Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 30. Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs életrajza (Folytatás az 1. oldalról) 1953—54-ben a hadsereg és a haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökének helyettese. 1954 februárjától 1955 augusztusáig a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, majd 1956-ig első titkára. 1956—57-ben az SZKP KB elnökségénél* póttagja. 1957-től az SZKP KB elnökségének tagja. 1966-tól az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. 1956—60-ban és 1963-64- ben az SZKP KB titkára, 1964—66-ban az SZKP KB első titkára. 1964—66-ban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Oroszországi Irodájának elnöke. 1966 áprilisától az SZKP KB főtitkára. 1960—64-ben és 1977-től a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. 1965 —77-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nyolcszor egymás után megválasztott küldötte. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Leonyid Brezsnyev 1961-ben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet, a Szovjetunió Háromszoros Hőse (1966, 1976 és 1978). Számos szovjet és külföldi kitüntetés, díj tulajdonosa. Csehszlovákia Kétszeres Hőse, Bulgária Kétszeres Hőse, az NDK Hőse, Mongólia Hőse, 1972-ben „a népek közötti béke erősítéséért” a Nemzetközi Lenin- békedíjjal tüntették ki. 1979-ben a „A Kis- föld”, „Újjászületés” és „A szűzföld” című könyveiért, valamint a békéért folytatott fáradhatatlan harcáért Lenin-díjat kapott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az egyetemes emberi haladás, a világbéke és a népek biztonságának megszilárdítása, a szocialista országok egysége, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefor- rottsága, valamint a magyar—szovjet testvéri barátság és együttműködés elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért, kimagasló érdemei elismeréséül a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökének 70. születésnapja alkalmából. 1975-ben Leonyid Brezsnyev megkapta a Béke-világtanács Juliot Curie-emlékérmének arany fokozatát. 1977-ben a társadalomtudományok területén kifejtett munkásságáért, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Marx Károly Arany Érdeméremmel tüntette ki. Az általános béke ügyéért kifejtett következetes és áldozatos tevékenységének elismeréseként megkapta az ENSZ Béke-aranyérem kitüntetését. 1978-ban, a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet nép és fegyveres erői győzelméhez való nagy hozzájárulásért, az ország védelmi képességei erősítését szolgáló tevékenységéért, a Szovjetunió békepolitikájának kidolgozásáért és megvalósításáért megkapta a Győzelem Érdemrendet. A béke, a demokrácia és a társadalmi haladás érdekében kifejtett társadalompolitikai, tudományos és alkotó tevékenységéért Nemzetközi Dimit- rov-díjat kapott. Közös közlemény a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének hivatalos ausztriai látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Dr. Rudolf Kirchschldgernek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására 1979. május 28-án és 29-én hivatalos látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken a két államelnök beható vélemény- cserét folytatott a magyar— osztrák kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. A látogatás idején Marjai József, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese dr. Hannes Androsch szövetségi alkancel- lárral és dr. Josef Stari- bacher szövetségi kereskedelem- és ipari miniszterrel a magyar—osztrák gazdasági együttműködés főbb kérdéseiről folytatott megbeszélést. Az Elnöki Tanács elnöke és az osztrák szövetségi elnök megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság sokoldalú együttműködése továbbra is gyümölcsözően fejlődik, jól szolgálja a két szomszédos nép érdekeit, valamint a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Egyetértettek, hogy a két ország viszonya a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jó példája. Hangsúlyozták a helsinki záróokmány ajánlásai maradéktalan megvalósításának jelentőségét, s azt, hogy ezek , az ajánlások képezik minden területen a magyar—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztésének alapját. Síkraszálltak a két ország és a két nép barátságának és együttműködésének további elmélyítéséért. A magyar—osztrák együttműködés fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország vezető államfér- fiai találkozóinak és fontos feladatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a maradéktalan megvalósítását, amelyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának 1976. évi ausztriai, valamint dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök 1977. évi magyar- országi látogatása alkalmával, továbbá a két ország kormányfőinek találkozóin jutottak. A felek különös figyelmet szenteltek a két ország gazdasági együttműködése kérdéseinek és fejlesztésének. Megelégedéssel vették tudomásul a már elért eredményeket. Egyetértettek, hogy állandó figyelmet kell fordítani a két nemzetgazdaság és főágazatai közötti együttműködés újabb és kiegészítő lehetőségeinek fejlesztésére mind a kétoldalú, mind a harmadik piaci kooperációk területén. A felek azt a véleményt képviselték, hogy a két ország intézményeinek, szervezeteinek, lakosainak kapcsolatai és találkozói fontos szerepet töltenek be egymás' jobb megismerésében, megértésében. A határ menti magyar megyék és a határos osztrák tartományok kapcsolatainak fejlődése szintén hozzájárul a két ország jószomszédi viszonyához. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1976. évi kulturális megállapodás és az 1969. évi tudományosműszaki együttműködési megállapodás végrehajtása eredményesen folyik. Méltatták a két ország között az utóbbi években kötött egyezményeket és megállapodásokat. Kiemelték a vízumkényszer megszüntetéséről ez év elején életbe lépett egyezmény jelentőségét. A hivatalos látogatás alkalmából kicserélték a vasúti határátkelési egyezmény ratifikációs okmányait és sor került az egészségügyi együttműködési egyezmény hatályba léptetésére vonatkozó levélváltásra. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere középpontjában az enyhüléssel, a leszereléssel, az európai biztonsággal és együttműködéssel, valamint a madridi találkozóval összefüggő kérdések állottak. A felek ismételten megerősítették: a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság a jövőben is azon fáradozik, hogy az enyhülés tartós, erőteljes és átfogó legyen, s elháruljanak az útjában álló akadályok. Mindkét fél kiemelte az Osztrák Köztársaság örökös semlegességének és az ezen nyugvó semlegesség! politikájának jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. Az osztrák fél méltatta a Magyar Népköz- társaság politikájának hozzájárulását az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez, az enyhülés elmélyítéséhez. A két elnök véleményt cserélt a leszerelés időszerű kérdéseiről. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a politikai enyhülés tartóssá tételéhez katonai enyhülésre van szükség. Nagy megelégedésüket fejezték ki, hogy eredményesen befejeződtek a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új szovjet—amerikai szerződésről folytatott tárgyalások és üdvözölték, hogy a szerződést Bécsben hamarosan aláírják. A magyar fél hangsúlyozta a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának 1979. május 15-i budapesti közleményében foglalt javaslatok fontosságát, amelyet az osztrák fél érdeklődéssel tudomásul vett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke teljes megelégedését fejezte'ki megbeszéléseik szívélyes légköre és eredményessége felett, amely újabb hozzájárulást jelent országaik baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez, az európai együttműködéshez. Ez alkalommal is megállapították, hogy számos, mindkét felet érdeklő kérdésben nézeteik azonosak vagy hasonlók. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. 60 ÉVE TÖRTÉNT Ái északi hadjárat Páncélvonat az északi hadjárat idején 1919. május 30-án a Magyar Vörös Hadsereg 73 zászlóalja 46 üteg és több páncél- vonat támogatásával offenzivába lendült az északról fenyegető csehszlovák intervenciós csapatok ellen. Maga az ellentámadás tulajdonképpen már május 20-án megindult, amikor heves harcokban felmentették Miskolcot. Erre különben azért volt szükség hadászatilag, hogy a Vörös Hadsereg a Salgótarján—Özd —Miskolc iparvidékre támaszkodva kezdhesse meg hadműveleteit, teljesíthesse forradalmi és felszabadító küldetését. A május utolsó előtti napján megindított akció már az első napon fényes sikereket eredményezett. Felszabadult Szikszó, Put- nok, Losonc, Rimaszombat. Június 1-én Párkányra, Lévára vonultak be a Vörös Hadsereg alakulatai. S miután Zólyom és Korpona elfoglalásával biztosították a nyugati szárnyat és délkeleten a románok kiürítették Tokaj környékét, elhárult az akadály a június 5-én meginduló kassai csata útjából. A 6-án felszabadult város vörös zászlóerdővel fogadta a bevonuló csapatokat. A francia tisztek vezette csehszlovákok már Pozsony védelmére készülődtek. Az örömmámorban ünneplő felszabadított területek és Budapest lakossága pedig érthetően elfeledkezett egy fontos tényről: a jelentős eredmények ellenére sem sikerült a visz- szavonuló ellenséget döntő ütközetre kényszeríteni. Eperjes felszabadítása után (ahogy másutt, itt is döntő volt a helyi munkásság szerepe, segítsége) Bártfa június 10-i elfoglalása és a lengyel határ elérése tette fel a koronát a sikerekre. „A lakosság öröme határtalan volt. Vöröskatonáinkat virágesővel halmozták el és első járőreinket végigcsókolták” — írja egy hadosztályjelentés. Ma már látjuk az imponáló, alig két hét alatt kivívott sikerek tényleges jelentőségét. Egyik oldalon a nagyvonalú vezérlés teljesítményét, a katonák és munkások önfeláldozó lelkesedését, a helybeli önkéntesek forradalmi hazaszeretetét, a magyar proletár hadseregnek a csehszlovák burzsoá csapatok elleni harca internacionalista lényegét. Ám a másik oldalon a nem elhanyagolható problémákat, vészfelhőket is. A körkörös fenyegetettség miatt a Vörös Hadsereg nem támadhatott teljes erejével, nem használhatta ki az egyik köríven aratott győzelmet: „a katonai döntés helyett meg kellett elégednie a területi és a morális sikerekkel”. Ugyanakkor a hadjárat idején Ukrajnában történt kedvezőtlen fejlemények következtében megszűnt a Szovjet-Oroszor- szággal létesítendő közvetlen kapcsolat lehetősége. így a hadjárat ebből a szempontból sem töltötte be végül stratégiai funkcióját. S még két negatív fejlemény járult mindezekhez: a nagy vérveszteség és kimerültség — a legöntudatosabb munkások sorai ritkultak meg — ugyanakkor a régi tisztikar megnövekedett tekintélye, ami majd később, a tiszai offenzíva idején járt igazán tragikus következményekkel. Ezt a helyzetet és ezeket a megfontolásokat persze a kortársak nem mindegyike érzékelte. A június 12-én összeülő pártkongresszus végül is a sikerek jegyében kezdhette meg munkáját. Petőfi versei 30 szovjet nép nyelvén Sokszínű kapcsolatok Nem kell különösképpen bizonygatni, hogy a szovjet kultúra termékeivel bárki, bármikor találkozhat hazánkban, elég, ha végigböngészi a moziműsort, vagy megnézi a hanglemez- és könyvesboltok kirakatát. Lényegében ugyanezt lehet elmondani a magyar kulturális termékek szovjetunióbeli jelenlétéről is. Aki figyelemmel kíséri a szovjet kulturális eseményeket Magyarországon, sokszor tapasztalhatta: nagy ügyesség és szerencse szükséges ahhoz, hogy bejusson egy- egy nálunk szereplő, valóban világhírű szovjet színház, vagy művész vendégfellépésére. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, amikor a moszkvai Taganka Színház játszott Budapesten, érvényes jeggyel sem volt egyszerű megközelíteni az előadás színhelyét, a Fővárosi Operett Színházat. Az előcsarnokba vezető utat tömegesen elállták azok, akiknek jegyük ugyan nem volt, de valamiféle véletlenbe bízva arra vártak, hogy mégis csak bejutnak a Hamlet-elő- adásra. Végül is igazuk lett, mert a jegyszedők ahány embert csak lehetett, jegy nélkül beengedtek. Kétségtelen, hogy a kiemelkedő rendezvények mindig sokszorta több érdeklődőt vonzanak, mint ahány számára a színház- vagy koncertteremben hely van. A statisztikák azt bizonyítják, hogy a szovjet kulturális értékek közül leginkább az irodalom van jelen Magyarországon. A felszabadulástól 1976 végéig hazánkban összesen 2237 orosz vagy szovjet művet adtak ki, ami azt jelenti, hogy az összes fordításoknak több mint egynegyede a baráti ország szerzőinek munkája. A kulturális csere persze nem egyirányú: évente mintegy 30—40 magyar szépirodalmi mű jelenik meg a Szovjetunióban oroszul, vagy más szovjet népek nyelvén. Petőfi műveit eddig ötvenszer adták ki, csaknem 30 nyelven, összesen másfél millió példányban. A második legjobban hozzáférhető szovjet kulturális termék a film. Magyarországon évente átlag 30 szovjet filmművészeti alkotást mutatnak be, míg a szovjet mozikban csaknem minden második magyar filmet vetítik. Figyelmet érdemel, hogy a. magyar filmeket a Szovjetunióban többen nézik meg, mint a világ valamennyi országában együttvéve, beleértve a hazai közönséget is. A magyar filmek átlagos nézőszáma ott 7 és 30 millió fő között van. Speciálisabb igényeket elégítenek ki a színházak, az opera- és balett-társulatok vendégjátékai, valamint a zeneművészek fellépései. A legkiválóbb szovjet és magyar művészek kölcsönösen sokszor szerepelnek egymás országában. Most csak néhány nevet emelünk ki az idei magyar—szovjet kulturális együttműködési jegyzőkönyvből. Márciusban járt Budapesten a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese; hamarosan hazánkba érkezik Obrazcov bábszínháza és a moszkvai zenés gyermekszínház társulata. A magyar vendégjátékok közül kiemelkedő eseményként említhető a Madách Színház fellépése a szovjetunióbeli magyar színházi napokon. Viszonzásul novemberben nálunk lesz szovjet színházi fesztivál. Az állami hangverseny- zenekar az idén. ősszel már sokadik alkalommal utazik a Szovjetunióba. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok alakítását az a kormányközi vegyes bizottság irányítja, amelyet 12 évvel ezelőtt a szocialista országok között úttörőként alapított a Szovjetunió és Magyarország. A bizottság munkája nemcsak azt segíti elő, hogy a szervezeti kapcsolatok sokasodjanak, hanem azt is, hogy bővüljön a tényleges együttműködés és megteremtődjenek a feltételei a valóban közös kulturális tevékenységnek. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok állandó fejlődése természetes velejárója a két ország sokoldalú együttműködésének. A kulturális kapcsolatok is — legyenek azok nagyszabású seregszemlék, vagy különösebb feltűnést nem keltő rendezvények — azt szolgálják, hogy a magyar és a szovjet nép mind jobban megismerkedjen egymás életével, és ezen keresztül a másik ország mindennapjaival. Udvarhelyi Szabolcs
