Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
1979. május 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Együttműködéssel, jobb szervezéssel Megfelelni az igényeknek Beszélgetés a KEMÉV-pártbizottság titkárával A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat pártbizottsága 1979. január 15-én fogadta el idei cselekvési programját. Az alábbiakban Lácz Lászlóval, a pártbizottság titkárával, a programba foglalt tennivalókról beszélgettünk. nagyobb összegű hitelt kaptunk. Idén összesen 33 millió forintot fordíthatunk erre a célra. Fontos teendőnk, hogy az elsődleges működési területünkön — tehát megyénkben — minden mélyépítési feladatot megoldjunk, mást Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai üzemében saját erőből új üzemcsarnokai építettek, ahol NSZK-licenc alapján UNIVAM visszacsapó szelepeket gyártanak. (E. E. felv.) — Az építőiparra, mint a népgazdaság egészére sok feladat vár 1979-ben. Melyek a legfontosabb teendők? — Három fő pontiban foglalható össze, persze ezek mindegyikéből számos feladat ágazik. Tehát: tovább kell bővíteni a Kelet-Ma- gyarországon dolgozó építőipari szervezetek már élő együttműködését; összpontosítani szükséges erőinket a megnövekedett igények kielégítésére; és különös figyelmet kell fordítanunk a kiemelt építkezésekre. Mindez szorosan összefügg egymással, egyik a másikból következik. — Negyedév elteltével mit mondhat arról, hogyan állnak céljaik megvalósításával? — A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalattal, az ottani -tanácsi építőkké^ a SZÁÉV-ivel és az ÉPSZER-rel már tavaly megkezdődött a szálak szorosabbra fűzése. Ez a gépek cseréjétől, a munkaerő-átcsoportosításokon át egészen a párt- és a politikai munka egyeztetéséig terjed ki. Dé ide sorolható az is, hogy az úgynevezett Taurus fóliát, amit mi kezdtünk először használni, a társvállalatok is alkalmazzák. Ugyancsak összehangoljuk a beruházási elképzeléseket is — Az együttműködés gazdasági oldalát nézve: mi a KEMÉV pártszervezetének a feladata ebben? —: Tulajdonképpen az, hogy elfogadtassuk ezt a kooperációt. Hiszen eddig nem volt olyan természetes, hogy teszem azt: gépeket adogassanak a vállalatok egymásnak kölcsön. Inkább letagadták, hogy létezik valamilyen — éppen nem is használt — berendezés, avval a jelszóval: „Hátha pont akikor kell majd nekünk is!”. De az együttműködés egyéb vetületeit nézve, szintén akadnak már eredmények. Üzemi akadémia szinten már sikerült az oktatást -és a továbbképzést összehangolnunk. Közös tanfolyamokat rendezünk, oktatókat cserélünk. A mi imun- kásőreink imár jártak Debreceniben tapasztalatokat szerezni és a KISZ-szervezetek akcióprogramjait is egyeztettük. — Mi a helyzet a kapacitásbővítéssel? — Vállalatunk elnyert egy pályázatot. Ennek értelmében hazai termelésünknek 1980-ig a 840 millió forintos évi termelési értéket kell elérnie. Ennek érdekében álló- és forgóeszközök beszerzésére pedig csak a fennmaradó erőnkre alapozva vállaljunk. Itt szólnék a kiemelt munkákról is. Közismert, hogy a Taurus-beruházás határidő előtt valósul meg. Mi dolgozunk Záhonyban, ott vagyunk a gázvezeték-építésnél és községi, valamint „kistérségi” vízműveket létesítünk a megyében. Ezekkel a munJELENTSEN ÖRÖMET... Jutalom tanulásért A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság munkaügyi osztályán lepedőnyi kimutatást terítenek az asztalra, amelyből csak a szembetűnőbb adatokat említjük. A tiszalöki ládaüzemben tizenheten, a baktalórántházi erdészetnél heten, a nyírbélteki erdészetnél hárman vannak, akik nem szerezték meg az alapműveltséget, a nyolc osztályt. Jelentős része fiatal! Januártól ezért is alkalmaznak oktatási előadót a vállalatnál. A szakemberek magyarázzák: a hat osztály ma már a favágáshoz, az erdőműveléshez is kevés. Mert a fakitermelést korszerű gépek segítik, az erdőművelésnél modern és veszélyes vegyszereket használnak. kákkal általában jól haladunk. — Milyen fontos tennivalók szerepelnek még a cselekvési programban? — Számos munkaterületen bevezetjük a teljesítménybért, fokozzuk a munkanap- fényképezést Javítanunk ikell a munka-előkészítés színvonalát. Jelentős dolgok ezek, hiszen nem csupán a termelési értéket növeljük, de a nyereség tömegét például 17—19 százalékkal szándékozunk emelni. Megjegyzendő: a Szovjetunióiból hazatérőkkel mintegy 7—8 százalékkal nőni fog munkásállományunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az idén megszerzendő többleteknek mintegy 70 százalékát érhetjük majd el a termelékenység növeléséből. Ez akkor jelentős, Ihá. tudjuk, hogy az iparág egészében ennek az aránynak 100 százaléknak kell lennie. Azonban az természetes, hogy ezt a pillanatnyi hátrányt vállalnunk kell, Hiszen Ikiiváló szakemberek jönnek (haza, akikre még komoly feladatok várnak itthon is. — Mindent figyelembe véve: mi lesz a pártmunka legfontosabb feladata? — Legfőbb cél: tudatosítani a hatékonyság növelésének feladatait, tehát munkánk, agitációnk a termelés, a gazdálkodás javításának szemszögéből történik. Speidl Zoltán Oktatási terv A baktalórántházi erdészet a szakember-ellátottság szempontjából a közepesnél jobb üzemegységek közé tartozik. Igaz, öt-hat évvel ezelőtt az erdészet dolgozóinak fele nem rendelkezett a 8 osztály- lyal. Aztán a nagyközség általános iskolájában az „erdészeknek” külön osztályt indítottak. A fejlődés folyamatos, de lassú, többen joggal türelmetlenek. Kozma Károly erdészetvezető elöljáróban két, sokat mondó számot közöl: az erdészet dolgozóinak létszáma 517. Ebből 156 dolgozónak még mindig nincs meg a 8 általánosa. Az utóbbiak közül öten húsz év körüliék. Az erdészetvezető így folytatja: — Dolgozóink még most is kemény és nehéz munkát végeznek. Ettől függetlenül a tanuláshoz és a továbbtanuláshoz jók a feltételeink. Részletes oktatási tervet készítettünk erre az évre is. öt dolgozónk az elmúlt napokban fejezte be a hathetes vegyszeres növényvédő tanfolyamot. Az általános iskola levelező tagozatára heten - járnak, újabb nyolc munkást, most készítünk elő az általános iskolai tanulásra. Négyen szakmai továbbképzésen vesznek részt, hatan á 2 éves marxista középiskolába járnak. Többen is tanulhatná- nák, mivel nyolc osztály nélkül betanított munkás sem lehet a gazdaság dolgozója. Miért nem tanul? — Mivel ösztönzik a dolgozókat a tanulásra? — Szinte valamennyi fórumon ismertetjük statisztikánkat, lehetőségeinket és agitálunk a tanulás mellett. A kollektív szerződés szerint 500 forint jutalom jár annak, aki elvégzi az általánost. A nagyközségi közös tanácsnak évente 50 ezer forintot utalunk át oktatási célokra, az iskolák fejlesztésére. Ezenkívül társadalmi munkát végzünk az iskolának. Járműveket is biztosítunk az esti és levelezős tanulók hazaszállításához. Az ösztönzést megfelelőnek tartom, s a szemléleten kellene változtatni. Murguly Sándor rakodó- munkás az erdészet ófehértói telepén. A huszonnyolc éves fiatalember rönköt, karót, tűzifát cipel a vasúti vagonokba. Az apróbbra szabott rönköket most egyedül viszi, egy-egy fordulásnál mintegy ötven kiló nyomja a vállát. Miért nem tanul? — Tizenegyen voltunk testvérék, ezért csak a négy osztályt tudtam elvégezni. Nekem négy kicsi gyermekem van, nevelésük mellett építettem háromszobás lakást Ófehértón. A nagy munkát tavaly fejeztem be, most már szeretnék és tudnék tanulni, de esti tagozaton ötödik osztályt nem szerveznek. Csak hetedik és nyolcadik osztály indul, oda meg nem jelentkezhetek. 3500—4000 forint a fizetésem, de mindig a szabad ég alatt, a huzatos állomáson dolgozom érte. Nemcsak az egy Ady miatt tanulnék, hanem azért, hogy öregkoromra könnyebb legyen a sorom. Ha a tanács szervezi és indul ötödik osztály, beiratkozom. Ne csak a pénzért... Simon Mihály fiatal szakmunkást vágásterületen találjuk. A fűrészgép zúgása messzire hallik, szélenyhé-' ben kisebb tábortűz ég melegedésre, szalonnasütésre. A fiatalember munkája nemcsak nehéz, szép is. — Meg is szerettem ezt a munkát. Megvolt a 8 osztályom, elvégeztem egy tízhónapos tanfolyamot és erdő- művelő-fakitermelő szakmunkás lettem. Aztán beiratkoztam a baktai gimnázium levelelző tagozatára, most vagyok negyedikes. Érettségi után technikusminősítő vizsgát akarok tenni. Az erdészet megbecsüli a tanuló, vagy továbbtanuló dolgozóit. A betanított munkás átlagosan ötszázzal, a szakmunkás hétszázzal kereshet többet mint a segédmunkás. De én azt mondom, hogy ne csak a pénzért tanuljunk. Valóban: ne csak a pénz legyen serkentő, a tanulás, a tudás is jelentsen örömet Nábrádi Lajos 4 zt mondja az ember'; a néma kacsa tulajdonsága az, hogy néma. Nem fecseg. A fehér kacsa az mindég lefetyel. Hápogásával tele van az udvar. Piszkos egy jószág. Fehér kacsát én már évek óta nem tartok. A néma kacsa húsa jó. A tojó kis testű, de sok tojást tojik, a gácsér nagy és harcos. — A gácsér egyet sem szólt — mondja az ember — csak nekemszaladt. Éles körmével hátulról szétrúgta a nadrágom. Mérgemben majdnem agyoncsaptam. Bár megtettem volna. Mert ha megteszem, az hétszentség, hogy meg is eszem. A néma kacsát elvitte a kutyái' De nem ezért, a harag miatt került szóba. — Nemigen van már miért pörölni faluhelyen — jegyezte meg a városi ember. — Nincs föld magánkézen, nincs mesgyevita, az örökösök nem kapnak hajba, hogy kinek-kinek szőlőNéma kacsa bői, rétből, földből hány véka jusson. — Nem a — szólt közbe az, aki a néma kacsát igen szerette — harag volt is, lesz is. Habár én soha nem voltam haragtartó. A gazdájára nem, én csak a kutyájára haragudtam. Felvettem a tőke mellől a kis- baltát, átmentem és agyoncsaptam a korcsot. Egyből néma lett, mint a kacsa. — És a szomszéd? — Azt nem bántottam. Mert hogy később jött haza. — A szomszéd mit szólt az anyoncsapott kutyához, azt akartam kérdezni — mondta a városi ember. — Azt már nemigen tudom. Mert amikor a karóval leverte a lábáról a három legszebb tojómat, én már a tyúkjait abriktoltam. — És? — Nincs és. Azóta nem beszélünk. — Hát nem lett volna jobb mindjárt az elején a tanácshoz fordulni, a hatóságtól igazságot kérni? A kacsaszerető nézte a tudatlan városit. Csóválta a fejét, majd kijelentette: — Egy vacak kacsáért én bizony fel nem jelenteném a testvéröcsém. Seres Ernő Csak? E löljáróban bevallom, hogy nem sokat értek a sporthoz. Jószerével annyit, amennyit korunkban bölcsész a matematikához, vagy matematikus az Irodalomtudományihoz. Egyszerűen szeretem csak. Az elmúlt napokban viszont én is lelkesedtem, mint annyian mások. Ugyanúgy hallgattam reggel a rádiót, örültem a jó híreknek, szerettem volna, ha asztaliteniszezőink minden számban aranyérmet nyernek, ha a világ csak a írni fiainkat és Iá. nyainkat csodálja, de én is tudtam, hogy ez lehetetlen, örültünk, sokszor örültünk, de a férficsapat aranyérmét nem követték aranyak, és itt- ott máris elhangzott, hogy férfi párosban „csaik” ezüst sikerült, hogy a nők „csak ■ötödikek” lettek. Csak? Ennek a bekezdésnek kellett volna elkezdenie a jegyzetet, ugyanis a sportláztól immár szabadultán .kezembe került egy jelentés. Szokványos, egyszerű adatfelsorolás egy nagy iparvállalatunk gyárainak eredményeiről. Adatok, áttekinthető táblázatok, elmaradások néhány mondatos elemzései. És én most írom le: „csak”! Csak ennyit értek el, csak ennyi valósult meg a tervékiből? Választhattam volna bármelyik vállalat jelentésit. A sporteredményeket értékelő „csaik” a hétköznapokban másként igaz. Sehol nem írjuk le, hogy csak a tervet teljesítettük, pedig vannak még tartalékaink. Nem vitatkozom azon, hogy vannak vagy nincsenek szép eredményeink, mert tudom, hogy vannak, de azt is, hogy ami mellé nem írunk „csákót”, az még az ipar egyetlen világversenyén sem lenne abszolút első. Valójában nehéz lenne olyan gyárat találni, ghol az eredményekből ne százalékokat vonna le a maximumot akarás hiánya. Egy, a Föld másik felén zajlódó sportverseny országos szintű figyelmet követelt. A „csak” se igazi csalódás, abban is van elismerés, de vajon miért csak a sportolóktól követelünk a világelsőség, hez elegendő edzettséget, tudást, .kitartást? Nem lehetne vajon ezt a fajta versenylázt átmenteni a hétköznapjainkra, a magunk teljesítményeinek megítélésére? Nem lehetne-e ugyanolyan türelmetlenséggel, ugyanolyan .igényességgel megkövetelni magunktól a munka köziben elvesztett nem század-, hanem ti- zedmásodperceket, gyakran órákat is? Nem kellene-e ugyanúgy vallatnunk egy-egy munkanap startjának a technikáját, ahogyan egy sportoló mozgását elemezzük? írtam fentebb, hogy nem értek a sporthoz, de hát nem is sportról szál ez a jegyzet. Csak arról a bizonyos Csákról. Csak? Nem is lenne olyan kicsinység, ha önmagunk türelmetlen szurkolói lennénk. Bariba Gábor
