Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

1979. június 30. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG ff Őrsvezetők lesznek A tarpai gyalogtúráról hazaér­kező pajtásokat találtam a tiva- dari ifjúsági táborban kora dél­után: a fehérgyarmati járás út­törőcsapatainak jövendő őrsveze­tői töltenek itt két hetet. A fes­tői környezet remek alkalmat kínál a pihenésre, játékra. Csáthy Miklósné, a tábor veze­tője már bevált „iránytű” alap­ján halad, csapatánál 12 foglal­kozáson győződött meg arról: van értelme a házi képzésnek ként is hasznosítható. Az sem közömbös, hogy ügyeletesként ki-ki elmélyülhet ,,a főzés szép­ségeiben”. Jut persze idő röp­labdázásra, futballozásra, s a szellemi vetélkedők is sok iz­galmat rejtenek. A témát a ki­rándulások szolgáltatják. Tarpa, Esze Tamás, Bajcsy-Zsilinszky, a népművészeti emlékek; vagy a nagyari Petőfi-fa és a Luby- kastély, s az ehhez fűződő em­Pillanatkép az úttörőtáborb ól. (A szerző felvétele) is. Ittlétük ötödik napján be­szélgettem a pajtásokkal. 54 gye­rek vett részt a „Csalogató” já­ték tervezésében, majd megvaló­sításában, ami Juhász Emese szerint remekül sikerült. A já­tékfeltalálók különösen, az ötö­dikes-hatodikos korúak között értek el eredményt. A reggeli tornával kezdődő napot délelőtt kétórás képzés követi. Mód nyílik önálló tevé­kenységre is. A kész munkák­ból azonnal kiállítást készítenek, mely egyben módszertani fal­lékek alkalmasak a vetélkedés­re. Laki Klári arról beszélt, hogy mindennap megtanulnak egy új dalt és, hogy a „mutogatós já­téknak”, melyet dallal kísérnek, van a legnagyobb sikere. A jó dalosok, jól dolgozó úttörők fel­kerülnek a becsületzászlóra. A gyerekek megtanulják értékelni mások és a maguk munkáját. Hiszen hazatérve rövidesen őrs­vezetőkként irányítják 8—10 tár­suk úttörőéletét. Molnár Károly A MEZŐGÉP Vállalat szakszervezeti bizottsága megkezdte a gyermekek üdültetését. A Sóstói üdülőben a vállalat dolgozóinak gyermekei — 31 fiú és leány — tölti az első tíz napot. A gyermekek foglalkoztatásáról és a felügyeletről Novák Anna és Fazekas Ilona — a Tanárképző Főiskola hallgatói — gondoskod­nak. A következő turnusban 25 fő csereüdültetése lesz. Szovjet gye­rekek jönnek Husztról és mezőgépes gyerekek mennek Husztra. (Jávor László felv.) Zsigmond: Iciri-piciri Ajaj, hol volt S nem leli az iciri Hol nem ... Piciri tekergőt. Volt egyszer egy Bejárja az iciri Iciri Piciri kaszálót, Piciri S nem látja az iciri Házacska; Piciri kószálót. Ott lakott egy iciri Rátalál egy iciri Piciri kis macska. Piciri kis tökre, Volt annak két iciri Bánatában iciri Piciri kis ökre, Picirit meglökte. Rákaptak egy iciri Felfordult az iciri Piciri kis tökre. Piciri tököcske, Csizmát húz az iciri Benne a két iciri Piciri kis macska, Piciri ökröcske. Hová lett az iciri Megörült két iciri Piciri barmocska: Piciri ökrének: Bejárja az iciri Vége van az iciri Piciri kis erdőt Piciri mesének! Host láthatod a természetben A dankasirály Hazánk egyik leggyakoribb ví­zimadara. Többnyire kisebb-na- gyobb telepekben fészkel, náda­sok sűrű rejtekén. Idegen kö­zeledtére, különösen nyáron, a költési idő közepe táján, éles rikácsolásukkal és villámgyors lebukásukkal zavarják el a há­borgató idegent. Rendkívül nagy gazdasági haszna ellenére sajnos, számos helyen — a tévesen kialakult szemléletmód miatt — felszámol­ják telepeit. Pedig védett ma­dár . . . Közeire ritkán várja be az embert, de távolabbról is jól Móra-pályázat Fehérgyarmaton Négy hónappal ezelőtt, Móra Ferenc születésének 100. évfor­dulója tiszteletére pályázatot hir­detett a fehérgyarmati könyvtár gyermekkönyvtára. 10—14 éves úttörők pályamunkáit várták „Legkedvesebb olvasmányélmé­nyem Móra Ferenc írásaiból” címmel. A sok-sok munka közül hatot részesítettek elismerésben. A legjobb eredményt Apáthy Ka­talin, a 2. sz., Szabó Gabriella, az í. sz. és Mester Csilla, a 2. sz. általános iskola tanulói ér­ték el. Jutalmat kapott még Lő- rincz Marianna, Nagy Erika és Fodor Márta. A június 24-i tan­évzárón Fábián Béla, a könyvtár igazgatója adta át a díjakat. megfigyelhetjük nyáron, csoko­ládébarna színű fejét, karminpi- ros csőrét és lábát, valamint szürkés-hófehér testét és szár­nyait. Rendkívül mozgékony madár, hiszen a kora tavaszi szántásoknál már ott látjuk nyüzsögni az ekét húzó trakto­rok környékén, amint szedegeti a még dermedt rovarokat, bábo­kat. Bizonyított tény az is, hogy halastavaknál sem okoz különö­sebb gazdasági kárt, hisz nem kimondottan halászmadár. A be­teg vagy elhullott halak elfo­gyasztásával pedig még hasznot is hajt. Megyénkben jelentős számban költ, főként kisebb ha­lastavak és folyóholtágak nehe­zen megközelíthető, sűrű vízinö­vényzete között. Védelmét a környezetvédelmi törvény írja elő! Ennek betartása mindenki­re nézve kötelező érvényű. Agárdy Sándor Iskolai tárlat A napközis gyerekek munkáiból, a rajzórák anyagából állitot- tak össze egy iskolai tárlatot a Nyíregyházi 11. számú Általános Iskolában. A képen a kiállítás egy része látható. (Zsák J, felv.) GYERHEKPOSTA Zajok — ajándékba Kaposváron versengett nemré­giben több nyíregyházi kisegítő- iskolás fiú és lány. Nyírbátorban rendezték meg előzőleg a kisegí­tőiskolások megyei sportverse­nyét, ahol a nyíregyháziak nyer­tek fiú és leány négytusában, így juthattak a kaposvári orszá­gos döntőbe, ahol ugyancsak szép sikert könyvelhettek el. A leá­nyok és a fiúk csapata egyaránt második lett négytusában, míg összetett versenyben országos el­ső helyet szereztek. Egyéniben első helyet szerzett a 60 méteres síkfutásban Lakatos András. Ugyancsak szépen szerepelt a nyíregyházi kisegítőiskola úttö­rőcsapata — mint ezt levelükben írják — a harmadik „országos komplex közösségi vetélkedőn”, melyet Tolna megyében, a szép környezetű Fadd-Domboriban rendeztek meg. Itt harmadik he­lyezést ért el a Takács János, Sebők Lajos. Talpas Lajos össze­állítású nyíregyházi csapat! Jól szerepeltek a tomyospálcai úttörőriporterek a Veszprémben tartott országos versenyen — előkészületeikről már hírt ad­tunk a Gyermekpostában. Most Kovács Judit levelét Idézzük a nagy versengés napjairól. „Júni­us 21-től 24-ig tartott az 5. or­szágos úttörőriporter-vetélkedö Veszprémben. Szabolcs-Szatmár megyét mi, tornyospálcaiak kép­viseltük. összesen csak tíz csa­patot hívtak meg a rendezők a versenyre az országból! Az első napi megnyitó után Csodák és furcsaságok címmel hallgattunk műsort, majd a Szélkiáltó együt­tes tagjaival riportot kellett ké­szítenünk . . . Másnap a vetélke­dő legnehezebb része követke­zett: a kisorsolt üzemekbe láto­gattunk el mikrofonunkkal. Mi a Fűzfői Papírgyárba mentünk. Jártunk a nyomdában is Veszp­rémben, megtudhattuk, hogyan készül az újság. Sok mindenről lehetne még beszámolni... például arról, hogy zenét, és zajokat kaptunk ajándékba, azaz átjátszhattunk sok mindent sa­ját szalagunkra, hogy a későbbi­ekben majd felhasználjuk. A végeredmény: az ország út­törőriporterei között a hatodik helyen végeztünk! Jutalmul két hetet tölthetünk zánkán!” Országos siker a tudományos szemlén Sikeres évet zártak június 24- én délután, a Fehérgyarmati 1. sz. Általános Iskolában. Előző nap, Csillebércen kapta meg a második helyezettnek járó elis­merést Gyurján Mária, Nagy Erika és Szabó Gabriella. A paj­tások a tudományos-technikai szemle járási, majd megyei győzteseiként, az országos küz­delemben öregbítették a szabol­csiak hírnevét! TÖRD A TEJED! ■ 2 3 4 j 5 6 ■ J ■ 3 9 É MR 11 12 L i ■ r 15 ■ L 17 J ■ 18 ■ j ■ 21 22 23 m ■ 24 25 ■ r 28 I 29 Vízszintes: 1. Megfejtendő (a vízszintes 16. folytatá­sa). 6. Azonos mássalhangzók. 7. Régi űr- mérték. 8. -ra párja. 9. Sima, egyenletes felület. 11. Kupagyőztesek Európa Kupá­ja. 12. Ilyen típusú ige ls van. 14. ...bekap­lak, megeszlek! 16. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 18. Római 1001. 20. Hajóorr. 21. Csermely. 22. Ama helyre. 24. Személy­re vonatkozó névmás. 25. Személyének. 27. Vissza: a dollár aprópénze. 28. Dániel beceneve. 29. Hoz ellentéte. Függőleges: 1. Hajtják. 2. Nátrium vegyjele. 3. Me­zőgazdasági gép. 4. Olasz folyam. 5. Fém­ből készült díszpénz. 6. Megfejtendő (a függ 15. folytatása). 10. Eke betűi keverve. 11. Hogyan, oroszul. 13. Némán simító!!! 14. Tőszámnév. 15. Megfejtendő. 17. Régi súlymérték. 19. Eszme, elképzelés, ötlet, ismert idegen szóval. 21. Díszes. 23. AKN. 24. Anci. 26. Római 2. 27. Televízió, röv. Megfejtendő: A százéves évforduló során ez évben megrendezésre kerülő .. . (függ. 15, 6, víz­szintes 16. 1.) .. . részeként kerül sor jú­lius 1-én holnap Tiszacsécsén a felújított emlékház megnyitására és a szoborava­tásra. Múlt heti megfejtés: Rajna — Po — Szajna — Duna. Könyvjutalom: Tóth András Kisvárda, Tóth József Nagyar. Nagy Erika és Ilona Garbolc, Gá­ti Éva Nyírkáta, Kocsis Beáta Tiszalök, Méhész Anikó Nyírbátor, Barna Andrea Nyíregyháza. Móricz Zsigmond: Nenyúljhozzám Hol Violt, hol nem, volt egyszer egy öreg király. Ott Lakott a görbe hegyek országában, ahol minden nagy, a fák, a dombok, az emberek — csak a vetés apró és a kenyerek kicsinyek. Volt ennek az öreg királynak három szép leánya. Hajnalka, Délike és Estike. Mikor nagyra nőttek a leányok, egyszerre csak úgy meglepték a kérők az orszá­got, hogy az öreg király elbocsá­totta a hadseregét, és a leányké­rőiknek kellett leszolgálni a ka­tonaesztendőt. Belőlük teltek ki a generálisok, meg a káplárok, meg a bakák is. Ez volt az olcsó hadsereg. Zsold se kellett nekik, mégis olyan vitézül harcoltak, hogy egy esztendő alatt elfoglal­tak kilenc országot, három falut, s elfogtak öt tótot az öreg ki­rálynak. No, de végre is a legvitézebb három katonát kiválasztotta ma­gának a három leány. Hajnalka lett Dorongé, aki a hegyek kirá­lya volt. Délike lett Buzogányé, aki a nádasok és puszták feje­delme volt. Estike a Csákányé, aki a földalatti világnak, a bá­nyáknak volt örökös ura és pa- rancsolója. No, lett nagy lakodalom.. Egy álló esztenteig folyton állott a dínomdánom. Annyi vendég gyűlt össze a mulatozásra, . hogy az öreg király most meg a vendé­gekből állította ki hadseregét. Hanem ez már rosszul ütött be. A korhely hadsereg mindent, de mindent elveszített, amit a tava­lyi önkéntesek szereztek. A ki­lenc országot, a három falut — csak az öt tótot nem, ezek el­szöktek ugyan, de maguk is be­állottak vendégnek. A sok lakodalmazásnak az lett a vége, hogy az öreg király ma­ga is kedvet kapott a házasság­hoz. Elvette Borostyánt, egy szép, szegény leányt, aki áldott jó szí­vű, és biztosan hű ápolója lesz az öreg királynak. Azt mondta, hogy csak azért tartott §gy pót­lakodalmat, hogy a sok maradók kárba ne vesszen. Meg cigányt se kellett újat fogadni. Csak a ven­déghadsereget bocsátotta el, mert azok elkártyázták volna még az utolsó rézpitykéjét is. Ebben az esztendőben is takarékoskodni akart, hát most úgy segített ma­gán, hogy egyáltalán nem tartott semmiféle hadsereget. S csak­ugyan, ebben az esztendőben se nem nőtt, se nem fogyott az or­szága. Akkor aztán hazament minden­ki a maga illetőségi helyére. Do­rong és Buzogány, Csákánnyal együtt hazavitték a feleségeiket. Boldogságot vitt az országnak a három szép asszony, mert a nap úgy megszerette őket, hogy haj­nalban már bekopogott Hajnal­kánál, neki tette be az ablakon a legelső sugárbokrétát. Az egész delet Délikénél töltötte az ország nagy örömére. Este pedig az ég aljáról benézett Estikéhez is a bányák sötétjébe. Telt az idő, vígan és boldogan. Egyszer csak követek érkeztek az öreg királyhoz. Reggel jött az első s hírül hozta, hogy Dorong (királynak és Hajnalka királyné­nak született egy csudaszép kis leányok. Gyöngyharmat. Délben jött a másik és azt újságolta, hogy Buzogány fejedelemnek és Délike fejedelemasszonynak is van egy gyönyörűséges kis leá­nyuk, úgy hívják, hogy Délibáb. Estére beállított a harmadik kö­vet, ki nagy szóval hirdette, hogy Csákány uralkodó úrnak és Es­tike úrasszonynak van egy örö­met hozó, ragyogó szép kis leá­nyuk, Csillám. Az öreg király meghallgatta a követeket, s komolyan, boldogan felelt: — Mondjátok meg az én veje- imnek, hogy van egy új sógor- asszonyuk, az én leányaimnak hogy van egy új kistetvérük, az én unokáimnak, hogy van egy kis nagynénjük. Mondjátok meg, nagyon örülök, hogy kedves kis unokáim születtek, ők is örülje­nek, hogy nekem is születeti, egy kedves kis leányom, öreg ember vagyok, életem fája elkorhadt, ki tudja, mit hoz a jövő. A ti uraitok boldogok lehetnek, mert tudják, hogy ők maguk nevelik fel gyermeküket, de én öreg ember, mire számítsak? Ezért azt rendelem, hogy egész országom gyermekemé legyen, azt soha senki se bántsa, azt tőle senki el ne vegye. Neve is olyan legyen, hogy mindig eszébe jusson róla annak, aki hallja, ez az én ren­delésem. Legyen a neve ez: Ne­nyúljhozzám. A követek megvitték haza az üzenetet. A három úr ám hara­gudott, amiért az öreg király a negyedik leány kedvéért a töb­bi hármat is kitagadta. De azért nem szóltak semmit. Hanem egyszer aztán meghalt az öreg király, s egész országát a gyön­ge kicsi Nenyúlj hozzám ra hagy­ta,. Nem volt szegénynek védője, édesanyja, Borostyán csak zo­kogott és búslakodott; csak be­szélte, hogy a többiek most bizo­nyosan megtámadják őket, hogy az özvegynek, hogy az árvának nincs pártfogója. Úgy-úgy elke­seredtek, hogy napokon át min­dig sírtak, és mindig reszkettek. Híre ment az öreg király halá­lának mindenfelé, legelőbb is a három leánynak vitték meg a hírt. Hajnalka, Déliké, Estike kétségbeestek, és mindjárt kér- lelni kezdték az uraikat: — Édes uram, lelkem, uram, menjünk el a temetésre. Ne is haragudj azért, hogy milyen vég­rendeletet tett szegény öreg édesapám. Lásd, kicsi húgunk­nak semmi oltalmazó ja a vilá­gon, hadd maradjon neki az ősi birtok. Védelmezője nincsen, a szomszéd idegenek most reá tá­madnak, s megfosztják, ha mi nem védelmezzük. Ezért arra kérlek, hogy nagy, erős sereggel jöjj, hogyha kell, védője legyen, szegénynek. így rimánkodott mind a há­rom asszony a kis húga javáért. Hajlott a szép szóra férjük, s csakugyan nagy sereggel mentek a halott király országa felé. Otthon Borostyánnak s kis le­ányának egyszer csak hírül viszi egy vitéz: — Jön Dorong király hatalmas sereggel! — Bizonyosan a mi megrontá­sunkra! — jajgat az özvegy ki­rályné. Nemsokára másik követ jelen­ti: — Jön Buzogány király hatal­mas sereggel! — Bizonyosan a mi halálunkra — sikoltott az özvegy és leány­kája. Újra jön egy követ, s szól: — Jön Csákány úr temérdek emberével! — Jaj végünk, halálunk lesz ebből! — így szól Borostyán. — Jöjj leányom világgá, menjünk bújdosni inkább, mint testvére­id pusztítsanak el. ölbe kapta leánykáját és kisza­ladt az erdőibe, a mezőbe. Úgy elbúj dosott, hogy sose akadtak rá. Máig sem. A Gyöngyharmat ott él apja birtokán, Délibáb is a pusztán, Csillám ott a bányák mélyén. De Borostyán az erdőkben bús­lakodik özvegy árvaságban, és Nenyúljhozzám a kertekben ta­lál irgalmas ápolót, csak akkor nyit, s a leggondosabb hű ápolás mellett is reszket, és azt rebegi: — Nenyúljhozzám.

Next

/
Thumbnails
Contents