Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. június 28. Amerika csapatokat akar küldeni Nicaraguába Folytatja muakáját a KGST mill, ülésszaka Szerdán folytatódott a KGST XXXIII. jubileumi ülésszaka. Képünkön a magyar küldöttség (balról jobbra) Huszár Ist­ván, Lázár György, Havasi Ferenc, Pullai Árpád (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Kommentár Rámái boszorkány­konyha R óma politikai boszor­kánykonyhájában hoz­záláttak az új menü főzéséhez. Annyi máris bi­zonyos, hogy a legfrissebb menü — az új kormány — minden eddiginél bonyolul­tabb teendőket ró a politi­kusokra. ■Pertini államfő helyzete csöppet sem irigylésre mél­tó: szerdán megkezdte kon­zultációit a leendő kabinet­ről, s nehezíti a dolgát, hogy az olaszok étvágya alaposan megcsappant a korábban már megízlelt fogások iránt. Azt pedig egyenesen éme­lyítőnek tartanák, ha a dics­telen véget ért balközép formulát melegítenék föl, új szafttal tálalva az egyszer már visszautasított koalíciót Márpedig a keresztényde­mokraták országos tanács­ülésén ilyen döntés született: Zaccagnini pártja széles kö­rű koalíció mellátt kötelezte el magát. Olyan kormányt szeretnének, amely rajtuk kívül a szocialistákat, a szo­ciáldemokratákat, a republi­kánusokat, sőt még a liberá­lisokat is magában foglalná. Az ötlet fogadtatása — mint az várható volt — nem ne­vezhető barátságosnak. A szocialisták szemmel látható­an több engedményt akarnak kicsikarni, netán még a mi­niszterelnöki bársonyszéket is. Párbeszédet sürgetnek a 'baloldali erők között, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kommunisták irányában sem szeretnék fölégetni az utat. Egyelőre a republikánusok is óvakodnak a nyílt szín­vallástól, akárcsak a szociál­demokraták. Az OKP világosan, egyér­telműen fogalmazott: vagy a kormányba, vagy ellenzékbe! A jelszó mögött vitathatat­lanul érződik a hat-, majd ötpárti megállapodásból — a korábbi Andreotti-kabinet parlamenti támogatásából — eredő kiábrándultság, ami miatt a párt érzékeny vesz­teséget szenvedett az orszá­gos választásokon. De Ivánfi egyébként is ked­velte a magaslatokat. Még a deszkából • ácsoltakat is. Szí­nészeit külön kis • dobogóra állíttatta volna, s magát, mint színész, a legmagasab­bikra. Rendezéseit a kebelre szorított kéz, a hunyt pillák s az elnyújtott szóvégek pá­tosza jellemezte. Míg a má­sik front vezére Hevesi Sán­dor volt, példaképe Szta- nyiszlavszkij és a párizsi Teatre Libre s jelszava az ibseni jelszó: ne hazudj! De Hevesi ekkor már túlugrott naturalista korszakán. S vé­lekedését így szőhetnénk to­vább: igen, az igazmondás kötelező, de nem elég. A színház játék is. Illúzió is. Stílus is. A szerep nem több, mint kivonat egy emberből. A művésznek pedig ebből a kivonatból kell — egyénisé­gének teljes mozgósításával — egész embert alkotnia. Hevesi Sándor sohasem a né­zőtér mélyéből, a rendezői lámpa fényköréből adta fel utasításait a színpadra: ő magyarázva, csevegve, jár­kálva, mintegy bőbeszédű sé- tálgatás közben építgette a darabot. Mindig több próbát írt ki. S elvárta, hogy el- lentmondjanak neki. Ebben is különbözött a német szín­pad professzorától, Rein­Az amerikai,kormány azért akar csapatokat küldeni Ni­caraguába, hogy megtartsa pozícióját a térségben —, mutat rá az a nyilatkozat, amelyet Henry Winston, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának országos el­nöke és Gus Hall, a párt fő­titkára adott ki New York­ban. A csapatok küldésére vonatkozó amerikai javaslat nem más, mint manőver, s A japán főváros Akaszaka palotájában, a kormány ven­dégházában csütörtökön kez­dődik meg hét tőkés ország vezetőinek sorrendben immá­ron ötödik csúcsértekezlete. A résztvevők — Carter ame­rikai és Giscard d’Estaing francia elnök, valamint Ohi- ra japán, Clark kanadai, Schmidt nyugatnémet, That­cher brit és Andreotti olasz kormányfő — külügy és gaz­Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt 'Köz­ponti Bizottságának titkára szerdán az MSZMP KB szék­házában fogadta Sam Nujo- mát, a Délnyugat-afrikai Né­pi Szervezet, a SWAPO elnö­két. A szívélyes légkörű ta­lálkozón véleményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó nemzetközi kérdé­hardt-tól. Hevesi nem a fe­gyelem, hanem a megértés csodáját akarta létrehozni. Azt vallotta, hogy a rende­zőt ne tévesszük össze a kar­naggyal. Hiszen a jó társu­lat nem instrumentum, ame­lyen a rendező játszik, ha­nem a meggyőzés erejé­vel összehangolt, organikus együttes. Hevesi egy választógyűlé­sen bizonyára nagy szava­zattöbbséget kapott volna. De ne becsüljük le az el­lenfelet sem. Az igazgató Ivánfinak is, Hevesinek is zöld utat nyi­tott. Ez igen rokonszenves álláspont volt. De az Iván- fi-féle romantikus és a He- vesi-hirdette impresszionis­ta-realista játékmód egy át­meneti, a hagyományokat rosszul őrző és az újat kö­vetkezetesen nem vállaló színházformát hozott létre. S megingatta a társulat biz­tonságérzetét. Azon a tavaszon, amikor hősnőnk már látogatta a próbákat — Jászai Mari, Blaha Lujza, Rákosi Szidi, P. Márkus Emília, Kiss Irén, Vízvári Mariska, Cs. Aczél Ilona, a férfiak közül meg Újházi, Gabányi, Pethes, Ódry, Rózsahegyi a színház vezető művészei. E névsort Európa bármelyik társulata megirigyelhetné. De Jászai és Blaha ekkor már 62 éves az a célja, hogy a tarthatat­lanná vált Somoza-rezsimet olyan új kormánnyal váltsa fel, amely ugyancsak az ame­rikai imperializmus hű alatt­valója lenne — hangsúlyozta a dokumentum. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának vezetősé­ge támogatásáról biztosította a nicaraguai nemzeti újjáépí­tés kormányát, amely tömö­ríti a véres diktatúra ellen harcoló összes erőket. dasági minisztereinek társa­ságában mindenekelőtt közös stratégiát óhajtanak kialakí­tani a súlyos energiahelyzet orvoslása céljából. Bár a hi­vatalos napirenden az inflá­ció, a munkanélküliség, a gazdasági növekedés, a keres­kedelem, a valutaügyek és az észak—déli kapcsolatok prob­lémái is szerepelnek, a köz­ponti és egyben legvitatot­tabb téma az olajbehozatali korlátozások kérdése. sekről, különös tekintettel az afrikai földrész déli térségé­ben folyó nemzeti felszabadí­tó küzdelemre. Gyenes András a magyar kommunisták internaciona­lista szolidaritásáról biztosí­totta a namíbiai népnek és annak törvényes képviselőjé­nek, a SWAPO-nak a harcát, amelyet Namíbia független­ségéért folytat. volt, Rákosi Szidi 60, s Márkus Emíliát is csak hí­zelegve mondhatták fiatal­nak. Jászai, a nemzet tragikája még játszhatta nagy szere­peit: Medeát, Elektrát, Stu­art Máriát, Margit királynét; hiszen ezekből a fenséges szüzekből és démoni nősté­nyekből — lévén nagyságuk szinte kortalan — nehéz ki- öregedpi. De a klasszikus tragédiák mindjobban leszo­rultak a Nemzeti színpadá­ról. S a Nagyasszony ritkán jutott szóhoz. Mégis mintha éjjel-nappal ott állt volna a színpadon, a kulisszák szűk közében, a pillanatra várva, amikor a drámába léphet; így érezte mindenki; mintha örökké ott állna, súlyosan és mosolytalanul, a jogos sér­tettség és jogtalan rossz in­dulat fenségében. Mert kis­szerű emberi indulatait is majesztétisen viselte. Emel­kedetten volt rosszmájú és gyanakvó. Hogy irigyelte például Márkus Emíliát! „Mennyivel könnyebb lett volna az életem — mondta néhány nappal a halála előtt —, ha nem irigyeltem volna ezt az asszonyt olyan elke­seredetten ...” Pedig Márkus Emma 1912- ben már túlélte második fiatalságát: ősszel lesz 52 éves. Széles arca a piszécs- ke orral és sötét udvarú vi­lágos szemekkel még megfe­lelt a koreszménynek, haját a háború után is reklámoz- ták a P. Márkus Emília-féle szépségápolószer címkéi, s változatlanul a század leg­sokoldalúbb színésznője volt — de hiába, már nem tudta az. összes lány- és asz- szony-korosztályok hősnőit egyforma hűséggel alakítani. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) lításával jelenlegi közleke­dési hálózatunk csak nagy erőfeszítések árán birkózik, meg. Közös érdekünk, hogy együttműködésünk fejleszté­sének e szűk keresztmetsze­tét sokoldalú és hathatós in­tézkedésekkel mielőbb bő­vítsük. Ehhez a közlekedési hálózat fejlesztése mellett el­engedhetetlenül szükséges­nek tartjuk a járműpark és a hozzá tartozó ipari háttér gyorsabb ütemű növelését. Külön is szólt a tranzitfor­galom megoldásra váró prob­lémáiról. Hangsúlyozta, hogy Magyarország ebben különö­sen érdekelt, minthogy föld­rajzi helyzeténél fogva jelen­tős részt vállal a más KGST- tagálíamok egymás közötti és a nem szocialista orszá­gokba irányuló, illetve on­nan érkező tranzitszállításai­nak lebonyolításában. Vasúti szállításaink egynegyedét a tranzitforgalom teszi ki. Eb­ből következően szállítási ka­pacitásainkat nemcsak saját szükségleteinkre kell fejlesz­tenünk, hanem jelentős anya­gi ráfordításokat kell eszkö­zölnünk annak érdekében is, hogy szállító képességünk ki­elégítse azoknak a KGST- tagállamoknak az igényeit is, amelyek termékeiket hazán­kon keresztül továbbítják más országokba. Ezt követően arról szólt, hogy a célprogramok jóvá­hagyásával munkánk fontos, de első szakasza: a célok ki­jelölése és a munkaprogra­mok összeállítása — zárul le. A kormány elnöke hangsú­lyozta, hogy az egyik legfon­tosabb soronlévő feladat a kölcsönös érdekek figyelembe vétele alapján mielőbb lezár­ni az 1981—1985. évi népgaz­dasági tervek koordinációját. Ennek kapcsán részletesen beszélt arról, hogy a világ- gazdaságban végbement gyö­keres változások kedvezőtle­nül hatottak a magyar nép­gazdaságra, ismertette ez évi népgazdasági tervünk fő jel­lemzőit és a végrehajtás ér­dekében tett intézkedéseket, majd így folytatta: gazdasá­gi feladataink megoldásához, egyensúlyi helyzetünk javí­tásához saját erőforrásaink maximális mozgósítása mel­lett a legfontosabb eszközt a KGST-tagállamokkal való gazdasági együttműködésünk szélesítésében, a szocialista gazdasági integráció kibon­takoztatásában látjuk. Ezért a magunk részéről nélkülöz­hetetlennek tartjuk, hogy az országaink közötti gazdasági kapcsolatok növekedési üte­me a jövőben gyorsabb le­gyen, mint a nem szocialista országokkal fenntartott gaz­dasági kapcsolatok fejlődési üteme, s hogy ennek eredmé­nyeként szükségleteinknek növekvő hányadát a KGST- tagállamokból tudjuk kielé­gíteni. Ezzel összhangban na­gyon fontosnak tartjuk, hogy a kölcsönös szállítások volu­mene 1981—1985 között min­den évben fokozatosan emel­kedjék. Az egymás közti kül­kereskedelem volumenének folyamatos növekedését meg­ítélésünk szerint akkor lehet biztosítani, ha — a tagálla­mok nyersanyag- és fűtő­anyagigényeinek kielégítése mellett — az egyéb termék- csoportokban is messzeme­nően kihasználjuk a kölcsö­nös szállítások növelésének, valamint a szakosítás és a kooperáció elmélyítésének le­hetőségeit. — Fontos és aktuális kö­vetelménynek tartjuk, hogy javítsuk a KGST-tagállamok közötti gazdasági kapcsola­tok tervszerűségét. Ügy lát­juk, hogy gazdasági és tech­nológiai kapcsolataink ma már olyannyira intenzívvé váltak, hogy minden koráb­binál nagyobb jelentősége van a kölcsönösen vállalt szállítási kötelezettségek mennyiségi és minőségi, va­lamint az előírt határidőre történő pontos teljesítésének — mondta Lázár György és kiemelte: — Ismert tény, hogy a leg­korszerűbb termelőberende­zések előállítása, a modern technikát képviselő egész gépipar dinamikus fejlődése, a mostani ülésszakon jóváha­gyásra kerülő ipari fogyasz­tási cikk célprogram megva­lósítása nagymértékben attól is függ, hogyan tudjuk meg­oldani, magasabb színvonal­ra emelni a korszerű alkat­részekkel és részegységekkel való ellátást. Együttműködé­sünk elmélyítése ezen a te­rületen azért is fontos, hogy csökkenteni lehessen a tőkés importtól való függést. Mind­ezen meggondolások alapján indítványoztuk és ismételten hangsúlyozzuk, hogy a pro­duktív alkatrész- és részegy­séggyártásban történő szako­sítást és kooperációt gazda­sági együttműködésünkben kiemelt feladatként kell ke­zelni. Megítélésünk szerint a KGST-országokban létre kell hozni a legkorszerűbb szín­vonalú produktív alkatrészek A KGST 33. ülésszakának szerdai plenáris ülésén Alek- szej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke is felszó­lalt. Koszigin rámutatott arra, hogy a KGST-országok har­minc év alatt nagy tapasz­talatokra tettek szert azon a téren, hogyan oldják meg tervezési együttműködéssel a' gazdasági és tudományos­műszaki problémákat. — Ezen az alapon — hatalmas olaj- és gázvezetékeket és egyesített energiarendszert hoztunk létre, ipari komp­lexumokat építünk, megszer­veztük az elektronikus szá­mítógépek egységes rendsze­rének gyártását, végrehajt­juk a nemzetközi űrkutatási programot. Az együttműkö­dés pozitív tapasztalatai alapján meggyőződésünk, hogy az elértekre támasz­kodva sikeresen birkózunk meg az új, összetettebb fel­adatokkal is — hangsúlyozta Koszigin. A Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke a további­akban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet kormány értékelése szerint a hosszú távú célprogramok kidolgo­zásának befejezése a kollek­tív munka fontos gazdasági és politikai eredménye. tömeggyártását, és az eddi­ginél lényegesen hatékonyabb intézkedéseket kell tenni e gyártás fejlesztéséhez szűk-» séges gazdasági, műszaki és egyéb feltételek megteremté­sére. Lázár György ezután arról szólt, hogy az országaink kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztése, a szocialista gaz­dasági integráció kibontakoz­tatása, valamint a nem szo­cialista országokkal fennálló kapcsolataink hatékonyságá­nak fokozása szempontjából egyaránt növekszik a jelen­tősége az együttműködés köz- gazdasági eszközrendszere továbbfejlesztésének. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a KGST XXXIII. ülés­szakán hozott döntéseink újabb hozzájárulást jelente­nek gazdasági együttműkö­désünk fejlődéséhez, a szo­cialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. A jó határo­zatokat azonban át is kell ül­tetni a mindennapos gyakor­latba. Biztosítom önöket, hogy ennek érdekében a ma­gunk részéről minden erőfe­szítést meg fogunk tenni — fejezte be felszólalását Lázár György. Koszigin aláhúzta: a kö­vetkező két ötéves terv idő­szakában intenzíven kell végrehajtani a termelés sza­kosítását, a termelési koope­ráció megvalósítását. A KGST illetékes szerveinek felül kell vizsgálniok a gyártmányok listáját, java­solniuk kell az elavult típu­sok gyártásának megszünte­tését, új indítványokat kell kidolgozniuk a gépek, beren­dezések műszaki mutatóinak korszerűsítésére. A szovjet kormányfő a to­vábbiakban a fűtőanyag, energia és nyersanyagter­melés kérdéseivel, ezen be­lül a KGST országok atom­energia felhasználási prog­ramjával foglalkozott. Alekszej Koszigin a to­vábbiakban Mongólia, Kuba és Vietnam gazdasági fejlő­dése meggyorsításának kér­désével foglalkozott, aláhúz­ta, hogy ez a szocialista kö­zösség fontos internaciona­lista feladata. Külön alá­húzta a szocialista Vietnam megsegítésének jelentőségét. A szovjet kormányfő befe­jezésül meggyőződését fejez­te ki, hogy a jelenlegi ülés­szak döntései hozzájárulnak a sikeres szocialista és kom­munista építőmunkához, a szocialista országok összefor- rottságához, a szocialista kö­zösség nemzetközi pozíciói­nak megszilárdításához. Az ülésszak ma ér véget. Gy. D. 9. Ma kezdődik Hét tőkés ország vezetőinek csúcsértekezlete A SWAPO-kiildöttség Gyenes Andrásnál Koszigin: Az elért sikerekre támaszkodva megbirkézunk az összetettebb feladatokkal is / GALSAI PONGRÁC: j&ajoi1 (fizi játékai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents