Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

1979. április 12. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Évről évre fejlesztik a plocki petrolkémiai műveket. A gyár- óriás most egy év alatt 300 ezer tonna etilén, propilén és buta- dién előállítására képes üzem­egységgel bővül. Üveg elektróda Szerviz dobozban Sikerült olyan finom, rendkívül vékony üveg elektródákat készí­teni a Magyar Tudományos Aka­démia tihanyi biológiai kutató- intézetében, amellyel a kagylók és csigák sejtjei után a jóval ki­sebb rovarsejtek működésének vizsgálatát is megkezdhették. Így lehetőség nyílt olyan rovarélet­tani alapkutatásokra, amelyek eredményei egyéb tudományos értékük mellett hasznos infor­mációt adhatnak a növényvédő- szer-kutatáshoz is. Napelemes hűtőszekrény A napelemeket, amelyeket ed­dig elsősorban a kozmikus tér­ségben alkalmaztak villamos energia termelésére, egyre gyak­rabban használják fel a földön is. Az Egyesült Államok tudomá­nyos kutatóközpontjában olyan hűtőszekrényt szerkesztettek, amely távoleső területeken is működtethető, áramforrás nél­kül, kizárólag a napenergia se­gítségével. A szerkezetben 3 elempanelt helyeztek el, ezek a napsugárzási villamos energiává alakítják. Barcson, az UNITECH Ipari Szövetkezetben *olyan gépjárműszervizek készülnek, amelyek konténerekből néhány nap alatt felépíthetők és üzembe helyezhetők. A konténerszervize'k elsősorban a fejlődő or­szágokban, az Ikarus autóbuszok szervizét és vevőszolgálatát látják el. Rövidesen útnak indítják a madagaszkári megrendelésre készített „dobozmühelyt”. (MTI Fotó) KISTERMELŐK- KISKERTEK Nagyobb tételt származási igazolvánnyal Milyen a jó naposbaromfi? Ezekben a hetekben gyakori kérdés ez. hiszen ilyenkor vásá­rolnak az állattartók kisebb na­gyobb csibe-, kacsa-, libatétele­ket keltetőktől. AFÉSZ-ektől. A vásárlás nem egyszerű dolog, mert csibéből sokkal több fajta van, mint egy—két évtizeddel ezelőtt, a vásárlóknak tehát ér­demes figyelmesnek lennie. Mindenekelőtt ki kell mondani: a naposcsibe, -kacsa, -liba elne­vezés csak azt a pihés jószágot illeti meg, amely valóban na­pos, 24 óránál tehát nem régeb­ben kelt. Amely ,,napos” állat két—három napja bújt ki a to­jásból, s vevő hiányában ott tá­rolták, netán gépkocsival végig­jártak vele néhány községet, vagy éppenséggel meg is etették, az nem napos, hanem csökkent értékű, frissen kelt testvéreinél nagyobb veszteséggel nevelhető csirke, kacsa, avagy liba. Az egészséges naposbaromfi, amit egészséges, jól takarmányo- zott tenyészállatok tojásaiból, jó technológiával keltettek — élénk mozgású és tekintetű, ha feldöntjük, lábraáll, pihével tel­jesen benőtt, ép csőrű, lábú, szárnyú, a fajra jellemző súlyú. Az új baromfiszabvány szerint a tojófajta és hibrid, a húsfajta és húshibrid naposcsibék alsó súlyhatára 33, a kettőshasznosí- tásúaké 32, a gyöngyöscsibéé 21, a pulykáé 42, a kacsáé 40, a li­báé 80 gramm. Az ennél alacsonyabb súlyú naposbaromfi, valamint az úgy­nevezett köldökös, a pihehiányos, vagy ragacsos pihéjű baromfi selejtnek tekinthető. Az értékesítéssel foglalkozók fertőtlenített műanyag ládában, vagy dobozban hozhatják for­galomba a n^pos korú baromfit. Az ár is jelzi a különbséget. A tojóhibrid jércecsibék ára maga­sabb. mintha kakasokkal vegye­sen adnák ei őket. A nagy máj Hibrid kacsák a baromfitelepen. (MTI Fotó) termelésére való tarka kisliba is drágább, mint a sárpa pihéjű — majdan fehér tollú — fajta. Rendelet szerint csak vérvizs­gált, egészséges tenyészbaromfi tojásaiból keltetett naposállatok hozhatók forgalomba. Árulnak azonban csibéket, libákat, ka­csákat kosarakban, piacokon is. Nem állítható, hogy ezek mind­egyike kétes származású, egész­ségű. aki azonban biztonságra tö­rekszik, s nagyobb tételt vásárol, jobban teszi, ha származási iga­zolvánnyal ellátottat vesz. Sokan nem fordítanak kellő gondot a pihés jószágok nevelé­sére. s elhullás, betegség esetén a keltetőt vádolják. Legtöbbször jogtalanul. A legjobb minőségű naposbaromfi is tönkremehet ugyanis, ha fertőzött helyen kez­dik meg a nevelését, ha nem biztosítják számára a 32—33 C- fok meleget, ha zsúfoltan tart­ják, nem megfelelő a takarmá­nyuk, az ivóvizük. Gyakori hi­ba, hogy a baronfitartó vásárol is csibét, keltet is hozzá. Jól teszi a baromfiból nagyobb csapatot vásárló, vagy akinek még nincs kellő gyakorlata, ha szakirodalmat is vásárol. A Ba­romfi a ház körül és az 1000 kér­dés 1000 válasz a ház körüli ál­lattartásról című könyvekben minden, a baromfi nevelésére vo­natkozó tudnivaló megtalálható. A csepeli papírgyárban a termékszerkezet módosítása után úgyneve­zett zsáknátronpapírt, csomagolópapírokat és különféle alappapíro­kat gyártanak, üj termékként megkezdték a kátránypapír alapanya­gának 'készítését is. (MTI Fotó) AUTÓ—MOTOR Autóvezetés szélben % Hacsak nem tombol fákat is kicsavaró erejű orkán, az autó­vezető szeles időben is útjára in­dul. Kevésbé fél a szélvihartól, mint a záporesőtől, hóeséstől vagy az útjegesedéstől, pedig a szélben való autózásnak is meg­vannak a maga kellemetlenségei, sőt veszélyei, amelyek „kivédé­sére” nem árt jó előre felkészül­ni. A különféle autókra más-más módon hat a szél, különösen az oldalszél (az elölről vagy hátul­ról támadó széllel tulajdonkép­pen nem is kell törődni, hiszen az legfeljebb csak gyorsítja vagy lassítja a kocsi futását; persze az út vonalvezetésének változá­sával a szél iránya is könnyen és gyorsan megváltozhat). Az elsőkerék-hajtású autók, amelyek­nek elöl van a súlypontjuk, nem különösebben érzékenyek az ol­dalszélre. Az orrmotoros és hát­sókerék-hajtású kocsik már vala­mivel érzékenyebben reagálnak, a farmotoros autók pedig kifeje­zetten „kényesek” az oldalszél­re, különösen a nagy erejű szél­lökésekre. A szabály tehát az lenne, hogy a szélhatások iránti érzékenység szempontjából azok az autók előnyösebbek, amelyek­nek elöl van a súlypontjuk. Ám ez is csak addig igaz, míg telje­sen meg nem terhelik a kocsit, ilyenkor ugyanis a súlypontja hátratolódik és másképpen vi­selkedik, mint azt a vezető egyébként megszokta. Az erős szélben való autóveze­tésnél a biztonság nagymérték­ben attól is függ, hogy a gumi­abroncsok belső nyomása előírás szerinti értékű-e. Az oldalszél nyomásának ellensúlyozására az autóvezető kormánymozdulatot tesz, olyanokat, amilyenekre a nem egyforma mértékben felfújt gumik okozta „félrehúzásnál” is szükség van. így a kétféle kelle­metlenség hatása összegeződhet, ami semmiképpen sem kívánatos. Persze ez nem azt jelenti, hogy közvetlenül a szélben való autó­zás előtt kell csak leellenőrizni a guminyomást, hanem általában ügyelni kell a megfelelő nyo­másértékek betartására. Az ol­dalról támadó szél két dolgot akar művelni az autóval: egy­részt le akarja tolni az útról, másrészt el akarja fordítani a súlypontja körül. Mindkét hatás arra irányul, hogy a kocsit elté­rítse eredeti nyomvonalától, a vezető által elképzelt és kor­mányzással meghatározni kívánt pályáról. Szél okozta országúti balesetek rendszerint olyankor következ­nek be, amikor az autóvezető túllépi azt a sebességi határt, amelyen belül még biztonságo­san, az „elsodródás” veszélye nélkül uralkodni tud a mintegy tíztonnányi súlyú mozgó töme­gen. A gyakorlatlan autóvezető még nem tudja — s esetleg csak saját kárán tanulja meg —, hogy az országutakon erdőkből vagy bevágásokból kijövet, illetve hi­dakra, viaduktokra való felhaj­táskor kell számítani a legalat­tomosabb széllökésekre. Korábban csak a repülőterek környékén lehetett látni olyan hosszú póznán elhelyezett csíkos zsákokat — ún. szélzsákokat —, amelyeket ma már a jobban ki­épített utak mentén is felfedez­hetünk. E zsák jelenlétével a szélveszélyes helyre utal, a szél­erősség mindenkori mértékére pedig a szélzsák állásszögéből le­het következtetni. Természete­sen fontos információ az is, amit a szél irányára vonatkozóan „ol­vashatunk le” a feltűnő csíkozá- sú zsákról. Szélzsák hiányában azonban jól lehet tájékozódni a fák, bokrok mozgásából, elhaj­lásának mértékéből is. Új mezőgazda- sági repülőgép A szélesebb nyilvánosság előtt alig ismert, hogy milyen nehéz a mezőgazdasági pilóta munká­ja. Más járművel ellentétben a repülésben a lassú mozgás a leg­veszélyesebb. A mezőgazdasági gépekkel csak 65—100 kilométe­res óránkénti sebességgel lehet repülni, és ami a veszélyt növe­li, a repülési magasság legtöbb­ször csak 1,5—4 -méter. Ponto­san tartania kell a vezetőnek az előírt kijelölt irányt, figyelnie kell a zavaró légáramlatokra, a felbukkanó akadályokra, fákra, gémeskutakra. elektromos táv­vezetékekre, távirópóznákra stb. Természetesen egyidejűleg ál­landóan ellenőrizni kell a mo­tor működését, a tüzelő- és ke­nőanyag fogyását, a leszórt szem­cse, illetve folyadéktartály ürü- lését A szóróberendezést ponto­san a kijelölt területsávba keli bekapcsolnia, de a talaj teljes beterítésénél a szél hatását is már lehetőleg előre számításba kell vennie. Rossz talajú, szük- ségkifutó-pályákon, mezőcsíko­kon kell rövid gyors fel- és le­szállásokat végeznie, napjában sokszor ismétlődően. A jó mező- gazdasági pilóta ért a mezőgaz­dasághoz, sőt néhány társtudo­mányban, pl. a rovartanban is van némi jártassága. A mezőgazdasági repülőgépek­nél olyan műszaki megoldásokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rövid fel- és leszállási úthosszát az alkalmi, rossz »tala­jú kifutópályán. Fontos köve­telmény. hogy a gép sárkánya, és főleg a futóműve jói ellenálljon, a napközben sokszor ismétlődő fel- és leszállásokból eredő igénybevételnek, ugyanakkor a szerkezeti részek könnyen ellen­őrizhetők és javíthatók legye­nek. A gép hajtóművének kü­lönösen munkabírónak és el­lenállónak kell lennie, hiszen a talaj feletti repüléseknél a leve­gő a szokottnál erősebben szeny- nyezett, a naponta sokszor vég­zett felszállás során ugyanakkor a motorból mindig a maximális startteljesítményt kell kivenni. A permetlét. illetve szemcsés anya­got magába foglaló tartályt a pi­lótaüléstől elkülönítik, sőt újab­ban a tartály konténerrendszerű, tehát leszálláskor gyorsan cse­rélhető. A legújabb lengyel gyártmányú mezőgazdasági repülőgép. (MTI Külföldi Képszolgálat) Háztáji állatok a legelőn A néhány évvel ezelőtti legel­tetési gondok megszűnőben van­nak. Talán mégis érdemes fel­hívni a figyelmet néhány fontos tényre, hiszen innen-onnan még mindig érkezik panasz. A tíz év­vel ezelőtt nagy számban meg­szűnt legeltetési bizottságok sze­repét ugyanis a termelőszövetke­zetek, s ahol nincs megfelelő le­gelőterületük, ott az állami gaz­daságok vették át. KÜLÖN LEGELÖSZAKASZ A rendelkezés egyértelmű és világos: legelőterületet kell kije­lölni a háztáji és kisegítő gazda­ságok jószágainak. Könnyen be­látható : a hiánytalan állatiter­mék-ellátás és a növekvő export érdekében annyival kellene nö­velni a nagyüzemi termelést, amennyivel a kisüzemi csökken. Am ennek anyagi (beruházás) és személyi (munkaerő) alapjait a nagyüzem ma még nem képes megteremteni. Marad tehát az a néhány szolgáltatás, amellyel a nagyüzem segítheti a szerves ré­szévé, mintegy üzemágává vált kisüzem termelését. Ezek közé tartozik a takarmányellátás, és a legelő is. Egyszerű volna a dolog, ha a közössel együtt legelhetne a ház­táji állat. Erre azonban — he­lyesen — az állategészségügyi rendszabályok nem adnak lehe­tőséget. A háztáji állatok számá­ra tehát külön legelőszakaszt kell kijelölni. Tudjuk, hogy nagyüze­meinkben a telepített és korsze­rűen hasznosított gyepterületek­ből ilyen csak nagy nehézségek árán különíthető el. Ezért cél­szerű, ha nem a nagyüzemileg telepített legelőt, hanem elsősor­ban az ősgyepet és a szórvány- gyepet hasznosítják a háztáji és a kisegítő gazdaságok. Az ország több vidékén arra is van példa, hogy a nagyüzemileg már nem hasznosítható (beékelődött) né­hány száz négyszögöles gyeDet a tagok állatai kipányvázva — őr­ző nélkül — legelik le. PÁSZTOROK NÉLKÜL Azért is szembetűnő az őrző nélküli megoldás, mert ma már nem egy faluban gondot okoz a pásztorok fogadása. Kevesen vál­lalják ezt a munkát, hiszen idényszerű tevékenvségről van szó, olyan munkakörről, amely az évnek csak egy bizonyos idő­szakában nyújt megélhetést. A gondokat csak fokozza, hogy nagy gondosságot, figyelmet, lel­kiismeretet és nem utolsósorban megbízhatóságot igénylő munká­ról van szó. Számos községben akadna őrző, ám azt a falu kö­zössége, éppen mert a jelentke­ző nem rendelkezik a fentebbi tulajdonságokkal, nem fogadja el. ITATÄS motorral Megoldásként említhetjük, ami több községben gyakorlattá vált, hogy a háztáji gazdák maguk őr­zik állataikat. Több helyen a csa­ládtagként otthon tevékenyke­dő asszonyok hetenként váltják egymást, látják el ezt a fontos feladatot. Ilyenkor azonban meg kell oldani az itatás problémáját. Az asszonyok ugyanis nem tud­ják a legelők kútjaiból vödrözve megitatni az állatokat. Célszerű, ha a kutakból valamilyen motor­ral (villany- vagy benzinüzemű) emelik a vályúba a vizet. Arra is akad példa, hogy a ter­melőszövetkezet vagy az állami gazdaság ember híján körülkerí­tett karámot vagy villanypász­torral elkerített legelőszakaszt jelöl ki a háztáji állatok részére. SZÉNA AZ ÁROKPARTRÓL Annak érdekében, hogy a meg­termett fűből minél kevesebb vesszen el, az utak, árokpartok és árvízvédelijii töltések fűtermését is betakaríthatják az állattartók. Az itt megtermett jelentős meny- nyiségű füvet a szarvasmarhatar­tók ingyenesen megkaphatják. Célszerű lenne, ha — ahol a gaz­dák nem hasznosítják ezeket a területeket — a területek kezelői a termést betakarítanák és a bá­lázott szénát értékesítenék az ál­lattartók részére. Az ilyen kap­csolatok megteremtésében a nagy­üzemek mellett a tanácsok vál­lalhatnák magukra az eddiginél nagyobb szerepet. Az idő sürget, mielőbb csele­kedni kell ahhoz, hogy a kihaj­tás előtt, a hagyományos György- naphoz közeledvén, mindenütt megoldódjanak a háztáji állatok legeltetésének gondjai. Gyepesítés a kertben Az üde gyepszönyeg a kertet otthonossá teszi és kiemeli a vi­rágágyások tarka pompáját. A gyepesítést mindig gondos talaj­előkészítés előzze meg! A fel­ásott talajt 10—14 napig kell üle­pedni hagyni, mert a talaj felső részébe került gyommagvak ek­kor könnyen csírázásnak indul­nak, kikelnek, s így kiskapával vagy sarabolóval könnyen kiirt­hatok. Ha a talaj kellően megülepedett, sekélyen (1—2 cm mélyen) fel­kapáljuk, majd gereblyével el­egyengetjük. Egyengetés után még mindig túl laza a talaj, ezért taposólappal vagy hengerrel kissé tömörítjük. A kereskedelmben rendszerint az úgynevezett „sport fűmagke­verék” kapható, melyből 2—4 dkg szükséges egy négyzetméterre. A bársonyos gyepszőnyeg kialakí­tása érdekében a fűmagot egyen­letesen kell a talaj felszínére szórni, majd a talajba kell dol­gozni. A gereblye fogaival óvato­san beverjük a talajba vagy ros­tált komposztfölddel fél, egy cm vastagon betakarjuk a magvakat. A betakarás, illetve beverés után a magvetést jól megöntözzük, így a magvak gyorsan fejlődésnek Indulnak. A gondos munka nyo­mán tíz-tlzenkét nap múlva már szépen zöldell a gyep a kertben. Széles Csaba Védekezés a kórokozók ellen A palántabetegségekről A házikerti, fólia alatti zöld­ségtermesztés, palántanevelés és zöldséghajtatás térhódításával szinte egyidejűleg léptek fel a palántabetegségek. Ezek közül a legveszedelmesebb a palántadő­lés, mely komplex megbetege­dés. a jellegzetes kórképet több gombabetegség együttesen idézi elő. A leggyakrabban előforduló kórokozók a következők: Olpidi- um brassicae, Pythium-fajok, Fusarium-fajok és a Rhizoctonia solani. E gombák betegítik meg a káposztaféléket, a paprikát és a paradiflgomot. A kórokozók a növénye®: különböző fejlődési szakaszaiban, leggyakrabban pa­lántakorban léphetnek fel. A magvak hiányos kelése csí­rafertőzésre utal, a magból elő­törő csíra megbámul és elpusz­tul. A még szíkleveles, esetleg csak néhány lomblevélkével ren­delkező palánták gyökémyaki része fertőződik, elvékonyodik, majd áttetszővé válik, később megbámul. Ennek következté­ben a palánták eldőlnek, elpusz­tulnak. Ha túl sűrű a vetés, úgy előfordulhat, hogy az egészséges palánták nem engedik eldőlni a beteg töveket. Ilyen esetben úgy győződhetünk meg a betegség fellépéséről, hogy kezünket vé­gigsimítjuk a növény kéken, s ekkor a beteg tövek eldőlve ma­radnak. A palánták pusztulása mindig foltszerűen következik be, a gombák a beteg gócokról körkö­rösen terjednek. Ha idősebb nö­vények fertőződnek, úgy a le­velek lankadása, a virágok le­hullása, a termés fonnyadása és kényszerérése jelzi a kórokozók jelenlétét. A gombák fonálteste a talaj­ban található, s ott hosszú ideig korhadéklakóként élhetnek, csak akkor válnak fertőzőképessé, ha megfelelő gazdanövényeket ülte­tünk e fertőzött talajba. A véde­kezés egyik lehetősége tehát adott, mert talajfertőtlenítéssel megelőzhetjük elhatalmasodásu­kat. A paprika, a paradicsom és a káposztafélék magtakaró földjé­nek fertőtlenítésére kiválóan al- káTfnas a TMTD por csávázószer 30—60 g/négyzetméter adagolás­ban. A palántadőlést okozó gom­bák mérgezőanyagaik — toxin- jaik — segítségével képesek ar­ra, hogy elpusztítsák a növények élő szöveteit, majd ezeken az el­pusztított szöveteken korhadék- lakókként táplálkozhatnak. Ha már a palántanevelés so­rán észleljük a fertőzés tüneteit, akkor először 0,5 százalékos Tie- zene Zinebbel öntözzük a beteg foltokat és csak ezután távolít­suk el és semmisítsük meg a fertőzött növényeket. így gátat vethetünk a kórokozók további terjedésének. A növényvédő szeres kezelés­kor a munka- és balesetvédelmi óvó rendszabályokat szigorúan tartsuk be! ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents