Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 27. Sajnálkozni kevés z igazgató büszkén ka­lauzolt végig a szám­jegy vezérgépek és auto- gyártósorok között. Az­tán váratlanul megtorpant egy kevésbé látványos mű­hely előtt, mondván: íme a bizonyság, hogy ők a csök­kent munkaképességű dolgo­zókról sem feledkeznek el. Az egykori lakatosok, műsze­részek, szerszámkészítők ap­ró alkatrészeket válogattak, vagy kartondobozok hajtoga­tásával töltötték az időt. Ez jelentené a visszatérést a be­tegségből, balesetből felépü­lök számára? Egy évtizedes az az alap- rendelet, amely a vállalatok feladatává tette, hogy a meg­változott munkaképességű dolgozóikat, egészségi állapo­tuknak és képzettségüknek megfelelően foglalkoztassák. A jogszabály nyomán sorra alakultak a munkáltatók re­habilitációs bizottságai. Se szeri, se száma a kiadott irányelveknek, az összever­buvált tanácskozásoknak, a bizottságok működése mégis ötletszerű. Akad, ahol azt sem tudják, hogy hány dolgozót kellene könnyebb munkakör­be helyezni. Sok helyen csak akkor ülnek össze, ha segély­ről döntenek. Manapság úgy­szólván minden érdekelt az, egészségügyi hálózat magán­ügyének véli a rehabilitáció felelősségét. Furcsa paradoxon : miköz­ben az ipari szerkezet kor­szerűsödik és egyre jobban terjed az automatizáció, csök­ken a foglalkozási rehabilitá­cióra alkalmasnak nyilvání­tott munkakörök száma. Ugyanakkor állandóan visz- szatérő gond, hogy hiányoz­nak a jól képzett munkások a termelésből. Közel négyszázezren élnek ma hazánkban rokkantnyug­díjból, szociális és tsz-jára- dékból. Egy felmérés két­százezerre becsüli azoknak a számát, akik eredeti mun­kakörükben nem foglalkoz­tathatók, de állapotuk állan­dósulása után tovább dol­gozhatnának. Szomorú tény, hogy alig harmadrészüknél sikerül szervezett megoldást találni a társadalomba tör­ténő visszatérésre. Igaz, a rászorulók java ré­sze, a tartós egészségromlás következtében nem helyezhe­tő vissza eredeti munkaköré­be. Átképzést, egyes esetek­ben speciális feltételeket kö­vetel a rehabilitásuk. A vál­lalatok azzal takaróznak, hogy erre, a mostani gazda­sági helyzetben nem futja az erejükből. De megtesznek-e minden tőlük telhetőt? Jogszabály adta lehetőség például, hogy a vállalati tar­talékalapból, visszatérítési kö­telezettség nélkül, rehabili­tációs célokra fordítható az éves béralap 0,2 százaléka. Közös erőfeszítések esetén ez a pénz össze is adható, eset­leg esztendőkön át gyűjthe­tő. Ezzel a lehetőséggel azon­ban csak kevesen élnek. Minden olyan vállalat, ahol táppénzbevételi joggal ren­delkező üzemorvos működik, megtehetné, hogy résztáp­pénzt ad a fokozatosan mun­kába állítható dolgozóknak. Erre azonban eddig csupán hat munkáltatónál került sor az országban. Ügy tűnik, sok­szor a leszázalékolás adta szo­ciális biztonsággal éppen azok tekintik elintézettnek az ügyet, akik a legtöbbet tehet­nék. □ mata Kérje a kedvezőbbet Tudnivalók nyugdíjasoknak Az 1979. január 1-i nyug­díjemelések több mint 1 mil­lió 300 ezer nyugdíjast érin­tett. Ennek éves költségki­hatása 1,8 milliárd forint. A nyugdíjak emelésére a folyó­sító szervek kellően felké­szültek és az emeléseket hi­vatalból hajtották végre, úgy, hogy kérelmet senkinek sem kellett előterjesztenie és ja­nuár hónapban — a szoká­sos időben — mindenki már az emelt összegű nyugdíjat kapta. Vannak esetek azon­ban, amikor a folyósító szerv intézkedését külön kérni kell, mint a házastársi pótlék ügyében is. 1978-ban ugyanis a házas­társi pótlékra jogosító ösz- szeghatár 1790 forint volt. Akinek a nyugdíja ezt az összeget elérte, házastársi pótlékot nem kaphatott. Ez év januárjától a pótlékra jo­gosító összeghatár havi 2000 forint, akinek tehát a nyugdí­ja ezt az összeghatárt nem éri el, házastársi pótlékot kérhet akkor is, ha korábban nem kért, vagy nem kapha­tott. (Feltéve természetesen, hogy az ehhez szükséges egyéb feltételek megvannak.) Tudni kell azt, hogy a férfi nyugdíjast házastársi pótlék 1979-ben azután a rokkant, vagy az özvegyi nyugdíjra jogosító életkort betöltött fe­lesége, legalább egy éve együttélő élettársa után illeti meg, akinek a keresete, jöve­delme, nyugellátása, baleseti nyugellátása a havi 1110 fo­rintot nem haladja meg. A nőnyugdíjas pedig a háztar­tásában legalább egy év óta eltartott, teljesen munkakép­telen férje után kaphat há­zastársi pótlékot. Előfordul, hogy a nyugdí­jas, valamilyen korábbi nyugdíjrendszerben megál­lapított nyugdíját időközben újabb rendszerű nyugdíjra cserélte át, a nyugdíjazás után végzett munkája alap­ján. Viszont az emelések kö­vetkeztében magasabb lenne a régi nyugdíja. Az ilyen nyugdíjas kérheti a korábbi nyugdíjának az emelt ösz- szegben történő visszaadását. A nyugdíjfolyósító szerv ilyen esetben határozattal intézkedik. Egy másik választási lehe­tőség: a saját jogú és özve­gyi nyugdíjra jogosult öz­vegy által választott nyugdíj helyett az emelés következté­ben a másik, vagyis a szüne­telő nyugdíj a kedvezőbb, az új rendelkezés értelmében az özvegy kérheti a korábban választott nyugdíja helyett a kedvezőbb nyugellátás folyó­sítását. Sokan nem tudják, hogy a fentiekben felsorolt esetek­ben kérésükkel nem a nyír­egyházi társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztályá­hoz kell fordulniuk, hanem a nyugdíjak folyósítását végző budapesti nyugdíjfolyósító igazgatósághoz kell kérelmü­ket eljuttatni, (s. á.) A boltok ünnepi nyitvatartása A május elsejei ünnepek miatt szabályozták a boltok nyitvatartását. Április 28-án, szombaton teljes munkanap lesz, így a boltok a hétközna­pi nyitvatartás szerint várják a vásárlókat. Április 29-én, vasárnap a munkahelyeken szabadnap lesz, a boltok kö­zül a tejet, kenyeret árusító élelmiszerüzletek délután 1 óráig tartanak nyitva. Ápri­lis 30-án és május elsején ünnepnap lesz, csak azok az édesség-, dohány- és virág­üzletek tartanak nyitva, ame­lyek más ünnepnapokon is nyitva vannak. A kisvárdai VSZM-ben 88 ipari tanulót képeznek öt szakmában. Képünkön: gyakor­lati foglalkozás a tanműhelyben az első éves műanyag-feldolgozó tanulóknak. MÁV-jegyiroda nyílik Nyíregyházán Május elején hivatalos jegyiro­dát nyit a MÁV Nyíregyháza városközpontjában,'A Zrínyi Ilo­na utcai sávházban ez az egyet­len helyiség, amelyet még nem adtak át rendeltetésének. Buczkó Ferenc nyíregyházi állomásfő­nöktől kértünk tájékoztatást az iroda megnyitásáról. A jegyiroda célja, hogy a kül­földre utazók, a csoportosan uta­zók és a bérletesek jegyváltását megkönnyítse. Az eddigi gya­korlat szerint ezeket a jegyeket az állomás jegypénztáraiban le­hetett megváltani, azonban a ki­szolgálás sokszor hosszú időt vett igénybe. A jegyiroda a vasúti utazással kapcsolatos valameny- nyi szolgáltatást intézi. így a bél­és külföldi menetjegyek, helyje­gyek kiszolgálása mellett a hálő- és fekvőhelyes kocsikra 60 napos elővételben lehet jegyet váltani. A több nyelven történő: infor­mációs szolgálat tájékoztatást ad a menetrendi kapcsolatokról, a díjszabási rendelkezésekről és utazási kedvezményekről. A jegyiroda naponta reggel 8- tól délután 4-ig tart nyitva. Ez­zel megkönnyül és kulturáltabbá válik a vasúti utazással kapcso­latos dolgok intézése. Másnapos étel a liftaknában Elmulasztották az intézkedést — újabb pénzbírság Ebben az évben már har­madszor rendelt el vizsgála­tot a KÖJÁLL élelmezés­egészségügyi osztálya a Ra- kamaz vendégfogadóban. A higiénés és laboratóriumi részleg visszatérő részletes el­lenőrzéseit az előző vizsgála­tokon talált hiányosságok in­dokolták. Kiss Andrásné köz­egészségügyi ellenőr és Mand- rucz Valéria laboratóriumi asszisztens az ellenőrzés nap­ján 10 óra 10 perckor azzal a reménnyel láttak munká­hoz, hogy ezúttal a kiadott utasításoknak megfelelően mindent rendben találnak. ezeket két nappal korábban főzték, de „elfelejtették” őket ' megsemmisíteni. Hová lettek a minták? A pohár még ekkor sem telt be. A hűtőkamra ajtaja kinyitásakor kellemetlenül erős szag csapott az orrunk­ba. Bár a padlózat véres volt — ezt az előző napi áramki­maradással magyarázták —, a sertéshúst érzékszervileg rendben lévőnek találták. De az ÁFÉSZ ABC itt tárolt, és kiolvadt állapotban lévő öt­ven kilogramm baromfihúsá­nak a megsemmisítését el­rendelte. Egy másik hűtő­kamrában alumínium edény­ben szintén két nappal ko­rábban főzött, s mintegy 15 liter paradicsomlevest kellett kiönteni. Talált még a rak­tárakban bontott üveges sze­szes italt, elszíneződött . tej­„IDÉZÉSRE JÖTTEM" KI A GYEREK APJA? Elrejtették a maradékot Ám a konyhába lépve nem ezt tapasztalták. A kövezetét balesetveszélyesen zsíros­nedvesnek találták. A tálaló­ban egy első éves pincérta­Félfogadás a gyámhatóságon — Hathónapos terhes vol­tam, amikor elváltam a fér­jemtől. Egészen mostanáig nem volt kíváncsi a gyerek­re, csak most, hogy három­éves lett a fiú, kezd utána járkálni az óvodába. Akadá­lyozzák meg, hogy zavarja azt a cseppséget! Nem aka­rom, hogy megtudja, ki az apja. Hiszen az az alak már börtönben is volt. Zaklátott hangon beszél a fiatalasszony. A Nyíregyházi Városi Tanács gyámügyi cso­portjának vezetője, Molnár Lászlóné próbálja megnyug­tatni : — Valamilyen módon biz­tosítani kell az apának is, hogy láthassa gyermekét. Hogy mikor és hol, abban a szülőknek kellene megegyez­niük úgy, hogy a gyermek ér­dekét szolgálják. A legtöbb probléma a gyer­mekláthatásokkal van. A szü­lők nem tudnak megegyezni egymással — tájékoztat Mol- nárné. — Az arcok ismétlőd­nek. Vagyis akinek egyszer dolga akadt a gyámhatósá­gon, az általában később is visszatér. Nem ritka, hogy valakivel évekkel ezelőtt mint kiskorúval foglalkoztak, aztán amikor gyerekei lettek, ismét a gyámhatósághoz ke­rült az ügye... De nincs sok idő beszélgetésre, mert az ügyfelek egymásnak adják a kilincset. Kattog az írógép — emberi sorsokat rögzít egy­két oldalnyi sorban. Feldúlt asszony lép a szo­bába: „Nem a saját ügyemben jöttem, hanem az alkoholista szomszédaim mi­att — kezdi. — A fiatalasz­szony együtt él a szüleivel, férje nincs. Fizetéskor — de máskor is — úgy berúg, hogy még csúnyább, mint egy ré­szeges férfi. Két kicsi gyere­ke van, de nem gondozza őket. Nemegyszer fordult már elő, hogy mi, szomszé­dok adtunk enni a kislá­nyuknak.” Ányák, apák vitája mmi^ Iszik a szomszéd „Csak a miénk legyen!" _____ „Elismerem: enyém a gyerek" Az ilyen és hasonló eset sajnos, elég gyakori és hány­nak nem jut el a híre hoz­zánk. A bejelentéseket ter­mészetesen írásban kérjük, tanúk aláírásával — fűzik hozzá a csoport munkatársai. A levél nyomán azonnal in­tézkedünk, s attóL függően, hogy milyenek a gyermek kö­rülményei, döntünk a sorsá­ról. Középkorú házaspár a kö­vetkező kopogtató. Kétéves kora óta nevelnek egy álla­mi gondozott kislányt, most szeretnék örökbe fogadni. Nevelt fiúk már felnőtt, rég­óta vágynak egy kislányra, de saját gyermekük sajnos nem születhetett. Hozzájuk is hamarosan környezettanul­mányra mennek. „Csak már a miénk lenne!” — csúszik ki az asszony száján. Nyíregyházán évente 8—10 örökbe fogadásra kerül sor, de az ügyek legtöbbje ezzel még nem zárul le. Az örökbe fogadó szülők — minimális kivétellel — őszintén vágytak a gyermekre. A serdülőkor azonban sok problémát okoz­hat. Ha idejében megmond­ták a gyermeknek, hogy örök­be fogadott, akkor az . okoz törést nála, ha pedig csak később tudja meg, akkor azért sérülékeny. Idézésre jött a fiatalember. Egy leányanya őt jelölte meg apaként. A csoport dolgozói­nak legnagyobb csodálkozá­sára nem is tiltakozik: „Igen, elismerem, enyém a gyerek, de az anyját nem veszem fe­leségül. Nekem elegem volt a házasságból!! — mondja, az­tán aláírja az eléje tett gépelt papírokat. Amikor becsukta maga mö­gött az ajtót, Molnárné és munkatársa, Nagy Ferencné jókedvűen néznek egymásra: „Ha ilyen könnyen elvál­lalta azt a gyereket, akkor talán ebből a kapcsolatból házasság is lesz.” Kádas Viktória nuló a kanalakat, villákat szemmel láthatóan kétes tisz­taságú ruhával törölgetté. Sem rajta, sem az étterem söntésében tevékenykedő csa­poson munkaköpeny nem volt. Ezek azonnali megszüntetésé­re a közegészségügyi ellenőr Szász Simonná vezetőhelyet­tes jelenlétében utasítást adott. És a „feketeleves” még csak ezután következett. A kony­hához, raktárakhoz tartozó két hűtőszekrény és a pult rossz. Előző napi ételmara­déknak sehol semmi nyoma. Akár kezdhetett volna örül­ni is az ellenőr, de nagy ta­pasztalata mást sugallt. Ki­nyitotta az árufelvonó lift ajtaját. Amit látott, őt is meg­lepte. Oda rejtették el az elő­ző napi ételmaradék teljes kollekcióját. Több adag pör­költet, levestésztákat, sárga­borsó-főzeléket. Egy fazékba összedobálva sült húst, kol­bászt, hurkát szedtek még ki a liftből...! Az ellenőr most már még tüzetesebben vizsgált át min­den zugot. Kifogásolta a sza­lonna tárolását, elrendelte a szellőzőablakokra a szúnyog­háló felszerelését. Az egyik kéziraktárban újabb nagy tömegű ételmaradékra buk­kant. Mint a nyersanyag-fel­használási listából kiderült, felt, és szavatossági idejét lejárt vajkrémet. A két nap­pal korábbi ételminták vi­szont mind eltűntek. Az ÁFÉSZ-től a vizsgálat­ba bevont Virányi Zoltán alapegység-vezető nem várta meg az ellenőrzés végét. A hatoldalas jegyzőkönyvből a rá vonatkozó részeket Minya István szakács szinte kifogás nélkül ismerte el. A vizsgá­lat közben megérkezett Szász Simon üzletvezető a tények egy részét elfogadta, más ré­szük ellen jegyzőkönyvileg nyilatkozott... Meg kell akadályozni! A KÖJÁLL élelmezés­egészségügyi osztálya a labo­ratóriumi eredmények bevá­rása nélkül a helyszínen sza­bálysértésre felvett jegyző­könyvet érdemi intézkedésre a városi-járási közegészség- ügyi hatóságnak megküldte. A büntetés, a pénzbírság nem marad el. Látszólag akár meg is nyu­godhatnánk. A vétkesek el­nyerik büntetésüket. Ám az olvasó és magam is az ét­termek, üzemi konyhák, szin­te mindennapos vendégei va­gyunk. Ki tudja, hogy menü­ben vagy étlap szerint mikor tálalnak elénk ételmérgezést okozó, baktériumokkal fertő­zött ételt? Ezt pedig meg kell akadályozni. Ha kell éppen a törvény szigorával! S. I. S rök érvényű figyelmez­tetés: az embert nem sajnálni, tisztelni kell. Mivel tisztelhetnénk különbül a környezetünkben élő rá­szorulókat, ha nera azzal, hogy átsegítjük őket az amúgy is keserves visszatérés kezdeti nehézségein? Ha visz- szaadjuk hitüket, hogy hasz­nos tagjai maradtak a közös­ségnek. Nem is szólva arról: aligha engedhetjük meg ma­gunknak, hogy lemondjunk egy ekkora munkás tartalék­sereg tudásáról, dolgos kezé­ről. Gazsó L. Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents