Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
1979. július 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Pazarlás! Levélíróink gyakorta említenek példát féktelen pazarlásainkra. Kovács József, Záhony, József Attila utca 39. szám alatti lakos a „háztáji” pazarlás egyik leggyakrabban előforduló esetét említi, írja, hogy minden reggel — amíg a lakásától az autóbuszmegállóig ér — elször- nyiilködik a látványtól. „Olyanok vagyunk, mint a rossz gyerekek. Beszélhet nekünk a tv, vagy akárki, mi nem vagyunk hajlandók a pazarlást abbahagyni. Hiába vannak tele az újságok, a rádió- és tv-műsorok, olyan takarékosságra felhívó intelmekkel, amelyek nap mint nap szólítanak fel mindenkit, hogy a takarékosság népgazdasági érdek, mi továbbra is fél kenyerekkel, szalámidarabokkal rakjuk meg a szemetesedényeket. Nem hiszem — folytatódik a levél —, hogy a velem egyidős emberekben ezek láttán ne elevenedne meg az az időszak, mikor még a kenyeret megbecsültük volna, ha lett volna! Emlékszem, a kenyér morzsáját is összesepertük az asztalon és mefgettük. Természetesen nem azért fogtam tollat, hogy szegény gyermekkoromat elmeséljem, hiszen kit érdekelne? Azt azonban nem tudom elnézni, hogy egyesek semmibe veszik a társadalom érdekét. Vajon az a lakótárs, aki a fél kenyereket kidobálja, hogyan érti a takarékosságot? Elképzelhető, hogy munkahelyén ő is hangzatos szavakkal magasztalja a takarékoskodás szükségességét, de az is lehet, hogy ha a takarékosságról hall, beszél, csupán az ő takarékbetétkönyve jár az eszében...” Változtatni kell ezen feltétlenül — jegyzi meg levélírónk —, hiszen mindannyian tudjuk, társadalmunk nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy életszínvonalunk olyan legyen, mint amilyen. Államunk mindent elkövet, hogy a mindennapi kenyerünk bőségesen meglegyen. De csak a normális fogyasztáshoz, nem a pazarláshoz. Senkinek sincs tehát joga ebben a társadalomban pazarolni, annál is inkább, mert a közöst, és nem csupán a sajátját pazarolja. Kovács József észrevétele nem egyedülálló, hiszen sorolhatnánk a többi levelet is, például annak az iskolai takarítónőnek a gondolatait, aki a gyerekek pazarlásáról írt: a folyosóvégeken, ablakokban találja nap mint nap a szépen csomagolt, érintetlenül hagyott uzsonnákat. Egyik pedagógus írja, hogy „úgy pazarolunk, mintha milliomosok lennénk”. Sajnos, ezt a gyerekek is látják, s a felnőttektől tanulják. Elhagyják holmijukat és még csak nem is keresik. Miért? Mert egy szavukba kerül, s a szülő vesz másikat. A figyelmeztető példákat jó volna megszívlelni! Soltész Ágnes VIGYÁZAT! BUSZ! — A mindenségit, ez az ember a Nyírség Rallye-n akar szerepelni. Június 29-én Nyíregyházán, az Arany János utcában a közvilágítási lámpák hibás égőit cserélték ki a Titász dolgozói. E rövid időre a forgalmat korlátozták. Mindenki tudomásul vette, csak egy pótkocsis autóbusz vezetője (rendszáma: GF 08—59) volt fölöttébb türelmetlen. Ó áthajtott a gyalogátkelőhelyen, s közben kidöntött egy szép ezüstfenyőt, amely akadályozta átmenetileg a gyalogos forgalmat. De ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik a park — a természeti környezet rongálása. id. Rozmann Gyula Nyíregyháza, Toldi u. 35. I. 5. KÖSZÖNET Nyíregyházán az Etel-közi játszóteret több mint két éve, hogy a gyerekek birtokukba vették. A homokozóban ugyan soha sem volt homok, mégis jól elszórakoztak a kicsinyek. Játszási lehetőségük július 3-a óta bővült. E napon ugyanis egy honvédségi kocsi érkezett a térre, teli sárgahomokkal, s megtöltötték a homokozót. Köszönet érte. Egyúttal megemlítem: jó volna, ha az illetékesek néhány paddal is gyarapítanák a játszóteret, ahol a gyermekükre vigyázó anyukák megpihenhetnének, netán idejüket hasznosan, tevékenyen — kézimunkázással, olvasással — tölthetnék el. Sz. B.-né, Nyíregyháza, jósavárosi lakos KÖSZÖNTÉS öregek napját rendeztek immár tizenkettedik alkalommal Rozsályban. A július 8- án lezajló programnak — mint megannyinak — ezúttal is Gyulai Jánosné vöröskeresztes titkár volt a szervezője. Kilencvenöt idős embert láttak ebéden vendégül. A kedves összejövetelen jelentették be, hogy Gyulai Jánosné korára való tekintettel „visszavonul”, s ezen a bensőséges ünnepségen búcsúzott a szívéhez nőtt öregektől. A rozsályi öregek napközi otthonának valamennyi lakója hálásan gondol az együtt eltöltött alkalmakra, és köszönik Gyulai Jánosné évek óta tartó gondoskodását, törődését. A rozsályi öregek napközi otthonának tagjai. VÍZKORLÁTOZÁS! Bosszantó, hogy a nyíregyházi temetőben szombaton és vasárnap nincs víz. Van ugyan fúrott kút, de nehezen adja a vizet. A csapoknál még a beton víztárolók is ki vannak száradva. Néhány négyzetméternyi területet szeretne mindenki megöntözni, vagy a vágott virágot friss vízbe helyezni. Ez igazán nem pazarlás, emiatt érthetetlen á temetőben a vízkorlátozás. M. J.-né, Nyíregyháza, Stadion utcai lakos FELFELÉ NEM FOLYIK Esős időben mindig bosz- szankodom, amikor Nyírbátorban az ABC-áruház környékén járok. Van ugyan vízelvezető akna, viszont legalább 20 centivel magasabban fekszik, mint ahol a víz megáll. Jó lenne, ha a tanács a zenei napok kezdetére gondoskodna a környéken a víz elvezetéséről és egy parkírozó kialakításáról. Ónody Bálint, Nyírbátor, Kossuth utcai lakos GYOMOT ÜLTETTEK Házunk előtt szépen gondozott pázsit van, a lakók virágot ültettek és locsolják azokat. Tavasszal viszont a másik oldalon a kertészeti vállalat kiszedte a füvet, hogy egy darabon virágoskertet ültessen. Mi úgy vesz- szük észre, hogy csak gyomot ültettek, mert olyan elhanyagolt az a rész. Jobb lenne, ha ismét visszatérnének a fűre, ha már nem gondolnak a virágos ágyásokra. Kovács Péter, Nyíregyháza, Ószőlő utca 89. VONATPÓTLÓ, KÉSÉSSEL Az újságból értesültem, hogy a MÁV Tárcái és Nyíregyháza között pályaépítési munkák miatt vonatpótló autóbuszokkal bonyolítja á forgalmat. A hír nem ért váratlanul, június 13-án Pestről jövet nekem is át kellett szállnom. Tarcalon négy busz várta az utasokat. A gyors átszállás ellenére mégis jelentős késéssel érkeztünk Nyíregyházára. Oka: a tokaji, rakamazi állomásra mind a négy autóbusz betért. Javaslom, változtasson ezen a MÁV, éspedig úgy, hogy e vonatpótló autóbuszok közül egyet-kettőt Nyíregyháza felirattal lássanak el, s ezek megállás nélkül kövessék- úticéljukat, míg a többi a mostani gyakorlat szerint közlekedjen. Az utasokat erről a kalauzok, s a hangosbemondók által tájékoztatni lehet. Ezzel a kis átszervezéssel lényegesen rövidíthetnék a menetidőt, s a kalauzok munkáját is egyszerűsítenék, hiszen a „közvetlen” kocsikra kalauzok sem kellenének, a jegyeket a felszállásnál ellenőrizhetnék. Horváth Dezső, Nyíregyháza, Rigó utca 40. sz. TEFLON Olyan teflonkenyeret talán sehol sem sütnek, mint Nyíregyházán, a Zója utcai kenyérgyárban. Kár, hogy a helyi lakosságnak alig jut belőle. Okára július 5-én, délelőtt jöttem rá, amikor is egy személyautóba (rendszáma: ív 90—42) 30 darabot pakoltak be. Merészeltem megkérdezni, hogy hová viszik, a válasz: „Békéscsabára”, és még afelől is „megnyugtattak”, hogy nem üzletelnek vele, rokonoknak viszik. (Megjegyzem, igen kiterjedt rokonságról lehet szó.) A dolog mégis gyanús volt, az említett kocsin ugyanis üres gyümölcsös ládák voltak, nem volt nehéz következtetni, valamit eladni hoztak, s hogy ne térjenek üresen haza, a finom kenyérből megrakodtak, amiből az itt lakóknak vajmi kevés jutott. E kétes „üzletet” talán mégsem kellene a sütőiparnak támogatnia. D. M.-né, nyíregyházi lakos — Tudja, jó híre van a .nyíregyházi teflon kenyérnek. Viszek egy kis kóstolót a Dunántúlra is ...! Szerkesztői üzenetek Kovács Lajosné újfehértói, Papp Gábor vásárosna- ményi, Papp Csaba győröcs- kei, id. Seress József fehér- gyarmati lakosoknak levélben válaszoltunk. Illyés Jánosné tiszalöki, Németh Gyula kölesei, Papp Sándor porcsalmai, Kiss Bertalan tiszakanyári, Balázs József nagyhalászi, Molnár József újfehértói, Or- may László nyíregyházi, Szabó István kocsordi, Sá- fán Pál nyírbátori, Drabik Jánosné nyírbátori, özv. Dúl Józsefné vásárosnaményi, Tóth Sándorné nyíregyházi, Kostyák Józsefné nyíregyházi, Nagy Lajos nyíregyházi, Pál Tiborné kisvárdai, Czagány László nagy káliói, özv. Lipécz Gáborné vásárosnaményi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. A Nyíregyházi Konzervgyár Kun Béla Szocialista Brigádjának tagjai által írt kedves köszönő sorokat megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Balogh Jánosné nyírrna- dái olvasónkat értesítettük, hogy özvegyi nyugdíj mellett családi pótlékot nem folyósíthatnak, kivétel az elhalt (jogszerző) jogán járó családi pótlék, amely a halálát 'követően hat hónapig folyósítható. Levélírónk munkáltatójánál igényelheti a családi pótlékot, ameny- nyiben munkaviszonyban áll. Berecz Istvánná nyíregyházi lakost tájékoztattuk, hogy az ingatlankezelő vállalat intézkedett, a reklamált kárt kivitelező vállalat — levélírónkkal egyeztetve — megtéríti. Az ingatlankezelő vállalat megsürgette a felújítási munkát, remélhetőleg a munka e hónap végére befejeződik, és a lakást olvasónknak átadják. Áz iffáfékes válaszol ÉJSZAKA ZÁRJÁK „Rendet az udvarban” címmel szóvátették, hogy a Dózsa György utca 2. szám alatti ház rendje kívánnivalót hagy maga után. Az észrevétel jogos volt. Intézkedtünk, hogy a kukaedényeket az elkövetkezendő időben a kapubejárat két oldalán tárolják. Az utcai kapuk éjszakai zárva- tartását is elrendeltük. Az átmenő gépkocsiforgalom megszüntetése érdekében, a Dózsa György utca felőli kapu egyik szárnyát nappal is zárva fogjuk tartani. Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat VÁRJÁK A JELZÉST A Kelet-Magyarország június 30-i számában „Ki az illetékes” címmel észrevétel jelent meg. A cikkel kapcsolatosan közöljük, hogy a városi közegészségügyi, járványügyi szolgálattól osztályunk állategészségügyi csoportjához átadott közérdekű bejelentésre az állati hulla- és mellék- termék-(begyűjtő telep kezelője június 28-án a jelzett címen — Körte utca 8. szám alatt — megjelent az állati hulla elszállítása végett, de nem találta meg. Az újságcikk megjelenése után a telep kezelője a bejelentőt kereste meg a pontos cím érdekében. Az eb hulláját a Körte utca 10. szám alatti bontott, szanált lakás egyik helyiségében találta meg és azonnal elszállította. Városunkban — a bontásra kerülő házaknál — előfordul, hogy az egykori tulajdonosok ebeiket nem viszik magukkal, azokat sorsukra hagyják. Kérjük, ilyen esetekben a környék lakói tegyenek bejelentést osztályunk állategészségügyi csoportjánál, hogy a szükséges intézkedést meglehessük. Nyíregyháza Városi Tanács V. B. Termelés-Ellátás- felügyeleti Osztálya A munkás- szállásról Köztudott dolog, hogy Szabolcs-Szatmár megyéből nagyon sokan járnak az ország különböző területére dolgozni és a távolság miatt hetente, kéthetente tudnak csak hazajönni. A dolgozók a vállalat által biztosított munkás- szállón laknak és miután sokan évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak, így természetesen a munkásszállón is tartósan rendezkednek be, aminek következménye, hogy értékes ingóságokat is tartanak a munkásszálláson. Kovács Géza fordult hozzánk panaszos levelével, aki szintén munkásszálláson lakik már több mint 11 éve és előadja, hogy ez év márciusában tolvaj járt a munkásszálláson, amikor számos értékesebb ingóságot és készpénzt vitt el, mintegy 14 000 forint értékben és ebből az ő kára körülbelül 3200 forint. A rendőrség a mai napig nem tudta megállapítani, hogy ki a tettes, és ők a vállalathoz fordultak, hogy a vállalat térítse meg kárukat, hiszen amíg ők oda vannak dolgozni, köteles a vállalat megőrizni az ő holmijukat, ezért van gondnok és portás, sőt a szobáknak a kulcsait is a bejáratnál lévő táblára akasztják fel, amit a portáról látnak. A vállalat azonban elzárkózott a kártérítéstől, mondván, hogy a törvény szerint csak azokért a vagyontárgyakért felel, amelyet megőrzésre átvett. Olvasónk sérelmesnek tartja ezt az álláspontot és az a kérdése, hogy jogos-e az ő követelése, vagy sem. Az igazság az, hogy a munkásszállások és ezzel kapcsolatosan kifejezetten a vállalat felelősségét szabályozó törvény nincs, de a Polgári Törvénykönyv 467. paragrafusa szabályozza a szállodák felelősségét, az ott elhelyezett tárgyakért. Ez a rendelet kifejezetten kimondja, hogy felel a szálloda a vendég által a szobákban, vagy az arra kijelölt helyeken elhelyezett tárgyakért, tény azonban, hogy az értéktárgyakért, készpénzért a szálloda csak akkor felel, ha a dolgot, készpénzt kifejezetten átvette megőrzésre, vagy annak átvételét kifejezetten megtagadta. Meg kell állapítani azt is, hogy a szállodáknak sokkal nagyobb lehetőségük van felszereltségük mellett és személyzetüknél fogva a vendégek vagyonának megőrzésére, mint a munkásszállóknak, ez azonban a munkásszállást fenntartó vállalat felelősségét nem menti, a dolgozók bizalma és vagyonának megőrzése nagyon fontos érdek és éppen ezért ilyen esetben mindenekelőtt a hivatkozott 467. paragrafus (3.) bek. c) pontját kell alkalmazni, amelyik azt mondja ki, hogy felel a szálloda abban az esetben, hogy ha a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik a szálloda, az adott esetben a vállalat. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy minden munkásszálláson van egy olyan szahályzat, amelyet a munkás- szállás szállásrendjének neveznek és ilyen vitás esetben meg kell vizsgálni azt, hogy az itt előírt szabályokat ki szegte meg, vagy azok egyáltalán megfeleltek-e a munkás- szálláson lakó vagyonának megőrzése szempontjából. Ezt a szállásrendet a vállalatnak úgy kell kidolgozni és úgy kell betartani, hogy a vállalati dolgozók, akik a munkás- szálláson laknak, biztonságban legyenek minden szempontból. A vállalat kategorikus elutasítása ilyen körülmények között megalapozatlan, legfeljebb a készpénz vonatkozásában lehet vitatkozni, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy azt át kell adni megőrzésre, de sajátos körülmények esetén ez is vitatható és nem kizárt, hogy a vállalat felelőssége ez esetben is fennáll. Dr. Juhász Barnabás
