Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
1979. május 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kiválóak □ evesebb volt a kitüntetett vállalat, szövetkezet az idén Szabolcs-Szatmárban, mint a korábbi években. önmagában ez azt sugallja, hogy gyengébben dolgoztak a múlt évben üzemeinkben, s ezért maradt el az elismerés. Pedig a statisztika éppen ennek az ellenkezőjét mutatja, hiszen a tervekben rögzített fejlődést elértük. Miért kisebb akkor az elismerés? A válasz igen egyszerű: az elbírálás során emelték a mércét, csakis a legjobbak kaphatták meg a kiváló címet. Mindez a valóságban azt jelentette, hogy egy-egy ágazatban jóval kevesebb lett a kitüntetett vállalat, szövetkezet. Említhetjük a Balkányi Állami Gazdaság példáját, amely negyedszázados fennállása óta a huszadik kitüntetést várta — de az elmaradt. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok között a megyében ma is a legjobb, azonban az értékelők nem vették, nem vehették figyelembe, hogy a tavalyi rossz időjárás miatt elmaradt valamivel a korábbi szinttől, örvendezhetünk viszont annak, hogy a két tanácsi iparvállalat közül a Patyolatnak és a divatruházatinak egyaránt sikerült elnyerni — először — a kiváló címet. A legjobbak többnyire nem a mennyiségi termeléssel tűntek ki, hanem a minőség javításával, az iparági átlagot meghaladó exporttal, mint ahogy ezt példázza az Alkaloida esete. Ugyancsak az export bővítésénél elért eredményeikkel hívták fel magukra a figyelmet az ipari szövetkezetek is, ahol hárman kerültek a legjobbak közé. Mellettük a Kiszöv elnöksége is adományozott vándorzászlót négy szövetkezetnek. A megyei elismerés valamiféle kárpótlás, de meg merjük kockáztatni: nem biztos, hogy helyes, ha minden ötödik szövetkezet kitüntetést kap, csak ■ hogy megmaradjon a korábbi szint. A kiváló cím egy évi munka értékelése. Bár a korábbi évek eredményes tevékenysége is szükséges az eléréséhez, azonban mindez a jövőre nézve is kötelező magatartást kíván. Olyan részvételt a vállalatok, szövetkezetek közötti munkaversenyben, amelyben az elért szintet túl kell haladni, még jobbat érdemes produkálni, különben mások győznek. S a versengés végső győztese nemcsak az adott kollektíva, hanem rajtuk keresztül az egész népgazdaság, amely jobb minőségű áruhoz jut, gazdaságos exporttal ellensúlyozza a termeléshez szükséges anyagok, gépek beszerzését. Lányi Botond Tanulmányterv vízműre Nyírturán Tartalék: a társadalmi munka Dollár a kosárban Hatvan mázsa búza ára egy hektáron Készülnek a kosarak. Szabó József fürge ujjai nyomán engedelmesen hajlik az aranysárga vessző. (Nyéki Károly felvétele) A gyermekek igényelnék most a legtöbb figyelmet (és beruházást) Nyírturán és Sé- nyőn. A közös községi tanácson nap mint nap elhangzanak a kérések: bölcsődébe szeretnék járatni a nyírturai szülők a 3 év alatti kisgyerekeket, a társközségben, Sé- nyőn egy 75 személyes óvodát is megtöltenének az apróságok. A régi kastélyban már csak szükségtantermek akadnak a foglalkozásokhoz. Az iskola körzetesítés előtt áll: a következő tervidőszakban egy 8 tantermes általános iskolát építenek Nyírturán, s ebbe az épületbe járnak majd a két község alsó- és felsőtagozatosai. — Már egyetlen épületet sem tudunk átalakítani gyermekintézménynek — fogalmaz Lukács Lászlóné, a közös' községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Állami beruházás nem valósul meg a két községben ebben a tervidőszakban, saját fejlesztési alapunk pedig a legégetőbb gondok orvoslására elég. Nemrégiben például fúrattunk két közkutat, ez 200 ezer forintjába került a tanácsnak. Már a vízműépítés ügyében is léptek: tanulmánytervet készíttettek, s később sort kerítenek a részletes kiviteli terv, majd a vízellátás megoldására is. A belvízelvezetéshez 600 ezer forintért megépítették a csatornát. A víz mellett a sáros, poros utak jelentik a nehézséget: Nyírturán kilenc, Sényőn Ifét kilométeren húzódnak földutak. Ezek rendbehozásához a lakosok már felajánlották társadalmi munkájukat. Ennek értéke évek óta magas: tavaly például 800 ezer forintot tett ki. Ugyancsak a társadalmi munka révén alakítanak ki egy-egy játszóteret Nyírturán és Sényőn. Egyúttal közlekedési parkot is készítenek a gyerekeknek. Még ezen a nyáron mindkettőt használhatják majd az óvodások, iskolások. A fiatalok pedig a sportpálya mellett fedett lőteret akarnak létrehozni, ez is társadalmi munkában készül el. (t. k.) Több, mint ötvenmillió forint értékű árut exportálnak a tőkés államokba évente az ország kosaras háziipari szövetkezetei. A tiszafürediek például egyedül mintegy húszmillió forint értékben szállítanak dollárelszámolásra a nyugati piacokra, de nincs benne ebben az ötvenmillióban a budapesti központtal rendelkező Békés megyei kosárgyár, amely alapanyagokat is szállít külföldre. A Mátészalkai Háziipari Szövetkezet évente három, három és fél millió forint értékű kosarat szállít exportra, de akár tízszerese is gazdára találna ... Alapanyag: nemesfűz Mindezeket Nagy Sándor- né, a szövetkezet elnöke mondta el, hozzátéve azokat az okokat is, amelyek évek óta akadályozzák Szabolcs- Szatmár megyében ennek a sokak által lebecsült iparnak a kiteljesedését. — A legnagyobb probléma az előítélet. Az, hogy sokan olyan alantas munkának könyvelik el, amelyet csak a falu legelmaradottabb rétege, elsősorban cigányok műveltek. Pedig ezt a munkát — például a kerti bútorok készítését is — sokan már szinte iparművészeti szinten végzik. Ma már az alapanyag előkészítése is külön szakértelmet igényel, s a gőzölt-hán- tolt nemesfűzvessző ugyanolyan keresett cikk külföldön, akár a műanyag. A szövetkezet legújabb terméke például egy pályázaton futott be. Ezért a fedeles kosárért darabonként 180 forintot fizet a szövetkezetnek a HI- SZÖV keretében működő Jól szerepelt az országos tejtermelési versenyben a Kemecsei Állami Gazdaság. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelés növelésében elért eredményért a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter különdíját kapták. A kemecseiek tavaly összesen 1 millió 857 ezer liter tejet értékesítettek. Ez a Kosár- és Fonottáru Közös Szövetkezeti Vállalat. S aki dolgozik, az itt is megkeresheti azt, amit az üzemben, gyárban. A kosárfonással jelenleg csak 24 embert foglalkoztat a szövetkezet, de akár százakat is lehetne, ha lenne utánpótlás. Vizsga Rómában — Annyit már elértünk, hogy az ezt a szakmát választó fiatalok elméleti képzését a tanintézetek vállalják. A szakmai oktatást pedig a szövetkezet tudná biztosítani. A kosárfonást itt a megyében is csak szervezett formában, üzemben érdemes folytatni. Bedolgozó kisiparosok nem tudják az exportminőséget előállítani. Márpedig az export itt is szigorú követelményeket ír elő, hiszen ez az áru Párizsban, Rómában, Genfben, vagy Bécsben vizsgázik. mennyiség 3,2 százalékkal több az 1977. évinél, ami tehenenként több mint 130 literes növekedést jelent. A múlt évben átlagban 4257 liter tejet adott egy tehén. Az állami gazdaságnak nem ez az első ilyen eredménye, hiszen 1976-ban országos harmadikok, 1977-ben pedig megyei elsők voltak. A másik gond az alapanyag. Pedig egy mázsa nyers vesszőért a búza árát fizeti a szövetkezet. Olyan minőségű földön terem ilyen érték, amelyet viszont búza termelésére, de még másra is, aligha lehetne „befogni”. — Ezen a téren már lassan megtörik a jég — mondja az elnök — a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet után a nagydobosi Petőfi Termelő- szövetkezet is telepít fűzt. A fehérgyarmatiak a fűzből — mint nyersanyagból — csinálnak pénzt, a nagy dobosiaknak pedig éppen a napokban küldtünk ki anyagot, hogy tanulják a fonást. Nekik ugyanis van szabad női munkaerő. Zölden 300 Van olyan mezőgazdászuk, aki felismerte a sokak által még mindig lebecsült, de a vízjárta, esetleg csak füvet termő földön is megtermő alapanyagban rejlő lehetőséget. S itt nincs olyan, hogy nem kell az áru. Egy mázsa ára zölden 300 forint, de hántolva, szárítva már háromezernél is többet fizetnek az első osztályú áruért. S ha meggondoljuk, hogy egy hektáron hatvan mázsa nyers vessző is megterem és géppel lehet learatni, akár a búzát, akkor már érdemes elgondolkodni az ajánlaton ... Tóth Árpád Különdíj tejtermelésért H a ez az elbeszélés egy bizonyos férfi tudomására jutna, akkor remélem, tudja mit kell tennie... A történet 1945-ben egy vonaton kezdődött, mely hadifoglyokkal robogott a francia föld felé. Fáradtak, de boldogok voltak a vonat utasai. Végre viszont láthatják családjukat, hazájukat. Legtöbbjük emlékezetében - az asszony arca tükröződött. Az egyik szakasz sarkában nagydarab, szikár férfi ült. Szenvedélyes arckifejezése és villogó szeme inkább spanyolnak, mint franciának mutatta. Renaud Leymarie- nek hívták és a Périgord megyei Chardeuil-ből származott. Amint Chardeuil polgár- mestere a hivatalos jelentést megkapta, miszerint Renaud Leymarie augusztus 20-án érkezik, elhatározta, hogy maga viszi az örömhírt Renaud feleségének. Az asszonyt a kertben találta, munka közben. — Mindenki szereti itt, madame, és én örülök, hogy elsőként közölhetem az örömhírt férje hazatéréséről. Gondolom kedves fogadtatást készít elő... — Igen, polgármester űr, Renaudnak szép fogadtatást csinálok. Húszadikát mondott? Mit gondol, milyen időpontban lesz itt? — Dél körül legkorábban. — Elhiheti, polgármester úr, szépen fogom fogadni Köszönöm a látogatást. Húszadikán Heléne Leymarie kora reggel felkelt. Le sem hunyta szemét egész éjjel. Előző nap az egész.házat kitakarította. Felsikálta a kőpadlót, csillogóra fényezte a parkettát, kimosta a függönyöket. „Milyen ruhát vegyek? — tűnődött. — Amit Renaud legjobban kedvelt, a kék-fehér mintásat?” Amint felpróbálta, bánatosan állapította meg. hogy derékban túl bő. Egy sötét ruhát vett fel, és színes gallérral, széles övvel csinosította. Délután fodrászhoz ment. Éjszaka neccet viselt, hogy a következő reggel a haja ne legyen zilált. Mielőtt a reggelit elkészítette, arra gondolt, amit a férje szeretett. Szerencsére friss tojása volt. Szokta is mondogatni a férfi, hogy az omlettet senki nála jobban nem csinálja. Leymarie szerette a marhahúst és a sült burgonyát. Marhahúst nem lehetett kapni. Tegnapelőtt levágott egy csirkét. Csokoládédesszertet is tett az asztalra, mert azt nagyon kedvelte a férje. Az asszony vidám volt és izgatott. Asztalt terített. A piros-fehér kockás térítőt, amit az új házban, az első étkezéskor használtak, a rózsaszínű tányérokat a tájképekkel, egy üveg jó bort és mindenekelőtt néhány szál virágot. „Mindig szerette a világokat és mondogatta, hogy szebben rendezem, mint bárki más.” Egy bokrétát csinált a trikolór színeiből: fehér margarétából, égővörös pipacsokból, kék búzavirágból. Mindent előkészített, hogy már csak főzni kelljen, ha hazajött. A faluba ment. Mielőtt elindult, biciklijéhez támaszkodva betekintett a szobába. „Igen, jól néz ki minden. Renaud meglepődik majd és el lesz ragadtatva, hogy házát és feleségét ily változatlanul' találja." Leymariék háza a falu végén állt. Odább a többi háztól. Egy órával az asszony távozása után a szomszédasz- szony vette észre, amint a katona a kertbe surrant. Egy pillanatra megállt napfénytől káprázva, örömtől ittasuitan. Aztán kiáltott: — Heléne! Ijedten lépett a csendben közelébb. Ekkor látta meg az ablakon keresztül a terített asztalt, a virágokat, a bort. Mintha halálosan megsebesült volna, a falhoz tán- torodott. "— Ó, istenem, gondolhattam, hogy nincs egyedül! Mikor Heléne nem sokkal később hazaérkezett, a szomszédasszony átkiáltott hozzá: — Láttam Renaudját! Lefelé rohant az utcán. Utána kiáltottam, de nem akart visszajönni. — Elrohant? Hová? Heléne a polgármester házához szaladt, de az nem tudott semmiről. Heléne egész nap az asztalnál ült, amelyen a virágok már meghervadtak. Elmúlt egy nap, eltelt egy hét, egy hónap. A tragikus nap óta sok év tovaszállt. És az asszony semmit sem hallott férjéről. André Maurois: Hazatérés Tszösztöndíjjal H uszonöt helyett negyvenhárom most végző nyolcadik osztályos diák jelentkezett — elsőként megnevezve — a tiszaberceli szakmunkásképző intézetbe. S hogy ez miért érdemel szót? Az elmúlt években nem volt ilyen magas a jelentkezők száma az intézetbe, legtöbben a más iskolákba fel nem vettek közül kerültek ki. Közrejátszott ebben az is, hogy maguk a szülők beszélték le gyermekeiket a mező- gazdasági pályáról és csak a legvégső esetben küldték őket Tiszabercelre. Ügy tűnik most fordult a helyzet. Negyvenhárom diák a felvehetőknek a fele, akik — úgymond — elsőkézből jelentkeztek. Ök azok, akik tudatosan választanak szakmát és eleve jobban lehet rájuk számítani minden téren. Megállják a helyüket a tanulásban. a gyakorlati munkában egyaránt. Az 1978-ban végzettek három évvel korábban — amikor- elkezdték az Iskolát — hetvenegyen voltak. Ebből negyvenegyen kaptak szakmunkás-bizonyítványt, köztük minden olyan tanuló, aki elsőként jelentkezett az intézetbe. Ez pedig nem csekélység. Mit tesz az iskola a tanulók megtartásáért? Ez lényeges kérdés, tudják is az intézet vezetői. Csikós József, a szakmunkásképző intézet igazgatója elmondta: a jelentkezők dísznövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztői szakok közül választhatnak. Megfelelő, huszonkilenc hektáros tanüzemük van, ahol minden lényeges gyakorlati munkát elvégezhetnek a diákok. Négy üvegházuk nyolcszáz, fűtött fóliasátraik pedig összesen négyezer-ötszáz négyzetméteresek. Ezekben már a télen megkezdhetik a munkát ugyanúgy, mint nagyobb „testvéreikben”, a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az oktatók vezérletével a.gyerekek végeznek minden munkafolyamatot. A gyümölcstermesztők sem panaszkodhatnak, hiszen az ő birodalmuk a tízhektáros gyümölcsös. Szántóföldi zöldségtermesztést tizenkét hektáron végeznek, s a közeli belvízcsatornából öntözik is a területet. □ z iskola jó kapcsolatot épített ki a megye több termelőszövetkezetével, állami gazdaságával, ezenkívül a nyíregyházi parképítő vállalattal. A mezőgazdasági nagyüzemek is keresik a kapcsolatot a tiszaberceli szakiskolásokkal. Sok elsőéves már termelőszövetkezeti ösztöndíjasként. kezdi a tanévet, de a harmadik évben a tanulók több mint kilencven százaléka már kötődik valamelyik gazdasághoz. Nem utolsó szempont az sem, hogy a fiúk erőgépvezetői vizsgát tehetnek, míg a lányok a kisgépek kezeléséből vizsgázhatnak, s valamennyi tanulónak diákotthoni szállást biztosítanak. Jelenleg a megye termelő- szövetkezeteiben a fizikai dolgozók száma meghaladja az ötvenezret, s ebből szakmunkásképesítéssel nyolcezren rendelkeznek. Ez a szám évről évre emelkedik, ahogyan fejlődik a termesztés és a gépesítés színvonala is. Szaktudás nélkül már a mezőgazdaságban sem lehet megélni. Sípos Béla
