Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

1979. június 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Másodvetés □ élmilliárd forintot megközelítő károkat okozott me­zőgazdasági üzemeinknek a rideg tél és a szeszélyes tavasz. A téli zimankó, a kora tavaszi esők, fagyok, a belvízborítások nyomait őrzik a ritka állományú és fol­tos búzatáblák. A megkésett vetést — hideg volt a talaj — a szokásostól gyengébben fejlett kukorica- és napraforgó­sorok mutatják. A kár nagy, de nem behozhatatlan. Sok mezőgazdasá­gi üzemben már korábban korrekciókat, tervmódosításo­kat végeztek, a kialakult helyzetnek megfelelő vetésszer­kezeteket alakítottak ki. Mindezekkel azonban a hiánypót­lás tárháza még nem merült ki. A MÉM a közeli napokban arra hívta fel az üzemek figyelmét: a korábbi évek gya­korlatától eltérően jobban és nagyobb arányokban hasz­nosítsák másodvetésre a tarlóterületeket. Péter-Pál, a kaszapendítés napja ugyan még messze van, de már gondolni kell az aratásra. Megyénkben né­hány hét múlva közel 100 ezer hektáron kezdik meg a búza, az árpa, a rozs aratását. Tarlók szabadulnak majd fel. Az üzemek önös érdekű feladata, hogy a tarlók hasz­nosítására körültekintő intézkedési terveket készítsenek. A tarlóföldeken zöldségféléktől a takarmányig sokminden termeszthető. Különösen a takarmány kiegészítésére van nagy szükség, hiszen az úgynevezett anyaszénahozam he­lyenként elmaradt a tervezettől. Hasznosítani szükséges az eddigieknél jobban a ház­táji termelésben rejlő lehetőségeket is. Jobb szervezéssel, a kistermelők munkájának következetesebb segítésével nö­vekedhet a készárutermelés. Ez is enyhítheti a mezőgaz­daságot ért eddigi veszteségeket. A mezőgazdasági üzemekben bizakodó a hangulat. Ez jó, de hozzá kell tenni; a bizakodás önmagában nem elég. Akkor lesz igazán jó a hangulat, ha a cselekedetek a szükségkívánta intézkedések termésben és árbevételben is hozzák a tervezettet, vagy meghaladják az előirányzatot. S. E. Elnézést kérők □ lig van nap a rádióban, a televíziózan, az újságok­ban, hogy ne kérne valaki elnézést, bocsánatot, tü­relmet. Nálunk is: elnézést kér a TITÁSZ, a TI- GÁZ, a vízmű, az ingatlankezelő, a távhő, a Volán, a posta. Szinte minden olyan szerv, vállalat, amely a lakos­sággal nap mint nap közvetlen kapcsolatban áll. És milyen az ember? Többnyire elnéz, megbocsát, tü­relmes. Miért? Mert megtanultunk valamit. Az elnézést kérők — a kivételeket leszámítva — a mi javunkra tevé­kenykednek akkor, amikor éppen nem, vagy rosszul tevé­kenykednek. Furcsa, ellentmondó talán a megállapítás, de nézzünk néhány mai példát. Érdemes bosszankodni a Kossuth utcai forgalmi kor­látozás miatt? Egy percig talán. De aztán kiderül, korsze­rűsítik a területet, javul a víz- és hőellátás, épül a kör­nyék. Vagy a TITÁSZ áramszünetei. Néha valóban egy napra is szünetel a szolgáltatás. De vajon mi lenne, ha nem tartanának karban trafót, vezetéket. Barna, rozsdás a víz. Dühöng a háziasszony, aki moshi akar. De aztán ki­derül: a párnapos kellemetlenség után jobb, biztosabb a vízellátás. Ebből a néhány, korántsem teljes sorból is látható: minél több a bocsánat- és elnézéskérés, annál jobban ha­ladunk előre. Gazdagodunk, fejlődünk, biztonságosabban élünk. Eddig van a dolog rendben. Mondhatnók azt is: csak szaporodjon a sok kérés, s lépjünk mind gyakrabban előbbre. Félek azonban attól, hogy a megejtő, s sokszor indo­kolt udvariasság máshová is elvezethet. Az emberekben olyan meggyőződést alakíthat ki: aki elnézést kér, az va­lami jót csinál. Pedig van itt cselre lehetőség bőven. Mert hiába kér elnézést a boltos, hogy valami nincs, ha tudni­való, ő nem rendelt. Nem örömteli a megbocsátás, ha úgy leltároznak, hogy sorozatban zárva vannak a boltok. Nem bocsát meg az ember a sütőiparnak, ha hétfőn pénteki ke­nyeret árulnak, mondván, pardon, ezt is el kell adni. A lakos, az állampolgár megértő, megbocsátó, ha látja: érte és neki dolgoznak, ha a javát szolgálja akár a hosszabb ideig is elhúzódó kellemetlenség. De ne éljen vissza senki az udvarias formulával. Az indokolatlan bo­csánatkérésre nincs bocsánat. B. L. Fejlesztik a támogatási alapot Küldöttközgyűlést tartott a TESZÖY A Szabolcs-Szatmár me­gyei Mezőgazdasági Szövet­keztek Területi Szövetsége csütörtökön a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház­ban küldöttközgyűlést tar­tott. A közgyűlésen részt vett és felszólalt dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács el­nökhelyettese, dr. Sárai György, a TOT főosztályveze­tője. A szövetség elnöksége írásban számolt be a kül­döttgyűlésnek, megyénk me­zőgazdasága fejlesztésére ho­zott megyei pártbizottsági 'határozat végrehajtásáról. Az írásos beszámolóhoz dr. Jó- zsa Endre, a szövetség titkár­helyettese fűzött szóbeli ki­egészítést. Az előadó — egybehangzó­an az előterjesztéssel — töb­bek között megállapította, a párthatározatokban javasolt termelési feladatokat a ter­melőszövetkeztek időará­nyosan teljesítették. Kedve­ző lehetőséget nyújtott eh­hez az anyagi, műszaki ellá­tás javulása, a mezőgazda­ságban dolgozók szorgalmas munkája. Az ötéves terv el­ső három évében nem min­dig kedvezett az időjárás, és emiatt néhány mezőgazdasá­gi kultúra termelésében nem sikerült az előirányzatokat teljesíteni. Fény­sorompók Szatmárban Mátészalka vasúti csomó­pont körzetében, ha az uta­zási feltételek nem is javul­nak napról napra, a bizton­ságos közlekedésért min­dent megtesznek a közleke­dés vezetői. A gyors, pontos értekezés az egyik legfonto­sabb dolog az üzem életé­ben. Több éves munkával si­került elérni, hogy tíz évnél idősebb légvezeték már nincs üzemben. Ez azért fon­tos, mert az automata táv­hívó központok segítségével — hat szám tárcsázásával — az ország legtávolabbi állo­másával is lehet Mátészalká­ról beszélni. De nemcsak Mátészalka fejlődik, hanem a körzethez tartozó nagyobb szolgálati helyek is. Vásárosnamény most kapott új Crossbar­központot. A biztonságos közlekedést szolgálják a fénysorompók és a fényjel­zők. Ebben az évben a város területén és közvetlen kör­nyékén tizenegy új fényso­rompót adnak át a forgalom­nak az üzem dolgozói, me­lyeknek építési költsége meg­közelíti a húszmillió forintot. A kis létszámú üzem kollek­tívája a mindennapi munká­ja mellett iskolákat és más intézményeket is patronál a városban, ők szerelték fel a sportpályán lévő hangosító berendezést is. (zsoldos) A fiatal mama a fülke sarkába tessékelte ki­lenc év körüli kisfiát és ráparancsolt: „Viselkedj rendesen.” A mi kis modern Nemecsekünk meg sem moc­cant. A mama kezébe nyo­mott két sonkás szendvicset. „De ügyelj, nehogy leedd a szép nadrágodat!” Ezután a mama kiment a peronra bú- csúzkodni. Nemecsek szinte vigyázz- ban ült a plüssön. Óvatosan evett, ügyelt minden hara­pásra, hogy még csak vélet­lenül se kerülhessen egy zsemlemorzsa sem a frissen vasalt világos nadrágjára. De bárhogyan igyekezett, né­hány morzsa a nadrágra is jutott. A mama kinn kacagott, Nemecsek benn evett, tele- szájjal. Nagyokat harapott a szendvicsből, hogy mielőbb tűi legyen az egész művele­ten, mielőtt a mama bejön látott hozzá, de tátva maradt és újra beleköt. Erre fizetett a szája, amikor megpillan- rá. Nagy igyekezetében egy tóttá a mamát, aki levegő Mai Nemecsek szeletnyi zsírosabb sonkada­rab rápottyant a pantallójá­ra. Nemecsek riadtan tekintett fel. Körülnézett, ki vette ész­re, s gyorsan bekapta az el­ejtett falatot, aztán elővette zsebkendőjét, s munkához látott. Dörzsölte, tisztítgatta a sonkaszelet helyét. Nyílt a vonatfülke ajtaja és belépett a porcelán arcú mama, aki pillanatok alatt felfogta, hogy Nemecsek bajt csinált. Elvörösödött. A fiú éppen a másik szendvicsnek után kapkodott, aztán olyan hirtelen összeteremtette a srácot, hogy az szinte szóhoz sem jutott. „Nagy szamár lé­tedre nem tudsz vigyázni? Leeszed magad!” Nemecsek tűrte, hallgatta a korholáso- kat, s most az intelmeket nyelte a szendvics helyett. A mama kikapta kezéből a zsebkendőt és most ő kezdte éktelenül dörzsölni, eltüntet­ni a szinte alig látszó foltot. Szegény Nemecsek lesütött szemmel hallgatott. Szinte megsemmisült a szégyenítés­A termelésben egyre na­gyobb szerepet kapott a ha­tékonyság, a jövedelmezőség, előtérbe kerültek a minőségi mutatók, a piaci igényekhez rugalmasan igazodó termelé­si szerkezet kialakítása. Meg­állapítható, hogy a megye mezőgazdasága a belterjes­ség irányában fejlődött, fo­kozódik a szakosodás és a koncentráció. A mezőgazda- sági termelés növekedése tel­jes egészéiben a hatékonyság növekedéséből származik. A szövetség titkárhelyette­se a továbbiakban sorra szedte az egyes ágazatok eredményeit, illetve megfo­galmazta a következő évek legfontosabb feladatait A küldöttgyűlés napirend­jén szerepelt többek között a kölcsönös támogatási alap fejlesztése, felhasználása, a TESZÖV ellenőrzési irodájá­nak beszámolója az 1978. évi munkáról, a szövetség ellen­őrző bizottságának beszámo­lója, és egyéb kérdések. Anyagi megbecsülés, rugalmas munkaidő Ülésezett az SZMT elnöksége Május 31-én, csütörtökön ülést tartott az SZMT elnök­sége. Tájékoztató hangzott el az SZMT elnöksége és a me­gyei tanács vb közötti együttműködési megállapo­dásban foglaltak végrehajtá­sáról. A testület megtárgyal­ta azt a jelentést, amely a szakszervezeti művelődési otthonok tevékenységéről és a munkahelyi nevelésre gya­korolt hatásukat elemezte. Értékelte az elnökség az 1978. évi kollektív szerződé­sek és az idei módosítások tapasztalatait. Megállapítot­ta, hogy a vitákon mintegy ötven módosítási javaslat hangzott el. Módosításokra került sor a vállalati gépjárművek veze­tőinek a pótlékában, a la­kásépítéshez igénybe vett vállalati gépjárművek téríté­si díjában, a részesedési és a jóléti alapok felhasználásá­ban, a szabad napok áthe­lyezésében, a munkaidő- keretben, annak mértékében és beosztásában. Pontosítot­ták a besorolási feltételeket és csökkentették a vállalati eredményektől függő premi­zált munkakörök számát. A vállalatoknál növelték a fel­mondási időt, ugyanakkor csökkentették a felmentési időt. Rugalmas munkaidő be­vezetését tervezik — vagy vezették már be — a Nyír­tervnél, az Épszernél és a Volánnál. A testület megállapította: az anyagi érdekeltségi rend­szer módosításában még sok gond tapasztalható. Nem tű­nik ki a szabályozásokból, hogy a legjobban dolgozók a legjobban keresők is. Még mindig az a tapasztalat, hogy néhol a jó munka helyett a beosztást helyezik előtérbe. Repült az elnök. A három növényvédős gép egyikén szállt a föld fölé, hogy lássa, mi van odalent. — Fentről egészen más a határ, alaposabban megítél­hetem mit ígér a búza, bur­gonya, kukorica. Látni hol gyengébb, hol erősebb az ál­lomány, hol van még kisebb- nagyobb vízborítás. Határjárás a levegőben. Ez is új, de nem szenzációs. Csodát már nem lehet re­mélni, hiszen tele van a me­zőgazdaság technikával és tudománnyal. A szénát gyűj­tő nagy csoport asszony in­kább hat látványként, mint­hogy a vegyszert szóró repü­lőgépeket nézze az ember. Kiadós zápor — Kaptunk néhány kiadós záport. Magukhoz tértek a növények. Persze mi öntö­zünk is. Most a gyümölcsös­ben. Volt néhány olyan táb­la búzánk is, ami gyengébb volt, de olyan is, amit felül kellett vetni, azt is öntöztük a májusi forróságban. A vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet 4748 hek­táron gazdálkodik. Ebből ÁC nyomócsöves öntözésre 1350 hektár van berendezve. A 120 hektár téli almát öntöznek a vencsellői Szabadság Tsz- ben. (Gaál Béla felvétele) tői. Már arra gondoltam, hogy a mama megelégelte a nevelést, mert hirtelen el­hallgatott a szóáradat. Fordulat következett. Éles, olyan, amilyenre az ember nem is gondolt. Néhány perc múlva, mintha mi sem tör­tént volna, a mama szép, szí­nes szatyorjából egy pakli kártyát vett elő. Nemecsek szeme felcsillant. A mama megszelídült, mosolygott, és kevert. Osztott. Nem tudom, nem ismertem, milyen já­tékot játszottak. Ha valami­ért, akkor - ezért irigyeltem Nemecseket. Valójában még­is csak nagy a szerencséje: neki olyan mama adatott, aki még kártyázni is megtanítja kisfiát. Hiába! Vannak még kö­vetkezetes emberek! Farkas Kálmán balsai Tisza-parttól, a szi­vattyúteleptől, föld alatt fut­nak a vezetékek és az úgyne­vezett hidlásokra, vízkivételi csapokra kötik rá, a föld fe­letti szórófejes csöveket. A 120 hektáros almáskert fái most áznak, fürödnek a víz­ben. — Hogy mennyi lesz az alma, azon minden évben fo­tózunk — mondja Novák László — fogadásokat kö­tünk. A legóvatosabb mindig a főkönyvelő, ő veszít. — Idén mennyi almát vár­nak? — 400—420 vagonnal. Nem rossz eredmény a 12 —15 éves fáktól. Hektáron­ként 420 mázsa alma a ter­melés élvonalába számít. — Mennyit segít ebben az öntözés? — Nagyon sokat — mondja az elnök, majd azt magya­rázza, a jó termés komplex munka eredménye. A víz ön­magában nem növelné túl­zottan a termést, de kiszór­tak hektáronként 600 mázsa istállótrágyát 13 mázsa ve­gyes műtrágyát és 15 mázsa meszet. Bokrosodik a burgonya A gyümölcsöshöz hasonló­an tápanyagban gazdag a burgonya, a kukorica, a bú­zaföld is. A búza haragos­zöld, a burgonya bokros és az időjárás miatt megkésett kukorica már szépen sorol. — A tavalyi eredményeket nemcsak megismételjük, de többet akarunk — mondja az elnök. A 360 hektár burgo­nyaterületen az elmúlt év­ben hektáronként 260 mázsa volt az átlag, idén meglesz a a 280—300 mázsa. A búzater­mésért a múlt évben — 50 mázsa volt hektáronként — a TOT és a MÉM ezüstser­legét kaptuk. Olyan serleget, amellyel az országban csak 5 gazdaság büszkélkedhet... íme a víz, a szőke Tisza hasznot hajtó eleme. Termé­szetesen túlzás lenne a valós értékétől jobban felbecsülni az öntözést, de fitymálni sem szabad. Vizeinket nem hasz­nosítjuk eléggé. Még ott sem teszik, ahol bizonyított az előnye, ahol kevésbé fárad­ságos és költséges a vízkivé­telezés. o Jártunk a szivattyútelepen is. A 110 millióért épített és 1975-ben felavatott telep fő­szivattyúi közül nem mind­egyik üzemelt. Humicskó Miklós és Vattamány Gábor mondták: — Itt, ezen a részen két­ezer hektár az öntözésre be­rendezett terület. A szivaty-' tyúk teljesítménye 1200 liter víz másodpercenként Most 320 liter a fogyasztás. Ez na­gyon kevés. Az öntözött te­rület még az 1000 hektárt sem éri el. Akkor sincs a kapacitás teljesen kihasznál­va, amikor nagy a szárazság. Pedig hát a gazdaságok job­ban tudják mint mi, ez a szolgáltatás nagyon sokat ér. „Törlesztene" a folyó Hogy értékes a víz és az öntözés, vitán felül áll. Ha győzködtük is erről egymást a gépkezelőkkel, nem az egyetértés hiánya miatt volt. Inkább dicsértük az áldást amely volt átok is, hiszen a gávaiak, balsaiak, vencsellői- ék nemegyszer védekeztek már homokzsákokkal. Ami kárt tett a folyó, abból most törlesztene. Akarni kell. Seres Ernő HATÁRJÁRÁS A LEVEGŐBEN. A TISZA FELETT Szépen sorol a kukorica

Next

/
Thumbnails
Contents