Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. április 4. © Munkában a növényvédő repülőgép Dr. Ladányi Pál, nyírbátori főorvos kutatómunka közben ÉLETÜNK képekben Népi szőttes készül Paszabon Beatkoncert a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Halászok a Túron „Tízet felneveltünk..." Sütő József naplója Naplót ír az öreg Sütő József. Életének nyolcvannegyedik tavaszát köszöntve friss emlékezettel pillant vissza saját múltjába. Két spirálos, franciakockás irka lapjai teltek meg gyötrelmes múltat idéző s apró, szegényes örömöket felvillantó szavakkal. Amikor meglátogattuk őt — hogy vallatóra fogjuk, s naplóját is megidézzük — fiának, Jánosnak nem panaszként említi: már a harmadik irónból is kifogy lassan a tinta. Fárasztó-e? Szép, vallja, persze kimerülnek az inak, s nemcsak a kéznek kell járnia, az ész is dolgozik. Bár kiválóan lát, olvas, messzire tekintő szemeit is pihentetnie kell, hogy aztán még távolabb lásson, még mélyebbre pillantson, s merítsen az igazság forrásaiból. INGET FONT KENDERBŐL Első sorok a születésről: „Élettörténetem igen rögös, viszontagságos. Születtem 1896. III. 30-án Nyírgyulaj- ban, igen szegény szülőktől, 7-en voltunk testvérek. Apám 23 évig volt határkerülő. Kialkudott évi bérért, egy évben 60 napot kellett dolgoznia egy kis rozoga szobáért. Egy beázott tető volt a fejünk felett. Szegény apám eltervezte, hogy ez így nem mehet tovább, élni és 4 fiút iskolába járatni (merthogy leírom, sem apám, sem anyám nem tudott írni, olvasni.)” A napló 2-es oldaláról: „Szegény apám kigondolta, kimegyen Amerikába 1904- ben. József Attila írása szerint a hárommillió koldussal kitántorgott ő is.” Megindító sorok a tanulásról: „Nem volt irkára való pénz. Azzal nyertünk, hogy volt egy szegény zsidó boltos. Két cső kukoricáért adott egy palavesszőt vagy egy irkát. (Ne nevessenek ki, hogy így leírom.)” Gondolatok az életről, a paplő oldáláról: „Anyám összehordott a gazdasszo- nyoktól kenderkócot, abból font inget, gatyát. így nevelkedtünk. Később apám küldözgetett egy kis pénzt. 1907- ben vettünk egy kis rozoga házat árverésen 108 ül telekkel, homoki legelővel, így lettünk zsellérek. Osztályozva voltak az emberek. Voltak urasági cselédek, béresek, kocsisok, negyedtelkesek, féltelkesek, öttelkesek ...” HAZA A FOGSÁGBÓL Vallomás fogságról, szökésről a 18. oldalon: „1918. május 2-án kerültem haza a fogságból;' Jászberénybe vittek, de nem engedtek be bennünket a laktanyába. Mint bolsevista gyanúsítottakat a laktanya mögött egy szögesdrótkerítéssel körülkerített hosszú deszkabarakkban helyeztek el, s megkezdték a személyenkénti kihallgatásunkat.” Leírja, hogyan szökött haza, aratni akart, kenyeret keresni a családnak. Körözték. A Mándy-urada- lom földjén már keresztekben állt a búza. Két barátjával, a Szőllősi testvérekkel éjszaka kimentek, ponyvát vittek, „egész éjjel dörzsöltük a kalászokat”. Gyűlt a búza, cipelte Bátorba. A molnár őstermelői igazolványt kért a félig katonaruhát viselő fiatalembertől. Ekkor s/eppent meg. Feltalálta magát. Ezt kérdezte a molnártól: „Magának van-e katonafia?” így a molnár: három is. S mikor megtudta, szökött katona, mérte a lisztet. „így lett kenyere a családunknak.” S már a 25. oldalon arról ír, hogyan csapták el szája miatt a kendernyűvésből, mert lází- tott, s ekkor találkozott ösz- sze barátjával Szféránk Mihállyal. „Ö kapott levelet Oláh Pétertől, akivel együtt szolgáltunk, ö hívott Szat- márba. Mentünk, beálltunk vöröskatonának.” AZ ÖTÖDIK FIŰ Ezt olvasom a napló 28. oldalán: „1919. október 16-án házasságot kötöttem egy cselédember lányával, Bodnár Erzsébettel. Tizenkét gyerekünk született, tizet felneveltünk, igen viszontagságos körülmények között. Semmi vagyonunk nem volt.” Nagyatádiék adtak neki 2 holdat, egy házhelyet, S lejjebb arról számol be, hogyan szegődött el a Nyírvízhez csatornaőrnek, s Mikecz Pál főmérnöknek, az alispán öccsének parancsára miért kellett 45 kilométert gyalogolni Gyulajból Nyíregyházára. „Másállapotban hagytam itt feleségemet Mikor hazaértem a fiúk, János, Jóska, Sanyi futottak elém: »Apukám! Anyukámnak meg kisbabája van« — kiabálták. Mi van? Kérdeztem. »Azt nem tudjuk, de azt igen, hogy Miskának fogják hívni.« Nevettem, ő volt az ötödik fiú a kilenc közül. Bábaasszony még nem volt, később jött, megfürösztötte a Miskát” — olvassa az öreg. Itt közbeszól Erzsébet néni: „Azt nem írtad bele, hog3' több nyáron nagy hassal arattam. Négy fiamat szültem aratáskor, csaknem a tarlón az utolsó pillanatban.” Sütő József két nyelven, ukránul és magyarul írta le a felszabadulás pillanatait. Belelapoz a naplóba, s hol ukránul, hogy magyarul mondja: RITKA BÜZA „Gyakran hívtak tolmácsolni. Kérték, állítsak össze 80 fogatot, Sóstóról Rakamaz- ra a Tiszához kell vinni szálfákat. Lófogat nem volt, mert a lovakat elhajtották a németek. Tehénfogatokat állítottunk ki. Az emberek vonakodtak, hideg telünk volt. Azt kérdezték: a te fogatod ott lesz-e? Igen szép két tehenünk volt. Ennyi volt minden vagyonunk, de segíteni kellett. Befogattam egyik: fiammal és felhajtottuk a piactérre. Sándor 2 hétig volt oda, ötször fordult Rakamaz- ra. Egyik tehenünk oda is pusztult, a szekeret egy másik gyulaji ember, Bodnár Józsi huzattá’-j^aza. Szőllősi Pistának is odádöglött egyik tehene. így fogtunk össze egy- egy tehenet és szántottunk, vetettünk, azon a tavaszon. Volt olyan nagy család, mint a miénk, a 3 kataszter földet kapával vágták fel, a búzát úgy szórták bele. Ritkás lett, de már az övéké volt végleg.” TANULSÁGUL A JÖVŐNEK És amikor Gyulajban megalakult az UFOSZ helyi szervezete, Sütő Józsefet választották elnöknek. Erről ezt írja az 59. oldalon: -„Tiszteletbeli hivatás volt. Később ha Pestre szólítottak, már fizették az útiköltséget is ...” Dús lombú családfának írja a naplót az öreg Sütő. Tíz élő gyermekének, huszonhárom unokájának, hét dédunokájának és a gyulajiaknak. Mert ő vall a faluról és embereiről is, csaknem egy évszázad történéseit visszaidézve tanulságul a jövőnek. Szandálvásár a nyíregyházi Búza téri piacon Szundikálás tavaszi napsütésben Farkas Kálmán Diákkönyvtár
