Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-29 / 150. szám

A KELET-MAGYARORSZÄG 1979. június 29. Kommentár Olajcsata , Tokióban N em ígér látványos ered­ményeket a vezető tő­kés országok sorrend­ben ötödik csúcstalálkozója. Az állam- és kormányfők alig kezdték meg tanácsko­zásukat a tokiói Akaszaka- palotában, amikor Géniből megérkezett a hír: a kőolaj- exportáló országok szerve­zete, az OPEC újabb áreme­lésről határozott. Tokióban a viták, a többi témát félresö­pörve, e kérdés körül össz­pontosulnak. A legrosszabb, amitől Nyu- gat-Európa, valamint az Egyesült Államok, Japán és Kanada vezetői tartottak, be­következett: most már akár akarják, akár nem, nemcsak szavakban, hanem tettekben is kénytelenek lesznek szigo­rú takarékossági intézkedé­seket életbe léptetni orszá­gaikban. Az OPEC-döntés különösen kellemetlen a szinte teljesen kőolajra berendezkedett és azzal pazarlóan gazdálkodó Egyesült Államok, valamint a szükségletét 99 százalékban importból — az OPEC-orszá- gokból — fedező Japán szá­mára. A csúcsértekezlet előt­ti lázas kétoldalú tárgyalá­sok — igaz, különböző érde­kekből — Carter amerikai elnök és Ohira japán minisz­terelnök ezért aztán valósá­gos „egységfrontot” alkotott a tőlük szigorú takarékosko­dást követelő másik öt részt­vevővel szemben. A közös piaci országok persze egyér­telműen visszautasították azt az amerikai és japán elvá­rást, hogy OPEC-importjuk visszafogásával az EGK tag­jai külön-külön csökkentsék felhasználásukat. Az NSZK, Franciaország, Olaszország, és Nagy-Britannia egyúttal ismét erélyesen leszögezte: az újabb gazdasági visszaesés elkerülése érdekében — ha nincs más kiút — külön is megvalósítják olajtakarékos­sági programjukat. Hogy végül is mi lesz a tokiói csúcs eredménye, az talán már a pénteki zárónyi­latkozatból kiderül. A cívó- dások mindenesetre a vezető tőkés országok közötti ellen­tétek kiéleződését sejtetik. K. M. Genfi ülésén újabb áremelésekről döntött az OPEC, a kő­olajexportáló országokat tömörítő szervezet. Képünkön: Ya- mani szaúd-arábiai olajminiszter nyilatkozatot ad a sajtó­nak. (Kelet-Magyarország telefotó) Megkezdődött a kínai- vietnami tárgyalások második fordulója Helyi idő szerint csütörtö­kön délelőtt kilenc órakor megkezdődött Pekingben a kínai—vietnami kormánykö­zi tárgyalások második for­dulója. A kínai küldöttséget Han Nien-lung külügymi­niszter-helyettes, a vietnami küldöttséget pedig Dinh Nho Liem külügyminiszter-he­lyettes vezeti. A második forduló első ülésén elsőként Han Nien- lung kinai külügyminiszter­helyettes, majd Dinh Nho Liem vietnami külügyminisz­ter-helyettes fejtette ki kor­mányának álláspontját. A kínai külügyminisztéri­umban tartott sajtóértekez­leten Han Nien-lung, a kí­nai küldöttség vezetője meg­ismételte azt az ismert kínai álláspontot, hogy bármiféle eredményt csak a kínai fél nyolcpontos javaslatának el­fogadása alapján lehet elérni a tárgyalásokon. Tanácskozik a tőkés csúcs Meddő vita az olajbehozatalról Csütörtökön délelőtt a to­kiói Akaszaka palotában, amely a Versailles-i palota 1906-ban Taiso trónörökös számára épített mása, meg­kezdődött a hét vezető tőkés ország csúcsértekezlete. Az ilyen jellegű, immáron ötö­dik találkozóra első ízben ke­rül sor a mind nagyobb gaz­dasági és politikai súlyú tá­vol-keleti szigetország fővá­rosában. A vezető hét tőkés ország tokiói csúcsértekezletén a részvevők csütörtökön egész­napos tárgyalás után sem ju­tottak egyezségre a legvita­tottabb kérdésben, az olaj be­hozatali korlátozások beve­zetésének módozatait illető­en. Ezért a probléma továb­bi vizsgálatát jelenlévő sze­mélyes képviselőikre, a szak- miniszterekre bízták. Erről Ohira Maszajosi japán kor­mányfő, a konferencia elnö­ke tájékoztatta a nemzetközi sajtót. TELEX Befejezte munkáját a KGST ülésszaka BERLIN Csütörtökön hivatalos ba­ráti látogatásra a Német De­mokratikus Köztársaságba érkezett Stefan Andrei ro mán külügyminiszter. A ro­mán diplomácia vezetője Berlinben a két szocialista ország kapcsolatainak állá­sáról és továbbfejlesztéséről, valamint időszerű nemzetkö­zi kérdésekről folytat meg­beszéléseket házigazdájával, Oskar Fischei NDK-külügy- -miniszterrel, s az NDK több más vezető politikai szemé­lyiségével. Az NDK—román tárgyalá­sok már csütörtökön megkez­dődtek. SZÓFIA A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön Szó­fiába érkezett Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke. TEHERAN Amerikai küldöttség tar­tózkodik Iránban, hogy a sah által az Egyesült Álla­moktól vásárolt nagy meny- nyiségű fegyverzet egy ré­szének visszavásárlásáról tár­gyaljon — jelentette be Ib­rahim Jazdi iráni külügymi­niszter szerda esti televízió­nyilatkozatában. A külügyminiszter közölte, hogy ezeknek az amerikai katonai felszereléseknek jó része a semleges külpoliti­kára törekvő Irán számára feleslegessé vált, de a vásár­lásukról kötött szerződések tiltják, hogy harmadik or­szágnak továbbadják őket. NEW YORK A Palesztinái nép elidege­níthetetlen jogaival foglalko­zó ENSZ-bizottság úgy hatá­rozott, hogy az Izrael által megszállt területekre Vo­natkozó ajánlások áttekinté­se végett kérni fogja a Biz­tonsági Tanács összehívását. Ezeket az ajánlásokat az ENSZ-közgvűlés 33. üléssza­kán fogadták el. A közgyűlés egyik határozata tartalmazott egy felhívást, hogy a Biz­tonsági Tanács meghatározott idő múltán üljön össze és te­kintse át a palesztin kérdést. (Folytatás az 1. oldalról) energiaigényes vegyipari termékek, például az ammó­nia, a metanol és a polietilén gyártását, s ezek ellenében a többi KGST-tagállam olyan vegyipari termékeket szállít, amelyek előállítása kevesebb energiát igényel, például nö­vényvédő szereket szállít. Aláírtak több egyezményt a közlekedési együttműködési célprogram végrehajtásáról is. Ennek során a többi kö­zött új vasúti határátmene­tet hoznak létre a Szovjet­unió és Magyarország között. Kifejlesztik az egységes kon­ténerrendszert is. Az ülésszak pozitívan érté­kelte azokat az első lépése­ket, amelyek arra irányul­nak, hogy tovább fejlesszék, korszerűsítsék a KGST-tag- államok sokoldalú együttmű­ködésének szervezetét, a ta­nács működését. Hangsú­lyozta, hogy ezt a munkát továbbra is aktívan kell foly­tatni. A KGST ülésszaka elhatá­rozta, hogy a Vietnami Szo­cialista Köztársaságra is ki­terjeszti a komplex program elvi rendelkezéseit a gazda­ság fejlesztésének meggyorsí­tására. Korábban hasonló döntést hoztak Mongólia és Kuba esetében. A Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársa­ság kormányának kérésével kapcsolatban döntést hoztak arról, hogy az ország megfi­gyelőként részt vesz a KGST munkájában. A KGST nemzetközi kap­csolatairól szólva, az ülés­szakon hangsúlyozták, hogy fejleszteni kívánják az egyen­jogú kölcsönös együttműkö­dést a világ minden államá­val. A KGST és a tanács tag­államai a felek teljes egyen­jogúsága alapján készek meg­állapodást kötni az Európai Gazdasági Közösséggel és az EGK tagállamaival. Az ülésszakon aláhúzták a KGST-tagállamok békeszere­tő külpolitikájának jelentősé­gét a nemzetközi gazdasági együttműködés továbbfej­lesztésében, a fegyverkezési verseny megszüntetésében és a leszerelésben. Az ülésszakon csütörtökön Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke mondott zárszót a ta­nácskozás elnöki minőségé­ben. Nagyra értékelte az elvég­zett munka eredményeit, ki­fejezte meggyőződését, hogy az egyhangúlag elfogadott ha­tározatok nagy jelentőségűek lesznek a KGST további te­vékenységére. Ugyancsak be­szédet mondott Lubomir Stro- ugal, csehszlovák miniszter- elnök, aki most vette át az elnöki tisztet. Bejelentette, hogy a tanács legközelebbi, 34. ülésszakát Prágában tart­ják meg. Strougal a résztve­vők nevében köszönetét mon­dott a szovjet vezető testüle­teknek azért a segítségért, amelyet a most véget ért ülésszak munkájához nyúj­tottak. Az ülésszak jegyző­könyvét a küldöttségek ve­zetői, a tagállamok kormány­fői írták alá, magyar részről Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszakon írták alá az energiaigényes vegyipari ter­mékek gyártásáról szóló sok­oldalú szakosodási egyez­ményt. Magyarország nevé­ben az egyezményt Marjai József miniszterelnök-helyet­tes írta alá. Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter több sok­oldalú egyezményt írt alá az ülésszakon elfogadott hosszú távú közlekedési együttmű­ködési célprogram megvaló­sításával kapcsolatos intéz­kedésekről. Az ülésszak részvevői tisz­teletére csütörtökön este fo­gadást adtak a Kremlben. A magyar küldöttség, ame­lyet Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke vezetett, tegnap a ké­ső esti órákban érkezett haza Budapestre. GALSAI PONGRÁC: fGajor (fizi játékai 10. Az ötvenéves Márkust tehát sebzetten érték a Nagyasz- szony intrikái. S a ráháram- ló irigységet tovább lökte a fiatalokra. De indulatát oly sok személyre — kevéssé méltókra és méltatlanokra — szórta szét, hogy hatását vesztette. Jászai magábame- revített, hallgatag sértettsé­gével szemben Márkus Emí­lia féltékenysége nőies volt és szertelen: képtelensége­ket vegyített nagyon ko­molynak látszó érvekkel. Ebben az évben szerző­dött a Nemzetihez a bihar- ugrai református paplány: Kiss Irén. S Márkus, noha csak néhány napig, még őt is szűk szemmel nézte. Éppen Kiss Irént! Igaz, vagy tíz évvel fiatalabb volt nála, s igen tehetséges is — viszont az ország egyik legelőnyte­lenebb külsejű színésznője. Vetélytársa legfeljebb Víz­vári Mariska lehetett, aki a Pathelin mester előadásain épp ezidőtájt vált unalmas drámai hősnőből kitűnő vígjáték-színésznővé. És a fiatalok? Paulay Erzsi, a nagy em­lékezetű Paulay Ede leánya szép is volt, ifjú is, de nem átütő tehetség: inkább a szükség s az apja iránti ke­gyelet osztotta rá a főszere­peket. D. Ligeti Juliskát fő­leg a népszínművekből ki­pattant, falusi menyecskék eljátszására használhatták. Somló Emma, Lövik Károly író felesége nagy ígéretnek indult, de néhány éve elpár­tolt a színpadtól... A Nemzeti Színháznak te­hát szüksége volt egy fiatal művészegyéniségre, aki Márkus Emília megüresedett szerepkörét foglalná el, s ugyanakkor valami modern, nagyvárosi, csillogó színt je­lentene; egy feltűnő és ér­dekes tehetségre, akiből a drámai szendék konzervált infantilizmusa éppoly ke­véssé hiányzik, mint a kur­tizán-hősnők pajkossága, amely mindenfajta naívságot kétértelművé s ezáltal izgal­massá tesz; aki a még szá­zadvégi, szentimentális köz­ízlést képviseli, de iróniájá­val meg is hökkenti a közön­séget; s akinek egyelőre még nem tudtak nevet adni. A nagy egyéniségek jelent­kezését hiányérzet előzi meg. Az ország első színpadán már kész volt a hely Bajor Gizi számára. A hely betöltésére azon­ban várnunk kell. Hősnőnk egyelőre még színinövendék; nem is ren­des, akadémiai, csak előké­szítős. Beszélni és mozogni tanul, mondattól mondatig és széktől székig. Hogy már a művészet gyermekszobájá­ban kiválik társai közül? Igen, de nem mindenben. Csillag Teréz el van ragad­tatva a hangjától; ahogy a szavak érzelmi-hangulati tartalmát a puszta artikulá­cióval is ki tudja fejezni. Bár ez a „szótári” tartalom nem mindig felel meg a fo­galom éppen aktuális szere­pének. Gál Gyula kedvenc növendékét a maga mulat­ságára is játszatja. Főleg abban gyönyörködik, ahogy ugyanazt a szöveget, paro- disztikus túlzások nélkül, különböző karakterek „hangszerelésében” mondja el. De Fodor Károly vívóta­nár testileg fejletlennek, sőt egyenesen sutának tartja Beyer kisasszonyt. És év vé­gére csak közepes osztály­zatot ígér neki. Mégis e nem szeretem tan­tárgyból kell először a nyil­vánosság elé lépnie. Az Akadémia a Rákóczi úti Urániában (ma Uránia filmszínház) tartja vizsga­előadásait. Ez a mórstílű he­lyiség korábban rosszhírű orfeum volt, majd az Aka­démia háziszínpada s csak legutóbb moziterem. De képe félszáz év alatt mitsem vál­tozott: akkor is, most is úgy fest tükrökkel megsokszoro­zott aranyfalaival, akár egy cári ikon belseje. Az 1911—12-es előkészítő tanfolyam’ 1912. május 31-én vizsgázzik, táncból és ví­vásból. A műsor csoportos „vitőr-vitással” kezdődik. Majd a Gedeon mester ka­landjai című táncos néma­játékot mutatják be. E lát­ványos iskolarevű különféle foglalkozások és állatfajták mimikái jellemzésére törek­szik. Beyer Gizi az első részben „egy légy” szerepét játssza. A másodikban „egy kato­nát”. 1912. őszén — legyünk pontosak: október 12-én — aztán sor kerül a vizsgada­rabra is: Csíky Gergely A nagymama című elérzéke- nyült vígjátékára. A leány­neveidében játszódó darab, amelynek „milleneumi” tár­sadalomkritikáját, szívderítő s szomorító típusait és dra­maturgiai kecsességeit ké­sőbb az; operettszínpadok de­valválták, mintha egyenesen tanintézeti célokra készült volna. Gizi az egyik intézeti növendéket, Keresztúri Kati­cát játssza. A szerep hü- velyknyi, két mondatos, em­lítést sem érdemelne. Fon­tossá csak az életrajzi pilla­nat teszi. Aztán, mint akadémiai növendék, többször is szere­pel az Urániában. Jakab Ödön: A pásztói pap című protestáns irány­drámájában Turóczi Pál lel­kész leányát játssza (ez éle­te első főszerepe); Herczeg: A dolovai nábob leányá-ban Jób Vilmácskát, a címsze­replőt; és Beumarchais: Fi­garó házasságában Cheru- bint, a gróf apródját. Cheru- bin indítja el a Gábor főan­gyalok, Kimonok, Marionok s más fiúszerepek sorát, amelyeket alkati adottságai miatt ráosztottak. A számottevő siker azon­ban késik. Pedig neve ekkor már a Nemzeti színlapjain is megjelenik. Igaz, egyelőre csak a névsor legalján. Szomory Dezső: Mária An­tonia című sokszereplős tör­ténelmi színművében az egyik udvarhölgyet, De Ma- kau grófnőt alakítja; ő a leg­vékonyabb fuvolahang Szo­mory fortisszimókban írt, nagyzenekari szókompozíció­jában. Vajda Ernő: Mr. Bob­by című bukásra ' termett, frivol kis darabjában pedig Pierrettenek öltözve futkos a színpadon. Mindenki, már az irigyei is rendkívüli tehetségnek tart­ják. De- abban bizakodnak, hogy vékonyka színpadi je­lenléte, halvány hangocskája a nagy, látványos térben nem fog érvényesülni. A magánéletben egyelőre több sikerrel játszott, mint a színpadon. Régi testőrségéhez, amely­nek zsoldját a barátság tar­tós és a szerelem változó ér­tékű pénznemében fizette ki, újoncok is csatlakoztak; a Báthori kávéházban kialakult törzsgárda egyre bővült; s ezt természetesnek kell tar­tanunk: hiszen a pesti pol­gárvilág donzsuánjainak tár­sasági előnyöket is jelentett, ha egy fiatal színésznővel hozták hírbe őket, és a fiatal színésznőnek sem ártott, ha beszédtámát adott a közön­ségnek. Csak a kapcsolatok fenntartása, a csapatban- futtatás, az egybegabalyodó gyeplők kezelése lett mindig bonyolultabb és nehezebb. Úgy játszani, hogy elhigyjék, és úgy kijátszani, hogy ne tarthassák soha árulásnak. Mikovényi Attila az ifjú színésznő első partnere volt. Ugyanazon a napon vették fel őket az akadémiára, egyszer­re figyeltek fel rájuk, s csak­hamar állandó partnerek let­tek az Urániában meg a pró­badobogón. Pályájukat, mű­vészi jövőjüket is páros si­kerekben kezdték elképzelni. Hiszen az idétlenül magas, kefehajú, cipőgombszemű, palócos tájszólásban beszélő fiatalember éppúgy kivált az átlagból, mint Beyer Gizi. Nem volt benne semmi „ti­pikus színészi”. Egy szín­padra tévedt kosárlabda-já­tékosnak látszott inkább. S még növendéktársainak ug­ratásait is valami dilettáns gyanútlansággal viselte el. Mikovényi Attilát azonban, rászedhetősége ellenére, az egyik legnagyobb vígjáték­színészi ígéretnek tartották. A kortársak emlékezete sze­rint: játéka rikítóan mulat­ságos és elgondolkoztató volt egyszerre; külsejének langa- léta báját és groteszkségét emberien karakteressé tette az átélés komolyságával. Gizi gyakran felhívta Atti­lát szüleinek Baross utcai la­kására; hosszú délutánokat töltöttek kettesben; közös szerepeiket közösen tanulták — s Gizi a fiú tehetségének szóló elismerését talán önma­ga előtt is vonzalommá tú­lozva, és mindjobban bele- hevülve e féltréfás, félkomoly játékba, sokszor a partnerén is kikísérletezte a szemérmes­odaadó pillantások, kétértel­mű mozdulatok, és hosszú, jelentős hallgatások ismert játékrendjét — de mielőtt né­mán tett ígéreteit be kellett volna váltania, kitért Miko­vényi komolyabb közeledése elől. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents