Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10. o KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Szabilcs Cipőgyár H ol vannak már a falusi csizmadiák, a foltozó vargák, a suszterek? A csirizszagot árasztó cipészműhelyek, a háromlábú suszterszékek, az inasok? Ugyan kinek is jutna manapság eszébe, hogy megtalpaltasson egy cipőt, amikor a gyárak szinte kizárólag műanyag és gumitalpakkal készítik termékeiket? Kihaltak az öreg mesterek, s velük együtt kihalófélben van a szakmájuk is. Néhol hírmondóként még található egy-kettő belőlük, de nincs már követőjük, magukkal viszik majd a szakma szeretetét, az évtizedeken keresztül felhalmozott tudást, gyakorlatot. Megszűnnek az oly meghitt hangulatot árasztó apró műhelyek, s helyüket átveszik a gyárak, a ma modern cipészei, a felsőrészkészítők, a talpalok. így van ez rendjén. A nagyüzemek, a vállalatok, a szövetkezetek nagy tételben, gyorsan készítik cipőiket, korszerű, modern gépekkel állítják elő termékeiket. A dolgozók egy- egy munkafolyamatra szakosodnak. Évente több százezer, esetleg egymillió páron felüli mennyiséget készítenek változatos formákban, bőrből és vászonból, télit és nyárit, gyerekcipőt és nagyobb méretűeket, nőit és férfit. S vajh’, ki gondol a cipő készítőjére, amikor reggel automatikusan felhúzza, hisz oly természetes, hogy cipőben járunk ... Szöveg: Sipos Béla Kép: Mikita Viktor Megérkezett a busz, nemsokára kezdődik a munka. Maroda Mária 250 pár felsőrészt szab műszakonként. Futószalagon jut el a munkásokhoz a felsőrész a tüzűdében. A kismamák külön szalagon dolgoznak. Stefáni László segítségével „fára kerül” a félkész cipő. Virág György automata gépen „talpalja” a lábbelit. Bereczki János gyártásközi ellenőr a cipők minőségét vizsgálja. Az utánpótlás. Vásárlók az üzletben.
