Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
1979. április 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKPOSTA Tavaszi szünidő GYERMEKVILÁG Cirkuszstúdió, dámajátékkor, turistaszakosztály Úttörőpalota Ungváron Uszoda, miniobszervatórium, koripálya Most láthatod a természetben A búbos banka Hogyan lehet vörös agyagból félelmetes rinocéroszt vagy mondjuk egy mókás asszonyságot formálni — csupa göndör fürttel a fején? A választ két kislány adja meg a kérdésre: kezük ügyesen dolgozik az agyagon. Akár egy magyar iskola szakköri foglalkozásán is járhatnánk. De a két kislány Kárpát-Ukraj- nában. Ungváron él és a városi úttörőpalota szobrászkörének tagjai! Az ifjú képzőművészek szakköre — vannak köztük rajzolók, festők, szobrászok — 325 tagot számlál. Tucatnyi csoportba tömörülve ismerkednek a gyerekek a képzőművészet titkaival a köztársaság érdemes tanítója: Bakonyi Zoltán irányításával. Zoli bácsi 32 éve dolgozik az úttörőpalotában. Büszkén említik: eddig 350 volt tanítványából lett művész! S hogy mindig újabb tehetségek jönnek, erről a polcokon sorakozó agyagszobrocskák (ezeket saját kis kemencéjükben égetik) s a falra helyezett rajzok, festmények tanúskodnak. Negyven szakkör a legfontosabb művészeteket viszi közel a a 6—17 éves iskolásokhoz. Alakult koreográfiái stúdió, néptáncegyüttes, külön kisdobos, úttörő- és komszomolista énekkar. sőt cirkuszstúdió is van. ahol a moszkvai cirkusz művészei oktatják az akrobatikát, a ilyenkor szerettem volna a szezsonglőrködés fortélyait, de nevelnek bohócokat, légtornászokat, kaszkadőröket is. Egy évben átlagosan 40 alkalommal lép fel a 120 tagú színjátszó stúdió. Vannak köztük gyerekek elsőstől tizedikesig, sőt sok olyan fiatal eljár a próbákra, aki már befejezte a középiskolát. A stúdiónak külön emblémája van. Helyiségében fotók őrzik a legsikeresebb bemutatók emlékét, „A mi színházunk” címmel pedig tabló szemlélteti a színjátszók munkáját. Most egy szovjet szerző darabját próbálják Ravasz Petya címmel. S hogy még mi minden található az ungvári úttörőpalotában? A műszaki érdeklődésű pajtások a rakéta-, repülő-, autómodellező szakkörben találnak hasznos elfoglaltságot. Külön tömörülnek a rádió és a fotózás hívei. Alakult művészi torna-, sakk- és dámajátékkör, turistaszakosztály, legújabban pedig ifjú természetbarátok köre. A sok-sok izgalmas játék, foglalkozás számára ma már kicsi a meglévő épület. Az új megyei úttörőház azonban már épül, s mivei komszomol élmunkás építkezés, ezért várható, hogy hamarosan birtokba is vehetik a pajtások, itt még több szakkör kap majd helyet, lesz uszoda, miniobszervatórium, sőt a Kár- pátontúli területen elsőként korcsolyapálya is. Házi Zsuzsa (Tasnádi Edit fordítása) Március vége felé érkezik vissza afrikai téli szállásáról az Alföld érdekes életmódú, egzotikus színezetű madara, a búbos banka. A nép nagyon találóan ,,büdös bankának” is nevezi, mivel fészkelőhelye környékén szinte elviselhetetlen bűzt áraszt. Mindezt a hatást bűzmirigyeinek váladékával éri el, s ez egyik védekező fegyveréül is szolgál, mivel ily. módon elűzi a környezetét, fészkelőhelyét zavaró más élőlényeket. Tollazatát — bár nem túl sok szín díszíti, mégis pompázatosnak nevezhetjük. E rigó nagyságú madarunk többnyire alacsonyan, enyhén hullámos vonalban repül. Időnként fákra, háztetőkre szállva megpihen. Ilyenkor megpillanthatjuk legyezőszerűen széttárható sárga és fekete színű tolibóbitáját. A környezethez alkalmazkodott színezete a táplálékszerzés Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két béka. Jóban, rosszban együtt éltek. Az egyik erős, bátor és vidám volt. A másik azonban haszontalan, lusta és ráadásul gyáva. Ennek ellenére szerették egymást. Egyszer éjszaka kimentek sétálni. Ahogy mentek, mendegél- tek, az erdei út végén észrevették egy házat. A ház mellett meg egy pincét. Egyenesen a pincébe mentek. Ott elkezdtek játszani. Addig-addig ugráltak, míg véletlenül beleugrottak egy tejfölös bögrébe. Hát ez bizony nem víz volt. Mind a ketten fulladoztak. Kézzel-lábbal kapálóztak, majd úszni kezdtek. De a bögre fala magas volt. A lusta béka úszkált, rugkapált egy darabig, majd így morfondírozott: ,.Hiába kínlódok. Én innen nem tudok kimászni. Inkább fulladjak meg azonnal!” — gondolta és abbahagyta az úszást. Meg is fulladt. A másik békát más fából faragták. Az bezzeg így gondolkodott: „Nem, barátocskám. én nem adom magam ilyen könnyen. Meghalni még ráérek. Én még kapálódzok egy keveset, hátha sikerül!” Már érezte, hogy itt a vég, de minden erejét összeszedte. Nem akart meghalni. Már-már elájult, de tovább harcolt. És hirtelen — mi történt? Érzi a kis béka, hogy a lába alatt tejföl helyett valami kemény van, mintha föld lenne. Nagyon elcsodálkozott a kis béka, nézi, hát látja: eltűnt a bögréből a tejföl és a lába alatt az a kemény valami — egy darab vaj. — Honnan került ez ide? — csodálkozott a béka. De aztán rájött: addig-addig rugkapálta a tejfelt, míg vaj lett belőle. ,,Milyen jó, hogy nem adtam fel, mert akkor én is beleíulladközbeni rejtőzködésben játszik nagy szerepet. Ugyanis főként gilisztákkal, rovarokkal, apróbb csigákkal táplálkozik, melyeket hosszú, hajlott csőrével a föld alól is előhúz. Ha a madarat még sokan nem is látták volna, tompa, kellemes egyhangú „Pu- pu-pu” hangjára bizonyára már rengetegen felfigyeltek. Különösen ilyenkor tavasszal, a párkeresés időszakában nagyon sokfelé találkozhatunk vele. Kedveli a gyümölcsösöket, szőlőket, ligetes tájakat. Az odvas, öreg fák eltűnésével fészkelőhelye egyre gyérül. Hozzájárul még fokozatos ritkulásukhoz, a vegyszerek nagy mennyiségű alkalmazásán túl a felelőtlen légpuskázás is. Kipusztulásától még nem kell tartanunk, ennek ellenére a védett állatfajok közé tartozik hazánkban! Agárdy Sándor tam volna.” Ezzel kiugrott a bögréből, pihent egy kicsit, és az erdei úton boldogan hazaugrált. A másik béka pedig benne maradt a bögrében. Nem látta a napot, nem ugrált, és soha nem brekegett többé. Pantyelejev meséjét fordította: Paróczay Jolán Elhatároztuk, hogy az elkövetkezendő időben rendszeresen küldünk tudósítást csapatunk életéről — írják leveliikben a máriapócsi úttörők, az úttörőtanács nevében. Elsőként arról számolnak be. hogy jól sikerült karnevált rendeztek a ..Gyermekek a gyermekekért” akció szellemében. A bevételt a szolidaritási alap számlájára fizették be. A másik nagy esemény a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára rendezett úttörő-találkozó volt Máriapócson, amelyre meghívták a kislétai és a pócspetri pajtásokat is. Egy szép vándorserleg volt a váltófutás tétje, ezt a vendéglátók nyerték el. Egy évig őrizhetik. Kisvárdáról nem gyermekek írtak, hanem Bodnár Gyula nyugdíjas pedagógus, ám levele a gyermekeket dicséri. Arról számol be, hogy követésre talált a 4-es számú napközi Csipollinó őrsének példája; a 2 számú iskola hatodik osztályos őrsei lakóterületük közelében felkeresik a rászoruló, idős embereket, a betegeskedő nyugdíjasokat és ahol tudnak — segítenek. Ebédet hoznak az óvoda, vagy az iskolai napközi konyhájáról, esetleg bevásárolnak. Mi is örülünk, ha ilyen önzetlen tettekről tudósíthatjuk a pajtásokat. Most pedig pár szó a tavaszi szünidő programjáról. Jó az idő, igyekezzetek minél többet a szabadban tartózkodni, kirándulni, sportolni. Közben ne felejtsétek el, hogy — főleg a városokban — sok kulturális program készül a kedvetekért, ezért érdeklődjetek: hátha vannak olyan rendezvények az úttörőházban, vagy a művelődési otthonban, amit kár volna kihagyni. a nyíregyházi kislányoknak ajánljuk: a jövő pénteken, 13-án fél tízkor alapanyaggal felszerelve az úttörőházban jelentkezhettek — közös hímestojás-festésre. Az általános iskolai napközi otthonok megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelték április 2-án Fehérgyarmaton, a gyerekek a szabad foglalkozásokon applikációs taneszközöket, beregi hímzést és játékokat készítettek, s ebből nyitottak kiállítást a városi művelődési központban. Este tíz napközis csoport mutatkozott be népi játékokkal, dalokkal és sport gyakorlatokkal. A bevételt a nemzetközi gyermekév alkalmából az ENSZ számlájára fizetik be, de jut a gyerekek nyári táboroz ására is. (M. K.) TÖRD A FEJED! m V t X V ó? 6 ■ \ V ÍL 9 ■ J C ' 12 X V V 1SS ■ vr ■ 18 ■ X ■ X • 22 23 ■ d X\ 25 1 X ef 'Lt 28 x Ár Vízszintes: 1. Megfejtendő, a vízszintes 16. folytatása (kilencedik négyzetben: SZ). 6. -ban, -ben több nyugati nyelvben. 7. Államnak fizeti az állampolgár. 8. Agy. 9. . . .-tam dob. 11. Kálium, szilícium vegyjele. 12. Ájul. bódul. 14. Vízigényes gabonaféleség. 16. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1, függ. 15. sorokban). 18. O, oroszul. 20. Csapadékféleség, 21. Ragaszkodó. 22. Lárma. 24. Tatár uralkodó. 25. ... és a napám. 27. Duna—Tisza . . ., alföldi tájegység. 28. Távol-keleti állam. 29. Akta. Függőleges: l. Fut. 2. Kettőzve dunántúli város. 3. Nagy magyar költő. 4. Állóvíz. 5. Veszedelem. 6. Borozik. io. Szorgos rovar. 11. Csaknem kiás!!! 13. Háziszárnyas. 14. Azonos betűk. 15. Megfejtendő. 17. Hajdanán. 19. Huszonnégy órai 21. Lakóépülete. 23. Hónaprövidítés. 24. önmagába visszatérő, szabályos, görbe vonal. 26. E napon 27. Mely személy? Megfejtendő: Vízszintes 16, 1, függ. 15. Múlt heti megfejtés; Éljen felszabadulásunk nagy ünnepe. Könyvjutalom: Dengi Mária Nyírszőlős, Kun Szilvia Kisvarsány, Takács Agnes Opályi. Magyar László Máriapócs, Dávid Rita Kisvárda, Karácsony Gyöngyi Gyü- gye és Tomaskovits Enikő Nyíregyháza. Nazim Hikmet: A kutya ugat, a karaván halad Vannak olyan közmondások, amelyek nem veszítenek szépségükből, frisseségükből. Ezek közé tartozik, a legszebb, a leg- frisebb: A KUTYA UGAT, A KARAVÄN halad. Valahányszor gyermekkoromban ezt a közmondást hallottam, szinte magam előtt láttam a karavánt: amint a forró téglaként izzó sivatagi éjszakában elfúló lélegzettel, a csillagokig szálló csengettyűszóval haladt a menet mindig csak előre. A karaván pihenés nélkül folytatta útját, távolról kutyák ugattak utána. A kutyaugatást maga mögött hagyva, pihenés nélkül tovahaladó karaván tisztelettel teli félelmet ébresztett kis szívemben, mem behunyni, és fejemet anyám ölébe rejteni. Sok más félelemmel együtt, ez a tisztelettel teli félelem is elenyészett, mire felnőttem. Ezek a szavak legsötétebb napjaimban is fényt jelentenek számomra. A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD. Tüzes dal ez, hittel teli a hitéért küzdő ember aikán. Ezt kiáltották a forradalmak hősei, amikor harcba indultak. Az emberiség története tulajdonképpen nem más, mint az előre haladó karavánok és az ugató kutyák meg-megújuló, szüntelen ellentéte. NÉPEK MESÉI A két béka Hamupipőke 0 Romhányi József mesejátéka a nyíregyházi Móricz Zsigmondi Színház gyermekszínpadának előadásában Fényképezte: Elek Emil PITVARMESTER: Jól van, jól van lányok, a nyitótáncot már eleget gyakoroltátok. Most már vonuljatok cicáim a cicomaszobába, a báli keliék-mellék- terembe és ott várjátok meg, amíg őfelsége parancsára nyitójelt harsog a harsona. HÉTZSÁKNÉ: Pitvarmester úr! Piitvarmester úr! PITVARMESTER: Ki rikácsol? Mintha nemrég, valahol máshol hallottam volna ezt a reszelős, kissé eszelős hangot! Tudom már, a mézes-bábossátor- nál! HÉTZSÁKNÉ: Ott bizony! Annál az alávaló csaló mézeskalács-szív facsartnál. Mért kapkodod a fejed Ilyen ijedten? PITVARMESTER: Izé, sok a dolgom ... Jelenleg is nagyon kell sietnem. HÉTZSÁKNÉ: Hogy ne siess el semmit elhamarkodva, egy zacskó csikóaranyat nyomok a marlkodba. Az én lkát Illedelmes, csendes, rendes kisasszony leánykám szépségét látva úgyis tátva marad ugyan a király szája, de ez még nem minden, ami még kéne a máíkasághoz, azt nem kértem ingyen. Te a cir- kalmas szószaporításhoz tapasztalt vagy. Csak az kell, hogy őket a bemutatásnál úgy feknagasztaljad, hogy a megszédült királyfi már a menyegzőt is aüg tudja kivárni. PITVARMESTER: Megpróbálom, megígérem, s ha sikerül, ml lesz majd a bérem? HÉTZSÁKNÉ: Ha királyikomaasszony leszek, kineveztetlek udvari főkincstárnoknak, az pedig bármennyit harácsolhat, lophat. PITVARMESTER: Lopni?... Én?.,. Majd megpróbálom, Bízd rám a dolgot! Én kavarom a kását az udvari bálom Őfelsége lépteit hallom és az udvar- tartásdíj-taikarékasságból én magam vagyak a bejelentő ajtónálló botos. HÉTZSÁKNÉ: Légy ügyes, légy oikos! PITVARMESTER: Urunk és knrályunk, őfelsége XII. (kétségbeesett Boldizsár! KIRÁLY: Kétségbeejt, hogy mindenki ordiibál, Mér üvöltőd fülembe, hogy Boldizsár?! Azt hiszed, hogy még nem tudom a nevemet? Hallottam már tőled is épp eleget! PITVARMESTER: Bocsánat, kissé elragadt a hódolat, tisztelet, ámulat, csodálat! KIRÁLY: Pitvarmester, én unom a bálokat, de a fiam ma menyasszonyt válogat! Tűrnöm kell a csinnadrattát miatta, Bár elfutnék inkább visszariadva. Ha dong a dob, durran, mint a pokolgép, Legszívesebben szipogva zokognék, De boldog az, áki ma otthon hajcsikál. PITVARMESTER: Ismervén felséged viszonylagos zeneiszonyát, — Olyan főhangászmestert kerestettem, akiért kezeskedem. S bár hangerjesztő szerszáma merőben szokatlan, mégis elfogadtam. KIRÁLY: Nos hadd lássuk! PITVARMESTER: Zenemester lépj elő! KIRÁLY: Mutasd, mi van a kezedben, dobverő? SZAKÁCS: Nem felség, két kiskalapács. Voltam ón már szakács-takács, Most újabban kovács lettem, Patkoláshoz van kedvem. KIRÁLY: Szavamra, már nem értem az egészet! Hogy kerülsz te akkor ide zenésznek? Nem istálló az én fényes palotám, S a leánykák se táncolnak lópatán ! (Folytatjuk) NEMZETKÖZI GYERMEKÉV
