Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 12. Napi külpolitikai kommentár SALT-finis M ost már valóban „karnyújtásnyi” távolság választ el a SALT—2 egyezmény aláírásától. Hónapokkal ezelőtt néhány elsietett amerikai megnyilatkozás küszöbönállónak érzékeltette a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás létrejöttét. Az eltelt, nem csekély idő is igazolja, milyen fontos és bonyolult kérdések kölcsönös tisztázása vált szükségessé ahhoz, hogy — ha az előre jelzettből kissé később is — végre kedvező mederbe terelődjenek az eszmecserék. Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet újabb és újabb találkozóin kívül az Egyesült Államok felelős vezetői részéről elhangzott nyilatkozatok is feljogosítanak a derűlátásra. Ügy tűnik, a Fehér Házban felismerték: a megállapodás mielőbbi aláírása belpolitikai okokból is kívánatos. Carter elnök, Vance és Brzezinski, nemzetbiztonsági főtanácsadó legújabb nyilatkozataiból világosan kitűnik, hogy egyrészt a közvélemény, másrészt a törvényhozás meggyőzését tartják rendkívül fontpsnak. Brzezinski — korábbi megnyilatkozásaival ellentétben — egy interjúban hangsúlyozta: a SALT—2 megállapodás mindkét fél stabilitását szavatolja. Ismeretes, hogy a hosz- szúra nyúlt vita a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakértői között éppen amiatt kerekedett, mert az amerikai fél indokolatlan előnyöket szeretett volna biztosítani a maga számára. Márpedig a világ békéje, a nukleáris háború veszélyének elhárítása éppen az erőegyensúly függvénye. A főtanácsadó a továbbiakban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szerződés pozitív hatással lesz mind az amerikai nemzeti érdekekre, mind pedig az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulására. örvendetes ez a reális hang, a helyzet tárgyilagos elemzése. Annál furcsább és elgondolkodtató, hogy Brzezinski még mindig nem képes a korábbi beidegződésektől szabadulni. Erre utal az U. S. News and World Reportnak adott interjújának másik része. Ebben a fegyverkezés fokozására buzdított és az új típusú rakétarendszerek kifejlesztése, gyártása és rendszerbe állítása mellett foglalt állást. B ár nem ismerjük — miután még nem öntötték végleges formájába — a készülő egyezményt, annyi bizonyos, sem betűjével, sem szellemével nem vág egybe a fegyverkezés fokozása. Annál is meghökkentőbb a főtanácsadónak ez az álláspontja, mert interjújának elején kifejti: meglehet, hogy az újabb SALT-megállapodás nem vet véget a fegyverkezési hajszának,' de mindenképpen „hozzájárul a nemzetközi biztonság megszilárdításához, és hatékonyabb fékező szerepet fog játszani”. Semmi kétség afelől, hogy a SALT—2 — sok egyéb célja mellett — ezt szolgálja. A kölcsönös bizalom légkörének helyreállítása, az enyhülés és a megértés szellemének térhódítása azonban aligha egyeztethető össze a fegyverkezést ösztönző álláspontokkal. Gyapay Dénes Izraeli bombák menekülttáborokra Izraeli repülőgépek kedden a késő délutáni órákban bombázták a dél-libanoni Tyr és Damour városokat. Palesztin források szerint a bombázást megtorlásnak szánták a kedden Tel Aviv- ban végrehajtott bombamerényletért. Találatok érték a Tyr külvárosában levő Rasi- dija palesztin menekülttábort. Lakosai közül többen megsebesültek. A Damour elleni légitámadásnak — közölték palesztin források — legalább hat halott és tíznél több sebesült áldozata van. B tv lefegyverezte Manapság, a televíziózás korában nem könnyű betörőnek lenni. Ezt a tanulságot vonhatta le az a pórul járt fiatalember, aki egy népszerű sorozat adásának időpontjában mindenre elszántan, talpig álarcban és felfegyverezve rontott be az egyik belfasti kiskocsmába. „Senki ne mozduljon!” — kiáltotta. Senki nem mozdult. A zsúfolásig megtelt helyiségben minden szem meg- babonázottan meredt a képernyőre. A tulaj szórakozottan rápillantott az újonnan érkezettre: „Ülj le, fiú, és szolgáld ki magad!” „Nem értik? Ez holdup! Fel a kezekkel” — próbált most már reszkető szájszéllel erélyes lenni a fiatalember. „Psszt! Nem hallani a tv-t” — moraj- lott fel a nézősereg. Ez volt az a pillanat, amikor betörőnk feladta: „Még ahhoz is ostobák vagytok, hogy rátok ijesszek!" — felkiáltással szinte sírva rohant ki dicstelen betörésének színhelyéről. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet ENSZ-megfi- gyelője kedden felszólította a Biztonsági Tanács elnökét: haladéktalanul tegyen lépéseket annak a megakadályozására, hogy Izrael újabb támadásokat intézhessen libanoni palesztin menekülttáborok ellen. Levelében a palesztin diplomata tájékoztatja a Biztonsági Tanács elnökét mindazokról a fegyveres akciókról, amelyeket izraeliek hajtottak végre az elmúlt napokban Libanon területén, s arra kéri a testületet, hogy levelét az ENSZ hivatalos okmányaként terjesszék a világszervezet székhelyén. A Tanácsköztársaság 1919- re való emlékezéseinek kapcsán gyakran előbukkan egy kifejezés: az Antant. A mai nemzedéknek csak iskolai tananyag, de nagyapáink számára életre szóló emlék, átélt történelem volt annak a katonai-politikai szövetségnek a közkeletű (bár nem hivatalos) neve, amely az I. világháborúban a ' központi hatalmakkal, köztük Magyarországgal is szemben állt. A háború utáni hónapokban a Károlyi-kormányzat az Antant barátságát keresve folytatta sikertelen küzdelmét a nemzetközi elismerésért és a területi integritásért — vagy legalább az „igazságos” határokért —, s a Tanácsköztársaság ellen is az Antant támogatásával folyt a csehszlovák és a román katonai intervenció... Maga a szó francia (entente = egyetértés), eredetileg a szövetségnél lazább nemzetközi együttműködési formát jelentett. Igazán emlékezetessé az a szerződés tette, amit 1904. április 8-án kötött egymással Nagy-Bri- tannia és Franciaország. Ezt nevezték el entente cordi- ale-nak, szívélyes egyetértésnek. Az egyetértés a két Sikeres összekapcsolás (Folytatás az 1. oldalról) leihez és feleségéhez. A bolgár államfő táviratában hangsúlyozza, hogy Bulgária részvétele az űrhajózásban ékes bizonyítéka a szocializmust építő ország felemelkedésének, a bolgár—szovjet testvéri barátságnak, a szocialista személyiség erényeinek. — A szovjet—bolgár páros űrrepülés kapcsán több bolgár közéleti személyiség méltatta a szocialista országok űrkutatási együttműködésének sikereit. ~~ A bolgár lapok szerdán a rendkívüli esemény miatt több órás késéssel, különkiadásban jelentek meg. A piros betűs szalagcímek Bulgária történelmi jelentőségű napját, a földön és az űrben egyaránt gazdag eredményekkel járó bolgár—szovjet barátságot és együttműködést éltetik. A közös űrrepülés startjának bejelentése óta Bulgáriában egymást érik a kozmikus hírek. Szerdán délelőtt például bejelentették, hogy 1981-ben „Bulgária—1300” névvel startol majd az első bolgár mesterséges hold. Az 1300-as szám a bolgár állam 1300 éves fennállására utal. Gyorshír: Az éjszakai órákban sikeresen összekapcsolták a Szojuz—33 űrhajót a Szaljut—6 űrállomással. Öröm az ugandai fővárosban Kampala elesett Az ugandai főváros elesett — jelentette a UPI hír- ügynökség különtudósítója, aki az Amin-ellenes erők kíséretében érkezett Kampalá- ba és onnan küldött tudósítást szerdán reggel. A csapatok az éjszaka leple alatt vonultak be a városba. Néhány helyen még némi ellenállás tapasztalható és elszórtan fegyverropogás hallatszik — közölte a tudósító. „Idi Amin diktatúrája megsemmisült” — adták a lakosság tudtára a főváros utcáin cirkáló, hangosbeszélővel felszerelt járművek. Kampala lakói a jelentések szerint örömmel üdvözölték az Amin-ellenes erőket, egykét helyen a polgárság megtámadta Amin még jelen levő embereit. Az Ugandai Nemzeti Fel- szabadítási Fronthoz közelálló tanzániai források szerifit a front 11 tagú végrehajtó tanácsa még e héten Kampalába érkezik. A mintegy húsz, száműzetésben működő ugandai ellenzéki szervezetet tömörítő front kétéves átmeneti időszakot javasol a demokrácia helyreállítására. Peking provokál Bizonytalan a kínai delegáció Vietnamba érkezése Miközben Vietnam megfelelő, kedvező légkört igyekszik kialakítani a vietnami— kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások megkezdéséhez, Kína harckészültségben tartja csapatait közvetlenül a vietnami határ közelében, kémeket dob át és határprovokációkat hajt végre. Ezt állapította meg a VNA hír- ügynökség szerdai beszámolója, amely egyben válasz volt az Űj-Kína hírügynökség és más kínai hírközlő eszközök legutóbbi Vietnam-ellenes vádaskodásaira. Az MTI és a Népszabadság tudósítója megbízható hanoi forrásokból úgy értesült, hogy Kína már folyamodott vízumért tárgyalóküldöttsége tagjai számára, s megadta a tárgyalások előkészítéséhez szükséges, Vietnam által kért adatokat. A tervek szerint a kínai küldöttség Han Nien- lung külügyminiszter-helyettes vezetésével szombaton érkezne Hanoiba, miután a múlt hét végén Vietnam jóakaratának újabb bizonyságaként kinyilvánította készségét a kínai delegáció fogadására április 14-én. A Vietnam elleni kínai propagandakampány felújítása, a pekingi vádaskodások és provokációk azonban — nyilván tudatosan — bizonytalannak tűntetik fel a kínai delegáció Hanoiba érkezését és a tárgyalások megkezdését. Hanoi megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy Kína ismét fokozni akarja a nyomást Vietnamra, valamifajta válaszul azokra a sikeres katonai akciókra, amelyeket a kambodzsai forradalmi hadsereg hajtott végre a Pol Pot-re- zsim maradványai ellen. — Az űrhajózás napja Az elsők emléke Ű rséta, holdjáró, űrlaboratórium, szkafander, űrrakéta, holdkomp ... Ma már a gyerekek számára is ismert fogalmak ezek. A mai tizenévesek számára magától értetődő a tény: űrkorszakban élünk. A mostani évforduló mégis alkalmat nyújt arra, hogy világunk .e — manapság könnyen természetesnek tekintett — csodájára emlékeztessünk: 1961. április 12-én bocsátották fel az első űrhajót emberrel a fedélzetén. Ju- rij Gagarin repülése olyan mérföldkő volt, amely csak Kolumbusz vagy az első léghajósok útjához hasonlítható. Éveken át szenzációnak számított az űrkutatás fejlődésének minden lépése — mára főleg csak az „elsők” neve és tette maradt fenn az emlékezet rostáján. Őket megjegyeztük: Valentyina Tyereskovát, az első — és mindmáig egyetlen — női kozmonautát. Az első páros, majd a csoportos utazásokat. Leonov űrsétáját: a fekete semmiben lebegő ember képét. Az amerikai űrhajósok Hold-expedicióit, Armstrong- nak azt a bizonyos kis lépését, amely hatalmas ugrást jelentett az emberiség számára. Emlékszünk a Lunahod- ra, az önműködő szovjet holdjárműre; a Földre visszahozott több száz millió éves kőzetmintákra; a politikailag is jelentős eseménynek számító Szojuz—Apolló űrrandevúra. Persze, az űrhajózás minden szereplőjének, hősének felsorolására ma már senki sem vállalkozna kapásból — ez érthető is, hiszen számuk jóval száz fölött jár. Pedig minden Vosztok, Voszhod, Skylab, Gemini, vagy Szojuz- Szaljut legénysége hozzátett valamit ahhoz a tudáshoz, amivel az ember a csillagokat meghódíthatja. Nekik is köszönhető, hogy űrszondák ezrei kutatják a Földet és a naprendszert, rakéták közelítették meg a Napot, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és más égitesteket, s a tudósok ma már megvalósítható tervnek tartják a szomszédos bolygók felkeresésének gondolatát. Lezajlott közben egy másirányú folyamat is, amelynek révén az űrkutatás eredményei valóban mindennapi életünk részévé váltak — gonJurij Gagarin a start előtt. dőljünk csak a meteorológiai előrejelzésekre, a tv-közvetí- téseket és telefonkapcsolatot biztosító műholdakra, a térképezési és áványkincskere- sést végző szondákra. A szakértők szerint a nyolcvanas években megkezdődik a világűrben az ipari kész- és félkész termék gyártása: a súlytalanság állapotában előállított ötvözetek vagy gyógyszerek is az embert fogják szolgálni. A kozmosz kutatását sokáig kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok végezte; egyedül ők rendelkeztek olyan szellemi és anyagi alappal, amelyet az űrhajózás megkövetelt. Ma már jó néhány ország csatlakozott hozzájuk — elsősorban közös kutatási tervek révén. A legsikeresebbnek kétségkívül a szocialista országok űrkutatási együttműködése tekinthető. Az Interkoszmosz-prog- ram keretében nemcsak közös tudományos munka, műszerek és eljárások kipróbálása folyik — immár több mint egy évtizede —. hanem a tagországok jelöltjeinek űrhajósképzése is. így jutottak el a világűrbe az elmúlt évben csehszlovák, lengyel és NDK-beli kozmonauták. Őket a tervek szerint a bolgár, a közeljövőben magyar mongol, román és kubai űrhajósok követik. G agarin történelmi útja 18 évvel ezelőtt mindössze egy és háromnegyed órát tartott. Teljesítményét azóta sokan túlszárnyalták, a kozmosz első meghódítójára mégis mindig emlékezni fogunk. „Szívélyes egyetértés" 75 éves az Antant ország között régóta fönnálló gyarmati viták rendezésére, mindenekelőtt Egyiptom és Marokkó jövőjére vonatkozott, célja azonban ennél jóval több volt: a két ország külpolitikai együttműködését volt hivatott megteremteni annak érdekében, hogy közösen léphessenek föl azzal az országgal szemben, amelyet mindketten legveszélyesebb ellenfelüknek tekintettek. Ez az ország a kapitalista fejlődésben korábban elmaradt, de a XX. század elejére a gazdasági élet majdnem minden területén európai ve- télytársai elé kerülő, a „helyét a Nap alatt” későn érkezők türelmetlenségével és a fölkapaszkodottak mohóságával kereső Németország volt. II. Vilmos császár német birodalmát Franciaországgal régóta szembeállította az 1870—71-es háború emléke és a franciák revansvágya, a XVII. század óta Franciaországhoz tartozó Elzász és Lotaringia Németországhoz csatolása. Ezzel párosult a gyarmati és kereskedelmi rivalizálás támasztotta újkeletű angol—német ellentét. Utóbbit elmélyítette Németország erőteljes flottaépítő tevékenysége; Anglia csak súlyos anyagi áldozatok árán tudta fönntartani hagyományos tengeri fölényét, amit az akkori angolok önmaguk számára létszükségletnek tekintettek. Franciaországot az 1890-es évek elejétől fogva szabályos, bár inkább védekező, mintsem támadó jellegű katonai egyezmény és szövetség fűzte Oroszországhoz — ez egyértelműen Németoi-szág ellen irányult. Logikusnak tűnt. hogy Franciaország régi és új barátja az 1904-es Antant megkötése után szintén közeledjék egymáshoz. Mégsem volt könnyű tető alá hozni az angol—orosz antantot, mert a két ország között súlyos gyarmati ellentétek voltak, mindenekelőtt az Oroszország és „a brit korona legszebb gyémántja”, India közötti térségben, a két ütközőállam, Perzsia (Irán) és Afganisztán ellenőrzése körül. Európa azonban mégis fontosabb volt, hiszen végső soron itt dőlt el a gyarmati viták sorsa. Így 1907-ben megszületett a cári autokrácia és a liberális Anglia „szívélyes egyetértésbe, alig néhány hónappal az első oroszországi polgári forradalom véres leverése után. Az írás ott volt a falon, mégis kevesen látták, hogy a világ vezető imperialista hatalmainak két szemben álló, ellentétes politikai és gazdasági érdekeket képviselő csoportra oszlása háborús helyzetet teremtett. Amikor 1914. június 28-án az Osztrák—■ Magyar Monarchia egyik kisvárosában Gavrilo Princip, szerb terrorista megölte a tónörököst, az esemény már csak ürügy volt. Az imperialista szövetségi politika — ahogy a nemzetközi munkás- mozgalomban sokan, köztük Lenin, előre látták — a világ addigi legpusztítóbb háborújához vezetett. A z Antantot, (hivatalos nevén 1917 áprilisától az Egyesült Államok csatlakozásától „Szövetséges és Társult Hatalmak”) a háború időtartamára összetartotta a közös cél, a központi hatalmak legyőzése, de a szövetség nem élte túl a győzelmet. A zsákmány elosztása és az új célok fölélesztették az imperialista koalícióban eleve rejlő érdekellentéteket. A név mégis továbbélt: az Antant háborús győzelméből született, illetve megnagyobbodott Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia 1920-21- ben létrejött szövetségét —, amely elsősorban a történelmi Magyarországtól nyert területek megtartását és a magyar irredenták megfékezését célozta — kisantantnak nevezték. Jeszenszky Géza
