Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
1979. május 20. KELET-MA6YARORSZÁG 3 Kettős tükör HA ÖSSZESÍTJÜK energia- és energiahordozó-behozatalunkat, akkor azt kell megállapítanunk, hogy árszínvonaluk három és félszerese az 1973 előttinek. Ezt a fogyasztó valamelyest érzékeli, ha például Zsigulijával a benzinkúthoz megy, de akkor már nem, ha felkattintja a villany- kapcsolót; 1970-ben egy kilowattóra villamos energia éves átlagára 91 fillér volt, tavaly 77 fillér. S ugyancsak ismeretlen az utazó előtt az energiaárak változása, hiszen 1970-ben és 1978-ban is 25,40 forintért tehetett meg személyvonattal száz kilométert. Az ár érdek- és értékviszonyokat tükröz, illetve befolyásol, azaz maga is szabályozó- ' elem a szabályozórendszeren belül. Jelenleg azonban az úgynevezett vegyes árrendszer — rögzített, hatósági élőírások alapján kialakított megállapodásos, valamint szabad árak ösz- szefoglalója — rendkívül bonyolult elvonási és támogatási rendszerrel társul, s ennek gazdasági hátrányai egyre súlyosabbak. A termelői és a fogyasztói árak ugyanis nem tükrözik a valóságos ráfordításokat, ez nehezíti, több területen lehetetlenné-teszi a tisztánlátást, a termékszerkezet átalakítását, azaz a helyes gazdaságpolitikai — s azon belül: életszínvonaUpolitikai — célok mielőbbi elérését. Gyakorlati tapasztalat; erőforrásainkat nem használjuk ésszerűen, ha azokat másként minősítjük a fogyasztásban, mint a termelésben, s a termelésben is eltérően ítélkezünk attól, mint amit a ráfordítások — a költségek — követelnének. Ha azt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy a bérrendszer következetesen elismerje a tényleges teljesítményeket — a munka társadalmi hasznosságát —, akkor kézenfekvő: ezt az elvet az árrendszerben is érvényesíteni szükséges. Ha ugyanis az ár nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, nem ösztönöz fokozódó teljesítményekre sem. Jelentős társadalmi érdekeltség fűződik tehát ahhoz, hogy az árrendszer, az árpolitika befolyásoló — orientáló — szerepe erősödjék. ÁLTALÁNOS FOGYASZTÓI árreformra valójában még egyetlen esetben sem került sor, az árak döntően a belföldi termelési költségekre alapozódtak — figyelmen kívül hagyva a külpiaci értékítéleteket —, majd azoktól is elszakadtak, eltorzították az érték- viszonyokat,-s végül a termelői árak meghaladták a fogyasztói árszínvonalat. Az értékarányos árak kialakítása ezért napjainkra meghatározó eleme lett a hatékonyság javításának, de ez természetesen csak fokozatosan mehet végbe, az életszínvonal-politikai célok mérlegelésével. A világpiaci árváltozások éppúgy, mint belső gondjaink, egy irányba hatottak: az árreform szükségességét erősítették. Olyan feladatok megoldását sürgetik, mint az árak külkereskedelmi érzékenységének fokozása, az anyagok és a késztermékek közötti árkülönbözet növelése, a jól értékesíthető és az elavult termékek milyenségének kifejezése az árban stb. Azaz; mind a termelői, mind a fogyasztói árakban közelítés a valós értékekhez. Másfél évtized alatt az egy lakosra jütó villamos- energia-felhasználás a hétszeresére, a fűtőolajé pedig a százhatvanszorosára (!) nőtt: kétmillió olajkályha van jelenleg a lakosság tulajdonában. Hasonló, de nem ilyen mértékű energiaétvágyat mutatott a termelői felhasználás is. Ha most a népgazdaságnak drága energiahordozók — illetve: energia — a fogyasztásban olcsón kerülnek forgalomba, elvárható-e, hogy takarékosan bánnak azokkal? Tavaly 878,2 ezer tonna kenyér és 2,8 milliárd péksütemény talált vevőre, ez utóbbiból fejenként negyven darabbal több fogyott, mint 1975-ben. Szakemberek számításai és vizsgálatai szerint e pékáruknak húsz százaléka veszendőbe — magyarán a szemétbe, jobb esetben állatok takarmányozására — megy. Az alapvető élelmiszereknél az átlagos támogatás — árkiegészítés — 26 százalék; a tíz forint értékű mosatáshoz az állam 14-et ad; a távfűtésnél a száz forintnyi díjhoz 168 forintot... Nem az állami támogatás ténye mellé kerül kérdőjel több alapvető élelmiszer, a lakbér, a különféle kommunális szolgáltatások, a személyszállítás stb. esetén, hanem annak mértéke a megfontolásra érett; egy bizonyos határ után a támogatás — a támogatással fenntartott irreálisan alacsony árszínvonal — szinte ösztönzője a pazarlásnak, a célszerűtlen felhasználásnak, a fogyasztási szerkezet torzulásainak. TAVALY az egy keresőre jutó nominálbér nyolc százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,6 százalékkal emelkedett. Sokak vélekedésével ellentétben „legalább” az áremelkedés mértékéig sem „jár” mindenkinek automatikusan a bér- növekedés. Azaz: nem csupán a keresetnövekedésnél szükséges differenciálni, önmagában a keresetnek is ösztönzőnek kell (kellene) lennie a teljesítménykülönbségek kifejezésével. Ez — sajnos — meglehetősen szokatlanul hangzik, sőt, némelyek számára kimondottan ellenszenvesen, ám a társadalom eljutott ahhoz a határhoz, ahol a bérnövelést szorosan teljesítménynöveléshez kell kötnie, mert a további haladás alapjait csakis így teremtheti meg. A helyes ár tükör; a jól differenciált kereset is az. Ebben a kettős tükörben láthatjuk csak valósan mindennapjainkat — azaz teljesítményeink és fogyasztásunk viszonyát —, ám igaz: ehhez bele kell néznünk e tükrökbe. Egyénileg és társadalmi összességben egyaránt. M. O. Milyen az áru, ha Made in Szabolcs? H a megszűnik a fájdalom a gyógyszertől, ha megrendült egészségünk helyreáll, orvost és gyógyszert dicsérünk, de ritkán jut eszünkbe megnézni: hol is készült a medicina? Betegeink jó része a külföldi gyógyszerekre esküszik néha: megfeledkezve arról, hogy a világ egyik legjelentősebb gyógyszeriparát mondhatjuk a magunkénak. Ebben az iparágban a harmadik legjelentősebb gyárnak lenni, rangot jelent. A MEDIMPEX Gyógyszer Külkereskedelmi Vállalatnál szerepének megfelelő tisztelettel beszélnek az Alkaloida Vegyészeti Gyárról, Szabolcs- Szatmár megye és a magyar gyógszeripar legjelentősebb exportőréről. Kiélozett verseny A MEDIMPEX 135 millió dolláros tőkés kivitelének egyötöde származik Tisza- vasváriból — mondta a külkereskedelmi vállalat köz- gazdasági főosztályvezetője, Kovács László. — De — fűzte hozzá — 1979 nem a legjobban kezdődött. Az import alapanyagok hiánya miatt az iparág, így az Alkaloida is, elmaradt az év első negyedére előirányzott export teljesítésétől. A külkereskedők és az Alkaloida illetékesei szerint a gondok oka az, hogy a behozatalt korlátozó hazai rendelkezések őket is sújtják, holott köztudott: a gyógyszer- ipar jóval több dollárt hók az országnak, mint amennyit igényel. A MEDIMPEX külpiaci forgalmának egyötöde egyúttal azt jelenti, hogy az Alkaloida a magyar gyógyszeripar legnagyobb dollárkitermelő- je, az a gyár, ahol az egy főre jutó tőkés devizahozam a legnagyobb értékű. — Az Alkaloida nem csupán egy vidéki gyár — vélekedik a főosztályvezető — annál sokkal több. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy minőségi kifogás fel sem merülhet a gyártmányaikkal kapcsolatosan. Rendkívül nagy dolog ez, hiszen a verseny kiélezett. Ma már nem csak a világhírű nyugati cégek a konkurren- sek, az olyanok mint a Bayer vagy a Sandos, hanem versenytársként jelentkezett a gyorsan fejlődő lengyel gyógyszeripar is. Csökkent a kereslet Az Alkaloida exportjának 65 százaléka a fejlett tőkés országokba kerül, 35 százalékát pedig a fejlődő országokban értékesítik. Ami különlegesen nagy gondot jelent, az a morfinszármazékok iránti kereslet csökkenése. A nyersanyaghiányos időszak lezárult — az Alkaloida is több ezer hektáron termeltet mákot —, de az árak tíz év alatt a tízszeresére nőttek; pontosabban szólva, a legutóbbi időkben az eddigi legmagasabb árnak csak a felébe kerülnek. De ez még mindig az ötszöröse az eredetinek. Egyes országokban, mint Brazíliában a magas árak miatt, másutt, például Skandináviában pedig a kábítószer-ellenes harc jegyében szorultak ki ezek a készítmények a piacokról. És ez, elsősorban az Alkaloidát sújtja, hiszen ők pontosan az évtizede indult keresetnövekedés miatt futtatták fel a mai szintre a morfinszármazékok termelését és jelenleg nagyobb a kapacitásuk, mint a külföldi igények. Négy égtájon az Alkaloida Aki a tiszavasvári gyárat ismeri, tudja, körülményeik nem a legkorszerűbbek. Ehhez a főosztályvezető még hozzáfűzi: — Ez az egész gyógyszer- ipart jellemzi. Előzetes számítások szerint 13—15 milliárd forintos beruházás szükséges ahhoz, hogy az iparág betegségét orvosolhassák. Andor Ákosné, a külkereskedelmi vállalat licencvásárlásokban illetékes osztályvezetője is megerősíti amit Kovács László mondott: — Az Alkaloida jó cég. Véleményem szerint — fűzi hozzá — a továbbfejlődésnek két útja van: a licencek vásárlása és az önálló kutatások körének kibővítése. A fő erő, a licencben van. Ezen a téren szépen haladnak, azonban ami a kutatásokat illeti, abban a lehetőségektől — én így látom —, elmaradtak. A külföldi technológiák honosításában kitűnő partnereik vannak, közöttük a Bayer, a Syntex, a Sandos és az I. C. I. cégek. A fő erő A külkereskedőkkel való viszonyt az Alkaloida igazgatója, Mándoki István és Kató Lajos, gazdasági igazgatóhelyettes is jónak ítélik, azonban megfontolandó néhány megjegyzésük. — Még erőteljesebb marketingtevékenységre volna szükség — mondják —, fejleszteni kellene a piackutató hálózatot, jó volna, ha megbízható közép- és hosszú távú előrejelzéseket kaphatnánk. Jobban kellene összehangolni az érdekeltségi rendszert, fontos, hogy javuljanak az export- és importárak. A mai rendszer azt eredményezte, hogy a külkereskedelmi vállalat gazdasági helyzete független az iparági eredményektől. Az értékesítési nehézségek jellemzője: most 20 tonna morfinalkaloidának keresnek piacot, holott ez három évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Az árak leszállításával szeretnék a pillanatnyi nehézségeket áthidalni. Ésszerű súlyozás! Licencvásárlással egyetlen nehézségük van: számos jól bevált receptúrát szereztek be, de az eladó tőkés cégek piacot adni nem hajlandók, illetve csak azokra engedik be az Alkaloidát, melyekre ők nem tudtak betörni. A kutatás egyébként fellendülőben van: fájdalom- csillapítók, maláriaellenes készítmények előállításával kísérleteznek. Figyelemre méltó, amit Mándoki István ott:' — A .hazai gépipar . nem tudja a gyógyszeripar igényeit kielégíteni. A csomagolástechnika — a nyomdászat fejlődése folytán — javult, de az üveggyárak még mindig nem képesek kellő mennyiségű és minőségű, korszerű csomagolóeszközt előállítani. A magyar gyógyszeripar egyik legnagyobb, legfontosabb gyára — az iparág függvényeként —, tehát átmeneti nehézségekkel küzd. Idén 26,5 millió dollár értékben szándékoznak külföldre szállítani, de hogy ez meg is valósulhasson, ahhoz többek között a behozatali tilalmak észszerű súlyozására van szükség, mert a népgazdaság ezen fontos ágazata ennek és a jobb külkereskedelmi munkának a segítségével töltheti csak szerepét be. Speidl Zoltán Hasznos kezdeményezés Segitség hústermeléshez Országosan és megyei szinten a sertéstenyésztésben nagy eredménynek számít, hogy megszűnt a korábbi évekre jellemző ciklikusság. A 70-es évek nagy gondja volt, hogy a kereslet és kínálat igényeinek megfelelően hol sok sertést, máskor pedig kevés hízót értékesítettek a háztáji gazdaságok. A tartás és tenyésztés megszervezése, az anyagi érdekeltség növelése a tenyésztői kedvre jó hatással volt. A sertéstenyésztés szinten- tartását, illetve évről évre történő fokozását azonban nem lehet, nem is szabad egyszeri munkával letudni. A termelőszövetkezetek, a felvásárló szervek ismételten megújuló erőfeszítésére van szükség, hogy a háztáji gazdaságokban a termelési kedv állandó legyen. Ennek fenntartása sokféleképpen történhet. Döntő viszont a folyamatosság a kocakihelyezésben, a .tenyészanyag- ellátásban, a takarmány biztosításában. A folyamatosság igényli a megújulást, a termelésben közvetve vagy közvetlenül részt vevők kezdeményezőkészségét. Kezdeményezésben a fehérgyarmat sertéstenyésztő vállalat élen jár. Eddig is sokoldalú kapcsolatot tartottak fenn a kistermelőkkel, de a jövőben ezt még szorosabbá kívánják tenni. A vállalat kidolgozott egy olyan tervezetet, amelynek lényege a kistermelők igényeinek kielégítése. Kezdeti lépésben két község sertéstenyésztőivel kötnek megállapodást. A vállalat és a kistermelők közötti együttműködésben a vállalat vállalja a község valamennyi kistermelőjének tenyészanyag-ellátá- sát, takarmányuk hbiztosítá- sát. A szakemberek szaktanácsadással segítik a kistermelőket, akik szerződést kötnek a vállalattal, s ennek alapján az értékesítést a sertéstenyésztő telep végzi. Az előny kölcsönös. A vállalat eredményesebben hasznosíthatja takarmánykeverő üzemét, értékesítheti tenyész- anyagát, ugyanakkor a kistermelők az edigieknél biztonságosabban végezhetik munkájukat. A megyében a fehérgyarmati nem az egyedüli sertés- tenyésztő vállalat. Ha valamennyi követné az említett példát, úgy az egész megyére kiterjedő hálózat alakítható ki, s ezáltal a kistermelői sertéstartás, sertéstenyésztés az eddigiektől is eredményesebbé válhat. (s. e.) Nagy szerelem mm i tagadás: abban a lm] korban vagyok, amikor szívesen nézem őket. A lenge kartonokat a szövetek helyére csempésző tavasz, ez a ravasz nagy vetköztető, amúgy is gyönyörűvé teszi a világot, de ők ketten, ott a sarokban mások. Egészen mások. Az én fiatal koromban is volt szerelem. Az is nagy volt a maga módján, gyönyörüket meséltünk a kedvesnek. Át tudtunk volna beszélgetni éjszakákat is. Ülök és nézem őket, mert ez valamiképpen más, ez gyönyörűbb, ettől Shakespeare dadogna a szonettéiben és eltépné a Rómeó és Júliát. ök ketten, egy álló óra óta ülnek és nekik már szó se kell, nekik elég, ha nézik egymást. A fiú esengve néz, a lányka odaadón, a fiú kérdőn, a lányka válaszlón, a fiú szigorúan, a lányka engedelmesen, aztán a fiú esdeklőn, a lányka adakozón. Egyszóval nézik egymást, és már a sör, a kóla se kell, csak néznek, és- rágnak, és rágnak, és rágnak. Rágógumit rágnak. A kislány talán már türelmetlen egy kicsit, talán a fiú is, de együtt rágni jó. A kislány talán már várná, hogy a fiú tegyen valamit, de az hiába tenne valúmit, nem kap semmiféle biztatást. Gyönyörű szerelem az övék. Már szó se kell nekik. A kislány, a szája sarkán, apró, amíg észrevehető hólyagot fúj ki és picikét pukkant. A fiú, mert hiszen ez a lányka hajából virágformában kihulló üzenet, óriási, férfias labdát fúj, és hatalmasat pukkant. És néz. A lány nőiesebb, 1 diszkrétéif> hólyagot fúj és szintúgy pukkant. A fiú kiveszi a szájából a rágógumit, és az asztal áljára ragasztja. Feszülten figyel. A lány kiveszi a szájából a rágógumit, ez már a vallomás elfogadása, és az asztal aljára ragasztja. Elfordulok, mert ezután hosszasan csóko- lóznak, és a műfajnak ez a része hasonlít arra, amiről és nem szerettem, ha nézik. A fiú fizet. Mennek. Gyorsan átülök az asztalukhoz, ott elképzelni, hogy hova mennek, hogy milyen hihetetlenül nagy szerelem az övék. Óvatosan az asztal alá nézek, és akkor rádöbbenek, hogy csodálatosan gazdag ország vagyunk. Ezen a napon ez volt a negyedik, korszerűen nagy szerelem. Bartha Gábor
