Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 13 Leszállt a Szojuz—33 Csütörtök este, moszkvai idő szerint 19,35 órakor földet ért a Szojuz—33 űrhajó, amelynek kéttagú nemzetközi személyzete, Nyikolaj Ru- kayisznyikov, parancsnok és az első bolgár űrhajós, Geor- gi Ivanov járt a világűrben. A leszállás a megadott utasításnak megfelelően ment végbe, 320 kilométerrel délnyugatra a kazahsztáni Dzsez- kazgan várostól, a szovjet űrhajók megszokott leszállási körzetében. A Szojuz—33 két nappal ezelőtt indult el a Bajkonuri űrrepülőtérről s az eredeti tervnek megfelelően össze kellett volna kapcsolnia azt a Szaljut—6 űrállomással, F élórás késéssel kezdték feltúráztatni a DC—8- as típusú gépünket Lisszabon repülőterén, hogy aztán egyetlen „ugrással” Afrika délkeleti részén lévő Mapütóba, Mozambik fővárosába juthassunk. Csak az vigasztalt bennünket a tíz és fél órás leszállás nélküli repülés előtt, hogy majd át- alusszuk az éjszakát, s azzal lerövidül és könnyebbül a hosszú út. E vigaszba vetett remény azonban már a felszállás után kezdett oszladozni. A repülőgép ugyanis zsúfolásig megtelt. Jól tudom, hogy zsúfolásig csak egy villamos, egy autóbusz, vagy egy nem helyjegyes vonatszerelvény telhet meg, egy repülő — normális körülmények között — nem, hiszen osak any- nyi utas szállhat a gépre, ahály hely van. Csakhogy ez a járat, amely hetenként 1- szer repül Lisszabonból Ma- putóba, két dolog miatt is eltért a „normális körülményektől”. Egyrészt — nyilván véletlen folytán — mintegy 20—25 csecsemő utazott édesanyja ölében és egyáltalán nem véletlen folytán mindenki fel volt málházva hogy a két űrhajós az állandó személyzet tagjaival együtt végezzen kísérleteket. A szerda estére tervezett összekapcsolás azonban elmaradt, mivel az űrhajó korrekciós rendszerének működésében hibát észleltek. Mint szakértők elmondták, az egyik korrekciós hajtómű nem fejtett ki megfelelő tolóerőt. Elvileg lehetséges lett volna újabb 'kísérletet tenni az ösz- szekapcsolásra, azonban a program vezetői az űrhajósok biztonsága érdekében úgy döntötték, hogy az összekapcsolást nem hajtják végre, az űrhajót visszahozzák a Földre. A szovjet űrhajózás történetében már volt példa arra, hogy hasonló helyzetszatyrokkal, kézitáskákkal, bennük mindenféle ennivalóval. Az utasok egy része európai szakember, akik kormányközi megállapodás alapján munkát vállaltak a szocializmus útját választó Mozambik építésében. Másik részük, a nagy többség olyan portugál családok tagjai, akik korábban, Mozambik függet- lehné válása előtt Mozambik- ban élteik, dolgoztak. A gyarmati rendszert megszüntető függetlenségi harc győzelmével azonban — az ellenséges portugál propaganda hatására — elmenekültek. Portugáliában azonban nem kaptak munkát, sokuknak még lakásuk sem volt, így a helyzet konszolidálódásával megkezdték vásszaszivárgásukat Mo- zambikba, ahol szívesen fogadják őket, mert szakemberben igen nagy a hiány. A portugál gyarmatosítók ugyanis valamennyi gyarmatosítón túltettek a gyarmati népek oktatásának, képzésének elhanyagolásában. Mikor a portugál gyarmatbirodalom összeomlott, az új, független államok ott álltak szakemberek nélkül. A rosszindulatú propaganben mindenekelőtt a biztonsági szempontok figyelembevételével döntöttek a kísérlet folytatása ellen. Ilyen jellegű hiba egyébként első ízben fordult elő, s már csak azért is az volt a döntés, hogy Ru- kavisnyikov és Ivanov térjen vissza a Földre. A nemzetközi expedíció 2 tagja a nem könnyű helyzetben is pontosan, a meghatározott előírásoknak megfelelően járt el. A földi irányítóközponttal tanácskozta meg teendőit és részt vett a döntés meghozatalának előkészítésében is. A megadott időpontban a visszatérő fülke levált az űrhajó többi részéről és bejutott a légkörbe. A sűrűbb légrétegekben működésbe lépett az ejtőernyő-rendszer, majd a Föld felszíne fölött közvetlenül bekapcsolódtak a kis fékezőrakéták, hogy biztosítsák a lágy földetérést. Az űrhajó Visszatérését pontosan követni tudták, s ennek alapján a fogadócsoport igen rövid időn belül elérte az űrhajósokat. A fülke jelzőlámpái jelezték a pontos földetérés helyét s helikopterekkel már a fogadócsoport tagjai tíz percen belül az űrhajó mellett voltak. A két űrhajóst azonnal rövid orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az eredmény: egészségesek, jól vannak. A két űrhajós maga szállt ki a kabinból, s a helikopterrel érkező mentőcsoportot már a földön várta. A visz- szatérés során a terhelés valamivel nagyobb volt, mint az irányított leszállások során. de ez nem jelentett számukra nehézséget. A leszállás során végig rádiókapcsolatot tartottak a Földdel, ez csak akkor szünetelt, amikor a kabin a sűrűbb légrétegeken haladt át. Üj ideiglenes kormány Ugandában Nyugati hírügynökségek kampalai jelentései szerint folytatódnak a fegyveres ösz- szetűzések az ugandai fővárosban, amely szerdán került a tanzániai hadsereg és az Idi Amin kormánya ellen fellépő Ugandai Nemzeti Felsza- badítási Fronthoz tartozó erők ellenőrzése alá. A front végrehajtó bizottságának elnöke, az ugandai néphez intézett felhívásában, Dar1 es Salaam-i rádiónyilatkozatában bejelentette, hogy megalakult Uganda ideiglees kormánya. da és bizonyos mértékig az új, független államban előfordult, az egyszerű portugál dolgozóikat is gyarmatosítóként 'kezelő helyi tisztségviselők túlkapásai, a megkülönböztetett emberi bánásmód, a jövőtől való félelem összeredményeként több 100 ezer portugál hagyta el pánikszerűen a volt gyarmatokat. Mint mondják, hogy a gyarmati időkben Mozamibdk- ban 400 orvos dolgozott, közvetlenül 'a függetlenné válás után alig 120 maradt, azolk is a fővárosban. Elképzelhető,. hogy miilyen súlyos helyzetbe jutott az ország egészségügye, a betegek gyógyítása., Két-három évnek kellett eltelnie, hogy ezek az egyszerű portugál szakemberek — az új, független államok helyzetének tanulmányozása alapján — bátorságot kapjanak a visszatéréshez. Mint a mellettem ülő, 6 hónapos kisfiával bajlódó anya elmondja, férje már egy éve visszautazott Mozamfoik- ba, ahol valamikor egyszerű bányász volt. Előrement felderíteni a terepet. Bgy éve dolgozik már és néhány hete műszakvezetői beosztást kapott, azonkívül bányászképző iskolán is tanít, segít a mozambiki bányászok képzésében, amit Portugália a 400 éves gyarmatosítás alatt elmulasztott. Van tehát biztos munkája, jó keresete, lakása, így a család egyesülhet. Napi külpolitikai kommentár Libanoni barométer M em okozott különösebb meglepetést, hogy az izraeli légierő kedden és szerdán két ízben támadta a déllibanoni Damour városát. Ugyancsak szerdán bekapcsolódott a provokációsorozatba az izraeli tüzérség is, amely tüzet zúdított a közös határ libanoni oldalán 8 kilométerre fekvő, a korábbi izraeli támadások következtében félig romokban heverő Nabatije városra és a körülötte levő falvakra. Mindez várható volt a palesztin gerillák legutóbbi fegyveres akciói — különösen a kedden Jeruzsálemben történt bombamerénylet — után: az izraeli hadvezetés régi elve, hogy egyetlen palesztin harci cselekményt sem szabad „megtorlás nélkül” hagyni. De hát ez utóbbi izraeli vállalkozás, amely nemkülönben polgári célpontok ellen irányult, nem maradt válasz nélkül: a palesztin harcosok Dél-Libanonból sorozatvetőikkel „megszórtak” néhány izraeli települést. A fegyveres akciók e legújabb eszkalációja miatt Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár „mélységes aggodalmának” : adott hangot. Arra is rámutatott: az értelmetlen emberi ál- \ dozatok és anyagi károk mellett ezek az ellenségeskedések tovább nehezítik a közel-keleti válság általános rendezését. A főtitkár ezért — ki tudja hányadszor? — arra szólította fel az érdekelt feleket, tegyenek újabb erőfeszítéseket az átfogó közel-keleti rendezés eléréséért. Az ENSZ-főtitkár állásfoglalásával egyet lehet érteni, de más kérdés már, hogy mennyi reális alapja van az átfogó rendezés szorgalmazásának. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Libanon, amely negyedik éve a polgárháború és az egymást keresztező külföldi érdekek kettős harapófogójában vergődik, érzékeny barométerként reagálja le a térségben lezajlott akár pozitív, akár negatív fejleményeket. Emlékeztetni kell arra, hogy a két korábbi — a csapatszétválasztásokról szóló — különmegállapodás nyomán Libanonban automatikusan fellángolt a polgárháború pislákoló parazsa. B ármennyire is tragikus ez a libanoni lakosság és az ott élő palesztin menekültek szempontjából, félő, hogy a legrosszabb most is bekövetkezik. Az Egyesült Államok bábáskodásával létrejött egyiptomi—izraeli különbéke minden eddigi alkunál súlyosabban belegázolt a palesztin arabok nemzeti jogaiba. Pedig — ez már szinte axióma — a palesztin kérdés rendezése nélkül semmiféle átfogó és tartós békemegoldás nem valósítható meg a térségben. A Biztonsági Tanács határozott fellépésére lenne végre szükség. A libanoni segélykiáltás már eljutott az ENSZ székhelyére. Pálfi Viktor Mozambiki jegyzetek (1.) Irány Maputo Szovjet—kínai viszony Az eltépett szerződés Van két olyan mondata a szovjet—kínai barátsági szerződés pekingi felmondását megbélyegző szovjet kormánynyilatkozatnak, amelyet joggal idéznek azok, akik szilárdan bíznak a szocialista nagyhatalom békepolitikájában. „A Szovjetunióban változatlanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a kínai nép, e nép történelme és kultúrája iránt érez. Nincsenek objektív okok arra, hogy országaink népei elidegenedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szemberüljenek egymással” — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat. A szovjet- ellenesség jele Az 1950 februárjában kötött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés egyoldalú felbontása Peking részéről a mai kínai vezetés régóta kialakult, mindinkább mélyülően szovjetellenes stratégiájának megnyilvánulása. Ha a szerződésfelbontás formálisan csak most történt is meg, csak összegező kifejezése egy hosszabb folyamatnak. Aki az elmúlt 29 év történetét vizsgálja, felidézve a szerződés megszületésének idejét, leszögezheti: ez volt az új Kína számára az első igazi fellépés a világpolitikában, hiszen az aláírás idején még csak néhány hónap telt el a Kínai Népköztársaság kikiáltása — 1949 októbere — óta. A barátsági szerződéssel együtt írták alá azt a megállapodást, amely a Csang Csüng vasutat a Kínai Nép- köztársaság tulajdonába adta és amelynek értelmében a szovjet csapatokat kivonták Port Arthurból. Aláírtak egy olyan megállapodást is. amely több száz millió rubel hosszú lejáratú szovjet hitelt nyújtott Pekingnek. A szerződés megszövegezésére és aláírására Moszkvába érkezett Mao Ce-tung a pályaudvaron az előzményekről így beszélt: „Az Októberi Szocialista Forradalom után a szovjet kormány elsőnek szüntette meg azokat az egyenlőtlen szerződéseket, amelyek a cári Oroszország és Kína között fennállottak. A szovjet nép és a szovjet kormány csaknem 30 éven át több ízben Az asszony körül három degeszre tömött szatyor, mindben élelem. A férje írta, hogy sokmindenben hiány van még, ezért a 'kezdéshez, az átállás időszakának megkönnyítéséhez legyen elegendő „hazai”, ha nem is mindnyájuknak, legalább a piciinek. A gyerek sírni kezd. Anyja cumisüveget húz elő az egyik szatyorból. Tapintja kezével az üveg hőmérsékletét, s hidegnek .találja. Szól a lógikisasszonynak, aki szolgálatkészen veszi át az üveget, viszi a konyhába felmelegítem. Talán még a Földközi-tengert sem repültük át, mikor a síró gyerekek valóságos kórusa jelzi, hogy közeledik a vacsora ideje. A lég iski sasz- szonyok fáiradhataitlanul ingáznak a cumásüvegekkel Az éhes felnőtteket türelemre intik. Számukra vacsora csak a gyereikhad etetése után. A fedélzetet betöltő gyereksírás előre jelzi, lehet, hogy nem is lesz olyan egyhangú és a hosszú éjszakai utazás. Tizenegyezer méter magasságból is észrevesszük, mikor érkezünk Afrika fölé, mert Algéria nyugati szögletében, a tengerparton fekvő Órán fölött repülünk el. A villanyfényen város gyémánt ékszerként csillog a sötét éjszakában. Aztán már csak apró fények villannak fel a Szahara sivatag homoktenge' laT"*! „j 1950. február 14. Visinszkij szovjet külügyminiszter aláírja a szerződést. A háttérben Sztálin és Mao. nyújtott támogatást a kínai népnek szabadságharcában. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni azt a testvéri segítséget, amelyben nehéz megpróbáltatásai idején a szovjet nép és a szovjet kormány részesítette.” Á segítség értéke A szerződést aláíró két fél egyike az elmúlt 29 esztendőben igyekezett a legteljesebben megfelelni szerződéses kötelezettségeinek. A Szovjetunió az 1950-et követő évtizedben 198 korszerűen felszerelt hatalmas ipari vállalat felépítésében nyújtott segítséget Kínának; a többi között olyan Kína számára teljesen új iparágakban, mint a gépkocsi-, a traktor- és repü- lőgépgyártó-ipar. Huszonegy- ezer szovjet tudományos-műszaki dokumentáció került a Kínai Népköztársaság tulajdonába; közöttük több mint 1400 nagyvállalat teljes terve. Még 1963-ban is — ekkor már egymást érték Peking szovjetellenes megnyilvánulásai! — nyolcvannyolc ipari vállalat és objektum építésénél nyújtottak műszaki segítséget szovjet vállalatok és szakemberek. 1950 és 1960 között a Szovjetunió által szállított berendezésekkel állították elő Kínában a vas és acél 30 —50, az alumínium 100, a tehergépkocsik, traktorok 85, a villamos energia 50, az elektromos berendezések 45, a népéből. Nyilván kicsi városkák, villanyfény elérte oázisok, olaj- és gázlkutak világítanak bele az afrikai éjszakába. Átrepülünk míég Niger, Nigéria, Benin, Egyenlítői Guinea, Gabon, Kongó, Zaire, Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság felett, majd ez utóbbi fővárosa, Pretoria közelében fordulunk el keletre, hogy Swazilondon át Mozam- bik fővárosába, Mapütóba érkezzünk. Az Indiai-óceán végtelenjükre visszaveri a felkelő nap fényét. A tengerparton hosszan elnyúló főváros ítéljes képe csak akkor bontakozik ki a repülőgép ablakán át bámuló szemünk előtt, miikor a nap irányába, a tenger fölé repülünk, hogy elérjük a város közelében lévő repülőteret, egész éjszakai repülésünk célját. A hosszú és fárasztó utazás után alig várjuk, hogy kinyíljon a repülőgép ajtaja, hogy újra a szabad levegőn lehessünk. Az ajtónál azonban valósággal belehőkölünk az álmosságtól gyűrött arcunkba csapódó trópusi hőség első hullámába. — Szerencsétek van — mondják vendéglátóink —, tegnap a ciklonok elvitték a hőséget, ma csak 38 fok meleg van. Az európai hidegből érkezve mindenesetre jó ízelítő ahhoz, hogy ráébredjünk az afrikai valóság egyikére. Kovács István hézgépgyartás termékeinek 35 százalékát. A Szovjetunió állandó segítséget nyújtott Kínának az ország védelmének erősítésében és a-korszerű honvédelmi ipar megteremtésében. A szerződés „döntő szerepet töltött be abban, hogy 1950-53- ban a koreai háború éveiben és az úgynevezett tajvani válság idején, 1958-ban megakadályozták a KNK elleni nyílt imperialista agressziót” — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat. Az elmúlt közel három évtizedben, akárhol és akárhányszor volt szó a Kínai Népköztársaság nemzetközi szerepéről, jogairól, képviseletéről, a szovjet politika mindig teljes súlyával fellépett a kínai nép oldalán. Elég csak arra a hosszú küzdelemre visszaemlékezni, amelyet a Szovjetunió azért vívott, hogy az ENSZ-ben (és más nemzetközi szervezetek-! ben) ne bitorolhassa Peking jogos helyét Tajvan, s a KNK végre elfoglalhassa helyét. Szakadár lépések Kínában egy időtől fogva másként pillantottak a szerződésre és a szovjet—kínai viszonyra. Mao Ce-tung már 1958-ban arról beszélt, hogy „fel kell készülni a szakadásra”, „nem szabad félni a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban bekövetkező szakadástól”. A hatvanas évek elejétől fogva a pekingi vezetés — Mao élete végéig az ő, halála után a ma élen álló politikusok irányításával — nyílt a nemzetközi szintéren szinte naponta elhangzott szovjetellenes rágalmakkal és támadásokkal fordult szembe az 1950-ben aláírt szerződéssel. Az ENSZ közgyűlésein, a kínai külügyminiszter, Teng Hsziao-ping tokiói és amerikai beszédeiben, Hua Kuo-feng jó néhány megnyilatkozásában a legszélsőségesebb imperialista hecclapok modorában beszélt a Szovjetunióról. Moszkva már 1971-ben, majd 1973-ban javasolta, hogy a romló viszony megjavítása céljából kössenek megállapodást az erő alkalmazásának eltiltásáról, illetve a kölcsönös meg nem támadásról. Peking akkor a most felmondott szerződésre hivatkozva mint szükségtelent utasította el a javaslatokat. Most magát a szerződést mondta fel. Annak idején a dokumentum 6. cikkelyébe belefoglalták: a 30 évre kötött szerződés, ha csak a felek egy évvel az érvénytartam lejárta előtt nem közlik a felbontásra való kívánságukat, további öt évig érvényben marad. Pe- kingben mostanában már csak azt az egyetlen pontot tekintették betartandónak, hogy a huszonkilencedik évben kell közölni a szerződés felmondására irányuló szándékot. G. M,
