Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. április 8. A Jászság utókorra maradt szimbóluma a jászkunok privilégiális ládája. Ebben őrizték a Jász-Kun hármas kerület kiváltságos leveleit, adóját, pecsétnyomóját stb. Súlya másfél mázsa. Tizenkét zárnyelvét csak akkor lehetett kinyitni, ha a ládába egyszerre mindhárom kulcsot — amelyeket a jász, a kiskun, és a nagykun kapitányok őriztek — beillesztették. Győri Lajos képriportja Az elmúlt napokban érdekes megbízatást teljesítettem: egy héten át az angol fővárosban válogattam filmeket a magyar mozik számára. A megvásárolt alkotások csak jövőre jelennek meg nálunk, a filmátvételi munka jellegéről, a kínálat színvonaláról, a művek eszmei-művészi sajátosságairól •azonban szeretnék — tájékoztatás céljából, illetve „előzetesként” — információkkal szolgálni a szóban forgó kérdések iránt érdeklődő olvasóknak. Londont már csak azért sem „fedezhetem fel”, mert ottlétem idején nem turista voltam, szinte állandóan a vetítőben ültem. Vendéglátóink és üzletpartnereink közel félszáz filmet mutattak be számunkra. Tessék egy kicsit utánaszámolni — mindez több tucat munkaórát, több tízezer méternyi celluloidszalagot jelent. S ha hozzáveszem az elmondottakhoz, hogy nem lehetett bóbiskolnunk, hiszen ránk hárult a döntés felelőssége (annak minden konzekvenciájával, ideológiai hátterével, esztétikai minősítésével, anyagi következményével) — talán sikerült érzékeltetnem: a nyugati filmvásárlás csöppet sem tekinthető könnyed ki- kapcsolódást jelentő szórakozásnak. Ellenkezőleg: a leg- fogósabb feladatok egyike. Részletes beszámolóval — terjedelmi kötöttségek miatt — nem szolgálhatok. Hadd lapozgassak inkább jegyzeteimben. Remélem, ebből a vázlatos leltárból is kirajzolódnak bizonyos összefüggések és élményeim egy részét megoszthatom lapunk mozirajongóival. Hónapokkal korábban megkaptuk azt a listát — mintegy 120 címet tartalmazott —, melyen a számunkra ezúttal felkínált filmek szerepeltek. E jegyzék alapján választottuk ki a bennünket érdeklő produktumokat. „Szempontjaink” nem titkosak. Az értékeket kutatjuk. Főképpen olyan filmeket keresünk, melyek fontos társadalmiközéleti problémákról szólnak és művészi igényességgel ábrázolják nagyobb és kisebb világunk eseményeit. Igyekszünk figyelemmel kísérni az új törekvéseket és a divat hullámzásait. Kötelességünk: a kikapcsolódás igényeinek kielégítése. Természetesen ügyelnünk kell a megfelelő arányokra (tematikai, műfaji stb. vonatkozásban). Nem szabad megfeledkezni arról a mozzanatról sem, melyet általában szemérmesen szoktak kezelni: a filmek pénzbe kerülnek, a Nyugaton vásároltak konvertibilis valutába. Csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér... Gondolom, sokakat érdekel a kérdés: mire mondunk kategorikusan nemet? Rendszerünket, világnézetünket, a szocializmust támadó filmekre, valamint az ember alantas ösztöneit kiszolgáló pornográf, horror stb. csinálmá- nyokra. Ilyesfajta munka egyébként — hála piackutató tevékenységünknek, az előzetes tájékozódás jó színvonalának, a világlapok felhasznált kritikáinak stb. — most nem akadt a vetített művek között. Gyenge minőségű, a magyar forgalmazásban használhatatlan film annál inkább. De menjünk sorjában. Szeretném címszószerűen bemutatni a fontosabb alkotásokat. Kezdjük a megvásároltakkal. _ Londonban — néhány kivétellel — amerikai filmeket tekintettem meg (a vásár gazdája New York-i vállalkozó). Többségük vadonatúj — néhány közülük még nem is került az amerikai közönség elé! —, de sort kerítettünk korábban forgatott (számunkra ismeretlen vagy indokolatlanul elutasított) filmek megnézésére is. Útipoggyászunkba — jelképesen szólva — hét film fémdobozai kerültek. És most már valóban következzék a felsorolás. Sanchez gyermekei. Oscar Lewis könyve nagy siker volt nálunk, a Zavattini forgató- könyve alapján készült, Hall Bartlett rendezte nagyszabású freskóiul ugyanezt várjuk (a főszerepet Anthony Quinn Á vidékiség természetrajza A vidékiség természetének kutatása nem új jelenség a magyar szak- és szépirodalomban. Akár a reformkortól kezdve idézhetjük azok neveit, akik ezzel a társadalmi visszahúzó erővel foglalkoztak. Gvadányi nemzetes nótáriusától kezdve Petőfin, Eötvösön, a századforduló nagy- jain, Krúdyn, Móriczon, Adyn keresztül egyenes vonal vezet Erdei Ferenc, Illyés, Fája, Szabó Pál valóságfeltáró munkáihoz. Minden erősza- koltság nélkül ide sorolhatjuk a „Magyarország felfedezése” sorozat új folyamának i vidékiséggel foglalkozó köteteit is. Az elmúlt években nagy számban szaporodtak vidéki kisvárosaink. Az egyik napról a másikra nagyközségből várossá változott települések vezetőinek, közrendű lakosainak nem kevés gondot okoz a hivatalosan is elvárt életmódváltás. Bánlaky Pál tanulmánya elsősorban az értelmiség életével foglalkozik, de felismerései nem szűkíthetők le csupán rájuk. „Az a jelző, hogy „vidéki”, jelenthet egyszerű földrajzi különbség- tételt: nem budapesti. De gyakran használjuk lekezelő- lenéző-becsmérlő tartalommal is ... Vajon igaz — legalább rész szerint igaz — ítéletet vagy pusztán előítéletet tartalmaz-e a nyelvhasználatnak ez az értékelő-minősítő jellege?” — ezt kutatja az „A vidékiség tünetei” című tanulmány. Bánlaky Pál vidéki születésű vagy vidékre került fiatal értelmiségieket szólaltat meg — természetesen inkognitóban — kisvárosi tapasztalataikról. Az általuk elmondottak — még ha hozzászámítjuk is az esetleges sértődöttséget vagy sarkításokat — igen elszomorítóak. Az általános tapasztalat az, hogy kisvárosaink társadalmában igen erős dzsentroid vonások maradtak meg és provinciális tenyészetükben nagy szívósságról tanúskodnak. Az egyik megkérdezett fiatal erről úgy vélekedik, hogy a kisváros életét hierarchikus csoportosulások önös érdekei határozzák meg. Vagyis a városka kis és nagy dolgaiban 10—15 személy dönt. És nem mindig a köz érdekeit tartván szem előtt. Szó esik a „társasági életet” meghatározó nem is olyan új divatokról. Meggondolandó, hogy ki kit választ barátjául, hogyan viselkedik a főnökével szemben, milyen mértékben teszi magáévá a kisváros normáit öltözködésben, szellemi és közéleti magatartásban. S újabban (nem is annyira új), hogy ki kivel vadászik. A helyzetkép ilyen sötét. Teljesen feketévé akkor változhat, ha az áldozatok elhiszik, hogy bajaikkal a város határain túl senki sem foglalkozik, hogy a döntések megváltoztathatat- lanok, hogy a csoportocskák érdekei közérdek, hogy „odafent” is hasonlóan gondolkodnak. Szerencsére — erre is van példa a könyvben — a „vakmerők”, a „szembeszállók” esete nem erről tanúskodik. A kötet másik tanulmánya a nagyközségeknek a fejlett szocializmusban elfoglalt helyét kutatja. Milyen közéleti- politikai-közművelődési fórumok szolgálhatják a laza közösségek összefogását? Veres Péter meghatározása szerint „egy sereg együtt dolgozó ember még nem okvetlenül közösség”. Sok szó esik arról, hogy a közművelődésben „az ötvenes évek központosító mániájával” ellentétben a kisközösségeké, ha úgy tetszik, a munkásegylet típusú társaságoké a jövő. A jegyzetek között erről egy Vitányi Iván idézet olvasható: „Tudjuk, hogy milyen fontos nevelő iskolája -volt az egylet a bekerült munkásoknak, akik többsége a század- fordulón épp a parasztság legszegényebb rétegéből verbuválódott, s meg kellett küzdenie az életformaváltás sajátos gondjaival is munkássá válása során. Az egylet közösségébe bekerülve nemcsak olvashatott vagy sörözhetett, nemcsak kuglizhatott vagy előadást hallgatott, de társasági életet élt, megtanult városiasán öltözködni, viselkedni, s az idősebbek, a tapasztaltabbak és képzettebbek példája sokkal hatásosabb nevelője volt ebben, mintha ugyanezeket az ismereteket és tapasztalatokat kí- vülről-felülről juttatták volna el hozzá. Elgondolkodtató, hogy viszonyaink között miért veszett el az általános munkásegylet művelődési funkciója, s adta át a helyét egy lényegében a burzsoá társadalomra jellemző intézményhálózatnak, ahol a ma munkása nem tudja igazán otthon érezni magát.” A könyv a magyar viszonyok és lehetőségek között keresi a megoldást ezekre a fontos kérdésekre. (Bánlaky Pál—Varga Csaba: Azontúl ott a tág világ, Magvető, Budapest. 1979.) Tóth István alakítja). Remek mulatság a Movie movie (ideiglenes magyar címe: A papa mozija), melyet Elsősorban azok fognak igazán élvezni, akik ismerik a harmincas évek érzelgős hollywoodi stílusát. Rendezője Stanley Donén. Ted Kotaheff nevéhez fűződik a különös című Ki öli meg Európa nagy komyhafő- nökeit? című USA—NSZK koprodukció — George Segal és Jacqueline Bisset közre- ^nűködiésével készült —, melynek két 'cselekményszála van. Az egyik középpontjában egy furcsa pár áll, a má-, sik kissé morbid bűnügyi históriák láncolatával „fűszerezett” (hogy stílusosan fogalmazzak). Az izgalom .kedvelőinek ajánljuk A csendes társ című — meglepő fordulatokban bővelkedő — krimit, valamint egy akciódús és látványos drámát, a Tűzharcot (utóbbiban a még mindig nagyon vonzó Sophia Loren alakítja a női főszerepet). A pokoli torony „testvére” — vagyis katasztrófafilm — a Lavina. Sztárjai Rock Hudson és Mia Farrow. Nekem személy szerint legjobban a Caddie című ausztrál film tetszett (az FBK-hálózatban fogjuk műsorra tűzni). A Variety megfogalmazásával élve: „Főhőse egy középosztálybeli fiatal nő, akii elhagyja kicsapongó férjét s két gyermekével együtt maga próbál megélhetéséről gondoskodni, .később azonban alámerül az alsóbb társadalmi osztályok dickensi világába”. Feíkavaróan jó mű, hiteles és igaz helyzetekkel. És végül az elutasított filmekről. Sokat vártunk a Csak egy gigolo-tói, melyet a Kabaré folytatásának ígértek. A mese hasonló, a stílus nemkülönben, a film azonban gyenge (rendező: a színész David Hammings, s látható még Marlene Dietrich, valamint Ernyei Béla is.) Schaffer — a Pillangó rendezője — A brazíliai fiúk címmel a második világháborút túlélő Mengeléről készített meglehetősen olcsó hatásokra épülő szuperprodukciót. Sajnos minden erőltetett a vásznon és azt sem titkolhatom el, hogy Gregory Peck (ő játssza Mengelét) ezúttal színtelen. Jaok Smight vállalkozott — ki tudja hányadszor a Frankenstein megfilmesítésére. A technikai kivitelezés jó, a mesét azonban nem szabad ennyire komolyan venni... (Főszereplők: James Mason és Zeffirelli híres-nevezetes Rómeója — Leonard Whiting.) Nagyon szerettünk volna westernt venni (Monte Heliman vadnyugati történetei — például a Lövés, Jack Nioholsonnal — azonban egyáltalán nem tetszettek). Felbukkant a vásznon Charles Bronson és Peter Falk is — a népszerű Columbo ezúttal gengsztert alakít A Brink-eset című Friedkin-filmben —, ám ők sem mentik meg az adott műveket. Óriási csalódás A nyomorultak új amerikai verziója (rendező: Glenn Jor- den), csupán Anthony Per- kinsnek akad néhány jó pillanata benne. Ö játssza Javert szerepét. Nem adatott meg ezúttal a nagy felfedezés öröme, az „óriási vásárt csináltunk” gyönyörűsége. Mégsem vagyok elégedetlen. Remélem, hogy az átvett filmek érdeklődést keltenek majd és sok kellemes percet szereznek az elsősorban szórakozni vágyó közönségnek. Veress József A jászságban hosszú időn ál jelentős volt a juhtenyésztés. így a bőr feldolgozására kifejlődhetett a sajátos népi kismesterség, a szűcsipar. Ilyen volt a szűcs- mester munkapadja. Gazdagon hímzett férfi suba, jellegzetes tájegységi motívumokkal. A módosabb paraszti gazdaságokból nem hiányzott a gabonaőrlő és sótörő házi malom. Külön érdekessége a házilag készített masinának, hogy egyetlen vasszög sincs benne. Az előoldalán tisztán látható, hogy nézett ki az igazi facsavar. A jászberényi múzeumban őrzött, elefántcsontból faragott kürt és a hozzá fűződő történelmi monda a magyar nép történetének egyik fontos korszakát idézi. A 43 cm hosszú kürtöt a X. század közepe táján Bizáncban készítették, valószínűleg cirkuszi célokra. * TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK Á Jász Múzeum ereklyéi Londoni napló KM FILMJEGYZET Könyves' .polc J
