Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
1979. május 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 í Méretek M ennyi minden csal elő régi képeket! Milyen sok régi emlék bukkan fel egy-egy mai eset kapcsán! Egy üzemben járva panaszkodtak a minap: van vagy három olyan brigád, amelyikkel nem lehet bírni. Tanulnak, teszik-ve- szik magukat, s mérhetetlenül elhúznak a többitől. Mire jó ez? — kérdezte egy konzervatív bri- gadéros. Túlságosan kilógnak. A másik kis eset egy iskolában jutott a fülembe. A nevelő panaszkodott: van az osztályában három-négy gyermek, aki kilóg a sorból. Otthon sokat kapnak ismeretben, jobban tájékozottabbak mint a többi. — Zavarba hozzák társaikat, le kell állítani őket — tette hozzá, jelezve a nivellálás irányát. A kisváros éttermében találkoztam a volt agro- nómussal. Kinézték a tsz- ből. Hallottam róla: kirítt a többi közül. Kiderült mellette mások kis képzettsége. Most azon töpreng: érdemes volt? Időben és térben távoli esetek. A jegyzet őrizte meg őket. Sosem hittem, hogy írásba kívánkoznak majd. Csak így egymás mellé állítva ébresztettek egy régi emléket. Kis emberke voltam. Olyan korban, amikor már nyiladozik az értelem, s megrögződnek a képek az emberben. Olyan korban tehát, amikor már elraktározódnak helyzetek, jóllehet nem is érti az ember, miért. Apámmal játszottam. Nagy, magas ember volt. A játék közben letérdelt a földre, hogy közelebb kerüljön hozzám. Ekkor kiáltottam fel: — Most pontosan olyan nagy vagyok, mint te! És nagyon örültem, hiszen nem alulról láttam már csupán, nem nyúlt fel a villany- körtéig a képe, nem egy béka perspektívájából voltam kénytelen látni. Most pontosan olyan nagy vagyok, mint te! — ezzel nyugtáztam a tényt. Apám rámnézett. Sosem felejtem el hosszú arcát, fekete keretes szemüvegét, s a mögüle kutató szemeit. Aztán nagyon csendesen megszólalt: \-t- i Fiain, a törpe nem térdelő óriás. S az óriás nem pipiskédé törpe. Ne ágaskodni akarj, hanem igyekezz felnőni! Bölcselő veszett volna el benne? Nem is fogtam fel a szavak értelmét. Csak csodálkoztam. Mert nem értettem pontosan, miért mondja. Sok évnek, évtizednek kellett elmúlni addig, míg rájöttem. Az óriás ha lehajol, attól nem lesz törpe. S nem pipiskedni kell, hanem felnőni. S orbaraktam a példáimat, melyek felgyűltek a ' jegyzeteken. Felrémlett előttem: térdre kényszeríteni akarják az óriást? Vagy talán ágaskodik a törpe? Pedig felnőni kell. Korhoz, élethez, tudáshoz, törekvéshez, célhoz. Bürget Lajos nyereség bet használnak fel, ez 144 ezer forint termelési költségmegtakarítást jelent. Az eddigi jelzések szerint jól kezdték az ■ évet. Ugyanez a termelőszövetkezet a műtrágyaadagolásnál figyelembe veszi a talajvizsgálatot és csak a szükség szerinti mennyiséget adják az egyes növények alá. Ez a takarékosság is közel 100 ezer forintot jelent. Az üzemanyag- és alkatrészmegtakarítással együtt mintegy félmillió forinttal csökkentik -az éves termelési költséget. Pátrohán a szakszerűbb, jobb minőségű permetezéssel a múlt évi vegyszermennyiségnek csak a 95 százalékát használják fel, ezzel 382 ezer forintot takarítanak meg. A hozamok növelése, a jobb minőség előállítása a tunyogmatolcsi "Zalka Ma-.. té Termelőszövetkezetben 2 millió 400 ezer forinttaX több nyereséget jelent. Hadászon az almaexpórt 5 százalékos növelése közel 2 millióval növeli a bevételt. A példák hosszú sorát lehetne citálni: mivel és hogyan akarják milliókkal növelni a nyereséget. Ám a mostani verseny tartalmában is más minőségű, különösen azzá teszik a szocialista brigádok társadalmi vállalásai. Ezért ide kívánkozik, hogy szóljunk annak a 600 brigádnak a vállalásáról is, amelyik eddig beküldte csatlakozását. Majdcsak minden községben patronálják az óvodát, segítik az öregek napközijét otthonosabbá tenni. Társadalmi munkában- építenek sportpályákat, szépítik a község tereit, utcáit azzal, hogy fát ültetnek, füvesítenek. A VERSENYNEK még a kezdetén vagyunk, az elszámolások az év vége a lesznek. A szövetkezeti vezetők, a pártalapszervez - tek azonban csak akk. r készíthetnek jó év véé' számadást, ha már mostantól állandóan figyelemmel kísérik a versenyt, és időközönként értékelik a nagyszerű vállalást. Cs. B. — Mire akkor ez a cipekedés? Nincs nyugdíjuk? —: Nekünk? ■ Megállt egy cseppet: Tr- Hisz az uyam i alapító tagja volt a nyír- szőlősi szövetkezetnek. — Akkor pedig? — Mit:, akkor pedig? — A munka, a cipekedés minek, nénike? — Neked minek a menés, fiam? — Megvan a sorsom. — Sors! Az mindenkinek adatik. Megállt ismét egy kicsit: — Gyerek? — kérdezte. — Kettő, szintén. — Egy asszonytól? — Kettőtől. — Rádnéznek néha? — Néha. — S ki néz rád leginkább? — Az édesanyám, néniké. O daértünk a buszmegállóhoz, fölsegítettem őt a járatra. — Én is ránéznék az én két szép fiamra, ha élnének — mondta. Aztán elment a busz. Nekem meg kissé le kellett ülnöm a megállóban lévő padra. Nincs jobb a világon Édesanyák. Olyanok, mint Zsoldos Andrásné. Tóth Ber- talanné és Mikula Jánosné. akik megszenvedve és megszépülve élték át az új élet születésének fájdalmasan szép pillanatait; akik világra segített gyerekükkel maguk is újjászülettek. Őrzik álmainkat, vigyázzák lépteinket, s megrebben szívük, ha veszélyt sejtenek körülötted. Rohannak orvosért, gyógyszert rimánkodnak belénk, s gyógyítanak kérlelő szavukkal. Dolgoznak egy—két—három műszakban. Iskolapadban ülnek felnőtt fejjel, hogy megtanulják a számtant és a fizikát, hogy felemelkedjenek hozzád, hogy segítségedre legyenek. Zsoldosné négy gyermek édesanyja. Legjobban a negyedik gyermekével. Katikával szenvedett meg. Öt Szegeden, az 1-es számú kltni- « Hágom Zsoldos Andrásné kán hozta a világra. ,,A második volt a legkönnyebb szülésem. Andrissal Kerne- csén, a szülőotthonban. Az elsőt édesanyám házánál szültem meg Dombrádon. Vasárnap volt. s már nem érkezett kijönni a mentő. Reggel ötkor jöttek a fájások, s negyed ?-kor már felsírt Irénke. Tizenhét éves voltam 1961-ben. A fél falu odacsődült házunkhoz, mindenki segíteni akart. „Négy gyermek, három helyen születtek. Laci is Keihecgén. Ott, ahová a sors vetette a családot." Miikuláné a segédmunkás asszonyként kezdett üzemgazdász két gyermeket hozott a világra. „Nyíregyházán Jutkát is, Jánost is. Nagyon vártuk a gy érék eket. Tizenkilenc éves voltam, amikor Jutka érkezett. Nagyon nehéz volt. Valamivel köny- ■nyebben szültem meg Jánost.” Felcseperedtek, Jutka 17 éves, érettségi előtt áll. János most hetedikes. „Segítenek sokat, rendesék, s mi a férjemmel azért is tanultunk tovább, hogy tanulásukat segítsük.” Ezért járta végig a ranglétrát, ezért vállalt három műszakot. „Sok mesét, verset tanultunk meg együtt, s újra megtanultam a játékokat, s olyan öröm most, amikor anyák napján elém állnak, s azokat a verseket hallom vissza, amit taníttattam nekik.” Zsoldos mamának ilyenkor mindig ezt éneklik: „Az én jó anyámnál nincs jobb a világon." Ilyenkor az ember könnyei kicsordulnak az örömtől. Tóthné, Ágnesnek és Juditnak adott életet. Ricsin szült, Borsod megyében. „Én kicsi vagyok, s ők nagy babák voltak. Nagyon nehéz szüléseim voltak.” Zsoldosáé, most egy műszakban dolgozik. Már nem kell a gyerekeket reggel ébreszteni, elkészíteni. mint annak idején. „Hatra járok dolgozni, anyagmozgató vagyok. Ez az egyik legnehezebb munka a gyárban. A hidraulikus kézikocsit irányítani. vezetni, húzni, tolni, mikor, hogy kívánja a munka. Naponta legalább 70 mázsát mozgatok meg. Meg kell dolgozni a pénzért. így segítem a családom. Ezért is tanultam. És ebben inkább Irénke segített, amikor a szakmunkásképzőbe jártam. Különösen matematikából.” Miikuláné önállóságra nevelte gyermekeit. Férjével azért képezte magát, hogy tudjon nyújtani valamit gyermekeinek. „Eddig a fiammal, Jánossal még minden feladatot sikerült megoldani matematikából. Szeretném, hal mérnök lenne, diplomás ember. Jutka a tanárképzőbe készül.”’ Tóthék- nál csak az édesanyához fordulhatnak segítségért a gyerekek. Ö egyedül gondoskodik róluk. Ágnes harmadikos a gimnáziumban, a kicsi nyolcadikos. „Kísértem őket iskolába reggel, este rohantam értük. így telnek el a fiatal .éveim. Elvégeztem a konzervipari szakmunkásképzőt is. csak azért, hogy segítsem őket is. Szeretnék ősszel gimnáziumba járni.” j „Azért tanultunk felnőtt j fejjel, vállalva a nehezebb munkát is. hogy többet tudjunk nyújtani gyermekeinknek” — fogalmazzák meg a szép hitvallást. A kérdés is adódik: vajon megköszönik- e a gyerekek? Zsoldosné: „Ez ideig megköszönték". Tóthné: „Nagyon jó gyermekeim vannak. Együttérzők, segítőkészek.” Mikuláné: „Ügy nevei ten őket. hogy vissza várhatom tőlük a szeretetet.” S vajon kik fogalmazhatnák meg szebben, ha nem ők. mit is jelent édesanyának lenni? Tóth Bertalanné Zsoldosné: „Egyrészt dicsőség, másrészt szívfájdalom is, ha betegek, ha segíteni akar az anya és nem tud. Ez fájdalmas." Tóthné: „Csodálatos érzés. Az ember fáradhatatlan értük.” Mikula Jánosné Mikuláné: „A legfeleme- lőbbnek tartom az emberi érzések között.” Farkas Kálmán B allagok lefelé az erdő melletti úton a csárdához; jó . hete már, hogy főtt ételt nem ettem. Hideget is csak itt-ott, amióta kiengedtek a szanatóriumból, inkább csak a magány táplált erővel, ha ezt egyáltalán erőnek lehet nevezni. Halászlét, vagy töltött csirkét kívántam volna. S akkor pillantottam meg őt, a nénikét. Füvet tépdesett, és marok szerint helyezte el nagy kézikosarában. Közben imádkozott és dünnyö- gött: — Na, ezt a csalánt megvágom, meghintem táppal, egy kis forró vizet öntök rá; mindjárt jó lesz a kiskacsáknak! így lesz ez jó, isten segedelmével. De a kislibáknak mit vigyek? A fűért sokat kellene haj- longani. De miért ne hajolgassak? Azok is csak élők! — Segíthetek, nénike? — Nekem? — pillantott fel. — Hát ki másnak? Hosszan, igen hosszan nézett: — Magadon segíts, fiam, hisz olyan sápadt vagy, mint a gólyahír. Majd hozzátette: Uj négyszintes, húszlakásos lakóház épül Mátészalkán a Kraszna Áruház mellett. (Császár Cs. felv.) Konzervgyári munkásasszonyok között Minőség, A JÁRMI ALKOTMÁNY Termelőszövetkezet a Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére az év elején versenyre hívta a megye szövetkezeti gazdaságait. Azóta a termelőszövetkezeteknek több mint fele elfogadta a jármiak kihívását, és megfogalmazták a saját adottságaiknak megfelelő versenyvállalásukat. A kezdeményezők is, a csatlakozók is figyelembe vették a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága közös felhívásában javasolt irányelveket. Minden vállalásban megtalálható a jobb minőségre serkentés, a takarékosabb, nyereségesebb gazdálkodásra való törekvés, de mivel a mezőgazdasági termelésben a legtöbb termény és termék mennyiségi termelésének növelése is cél lehet — ha az nyereséges — így valamennyi szövetkezet _ terven felüli hozamokra is vállalást tett. A csatlakozások még napjainkban is érkeznek a területi szövetséghez. A vállalt milliókat még nem összesítették, de nem is ez a lényeg. A körültekintő, reális vállalások teljesíté- \ sén a hangsúly. A tavaszi vetés, a dohánypalántálás kivételével a vége felé tart. Már megállapíthatjuk, az időjárással dacolva, a legtöbb termelőszövetkezetben jól használták ki a néhány órás alkalmas időt is. A szántóföldi termelést nagymértékben befolyásoló talaj-előkészítést, vetést a gazdaságok többségében eddig jó minőségben végezték. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN, a gépek üzemeltetésében és a melléküzemági tevékenységben nincs időszaki kampány, mint ahogy ez a növény- termelésben van. Ezért már az év elejétől tehettek és tenni is kellett a vállalások teljesítéséért, A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet többek között például azt vállalta, hogy az egy liter tej előállításához öt dekagramm abrakkal kevesebGalambos Lajos: Nénike a szívemen — Ne nyúlj soha a gólyahírhez. Halál az. Hiába magyaráztam az én két szép fiamnak. Hozzányúltak, a gomblyukukba ^tűzték, s immár régen halottak. Ikrek voltak. A gomblyukukba tűzték a gólyahírt, úgy mentek a frontra. Voltam a sírjuknál Voronyezsben. Jó emberek élnek ott, épp olyanok, mint mi. Csak háborút ne lássunk soha, azt mondották. Hát én tán nem azt mondom? Kicsordult a könnye, tiszta, vasalt zsebkendőt nyújtottam neki. — Hagyjad csak fiam — mondotta —, jólesik. Haladtunk tovább. — A fiúk után maradt-e család? — A! Hosszan, bánatosan, elnyújtva mondta ezt az
