Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 29. Repülőjegy tudásért Zöldértes kollektíva a dobogón Már a téli távfűtésre készítik fel a forróvíztermelő kazáno­kat a TITÁSZ nyíregyházi hőerőművében. Bodnár István és Tóth József a tolózárakat ellenőrzik. (Császár Csaba felv.) 1980-ban, a Szovjet­unió fővárosában rende­zik meg a XXII. Nyári Olimpiai Játékokat. Ez nemcsak sportesemény, hanem lehetőséget is te­remt egy ország, egy nép megismerésére. Az olim­piára való készülés jegyé­ben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság az Orszá­gos Testnevelesi és Sport- hivatallal, valamint a Ma­gyar Olimpiai Bizottság­gal közösen 1979-ben ve­télkedőt hirdetett tagcso­portjainak „Moszkva, az olimpia városa” címmel. A vetélkedőre megyénk MSZBT-tagcsoportjai is ne­veztek. A vállalati előver- sengések után tizenöt csapat jutott be a nemrég megtar­tott megyei döntőbe. A győ­zelmet a Szabolcs-Szatmár megyei ZÖLDÉRT csapata szerezte meg. A második he­lyen a tiszavasvári Alkaloi­da Vegyészeti Gyár tagcso­portjának csapata végzett. ÁLLAMI GONDOZOTTAK Á felnőttkor határán Ök képviselik a megyét a szeptemberben sorra kerülő területi döntőn. Az eddigi fordulókról és a további ké­szülődésről a ZÖLDÉRT-nél a győztes csapat tagjaival — K-igyós Júlia munkaügyi cso­portvezetővel, Szabó Fe- rencné munkaügyi előadóval és Tősér Anna laboránssal beszélgettünk. Ismeretek a győzelemhez A vállalat 2600 tagot szám­láló MSZBT-tagesoportjából a házi vetélkedőn 42 négy­fős csapat vett részt, — kezdte a bemutatkozást Ki- gyós Júlia, a csapat vezetője. — A sok konkrét tudást igénylő vállalati versengés­nek köszönhetjük, hogy a megyei seregszemlén a leg­jobbnak bizonyultunk. Most az előírt anyagot, Moszkva történelmét, kulturális ne­vezetességeit, az újkori olim­piák szovjet vonatkozású adatait dolgozzuk fel. Munka után ez köti le minden időn­ket. Vállalati „búvóhelyükön”, az egyik irodában együtt vannak a Fáklya, a Szovjet­unió című folyóiratok szá­mai, az egyéb szakirodalom, képek, tablók, táblázatok, minden, amiből a győzelem­hez szükséges ismereteket össze lehet gyűjteni. Moszkva, az olimpia városa Az állami gondozott gyer­mekek fogadtatása iskolánk­ban, kollégiumokban és munkahelyeken egyaránt na­gyon sok fenntartással, oly­kor nyílt ellenérzéssel páro­sul. Alig van mostanában bizottság, mozgalom, amely a gyermekév ürügyén ne dalom értékítéletét magukra vállaló felnőtt emberekké váljanak. Ezt társadalmi se­gítség nélkül egyetlen neve­lőintézet sem tudja megvaló­sítani. Dicséretes igyekezne szamot vetni az eredményekkel, ne foglalná bele munkatervébe ezt a mondatot: törődjünk többet az állami gondozott gyerme­kekkel. Szabolcsban háromezer Magyarországon 40 ezer, megyénkben ebből 3 ezer ál­lami gondozott él, akik sze­rencsétlen sorsuk, felelőtlen felnőttek jóvoltából legter­mészetesebb joguktól, a szü­lői szeretet és gondoskodás biztonságot adó érzésétől megfosztva érkeznek el egy sovány reményekkel kecseg­tető felnőttkor határához. Veszíthet-e gyermek ennél többet? példák Különös köszönet illeti a Nyírségi Nyomdát, ahol 20 védett munkahelyen foglal­koztatják növendékeinket, lehetőséget teremtvén arra, hogy üzemükben több volt állami gondozott és értelmi fogyatékos keresse meg a kenyerét. Itt sokat tettek azért, hogy az a gyakran em­legetett egészséges gyermek- védelmi szemlélet a Nyírségi Nyomda dolgozói körében valóban teret is nyerjen. Ugyanekkor kell köszönetét mondanunk az almatároló­nak, cipőipari szövetkezet­nek, Szabolcs Cipőgyárnak, konzervgyárnak, Geodéziai Vállalatnak, kárpitos ktsz- nek, dohányfermentáló vál­lalatnak, amelyek még a si­kertelenségek ellenére sem zárkóztak el az állami gon­dozottak alkalmazásától. A köszönet és a további támogatás kérése mindig he­lyénvaló, hiszen állandó jel­leggel 15—20 növendéket kell elhelyezni a városi üze­mekben. Munkahelyi vezető­kön, ifjúsági vezetőkön, gon­dokat átérezni és megoldani tudó embereken múlik, hogy azok a közösségek, amelyek a fiatalok közvetlen munka­helyi környezetét jelentik, a szervezett állami gondosko­dást meg tudják-e tetézni fi­gyelemmel, türelemmel. Albert Antalné az Oktatási Minisztérium 8. sz. Leánynevelő Intézetének igazgatója Veszélyeztető előéletek Szabó Ferencné a Szovjet­unió útikalauzában, a város ismeretében a legjártasabb. — A munkát senki sem vég­zi el helyettünk. Nekem még ráadásul itt van a másfél éves kislányom is. Szerencse, hogy a férjem tökéletesen el tudja látni a csöppséget. Így én készülhetek a vetélkedőre. Igaz, a férjemnek is megvan a haszna. Én ugyanis, mint a vállalati egyéni verseny győztese, jogot nyertem egy szovjetunióbeli útra. A győz­tes csapat tagjaként pedig szintén kaptam egy szovjet­unióbeli utat, így az egyiket „átpasszolhattam” a férjem­nek. öt nap már megvan! A 25 éves átlagéletkorú csapat legfiatalabb tagja Tő­sér Anna a sport nagyszerű ismerője. Fiatalos lendületé­vel, nagy érdeklődési vágyá­val igen hasznos tagja a Szé­chenyi István aranykoszorús Szocialista Brigádból verbu­válódott győztes közösségnek. A vállalati vetélkedőn és a megyei döntőn való eredmé­nyes szereplésért mindhár­man egy-egy ötnapos repülő­gépes moszkvai utat nyertek. Már össze is állították a programot. A belváros, a Kreml, a Puskin Múzeum ne­vezetességeit nem hagyják ki. Mivel moszkvai tartózkodá­suk idején zajlanak a szovjet szpartakiád versenyei, ahová magyarokat is meghívnak, ezért oda is ellátogatnak, és szívesen drukkolnának Szabó Ildikónak, Bakosi Bélának, Petrika Ibolyának is. Újra bizonyítani — Mindezekkel együtt a ZÖLDÉRT színeit képvisel­jük — vette vissza a szót Kígyós Júlia. A területi ver­senyen nemcsak jól akarunk szerepelni. A tét ettől jóval nagyobb. Az év végén lebo­nyolításra kerülő országos döntő a televíziós szereplés­sel kecsegtet, de a győztes csapat ott lesz az 1980-as moszkvai olimpián. Nem va­gyunk nehezebb helyzetben az olimpiára készülő sporto­lóknál. Mi is szeretnénk bi­zonyítani. Sigér Imre A humor, közelebbről a szatíra, nem mindenható, de nélkülözhetetleiv része, mondhatnám azt is: éltető anyaga a társadalmi létnek. Ez a szellemi termék sokfé­le értelemben segíti mind az egyének, mind a társa­dalom egészséges anyagcse­réjét, javítja közérzetét mindkettőnek. Ezzel a szándékkal je­lentkezett a televízió né­hány hete indult szatirikus folyóiratának — A hónap­nak — második száma is. Manapság már nem szokat­lan esemény mindkét nagy tömegkommunikációs intéz­ményünk „műsoréletében”, hogy neves emberek, közé­leti személyiségek, minisz­terek is „beszállnak a já­tékba”, ha humorról van szó. A társadalom életében fellelhető, általuk is ta­pasztalt visszásságokat, hi­bákat ők maguk is segítik „megcsípkedni”. A hónap mostani számának készítői egy korábbi adásban, a Gazdasági fórumban el­hangzott ilyen jellegű kér­déseket és miniszteri vála­szokat emeltek át ide. A miniszterek kívánságait, vá­laszait pedig a maguk mód­ján teljesítették, illetve ér­telmezték. Magyarán: meg­mutatták a dolgok, a té­nyek, az állítások másik, sőt harmadik oldalát. Ez adta a legutóbbi szám gerincét. Ebben a legjobb „tálalást” a Szegvári Kata­lin által elővezetett bébi- hiánycikklista kapta. Az az erénye is megvolt ennek az összeállításnak, hogy kide­rült belőle: bár csupán a csecsemők és kisgyermekek részére szükséges cikkekről szólt, az itt kárhoztatott je­lenség nemcsak ezekre, ha­nem sok más kiváló minő­ségű árura is érvényes. Már­mint az, hogy itthon nem kapható, mert az . összes gyártott mennyiséget ex­portálják. Érthető okból: valutát hoz az országnak. Többet kellene gyártani be­lőlük, hogy itthonra is jus­son. Ezt más árucikkek okán sokan mások is már szóvá tették. Nem sok ered­ménnyel. Pedig bizonyára „csak” körültekintés, előre­látás és szervezés dolga az egész. Vagyis a jobb, rugal­masabb, magasabb szín­vonalú vezetésé. A hónap májusi számá­nak legszellemesebb pro­dukciója Dárdai Attila ani­mációs filmje, a Hajrá moz­dony volt. Azt pellengérez- te ki, hogy mennyire hiány­zik a közös cselekvés (mert az akarat kevés!) az igazi sikerhez. Ahhoz, hogy iga­zán elérjük, utolérjük, sőt elhagyjuk azt, ami élenjá­ró. Azt, hogy mennyire dí­vik a „fogjuk meg és vi­gyétek” szemlélet. Egy em­ber dolgozik, a többi nézi, vagy legjobb esetben kó­rusban bíztatja őt a többi. S mindez azért, mert nincs valóban ösztönző ösztönzés. A májusi szám többi „cikke”, ha érdekes témá­hoz nyúlt is, nem volt elég­gé ötletes, szellemes. Seregi István Megszólalt a jogerősen 2 év szigorított börtönre ítélt álorvos, avagy megszépített önéletrajz, a szükséges helyreigazításokkal.. . Mert „ ... mi kell ahhoz, hogy valaki jó szélhámos legyen? Először is olyan élettörté­net, amely szánalmat kelt másokban.” Árvaság, há­nyatott gyermekkor szív­szaggató elbeszélése, a bűn útjára térés baleset követ­kezményeként történő ma­gyarázása és az esetek „csínytevésekké” szépítése — többek között. (Melles­leg, a „csínyekért” 17 évet töltött börtönben az álorvos, mielőtt legutóbbi szélhá­mosságára került sor.) Saj­tóhíradásokból ismertük már az egyik jómódú bor- sodivánkai családba házas­sági ígérettel befurakodott „doktor úr” (egykori kizárt repülőgépvezető iskolás, disszidens, majd „visszi- dens”, beteghordozó és még ki tudja, mi minden) csa­lássorozatát, amellyel hó­napokig lóvá tett egy fél falut, ám egész más volt, és több tanulsággal szolgált magáról a szélhámosról ké­szült riport játékot meghall­gatni. Martinkó András doku­mentumműsora, a Délutáni Rádiószínház csütörtöki be­mutatójaként elhangzott Az álorvos nem is az eset kö­rülményeivel, hanem a csa­ló személyiségével, hatásá­nak „titkával” foglalkozott. Nos, ami az utóbbit illeti, az előtt továbbra is értetle­nül állhatnánk. Túl azon, hogy ez a „doktor” sem nélkülözte a magabiztos fellépést, a szánalomkeltés­sel célszerűen elegyített, nem minden képzelőerő nélküli gátlástalan hazudo- zás képességét (ezekkel vé­gül is minden valamire­való szélhámosnak rendel­keznie kell), primitív be­szédstílusa, parazita élet­módja, durva anyagiassága miatt „orvosként” bizony sokkal hamarabb, mondhat­nánk azonnal le kellett vol­na lepleződnie. Az álorvos, akit végül is a gyöngyösi kórház igazgató főorvosa leplezett le — a szélhámos addig merészke­dett, hogy tényleges orvosi állást kért —, most alapo­san megérdemelt bünteté­sét tölti. Merkovszky Pál Többször büntették, mégis... ittasan ült a volánhoz Ritkán fordul elő. hogy a bíró. Ság végrehajtható szabadságvesz­tésre büntet olyan járművezetőt, aKi balesetet sem okozott, csak ittasan vezette a járművét. Most Balogh Géza 30 éves tornyospál- cai lakossal kivételt tettek, mert erre az idült alkoholista férfira hiába szabtak ki korábban jelen­tős összegű pénzbüntetéseket, semmilyen eredményt nem értek el vele. Balogh Géza először 1972-ben kapott felfüggesztett szabadság- vesztést ittas vezetés miatt, de egy év múlva már újra ittasan vezette járművét és az ötezer forint pénzbüntetés mellett há­rom évre a járművezetéstől is el­tiltották. Legutóbb a műit évben érték tetten ittas vezetésen, s a hatezer forint pénzbüntetés mel­lett 5 évre eltiltották a járműve­zetéstől. Baloghnak sem a bün­tetés, sem az eltiltás nem hasz­nált, mert ez év január 14-én is­mét ittasan ült egy kölcsönkért kocsiba, de most is rajtavesztett. A Kisvárdai Járásbíróság Ba­logh Gézát 4 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, hat évre eltiltot­ta a járművezetéstől és kötelez­te, hogy a szabadságvesztés letöl­tése alatt kényszerelvonó kezelés­nek vesse alá magát. Az ítélet jogerős. * Bernáth István 29 éves Kisvár- da, Nagy boldogasszony utcai la­kos is ittasan ült ez év január 28-án volán mögé. Mivei őt is büntették már tavaly közlekedé­si vétség, később pedig lopás mi­att felfüggesztett szabadságvesz­tésre, most négyhőnapi börtönt kapott és három évre eltiltották a járművezetéstől. Az ítélet jog­erős. Értük kell szólni, akiknek nevelése közös ügyünk, hisz kenyerünkön nőnek fel, s nem lehet mindegy, hogy a társadalom perifériájára ke­rült bűnözőként-e, vagy olyan indítást kapva, mely­től képes lesz helytálló fel­nőtté válni. Erről, s nem ke­vesebbről van szó! Nem az a célom, hogy ol­csó eszközökkel bárkit meg­hassak. Ez alkalommal sze­retnék köszönetét mondani mindazoknak a nyíregyházi üzemeknek, amelyek csak egyetlen állami gondozott fiatalt is foglalkoztattak az elmúlt években, foglalkoz­tatnak ma is, ezzel felbecsül­hetetlen segítséget nyújtanak ahhoz a nevelőmunkához, amely egyre sürgetőbben fe­szegeti a hermetizált intéze­tek falait. Súlyosan veszélyeztető elő­életek után, nehezen tűnő sérülésekkel, sokat csalódva, s legalább annyiszor csaló­dást okozva kell mindany- nyiunk segítségével elérniük, hogy munkából élő, a társa­A Tempó Általános Szolgáltatóipari Szövetkezet nyír­egyházi tűzoltókészülék-karbantartó részlegében évente 35 —40 ezer por és szén-dioxid tűzoltókészüléket ellenőriz­nek és javítanak a megyei vállalatok és szövetkezetek ré­szére. Nagy János a porral oltó készülékeket tölti fel, (Császár Csaba felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents