Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 4 Vietnami—kínai tárgyalások Teng tovább fenyegetőzik Kommentár Jobboldali offenziva Iránban T öbb mint egy éve neim beszélhetünk ar­ról, hogy Irán politi­kai állapotai megszilárduló- ban vannak. S most — alig három hónappal a nemzeti demokratikus forradalom győzelme után — még ke­vésbé kockáztathatjuk meg ezt az állítást, mert szaporo­dóban vannak a destabilizá- cióra utaló aggasztó jelek. A forradalom kirobbanása óta a héten már a második je­lentős politikai személyiséget gyilkolták meg Iránban. Két hete ismeretlen merénylők megölték Mohamed Vali Gharanit, a forradalmi had­sereg első vezérkari főnökét, ama kevés császári táborno­kok egyikét, aki a nép olda­lára állt át s Khomeini aja- tollah bizalmát élvezte. Ked­den a Khomeini jobbkezé­nek tartott Morteza Motaha- ri ajatöllahot, az iszlám for­radalmi tanács egyik vezető­jét gyilkolták meg Teherán­ban. Mindkét. merényletért a Forghan nevű szélsőjobbol­dali szervezet vállalta ma­gára a felelősséget. A tehe- ráni lap szerkesztőségekhez eljuttatott telefonnyilatko­zatukban a terrorszervezet képviselői további merényle­teket helyeztek kilátásba. Ügy tűnik, hogy valóságos „feketelistát” állított ösz- sze a szervezet. Az iráni közvéleményt mélyen megrázta és felhábo­rította ' Motahari ajatollah meggyilkolása. A kormány csütörtökre országos gyászt hirdetett s Teheránban leg­alább 200 ezer ember vett végső búcsút a síita főpaptól. Khomeini ajatollah rádió­beszédben bélyegezte meg a gyilkosokat, s hangsúlyozta, hogy a terrorizmus nem tör­heti meg az iszlám forrada­lom lendületét. Elítélő nyi­latkozatot tettek közzé az iszlám mozgalom fegyveres harcosait egyesítő modzsahi- dok. valamint a fedajinok elnevezésű baloldali szerve­zet képviselői is. A kommu­nistákat tömörítő iráni nép­párt, a Tudeh az imperializ­mus és a reakció összeeskü­véseként ítélte el Motahari meggyilkolását, és valameny- nyi forradalmi erő egységé­nek megszilárdítására szólí­tott fel. P. V. Hanoiban ma reggel 9 óra­kor kezdődik a vietnami—kí­nai tárgyalások harmadik ülése — közölték hivatalo­san vietnami külügyminiszté- riumi források. E források szerint közvetlenül a találko­zó után Phan Hien külügy­miniszter-helyettes, a vietna­mi küldöttség vezetője sajtó- értekezletet tart. Sajtóérte­kezletet tart Han Nien-lung külügyminiszter-helyettes, a kínai delegáció vezetője is, ezt azonban nem a tárgyalá­sok színhelyéül szolgáló nemzetközi klubban rende­zik, hanem a kínai nagykö­vetség épületében. A VNA hírügynökség csü­törtökön összefoglaló jelen­tést tett közzé az elmúlt na­pokban elkövetett kínai pro­vokációkról. A jelentés meg­állapítja: „A kínai hatóságok tovább erősítik csapataikat a határ közvetlen közelében. Megszaporodtak a legkülön­Rómában csütörtökön dél­előtt egy géppisztolyokkal felfegyverzett terrorista cso­port behatolt a keresztény- demokrata párt római bizott­ságának épületébe, megbilin­cselte a bent tartózkodókat, majd kiterelte őket az utcá­ra és két pokolgéppel fel­robbantotta a helyiségeket. A terroristák ezután tűz­harcot vívtak a rendőrökkel, a tűzharcban életét vesztette egy rendőr őrmester, két bözőbb formájú fegyveres provokációk és kínai részről hangosanbeszélőket használ­va vádaskodnak, lazítanak és háborúval fenyegetőznek”. Hanoiban ezzel egy időben felhívták a figyelmet arra, hogy a kínai vezetők az utób­bi napokban minden fórumot igénybe vettek a Vietnam el­leni kirohanásokra, fenyege­tőzésekre. A Quan Dói Nhan Dán rá­mutat, hogy Teng Hsziao- ping és más kínai vezetők „visszavágással fenyegetőz­nek, azzal, hogy másodszor is megleckéztetik Vietnamot”. „Erre használták fel az ENSZ-főtitkár tiszteletére adott pekingi fogadást, ahol Teng kijelentette, hogy Kí­nának joga van újabb leckét adnia Vietnamnak, és ilyen fenyegetések terjesztésére használták fel az Egyesült Ál­lamok pekingi nagykövetét is, aki hasonlóan nyilatkozott”. A Vörös Brigádok nevű ter­rorszervezet egy csoportja behatolt a kereszténydemok­rata párt római bizottságá­nak épületébe és két pokol­géppel felrobbantotta a he­lyiségeket. A képen: a ter­rorakció egyik áldozata. (Ke- let-Magyarország telefotó) rendőr pedig súlyos sérülést szenvedett. Mindkettőjüket kórházban ápolják. Újabb terrorakcii Rómában Tűzharc a rendörökkel Ki csinálja a forradalmat? Ebben az ügyben Carter elnök ártatlan, bátran föl le­het menteni őt korunk és a történelem előtt. Sokan tet­tek szemrehányást neki ott­hon és másutt a Nyugaton: miért nem akadályozta meg a forradalmi változásokat Iránban? Miért nem tudta előre, hogy így alakulnak a dolgok? Miért nem avatko­zott be időben s terelte más irányba a fejleményeket? Mondom, ami a lényeget ille­ti, az elnök nem hibás, bár lehet, ezt ő maga se tudja. Ügy véli, ha idejében gondol rá, megállíthatta volna a ke­rék forgását. Ez utóbbi el­gondolásra vall Turner ten­gernagynak. a CIA és min­den amerikai titkosszolgála­tok felügyelőjének e napok­ban tett nyilatkozata. Még tavaly nyáron elemzést ké­szített a vezetése alatt álló intézmény, s úgy vélte: a sah hosszú ideig hatalmon ma­rad. Nem várták, hogy „iga­zi, spontán forradalom” tör ki ebben az országban. Egyébként is mind nehezebb az amerikai befolyás érvé­nyesítése a világban — pa­naszkodott a tengernagy —, a riasztó példa számukra éppen Irán. Tehetett volna-e valamit az iráni forradalmi változások ellen a hatalmas Egyesült Államok ? A polgári világ né­ha lidérces álmokat lát: esze­rint megjelennek „szovjet ügynökök” és forradalmat „csinálnak” egyik vagy má­sik országban. Aki azt hiszi, hogy a for­radalmakat külföldről átdo­bott ügynökök robbantják ki, az véli úgy, hogy a CIA viszont ezt megakadályozhat­ja. Igazi forradalmi helyze­tet az a nép csinál, amelyik az adott országban él. A Szovjetunió tudja, a revolu- ció nem exportálható, a CIA nem akadályozhatja meg, mert nincs hatalma hozzá. A világért se akarom itt és most néhány sorban megha­tározni az iráni fejlemények helyét a társadalmi változá­sok rangsorában. Feudális és modern tőkés vonások keve­redtek ebben az országban, az elégedetlenség szétvetette a kereteket. Ennyi eddig biz­tosnak látszik. Más kérdés, előre látható volt-e a közele­dő vihar, mondjuk egy vagy két esztendővel ezelőtt? Nyil­ván volt, aki látta, más pe­dig nem: A változások veze­tői valószínűleg tudták és — ami ilyenkor elengedhetetlen — hittek benne, szervezték, elősegítették. A CIA nem lát­ta előre és Carter elnök sem. Én egyébként ebben sem ma­rasztalnám el az amerikai tit­kosszolgálat főnökét és be­osztottjait. Sok mindenhez ér­tenek, a fegyverszállításoktól a puccsok előkészítéséig, de a társadalmi folyamatoknak nem szakértői. Hiába is akarnának azzá lenni. Elmélkedésünk elején igye­keztünk megvédeni az ame­rikai kormányzatot a honi szemrehányásoktól, amiért nem tudta megakadályozni az iráni fejleményeket. Szögez­zük le azonban, hogy az elé­gedetlenség fölhalmozódásá­hoz — az iráni gazdaság torz alakításával, az olaj korlátok nélküli kiaknázásával, a milliárdos fegyverüzletekkel — az amerikai politika ala­posan hozzájárult. T. I. MAGYARORSZÁG ÉS A FAO A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a magyar diákok mellett fejlődő országok fiataljai is tanulnak. Jelenleg huszonkilenc ország fiataljai ismerkednek hazánkban a mezőgazdasággal. Képünkön: vietnami, etiópiai, nigériai és tanzániai diákok növénytermesztési gyakorlaton az őszi vetés fejlettségét vizsgálják. (MTI fotó: Manek Attila) A világ ingatag élelmezési helyzete napjaink egyik legaggasztóbb gondja. Az ENSZ felmérése szerint még mindig másfél milliárd ember él olyan or­szágokban, ahol a mezőgaz­dasági termelés nem fedezi a szükségleteket, s ahol pénz sincs a fejlesztésre, vagy ar­ra, hogy a hiányzó élelmi­szer-mennyiséget külföldről pótolják. Afrikában, Ázsiá­ban és Latin-Amerikában csaknem egymilliárd ember — a föld minden negyedik lakója — alultáplált. Ez a helyzet a gyarmati múlt, az örökül hagyott gaz­dasági elmaradottság követ­kezménye. Az éhínség fenye­gető rémével szemben az em­beriség csupán összefogással képes eredményesen fellépni — három hónappal az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek megalakulása után, 1945. október 16-án ez a felismerés hívta életre az ENSZ leg­nagyobb szakosított szerveze­tét, a FAO-t. Azóta majd’ 34 esztendő telt el, az akkor megfogalmazott célok . való­ra váltásáért ma 145 ország munkálkodik szerte a vilá­gon. Hazánkat a FAO legaktí­vabb tagjai között tartják számon. Ozorai Istvánnal, az ENSZ Mezőgazdasági és Élel­mezési Szervezetei Magyar Nemzeti Bizottságának fő­titkárával Kocsi Margit, a Központi Sajtószolgálat mun­katársa beszélgetett. — Magyarországot 1967- ben vették fel az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szervezetébe. Milyen szerepet játszik hazánk a FAO-ban? — Hazánk lélekszámúhoz, területi nagyságához képest igen tevékenyen vesz részt a szervezet munkájában. Szá­munkra ez a részvétel ter­mészetes, és hogy ilyen fokon lehetséges, mindenekelőtt a magyar mezőgazdaság nem­zetközi tekintélyét jelzi. Belépésünk után három év­vel 1970-ben már Budapes­ten tartották a FAO európai regionális konferenciáját, s első javaslatunk, amelyet a tanácskozás résztvevői elé terjesztettünk, figyelemre méltó kezdeményezésnek bi­zonyult. Ennek alpján a szervezet tagjai tudományos kutatási hálózatot hoztak lét­re, amely az élelmezés és a mezőgazdaság kilenc fontos területén pezsdítette fel a szakemberek, kutatási ered­mények nemzetközi cseréjét. Az úgynevezett alhálózatok közül Magyarország a ku­koricatermesztési programért felelős, végrehajtását a MTA Martonvásári Növényter­mesztési Kutatóintézet vál­lalta. Nemzetközi elismeré­sünket jelzi az is, hogy az el­tilt több mint egy évtized­ben magyar szakemberek egész sora segített a fejlődő országokban az állategészség­ügy, a belvízi haltenyésztés, az öntözéses gazdálkodás, stb. megalapozásában, fejlesztésé­ben. Szakembereink legjobb tudásuk szerint segítik to­vábbá a FAO különböző albi­zottságait, így az erdészeti, halászati és más testületek munkáját. — A FAO vezető személyi­ségei, akik az utóbbi időben gyakran megfordulnak ha­zánkban, elégedetten nyilat­koznak részvételünkről, de mint mondják — Bommer főigazgató-helyettes szavait idézem —, a FAO szempont­jából az együttműködési mér­leg még csak ezután válik pozitívvá. Ez azt jelenti, hogy többet kaptunk a szervezet­től, mint amennyit adtunk? — Bizonyos értelemben igen. A FAO, s természetesen a magyar mezőgazdaság táv­lati célkitűzéseit figyelembe véve az ENSZ segítségével három nagyobb program va­lósult meg Magyarországon az utóbbi években. 1969-ben kezdődött a Tisza—II. terv kivitelezése, amelynek kere­tében korszerű öntözéses gazdálkodásra rendezkedett be á kondorosi, a rakamazi, a törökszentmiklósi, a takta- harkányi, a kisújszállási és a hajdúszováti termelőszövet­kezet, valamint a Hajdúszo­boszlói Állami Gazdaság. Az ENSZ Fejlesztési Szerveze­tétől (UNDP) a hét modell- gazdaság kialakítására 1,5 millió dollárt kaptunk, amelyből felerészben korsze­rű gépeket, berendezéseket vásároltunk, felerészben pe­dig a FAO-tanácsadók hely­színi munkáját és a helyi szakemberek külföldi to­vábbképzéseit támogattuk. A magyar nemzeti bizottság el­nöke, Lakatos Tibor mező- gazdasági miniszterhelyettes éppen Bommer főigazgató­helyettessel együtt írta alá a közelmúltban Budapesten azt a fontos szerződést, amely 1979-től 1982 közepéig a fej­lődő országok szövetkezeti szakembereinek magyaror­szági képzését irányozza elő. A magyar kormány 10 millió forintot, a FAO pedig az UNDP révén 400 ezer dollárt fordít erre a célra. A prog­ram keretében évente két fejlődő ország 15—20 fős cso­portja érkezik hazánkba és itt 2—3 hónapos tanfolyamon vesz részt. Az elméleti okta­tás központja a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem lesz, a gyakorlati képzés pedig majd a FAO szorgalmazásá­ra felfejlesztettt modellgaz- daságokban folyik. Június­ban Beninből érkezik az első csoport, ősszel Tanzániából a második. Ugyanígy az ENSZ 800 ezer dolláros támogatá­sával hoztuk létre a Szarvasi Halászati Kutatóintézetet: sokoldalú kutatási tevékeny­ségének kedvező hatását ha­marosan érzékelni fogja a FAO, s rajta keresztül a fej­lődő országok egész sora. A világélelmezési prog­ram keretében Százhalom­battán temperált vizű halsza­porító gazdaságot létesítet­tünk. Technikai újdonságnak számít, hogy az ottani hőerő­mű hulladék-melegvizét hasznosítjuk különleges hal­fajták tenyésztésére. A FAO tagállamai közül eddig már 60 fejlődő és más ország szakefnbei eit képeztük ki Százhalombattán, s több ál­lam részére jó minőségű te- nyészanyagot küldtünk. Te­hát, amint a tények bizo­nyítják a FAO magyaror­szági befektetései jó helyre kerülnek, azok előbb-utóbb megtérülnek. Bommer fő­igazgató-helyettes látogatá­sakor újból hangsúlyozta: a FAO feltétlenül számít ha­zánk segítségére a fejlődő országok mezőgazdaságának fejlesztésében. — A FAO megalakulásakor olyan nemes célokat tűzött ki maga elé, mint az emberi­ség egy részét fenyegető éhínség leküzdését, a táplál­kozási és életszínvonal eme­lése, az élelmiszerek és a me­zőgazdasági termékek haté­konyabb termelése és elosz­tása, stb. Hol fart ma a szer­vezet e célok megvalósításá­ban? — Szomorú tények igazol­ják, hogy hol nem tart még. A megtett utat eredmények, a buktatók egyaránt jellem­zik. A FAO címerében ezt ol­vashatjuk: Fiat panis — Le­gyen kenyér! És ez nem üres frázis: az éhinség a béke mellett valóban az emberiség legnagyobb problémája, ame­lyet meg kell oldani, le kell győzni. Százhalombattán a Duna menti hőerőmű szomszédságában 1970-ben kezdték meg a temperáltvizü halszaporító gazdaság épí­tését. A huszonhét hektáros területen ötvenöt halastó, egy három- hektáros víztároló, keltetőház, valamint tanfolyamok számára ok­tatóépület készült el 1974-re. A beruházás költségeinek több mint felét a FAO — az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — fedezte azzal a céllal, hogy a gazdaságban rendezett tanfolya­mokon külföldi szakembereket képezzenek ki. (MTI foto: Bajkor József) Fiat panis

Next

/
Thumbnails
Contents