Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 12. Napi külpolitikai kommentár SALT-finis M ost már valóban „karnyújtásnyi” távolság választ el a SALT—2 egyezmény aláírásától. Hónapokkal ez­előtt néhány elsietett amerikai megnyilatkozás kü­szöbönállónak érzékeltette a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás létrejöttét. Az eltelt, nem csekély idő is igazolja, milyen fontos és bonyolult kérdések kölcsönös tisztázása vált szükségessé ahhoz, hogy — ha az előre jelzettből kissé később is — végre kedvező mederbe terelődjenek az eszmecserék. Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet újabb és újabb találkozóin kívül az Egyesült Államok felelős vezetői részéről elhangzott nyi­latkozatok is feljogosítanak a derűlátásra. Ügy tűnik, a Fehér Házban felismerték: a megállapodás mielőbbi alá­írása belpolitikai okokból is kívánatos. Carter elnök, Vance és Brzezinski, nemzetbiztonsági főtanácsadó legújabb nyi­latkozataiból világosan kitűnik, hogy egyrészt a közvéle­mény, másrészt a törvényhozás meggyőzését tartják rend­kívül fontpsnak. Brzezinski — korábbi megnyilatkozásaival ellentétben — egy interjúban hangsúlyozta: a SALT—2 megállapodás mindkét fél stabilitását szavatolja. Ismeretes, hogy a hosz- szúra nyúlt vita a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakértői között éppen amiatt kerekedett, mert az ame­rikai fél indokolatlan előnyöket szeretett volna biztosítani a maga számára. Márpedig a világ békéje, a nukleáris há­ború veszélyének elhárítása éppen az erőegyensúly függ­vénye. A főtanácsadó a továbbiakban annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a szerződés pozitív hatással lesz mind az amerikai nemzeti érdekekre, mind pedig az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulására. örvendetes ez a reális hang, a helyzet tárgyilagos elemzése. Annál furcsább és elgondolkodtató, hogy Brze­zinski még mindig nem képes a korábbi beidegződésektől szabadulni. Erre utal az U. S. News and World Reportnak adott interjújának másik része. Ebben a fegyverkezés fo­kozására buzdított és az új típusú rakétarendszerek kifej­lesztése, gyártása és rendszerbe állítása mellett foglalt állást. B ár nem ismerjük — miután még nem öntötték vég­leges formájába — a készülő egyezményt, annyi bizonyos, sem betűjével, sem szellemével nem vág egybe a fegyverkezés fokozása. Annál is meghökkentőbb a főtanácsadónak ez az álláspontja, mert interjújának ele­jén kifejti: meglehet, hogy az újabb SALT-megállapodás nem vet véget a fegyverkezési hajszának,' de mindenkép­pen „hozzájárul a nemzetközi biztonság megszilárdításá­hoz, és hatékonyabb fékező szerepet fog játszani”. Semmi kétség afelől, hogy a SALT—2 — sok egyéb célja mellett — ezt szolgálja. A kölcsönös bizalom légkö­rének helyreállítása, az enyhülés és a megértés szellemé­nek térhódítása azonban aligha egyeztethető össze a fegy­verkezést ösztönző álláspontokkal. Gyapay Dénes Izraeli bombák menekülttáborokra Izraeli repülőgépek ked­den a késő délutáni órákban bombázták a dél-libanoni Tyr és Damour városokat. Palesztin források szerint a bombázást megtorlásnak szánták a kedden Tel Aviv- ban végrehajtott bombame­rényletért. Találatok érték a Tyr külvárosában levő Rasi- dija palesztin menekülttá­bort. Lakosai közül többen megsebesültek. A Damour el­leni légitámadásnak — kö­zölték palesztin források — legalább hat halott és tíznél több sebesült áldozata van. B tv lefegyverezte Manapság, a televízió­zás korában nem könnyű betörőnek lenni. Ezt a ta­nulságot vonhatta le az a pórul járt fiatalember, aki egy népszerű sorozat adá­sának időpontjában min­denre elszántan, talpig ál­arcban és felfegyverezve rontott be az egyik belfas­ti kiskocsmába. „Senki ne mozduljon!” — kiáltotta. Senki nem mozdult. A zsúfolásig megtelt helyi­ségben minden szem meg- babonázottan meredt a képernyőre. A tulaj szó­rakozottan rápillantott az újonnan érkezettre: „Ülj le, fiú, és szolgáld ki ma­gad!” „Nem értik? Ez hol­dup! Fel a kezekkel” — próbált most már reszkető szájszéllel erélyes lenni a fiatalember. „Psszt! Nem hallani a tv-t” — moraj- lott fel a nézősereg. Ez volt az a pillanat, amikor betörőnk feladta: „Még ahhoz is ostobák vagytok, hogy rátok ijesszek!" — felkiáltással szinte sírva rohant ki dicstelen betöré­sének színhelyéről. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet ENSZ-megfi- gyelője kedden felszólította a Biztonsági Tanács elnökét: haladéktalanul tegyen lépé­seket annak a megakadályo­zására, hogy Izrael újabb tá­madásokat intézhessen liba­noni palesztin menekülttábo­rok ellen. Levelében a palesz­tin diplomata tájékoztatja a Biztonsági Tanács elnökét mindazokról a fegyveres ak­ciókról, amelyeket izraeliek hajtottak végre az elmúlt na­pokban Libanon területén, s arra kéri a testületet, hogy levelét az ENSZ hivatalos ok­mányaként terjesszék a vi­lágszervezet székhelyén. A Tanácsköztársaság 1919- re való emlékezéseinek kapcsán gyakran elő­bukkan egy kifejezés: az An­tant. A mai nemzedéknek csak iskolai tananyag, de nagyapáink számára életre szóló emlék, átélt történelem volt annak a katonai-politi­kai szövetségnek a közkeletű (bár nem hivatalos) neve, amely az I. világháborúban a ' központi hatalmakkal, köztük Magyarországgal is szemben állt. A háború utáni hóna­pokban a Károlyi-kormány­zat az Antant barátságát ke­resve folytatta sikertelen küzdelmét a nemzetközi el­ismerésért és a területi in­tegritásért — vagy legalább az „igazságos” határokért —, s a Tanácsköztársaság ellen is az Antant támogatásával folyt a csehszlovák és a ro­mán katonai intervenció... Maga a szó francia (en­tente = egyetértés), erede­tileg a szövetségnél lazább nemzetközi együttműködési formát jelentett. Igazán em­lékezetessé az a szerződés tette, amit 1904. április 8-án kötött egymással Nagy-Bri- tannia és Franciaország. Ezt nevezték el entente cordi- ale-nak, szívélyes egyetér­tésnek. Az egyetértés a két Sikeres összekapcsolás (Folytatás az 1. oldalról) leihez és feleségéhez. A bol­gár államfő táviratában hang­súlyozza, hogy Bulgária rész­vétele az űrhajózásban ékes bizonyítéka a szocializmust építő ország felemelkedésé­nek, a bolgár—szovjet testvé­ri barátságnak, a szocialista személyiség erényeinek. — A szovjet—bolgár páros űrrepülés kapcsán több bol­gár közéleti személyiség mél­tatta a szocialista országok űrkutatási együttműködésé­nek sikereit. ~~ A bolgár lapok szerdán a rendkívüli esemény miatt több órás késéssel, különki­adásban jelentek meg. A pi­ros betűs szalagcímek Bul­gária történelmi jelentőségű napját, a földön és az űrben egyaránt gazdag eredmé­nyekkel járó bolgár—szovjet barátságot és együttműkö­dést éltetik. A közös űrrepülés startjá­nak bejelentése óta Bulgá­riában egymást érik a koz­mikus hírek. Szerdán délelőtt például bejelentették, hogy 1981-ben „Bulgária—1300” névvel startol majd az első bolgár mesterséges hold. Az 1300-as szám a bolgár állam 1300 éves fennállására utal. Gyorshír: Az éjszakai órák­ban sikeresen összekapcsol­ták a Szojuz—33 űrhajót a Szaljut—6 űrállomással. Öröm az ugandai fővárosban Kampala elesett Az ugandai főváros el­esett — jelentette a UPI hír- ügynökség különtudósítója, aki az Amin-ellenes erők kí­séretében érkezett Kampalá- ba és onnan küldött tudósí­tást szerdán reggel. A csapatok az éjszaka lep­le alatt vonultak be a vá­rosba. Néhány helyen még némi ellenállás tapasztalható és elszórtan fegyverropogás hallatszik — közölte a tudó­sító. „Idi Amin diktatúrája megsemmisült” — adták a lakosság tudtára a főváros utcáin cirkáló, hangosbeszé­lővel felszerelt járművek. Kampala lakói a jelentések szerint örömmel üdvözölték az Amin-ellenes erőket, egy­két helyen a polgárság meg­támadta Amin még jelen le­vő embereit. Az Ugandai Nemzeti Fel- szabadítási Fronthoz közel­álló tanzániai források sze­rifit a front 11 tagú végre­hajtó tanácsa még e héten Kampalába érkezik. A mintegy húsz, száműze­tésben működő ugandai el­lenzéki szervezetet tömörítő front kétéves átmeneti idő­szakot javasol a demokrácia helyreállítására. Peking provokál Bizonytalan a kínai delegáció Vietnamba érkezése Miközben Vietnam megfe­lelő, kedvező légkört igyek­szik kialakítani a vietnami— kínai külügyminiszter-helyet­tesi tárgyalások megkezdésé­hez, Kína harckészültségben tartja csapatait közvetlenül a vietnami határ közelében, kémeket dob át és határpro­vokációkat hajt végre. Ezt állapította meg a VNA hír- ügynökség szerdai beszámoló­ja, amely egyben válasz volt az Űj-Kína hírügynökség és más kínai hírközlő eszközök legutóbbi Vietnam-ellenes vá­daskodásaira. Az MTI és a Népszabadság tudósítója megbízható hanoi forrásokból úgy értesült, hogy Kína már folyamodott vízumért tárgyalóküldöttsége tagjai számára, s megadta a tárgyalások előkészítéséhez szükséges, Vietnam által kért adatokat. A tervek szerint a kínai küldöttség Han Nien- lung külügyminiszter-helyet­tes vezetésével szombaton ér­kezne Hanoiba, miután a múlt hét végén Vietnam jó­akaratának újabb bizonysá­gaként kinyilvánította kész­ségét a kínai delegáció foga­dására április 14-én. A Vietnam elleni kínai pro­pagandakampány felújítása, a pekingi vádaskodások és provokációk azonban — nyil­ván tudatosan — bizonyta­lannak tűntetik fel a kínai delegáció Hanoiba érkezését és a tárgyalások megkezdését. Hanoi megfigyelők nem tart­ják kizártnak, hogy Kína is­mét fokozni akarja a nyomást Vietnamra, valamifajta vála­szul azokra a sikeres katonai akciókra, amelyeket a kam­bodzsai forradalmi hadsereg hajtott végre a Pol Pot-re- zsim maradványai ellen. — Az űrhajózás napja Az elsők emléke Ű rséta, holdjáró, űrlabo­ratórium, szkafander, űrrakéta, holdkomp ... Ma már a gyerekek számára is ismert fogalmak ezek. A mai tizenévesek számára ma­gától értetődő a tény: űrkor­szakban élünk. A mostani évforduló mégis alkalmat nyújt arra, hogy világunk .e — manapság könnyen természetesnek te­kintett — csodájára emlékez­tessünk: 1961. április 12-én bocsátották fel az első űrha­jót emberrel a fedélzetén. Ju- rij Gagarin repülése olyan mérföldkő volt, amely csak Kolumbusz vagy az első lég­hajósok útjához hasonlítható. Éveken át szenzációnak szá­mított az űrkutatás fejlődé­sének minden lépése — má­ra főleg csak az „elsők” ne­ve és tette maradt fenn az emlékezet rostáján. Őket megjegyeztük: Valentyina Tyereskovát, az első — és mindmáig egyetlen — női kozmonautát. Az első páros, majd a csoportos utazásokat. Leonov űrsétáját: a fekete semmiben lebegő ember ké­pét. Az amerikai űrhajósok Hold-expedicióit, Armstrong- nak azt a bizonyos kis lépését, amely hatalmas ugrást je­lentett az emberiség számá­ra. Emlékszünk a Lunahod- ra, az önműködő szovjet hold­járműre; a Földre visszaho­zott több száz millió éves kő­zetmintákra; a politikailag is jelentős eseménynek számító Szojuz—Apolló űrrandevú­ra. Persze, az űrhajózás minden szereplőjének, hősének fel­sorolására ma már senki sem vállalkozna kapásból — ez érthető is, hiszen számuk jóval száz fölött jár. Pedig minden Vosztok, Voszhod, Skylab, Gemini, vagy Szojuz- Szaljut legénysége hozzátett valamit ahhoz a tudáshoz, amivel az ember a csillago­kat meghódíthatja. Nekik is köszönhető, hogy űrszondák ezrei kutatják a Földet és a naprendszert, rakéták kö­zelítették meg a Napot, a Vé­nuszt, a Marsot, a Jupitert és más égitesteket, s a tudósok ma már megvalósítható terv­nek tartják a szomszédos bolygók felkeresésének gon­dolatát. Lezajlott közben egy más­irányú folyamat is, amelynek révén az űrkutatás eredmé­nyei valóban mindennapi éle­tünk részévé váltak — gon­Jurij Gagarin a start előtt. dőljünk csak a meteorológiai előrejelzésekre, a tv-közvetí- téseket és telefonkapcsolatot biztosító műholdakra, a tér­képezési és áványkincskere- sést végző szondákra. A szakértők szerint a nyolcva­nas években megkezdődik a világűrben az ipari kész- és félkész termék gyártása: a súlytalanság állapotában elő­állított ötvözetek vagy gyógy­szerek is az embert fogják szolgálni. A kozmosz kutatását so­káig kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok vé­gezte; egyedül ők rendelkez­tek olyan szellemi és anya­gi alappal, amelyet az űrha­józás megkövetelt. Ma már jó néhány ország csatlakozott hozzájuk — elsősorban közös kutatási tervek révén. A leg­sikeresebbnek kétségkívül a szocialista országok űrkuta­tási együttműködése tekint­hető. Az Interkoszmosz-prog- ram keretében nemcsak kö­zös tudományos munka, mű­szerek és eljárások kipróbá­lása folyik — immár több mint egy évtizede —. hanem a tagországok jelöltjeinek űr­hajósképzése is. így jutottak el a világűrbe az elmúlt év­ben csehszlovák, lengyel és NDK-beli kozmonauták. Őket a tervek szerint a bol­gár, a közeljövőben magyar mongol, román és kubai űr­hajósok követik. G agarin történelmi útja 18 évvel ezelőtt mind­össze egy és háromne­gyed órát tartott. Teljesítmé­nyét azóta sokan túlszárnyal­ták, a kozmosz első meghó­dítójára mégis mindig emlé­kezni fogunk. „Szívélyes egyetértés" 75 éves az Antant ország között régóta fönnálló gyarmati viták rendezésére, mindenekelőtt Egyiptom és Marokkó jövőjére vonatko­zott, célja azonban ennél jó­val több volt: a két ország külpolitikai együttműködését volt hivatott megteremteni annak érdekében, hogy közö­sen léphessenek föl azzal az országgal szemben, amelyet mindketten legveszélyesebb ellenfelüknek tekintettek. Ez az ország a kapitalista fejlődésben korábban elma­radt, de a XX. század elejé­re a gazdasági élet majdnem minden területén európai ve- télytársai elé kerülő, a „he­lyét a Nap alatt” későn ér­kezők türelmetlenségével és a fölkapaszkodottak mohósá­gával kereső Németország volt. II. Vilmos császár né­met birodalmát Franciaor­szággal régóta szembeállítot­ta az 1870—71-es háború em­léke és a franciák revansvá­gya, a XVII. század óta Fran­ciaországhoz tartozó Elzász és Lotaringia Németország­hoz csatolása. Ezzel párosult a gyarmati és kereskedelmi rivalizálás támasztotta újke­letű angol—német ellentét. Utóbbit elmélyítette Német­ország erőteljes flottaépítő tevékenysége; Anglia csak súlyos anyagi áldozatok árán tudta fönntartani hagyomá­nyos tengeri fölényét, amit az akkori angolok önmaguk számára létszükségletnek te­kintettek. Franciaországot az 1890-es évek elejétől fogva szabá­lyos, bár inkább védekező, mintsem támadó jellegű ka­tonai egyezmény és szövetség fűzte Oroszországhoz — ez egyértelműen Németoi-szág ellen irányult. Logikusnak tűnt. hogy Franciaország régi és új barátja az 1904-es An­tant megkötése után szintén közeledjék egymáshoz. Még­sem volt könnyű tető alá hozni az angol—orosz antan­tot, mert a két ország között súlyos gyarmati ellentétek voltak, mindenekelőtt az Oroszország és „a brit koro­na legszebb gyémántja”, In­dia közötti térségben, a két ütközőállam, Perzsia (Irán) és Afganisztán ellenőrzése körül. Európa azonban még­is fontosabb volt, hiszen vég­ső soron itt dőlt el a gyarma­ti viták sorsa. Így 1907-ben megszületett a cári autokrá­cia és a liberális Anglia „szí­vélyes egyetértésbe, alig néhány hónappal az első oroszországi polgári forrada­lom véres leverése után. Az írás ott volt a falon, mégis kevesen látták, hogy a világ vezető imperialista ha­talmainak két szemben álló, ellentétes politikai és gazda­sági érdekeket képviselő cso­portra oszlása háborús hely­zetet teremtett. Amikor 1914. június 28-án az Osztrák—■ Magyar Monarchia egyik kis­városában Gavrilo Princip, szerb terrorista megölte a tónörököst, az esemény már csak ürügy volt. Az imperia­lista szövetségi politika — ahogy a nemzetközi munkás- mozgalomban sokan, köztük Lenin, előre látták — a vi­lág addigi legpusztítóbb há­borújához vezetett. A z Antantot, (hivatalos nevén 1917 áprilisától az Egyesült Államok csatlakozásától „Szövetséges és Társult Hatalmak”) a há­ború időtartamára összetar­totta a közös cél, a központi hatalmak legyőzése, de a szö­vetség nem élte túl a győzel­met. A zsákmány elosztása és az új célok fölélesztették az imperialista koalícióban eleve rejlő érdekellentéteket. A név mégis továbbélt: az Antant háborús győzelméből született, illetve megnagyob­bodott Csehszlovákia, Jugo­szlávia és Románia 1920-21- ben létrejött szövetségét —, amely elsősorban a történel­mi Magyarországtól nyert te­rületek megtartását és a ma­gyar irredenták megfékezését célozta — kisantantnak ne­vezték. Jeszenszky Géza

Next

/
Thumbnails
Contents