Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-29 / 99. szám

1979. április 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munka és humánum N em szentségtörés, ha egy ünnepet köszöntve arra tö­rekszünk, hogy a hétköznapokról szóljunk. Különö­sen természetes ez május elsején, amely nap, mint tudjuk, a legszebb prózai cselekvés, a legköltőibb hétköz­napi tett napja: a munka ünnepe. Végül is az a leggyönyörűbb a mi világunkban, hogy a hozzáértő emberi munka hozta létre és hogy minden nemes eszme a munka folyamatából keletkezett. Ezt bizonyítja az egész emberiség élete. Manapság Magyarországon, a „munka” kifejezést rend­kívül korszerű és időszerű fogalmak keretében használjuk. Ezek az új szóötvözetek megújulási készségünket fejezik ki és társadalmunknak azt a tulajdonságát jelzik, hogy képe­sek vagyunk korszerűen gondolkodni és cselekedni. Valahol itt kell keresnünk az idei május elsejének belső lényegét. Az egyik leggyakrabban használt új kifejezésünk így hangzik: munkaerő-gazdálkodás. Közgazdasági kifejezésnek tűnik ez a szókapcsolat, de mélységesen humánus tartalma is van. A munkaerő-gazdálkodás számunkra nem azt jelen­ti, hogy figyelmen kívül hagyjuk az emberi tényezőket. Ez a művelet vagy gazdasági tevékenység nem más, mint a kor­szerű szocialista gazdálkodás egyik humán tényezője. Azt szoktuk mondani, hogy Magyarországon munkaerőhiány van. Ez általában igaz. De azt is tudjuk, hogy az egyik he­lyen a kelleténél többen dolgoznak, míg máshonnan hiá­nyoznak az emberek. Ez rossz a gazdálkodásnak és rossz az embernek. Ahol feleslegesen sokan vannak, ott óhatatlanul felmerül az alkotni kész ember előtt: van-e érteimé, hogy ilyen körülmények között dolgozzak, hiszen végül is nem teszek hasznosat?! Ahol pedig kevesen vannak, ott minden­képpen mások, a hiányzók helyett is dolgozni kell, többet mint kellene. Itt a kérdés így fogalmazódik: erőmön felülit követelnek tőlem, miért kell ezt tennem?! A munkaerő­gazdálkodás lényege tehát az, hogy lehetőséget biztosítson a dolgozó ember számára az egyéni elképzelések megvaló­sítására, a képességek érvényesítésére és ahhoz, hogy a dol­gozó megtalálja a számításait. Mégis mérlegre kell tennünk — rendszeresen és nyíl­tan — a dolgozók magatartását is. Hiszen tudjuk, hogy vannak olyanok, akik azért tohonyák és eredménytelenek, mert ez természetükből, adottságaikból ered. Fegyelmezet­len emberek, akiknél a készség hiányzik. Tehát lehet ott is fegyelmezetlen ember, ahol kedvezőek a munkakörülmények és jó a szervezettség. De bízzunk az emberekben! Az alkotó- készség, a munkavégzés öröme az emberek legtöbbjénél fel­ébreszthető valami módon. Lehet erkölcsi ösztönzés és lehet anyagi érdekeltség, vagy mindkettő együtt. Az együtthatás nyilvánvaló. Nem fejezi ki a végzett munka megbecsülését, ha a jövedelem független a valóságos teljesítménytől. Az is hiba, ha a jól végzett munkát kizárólag anyagilag viszo­nozzuk és elfelejtkezünk az erkölcsi, a szakmai elismerés lehetőségéről. Valamit még el kell mondani a munkafegyelemmel és a munkával kapcsolatban. Szóltunk arról, hogy az örömmel végzett munka, a fegyelmezett munka alapja, ha valaki olyan helyen dolgozik, ahol a szakértelmét jól tudja kama­toztatni. Ezt a törvényszerűséget azonban nem lehet abszo­lutizálva értelmezni, vagyis nem lehet minden körülmények között az egyszer már megszerzett képzettséghez, szakisme­rethez igazodni. íbiszen éppen korunk feladata olyan rugal­mas gazdasági szerkezetet létrehozni, amelyben az igények­nek megfelelően változnak a termelési célok és maguk a termékek. Könnyen lehet, hogy valaki kiválóan dolgozik egy helyen, viszont ugyanaz a hely holnap más ismerete­ket követel. Fontos követelménye tehát biztosítani annak lehetőségét, hogy a dolgozók rugalmasan tudjanak alkal­mazkodni az új körülményekhez, legyenek alkalmasak az új követelmények teljesítésére. Magyarul, nemcsak a mun­kahely-változtatásokat kell vállalniuk, hanem olyan változ­tatható szakismeretekkel kell rendelkezniök, amelyek sok­oldalú munkára teszik őket alkalmassá. M inden évben ünnepléssel köszöntjük május elsejét. De éppen ez az ünnep tiltakozik az ellen, hogy szok­ványos közhelyekkel beszéljünk jelentőségéről. Min­den évtized és minden év tovább haladó, megújuló tarta­lommal fogalmazza meg a szocialista munka lényegét, amely a hétköznapok valóságát fejezi ki. Ilyen prózai ünneplésre van szükség, vagyis olyan társadalmi méretű szervezettség­re, amely a dolgozó ember számára valóban ünneppé teszi a munkát. Soltész István MINDEN PERC DRÁGA Gyorsítják a tavaszi munkákat Jól jött az a pár millimé­ter csapadék a mezőgazda­ságnak, ami az elmúlt két nap alatt hullott. Elősegíti az aprómagvak kelését, csírázá­sát, szüksége volt a kalászo­soknak is a vízre, a palántá- zandó növények kiültetését is gyorsítja, valamint a virág­zás előtt lévő gyümölcsösök is hiányQlták már a csapadé­kot. Azért részben hátráltat­ta a vetést és megindíthatja a fuzikládiumos fertőzést, de ettől jóval nagyobb volt a haszna. Most már minden mező- gazdasági nagyüzemben teljes erővel kell üzemeltetni a ve­tőgépeket, minden percet ki kell használni. A burgonya gumója 95—97 százalékban került földbe a tervezett 14 ezer nyolcszáz hektárból. A cukorrépa vetéséből is mind­össze két százalék van még hátra, ami közel száz hektárt jelent. A zabot is nyolcvanöt százalékban elvetették a gaz­daságok, s jól haladnak a napraforgóval is. A terv 15 ezer-ötszáz hektár, s ennek a háromnegyedén már földben a vetőmag. Gyors ütemben halad a kukorica vetése. A tervek szerint a mezőgazda­sági nagyüzemekben és a ház­táji gazdaságokban közel százezer hektáron vetik ezt a fontos takarmánynövényt. Eddig a területnek a felén végeztek a munkával, s min­denki igyekszik minél hama­rabb befejezni, hiszen az áp­rilisi vetés adja a legtöbb termést. A vetés gyorsítására a KITE kezdeményezést indí­tott el a taggazdaságai között. Eszerint a vetőgépeket — ahol már befejezték a vetést — kölcsönadják egymásnak a nagyüzemek. így a jövő hé­ten már Tiszabercelen fog vetni a rakamazi gép. A gyümölcsösökben a vi­rágrügyek pirosbimbós álla­potban vannak, s hamarosan megkezdődik a virágzás. Fo­kozottan kell most védekezni a gomba kórokozók ellen. A télialma-, cseresznye- és meggyültetvényeket ismétel­ten permetezni kell. A munka ünnepét a gaz­daságok nagy része munkával tölti. Ez elősegíti a vetések, a palántázások gyorsabb be­fejezését. így az erő- és vető­gépek május elsején is dol­goznak. Milyen az áru, ha Made in Szabolcs? A legjobbat keresik Mentő kérdés lehet egy ve­télkedőn : mi Szabolcs ara­nya? A válasz egyértelmű: csakis az alma. Évtizedek óta a kiskertek éke, a legtöbb közös gazdaság fő bevételi forrása az alma, amely a gondos művelést, a szakértel­met jó terméssel hálálja meg. A jó termés, a minőség pe­dig egyet jelent a nagyobb jövedelemmel. Hazánkból az exportra jutó alma felét a szabolcsi ter­melők adják. Hogyan látják a kereskedők, a Hungarofruct Zöldség-Gyümölcs Külkeres­kedelmi Vállalat vezetői a szabolcsi almát? Holly Sán­dor, a frissáru-export főosz­tály vezetője mondja: Nemcsak termelni — Exportátvételi áraink­ban hiába differenciálunk erősen az osztályba nem so­rolható alma terhére, látszó­lag ennek nincs kielégítő ha­tása. Ez aztán az áru átvé­telénél okoz komoly nehézsé­geket, különösen akkor, ami­kor a szovjet vevő által adott minőségi követelmények nem találkoznak a termelői igény­nyel. Ez a bevezető mutatja a jelenlegi legnagyobb gondot. A termelők is sokszor el­mondják, hogy a fán még I. osztályú az alma, de mire le­szedik, átadásra kerül, akkor sokat veszít értékéből. A ki­út is egyértelmű: minél előbb változtatni kell a helytelen gyakorlaton. Nemcsak ter­melni, hanem leszedni, cso­magolni is tudni kell. Az egyik megoldás az időben történő almaszüret, ami gon­dos szervezéssel elérhető. Ugyancsak szervezés kérdése a válogatás, szállítás, csoma­golás javítása — megfelelő érdekeltséggel együtt. A kül­piacokon ugyanis csak a kü­lönleges és az I. osztályú al­mát várják. Van olyan vevő, amelyik a színeződést, az azonos méretmegoszlást is számításba veszi. Jobb minőség, több haszon A legnagyobb külföldi partner, a Szovjetunió a je­lenlegi mennyiségtől jóval több almát is átvenne — de csakis a minőséget megtart­va. A szerződésben 5 száza­lék az osztályba nem sorol­ható áru részaránya. Ennek ellenére tavaly, tavalyelőtt minden negyedik láda olyan alma volt, ami nem érte el a kívánt minőségi szintet. — Mindezek után nehéz azt mondani, hogy elégedet­tek lehetnénk az almater­mesztés és -export színvona- lávál — fogalmaz Szabó Im­re, a frissáru-szervezési fő­osztály vezetője. — De nem Felvételünk ősszel készült: a szamosangyalosi hűtőház­ba rakják az almát. (Cs. Cs.) lehet elégedett a termelő­üzem sem, hiszen jobb alma­minőség esetén magasabb be­vételhez jutna. Persze az is igaz, hogy az almatermesztés mértékével nem tartott lépést a technikai berendezések színvonala, dehát ez nem szolgál vigaszul senkinek. Gond, hogy az almaszüret kezdetétől a hidegebb idő be­álltáig alig három hónap áll rendelkezésre, s ekkor kell megszervezni a szüretet, a csomagolást, szállítást. Együttműködés szükséges a termelők, a külkereskedők és a szállítók között. Évek óta ütemezett program szerint szállítanak a gazdaságok, mégis a vasúti szállítási ka­pacitás miatt sokszor nehéz­kesen haladnak. A Hungaro­fruct tuzséri hűtőháza — mi­vel a szabolcsi alma többsége szovjet exportra kerül — nagyarányú gépesítésbe kez­dett, meggyorsult az átvétel, sikeresnek bizonyult a gépe­sített rakodás. ,A fejlesztés tovább folyik. Meglehet, hogy az idén — nagyobb termés esetén — nem lesz elég láda. A terme­lők a múlt évi maradványt fel akarják használni, ugyan­akkor kevesebb ládát rendel­nek, nem gondolnak előre, félnek a ládák tartalékolásá­nak terheitől. Ugyancsak a termelőknél okoz bizonyta­lanságot, hogy az almaárak kiadásának lassú az ügyinté­zése, nem tudják mihez tar­tani magukat. — Javasoljuk az elkövet­kezendő időszak telepítésé­ben a starking típusok növe­lését a jonatán rovására. A hűtőházi tárolásban növelni kívánjuk a golden fajtát is, mert jobban tárolható, mint a jonatán — ad tanácsot Sza­bó Imre. Mindez azért'megszívlelen­dő, mert a kereskedők tud­ják, hogy mit vesznek meg tőlük a piacon, a nagyarányú almarekonstrukció viszont évtizedekre meghatározza a termés összetételét. A friss gyümölcs mellett a konzervek exportja, a feldol­gozás jelenti a szabolcsi áruk értékesítésének másik útját. A Nyíregyházi Konzervgyár tavaly 54 ezer tonna árut szállított exportra a Hunga- rofructon keresztül. Ebből 9 ezer tonna tőkés exportra került, s nagyon keresett Angliában a pudingalma, almabefőtt és -sűrítmény. A külkereskedők ugyan közvet­lenül a tröszttel vannak kap­csolatban, ami a gyors infor­málást gátolja. —- Ennek ellenére a napi szállítási munkán keresztül igyekszünk bizonyos kapcso­latot teremteni a gyárral, ami jónak, barátinak mond­ható — jellemzi Vándor Fe­renc, a konzerváru export­főosztály vezetője. Új lehetőségek Az exportban új felfutást jelent az almalégyártó üze­mek belépése. A vajai társu­lásos üzem mellett a Zöldért, a Balkányi és a Szamos men­ti Állami Gazdaság a na­gyobb szállító. Nagyobb ex­portot érhetne el a Zöldért az aszaltalma-gerezdből. A téeszkapcsolatok közül új, hogy a kéki szövetkezet pó­réhagyma termelésére vállal­kozott, ami szárított formá­ban keresett cikke a nyugati levesporgyártóknak. A Hungarofruct külkeres­kedelmi munkája arra irá­nyul, hogy minél több hazai gyümölcsöt adjon el. A meny- nyiség mellett viszont egyre inkább a minőség számít. Mind a tőkés, mind a szocia­lista országokban a legjobb árut keresik. Erre kell felké­szülniük a gyümölcsterme­lőknek is. Lányi Botond Testvér­városok M inden év április utol­só vasárnapján meg­emlékezünk a test­vérvárosok világnapjáról. Huszonkét évvel ezelőtt, 1957. április 28-án, a fran­ciaországi Aiix-les-iBains- ben jött létre a testvérváro­sok szövetsége, mely a né­pek közötti megértést, a bé­ke és biztonság megszilár­dítását írta zászlajára. Vál­lalva olyan ügy szolgálatát, mely hozzásegíti az emberi­séget az alkotó munka, a teremtés öröméhez. Évről évre bővülnek a testvérvárosi kapcsolatok. A .második világháborúban sok megpróbáltatást kiállt szovjet városok százait fűzi baráti kapcsolat a test­vérországok városaihoz; a kölcsönös bizalom és meg­értés jegyében születtek is­meretségeik a nem szoci­alista országok települései­nek lakóival is. Hazánk a hatvanas évek elején csatlakozott a világ- szövetséghez. Napjainkban, szinte minden megyében több város is akad, mely szovjet, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, mongol, NDK-ibeli, román, finn, francia, olasz, dán városok­kal tartós, gyümölcsöző kapcsolatot hozott létre. A baráti szálak a Szovjet­unióval, a szomszéd orszá­gokkal a legszorosabbak. Nem csupán a kultúra, a gazdaság, a sport területeit érinti együttműködésük, — munkás- és ifjúsági talál­kozókat, .kölcsönös üdülési akciókat szerveznek, taná­csi, közigazgatási tapaszta­latcseréket tartanak, tanul­mányozzák a két város egészségügyi, oktatási rend­szerét stb. Különösen hasz­nosak a településfejlesztést segítő kezdeményezések: a városrendezésben, -tervezés­ben, a városépítésben sok a íközös vonás, hasonlóság, s így fel tudják használni egymás tapasztalatait. Az idegenforgalomnak is ked­vező feltételeket teremt a városok együttműködése. F elmérhetetlen értéke van a világot átfogó, nagyszerű mozga­lomnak, de talán eszmei je­lentősége a legnagyobb: a városok erős kézfogása a barátság, a biztonság zálo­ga, mert milliókat fog ösz- sze testvéri kötelékbe. Cél­ja egy: a világ kiegyensú­lyozott békés jövőjének megteremtése, megőrzése. H. A. W alter Pali bácsi a me­gye egyik legidősebb ácsmestere, az udva­ron az eperfa alatt áll, ősz hajszálain napfény csillog. Nyolcvankét tavaszt élt már meg az öreg, s az ideinek is úgy indult, mint ötven évvel ezelőtt: „Csak egészség le­gyen, s nagy baj már nem le­het”. Az udvarról akadálytala­nul siklik a tekintet, messzi­ről idelátszik az ibrányi templom tornya is. — Azt is én hoztam hely­re — emlékezik az idős mes­ter. — Huszonöt, vagy har­minc esztendeje, pedig ezt il­lő lenne számontartani, de hát régen volt, meg annyi munkája volt az embernek. Bércéi, Paszab, Búj, Ven- csellő, Gáva, még felsorolni is sok. Ha nekem most annyi százasom lenne, ahány házat felépítettem! — Mit csinálna annyi pénz­zel? — Hát... lenne annak he­lye. Az unokáknak adnám, hadd boldoguljanak. Bár..., azt mondom én, ingyen ka­pott pénznek még a szaga sem jó! — Pali bácsi! Valamikor azt mondták, a kőművest ar­ról lehet megismerni, hogy a faluban neki volt a legrosz- szabb háza. Az ácsot is...? Az öreg nem várja végiga kérdést, közbevág. — Olyan volt annak a munkája is — legyint. — Nézze meg az én házamat, hát rossz ez? Pedig ha látta volna, milyen volt ez, ami­kor megvettem. Szalmatetős, meg szabadkéményes. De az volt az első, hogy átfedjem, kicseréljem az ajtókat, abla­kokat, később meg le is pad­lóztam. Azóta is úgy áll, mint a feszület. Pali bácsi az apjánál tanul­ta a mesterséget, aki Ven- csellőn kezdte a szakmát, de Sárospatakon fejezte be. Fia azonban visszajött a szülő­földre, s ha nem is Vencsel- lőn, de itt a közelben, Bujon telepedett le. — Melyik volt a legemlé­kezetesebb munkája? — kér­dezzük már bent a szobában, ahol az öreg saját termésű borral kínálja a vendéget. — Ki tudná azt megmon­dani? Mind szép volt, mind emlékezetes, de — derül fel az arca hirtelen — a vencsel- lői kastély, az igen! Apám­nak a kezét dicséri az, de én is sokáig dolgoztam rajta, már mint mesterember. Az egészben talán az a legszebb, hogy a vencsellői költségve­tési üzem fejezte be a mun­kát, amelynek a fiam, Béla a vezetője. Az igen, az derék munka volt! — Pali bácsi, igaz, hogy maga még öt évvel ezelőtt is a tetőn dolgozott? — Igaz hát! A vencsellői költségvetési üzem emeletes irodaházát építettük, s meg voltak rémülve ezek a fiata­labbak, hogy leszédülök on­nan. Csak akkor nyugodtak meg, mikor látták, nem va­gyok én olyan gyámoltalan legény. Azért mostanra már érzem, hogy nagy idő bizony a nyolcvankét esztendő. Kü­lönösen, hogy a múlt eszten­dőben egy pillanatra megszé­dültem, s leestem a bicikliről. Azóta óvatosabban kariká- zok. De nem panaszkodom, hiszen még a tölgy sem él örökké, meg a fenyő. Nem is tudom, vannak-e még akkora fenyőfák, mint az én időm­ben? Máramarosból úsztat­ták tutajon végig a Tiszán a hegyi emberek a gyönyörű fenyőrönköket. Volt azok közt olyan is, amelyiket hárman sem értünk át. Azokból lehe­tett egészséges tetőket ácsol­ni. A falu közepén harangoz­nak. Dél van. Pali bácsi a mellényzsebbe nyúl, s te­nyérnyi órát halász elő. A mutatóra néz, majd bólint, pontosan húzzák a delet. — Látja ezt az órát? — mutatja a hosszú láncra erő­sített masinát. — Még 1923- ban vettem, azóta csak egy­szer kellett javítani. Leesett a tetőről, akkor megoperál­ták, s azóta semmi baja. Pe­dig ő sem fiatal legény már. Balogh Géza Áz öreg ács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents