Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-05 / 103. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1979. május 5. Kommentár Terygyözelem Angliában megtörtént a fordulat. A konzervatívok visszatértek az „ellenzéki sivatagban tett, évekig tartó vándorlásból”. Margaret Thatcher asszony Anglia első női miniszterelnöke lesz. A 635 mandátum közül 514- nek a sorsa már pénteken reggel kiderült: a konzervatívok 258 mandátumával szemben 245 munkáspárti és 7 liberális mandátum áll. Az arányokat figyelembe véve ez 45 mandátumnyi konzervatív nyereséget és 37 munkáspárti visszacsúszást jelent a megelőző parlamenthez képest. A további kombinációk így voltaképpen már fölöslegesek: a hiányzó 121 mandátum ugyanis nagy többségében olyan vidéki választókerületeké, ahol a konzervatív szavazók voltak többségben. Az eredményeken túlmenően szükséges az angol választások elemzése mind társadalmi, mind személyi viszonylatban. A jelenlegi helyzet megértéséhez, s egyben a munkáspárti vereség okának felderítéséhez mindenekelőtt az angol gazdaság helyzetére kell felhívni a figyelmet. A munkáspárt 1974-ben olyan helyzetben vette át a hatalmat, amikor a megelőző konzervatív kormányt voltaképpen az angol bányászok nagyarányú sztrájkja buktatta meg. A munkáspárt a fennálló erőteljes szervezeti kapcsolatok ellenére nem tudott olyan stratégiát kidolgozni, amelyet a szakszervezetek elfogadhatónak minősítettek volna. A reálbérek csökkentek és ugyanakkor a termelés visszaesése következtében nőtt a munkanélküliség. Ezen a helyzeten alapvetően az Északi-tenger olajának feltárása sem változtatott. A konzervatívok ezek tudatában alakították ki rendkívül agresszív választási kampányukat. Ennek/közép- pontjában az állóit, hogy csökkentik az adókat, különösen a vállalati adót —, hogy ily módon a tőkéseket erőteljesebb üzleti tevékenységre ösztökéljék. A sztrájkok zavaró hatása miatt türelmetlen középrétegeknek azt ígérték, hogy „megfékezik” a szakszervezeteket. Személyi szempontból azért van fontossága a választási eredménynek, mert Thatcher asszony személyében a toryk agresszív jobboldala került a miniszterelnöki székbe. MÁRCIUSBAN TARTOTTAK franciaorszagban A HELYHATÖSAGI választások két fordulóját. EZEN A FRANCIA BALOLDAL — A BELSŐ ELLENTÉTEK ÉS VITÁK ELLENÉRE — ELNYERTE A SZAVAZATOK 54 SZÁZALÉKÁT. EBBŐL A FRANCIA KOMMUNISTA PARTRA 82,4 SZÁZALÉK JUTOTT. A párt vezetősége úgy értékelte, hogy a májusban kezdődő kongresszus előtt ezzel a magas szavazati aránnyal a tagság támogatásáról biztosította a párt politikai irányvonalát. A FKP XXIII. kongresszusát május 9-e és 13-a között tartják meg a Párizs melletti „vörös övezet” egyiik fellegvárában, Saint-Ouenben. A tanácskozásra a megyei pártkonferenciák mintegy 2 ezer küldöttet delegáltak. Az FKP központi napilapja, a L’Humamté februárban külön mellékletben ismertette a XXIII. kongresszus előkészítő dokumentumait. Ezek tartalmazzák a kongresszusi határozattervezetet és a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét, amelyeket a központi bizottság két ülésén fogadtak el. Az előkészítő dokumentumok négy nagy kérdéscsoportja körül vita bontakozott ki. Az első a francia társadalom és a gazdaság súlyosVietnami—kínai tárgyalások Peking elutasító magatartása gátolja a megegyezést A vietnami—kínai tárgyalások pénteki, harmadik napjának befejező eseményeként Han Nien-lung külügyminiszter-helyettes, a kínai küldöttség vezetője — először Hanoiba érkezése óta — sajtóértekezletet tartott, amelyen Vietnamra próbálta hárítani a felelősséget a tárgyalások eredménytelenségéért. Szavaiból kiderült, hogy Kína a határtérségben uralkodó feszültség csökkentése helyett bárminemű tárgyalási eredmény feltételének tartja, hogy „vonják ki a vietnami csapatokat Kambodzsából, szüntessék meg a Laosz feletti uralomra törekvő és Kína-ellenes vietnami politikát”. A vietnami—kínai tárgyalások harmadik ülése sem hozott tehát eredményt. A kínai küldöttség az eredeti« vietnami javaslatok után most a kiegészítő indítványokat is visszautasította. Hanoi külügyminisztériumi források szerint „Kína ugyanazt a politikát folytatja a tárgyaló- asztalnál, amely a vietnami— kínai kapcsolatok romlásához, a Vietnam elleni agresz- szióhoz vezetett”. E források rámutatnak, hogy aligha várható bármiféle változás a kínai magatartásban. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a két küldöttségvezető közül csak Phan Hien vietnami külügyminiszter-helyettes utalt rá, hogy „a tárgyalások folytatódnak, semmi változás sincs”. (Folytatás az I. oldalról) Margaret Thatcher asszony, leánykori nevén Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án született a kelet-angliai Lincolnshire grófság Grantham kisvárosában. Édesapja, Alfred Roberts fűszerkereskedő, a városka polgármestere és tanácsnoka, leánygyermekét gondos neveltetésben részesítette. A metodista fűszerkereskedő lánya általános és középiskoláit szülővárosában végezte, majd az oxfordi egyetemen vegyészeiből szerzett tudományos fokozatot. Ezt követően ipari vegyészként dolgozott, de később jogi tanulmányokba kezdett és ügyvédi vizsgát is tett. A korai iskolás korától öntudatos, határozott és nagy- ratörő Roberts lány 1953-ban ment férjhez a nála tizenegy évvel idősebb Denis Thatcherhez, aki nyugalomba vonulásáig egy olajtársaság igazgatójaként dolgozott. Két gyermekük van. Thatcher asszony korán belevetette magát a politikai életbe és a konzervatív párt színeiben képviselőnek jelöltette magát. Harmadik nekifutásra, 1959-ben London egyik konzervatív északi kerületében, Finchleyben választották képviselőnek. Thatcher asszony azóta is Finchley konzervatívpárti képviselőnője. Politikai arcképe ismert: a szélsőséges jobboldali nézetei heves kommunistaellenes- séggel és a szabadversenyes kapitalizmus már-már idejétmúlt dicsőítésével párosulnak. Fokozni kívánja Anglia fegyverkezését és „vaskézzel” kíván fellépni a bűnözés ellen. A közvélemény-kutatások eddig rendkívül népszerűtlennek mutatták őt. A képen Margaret Thatcher, a párt vezére, aki a szigetország első nöminisztereinöke lesz. Az FKP XXIII. kongresszusa Tanácskozás a „vörös övezetben“ bodó válságának megítélése és elemzése. A második vitára bocsátott nagy kérdés: milyen szocializmust akarnak a kommunistáik Francia- országban? A harmadik problémakör: a szocializmus felé vezető demokratikus út elengedhetetlen feltétele az egységes népi mozgalom megteremtése. Végül a negyedik: a francia kommunisták hogyan ítélik meg a párt tevékenységét, elméletét és szervezeti felépítését. Ennek alapján dolgozzák majd ki a párt módosított szervezeti szabályzatát. A kongresszust megelőző három hónap alatt mintegy 700 ezer kommunista, aki 28 ezer pártszervezetben, háromezer körzeti és 98 megyei pártszervezetben tömörül, megvitatta ezéket az élőké-, szító dokumentumokat. A tagok ugyanakkor megfogalmazták javaslataikat is a módosításokra. A pártdemokrácia jegyében pedig március 1-től május 1-ig vitafórumot nyitottak a L’Hu- manlitében és a párt elméleti folyóiratában, a France Nouvelle-ben. Ebben a különböző kerületi alapszervezetektől a munkacsoportokon át sokan vitázó hangnemben fejtették ki véleményüket. A párt fórumain kialakult vita szelleméről és a polgári sajtóban feléledt kommunistaellenes vitákról szólva Georges Marobais, az FKP főtitkára megállapította: „Valóban azt kívánjuk, hogy a vita a lehető legszabadabb, a legőszintébb, a legelmé- lyültebb legyen. Éppen mert ilyen vitát akarunk, nem akarjuk, hogy a ' munkáltatók, a kormány, vagy szócsövei, a tömegtájékoztatási eszközök beavatkozzanak ebbe a vitába, meghatározzák ennek irányát, és eltérítsék céljától az osztályellenség érdekeinek megfelelően”. L. L. 170 MILLIÓ PÉLDÁNYBAN A SZOVJETUNIÓBAN A SAJTÓ NAPJÁT MINDEN ÉVBEN MÁJUS 5-ÉN ÜN- NEPLIK, AZON A NAPON, AMIKOR A PRAVDA ELSŐ SZAMA 1912-BEN MEGJELENT. A Lenin alapította új- ság a Bolsevik Párt \ szócsöve, a nép szava lett Oroszországban a cárizmus és a burzsoázia ellen, a szocialista forradalom végrehajtásáért vívott harcban. Lenin a későbbi években is óriási jelentőséget tulajdonított a sajtónak; a politikai harc legélesebb fegyverét, azt a hatalmas eszközt látta benne, amelynek révén a dolgozók a párt terveinek megvalósítására szervezhetők. Ezért nem véletlenül alakult ki a népben az a vélemény, hogy £ sajtó minden dologban igen közeli és megbízható segítőtársa a pártnak. Az első szovjet ötéves tervek éveiben a sajtó mint a néptömegek fóruma segített a pártnak az ipar alapjának megteremtésében, a dolgozók mozgósításában és szervezésében. Leonyid Iljics Brezsnyev Üjjászületés című könyvében is nagyra értékelte a szovjet újságírók önfeláldozó munkáját. Ügy vélem, hogy újságíróink valóban méltók arra a megbecsülésre és elismerésre, amelyben az SZKP KB főtitkára részesítette őket. Az újságírók a háború idején és a háborút követő években mindig ott tartózkodtak, ahol a legnehezebb volt a helyzet, ( s nemcsak hogy beszámol- { tak olvasóiknak a döntő eseményekről, hanem közvetlenül részt is vehettek bennük. Ezzel kapcsolatban szeretném a magyar olvasó emlékezetébe idézni a háborúban részt vett Konsztan- tyin Szimonov híres szovjet író szavait arról, hogy az újságírók „Leicával és jegyzetfüzettel, olykor meg géppuskával” az elsők között nyomultak be a fasiszták által megszállt városokba. Ezt én magam is megerősíthetem, az események tárgyilagos szemtanúja. Ugyanis a második világháború éveiben csapattiszt voltam, és ahogy mondják, „külső szemlélője” voltam mostani kollégáim harctéri tetteinek. Nem csökkent az újságíró szerepe a békés építés éveiben sem. Ahogy Leonyid Iljics Brezsnyev írta: „Az újságíró az építkezés teljes jogú résztvevője volt”. L. I. Brezsnyev felidézve a zaporozsjei területi pártbizottság első titkáraként végzett munkájának kezdeti lépéseit, elmondja, hogy az első rendű intézkedések között ragaszkodott a területi lapok példányszámának növeléséhez és személyesen is nagy figyelemmel kísérte a Sztroityel (Építő) című zaporozsjei helyi lap tevékenységét. Leonyid Brezsnyev intézkedései nyomán az építkezésen más lapok is helyszíni szerkesztőségeket szerveztek, amelyek operatív módon foglalkoztak az élenjáró tapasztalattal, terjesztették a legjobb építők példáját. Mindebben kifejezésre jutott az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elismeri a sajtó szerepét, törekszik arra, hogy a sajtó még közelebb kerüljön a néphez, a nép fóruma legyen, tükrözze az emberek mindennapi életét. M a a szovjet sajtó több tízezer képzett újságírót, együttvéve körülbelül 170 millió példányban kiadott több mint 8000 újságot, mintegy 7000 folyóiratot és folyóirat-típusú kiadványt jelent, amelyeknek egyszeri példányszáma csaknem 180 millió. Az egész világon tudják, hogy ma a Szovjetunió a földkerekség legtöbbet olvasó országa. Ami az időszakos kiadványokat illeti, jelenleg több mint négy jut minden szovjet családra. N. Zabelkin, a Szovjetunió hőse, az APN budapesti irodájának vezetője n szovjet sajtó napján OLAJVEZETÉK-FEKTETÉS PENTAGON-MODRA
