Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-27 / 97. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 27. íljen a világ forradalmi erőinek imperialistaellenes együttműködése! Kádár János fogadta Herbert Miest Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön délután fogadta Herbert Miest, a Német Kommunista Párt elnökét, valamint Kari Heinz Schrödert, az NKP KB titkárságának tagját, a KB tagját. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen véleménycserét folytattak a két párt helyzetével és tevékenységével, valamint a nemzetközi élettel, a kommunista és munkásmozgalommal ösz- szefüggő egyes időszerű kérdésekről. A találkozón részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. (Kelet-Magyar- ország telefotó) BYT-elnökségi ülésszak Prágában Napirenden: az európai biztonság és együttműködés A Béke-világtanács elnökségének prágai ülésszaka, amelyen a nemzetközi békemozgalom mintegy 300 vezető személyisége vesz részt, az előző napi plenáris ülések után csütörtökön bizottságokban folytatta munkáját. Az egyik bizottság az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyalt. A megbeszélésen szó volt a helsinki záróokmány maradéktalan végrehajtásának feladatairól, továbbá arról, hogy a helsinki konferencia és annak kedvező hatása más kontinenseken is ösztönözheti a nemzetközi kapcsolatok hasonló szellemű rendezését és fejlesztését. A vita egyik felszólalója Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke, az ülésszakon részt vevő négytagú magyar küldöttség vezetője volt Emlékeztetett arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai most tíz éve bocsátották ki jól ismert budapesti felhívásukat, amelyben javasolták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívását. Az ennek nyomán megtartott helsinki konferencia záróokmánya az európai enyhülés meghatározó tényezője lett. Pethő Tibor kifejtette: a kulcskérdés most az enyhülés katonai területre való kiterjesztése, valamint az, hogy mielőbb döntő fordulat történjék a leszerelési tárgyalásokon. Az ülésszak egy másik bizottsága a BVT és az ENSZ együttműködésével foglalkozott. A BVT elnöksége harmadik munkabizottsága Vietnam, a Közel-Kelet és Dél- Afrika helyzetéről és a népeikkel való szolidaritás akcióiról tanácskozott. E két bizottság munkájában is részt vettek a magyar békemozgalom küldöttségének tagjai. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köz- társasági elnöke csütörtökön a prágai várban átadta Ro- mesh Chandrának, a BVT elnökének a Barátsági Érdemrend magas csehszlovák kitüntetést. Romesh Chandra ezt 60. születésnapja alkalmából azokért az érdemeiért kapta, amelyeket a világbékéért vívott harcban és a népek barátságának szilárdításában hosszú ideje kifejtett tevékenységével szerzett. A kitüntetésátadási ünnepség után Gustáv Husák fogadta a Béke-világtanács Prágában ülésező elnökségének küldöttségét, amelynek tagjai között ott volt Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke is. HANOI Vietnami—kínai tárgyalások A vietnami—kínai tárgyalások csütörtökön megtartott második ülése semmivel sem vitt közelebb a határtérségben uralkodó feszültség csökkentéséhez, a két ország közötti kapcsolatok normalizálásához. A két tárgyaló küldött csaknem öt és fél órán át tanácskozott a hanoi Nemzetközi Klubban, s mint a nyilvánosságra hozott beszédekből kiderült, Kína megkerülte a választ a múlt héten előterjesztett hárompontos vietnami indítványra. Ezt erősítette meg Phan Hien külügyminiszter-Jielyettes, a vietnami küldöttség vezetője is a tanácskozás után megtartott sajtóértekezletén. A vietnami delegáció vezetője a sajtóértekezleten azt mondta, hogy a tárgyalások folytatódnak, a következő ülés időpontjában, szokás szerint, megbízottak útján állapodnak meg. Reményét fejezte ki végül, hogy Kína világos választ ad a vietnami javaslatra. (Folytatás az 1. oldalról) A repülőgép lépcsőjénél Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Andrej Gromiko üdvözölték Giscard d’Es- taing-t, aki a tiszteletére felsorakozott díszalakulat parancsnokának jelentése, a francia és a szovjet himnusz elhangzása után Leonyid Brezsnyev társaságában ellépett a díszalakulat előtt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány csütörtökön a nagy Kreml palotában vacsorát adott Valéry Giscard d’Estaing elnök tiszteletére. A vacsorán részt vettek az elnök kíséretében lévő személyiségek, valamint Franciaország moszkvai nagykövete. Szovjet részéről jelen volt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, Dmitrij Usztyínov és több más hivatalos személyiség. A meleg, baráti légkörben lezajlott vacsorán Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d’Estaing mondott beszédet. Hírmagyarázónk írja A szovjet—francia kapcsolatokat mindkét ország különleges jelzővel illeti. Ez részben arra vezethető visz- sza, hogy kulturális téren több évszázados múltú a kölcsönhatás, másrészt pedig a <okonszenv egyik eleme, hogy a két nép két világháborút szövetségesként vívott végig. A társadalmi berendezkedések különbözősége ellenére a szovjet—francia viszonyt mindig is a szívélyesség jellemezte. Ezért Moszkvában nagy érdeklődéssel és elégedettséggel fogadták tegnap Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt, aki hivatalos munkalátogatásra érkezett. Sorrendben ez már a tizedik csúcstalálkozó azóta, hogy 1966-ban a néhai de Gaulle elnök ellátogatott Moszkvába. Legutóbb két éve találkozott a szovjet és a francia államfő, amikor Leonyid Brezsnyev Franciaországba látogatott. A kapcsolat rendszeressége és az együttműködés sokrétűsége mindkét fél meggyőződése szerint nemcsak a kétoldalú kapcsolatokra van jótékony hatással, hanem a nemzetközi politika alakulására is. Emlékezetes, hogy e kapcsolatoknak jelentős szerepük volt az enyhülés folyamatának megindításában és kiszélesítésében, a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési csúcstalálkozó sikerében. A most kezdődött megbeszélések középpontjában két kérdéscsoport áll: a nemzetközi helyzet és az ezzel ösz- szefüggő közös tennivalók, valamint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, különös tekintettel e hosszú távú gazdasági együttműködés bővítésére. A nemzetközi helyzetet illetően a két államfő elsősorban az enyhülés politikájának kérdéseivel kíván foglalkozni. A felek fontosnak tartják, hogy a biztonsági konferencia résztvevőinek kö_ zelgő madridi tanácskozásán sikerüljön előbbre vinni, a világ minden térségére kiterjeszteni a nemzetközi enyhülés folyamatát. A mostanit megelőző szovjet—francia csúcstalálkozón azt a célt tűzték ki, hogy 1979-re megháromszorozzák a kereskedelmi forgalmat 1975-höz képest. Szovjet sajtóbeszámolók szerint az év végére sikerül is teljesíteni ezt a közös megállapodást. A jelenlegi látogatás során aláírják azt a hosszú távú gazdasági megállapodást, amely 1990-ig határozza meg a kapcsolatok fejlesztésének irányát. A két ország szándéka az, hogy a kétoldalú együttműködés fejlesztése révén is előmozdítsák Európában és az egész világon az enyhülést és a békés egymás mellett élést. / Kádár János látogatása Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról) turbinák szereldéjébe vezetett. Szabó István, a pártbizottság titkára és Kasőly József vezérigazgató örömmel számolt be arról, hogy az elmúlt hónapokban fejeződött be a gépgyári fejlesztés. Üj, nagy teljesítményű gépsort helyeztek üzembe, amellyel az eddiginél hatékonyabb termelést érnek el. A csarnokban Kádár János nagy érdeklődéssel szemlélte a munkafolyamatokat és az itt dolgozók tevékenységét. A velük folytatott beszélgetés alapján meggyőződését fejezte ki, hogy a közelmúltban elhatározott fejlesztést, a nehézvegyipari készülékek üzemrészének megvalósítását sikerrel oldják meg. Kádár János gépgyári látogatását az „Üjító” Szocialista Brigád naplójába jegyzett sorai őrzik. A Központi Bizottság első titkára ezután a gyári vezetőkkel és a munkáskollektíva képviselőivel találkozott. Kádár János Angyalföld mindkét nagy múltú gyárában átadta a Központi Bizottság üdvözletét, gratulált a kitüntetésekhez, kifejezte elismerését a jól végzett munkáért és további sok sikert kívánt. Szólt azokról a tennivalókról, amelyek a kerület gyáraiban, üzemeiben a dolgozó kollektívákra is nagyobb feladatokat rónak. Hangsúlyozta: a kitűzött célok csak akkor érhetők el, ha a munkahelyeken — ki-ki saját posztján — komolyabban, fegyelmezettebben dolgoznak, mert szigorúbbak a követelmények. Kifejezte meggyőződését, hogy az ország előtt álló feladatok teljesítésében, a XI. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában a párt a jövőben is számíthat Angyalföld munkásaira, dolgozóira, akik ugyanúgy, mint eddig, a jövőben is eleget tesznek kötelességüknek. Afganisztán egy éve Tervek és küzdelmek Egy évvel ezelőtt, 1978. április 27-én kiáltották ki az Afganisztáni Népi Demokratikus Köztársaságot. Képünkön: az évfordulót Kabulban fiatalok sokezres felvonulása köszöntötte. (Kelet-Magyarország telefotó) EGY ÉVE IMMÁR, hogy Afganisztánban új történelem formálásához kezdtek: 1978. április 27-én kiáltották ki az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot, célul tűzve ki a félfeudális ország átalakítását. A hatalomra került Afgán Népi Demokratikus Párt és államfővé kinevezett vezetője, Nur Mohammed Taraki alapvető feladatként jelölte meg azoknak a haladó reformoknak haladéktalan végrehajtását, amelyeket a megbuktatott államfő, Daud hosszú éveken át csak ígért. Első helyen a földreform szerepelt: a lakosság 85—90 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, a családok egyhar- madának viszont talpalatnyi földje sincs. A nem kapitalista fejlődés jegyében határoztak a független népgazdaság létrehozásáról, az iparosításról, a közélet demokratizálásáról. Széles körű munkába kezdtek az analfabétizmus felszámolására. (A 16 milliós országban a lakosság több mint 90 százaléka írástudatlan!) A nemzetiségi problémákat demokratikus eszközökkel akarják megoldani, s Afganisztán külpolitikájának alapjává az el nem kötelezettséget s az aktív semlegességet tették. Ennyiből is látszik: több nemzedékre váró, megfeszített munka szükséges a társadalom átalakításának, az életszínvonal emelésének feladatához. Az eltelt egy év e tevékenység kezdetét jelenti csupán, amelyet ráadásul a korlátozott erőforrásoknak, a múlt visszahúzó szokásainak kolonca nehezít. Annál értékesebbek azok az erédmé- nyek, amelyeket mégis sikerült elérni. Az ország számos körzetében hozzákezdtek a földosztáshoz: a maximumként kijelölt 30 dzserib (6 hektár) fölötti többletföldet a szegénynarasztoknak és a felesbérlőknek adják. Ugyanakkor védik a kistulajdont és ösztönzik a szövetkezetek megalakítását. Kötelezővé tették az oktatást a 7 éven felüli gyerekek számára. Megszüntették, illetve névleges összegűre csökkentették az eddig komoly terhet jelentő menyasszonypénzt, és tiltják a gyermekházasságot. Megkezdődött a szakszervezetek létrehozása is. Afganisztán eddig is támaszkodott és a jövőben is számíthat a szocialista országok támogatására, — így mindenekelőtt azokra a szovjet szakértőkre, akik az egészségügyi és Oktatási hálózatban dolgoznak, vagy a tervezésben segítenek. A Szovjetuniónak az új kabuli vezetéssel vállalt szolidaritását jelezte az a barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés, amelyet a két ország szoros kapcsolatainak kifejezéseképpen a múlt év decemberében kötöttek. Az afganisztáni változások kiváltották az ellenforradalmi erők ellenállását, mind az országon belül, mind a határokon túl. A tradíciók védelmének jelszavával fellépő reakciós vallási vezetők nem kis szerepet játszanak az utóbbi időben megszaporodott ösz- szecsapások szervezésében. A törzsek lázadásai mögött veszélyes összefogás rejlik: a mullahok mellett a régi arisztokrácia és a gazdag földbirtokosok képviselői is nyiltan hirdetik szándékukat: az ateistának titulált népi rendszer megdöntését. Fontos kérdés a szomszédos országok szerepe is: Pakisztán és Irán számos jelentés szerint a menekülttáborok fenntartásával és katonai kiképzéssel segíti a Taraki- kormány ellenfeleit. Kevésbé tisztázott, de hasonló Kína tevékenysége is. A KABULI VEZETÉS HATÁROZOTT intézkedésekkel felelt az elért eredményeket fenyegető veszélyekre: el vannak szánva az ellenforradalmi megmozdulások elfojtására és visszautasítanak mindenféle beavatkozást az ország belügyeibe. A Szovjetunió több alkalommal is rámutatott állásfoglalásaiban: a demokratikus Afganisztán elleni lépések a politikailag amúgy is rendkívül ingatag közép-ázsiai térség egészének békéjét és nyugalmát fenyegetik. Szegő Gábor Befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának ülése Befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának április 23—26. között Varsóban megtartott ülése, amelyen Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka elnökölt. A tanácskozás munkájában részt vettek a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a Magyar Néphadsereg, továbbá a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege, a Román Szocialista Köztársaság hadsereg és a szovjet hadsereg képviselői. A katonai tanács megvizsgálta az egyesített fegyveres erők tevékenységének időszerű kérdéseit és egyeztetett ajánlásokat fogadott el. Az ülés a barátság és a szoros együttműködés jegyében zajlott le. A katonai tanács ülésének magyar résztvevői Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkárral az élen csütörtökön hazaérkeztek.
