Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 12. Hemietközi szolidaritási est Saiat Etienne-ben Pénteken Franciaország huszonegy városa fogadta a Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusán jelen­levő külföldi küldöttségeket. Az Óvári Miklós vezette magyar delegáció — a Gui­neái Demokrata Párt és a Je­meni Arab Köztársaság Népi Demokratikus Frontja kül­döttségének társaságában — Közép-Francíaország nagy iparvárosába, Saint Etienne- be látogatott. A különlegesen magas szak- képzettséget igénylő iparáról híres Loire megye székhelye a legnagyobb azon francia városok sorában, amelyek élén kommunista polgármes­ter áll. Joseph Sanguedolce 1977 márciusában került a polgármesteri hivatalba, s vezetésével a megye, a város kommunistái, Franciaország haladó közvéleményének szimpátiáját maguk mögött érezve, a beiktatás óta küz­denek azért, hogy ne zárják be a Manufrance-t, az 1894- ben alapított, elsősorban ke­rékpárokat és vadászfegyve­reket előállító, több mint nyolcezer munkást foglalkoz­tató patinás üzemet. A szakszervezetek közpon­ti székházában tartott pénte­ki nemzetközi szolidaritási est pillanatában a munkások már tizenhetedik napja tart­ják megszállva a gyárat. Bár szerdán este megállapodás született arról, hogy elsősor­ban a városi közigazgatás és a kormány — ez utóbbi ese» tében kikényszerített segít­ségről van szó — hathatós anyagi támogatással kihúz­zák a csávából az eladóso­dott, szisztematikusan tönk­retett Manufrance-t, az ügy még nem zárult le, szociális, politikai síkra terelődött: a tervezett elbocsátások vissza­vonásáért és az időközben elbocsátottak visszavételéért folyik most a küzdelem. A szolidaritási esten beszé­det mondott Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára. Beszédé­ben egyebek közt a követke­zőket mondotta: Óvári Miklós beszéde Kedves elvtársak! Kedves barátaim! Örömömre szolgál, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártnak a Francia Kommu­nista Párt XXIII. kongresz- szusán részt vevő küldöttsége nevében Franciaország e szép városában köszönthetem önö­ket és tolmácsolhatom e nagygyűlésen megjelent elv- társainknak, barátainknak a magyar kommunisták, a szo­cializmust építő magyar nép szívből jövő üdvözletét. Látogatásunk az önök vá­rosában és ez a találkozás azért fontos számunkra, mert általa jobban megismerhet­jük hazájuk valóságát, a francia nép életét és lehető­ség nyílik arra is, hogy más testvérpártok küldöttségeivel együtt mi is szólhassunk mun­kánkról, törekvéseinkről. Kö­szönjük pártjuk vezetőségé­nek és az önök vendégszere­tetének, hogy erre alkalmat adtak nekünk. Önök előtt ismeretes, hogy pártjaink legfőbb közös tö­rekvése a nemzetközi enyhü­lés eddigi ereményeinek meg­védése, megszilárdítása és to­vábbfejlesztése. Ezt egyik leg­fontosabb feladatunknak te­kintjük, hiszen népeink, a vi­lág népeinek élete, sorsa dön­tően attól függ, hogy sike­rül-e biztosítani továbbra is a nemzetközi viszonyoknak a haladó, békeszerető erők számára kedvező alakulását. Mélységesen egyetértünk kongresszusuk határozatter­vezetének ezzel kapcsolatos megállapításával, amely sze­rint „erről megfeledkezni ön- gyilkosság lenne”. Hazám, a Magyar Népköz- társaság, a Varsói Szerződés tagállamai, a szocialista orszá­gok közössége következetesen síkraszáll a háborús, agresz- sziós törekvésekkel szemben. A szocialista világrendszer erejének, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom tevékenységének, valamint más haladó erőknek, béke­szerető politikai és társadalmi tényezőknek köszönhető, hogy az agresszív imperialista kö­rök nem tehetik többé ké- nyük-kedvük szerint azt, amit akarnak. Ez még inkább így lenne, ha az enyhülés ellen­felei nem találtak volna al­kalmi szövetségesre a kínai vezetőkben, akik a sokat szen­vedett vietnami nép elleni fegyveres agresszióval nem csupán az indokínai térség, hanem a világ békéjét és biz­tonságát is veszélybe sodor­ták. A magyar nép messzeme­nő szolidaritást vállalt és vál­lal a hős vietnami néppel. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi bonyolult és ellent­mondásos nemzetközi hely­zetben talán jobban, mint va­laha, szükség van közös fel­lépésre a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, de azon túl is a haladás és a béke valamennyi híve részé­ről. Csak együttes erőfeszítés­sel érhető el az enyhülés vív­mányainak megvédése és megszilárdítása, katonai térre való kiterjesztése, az emberi­ség égető problémáinak meg­oldása — mondotta, majd el­ismeréssel szólt a kongresz- szuson szerzett tapasztalatai­ról. Korunkban, amikor a szo­cialista világrendszer megerő­södésének, a nemzetközi kom­munista mozgalom fellendülé­sének vagyunk tanúi, minden kommunista párt joga és kö­telessége, hogy a marxizmus— leninizmus élő, a mozgalom kollektív tapasztalataival szüntelenül gazdagodó elmé­letét országa hagyományai­nak, adottságainak megfele­lően önállóan alkalmazza. Tiszteletben tartjuk a francia kommunisták törekvését, hogy a saját viszonyaikkal össz­hangban alakítsák politikáju­kat a szocialista célok lehető legjobb megközelítése és megvalósítása érdekében. Min­dennapi harcuk jól szolgálja a francia nép társadalmi fel- emelkedésének, s egyben a szocializmus világméretű el­terjedésének nagy ügyét. Vé­leményünk szerint mindehhez nélkülözhetetlen annak a köl­csönös testvéri szolidaritásnak az erősítése, amely a kom­munista és munkáspártokat, köztük pártjainkat összeköti, és amelyet magunkra nézve mindenkor szükségesnek és kötelezőnek tartottunk — hangoztatta, majd a magyar kommunisták testvéri szolida­ritásáról biztosította a francia elvtársak kemény, állhatatos küzdelmét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt erőt és bizalmat me­rít a kommunista pártok, köztük a Francia Kommunis­ta Párt harcának eredményei­ből. Magyarországon három év­tizeddel ezelőtt rendkívül ne­héz viszonyok közt kezdtük meg a szocializmus építését. Az ország a háború pusztítá­sai következtében csaknem romokban hevert. Olyan fel­adatokat is meg kellett olda­ni, amelyeket a fejlettebb or­szágokban a polgári forradal­mak már régen megoldottak. Harcunk nem volt könnyű. Elmondhatjuk: hazánkban a szocializmus alapjai szilár­dak és népünk jó egyetértés­ben dolgozik a fejlett szocia­lista társadalom építésén. » Magyarországon a szocia­lista forradalom győzelme megvalósította azt, amit Marx és Engels a Kommunis­ta Kiáltványban így fogal­mazott mega ,,A munkásfor­radalom első liépése a prole­tariátus uralkodó osztállyá emelése, a demokrácia kiví­vása.”. Harcunk a demokrá­cia kivívásáért nem volt té­vedésektől, olykor súlyos hi­báktól, visszaesésektől men­tes. De a teljes képhez hoz­zátartozik az is, hogy pár­tunknak, munkásosztályunk­nak volt ereje ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat, ki­javítsa a hibákat és megte­remtse a szocialista demok­rácia kibontakoztatásának és fejlesztésének politikai és társadalmi feltételeit. Ma a demokrácia hazánkban nem­csak szavaikban és nemcsak papíron létezik, hanem társa­dalmi méretekben érvényesü­lő mindennapi gyakorlat. A kizsákmányolás felszámolá­sával olyan társadalmat te­remtettünk, amelyben való­ságos és egyenlő jogok ille­tik meg mindazokat, akik munkájukkal járulnak hozzá a közösség gyarapodásához, az ország, a társadalom fej­lődéséhez. Olyan néphatalmat hoz­tunk létre, amelyben szaba­don kibontakozhat az em­berék tehetsége, és az állam­polgárok minden szinten be­leszólhatnak a kisebb közös­ségüket és a társadalom egé­szét érintő kérdésekbe. Pártunk a közelmúltban ünnepelte megalakulásának, majd a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 60. év­fordulóját. A magyar kom­munisták 6 évtizedes tevé­kenységének mérlegét, utunk tanulságait pozitívnak ítél­jük és bizakodva nézünk a jövőbe. Kedves francia barátaink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Francia Kom­munista Párt közötti kapcso­latokat a kölcsönös megbe­csülésen, a közös ügy iránti felelősségen alapuló jó együttműködés jellemzi. A fejlődéssel szükségszerűen együtt járó új problémák és az ezek kapcsán keletkezett elvtársi viták nem változtat­nak azon, hogy harcunkat, bár eltérő körülmények kö­zött, de a legfontosabb kér­désekben azonos eszmei ala­pon és azonos célokért vív­juk. Kívánok önöknek további sikereket hazájuk felvirágzá­sáért, Franciaország szocia­lista jövőjéért folytatott ál­dozatos tevékenységükben. Éljen a Francia Kommu­nista Párt! Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogadta a hazánkban tartóz­kodó szovjet békemozgaimi küldöttséget. (Keiet-Magyaror- szág telefotó) BrezsnyevCarter találkozó Kommentár (Folytatás az 1. oldalról) állapította: az aláírásra váró szerződés értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy mint minden olyan megállapodás, amely kompromisszumok árán születik, és kölcsönös engedmények révén kielégíti mindkét fél érdekeit, nem le­het minden részletében töké­letes. Az új SALT-egyez- ményben azonban kifejeződik a feleknek az a kölcsönös tö­rekvése, hogy az egyenlő biztonság alapján határt szab­janak a legveszedelmesebb és a legköltségesebb fegyverfaj­ták további felhalmozásának. E bből indulnak ki Moszk­vában, amikor a SALT II. aláírását és majdani életbe léptetését önmagában is rendkívül fontos gyakorlati lépésnek tekintik a nukleáris leszerelés útján. Hiszen a szerződés lehetőséget terem­tene a SALT III. tárgyalások megkezdésére, a leszerelés más területein, így a haderő­csökkentésben való előrelé­pésre, kedvezően befolyásol­ná a szovjet—amerikai vi­szonyt és az általános nem­zetközi légkört. Erre utalt az amerikai néphez intézett üze­netében Leonyid Brezsnyev is, amikor megállapította, hogy a két nép közötti biza­lom és a megértés nagymér­tékben függ azoktól a sike­rektől, amelyeket a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormánya együttes erőfeszíté­sekkel érhet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegy­verkezési verseny megszünte­tése. Fontos lépésnek minősítet­ték és üdvözölték a SALT II.- ről létrejött elvi megállapo­dást Washington szövetsége­seinek fővárosaiban is. Az első reagálások arról tanús­kodnak, hogy napjainkban a tőkés világban is túlsúlyban vannak azok az erők, ame­lyek az egyezményben biza­lomkeltő lépést látnak, s a nemzetközi kapcsolatok to­vábbi javulását várják tőle. Németh Nárely fogadta a vietaaml küldöttséget Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken a KB székházéiban fogadta a vietnami Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttségét, amely Dang Quoc Baónak, a Viet­nami Komiimmdsita Párt Köz­ponti Bizottsága tagjának, az ifjúsági szövetség első tit­kárának vezetésével tartóz­kodik hazánkban. A találkozón részt vett Maráthy László, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Itália látlelete Harmadszor kiváló Nyíribrony (Folytatás az 1. oldalról) a TOT elismerő oklevél át­adására. A kitüntetést dr. Pongrácz Aladár, a TOT fő­osztályvezetője nyújtotta át Agárdy Bélának, a szövetke­zet elnökének. A termelőszövetkezetben búzából kiváló átlagered­ményt értek el, a hektáron­kénti hozam meghaladta a 42 mázsát, őszi árpából 45 mázsás átlagot takarítottak be, míg a burgonya 250 hek­táron 220 mázsás átlagered­ményt produkált Kiemelkedő eredményt értek el a 20 hek­táron termesztett dohányból is: az átlag száraz dohány­ban 20,5 mázsa. A termelőszövetkezet 1978 végéig 2400 hektáron gaz­dálkodott. Az év elején egye­sült a jékei és a mezőladányi szövetkezetekkel, s így dup­lájára emelkedett a terület. Az oklevél átadása után Kiváló Munkáért kitüntetés­sel jutalmazták Eszenyi Já­nosáé növénytermesztőt, Kaibás József karbantartót, Pásztor Zoltán és Ragyák Mihály gépkocsivezetőket. TOT-emlékplakett jutalom­ban részesült Szakszón Ernő főagronómus. TIZENEGY ESZTENDŐ ALATT tizenhárom kor­mányválság, három idő előtti választás, fékevesztett terror — íme, Itália helyzetének sommás látlelete. A június 3-i általános választásokra készülődő olaszokról egyre gyakrabban teszik föl a kér­dést külföldön: csakugyan kormányozhatatlanok ? Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a párt központi lapjá­ban, az L’ Unitéban pénteken megjelent cikkében a többi között a terrorizmus okait is boncolgatja. Véleménye sze­rint a szélsőséges elemek ga­rázdálkodása az olasz társa­dalom súlyos válságára, a kereszténydemokraták fele­lősségére, a biztonsági és az igazságügyi szerveknél ural­kodó állapotokra vezethető vissza. Mint az lenni szokott, alig három héttel a választások előtt Olaszországban a legkü­lönbözőbb variációk látnak napvilágot a jövendő kor­mányzati formuláról. Nem­rég egy kereszténydemokra­ta politikus a középbal koa­líció föltámasztásáról nyilat­kozott, mások — s a Repub- lica című lap szerint ez nem­csak szójáték — a balközép kormányzat visszatérését szorgalmazzák. Tény, hogy a kereszténydemokrácia szem­mel láthatóan szívesen ven­né, ha a szocialisták ismét helyet kapnának a leendő ka­binetben, s egyesek még azt az „engedményt” is megten­nék Craxi pártjának, hogy a kormányfői tisztséget nekik engednék át. Mi a megoldás? A kérdés­re Berlinguer határozott vá­lasza : nemzeti demokratikus egységkormány, amelyben a kommunisták is helyet kap­nak. A kereszténydemokrata politikusok ezzel szemben valóságos keresztes hadjára­tot indítottak a kommunis­ták ellen. Kortesbeszédeikben rágalmakat szórnak az OKP- ra, s azon buzgólkodnak, hogy minél több választót tá­vol tartsanak a kommunista jelöltek támogatásától. A MINDEN EDDIGINÉL HEVESEBB korteshadjárat­ban a szónokok természete­sen pártjuk álláspontjához híven fogalmaznak, ami ma­gától értetődően ' gyakran homlokegyenest különböző. Egy kérdésben azonban egy­beesnek a vélemények: vala­mennyi demokratikus párt megelégedéssel vette tudo­másul azt a döntést, misze­rint a jövő héttől — a bizton­sági erők tehermentesítésére — az olasz hadsereg egységei is részt vállalnak bizonyos stratégiailag fontos közintéz­mények és -épületek, ener­giatermelő erőművek védel­méből. Alighanem ez a példa is hű tükörképe Itália jelenlegi ál­lapotának: a választási kor­teshadjáratot is elhomályo­sítja a terrorizmus felhője. S igazán nem a csattanó ked­véért, sokkal inkább a szélső­séges elemek politikai hova­tartozásának szemléltetése céljából: a felleg fekete. Gyapay Dénes Iszlám konferencia AZ IZRAELLEL — az Egyesült Államok égisze alatt — márciusban aláírt különbéke óta fokozódik Egyiptom nemzetközi elszi­geteltsége. Az arabközi síkon bojkottintézkedéseket foga­natosítottak ellene: Egyip­tom küldötteit rendre „kigo­lyózták” a közös szervezetek­ből. Kezdve az Arab Ligával, amelynek székhelyét Kairó­ból áthelyezték Tuniszba, egészen az Arab Jogászok Szövetségéig, vagy szakszer­vezetek egyesüléséig. Nem sok jót ígért Kairó számára a marokkód szent városiban, Fezben kedden megnyílt 10. iszlám konfe­rencia sem, amelyre Egyip­tom küldötteit — bár az ala­pító tagok egyike — meg sem hívták. Maga az iszlám konferencia, amely külügy­miniszteri szinten folyik, 1969-ben annak kapcsán jött létre, hogy az izraeli meg­szállás alatt álló Jeruzsálem keleti részében fegyújtották az Al-Aksza mecsetet. Jeru­zsálem ugyanis nemcsak a zsidók és keresztények szent Városa, hanem — Mekka és Medina után harmadikként — a sok száz milliónyi mo­hamedán hívőé is. Az iszlám országok tehát ezen az ala­pon is szolidárisak az izraeli agresszió következményeinek megszüntetéséért küzdő arab hitsorsosaik harcával. A mostani konferenciáin 44 ország képviselteti magát. (Távol maradt Egyiptom, Uganda és — egyáltalán nem elvi okokból — Irán.) Az el­ső fontosabb döntés egyike volt, hogy a részvevők — Lí­bia javaslatára — egyhangú­lag felfüggesztették Egyiptom tagságát a szervezetben. Kai­ró már előzetesen érzékenyen reagált arra, hogy nem hív­ták meg a fezi értekezletre. Az egyiptomi külügyminisz­térium a lépést „törvényte­lennek és a konferencia alapokmányával ellentétes­nek” minősítette.-A reneszánszát élő iszlám — Irán, Pakisztán, Líbia és több más ország példája tá­masztja ezt alá — az utóbbi években egyre inkább kezd jelentős nemzetközt politikai tényezővé válni. Ráadásul ezen országok laza csoporto­sulásában erősödik az anti- imperialista álláspont. Ezzel minden érdekeltnek — nem utolsósorban Egyiptomnak, amely eddig a testvérorszá­gok tetemes pénzügyi támo­gatásában részesült — szá­molnia kell. A mostani érte­kezlet másik jellemzője: az iszlám világ hajlik arra, hogy a palesztin probléma megol­dását illetően egységes állás­pontra helyezkedjék. EZZEL ÖSSZEFÜGGÉS­BEN érdemes felfigyelni az Egyesült Arab Emírségek olaj­ipari miniszterének — egyben az OPEC soros elnökének —, Szard al Oteibának mina­pi nyilatkozatára. Szerinte az olajtermelő arab országok és a Közös Piac államai kö­zötti párbeszéd felvételének feltétele az, hogy az utóbbi­ak ismerjék el a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Keserű pirulát kínált ezzel az olajgondokikal küzdő Nyu­gat-Európának. Pálfi Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents