Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

Megkezdődtek a magyar—bolgár tárgyalások Fogadás küldöttségünk tiszteletére, pohárköszöntők A szófiai repülőtéren Kádár Jánost Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára fogadta. (Kelet-Magyarország te- lefotó) Történelmi pillanat: a két államfő kézjegyével látja el az egyezményt. (Kelet-Magyarország telefotó) Aláírták a SALT-II-t Leonyid Brezsnyev és James Carter beszéde — Á szovjet és az amerikai államfő hétfőn délután elutazott Bécsből Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Nép- köztársaság államtanácsának és minisztertanácsának meg­hívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába utazott a Magyar Népköztár­saság párt- és kormánykül­döttsége. A küldöttség tag­jai: Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Púja Fri­gyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Se- bestyén Jenő, a Magyar Nép- köztársaság szófiai nagyköve­te,- aki a bolgár fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. A küldöttség kíséretében van Horváth László, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Fodor László, Varga István, a KB osztályvezető-helyettesei, Roska István külügyminisz­ter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Tóth Elek, a Kül­ügyminisztérium csoportfőnö­ke. A párt- és kormánykül­döttség búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, Németh Ká­roly, Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának elnöke, Borbély Sándor, Győri Imre, Havasi Ferenc és Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Kese­rű Jánosné és Pullai Árpád, a Központi Bizottság és a kormány tagjai, Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője és Rácz Pál, külügy- minisztériumi államtitkár. Jelen volt Vaszil Baev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője. A magas rangú vendéget megillető ünnepélyességgel, a testvéri szocialista ország vezetőit köszöntő őszinte, me­Harminc évvel ezelőtt, 1949. június 18-án tartották meg Budapesten az I. magyar békekongresszust, s hívták életre a „megvédjük a békét” mozgalom országos tanácsát, mai nevén az Országos Béke­tanácsot. Erre az eseményre emlékezve békenagygyűlést rendeztek hétfőn az Üt-, Vas- úttervező Vállalat és a Mély­építési Tervező Vállalat bu­dapesti székházában. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára, a gyű­lés szónoka felidézte a ma­gyar békemozgalom első je­lentős állomásának esemé­nyeit, s az azóta megtett utat. A békekongresszuson a mun­kásság, a parasztság, az értel­miség, az egyházi személyek 500 küldötte vett részt, s a leg barátsággal fogadták Szó­fia repülőterén hétfőn dél­ben a magyar párt- és kor­mányküldöttséget élén Kádár Jánossal. A transzparensek­kel, üdvözlő feliratokkal, zászlókkal díszített repülőté­ren 12 órakor szállt le kül­döttségünk TU—134-es gépe, amelyet a határtól a bolgár légierő vadászköteléke kísért. Ezrek és ezrek gyűltek össze a magyar vendégek fogadá­sára, s csapatzászlóval kato­nai díszegység is felsorako­zott, A delegációnkat Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, az állam­tanács elnöke, Sztanko Todo- rov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­nöke, továbbá a BKP Poli­tikai Bizottságának tagjai, a' Központi Bizottság titkárai, az államtanács vezető tiszt­Parlament előtti téren — ahol népgyűlésen jelentették be a béketanács megalakulá­sát — százezrek tettek hitet a békemozgalom mellett — mondotta. A békemozgalom legfel­sőbb irányító szerve azóta minden jelentősebb nemzet­közi eseményhez kapcsolódva kifejezésre juttatta a ma­gyar nép akaratát, törekvé­seit. Szervezte a különféle szolidaritási akciókat, így a ‘koreai háború elleni tiltako­zást, támogatta a vietnami népet a francia gyarmatosí­tók, majd az amerikai impe­rialista erők, s a kínai ag- resszorok elleni harcában, részt vett az atombomba és a neutronbomba elleni tilta­kozási akciókban. A világ ha­ségviselői, a kormány tagjai fogadták. Jelen volt a bolgár politikai és társadalmi élet számos vezető közéleti szemé­lyisége, ott voltak a magyar nagykövetség diplomatái, a szófiai magyar kolónia tag­jai. A gépből kilépő Kádár Já­nost és a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait — Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Miniszterta­nács elnökét, Gyenes And­rást, az MSZMP Központi Bizottsága titkárát és Púja Frigyes külügyminisztert — elsőként Todor Zsivkov és Sztanko Todorov üdvözölte meleg . szeretettel, szívélyes kézszorítással. Felcsendült a magyar és a bolgár him­nusz — közben 21 díszlövés adta hírül a vendégek meg­érkezését —, majd a katonai díszegység parancsnoka je- (Folytatás a 4. oldalon) ladó, békeszerető erőivel együtt a magyar békemozga­lomnak is szerepe volt abban, hogy ezen a napon Bécsben aláírták a hadászati támadó­fegyverzetek korlátozásáról szóló SALT—II. egyezményt. A gyűlésen részt vett az Országos Béketanács meghí­vására hazánkban tartózkodó összindiai Béke- és Szolida­ritási Tanács küldöttsége, s vezetője, Triputi Prasad Singh parlamenti képviselő felszólalt az ünnepi megem­lékezésen. Hangsúlyozta a magyar és az indiai nép, a világ más népeihez hasonló­an a béke megőrzésére, meg­szilárdítására törekszik. Az ünnepi gyűlés kulturá­lis műsorral ért véget, amely­ben neves fővárosi művészek működtek közre. Sokéves munka végére si­került pont hétfőn délben a bécsi Hofburg Redouten ter­mében: a Szovjetunió és az Egyesült Államok államfője, Leonyid Brezsnyev és James Carter aláírta a hadászati támadófegyverek korlátozá­sáról szóló újabb szovjet— amerikai megállapodást, a SALT—II szerződést. A két államfő előzőleg két és fél napot töltött szemé­lyes tárgyalásokkal, a több éves qjegszakítás után elő­ször megtartott szovjet— amerikai csúcstalálkozón. Ezen a megbeszéléssorozaton a SALT—II szerződés kérdé­sei mellett már a fegyver­zet ellenőrzésének, csökken­tésének további távlatairól is szó volt — a SALT—III megállapodás főbb irányvo­nalainak kidolgozásáról. A két államfő emellett átte­kintette a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, a nem­zetközi helyzetet is. Az ünnepélyes aláírásra — amelyre pontban déli egy órakor került sor — zsúfolá­sig megtelt meghívott vendé­gekkel a Hofburg történelmi Redouten terme, ahol a töb­bi között a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások üléseit is tartják. A vendégek sorában volt dr. Rudolf Kirchschlä­ger osztrák szövetségi elnök, dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár, valamint az oszt­rák kormány több tagja. Ausztria igen jó feltételeket biztosított a csúcstalálkozó­hoz, a két küldöttség egya­ránt megelégedéssel és kö­szönettel szólt a vendéglátás­ról. A terem végében, meg­emelt pódiumra állították fel a két államfő asztalát, amelyre előkészítették a SALT —II szerződés orosz és angol nyelvű példányát. Kétoldalt sorakoztak fel a tárgyalókül­döttségek tagjai: szovjet rész­ről Andrej Gromiko külügy­miniszter, Dmitrij Usztyinov marsai honvédelmi miniszter, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Ogarkov marsai, a honvédel­mi miniszter első helyettese. Amerikai részről ott volt Cyrus Vance külügyminisz­ter, Harold Brown hadügy­miniszter, Zbigniew Brezins- ki, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, David Jones tábornok, a vezérkari főnö­kök egyesített bizottságának elnöke. Ott voltak a két kül­döttség szakértői, azok a diplomaták, akik a SALT—II szerződés előkészítésében részt vettek. Leonyid Brezsnyev és James Carter egyszerre lé­pett be a terembe, az asztal mögötti szárnyas ajtón. A megjelentek hatalmas tapssal fogadták a két államfőt, akik maguk is tapssal viszonozták az üdvözlést. A televízió és filmkamerák, fényképezőgé­pek pergőtüzében foglalt he­lyet Leonyid Brezsnyev és James Carter az asztalnál és írta alá a vaskos kötetet, több mint nyolcvan gépelt oldalt kitevő dokumentumokat. Az aláírás befejeztével Leonyid Brezsnyev és James Carter kicserélte az okmányokat és kézfogással köszöntötte egy­mást. Az amerikai elnök megölelte, megcsókolta a szovjet államfőt. Az ünnepélyes aláírást kö­vetően előbb Leonyid Brezs­nyev, majd James Carter mondott rövid beszédet. Carter elnök és én most írtuk alá a hadászati táma­dófegyverek korlátozásáról szóló szerződést és az azzal összefüggő okmányokat. A szovjet és az amerikai nép, más országok népe, minden­ki, aki tartós békét akar és tisztában van a nukleáris * fegyverkészletek további nö­vekedésének veszélyével, már régóta várt erre az esemény­re. A szerződés aláírásával minden ember legszentebb jogának, az élet jogának megvédelmezését segítjük elő. Országaink.sok képviselője végzett hosszú és fáradságos munkát a szerződés előkészí­tésében. Ügy gondolom, kü­lön ki kell emelni azt a hoz­Naponta változik az időjá­rás — szerencsére. Egyre gyakoribb a felhősödés, és ezzel együtt az eső, a növé­nyeket éltető csapadék. Még nincs késő, időben érkezett az égi áldás. Az egész ország­ban, így Szabolcs-Szatmár megyében is felfrissítette a növéni kultúrákat. Szomba­ton és vasárnap is esett, s mintha csak érezné a termé­szet, hogy pótolnivalója van, mert helyenként 15—20 mil­liméter, sőt ennél több csa­padék is hullott. Mindenütt nagy szükség volt a csapadékra. Az árte­reken már repedezett a talaj, s néhol csontkeménnyé szá­radt. A kalászosok szemei újra megduzzadtak, a kuko­rica levele még zöldebb lett. A zöldségnövények, a do­hánypalánták szintén megér­zik az eső hatását, ami emel­heti a termés mennyiségét is. Búzánál ez két-három mázsát is jelenthet, de a burgonya termése is növekedhet 15—20 százalékkal. Kedvező az idő a palántázásra, a hiányok pótlására. Érdemes ilyenkor, eső után elindítani a palán- tázógépeket, hiszen a meg- eredés most a legbiztosabb. Esett az eső, de még min­zájárulást, amelyet Cyrus Vance és Andrej Gromiko külügyminiszterek, Harolt Brown hadügyminiszter, Dmitrij Usztyinov honvédel­mi miniszter tett. Carter el­nöknek s nekem ugyancsak sok munkát kellett végez­nünk. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok együttesen vál­lalta magára azt a kötele­zettséget, hogy a nukleáris há­ború kirobbanásának meg­akadályozását elősegítő mó­don cselekszik. A ma aláírt szerződés ismételten kifeje­zésre juttatja azt a szándé­kunkat, hogy teljesítjük ezt a kötelezettséget. Ez a szer­ződés messze túl megy a SALT—I szerződésen mind a hadászati fegyverek mennyi­ségi korlátozását, mindpedig minőségi korlátozását illető­en. Hatályba lépte megnyit­ja a lehetőséget arra, hogy megkezdjük a további intéz­kedések kidolgozását, olyan intézkedések előkészítését, amelyek nemcsak korlátoz­zák a hadászati fegyverekét, hanem csökkentik is azokat. A SALT—II szerződés alá­írásával nagy lépést teszünk dig nem elég. Nem pótolta még a májusi és júniusi el­maradást, ezért megoldás­ként — az eső mellett is — még mindig az öntözés kí­nálkozik. Csak így töltődhet fel a talaj megfelelő meny- nyiségű vízzel, ami biztosítja a növények fejlődését és érését. Érdemes — ahol van — maximálisan kihasználni az öntözőkapacitást. Jelenleg a mezőgazdasági nagyüzemekben a legna­gyobb munkát az aratási fel­készülés adja. Ebben az év­ben nyolcezer hektárral ke­vesebb lesz az aratnivaló a tavalyinál. Ez elsősorban a belvíz és a fagy következmé­nye. így 93 ezer hektár kalá­szos vár az aratókra, amiből 55 ezer a búza, 24 ezer a rozs, 12 ezer az árpa és közel kétezer hektár a zab. Az ara­tást követő legfontosabb munka a szalmabálázás, majd a tarlóhántás. Már most érdemes gondolkozni, milyen növényt vessenek másodvetésként a talajba. Ehhez nem árt megbeszélni a felvásárló vállalatokkal, mi az igényük. Persze a zöldség­félék mellett nagyon fontos az egynyári szálasok, kalászo­sok után való termesztése is. Békenagygyíílés az I. magyar békekongresszus 30. évfordulóján (Folytatás a 4. oldalon) Kedvez az idő a palántázásnak Jól jött a nyári eső Az öntözésre továbbra is szükség van II Kelst­nbgyarország JxXXVI. évfolyam, 141. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1919. június 19„ kedd § Kádár János Szófiában

Next

/
Thumbnails
Contents