Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

1979. április 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKPOSTA Tavaszi szünidő GYERMEKVILÁG Cirkuszstúdió, dámajátékkor, turista­szakosztály Úttörőpalota Ungváron Uszoda, miniobszervatórium, koripálya Most láthatod a természetben A búbos banka Hogyan lehet vörös agyagból félelmetes rinocéroszt vagy mondjuk egy mókás asszonysá­got formálni — csupa göndör fürttel a fején? A választ két kislány adja meg a kérdésre: kezük ügyesen dolgozik az agyagon. Akár egy magyar iskola szak­köri foglalkozásán is járhatnánk. De a két kislány Kárpát-Ukraj- nában. Ungváron él és a városi úttörőpalota szobrászkörének tagjai! Az ifjú képzőművészek szakköre — vannak köztük raj­zolók, festők, szobrászok — 325 tagot számlál. Tucatnyi csoport­ba tömörülve ismerkednek a gyerekek a képzőművészet tit­kaival a köztársaság érdemes tanítója: Bakonyi Zoltán irányí­tásával. Zoli bácsi 32 éve dolgo­zik az úttörőpalotában. Büszkén említik: eddig 350 volt tanítvá­nyából lett művész! S hogy mindig újabb tehetségek jön­nek, erről a polcokon sorakozó agyagszobrocskák (ezeket saját kis kemencéjükben égetik) s a falra helyezett rajzok, festmé­nyek tanúskodnak. Negyven szakkör a legfonto­sabb művészeteket viszi közel a a 6—17 éves iskolásokhoz. Ala­kult koreográfiái stúdió, nép­táncegyüttes, külön kisdobos, úttörő- és komszomolista ének­kar. sőt cirkuszstúdió is van. ahol a moszkvai cirkusz művé­szei oktatják az akrobatikát, a ilyenkor szerettem volna a sze­zsonglőrködés fortélyait, de ne­velnek bohócokat, légtornászo­kat, kaszkadőröket is. Egy évben átlagosan 40 alka­lommal lép fel a 120 tagú színját­szó stúdió. Vannak köztük gye­rekek elsőstől tizedikesig, sőt sok olyan fiatal eljár a próbák­ra, aki már befejezte a középis­kolát. A stúdiónak külön emblé­mája van. Helyiségében fotók őrzik a legsikeresebb bemutatók emlékét, „A mi színházunk” címmel pedig tabló szemlélteti a színjátszók munkáját. Most egy szovjet szerző darabját próbál­ják Ravasz Petya címmel. S hogy még mi minden talál­ható az ungvári úttörőpalotá­ban? A műszaki érdeklődésű pajtások a rakéta-, repülő-, au­tómodellező szakkörben találnak hasznos elfoglaltságot. Külön tö­mörülnek a rádió és a fotózás hívei. Alakult művészi torna-, sakk- és dámajátékkör, turista­szakosztály, legújabban pedig if­jú természetbarátok köre. A sok-sok izgalmas játék, fog­lalkozás számára ma már kicsi a meglévő épület. Az új megyei úttörőház azonban már épül, s mivei komszomol élmunkás épít­kezés, ezért várható, hogy ha­marosan birtokba is vehetik a pajtások, itt még több szakkör kap majd helyet, lesz uszoda, miniobszervatórium, sőt a Kár- pátontúli területen elsőként kor­csolyapálya is. Házi Zsuzsa (Tasnádi Edit fordítása) Március vége felé érkezik vissza afrikai téli szállásáról az Alföld érdekes életmódú, egzo­tikus színezetű madara, a búbos banka. A nép nagyon találóan ,,büdös bankának” is nevezi, mivel fészkelőhelye környékén szinte elviselhetetlen bűzt áraszt. Mindezt a hatást bűzmirigyei­nek váladékával éri el, s ez egyik védekező fegyveréül is szolgál, mivel ily. módon elűzi a környezetét, fészkelőhelyét za­varó más élőlényeket. Tollazatát — bár nem túl sok szín díszíti, mégis pompázatosnak nevezhet­jük. E rigó nagyságú madarunk többnyire alacsonyan, eny­hén hullámos vonalban re­pül. Időnként fákra, háztetőkre szállva megpihen. Ilyenkor megpillanthatjuk legyezőszerűen széttárható sárga és fekete színű tolibóbitáját. A környezethez alkalmazko­dott színezete a táplálékszerzés Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két béka. Jóban, rossz­ban együtt éltek. Az egyik erős, bátor és vidám volt. A másik azonban haszontalan, lusta és ráadásul gyáva. Ennek ellenére szerették egymást. Egyszer éjszaka kimentek sé­tálni. Ahogy mentek, mendegél- tek, az erdei út végén észrevet­ték egy házat. A ház mellett meg egy pincét. Egyenesen a pincébe mentek. Ott elkezdtek játszani. Addig-addig ugráltak, míg véletlenül beleugrottak egy tejfölös bögrébe. Hát ez bizony nem víz volt. Mind a ketten fulladoztak. Kézzel-lábbal kapálóztak, majd úszni kezdtek. De a bögre fala magas volt. A lusta béka úsz­kált, rugkapált egy darabig, majd így morfondírozott: ,.Hiába kínlódok. Én innen nem tudok kimászni. Inkább fulladjak meg azonnal!” — gondolta és abbahagyta az úszást. Meg is fulladt. A másik békát más fából fa­ragták. Az bezzeg így gondolko­dott: „Nem, barátocskám. én nem adom magam ilyen könnyen. Meghalni még ráérek. Én még kapálódzok egy keveset, hátha sikerül!” Már érezte, hogy itt a vég, de minden erejét összeszedte. Nem akart meghalni. Már-már el­ájult, de tovább harcolt. És hirtelen — mi történt? Ér­zi a kis béka, hogy a lába alatt tejföl helyett valami kemény van, mintha föld lenne. Nagyon elcsodálkozott a kis béka, nézi, hát látja: eltűnt a bögréből a tejföl és a lába alatt az a ke­mény valami — egy darab vaj. — Honnan került ez ide? — csodálkozott a béka. De aztán rájött: addig-addig rugkapálta a tejfelt, míg vaj lett belőle. ,,Milyen jó, hogy nem adtam fel, mert akkor én is beleíullad­közbeni rejtőzködésben játszik nagy szerepet. Ugyanis főként gilisztákkal, rovarokkal, apróbb csigákkal táplálkozik, melyeket hosszú, hajlott csőrével a föld alól is előhúz. Ha a madarat még sokan nem is látták volna, tompa, kellemes egyhangú „Pu- pu-pu” hangjára bizonyára már rengetegen felfigyeltek. Különö­sen ilyenkor tavasszal, a párke­resés időszakában nagyon sok­felé találkozhatunk vele. Kedve­li a gyümölcsösöket, szőlőket, ligetes tájakat. Az odvas, öreg fák eltűnésével fészkelőhelye egyre gyérül. Hozzájárul még fokozatos ritkulásukhoz, a vegy­szerek nagy mennyiségű alkal­mazásán túl a felelőtlen légpus­kázás is. Kipusztulásától még nem kell tartanunk, ennek el­lenére a védett állatfajok közé tartozik hazánkban! Agárdy Sándor tam volna.” Ezzel kiugrott a bögréből, pihent egy kicsit, és az erdei úton boldogan hazaug­rált. A másik béka pedig benne maradt a bögrében. Nem látta a napot, nem ugrált, és soha nem brekegett többé. Pantyelejev meséjét fordította: Paróczay Jolán Elhatároztuk, hogy az elkövet­kezendő időben rendszeresen küldünk tudósítást csapatunk életéről — írják leveliikben a máriapócsi úttörők, az úttörőta­nács nevében. Elsőként arról számolnak be. hogy jól sikerült karnevált rendeztek a ..Gyer­mekek a gyermekekért” akció szellemében. A bevételt a szoli­daritási alap számlájára fizették be. A másik nagy esemény a Ta­nácsköztársaság 60. évfordulójá­ra rendezett úttörő-találkozó volt Máriapócson, amelyre meghívták a kislétai és a pócspetri pajtá­sokat is. Egy szép vándorserleg volt a váltófutás tétje, ezt a ven­déglátók nyerték el. Egy évig őrizhetik. Kisvárdáról nem gyermekek írtak, hanem Bodnár Gyula nyugdíjas pedagógus, ám levele a gyermekeket dicséri. Arról számol be, hogy követésre talált a 4-es számú napközi Csipollinó őrsének példája; a 2 számú is­kola hatodik osztályos őrsei la­kóterületük közelében felkeresik a rászoruló, idős embereket, a betegeskedő nyugdíjasokat és ahol tudnak — segítenek. Ebé­det hoznak az óvoda, vagy az iskolai napközi konyhájáról, esetleg bevásárolnak. Mi is örülünk, ha ilyen önzetlen tet­tekről tudósíthatjuk a pajtáso­kat. Most pedig pár szó a tavaszi szünidő programjáról. Jó az idő, igyekezzetek minél többet a sza­badban tartózkodni, kirándulni, sportolni. Közben ne felejtsétek el, hogy — főleg a városokban — sok kulturális program ké­szül a kedvetekért, ezért érdek­lődjetek: hátha vannak olyan rendezvények az úttörőházban, vagy a művelődési otthonban, amit kár volna kihagyni. a nyíregyházi kislányoknak ajánl­juk: a jövő pénteken, 13-án fél tízkor alapanyaggal felszerelve az úttörőházban jelentkezhettek — közös hímestojás-festésre. Az általános iskolai napközi otthonok megalakulásának 25. évfor­dulóját ünnepelték április 2-án Fehérgyarmaton, a gyerekek a szabad foglalkozásokon applikációs taneszközöket, beregi hímzést és játékokat készítettek, s ebből nyitottak kiállítást a városi mű­velődési központban. Este tíz napközis csoport mutatkozott be né­pi játékokkal, dalokkal és sport gyakorlatokkal. A bevételt a nemzetközi gyermekév alkalmából az ENSZ számlájára fizetik be, de jut a gyerekek nyári táboroz ására is. (M. K.) TÖRD A FEJED! m V t X V ó? 6 ■ \ V ÍL 9 ■ J C ' 12 X V V 1SS ■ vr ■ 18 ■ X ■ X • 22 23 ■ d X\ 25 1 X ef 'L­t 28 x Ár Vízszintes: 1. Megfejtendő, a vízszintes 16. folytatá­sa (kilencedik négyzetben: SZ). 6. -ban, -ben több nyugati nyelvben. 7. Államnak fizeti az állampolgár. 8. Agy. 9. . . .-tam dob. 11. Kálium, szilícium vegyjele. 12. Ájul. bódul. 14. Vízigényes gabonaféleség. 16. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1, függ. 15. sorokban). 18. O, oroszul. 20. Csapadékféleség, 21. Ragaszkodó. 22. Lár­ma. 24. Tatár uralkodó. 25. ... és a na­pám. 27. Duna—Tisza . . ., alföldi tájegy­ség. 28. Távol-keleti állam. 29. Akta. Függőleges: l. Fut. 2. Kettőzve dunántúli város. 3. Nagy magyar költő. 4. Állóvíz. 5. Vesze­delem. 6. Borozik. io. Szorgos rovar. 11. Csaknem kiás!!! 13. Háziszárnyas. 14. Azonos betűk. 15. Megfejtendő. 17. Haj­danán. 19. Huszonnégy órai 21. Lakóépü­lete. 23. Hónaprövidítés. 24. önmagába visszatérő, szabályos, görbe vonal. 26. E napon 27. Mely személy? Megfejtendő: Vízszintes 16, 1, függ. 15. Múlt heti megfejtés; Éljen felszabadulá­sunk nagy ünnepe. Könyvjutalom: Dengi Mária Nyírszőlős, Kun Szilvia Kisvarsány, Takács Agnes Opályi. Magyar László Máriapócs, Dávid Rita Kisvárda, Karácsony Gyöngyi Gyü- gye és Tomaskovits Enikő Nyíregyháza. Nazim Hikmet: A kutya ugat, a karaván halad Vannak olyan közmondások, amelyek nem veszítenek szépsé­gükből, frisseségükből. Ezek kö­zé tartozik, a legszebb, a leg- frisebb: A KUTYA UGAT, A KARAVÄN halad. Valahányszor gyermekkorom­ban ezt a közmondást hallottam, szinte magam előtt láttam a ka­ravánt: amint a forró téglaként izzó sivatagi éjszakában elfúló lélegzettel, a csillagokig szálló csengettyűszóval haladt a menet mindig csak előre. A karaván pihenés nélkül folytatta útját, távolról kutyák ugattak utána. A kutyaugatást maga mögött hagyva, pihenés nélkül tovaha­ladó karaván tisztelettel teli fé­lelmet ébresztett kis szívemben, mem behunyni, és fejemet anyám ölébe rejteni. Sok más félelemmel együtt, ez a tisztelettel teli félelem is el­enyészett, mire felnőttem. Ezek a szavak legsötétebb napjaim­ban is fényt jelentenek szá­momra. A KUTYA UGAT, A KARA­VÁN HALAD. Tüzes dal ez, hit­tel teli a hitéért küzdő ember aikán. Ezt kiáltották a forradal­mak hősei, amikor harcba in­dultak. Az emberiség története tulaj­donképpen nem más, mint az előre haladó karavánok és az ugató kutyák meg-megújuló, szüntelen ellentéte. NÉPEK MESÉI A két béka Hamupipőke 0 Romhányi József mesejátéka a nyíregyházi Móricz Zsigmondi Színház gyermekszínpadának előadásában Fényképezte: Elek Emil PITVARMESTER: Jól van, jól van lányok, a nyi­tótáncot már eleget gyako­roltátok. Most már vonul­jatok cicáim a cicomaszo­bába, a báli keliék-mellék- terembe és ott várjátok meg, amíg őfelsége paran­csára nyitójelt harsog a harsona. HÉTZSÁKNÉ: Pitvar­mester úr! Piitvarmester úr! PITVARMESTER: Ki riká­csol? Mintha nemrég, va­lahol máshol hallottam volna ezt a reszelős, kissé eszelős hangot! Tudom már, a mézes-bábossátor- nál! HÉTZSÁKNÉ: Ott bi­zony! Annál az alávaló csaló mézeskalács-szív fa­csartnál. Mért kapkodod a fejed Ilyen ijedten? PITVARMESTER: Izé, sok a dolgom ... Jelenleg is nagyon kell sietnem. HÉTZSÁKNÉ: Hogy ne siess el semmit elhamar­kodva, egy zacskó csikó­aranyat nyomok a marlkod­ba. Az én lkát Illedelmes, csendes, rendes kisasszony leánykám szépségét látva úgyis tátva marad ugyan a király szája, de ez még nem minden, ami még ké­ne a máíkasághoz, azt nem kértem ingyen. Te a cir- kalmas szószaporításhoz tapasztalt vagy. Csak az kell, hogy őket a bemuta­tásnál úgy feknagasztaljad, hogy a megszédült király­fi már a menyegzőt is aüg tudja kivárni. PITVARMESTER: Meg­próbálom, megígérem, s ha sikerül, ml lesz majd a bérem? HÉTZSÁKNÉ: Ha ki­rályikomaasszony leszek, kineveztetlek udvari fő­kincstárnoknak, az pedig bármennyit harácsolhat, lophat. PITVARMESTER: Lop­ni?... Én?.,. Majd meg­próbálom, Bízd rám a dol­got! Én kavarom a kását az udvari bálom Őfelsége lépteit hallom és az udvar- tartásdíj-taikarékasságból én magam vagyak a beje­lentő ajtónálló botos. HÉTZSÁKNÉ: Légy ügyes, légy oikos! PITVARMESTER: Urunk és knrályunk, őfelsége XII. (kétségbeesett Boldizsár! KIRÁLY: Kétségbeejt, hogy mindenki ordiibál, Mér üvöltőd fülembe, hogy Boldizsár?! Azt hiszed, hogy még nem tudom a ne­vemet? Hallottam már tő­led is épp eleget! PITVARMESTER: Bo­csánat, kissé elragadt a hó­dolat, tisztelet, ámulat, csodálat! KIRÁLY: Pitvarmester, én unom a bálokat, de a fiam ma menyasszonyt vá­logat! Tűrnöm kell a csin­nadrattát miatta, Bár el­futnék inkább visszariad­va. Ha dong a dob, dur­ran, mint a pokolgép, Leg­szívesebben szipogva zo­kognék, De boldog az, áki ma otthon hajcsikál. PITVARMESTER: Is­mervén felséged viszony­lagos zeneiszonyát, — Olyan főhangászmestert ke­restettem, akiért kezeske­dem. S bár hangerjesztő szerszáma merőben szo­katlan, mégis elfogadtam. KIRÁLY: Nos hadd lás­suk! PITVARMESTER: Zene­mester lépj elő! KIRÁLY: Mutasd, mi van a kezedben, dobverő? SZAKÁCS: Nem felség, két kiskalapács. Voltam ón már szakács-takács, Most újabban kovács lettem, Patkoláshoz van kedvem. KIRÁLY: Szavamra, már nem értem az egészet! Hogy kerülsz te akkor ide zenésznek? Nem istálló az én fényes palotám, S a leánykák se táncolnak ló­patán ! (Folytatjuk) NEMZETKÖZI GYERMEKÉV

Next

/
Thumbnails
Contents