az ő takarékbe­tétkönyve jár az eszében...” Változtatni kell ezen fel­tétlenül — jegyzi meg levél­írónk —, hiszen mindannyi­an tudjuk, társadalmunk nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy életszínvonalunk olyan legyen, mint amilyen. Álla­munk mindent elkövet, hogy a mindennapi kenyerünk bő­ségesen meglegyen. De csak a normális fogyasztáshoz, nem a pazarláshoz. Senkinek sincs tehát joga ebben a tár­sadalomban pazarolni, annál is inkább, mert a közöst, és nem csupán a sajátját paza­rolja. Kovács József észrevétele nem egyedülálló, hiszen so­rolhatnánk a többi levelet is, például annak az iskolai ta­karítónőnek a gondolatait, aki a gyerekek pazarlásáról írt: a folyosóvégeken, abla­kokban találja nap mint nap a szépen csomagolt, érintet­lenül hagyott uzsonnákat. Egyik pedagógus írja, hogy „úgy pazarolunk, mintha milliomosok lennénk”. Saj­nos, ezt a gyerekek is lát­ják, s a felnőttektől tanul­ják. Elhagyják holmijukat és még csak nem is keresik. Miért? Mert egy szavukba kerül, s a szülő vesz mási­kat. A figyelmeztető példákat jó volna megszívlelni! Soltész Ágnes VIGYÁZAT! BUSZ! — A mindenségit, ez az ember a Nyírség Rallye-n akar szerepelni. Június 29-én Nyíregyhá­zán, az Arany János utcában a közvilágítási lámpák hibás égőit cserélték ki a Titász dolgozói. E rövid időre a for­galmat korlátozták. Mindenki tudomásul vette, csak egy pótkocsis autóbusz vezetője (rendszáma: GF 08—59) volt fölöttébb türelmetlen. Ó át­hajtott a gyalogátkelőhelyen, s közben kidöntött egy szép ezüstfenyőt, amely akadá­lyozta átmenetileg a gyalo­gos forgalmat. De ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik a park — a természeti környe­zet rongálása. id. Rozmann Gyula Nyíregyháza, Toldi u. 35. I. 5. KÖSZÖNET Nyíregyházán az Etel-közi játszóteret több mint két éve, hogy a gyerekek birtokukba vették. A homokozóban ugyan soha sem volt homok, mégis jól elszórakoztak a ki­csinyek. Játszási lehetőségük július 3-a óta bővült. E na­pon ugyanis egy honvédségi kocsi érkezett a térre, teli sárgahomokkal, s megtöltöt­ték a homokozót. Köszönet érte. Egyúttal megemlítem: jó volna, ha az illetékesek néhány paddal is gyarapíta­nák a játszóteret, ahol a gyermekükre vigyázó anyu­kák megpihenhetnének, ne­tán idejüket hasznosan, tevé­kenyen — kézimunkázással, olvasással — tölthetnék el. Sz. B.-né, Nyíregyháza, jósavárosi lakos KÖSZÖNTÉS öregek napját rendeztek immár tizenkettedik alkalom­mal Rozsályban. A július 8- án lezajló programnak — mint megannyinak — ezúttal is Gyulai Jánosné vöröske­resztes titkár volt a szervező­je. Kilencvenöt idős embert láttak ebéden vendégül. A kedves összejövetelen jelen­tették be, hogy Gyulai Já­nosné korára való tekintettel „visszavonul”, s ezen a ben­sőséges ünnepségen búcsúzott a szívéhez nőtt öregektől. A rozsályi öregek napközi ott­honának valamennyi lakója hálásan gondol az együtt el­töltött alkalmakra, és köszö­nik Gyulai Jánosné évek óta tartó gondoskodását, törődé­sét. A rozsályi öregek napközi otthonának tagjai. VÍZKORLÁTOZÁS! Bosszantó, hogy a nyír­egyházi temetőben szomba­ton és vasárnap nincs víz. Van ugyan fúrott kút, de ne­hezen adja a vizet. A csapok­nál még a beton víztárolók is ki vannak száradva. Né­hány négyzetméternyi terüle­tet szeretne mindenki megön­tözni, vagy a vágott virágot friss vízbe helyezni. Ez iga­zán nem pazarlás, emiatt érthetetlen á temetőben a vízkorlátozás. M. J.-né, Nyíregyháza, Stadion utcai lakos FELFELÉ NEM FOLYIK Esős időben mindig bosz- szankodom, amikor Nyírbá­torban az ABC-áruház kör­nyékén járok. Van ugyan víz­elvezető akna, viszont leg­alább 20 centivel magasab­ban fekszik, mint ahol a víz megáll. Jó lenne, ha a tanács a zenei napok kezdetére gon­doskodna a környéken a víz elvezetéséről és egy parkíro­zó kialakításáról. Ónody Bálint, Nyírbátor, Kossuth utcai lakos GYOMOT ÜLTETTEK Házunk előtt szépen gon­dozott pázsit van, a lakók virágot ültettek és locsolják azokat. Tavasszal viszont a másik oldalon a kertészeti vállalat kiszedte a füvet, hogy egy darabon virágos­kertet ültessen. Mi úgy vesz- szük észre, hogy csak gyomot ültettek, mert olyan elha­nyagolt az a rész. Jobb lenne, ha ismét visszatérnének a fű­re, ha már nem gondolnak a virágos ágyásokra. Kovács Péter, Nyíregyháza, Ószőlő utca 89. VONATPÓTLÓ, KÉSÉSSEL Az újságból értesültem, hogy a MÁV Tárcái és Nyír­egyháza között pályaépítési munkák miatt vonatpótló autóbuszokkal bonyolítja á forgalmat. A hír nem ért vá­ratlanul, június 13-án Pest­ről jövet nekem is át kellett szállnom. Tarcalon négy busz várta az utasokat. A gyors átszállás ellenére mégis je­lentős késéssel érkeztünk Nyíregyházára. Oka: a toka­ji, rakamazi állomásra mind a négy autóbusz betért. Ja­vaslom, változtasson ezen a MÁV, éspedig úgy, hogy e vonatpótló autóbuszok közül egyet-kettőt Nyíregyháza fel­irattal lássanak el, s ezek megállás nélkül kövessék- úticéljukat, míg a többi a mostani gyakorlat szerint közlekedjen. Az utasokat er­ről a kalauzok, s a hangos­bemondók által tájékoztatni lehet. Ezzel a kis átszerve­zéssel lényegesen rövidíthet­nék a menetidőt, s a kalau­zok munkáját is egyszerűsí­tenék, hiszen a „közvetlen” kocsikra kalauzok sem kel­lenének, a jegyeket a felszál­lásnál ellenőrizhetnék. Horváth Dezső, Nyíregyháza, Rigó utca 40. sz. TEFLON Olyan teflonkenyeret talán sehol sem sütnek, mint Nyír­egyházán, a Zója utcai ke­nyérgyárban. Kár, hogy a he­lyi lakosságnak alig jut belő­le. Okára július 5-én, dél­előtt jöttem rá, amikor is egy személyautóba (rendszá­ma: ív 90—42) 30 darabot pakoltak be. Merészeltem megkérdezni, hogy hová vi­szik, a válasz: „Békéscsabá­ra”, és még afelől is „meg­nyugtattak”, hogy nem üzle­telnek vele, rokonoknak vi­szik. (Megjegyzem, igen ki­terjedt rokonságról lehet szó.) A dolog mégis gyanús volt, az említett kocsin ugyanis üres gyümölcsös ládák voltak, nem volt nehéz következtet­ni, valamit eladni hoztak, s hogy ne térjenek üresen ha­za, a finom kenyérből megra­kodtak, amiből az itt la­kóknak vajmi kevés jutott. E kétes „üzletet” talán még­sem kellene a sütőiparnak támogatnia. D. M.-né, nyíregyházi lakos — Tudja, jó híre van a .nyíregyházi teflon kenyér­nek. Viszek egy kis kóstolót a Dunántúlra is ...! Szerkesztői üzenetek Kovács Lajosné újfehér­tói, Papp Gábor vásárosna- ményi, Papp Csaba győröcs- kei, id. Seress József fehér- gyarmati lakosoknak levél­ben válaszoltunk. Illyés Jánosné tiszalöki, Németh Gyula kölesei, Papp Sándor porcsalmai, Kiss Bertalan tiszakanyári, Ba­lázs József nagyhalászi, Mol­nár József újfehértói, Or- may László nyíregyházi, Szabó István kocsordi, Sá- fán Pál nyírbátori, Drabik Jánosné nyírbátori, özv. Dúl Józsefné vásárosnaményi, Tóth Sándorné nyíregyházi, Kostyák Józsefné nyíregy­házi, Nagy Lajos nyíregy­házi, Pál Tiborné kisvárdai, Czagány László nagy káliói, özv. Lipécz Gáborné vásá­rosnaményi olvasóink ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. A Nyíregyházi Konzerv­gyár Kun Béla Szocialista Brigádjának tagjai által írt kedves köszönő sorokat megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Balogh Jánosné nyírrna- dái olvasónkat értesítettük, hogy özvegyi nyugdíj mel­lett családi pótlékot nem fo­lyósíthatnak, kivétel az el­halt (jogszerző) jogán járó családi pótlék, amely a ha­lálát 'követően hat hónapig folyósítható. Levélírónk munkáltatójánál igényelhe­ti a családi pótlékot, ameny- nyiben munkaviszonyban áll. Berecz Istvánná nyíregy­házi lakost tájékoztattuk, hogy az ingatlankezelő vál­lalat intézkedett, a rekla­mált kárt kivitelező vállalat — levélírónkkal egyeztetve — megtéríti. Az ingatlanke­zelő vállalat megsürgette a felújítási munkát, remélhe­tőleg a munka e hónap vé­gére befejeződik, és a lakást olvasónknak átadják. Áz iffáfékes válaszol ÉJSZAKA ZÁRJÁK „Rendet az udvarban” cím­mel szóvátették, hogy a Dózsa György utca 2. szám alatti ház rendje kívánnivalót hagy maga után. Az észrevétel jo­gos volt. Intézkedtünk, hogy a kukaedényeket az elkövet­kezendő időben a kapubejá­rat két oldalán tárolják. Az utcai kapuk éjszakai zárva- tartását is elrendeltük. Az át­menő gépkocsiforgalom meg­szüntetése érdekében, a Dózsa György utca felőli kapu egyik szárnyát nappal is zárva fog­juk tartani. Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat VÁRJÁK A JELZÉST A Kelet-Magyarország jú­nius 30-i számában „Ki az illetékes” címmel észrevétel jelent meg. A cikkel kapcso­latosan közöljük, hogy a vá­rosi közegészségügyi, járvány­ügyi szolgálattól osztályunk állategészségügyi csoportjához átadott közérdekű bejelentés­re az állati hulla- és mellék- termék-(begyűjtő telep kezelő­je június 28-án a jelzett cí­men — Körte utca 8. szám alatt — megjelent az állati hulla elszállítása végett, de nem találta meg. Az újság­cikk megjelenése után a te­lep kezelője a bejelentőt ke­reste meg a pontos cím érde­kében. Az eb hulláját a Körte utca 10. szám alatti bontott, szanált lakás egyik helyiségé­ben találta meg és azonnal el­szállította. Városunkban — a bontásra kerülő házaknál — előfordul, hogy az egykori tu­lajdonosok ebeiket nem vi­szik magukkal, azokat sor­sukra hagyják. Kérjük, ilyen esetekben a környék lakói te­gyenek bejelentést osztályunk állategészségügyi csoportjá­nál, hogy a szükséges intéz­kedést meglehessük. Nyíregyháza Városi Tanács V. B. Termelés-Ellátás- felügyeleti Osztálya A munkás- szállásról Köztudott dolog, hogy Szabolcs-Szatmár megyéből na­gyon sokan járnak az ország különböző területére dolgoz­ni és a távolság miatt hetente, kéthetente tudnak csak hazajönni. A dolgozók a vállalat által biztosított munkás- szállón laknak és miután sokan évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak, így természetesen a munkásszállón is tartósan rendezkednek be, aminek következménye, hogy értékes ingóságokat is tartanak a munkásszálláson. Kovács Géza fordult hozzánk panaszos levelével, aki szintén mun­kásszálláson lakik már több mint 11 éve és előadja, hogy ez év márciusában tolvaj járt a munkásszálláson, amikor számos értékesebb ingóságot és készpénzt vitt el, mintegy 14 000 forint értékben és ebből az ő kára körülbelül 3200 forint. A rendőrség a mai napig nem tudta megállapítani, hogy ki a tettes, és ők a vállalathoz fordultak, hogy a vál­lalat térítse meg kárukat, hiszen amíg ők oda vannak dol­gozni, köteles a vállalat megőrizni az ő holmijukat, ezért van gondnok és portás, sőt a szobáknak a kulcsait is a bejáratnál lévő táblára akasztják fel, amit a portáról lát­nak. A vállalat azonban elzárkózott a kártérítéstől, mond­ván, hogy a törvény szerint csak azokért a vagyontár­gyakért felel, amelyet megőrzésre átvett. Olvasónk sérel­mesnek tartja ezt az álláspontot és az a kérdése, hogy jo­gos-e az ő követelése, vagy sem. Az igazság az, hogy a munkásszállások és ezzel kap­csolatosan kifejezetten a vállalat felelősségét szabályozó törvény nincs, de a Polgári Törvénykönyv 467. paragrafusa szabályozza a szállodák felelősségét, az ott elhelyezett tár­gyakért. Ez a rendelet kifejezetten kimondja, hogy felel a szálloda a vendég által a szobákban, vagy az arra ki­jelölt helyeken elhelyezett tárgyakért, tény azonban, hogy az értéktárgyakért, készpénzért a szálloda csak akkor fe­lel, ha a dolgot, készpénzt kifejezetten átvette megőrzésre, vagy annak átvételét kifejezetten megtagadta. Meg kell állapítani azt is, hogy a szállodáknak sokkal nagyobb lehetőségük van felszereltségük mellett és sze­mélyzetüknél fogva a vendégek vagyonának megőrzésére, mint a munkásszállóknak, ez azonban a munkásszállást fenntartó vállalat felelősségét nem menti, a dolgozók bi­zalma és vagyonának megőrzése nagyon fontos érdek és éppen ezért ilyen esetben mindenekelőtt a hivatkozott 467. paragrafus (3.) bek. c) pontját kell alkalmazni, amelyik azt mondja ki, hogy felel a szálloda abban az esetben, hogy ha a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik a szálloda, az adott esetben a vállalat. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy minden mun­kásszálláson van egy olyan szahályzat, amelyet a munkás- szállás szállásrendjének neveznek és ilyen vitás esetben meg kell vizsgálni azt, hogy az itt előírt szabályokat ki szegte meg, vagy azok egyáltalán megfeleltek-e a munkás- szálláson lakó vagyonának megőrzése szempontjából. Ezt a szállásrendet a vállalatnak úgy kell kidolgozni és úgy kell betartani, hogy a vállalati dolgozók, akik a munkás- szálláson laknak, biztonságban legyenek minden szempont­ból. A vállalat kategorikus elutasítása ilyen körülmények között megalapozatlan, legfeljebb a készpénz vonatkozá­sában lehet vitatkozni, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy azt át kell adni megőrzésre, de sajátos körülmények esetén ez is vitatható és nem kizárt, hogy a vállalat fele­lőssége ez esetben is fennáll. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents