Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

Móricz Zsigmond és Szabolcs-Szatmór

ÜNNEPI

Küzdelmes évele, újra itthon

Nem tartogattak nyugodt, idegeket, lelket pihentető időszakra Móricznak a díszpolgárság utáni napok. Móricz egyedülálló jelensége ek- kor a magyar irodalmi életnek, a vele egykorú vagy idősebb irótársai közül senki sem jutott olyan közel a társadalmi valóság ábrázolásához, mint ő. Többen nem is nagyon akartak közelebb jutni, nem szántak az irodalomnak, a művészetnek társadalomjavító szerepet, csupán esztétikai, művészi élményt akartak nyújtani az olvasónak. Ez volt a forrása annak a konfliktusnak, amely Babits és Móricz között éleződött ki 1930-ban. De még a kenyértörés előtt fáradhatatlanul járta az országot, olykor fájós lábbal is, hogy híveket, pártolókat szerezzen a Nyugat című folyóiratnak.

A Nyírvidék 1930. január 25-i számában azt közölte: február 1-én érkezik Nyíregyházára Móricz Zsigmond. Az alcímben pedig ez olvasható: A Légy jó mindhalálig Valkay tanárjában Varga Bálint professzort ábrázolja Móricz.

„A nagy magyar író legutóbb a Légy jó mindhalálig című színművével aratott a maga nemében páratlan diadalt. Az előadást végignézte Móricz Zsigmond volt tanára is, aki meghatottan látta, hogy a darab Valkay tanárjában őt, egykori professzorát örökítette meg.”

Hogy az akkori megyei lap milyen jelentőséget tulajdonított Móricz látogatásának, a február 1-i szám újabb hírverő tudósításából is kiderül: „Móricz Zsigmond, a nagy magyar író, a Nyugat szerkesztője holnap délben az 1 órai vonattal érkezik Nyíregyházára — írta a lap. — Az állomáson a Bessenyei Kör küldöttsége üdvözli Nyíregyháza kultúrközönsé- ge nevében. Móricz Zsigmond, aki az utóbbi időkben csaknem valamennyi nagyobb vidéki városban felolvasásokat és előadásokat tartott, délután hat órakor tartja meg előadását a Kossuth reálgimnázium dísztermében, ahol tekintettel az irodalmi délután rendkívüli jelentőségére, a szokottnál jóval több ülőhelyet biztosítottak a hallgatóság számára.”

gének pártfogását kérték a Nyugat számára.” Az írásból megtudhatjuk, hogy szombaton délután Móricz Zsigmond és Nagy Endre tartottak előadást a Kossuth reálgimnázium dísztermében.

„A megyei és városi nota- bilitások, élükön Mikecz István alispánnal, szép számmal jelentek meg az előadáson. A vendégeket a Bessenyei Kör társelnöke, dr. Vi- etórisz József, a liceális szakosztály elnöke, dr. Klekner

egy férfi beteg, durva, iszákos volt, a tiszazugi asszonyok mérget kevertek az ételbe, italba, csaknem százötven ember halt meg így. Mó- riczot itt sem a külsőségek érdeklik, hanem a nagy kérdés, amelyet a társadalom vezetőinek címez: milyen

szörnyű világ az, amely odáig vezet, hogy nem marad más a változtatásra, mint az arzén... Dehogyis a boszorkánynak nevezett öregasszony itt a főbűnös, aki a

A Bessenyei Kör UceáUs elóaáásán lóriéi Zsipioid és Iscy Énére SuMesvárvefve koxftsségéaek pirtfefását kérték A Brigit ssiaán

\ k iu*l

X ll< s*rj»)vi k««r *»/ uU-ii rta^y prviínunno» luxot! ki ma -.1 r|< A /titri vak«»*/tál\ kiiu in» luugvi'r^'tiyrkri remit/ a/in» ttalmi vaku*»/tál) módot adott a/ irodalmi váriiypnibál^atÁMikra. a Iik úIín vakovták p»-dig Whelöv/ ton« . ln*>*y kő* puifvu rm^v.ir író «*!«“»;»<la-*.ít «'Kvrhfwi- Nyir«**íyhá/á *Ktk a komoly in«l*»lt»H «*riók«lni «*•* vor« tm tu«ló fc«z«»i»*f'*»«* S/otniiatt«! dóltitáit Móri* / mond ó*» Na>ty Kudro tartottak

tkii"d|>i óh*» la|4Í ótól ím-neku lünk \/ ii4Mt.it«mi lua^a-viblyrt-mlu, mint .«/ itt t« rtrmttk a*

nnl«ri »<|»-.»l«»k.it A/ innLilmitt min |*trt a/ in»k iiui^áminyónok loktnt* ni *

Majd KaLi'vo.jl. • mÁiumíi-il. l,«-lótí\«l. Ailvxal tojj talk« */oít. akik az iro<t.it« hiiI «an .1 iiouizoii klrk

.-lrti

StóIi .*/ írót vU/'Miyai

nil ó iiuiKÍ*n Iwjiuk kuttorri.il TriaiHuilktn lii|U A hrl)

A Nyírvidék tudósítása Móricz előadásáról.

József, a liceális kör titkára Fehér Gábor fogadták.”

Miről beszélt Móricz a nyíregyházi közönségnek? A Nyírvidék munkatársa jóvoltából ez is fennmaradt: az irodalom jelentőségét méltatta, amihez a mindennapi élet bajai elől menekülünk. A gazdasági helyzet lehetetlenné teszi az írók rendes megélhetését, robotmunkát kell végezniük. „Előadásomat — mondotta Móricz — teljesen csak írók érthetik meg, akik számára nincs hely, hogy mondanivalóikat elmondhassák, kiknek terrorizált szerkesztők kívánságára boldog házasságokról kell írniuk, ha meg akarnak élni. Közben pedig szünetel az igazság kutatása.”

„Ez késztetett arra, hogy írószobám csendjét felcseréljem a szerkesztőség lármájával és élére álljak egy lapnak — amely hét évtizede áll fenn — hogy legyen egy hely, ahol az írók gondolataikat szabadon kifejezésre juttathassák. Babits Mihály- lyal akarjuk ezt a programot

Alikor lérics Ttigmmi diák folt

k"/Ítk M\an 1. 1* kk««m* ki./li ». Imik .1 k*'M-tko/«» « r«l« k« - id.tóVi* M«*n. / /«i^mniitl <|i;ikko T«»r«»í

MiH .«iiuk«*v M«*»i*/ '/-»nii»«*n«lf » i».i>i> magyar iro v át«>MiitklMit lárl. talán n«*in l« v «Tck-knl«»», I».t

»ele kap« >4*lailw»n elm««ndotii .«* tl.ihhi iMifl

Móri« / /aij'niMiiilit.il .« i.«k» í«1i>*ifiii»»/turn *»-tk \.«ny “ ik itvfáKálian a -v*.*t mar 10111 «»tr /!«• iskolát41 *.ik voltunk Kni'íi 'V Sándor. .1 főiskola Ili- ro nujíy.ir ny«*K ir«Hl.»lomt«»r- tfiuM tanára •* ha/» «'s d«»lj»«*/atokat kijavii i-* «'•» ••nilmt ny*

ál’+iK)'1 v »!• * < 11 Uav után. iiiu-löl! kios/fotla volii.i. .» I* KI4*1*1* l' K

s/«*i»h dolg«»/atot l>u/dita>ui vs

tmnt.iki pul »Ilit v a « h'tlk mii*iU* f«*U»U,»M«i

\ f« !i»l%.«s«>t I tlol^o/af * >vikii<‘ilt

(ituidtj’ .» M«»n« / /síjiituMi«!«'

volt

I »Ív v« p doljjo/aiauak 1*1iiIi.ivm titán »u> •'/««h Ková« sy tatiar ur II« \ Zmjj.i, Z-ijj-i* lőU*d * alattuk« »r itu>• -«*k '/• ju t ♦ «*•

iftmk uh u Mii

Jóslata In t« l|«*M'd« tt s a/t t»i«*n is **n«v iin n a inuh «'vIhii halt tit*‘K 7'* s korába»».

Az újság visszaemlékezése a pataki diákra.

Legközelebb február 4-én jelent meg részletesebb tudósítás az író nyíregyházi látogatásáról. Az érdemi beszámoló fölött „Amikor Móricz Zsigmond diák volt” címmel színes epizódot közölt a lap. Kozlik István te- lekkönyvezető beszélte el ebben, mint Móricz egykori iskolatársa Sárospatakon, hogy a legjobb magyar dolgozatok között mindig felolvasta Ko- vácsy tanár úr a fiatal Móricz írását. Egy alkalommal talán azt is mondta: „Hej,

Zsiga, Zsiga, tőled valamikor sok szépet fogunk olvasni...

A diákepizód alatt a következő cím ragadja meg az olvasó figyelmét: „A Bessenyei Kör liceális előadásán Móricz Zsigmond és Nagy Endre Szabolcsvármegye közönsémegvalósítani” — mondta akkor még jogos optimizmussal Móricz, majd így folytatta: „Csatlakoztak hozzánk: Nagy Endre, Révész Béla, Kassák Lajos, Schöpf- lin Aladár, Fenyő Miksa és a fiatalok közül Kodolányi János, Erdélyi József, Illyés Gyula. Nemzeti irodalmat akarunk adni, amelynek útja egyenes vonalban a magyar jövő felé vezet.”

Ezután Móricz a tiszazugi méregkeverők tárgyalásáról írott cikkét olvasta fel a Nyugatból. Ebben a riport eszközeivel, a napi aktualitást felhasználva mondott véleményt az emberi lélek mély áramlásáról, az okokról és a következményekről, amelyek lényege azonos volt az ököri- tói tűzvész-tragédiáéval. Ha

mérget adta és a tanácsot: „ne bajlódj vele.” A bűnös maga a társadalom.

Megőrizték a megsárgult újságlapok, amelyek eredetijét a Széchényi Könyvtár és néhány évfolyam példányait a nyíregyházi Jósa András Múzeum őrzi, — Móricz Nyírvidéknek adott nyilatkozatát, az előadás után. Terveimről beszéljek? Szerkesztem a Nyugatot, egyelőre más célom nincsen. Nagy történelmi regényem (a Tündérkert folytatása) közlését már megkezdte a Nyugat. Hogy regényemet zavartalanul fejezhessem be, két hétre impressziók gyűjtése céljából Erdélybe utazom, ahol Bethlen Bálint gróf vendége leszek. Bethlen nemrég járt Budapesten és akkor hívott meg magához.”

„Jövőre mutatja be Elektrámat a Nemzeti Színház, a darab Bornemissza Péter fordítása és magyar keretbe van átültetve.” A kérdésre, hogy folytatja-e országjárását, Móricz így válaszolt: „Nem utazom körül az országban, csak néhány városba látogatok el, ahová nagy szeretettel hívnak, mint Nyíregyházára is. Ide különben annál is inkább szívesen jövök, hiszen magam is szabolcsi vagyok...”

De az élet iránti kíváncsiság, a nyugtalan alkotói vágy mégis tovább hajtotta az írót. Erdély után újabb állomások következtek. De 1930. március 27-én újra Nyíregyházán van, igaz nem személyesen, hanem művével. Ezt olvassuk a Nyírvidékben: Szabolcsi miliőben játszódik Móricz Zsigmond darabja, amelynek ma lesz a bemutatója a városi színházban.”

A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című vígjátékról van szó, amelynek bemutatója színháztörténeti érdekesség, a szabolcsi színház- történet jeles dátuma: ugyanis 1930. március 28-án mutatta be először Nyíregyházán a Gulyás társulat a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művet. A Nyírvidék ezeket írta a bemutatóról: „A darab elejétől végig a Nyírségben játszódik le. Csak nyírségi talajon játszódhatik le a mulató Balázs és bűbájos feleségének kedves története, azon a földön, amelyben Móricz Zsigmond oly mélyen gyökerezik...” „Alakjai élő figurák — írta a kritikus — és a játszi könnyű történet mélyén ott zokog az író magyar sorsot siratása..."

Következik: A magosligeti boldog ember.

Páll Géza

május 12-én a Nemzeti Szín- ház előtt felállították az el- “ só utcai könyvsátrat Magyarországon. A program: „...az évnek egy napján, lehetőleg a tavasz vége felé, az ‘iskolai év befejezése előtt néhány héttel, az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az uccára, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában. Legyen ez a nap a könyv ünnepe...”

A könyvnapokra többnyire sok jelentős mű látott napvilágot: Babits, Móricz, Móra, Tamási, Kosztolányi, Heltai új regényei, elbeszélései. Haladó szellemű kiadóink, mint például a Cserépfalvi, a Népszava értékálló műveket tettek a könyvnapok sátrainak pultjára — még betiltott könyv is akadt.

A 30-as évek vége felé kezdett elszürkülni ez a jó, s szándékában nemes kezdeményezés, a szellemi élet felfrissítésének szándékát elhomályosította az üzleti szellem. Versenyeztek a kiadók a listára való felkerüléséért, a kereskedők a több és több sátorhelyért. így ír Veres Péter az 1938-as könyvnapról a Kelet Népében: „A magyar irodalomnak hát nem is lesz közönsége, még ha a plakátok, röplapok, rádiók, hangerősítők és fényreklámok tíz- és százezrei hétszámra is üvöltik az írók neveit és a könyvek címeit, amíg a magyar társadalom szerkezetében és osztályösszetételében meg nem változik. Üj szavakhoz más fülek kellenek...”

Még teljes egészében fel sem szabadult az ország, amikor 1944-ben Szegeden megalakult a Szikra Kiadó, hogy az első szabad könyvnapon máris a legnagyobb érdeklődést

kiváltó kötetekkel hívja fel a figyelmet a felszabadult Magyarország új értékeire és megváltozott szellemiségére. Megjelentek az emigráns, vagy elhallgatott írók művei: Illés Béla, Gergely Sándor, Nagy Lajos, Déry. A könyvnapok 1952-től Ünnepi Könyvhétté alakultak, s a szervezők egyre több gondot fordítottak az addig egyáltalán nem, vagy alig olvasó rétegek megnyerésére.

A könyvterjesztés struktúrájában 1972- ben végrehajtott változás az ünnepi könyvhetek tartalmában is kedvező változást hozott, új színekkel gyarapodtak a programok, a helyi hagyományok ápolásával, erre az alkalomra megjelentetett kiadványokkal. Színjátszó csoportok, szavalok, népművészek jelentek meg a könyvek mellett — s mindenekelőtt a vidéki programok látványossága, szervezettsége és színvonala emelkedett.

Ez évben az 50 éves jubileum ad különös ízt és művelődéstörténeti jelentőséget a június 1. és 8. között megrendezendő könyvhétnek. Az ünnepi alkalomra — a szokásos újdonságok mellett — a könyvhetek történetét gazdag dokumentációs anyaggal feldolgozó kiadvány is jelenik meg „Könyvnap, könyvhét, ünnepi könyvhét — 50 esztendő” címmel. A MAFILM és a nagy múltú könyvszakmái szervezet közös dokumentumfilmet készített ez alkalomból „A könyv ünnepe" címmel, melynek vásznán olyan tanúk szólalnak meg, mint Illyés Gyula, Cserépfalvi Imre, és József Attila egykori „könyvárusa”, Major Tamás.

Z. F.

(Összeállításunk az idei könyvhétre megjelent újdonságok egy részét mutatja be egy- egy részlet segítségével.)

Galambos Lajos:

K is lyuk

... Hogy mondta el 1938-ban a Nyírségben a 86 éves Fe- dics Mihály gyermekkorának mesélő szokásait? „Régibe nem vöt lámpa, a fonóba is kandallónál a tűz világított, azt ülték körül az asszonyok... Összejöttek a férfiak is. Gubájuk (vö. 311—3. 1.) volt

mindnek, összehajtották. a ház földjére letették, oszt ráült, vagy pediglen némelyiknek tetszett, elterítette, oszt ráhasalt. Danoltak ezek a férfiak, mesélgettek ott a földön. Csendesség vét. Én meg legtöbbet mindig a sutba hallgattam, oszt mindent szedtem a fejembe belőle. A férfiak meséltek, vöt olyan, hogy annyit szóit: „Na most én szaladok!” Mikor az elmondta, egy másik vállalkozott, vagy ha nem vállalkozott is, ráutalták, hogy „mondjál te!” Mikor ölfát vágtam, erdőirtásnál mesél- gettem, meg én is tanultam. Van itt egy nagy kunyhó, belefértünk hetvenen. Ebben a kunyhóban mesélgettünk egész éjszaka. Aki mesélt, néha eikiáltotta magát élesen: csont! akkor osztán, ha feleltek rá, hogy: cserép! akkor mondta tovább, ha csak ketten-hárman, mán akkor nem mondta, mert mese alkalmával egyiket is, másikat is elnyomta az álom, mert hát dolgokban voltunk egész nap. De én, ha hétszámra mondta volna, se tudtam a szemem lezárni...” A szenvedélyes mesetanuló és mesemondó vallomása ez, s egyben hiteles elbeszélése a pihenő- és a munkaalkalmak mesemondási szokásainak, legalábbis fő vonásainak, s legalább egy-két évszázadra viszamenően.

(Balassa—Ortutay: Magyar néprajz, Corvina)

Volt egy Kislyuk a ház végében, ma már sajnos nincsen meg, ahová gyermekkoromban bejött az emberi világ. A Kislyuk története csekély: elhalálozván Márkus nagymama, édesanyám a kisházból kitelepítette a búbos kemencét. Tán mintha cigányputri lenne, az új kemence elé olyan kis búvókat eszkábáltatott Fecku Pali bácsival, amelyben főzni, üldögélni, beszélgetni lehet, akár guggolva, akár a puszta földre keveredve is. Az isten sem teremthetett volna ennél melegebb helyet a szomjazó gyermeki léleknek.

Igen sokan jártak hozzánk estézni, főleg férfiak, visszagondolva talán azért, mert anyám szép asszony volt. Igazi tirpák szépség, aki erkölcseiben mindmáig oly tiszta, mint a márciusi hó. Vagy mint a harmatcsepp. Apai részről nemesek voltunk, Galambos nagyapa így viselhette élete végéig a faluban a törvénybíró tisztet. Amikor apám elvette anyámat feleségül, a Galambos família kitagadta a tirpák lányt, holott volt egy háza és négyszáz öles telke. Kitagadta a család apámat is, aki ettől kezdve kubikos lett. A megbékélés később megtörtént persze, hiszen a törvénybíró a halálos ágyán a tirpák Kaselák Jolánra bízta a nemzetség őrzését, mivel fiúunokát szült neki.

Így lettem: nem házban

születtem, nem ágyban, nem szülőotthonban, ugyan; kinn a Simon dűlőben, répaásás közben, délután négy óra tájt, október. 14-én. Anyám elvitt az ibrányi kúthoz, lemosott, a kötényébe tett és hazavitt. Útközben kérdezték tőle: mit viszel? Hát mit? Egy fiúcskát. S még aznap este tésztát gyúrt, krumplis tésztát főzött vacsorára a családnak.

Márkus nagymama, anyám édesanyja igen nagy főzőasz- szony volt, egyszer a Jármy kastélyban összegyűlt képviselőknek az úr kérésére százféle levesételt készített. Nem hitte senki, hogy ennyi levesfajta egyáltalán létezhet a világban, tán nagymama sem,

mégis meglett a századik: gyenge borjúszarból. Akkor ellett épp egy tehén az uradalom istállójában; a csepp borjú, evilági küzdésének első jelét fölfogták, és jó rántott lébe beleszaggatták. Ettől talán csak a malac tökéből készült pörkölt jobb, mondta olykor nagymama.

Egyébként már gyermekkorától halálra szánt ember volt. Ott feküdtem az ölében, amikor meghalt. Hisz együtt aludtunk, egy ágyban. Nem szeretett, és mégis szeretett, hisz nem tudott nélkülem aludni. Olyan vagy, mint Kaselák Pista, a nagyapád, akiről ki tudja, hol kó- dorog a világban? — mondogatta.

Kaselák István, mielőtt még anyám megszületett volna, kivándorolt Amerikába. Előzőleg Jármyéknál parádés kocsis volt: nagy indulatú, nagyvérű ember. Márkus Erzsi pedig templomozó, gyónóáldozó lány, aki csak akkor volt hajlandó odaadni magát az urának, ha abból az odaadásból gyermek születik. Amint pedig anyám megfo- gamzott, már nem is volt hajlandó tovább a házaséletre. Hát .csuda, hogy Kaselák István a jó, parádés kocsisi hivatalából a tengerentúlra menekült?

(Körkép ’79 — Harminchárom mai magyar elbeszélés)

KU VASÁRNAPI MELLÉKLET

1979. június 3.