Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
1979. június 20. K ELET - M A G Y ARORSZ A G 3 A sport társadalmi ügy □ özismert paradoxon: a civilizáció áldásai a civilizációs ártalmak szülői is egyben. A repülőgép,,az autó, a mozgólépcső megteremti á gyorsaság, a kényelem maximális feltételeit, ugyanakkor redukálja is a természetes emberi cselekvésingereket és -igényeket. A mozgásszegény életmód, a kényelem elfogadása és igénylése — ha eluralkodnék — az ember elkorcsosulásáho? vezethetne. Riadót kellett fújni! A Magyar Szocialista Munkáspárt 1967-ben alaphatározatot hozott a testnevelési és sportmozgalom feladatairól, ezt követően a legmagasabb párt- és állami fórumok rendszeresen napirendre tűzték a kérdést. Kialakultak az élsport és az ifjúsági, tömegtestedzés helyes arányai; uralkodóvá lett az a szemlélet, miszerint a versenysportban elért sikerek önmagukban nem reprezentálhatják az ország edzettségét. A sportsikerek fontosak, lelkesítenek, az olimpiai, világ- és európa-bajnoki érmek, helyezések sport- mozgalmunk tekintélyét, hírét öregbítik. Ám hiába szép és gazdag a kirakat, ha szegényes a raktár... A testedzés és a sport állami irányításának megvalósítása volt az első lépcső. A sportélet állami, tanácsi felügyelete egyben azt is jelenti és garantálja, hogy a testedzés társadalmi ügy; szervezéséért, irányításáért az államigazgatás apparátusa felelős. Kialakultak az előbbre lépés feltételei. Az általános és középiskolákban heti háromra emelték a testnevelésórák számát, kidolgozták — és gondos, alapos kísérletezés után bevezették — a szellemi-fizikai harmóniát sokoldalúbban, komplexebben szolgáló új tantervet. Megvalósulhatott, ami Comenius vagy Eötvös óta is csak illúzió volt: képességeitől, adottságaitól függetlenül minden gyerek örömét lelheti a testedzésben! Hiszen az új tanterv nem uniformizált követelményeket szab, hanem mindenkitől önmagához mérten fejlődést kíván meg. Sportéletünk kulcskérdése az iskolai, ifjúsági testedzés, amelynek minősége, intenzitása az élsport eredményességét is alapvetően meghatározza. A létesítmény-feltételek és a szaktanár-ellátottság javítását célzó törekvések és erőfeszítések állandóan napirenden vannak. Az elmúlt néhány évben tornatermek, és -szobák, kispályák, sportudvarok százai, uszodák, csarnokok tucatjai épültek, részben állami támogatással, részben társadalmi összefogással. A TF-en, a tanárképző főiskolákon emelték a testnevelés tagozatosok felvételi keretszámát; a tanítóképző főiskolák speciális kollégiumain egyre több fiatal kap test- nevelési szakképzést. És ami tulajdonképpen új vonás: ma már az óvodások napirendjében is jelen van a tudatos testedzés! Valójában ezzel már a rendszeres testnevelést készítik elő, mely az iskolák alsó tagozatos osztályaiban fontos tantárgyként kell, hogy szerepeljen. A mozgás az ember vele született, természetes élet- szükséglete. Figyeljük csak a 2—3 éves apróságokat: a szünet nélküli, örökösen megújuló lendület nem fárasztja őket; sőt, akkor bágyadnak el, ha fegyelmet, mozdulatlanságot parancsolnak rájuk. A szemek csillogását, az energiát és robbanékonyságot, a mozgás, a játék önfeledt örömét kell megőrizni és átmenteni a felnőtt korba is. A gyerek perpetuum mobile vágyait kell ébren tartani mindvégig. Hogy milyen módon és hogyan, az a körülményeken, a lehetőségeken :múlik.: 'De legfőképpen az embereken: a testnevelőkön, az edzőn, sportvezetőn, a szülőkön, a hivatali főnökön, a barátokon, társakon. És azon a felismerésen, hogy az edzettség nem magánügy, hanem nagyon fontos gazdasági, társadalmi tényező! Ha a sportról, a mozgásról, az Edzett ifjúságért mozgalomról beszélünk, nem egyszerűen arról van szó, hogy X., vagy Y. egészséges-e. Hanem arról, hogy mennyivel többet tudnak nyújtani a nagy közösségnek — a társadalomnak —, ha edzettek, egészségesek. Ezért is nagyon fontos, hogy a testedzés mindennapos téma maradjon, s hogy a párt- és állami fórumok rendszeresen tűzzék napirendjükre az időszerű sportpolitikai kérdéseket. A párt sport- politikája ugyanis szerves és elválaszthatatlan része az általános politikának. M a kezdődik az országos kommunista sportaktíva, amely a testnevelés, a sport, az egészséges életmód jelenéről és távlatairól tanácskozik, értékeli sportéletünk minden jelentős kérdését. Bizonyos, hogy a tanácskozásokon az arányók majd markánsabban bontakoznak ki, mint a fentiekben. Hiszen szólni kellett volna még az iskolákban folyó utánpótlás-kiválasztásról, a tudatos utánpótlás-nevelésről, az élsport terveiről, céljairól, olimpiai reményeitől. Miért esett mégis több szó az egészségügyi és tömegtestedzésről? Mert itt vannak elsősorban adósságaink. Önmagunkkal és — legfőképpen — a társadalommal szemben. Olajgyűjlés százezerért Az Áfor KISZ-szervezete fáradtolajgyűjtési akció keretében, versenyre hívja a vállalatok, üzemek KlSZ-szer- vezeteit. Az országos verseny eredményhirdetésére a jövő év elején kerül sor, jutalmazásra az országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és az Áfor összesen 100 ezer forintot ajánlott fel. Mindmáig a vállalatoknak csak egy része adta át a fáradtolajat az Áfor-telepe- ken, tavaly például ilymódon 13 ezer tonna gyűlt össze. A számítások szerint ennek a többszöröse is összegyűjthető. Az Áfor-telepek egy részén de több nagy felhasználó vállalat, mint például a Volán, saját üzemében dolgozza fel, regenerálja korszerű gépekkel a f fáradtolajat, s kiválasztva a szennyezett részt, különböző ásványolaj-termékeket készít belőle. Munkaerő Gyakorlat, hogy Záhonyban, a nagyjelentőségű vasúti körzetben a pártszervezetek rendszeresen foglalkoznak a munkaerőhelyzettel. A decemberi párthatározat után még sokoldalúbban vizsgálták, hogyan lehet javítani a munkaerőgondokon? Nemrég megállapították, hogy a jelentkező feszültségek ellenére még mindig jelentős tartalékokkal rendelkezik a körzet. Ezt jobb szervezéssel, a munkaerők célszerűbb területi elosztásával és foglalkoztatásával lehet kamatoztatni. Már mutatkoznak a pozitív jelei a szakszolgálatok között történt átcsoportosításoknak. Észlelhető ez a személykocsipark tisztántartásában, a kazánfűtőknél, az átrakást végző kisegítő dolgozók és az eperjeskei darus átrakó pályaudvar tevékenységében. Jelentős eredmény az is, hogy a korábban üzembe helyezett fényeslitkei rendező pályaudvar dolgozói létszámát önerőből oldották meg. Egy sor szervezeti intézkedéssel is javították az élőmunka ésszerű kihasználását. Például azzal, hogy a kézi átrakómunkások a gépesített rakodási főnökséghez kerültek. Gondot okoz a jelentős létszám- mozgás a gépesített rakodási főnökségnél és Eperjeskén a tmk-nál. Szükség lenne vonatkísérőkre. ezt a munkát csak túlórázással tudják ellátni. Kellene több váltókezelő, tolatásvezető, kocsirendező, sarukezelő. Ezeken a gondokon is lehet segíteni a munkaerőátcsoportosítással. Erre hívta fel a figyelmet legutóbbi ülésén a pártbizottság. (farkas) SOK EZREN ÉLNEK KÖZÖTTÜNK, AKIKNEK NEVÉT SEM ISMERJÜK, MÉGIS NÉLKÜLÖZHETETLENEK. AZ ÖNFELÁLDOZÁS, SEGÍTÉS, A NEVELÉS, A MÁSOKRÓL GONDOSKODÁS VÖRÖSKERESZTES AKTIVISTÁI. Hz emberszeretet katonái A tivadari dióligetben egy eltévedt szitakötőt kergetnek a srácok. Aztán felhangzik a sorakozóra hívó jel. Néhány perc, s a száz általános iskolás vöröskeresztes titkár nótaszóval indul a foglalkozásra. így adódik pár perc. hogy beszéljek Turuczné Lipniczki Mártával. Nyírszőlősön tanár. Immár 12 éve vöröskeresztes tanárelnök. — Nézze őket! Lelkesek, rendesek. Egész magatartásukon látszik, van valami többletük. Több bennük a szeretet. a megértés, a segítőkészség. Pedig a megye, mindén részéből'érkeztek, mégis, mintha régi ismerősök lennének. Csak két napja, hogy nyílt a tábor, de máris közösség ez. Nem áldozat — Ez is egyik szép vonása a vöröskeresztes munkának. Embert alakít, okos. szép életre, önzetlenségre nevel. Ebbe a munkába egykor csak úgy belecsöppentem. Kezdő Voltam, rám osztották. Azóta megszerettem. Hiszek abban: hasznos, amit csinálunk. — Jobban drukkolunk, mint véradáskor — mondja nevetve Rónai Tünde és Veres Klára a kisvárdai véradóállomáson. — Jobban, hiszen vért már adtunk, de újság még nem írt rólunk. A két derűs, szép lány ha- már felenged. És máris mondják: — Én úgy kezdtem, hogy valami nagy segíteniakarás szállt meg gimnazista koromban. Az osztályban senki H ajnali négykor kelt, mint mindig. Kidobta magából az ágy. Az első lépést a vizeslócáig még révülten tette, de ahogyan csörrent a vedér peremének ütődve a bádogcsupor, amikor leszaladt a torkán az el<- ső korty víz, a feje már tiszta volt. Magára kapta a nadrágot, rágyújtott. Keserű volt a- füst íze. Már régen az. Nem gondolt vele. Tekintetével kereste a macskát, nyújtózik, ásít-e? A macska ott volt a küszöbnél, nyújtózott. Belerúgott. A kutya csatakosan a kert végéről bukott fel. dör- zsölődött a lábszárához. Az is kapott egy rúgást. Ez minden reggel kijárt az oktalan állatoknak. Mint a cirógatás. A konyha ajtajából az időt nézte. Köd volt. Nyári köd. Nem törődött a tejfeles párássággal. A levegő hűvös, a föld meleg. Természetes. Öt ujjal vakarta inge alatt mellén a bozontos szőrt. Az járt a fejében, elébb a tyúkokat, kacsákat engedi ki, dob a fonnyadt lucernából a malacoknak, a bika utoljára marad. Cselekedett. A kacsák hápogva kurta szárnyukat csattogtatva, farkukat rázva totyogtak a vályú alatti tócsához lefetyelni. A tyúkok, káraivá. rikácsolva repülték ki pényeket, elrendezte, felrázta a szalmát, kitakarította a jászolt. Fonnyadt, zöldfüvet vitt be, aztán friss vízzel meghúzta a vályút. Bement a kamrába, és a csirkék elé kiszórta a darát. A tőkénél nekiállt a reggeli főzéshez gallyat aprítani. A Nyári köd az ólból. Tele lett az udvar. Ezt szerette. Egyelőre át nem gondolt mozdulattal a malacokat is kiengedte. Azok a már hullott, érett epernek estek. Röfögtek. Eszébe jutottak a kotlósok. A, vénasszony négyet ültetett. Vagy száz csirke csipogott a kamrában tercelve a kendermagosak kotyogásához. Velük is ki az udvarra. Végre a bikával is törődhetett. A villával kidobta a leköd sűrűsödött. Egyre dühöd- tebben csapkodott a kisbal- tával. Ekkor csattant hátába a kiáltás: — András! Te kerge vénember, te! A tyúkok feleszik a csirkék elől a darát! Miért nem zavarod el őket? Hajtsad már! A hang irányába' nézett. A vénasszony alsószoknyában állt a küszöbön, szürke, kócos, ősz haját fonta. Heggyé nőtt benne az indulat. Felemelte a kisbaltát. és a kamra előtt levő csirkék, tyúkok közé vágta. Azok riadtan rettentek, de néhány tyúk ott maradt a porondon. A vénasszonj' a küszöbre ült. Jajgatott. — Nekem te ne parancsolj! — mondta a férfi. A bikát megitatta. Nem várta meg a reggelit. Ment a kiskapuhoz, onnan szólt visz- saa: — A majorban leszek. Kazlazunk. Hozz majd enni. Tyúkot! Az utca végén a komájába botlott. Az azzal köszönt rá: marha egy időjárás, köd van. Az ember morgott valamit, majd felkacagott. Harsogva dőlt torkából a nevetés. így szállt ki belőle a méreg. — Ma tyúkot eszünk — mondta, és nevetett, és leguggolt. és a földhöz csapta a kalapját. — Tyúkot eszünk a keserves mindenit! Seres Ernő nem adott még vért. Majd én! — mondtam, és megtettem. Édesanyám is véradó, így volt példa a számomra — mondja Tünde. — Én a kórházi felhívásra jelentkeztem. Az igazi élmény az volt. amikor hívtak egy délelőtt: a műtőben súlyos beteg fekszik. Hasi műtét. Vér kell. Adtam. És nagyon boldog voltam, hogy segíthettem. — A véradás nem áldozat. Csak fel kell fogni: emberek élete függ attól, hogy valaki odatartja a karját — így Klára. Ketten szóltak eddig a kisvárdai járás 4000 .véradója közül. Mert a sereg nagy. Üzemi munkások, falusi dolgozók. vasutasok, alkalmazottak. A véradó főorvosa, dr. Molnár László mondja: — Van község, ahol ünnep a véradás. Ilyen Ajak. Előfordul, hogy egy-egy üzemben meg kell harcolni, hogy hozzájáruljanak a véradáshoz. Aztán jönnek, mind önkéntesen és térítésmentesen kínálják a segítséget. Á tiszta gazdaságért Kazuska Ilona a nyírtassi termelőszövetkezet adminisztrátora. Két éve tölti be a vöröskeresztes titkár funkcióját is, természetesen társadalmi munkában. — Van teendőnk bőven. Előadásaink, filmvetítéseink mind azt célozzák: szoktassuk az embereket a korszerű életmódra. A tisztaság, a korszerű étkezés, a személyi és munkahelyi higiénié témái állnak az előtérben. A legjobb munkát a konzervüzemben találni. Itt a munka jellege is megkívánja a nagyobb rendet. — Egyáltalán: egy tsz-ben a vöröskeresztes munka nem elhanyagolható — toldja meg a beszélgetést dr. Gergelyffy Miklós állatorvos. — Minden olyan helyen, ahol az élelmiszergazdaság dominál, a tisztaság. a tudatos egészségvédelem döntő. Itt kap nap mint nap jelentőséget a szóbeli. írásbeli felvilágosítás. — Látni kell — így az állatorvos —, hogy a falusi élet vátozik. Szép lakás, fürdőszoba. jobb bolti ellátás van itt is. A használat megtanítása feladatunk. Ugyanakkor az élet több veszélyt is tartogat balesetveszélyes munkák, növényvédő szerek, mérgek, betegségek emberek és állatok környezetében — hogy ne soroljak többet. Ez ellen védekezni, ezeket megelőzni mindenkinek érdeke. — És a környezet — mondja Kazuska Ilona. — Megkíséreljük ahol lehet a parkosítást. Ültetünk virágot az üzem körül, a kultúrháznál, serkentjük: szépüljenek a házak környékei, tetszetősebbek legyenek a tsz majorjai, üzemei. Élet és életmód Tiszateleken immár 15 éve orvos Bimba Lajos dr. Amikor szóba került a vöröskeresztes téma, többször visz- szatérően egy dolgot említ: — Évek óta nem volt csecsemőhalottunk. Nincs koraszülés. Egészségesek a kismamák. Gondolkodom, miért is e körül forog mondandója. Aztán a folytatásból minden kiderül. — A terhes nő és a csecsemő egészsége, állapota elválaszthatatlan attól az életmódtól. amit folytat, attól a környezettől, amiben él. Amióta itt vagyok, jó segítőmmel. a védőnővel azon dolgozunk, hogy a felvilágosítás, az egészségnevelés ezt tudatosítsa. Nem eredménytelenül. — Jó segítőnk az iskola. A szülők számára tartott előadások a családvédelemről, a családi életre nevelésről, a gyermekek körében folyó szexuális felvilágosítás soka! segít egy új magatartás kialakításában. Mások az otthonok. Tiszták, rendesek. Pedig itt nem könnyű átfogni a községet. Nyolc-kilenc kilométeres távolságok vannak. Tiszateleken öt aktivista a község legkülönbözőbb pontjain segíti a vöröskeresztes munkát. Ápolónő, pedagógus, védőnő figyelmeztet, tanít. A rendelőben rendszeres beszélgetés segít az embereknek. hogy egy okos életmódot alakítsanak ki. ismerjék az egészséges élet feltételeit. O lvasom egy vöröskeresztes beszámolóban a neveket: Czifra Imréné, Törköly Jánosné. Ferkó Józsefné. özv. Fekete Jánosné, Soltész Józsefné. Tordainé Cserhalmi Mária, Hanicsák Gyula házfelügyelők nevét. Jutalmat kaptak. Környezetük példás rendjéért. Egy lakótelep tisztaságának őrei ők. Olvasom Horváthné Dobrinszki Lászlóné, Besák Pálné és Gilányi Istvánné boltvezetők neveit. A kereskedelmi egységek nevelő hatású rendjének megteremtőit. Sorolhatjuk Nyíregyházától Nyírtassig a végtelen sort. Az ismert és ismeretlen emberek listáját, akik jobb életünk megteremtésének nélkülözhetetlen katonái. Bürget Lajos Tiszavasvári új házak. (Elek Emil felvétele)
