Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-08 / 132. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 8. Napi külpolitikai kommentár Irán és lázongó nemzetiségei IRAN JELENLEG NEM SZŰKÖLKÖDIK GONDOKBAN, ezek sorában is kiemelkedő helyet foglal el a nemzetiségi kérdés. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a 32 milliónyi lakosságnak csak a fele perzsa: a többiek kurd, azerbajdzsán, arab, türkmén, pastu és más nemzetiségűek. A monarchia megdöntése után a legelemibb jogaiktól megfosztott nemzetiségek benyújtották „számlájukat” a győzelmes nemzeti demokratikus forradalomnak. Legelőször a harcias kurddk, akik fegyverekkel is síkra szálltak ön- kormányzatukért. Nagy nehezen — azzal az ígérettel, hogy a készülő új alkotmány szavatolni fogja jogaikat — sikerült megbékíteni őket. Épp ezért nagyon nyugtalanító az a csütörtöki hír, miszerint a kurdisztáni Sza- nadadzs városában iszlám nemzeti gárdisták egy csoportja megszállta a városi tanács épületét és túszul ejtette a testület tagjait. A gárdisták akciójukkal a tanács feloszlatását és helyébe ismét az iszlám forradalmi bizottság felállítását követelték. Veszélyes manőver ez, mert a városi tanácsot annak az egyezménynek az alapján hozták létre márciusban, amelyet a kurdok vezetői és a központi kormány kötött egymással. Ennek és az említett ígéretnek köszönhető, hogy a több száz halálos áldozatot követelő fegyveres harc a kurdok és az iráni hadsereg, valamint az iszlám gárdisták között abbamaradt. Az iszlám gárdisták mostani önkényes akciója könnyen vérfürdőt indíthat el megint. Ennél kedvezőbb fejleményekről érkezett hír Irán kőolajban gazdag dél-nyugati tartományából, Khuzisztán- ból, ahol az ország összlakosságának'hat százalékát alkotó arabok élnek. Az utóbbi hetekben az ugyancsak autonómiát követelő arabok, valamint a hadsereg és az iszlám gárdisták között fegyveres összecsapások voltak. Most azonban a tartomány katonai kormányzója és Khaghani sejk, az arab nemzetiség vezetője egyezményt írt alá a véres viszály rendezéséről. Ez kilátásba helyezi, hogy az új alkotmány biztosítani fogja az arabok önkormányzatát. Addig is azonban felosztlatják a tartományban az iszlám forradalmi bizottságokat és a gárdisták alakulatait is. A betiltott arab kulturális és egyéb szervezetek viszont felújíthatják működésüket. A TEHERÁNI KORMÁNYZAT — a hatalom kettősége miatt — még mindig csak küszködik a gondokkal, de nem képes hatékonyan rendezni kapcsolatát a lázongó nemzetiséggel. Pedig enélkül az ország helyzete aligha konszolidálódhat. Pálfi Viktor Nicaraguában Népi felkelés kibontakozéban Nicaraguában népi felkelés van kibontakozóban. A Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front elfoglalta Mata- galpa várost és Somotillot, a pánamerikai országút mentén fekvő fontos települést. Az ország déli részén, Rivas tartományban folyamatosan újabb és újabb területek szabadulnak fel. A sandinisták támogatására a helyi lakosság ellenállási csoportokat szervez. Ilyen csoportok verték szét a Rivas felé tartó somozista erősítést is. A rendkívüli állapot kihirdetésével a diktátor szabad kezet kap a védtelen lakossággal szembeni véres megtorlásokhoz. A megfélemlített lakosság a sötétség beálltával eddig sem merészkedett az utcákra, a hírközlést régóta szigorúan cenzúrázzák. Jósé Popez Portillo mexikói elnök csütörtökön ismét megerősítette: élni fog a nemzetközi jog adta minden lehetőséggel, hogy megakadályozza a Costa Rica ellen kilátásba helyezett nicaraguai agressziót. Aristides Royo panamai elnök Carterhez intézett levélben hangsúlyozta: országa fenntartja magának a jogot, hogy segítséget nyújtson Costa Rica védelméhez, amennyiben fegyveres támadás éri Costa Rica területét. A Latin-amerikai Szak- szervezeti Egységkongresszus a Somoza-rendszer bojkottálására szólította fel a kontinens dolgozóit. Az amerikai kongresszusban „meghallgatást” tartottak a nicaraguai helyzettel kapcsolatosan. Ezen Somoza megbízottja azt „állította, hogy a nicaraguai nép felkelése a nemzetközi kommu-’ nizmus — Latin-Amerika, Panama és Kuba — felforgató tevékenységének következménye”. (Folytatás az 1. oldalról) iparilag fejlett tőkés országokban azok a szervezetek, amelyek a gyermekek helyzetének javításán munkálkodnak. Az életszínvonal bármilyen fokú emelkedése sem hozhatta magával az egyenlő lehetőségeket és az egyenlő elbírálást a társadalmi különbözőségek miatt. Demográfiai becslések szerint 1980-ra a világ csaknem másfél milliárd gyermekéből megközelítőleg 1,2 milliárd- nyian a fejlődő országokban élnek majd. Tehát megsokasodnak az ebben a körzetben már eddig is súlyos gondok. A megoldásra váró kérdések alapvetően összefüggésben vannak a gazdasági helyzettel. Az alacsony nemzeti jö- védelem, a gazdasági és társadalmi intézmények gyengesége, valamint a kolonializ- musból és a neokolinializ- musból eredő egyoldalú gazdasági függőség nemcsak, hogy elodázza a végleges megoldást, hanem egyidejűleg tovább súlyosbítja a problémákat. Köztudomású, hogy a fejlődő országokban a lakosság széles rétegei szegénységben élnek. Megközelítően 40 százalékuknak olyan alacsony a jövedelemszintje, hogy még a legalapvetőbb szükségletek kielégítését sem engedhetik meg maguknak. A gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövője érdekében folytatott budapesti tanácskozás célját és feladatát messzemenően teljesítette azzal, hogy felhívta a világ népeinek figyelmét a jelenlegi távlati feladatokra. A jóváhagyott munkaokmányok további hasznos együttműködés lehetőségeit hordozzák magukban. S ez a tény az, ami jelentős mérföldkővé emeli a budapesti fórum rendezvényeit a nemzetközi gyermekév egész éves programjainak sorában. PRÁGAI LEVELÜNK G yakran hallottam azt a véleményt, hogy Prága kis város. A turista, aki az Óváros és a Kisoldal középkori utcáit rója, valóban ezt hiheti, hiszen itt viszonylag kis területen épületben, szoborban, a gótikától a barokkig együtt találhat meg minden szépséget. De aki Prágában él, az tudja, hogy lakástól munkahelyig gyakran mennyit kell utazni és a „mennyiséget” nemcsak a közlekedési dugók jelentik, hanem a távolság is. Prága valamennyi lakótelepe, szám szerint negyvenegy, a városon kívül épült. A negyvenegy persze hozzávetőleges szám, hiszen a lakótelepek is állandóan tovább nőnek, a tízéves házak mellett új utcasor magasodik: az már egy másik lakótelep kezdete. Eddig a legnagyobb és legtávolibb település a „Déli Város” volt, illetve nem lehet róla múlt időben beszélni, hiszen építése még folyik és csak 1980-ra mondható úgy ahogy befejezettnek, mert addigra ér oda a metró. De addig is van még mit befejezni: járdákat, utakat, üzleteket, hogy ne csak lakni lehessen a „Déli Város”- ban, hanem élni is. A „Déli Város” tehát még nem kész, de máris elkezdődött a 42-ik lakótelep, a „Délnyugati Város” építése. Ez Smichovban, Karel Capek és Egon Erwin Kisch elbeszéléseinek távoli külvárosában épül, ahol még ma is kopott vakolatú régi munkásházak, bérkaszárnyák zsúfolódnak a gyárak, üzemek között. Ebben a kerületben alig található új épület, ideális helyszín egy századfordulós film forgatásához. A gyárak is öregek, bár a termékeken ez nem érződik. Az egyik legrégibb üzem a CKD-Tatra, ahol valaha a lóvasút számára gyártottak kocsikat, most pedig itt készül a 20 országba — köztük Budapestre is — szállított modern villamos. A „Délnyugati Város” egyelőre maketten létezik, de az építkezés előkészületei már egy idő óta folynak. Először is az utakat kellett kiszélesíteni, mert az utcák itt olyan keskenyek, hogy éppen csak két villamos fért el egymás mellett, a teher- és személyautók előttük-mögöttük-közöttük baktattak. Ráadásul a legdélibb híd, a Palacky, keskeny és öreg. A forgalom teljes megbénítása nélkül nem lehet ezen a hídon átszállítani egy egész lakótelep paneljeit, az építéshez szükséges csöveket, nyersanyagokat. Minthogy a távlati városrendezési tervekben amúgy is szerepelt egy Prága déli részén átvezető új híd építése, (amely a Pozsony—Prága autópálya lecsatlakozásaként a Moldva túlsó oldalára vezetne, s amelynek alapkövét tavaly helyezték el) elhatározták, hogy meggyorsítják az építést és 1985 helyett már 1983-ban hídavatást tartanak — egyelőre a teherforgalom számára. 1985-ben ugyanakkor elkészül a prágai metró harmadik, Smichovba vezető szakasza is, úgy, hogy az első időszakban felépülő 2400 lakás tulajdonosai már gyorsan és egyszerűen közlekedhetnek. n elenleg azonban még az alapozási, mélyépítési munkáknál tartanak, fektetik az ivóvíz, a csatornázás, a távfűtés csöveit, az elektromos és telefonkábele- a gázvezetéket. Nehézséget jelent, hogy Smichov is éppen olyan dimbes-dombos, mint Prága bármely más kerülete, ugyanakkor sok zöldterülettel is rendelkezik, ezeket pedig meg akarják óvni. Ezért a „Délnyugati Város” valószínűleg a legnagyobb kiterjedésű lakótelep lesz a fővárosban. A fás, füves részekre sportpályákat terveztek és az épületeket is egymástól jókora távolságra húzzák majd fel, hogy a napfény és a levegő szabadon járhassa át az új lakásokat, amelyek — bár szintén házgyári elemekből készülnek — jobb beosztásúak és tágasabbak, mint a mieink. A háromszobás lakás alapterülete itt 70 négyzetméter és általában a konyhához étkezőhelyiség* is tartozik. Ez azt jelenti, hogy még ha több generáció is lakja a lakást, a „saját” szobán kívül van egy közös helyiség, ahol nemcsak étkezni, de beszélgetni is lehet a többi családtag zavarása nélkül. A „Délnyugati Város”-ban nemcsak a lakások lesznek kényelmesek és korszerűek, ez ígérkezik Prága legszebb fekvésű és legjobb levegőjű lakótelepének. Egy 1859-ben kiadott prágai címjegyzék tanúsága szerint Smichovnak az idő tájt 9 ezer lakosa volt. A „Délnyugati Város” — teljes elkészülte után, 1990 tájékán — 35 ezer lakásban 120 ezer embernek ad majd otthont. Prága, 1979 június. JHájria Lázár György befejezte Somogy megyei látogatását Lázár György az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke csütörtökön befejezte kétnapos Somogy megyei látogatását. A második nap délelőttjén a megye legfiatalabb ipari üzemét, a Csepel Vás- és Fémművek egyedi gépgyárának kaposvári részlegét kereste fel. Az új nehéz- gépgyártó üzemben, ahol idén január 1-én kezdődött meg teljes kapacitással a termelés, csőmegmunkáló gépeket, hidraulikus préseket, és egyéb gépészeti berendezéseket készítenek csaknem teljes egészében exportra. A kormány elnökének útja ezután — Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titkárának és Böhm Józsefnek, a megyei tanács elnökének társaságában — a tízezer hektáros Balatonnagybereki Állami Gazdaságba vezetett. Lázár György meghallgatta a nagyüzem vezetőinek tájékoztatását, majd határjáráson vett részt, s megtekintette a gazdaság sáripusztai hízómarha telepét. A látogatás következő állomása a szántód-pusztai műemléknek nyilvánított major volt. Ennek épületeit fokozatosai) felújítják, s az idegen- forgalom szolgálatába állítják. A Minisztertanács elnöke megtekintette a hamarosan megnyíló Ménes csárdát. Lázár György kétnapos somogyi programja az ötezer hektáron gazdálkodó, s évi 124 millió forint termelési értéket előállító balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet majorjának és juhte- lepének megtekintésével fejeződött be. (MTI) I negyvenkettedik Képtávírón érkezett Befejezte washingtoni tárgyalásait Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. A képen Carter amerikai elnök társaságában. (Kelet-Magyarország teiefotó) A spanyolországi San Sebastianban újabb tiltakozó megmozdulások voltak. A képen a baszk város egyik elba- rikádozott utcája. (Kelet-Magyarország teiefotó) L ángol a nap. Izzik a határ, mint a tüzes kemence. Szenvednek a fák, levelei lekókadnak. Csak a duzzadt szemű búzakalászok viselik nehézség nélkül a forróságot. Naptól lopott sárga köntösükben úgy festenek, mint a bálba készülő legények. A végelláthatatlan búzaföld szélén két kombájn áll egymás mellett. A pirosra festett acélmonstrumok mint megzabolázott versenypari- pák a rajt előtt, amelyek csak intésre várnak. A zablát apa és fia tartja kezében. — Na, fiam, aztán nógasd azt a lovat, mert különben könnyen a sarkadra léphetek — veregeti meg biztató- lag fia széles vállát. Méltóságteljesen szelik a kombájnok a ringó búzatengert. Akárcsak a hajók szélcsendben az óceán vizét. Hamarosan megtelik a tartály. Miután kiürítik, az apa lejön a „parancsnoki hídról”, segédjére bízza a további teendőket. Maga pedig a tarlót, a kombájnok után sorakozó szalmakupacokat veszi szemügyre. — Jó, jó, sehol egy kalász, sehol egy szem elhullatva — és dicsérő tekintettel végigsimítja a masináját. Néhány lépést oldalra megy, s a fia vezette kombájn után néz. A tarló fölé hajol, s arcvonásai hirtelen megkeményednek. Haragos fény csillan a szemében. — Megállj! — kiáltja tor- kaszakadtából, s korát meghazudtoló fürgeséggel rohan a már jócskán eltávolodott kombájn után. Fia észreveszi integetését, és leállítja a gépet. Fürgén leugrik, apja épp akkor ér oda lihegve. Forró düh szorítja a torkát, egyetlen szót sem képes kiejteni. Aztán hirtelen felemeli kezét és... egy hatalmas pofont ültet fia arcára. — Mit mondtam neked, mire figyelmeztettelek? — tör ki belőle végre akadozva a szó. — Hát nem megmondtam, hogy nézd meg a gépet, mert hullik utánad a szem?! Ekkorra már többen is odaszaladtak hozzájuk, nem tudták mire vélni a vitát. Szinte egyszerre hajoltak a tarló fölé valamennyien. Az elhullott búzaszemeket keresték... A fiú napbarnította arca pedig olyan lett, mint az aranyló búzakalász közül ki- kikandikáló pipacsvirág. Ösztönösen az arcához kapott, majd az apja vállát ragadta meg. Már-már úgy látszott, baj történik, de aztán... mintha elhagyta volna az ereje, leengedte a karját. Lesütötte a szemét, és alig hallhatóan kérte: — Bocsásson meg, édesapám ... Aztán, mint valami vezényszóra, mindketten a kombájnhoz léptek. Néhány percig szótlanul matattak valamit. Amikor felemelték a fejüket, tekintetük találkozott. A fiú arca még mindig vörös volt, szemében azonban nem ült harag, inkább bűntudatot tükrözött. Az apja arcvonásai is kisimultak, s inkább szemrehányóan, mint haraggal mondta: „Na látod, néhány perc az egész.” A fiú intett a meglepetéstől még mindig szótlanul álló váltótársának, hogy indítsa be a gépet. Az apa sietős léptekkel saját masinájához indult. Nekilendültek a kombájnok. A fiú figyelmesen nézte a tarlót, majd szétrázta a szalmagyűjtő torkából kiszóródó kupacot. Aztán gépe után futott. — Eredj pihenni — mondta társának —, majd szólok, ha kell... Hosszú pillantást vetett az apja felé. összefonódó tekintetükből elégedettség sugárzott. A fiú arca mégis sokáig égett. De nem a fájdalomtól. Inkább a szégyentől. Szabó Béla Atyai pofon
